Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-15 / 293. szám
MS» jf terei 1970. DECEMBER 15., KEDD Újabb tárgyalás Kisajátítás vagy kártérítés? Mikor rendeződik a vácsejcei „robbantott" ingatlanok ügye ? Tovább gyűrűzik a DCM kőbányája körüli házák, ingatlanok kisajátításának ügye. Mint arról már korábban is hírt adtunk, a Cement- és Mészművek váci gyárának sejcei kőbányájából a robbantások idején kisebb-nagyobb kövek hullanak a környező telkekre. Ezért negyven család azt kérte, hogy a DCM sajátítsa ki a veszélyeztetett ingatlanokat. Az ügy számtalan fórumot megjárt már, vizsgálatot folytatott a kerületi bányaműszaki felügyelőség, a Szilikátipari Kutató Intézet és a já- rási-városi népi ellenőrzési bizottság is. Mi a legújabb fejlemény? A közelmúltban az érdekeltek — a Váci Városi Tanács igazgatási osztályának kezdeményezésére — ismét tárgyaltak. A DCM képviseletében Holtai Imre igazgató, dr. Csővári Ervin jogtanácsos és Zománcozó, sajtoló és forgácsoló üzemünkbe SÜRGŐSEN FELVÉTELRE KERESÜNK NŐI ÉS FÉRFI BETANÍTOTT MUNKASOKAT, műszaki rajzolókat, szerkezeti lakatosokat, műszerészeket és takarítónőket. jelentkezés a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalatnál Budapest XIII., Révész u. 27/31. Martényí Árpád bányaüzemvezető vett részt a tárgyaláson. A vezérigazgatóságot Kugler Ferenc főosztályvezető és Mónus Ferenc bányamérnök képviselte. A városi tanács építési osztályának mérnöke, Kövics Csabáné ismertette szakvéleményét, amelynek alapján több ingatlan kisajátítását javasolta. Vele szemben Kugler Ferenc és dr. Csővári Ervin úgy nyilatkozott, hogy semmiféle kisajátítást nem tart szükségesnek. Mégpedig azért, mert a Bányaműszaki Felügyelőség vizsgálata nyomán új robbantási technológiát vezetnek be, utána a korábbi panaszok megszűnnek. A városi tanács mezőgazda- sági csoportjának munkatársa, Szigeti Lászlóné szerint a panaszosok ingatlanain a mezőgazdasági művelést akadályozza a kőhullás. Dr. Csővári Ervin jogtanácsos Szerint az új technológia kizárja a kőhullást, s egyébként is csak kéthetenként robbantanak és akkor is előre meghatározott időben. Éppen ezért — szerinte — a robbantás nem akadályozza a földek megművelését. Elmondta azt is, hogy a sejcei és vaskapu-aljai bányarészen a Bányaműszaki Felügyelőség még júniusban beszüntette a robbantásokat, tehát az addig okozott károk azóta nem súlyosbodhattak, az eddigi károkat viszont készek megtéríteni, és az építési osztály szakvéleménye után erre ajánlatot is tesznek. Rendkívül érdekes VöK dr, Zilay István népi ellenőr véleménye. Ö továbbra is szükségesnek tartja az érintett ingatlanok kisajátítását. Népgazdaságilag indokolatlan, hogy a jelenlegi cementellátás mellett a DCM korlátozott bányaművelést folytasson, indokolatlannak tartja, hogy a gyár kártérítést fizessen, de a területen továbbra se legyenek jogai! Az államnak sem érdeke, hogy a leromlott állapotban levő háA PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT (Budapest XXL, Kiss János altábornagy u. 19-21.) azonnali belépésre felvesz: dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, központifűtésszerelő, kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesítés megszerzése gyakorlati idő után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. a szükséges zakat rendbehozza, mert a sejcei területen építési tilalom van! Mindezek után dr. Csővári Ervin jogtanácsos kijelentette, ha a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség újabb — s az eddigitől eltérő — véleményt ad, vagy a sejcei— vaskapu-aljai bányarészen ismét szükségessé válik a robbantás — a DCM újabb nyilatkozatot tesz. Végül, mi a véleménye az ügyről a városi tanács igazgatási osztályának? Az igazgatási osztály álláspontja az, hogy a hivatalból történő kisajátítás feltételei megvannak. A szakértői vélemények beszerzése után meghozza határozatát. Mi pedig reméljük, hogy a sejcei házak ügyében mihamarabb beszámolhatunk a mindegyik fél számára megnyugtató intézkedésekről. (Bányász) FELGYO 4000 éves élelmiszertároló A Csongrád megyei Felgyő község közelében az idei árvízveszély idején egy dombból hordtak földet a töltések erősítéséhez. A munkálatoknál cseréptöredékek kerültek felszínre. A lakosságtól érkezett bejelentésre a közelmúltban a csongrádi városi múzeum munkatársai átvizsgálták a telepet, s a leletmentő ásatásnál egy rézkori település maradványaira bukkantak. Sikerült megtalálniuk egy ősi ház maradványait, tűzhellyel és cseréptöredékekkel. Számos kisebb élelmiszer-tárolásra alkalmas cserépedényt ép állapotban hoztak felszínre. Ezek mellett egy nagy, 60 centiméter magas és 50 centiméter átmérőjű, öblös, mintegy 4000 évesre becsült élelmiszertároló is egészben került elő. A leletek között sok csontmaradvány utal az akkori népek állattartására, étkezési viszonyaira. Szonett Ellobbant már az őszi tűz varázs, Sűrű köd ül a néma bérceken. Szederjes ég, a nap kihűlt parázs — dér csillog már az alvó réteken. A kerteket vad orkán tépi szét — és fagy dermeszt meg minden szegletet — Felszítanám a csillagok tüzét — de melegedni — náluk sem lehet olyanok mint az emberi szivek egykönnyen el nem érhetők — — csak fényévekkel mérhetők.. . mert nincsen út lélektől lélekig csak visszariasztó közöny — amitől megdermed a könny ... Ferenczy Hanna gj™“ gy időben Maczerkával vasárnaponként jfaÉk. összejöttünk, hol náluk, hol nálunk, fii. Borozgattunk, kártyáztunk, sakkoz- tunk, beszélgettünk. Vittük természetesen magunkkal a feleségeket is, a lányokat, ahogy ő montda: az öreglány okai. Ez a Maczerka egy talpraesett ember volt, nyugtalan anya szülte, folyton törte valamiben a fejét. Bármiről is esett szó, állandóan oda lyukadott ki: hogy kéne meggazdagodni! Annyira beleélte ebbe a gondolatba magát, hogy végül engem is teljesen magával ragadott. Emlékszem, az első lázas korszakunk úgy három, négy évvel ezelőtt lehetett. Vasárnap délután ingre vetkőzve a konyhaasztalnál találtuk a fiút. Előtte kibelezett hatalmas villanykörték hevertek szerteszét, különböző üvegformák, vastagabb-vékonyabb kémcsövek, fogókJés csipietők. Széles lámpabelet hasogatott hosszú, keskeny csíkokra, aztán felállt, s a gázon fővő, fortyogó büdös valamibe tubusból zöld festéket nyomott. — Mit csinálsz, te Maczerka? — kérdezte gyanakodva a feleségem. — Óriási ötletem van, öregem — fordult felém a fiú. — Most meggazdagodunk! Díszgyertyákat fogunk gyártani, nagyban! Érdekelt az ügy, én is nekivetkőztem. Az asszonyok bevonultak a szobába, nem éppen hízelgő véleményt mondva elmebéli állapotunkra. — Ide figyelj — folytatta Maczerka —, megelőzzük az állami ipart! Óriási divat most a díszgyertya, mi csak szórjuk kifelé, s a nagy pénzeket meg zsebre rakjuk. Mert mi kell hozzá: padlóviasz, festék, lámpabél és ötszázas kiégett villanykörték. Te beszerzed a villanykörtéket, és árulod a gömbgyertyát. Darabját mondjuk húsz forintért. Naponta játszva megcsinálunk húszat, számold ki, az milyen havi jövedelem ... Számolni kezdtem, s fontolgatni. Nem is lett az egészből semmi. Mert a fontolgatás a tett halála. Hosszú távon bizonytalannak lát-' tűk ä meggazdagodást. A második korszak a könyvállvány korszaka volt. Egy remek, az egész falat beborító könyvállványt csináltam a szobánkba, használt vascsőből. A polcoknak új deszkát vettem a fatelepen. Amikor meglátta Maczerka, egyből lázba jött. — Ez a nagy üzlet, komám — lelkesedett —, mennyiben van ez neked? — Ötszázban. — Na, látod, kétezerért, mint a cukrot, el lehet adni. Ez a haszon! Rá kéne állni a nagybani gyártásra. Legyártanánk vagy tízféle könyvállványt, különféle méretben. Kiállítanánk! Berendeznénk egy exkluzív szalont a belvárosban. Bérelnénk, persze, egy üzlethelyiséget hozzá. Felvennénk a megrendeléseket, az előlegeket, aztán nekifognánk a gyártásnak ... A lelkesedés első órái után papírral és ceruzával a kézben, józanul mérlegelni kezdtünk. A belvárosi üzlethelyiséget azonnal kihúztuk, se pénz rá, se üzlethelyiség. Maradna kiállítóteremnek az én szobám. Ebből pedig nagy üzlet soha nem lesz. Meg különben is — iparszerű gyártás, ehhez engedély kell... S akkor oda a haszon. — A gombatermesztéshez nem kell engedély — jött lelkendezve egy hét múlva Maczerka. — Tudod, mennyi egy kiló gomba? Negyvenhat forint! Beszéltem egy-két ürgével, ezt csinálják. Borzasztó pénzt vágnak belőle zsebre! Megegyeznénk két-három maszek zöldségessel, azok fixre átvennék tőlünk, mi csak szállítanánk nekik ... — Pince kell hozzá, Maczerka — mondtam töprengve a fiúnak —, lótrágya, meg az isten tudja, még mi. Spóra vagy mi, meg fűteni kellene a pincét. Meg locsolni, azt hiszem. HOGY KÉNE MEGGAZDAGODNI? Belátta Maczerka, nem butaság, amit mondok. Főleg ez a pincedolog... — Meg rengeteg munka van vele — mondtam Maczerkának. Ez aztán végképp elvette tőle a kedvét. Én is keres tem-kutattam a nagy lehetőségeket. — Mi lenne, ha borkimérést nyitnánk — javasoltam egy alkalommal. — Hogy képzeled ? — Tsz-borkimérést nyitnánk/ Pesten — vázoltam elképzelésemet. — Árulnánk a tsz borát, pálinkáját. Azt mondják, bombaüzlet! Ha olyan becsületes vagy, mint maga Jézus, megvan a négyezer, de ha csak egy kicsit is serteperte, felmegy az tízre is... — Hol van az a tsz — keskenyedett el Maczerka —, meg hol van az a pince? Meg odavan minden estéd, szombaton-vasárnap pláne! S az a sok részeg ember... — Ja, kérlek, valamit valamiért — mondtam, s láttam, ebből sem lesz már semmi. Tavaszba hajlott a tél, amikor ajtóstul robbant be Maczerka. — Földiepret termesztünk, öregem! Kibérelünk valahol a város szélén egy telket és be- eprezzük az egészet. Fenomenális üzlet, egy- komám! Erre már én is gondoltam, csak... — Lassan a testtel. Kell egy telek, ez még menne. Kell jófajta eperpalánta, egy vagonnal, ez már nehezebben menne. Ide is kell az az átkozott trágya. Vízcsap is legyen a telken, mert az epret gazdagon kell locsolni. S gyomlálni, szétültetni... Van neked erre időd? Mert nekem nincs. — Ültessétek be azt a telket fokhagymával — szólt közbe a felesége —, hiánycikk az most, s ha van is, nagyon drága. Felé fordultunk, s glóriát láttunk a feje fölött. Ö, a nagy Ö, a zseniális, a remek! Csodálatos az ötlet! Megegyeztünk, hogy tanulmányozni fogjuk az értékesítési lehetőségeket is. Közben a vonaton félfüllel hallgatózva hallom ám, hogy valakik a gyógynövényről társalognak, hogy az így, meg hogy az úgy ... — Te, Maczerka — szóltam neki a következő vasárnapon —, mi lenne, ha gyógynövénnyel foglalkoznánk? Azzal van a legkevesebb munka. Bevetnénk vele az egész telket, s csak várnánk, hogy beérjen ... Megegyeztünk, hogy tanulmányozzuk ezt a kérdést is. Egy hét múlva ő jött egy újabb ötlettel. — Ide figyelj, egykomám, Skrabecz — szólt hozzám —, tudod, hogy kéne meggazdagodni? Ha fehéregeret meg fehér patkányt tenyésztenénk a kutatóintézeteknek. Veszik, mint a cukrot. Van egy ismerősöm, a héten kinn voltam nála, nohát, hogy ott mi van, ha te azt látnád ... Akárhogy is ecsetelte ez utóbbi meggaada- godási lehetőség szépségeit, elvetettük a dolgot. A fokhagyma- és a gyógynövényügy azonban továbbra is függőben maradt. Végleg függőben maradt. Maczerkával ugyans történt valami: vidékre települő üzemükben művezető lett. Kétszobás lakást is kapott. Később is, néha még meglátogattak minket. Aztán megszakadtak a kapcsolataink. Hallom, vett egy autót, mostanában autón furikázik. Gyerekük is született. Szóval itt hagyott engem Maczerka a nagy kérdéssel: hogy kéne meggazdagodni ? Deregán Gábor Hatan Szentendréről Hatan a legjobbak közül a szentendrei vendéglátóiparból: Knotel Mártonná, a Teátrum üzletvezető-helyettese Vara Tamásné, a Kék Duna felszolgálója Janiesek Ferencné, a Görög Kancsó szakácsnője Virág Béláné, a Határcsárda konyhalánya Kómár Edit, a Művész presszó felszolgálója Varga Imréné, a Béke étterem szakácstanulója Foto: Gábor
