Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

^irtep 1» 1970. DECEMBER 13., VASÄRNAP ELFOGTÁK A FARMOS! BETÖRŐKET A „mackósok" piros autón érkeztek VIHARVERT VIHARKABAT „Ölik egymást a Karódy-lemezekért • Gumihágcsó a plafonon • Az eltűnt 412-es • Karambol a börtönnéI November 9-én kora reggel r takarítónő volt az első láto­gató a Tápiógyörgye és Vidéke Takarékszövetkezet farmosi irodájában. Meghökkentő lát­vány fogadta. Az épület külső bejárati ajtaja nyitva volt, a belső ajtót pedig láthatólag ki- feszí tették. Az irodahelyiség padlóján szétszórt iratok, tör­melék, s a mennyezeten jó­kora lyuk tátongott. A takarítónő rögtön sejtette: az efféle rendetlenségben „rendet teremteni” már nem az ő hatásköre... Padlásról a pénztárba A betörés helyszínére csak­hamar megérkeztek a megyei főkapitányság bűnügyi osztá­lyának nyomozói és a nagyká- tai kapitányság munkatársai. A nyomok alapján megállapí­tották: az ismeretlen tettesek a taikarékszövetkezet épületét az udvar felől közelítették meg, s az innen nyíló padlás­feljáró ajtó lakatját lecsípték. Az ajtón át a padlásra jutot­tak, ahol — pontosan a pénz­tár feletti mennyezeten — két deszkát felfeszítettek. A pla­fonról leugrani kockázatos vállalkozás lett volna, ezt a gondot a betörők igen lelemé­nyesen oldották meg. A geren­dára két kerékpánkülső gumit hurkoltak, ezekre rákötöttek egy gumitömlőt, s ezen már könnyűszerrel ereszkedtek le a pénztárhelyiségbe. A tettesek az íróasztalfiókokat kifeszítet­ték, az ott talált kulccsal ki­nyitották^ a lemezszekrényt, összeturkálták az iratokat. S ami a legfontosabb lehetett számukra: a bejárati ajtó ki- feszítése után, magukkal vit­ték a szövetkezet páncélszek- «ényét... A takarékszövetkezet „mac­kójában” 9400 forint kész­pénzt, egy 295 ezer forintról szóló fenntartásos betétköny­vet, valamint egy 195 ezer fo­rint értékű kitöltetlen auto- nyeremény-betétkönyvet őriz­tek Nyomok az árokban A nyomozók a padláson két, jobblábas cipőtől származó benyomatot, az épület előtti árokban pedig autókeréknyo­mot találtak. Az előbbiekről a szakértő megállapította, gumi­talpú cipőtől származnak, az utóbbiról pedig, hogy a parko­ló kocsi márkája 412-es Moszk­vics. Ezt a véleményt erősítet­te meg két szemtanú is, akik november 8-ról 9-re virradó éjszaka a takarékszövetkezet mellett ilyen típusú autót lát­tak. A Moszkvics piros színű volt, rendszáma ID betűkkel kezdődött. Az első adatok* beszerzése után mozgásba lendült a nyo­mozói apparátus. Haditerv szerint folyt a kutatás, s ha­marosan újabb értékes infor- mátiókhoz jutottak. A Buda­pesti Rendőr-főkapitányság gépjárműlopási csoportjától megtudták: november 6-án éj­fél körül a főváros X. kerüle­téből ismeretlen tettesek ellop­tak egy Moszkvicsot Egy nap­pal később a BRFK újabb adatokat közölt: a keresett autó november 8-án az esti órákban elhagyta a főváros te­Közgazdasógi középiskolai végzettséggel • rendelkező nőt BERE1SZAMOLOI MUNKAKÖRBE azonnal felveszünk. Bérezés kollektív szerint Jelentkezni lehet o Pest-Nógród megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat Ceglédi Gyárában. rületét, Nagykáta felé. A Moszkvics piros színű volt, rendszáma: ID 30—87. Miután bebizonyosodott a gyanú: a betörők egyben autó- tolvajok is voltak, új szálon folytatták tovább a nyomozást. Aprólékos munkával egyre szűkítették a < gyanúsítottak körét. S a listán már rajta állt a két tettes neve is, amikor egy váratlan esemény meg­gyorsította a nyomozást. Riaszt a börtönőr November 18-án délelőtt a pálhalmi büntetés-végrehajtá­si intézet figyelő őre szokásos szolgálatát teljesítette. A bör­tön közelében, a Dunaújváros felé vezető 62-es úton egy­mást követték a járművek, kö­zöttük egy 1300-as Polski Fiat. Az őr éppen kitekintett az út­ra, amikor e pillanatban a Fiat megcsúszott, s nekirohant egy telefonoszlopnak. A kocsi­ból két férfi ugrott ki, s el­hagyva az autót, rohanni kezdtek a földeken. Az őr gya­nút fogott, „álljt” kiáltott, majd riasztó lövéseket adott le. A dörrenésekre a többi őr is a szökevények nyomába eredt. A kukoricásban rejtőző, többszörösen büntetett Gál ' BANKETT A vádlott mellett két fegyőr ül. Az egyik mereven, szertar­tás szerint, a másik néha meg­megbillen, aztán ismét megfe­szíti magát. Egy idő múltán ismét szűkre húzza szempilláit. A bíró végre szünetet rendel. A bóbiskoló felpattan, s oda­szól kollégájának:, „tedd. rá a , bilincset, én leugrok, iszom egy kávét, mert tegnap kicsit későn mentem haza...” ■ — Kislány? — kérdezi cin­kosan társa. — Fenét, egy volt páciensünk két napja szabadult. Bankett volt... A SZEMÉRMES Fiatal lányokkal erőszakos­kodott egy családos férfi. Sok gyereklány hallgatott, de az egyik a rendőrségre ment. Ott aztán valamennyi ügyét kide­rítették, s átadták a bíróság­nak. Kihallgatásakor a tanácsve­zető feltette a kérdést: — Mondja, rosszul éltek a feleségével? — Ne haragudjon, intim dol­gaimat nem vagyok hajlandó kiteregetni. Elcsendesült a terem, ami- kór a bár üzletvezetője a mik­rofonhoz lépett. Szája széle remegett az izgalomtól, világ életében lámpalázas volt, hogy több ember előtt kellett be­szélnie. Ezt az alkalmat azon­ban nem engedhette el, hogy a város színejava előtt ezen em­lékezetes estén néhápy szót szóljon. Megköszörülte a tor­kát, közelebb hajolt a mikro­fonhoz és azt mondta: — Egy-kettő-három-négy-öt mikrofonpróba! Felcsattant a taps. — Tisztelt elvtársak, höl­gyeim és uraim! Mielőtt meg­kezdenénk monstre, világvá­rosi műsorunkat, melyet bá­runk vezetősége nagy szakér­telemmel és sok utánajárással szervezett meg, engedjék meg, hogy köszöntsem a megje­lent előkelő elvtársakat és | mindnyájunk szemefényeit, kedves fiainkat, az FFC győz­tes csapatának tagjait... I Újabb tapsorkán remegtet­István tápiószelei gépkocsive­zető és Kecskeméti Sándor budapesti segédmunkás meg­adta magát... A megyei főkapitányságon már jó néhány kérdéssel vár­tak rájuk a nyomozók. S Gál és Kecskés válaszolt. Beismer­ték: ők követték el a farmosi betörést... A „mackót” akkor nem tudták kinyitni, ezért a lopott kocsival a közeli erdő­be vitték és elásták. A bűn­tettnél használt szerszámokat előbb a 311-es út 49-es kilo­méterkövénél rejtették el, majd egy újabb lopott autó­val Csepel-szigetre szállították, s eldugták egy bokorba. A páncélszekrény, a szerszá­mok a megjelölt helyekről elő is kerültek. S az utolsó bizo­nyíték: a padláson gipszkiön­téssel rögzített talpnyomhoz pontosan illeszkedett Kecske- keméti Sándor cipője. Az azóta tartott kihallgatá­sokon fény derült a betörőduó egyéb ténykedésére is. Gál és Kecskeméti 9 rendbeli jogta­lan használatot s több lopást is elkövetett a főváros terüle­tén. Ügyüket még vizsgálják, majd a farmosi „mackósok” hosszú pihenőre térnek... — Szitnyai — TÖRZSVENDÉG Az öreget jól ismerik a, já­rásbíróságon. Évente egyszer megjelenik. No, nem jószántá­ból, mindig hozzák. Zsebes. A tanácsvezető bíró már moso­lyog, ha vaskos dossziéja elé kerül. — Mi volt már megint? — A szokásos. Eeakadt a ke­zem, észrevett az ürge. — Nem akarja abbahagyni? — Bíró úr, ez nem nyugdí­jas állás! A NAÍVSAG vAmszedöje V. Géza magas, szikár férfi. Úgy negyvenöt körül járhat. FacsWnetéket nevel, azt áru­sítja. Tisztességes foglalkozás, mégis a bíróság- elé került. Hogy miért? Erről így vallott: — Jól éltem, de hát az em­berek olyan különösek. Min­dig olyan fákat akarnak a kertjükbe,. . amilyen másnak nincs. Én aztán ígértem ka­kaócserjét, banánfát, s ami éppen eszembe jutott. Igaz, hogy felvettem előlegeket, de vegyék figyelembe, hogy azzal a kikötéssel: csak akkor szállí­tok, ha kinemesítettem az új fajtákat. Eddig még egyik sem sikerült... —m. kovács — te meg az ablakokat, miköz­ben Tóni bácsi szorgalmasan dobálta kifelé a betömi szán­dékozó tisztelt vendégeket. Szerencsére az üzletvezető hamar belesült mondókájába és átadta helyét Huszti Pipi­nek, a Magyar Rádió környé­kéről közismert dizőznek. Spitzer Józsi egy artistát is megszégyenítő . ügyességgel táncoltatta üvegekkel és po­harakkal megrakott tálcáját a feje fölött. Gsala I. asztalához egy láda pezsgőt cipelt és jó hangosan pukkantotta, hogy lehetőleg az egész bár hall­ja: — A szurkolók ajándéka! Huszti Pipi szeme könnybe­lábadt a meghatódottság- tól, hogy bár még csak az el­ső nóta felénél tartott, máris felharsant a taps. A művészbejáró függönyé­nél Rita, azaz Z—28-as leske- lődött. — Melyik az a Csala? — kérdezte a W. C.-s nénit, aki a műsor ideje alatt szolgálati Folytatódik a Bors Készül a televízió nagysike­rű Bors-sorozatának tizedik része. A tv-film rendezője Sándor Pál, operatőrje: Dobai Sándor. A képen: Csákányi László és Sztankay István. Gárdony, Velence, Pákozd, Sukoró CSEND A Székesfehérvári Járási Ta­nács rendeletet hozott a Velen- cei-tó környéki négy község — Gárdony, Velence, Pákozd, Su­koró — üdülőhelyi rendjéről. Eszerint ezekben a községek­ben tilos minden olyan tevé­kenység, amely az üdülést, a pihenést, az ott üdülők nyugal­mát zavarja. Naponta 14—16, valamint 22—7 óra között tilos a csendet bármilyen módon za­varán A szabályrendelet azt is kimondja, hogy a strandok vi­zét tisztán és az egészségügyi követelményeknek megfelelően kell a fürdőzők rendelkezésére bocsátani, a hínárt, nádtorzsát és egyéb hordalékot — ahol ilyen lenne — el kell távolíta­ni. RK-3 A posta újabb dísztávirat­lappal gazdagította a „sürgős jókívánságok” feladásának le­hetőségét Az RK—3 jelzésű dísztávirat rézkarc, budapesti látképet ábrázol. A rézkarc- dísztáviratok — mivel korláto­zott példányszámban készíthe­tők — továbbra is csak Bu­dapestre és a megyeszékhe­lyekre adhatók fel. helyét elhagyva, mint öltözte­tő szerepelt — Az a csinos fekete hajú, — suttogott a néni és fogat­lan szájával szélesen mosoly­gott. — Merem ajánlani a kis­asszonykának, én csali isme­rem! Nálam mindenki meg­fordul. Kellemes úrifiú, bár én még nem láttam női sze­méllyel. A kis színpadon egymást követték a számok és nemso­kára Rita következett A konferanszié ezúttal nem mondott viccet, nem szelle- meskedett, csupán a szám kor­rekt, szűkszavú bejelentésére szorítkozott: — Műsorunk fénypontja kö­vetkezik: Mata Hari! A néni széthúzta Rita előtt a függönyt Rita lassú, vonagló mozdulatokkal indult a dobo­gó felé. Fényes fekete, szoro­san a testére simuló ruhában jelent meg. A számot különö­sen izgalmassá tette, hogy ar­cát a ruha anyagából készült fekete selyemálarc fedte. Misztikus, halk zene szólt. Mata Hari mácskaléptekkel osont az asztalok közé. Ezút­tal nem a sexbombát, hanem a titokzatos kémnőt domborí­totta. Egy-egy vendég előtt hosszasan megállt. Természe­tesen, legtovább Csala I. asz­talánál időzött. A közönség némán, feszült izgalommal fi­— Mennyiért adja? — ötvenért a magáé... — Ez? Ötvenért? — Sokallja? Ilyen árut, ké­rem, manapság nem kap a boltokban! — Húszért elviszem. — Ne nevettessen már ki! Ezt régen lordok hordták! Ilyen bekecset, uram, húszért elvinni..., tőlem, öreg keres­kedőtől? Nagy kópé maga, uram! Harminc az utolsó ár, any- nyit csukott szemmel kapok érte, de mert magán látom, vagány gyerek, vigye, elvégre emberek vagyunk, harmincért nagy üzletet csinálhat, még az ilyen vén eladónak is, mint én, meglágyulhat a szíve, vigye, uram, ne is lássam ezt a be­kecset ... — Húsz. — Uram. Én tisztelem Dózsa Györgyöt. Parasztvezér volt, nagy ember, bátor ember, nem mertem volna kaszával harc­ba menni, de lássa be, a hú­szas kevés ezért a világot járt bekecsért. Ha én ilyen ráfize­téssel dolgozom, akkor jobb, ha sétálni megyek, levegőzni, mintha itt állom le az élete­met! Ezt a bekecset negyve­nért vettem. Tízest vesztek, harmincért adom, mert látom, karakán, becsületes magyar ember maga... — Húsz. — Vigye. A bekecs: rongyos, itt-ott szakadozott, olyan öreg, hogy Bem apó még rövid nadrágos korában láthatta. A húszas — Dózsa György képével — a biztosítótűvel „gombolt” ka- bátú, kötött kesztyűs ember­hez vándorol. Az üzlet — üz­let, a bekecs, melyet ingyen adtak neki valahol, elkelt egy húszasért. Az új tulajdonos büszke magára: ügyes ember vénből harmincat lealkudott,, egy húszasért övé ez a ragyogó' bekecs, amit az öreg negyve­nért vett; hiába, a kérges szí­vű kereskedő szíve is meglá­gyul, ha ilyen szimpatikus emberrel találkozik ,.. És a nagykőrösi rongypiac éli tovább az életét. Cipők, nagykabátok, bélések, ingek, gatyák, regényele fekszenek az újságpapírral letakart földön. Az egyik asszony — vérbeli eladó — nagy hangon hirde­ti: „Lehet túrkálni! Tízért, húszért vihetnek bármit! Za­kó, nadrág, kötény! Mindent kiárusítok! Turkáljanak a hol­mik közé nyugodtan!” Túrkálnak. Szúrós szemű ember mutat fel egy viharvert vihar kabátot. — Mennyi? — Az, drágám? Húsz forint. Túrkálnak. Termetes asz­gyelte a produkciót. Spitzer Józsi meg is jegyezte magá­ban: hogy ha ez a Kristóf — akitől a szám ötlete szárma­zott — olyan jó edző lenne, mint amilyen kitűnő rendező, most nem lenne szükség erre a Z-akcióra. Még Vajda is, aki mint művelődési osztályvezető, hivatalból értett a művészet­hez, elégedetten állapította meg: — Kitűnő alakítás. Drama­turgiáikig jól exponált pro­dukció. A jól frappírozott ex­pozíció kiválóan segíti a szi­tuáció elmélyítését, így mire a kis dramolett kulminál, a pub­likum már exaktul absztra- hálja a mondandót. — És a nő sem rossz — tet­te hozzá az asztalnál ülő kul- túrház-igazgató, aki bár eszté­tikailag közel sem volt olyan művelt, mint főnöke, de a mű­élménynek tökéletesen hatása alá került. Rita, alias Z—28, alias Mata Hari, Csala I. asztala előtt kezdett gombolkozni, közben azonban nem vette le tekinte­tét a ceriterről. A csatár így a produkció részvevőjévé vált, és a közönséget felettébb lel­kesítette, hogy a nap két hő­sét, a város két jeles szemé­lyiségét egy műsorszámban látja szerepelni. Csala I. eleinte zavartan ke­rülte a selyemálarc alól rávil­szonyság próbál magára kötni egy kötényt, sikerül, s úgy ér­zi, bebizonyosodott, nem kell a fogyókúra, van még szá­mára konfekció. — Mennyiért adja? — Kedves, ragyogóan áll magán, tudja-e? Húsz forint. Túrkálnak. S nem veszik észre — tíz forintért mégsem terem erre áru ... Arrébb. Elegáns stand. Nem földön, ládán az eladnivaló. Igaz, törékeny holmi. Kutya a gramafonnál: his master voice — a reklám régi emlé­keket idéz, s aki szívesen em­lékezik, elzarándokol a mesés lemezek birodalmába. — Higgyen nekem. ölik egymást a Karády-lemezekért. Mindent megvesznek tőle. Nagy sztár az még, kérem. Az öregek könnyezve nézik, rög­vest a zsebükbe nyúlnak. Nem sajnálják érte a pénzt. Csak hát ritkán tudok Karády-le- mezt szerezni. A múltkor egy töröttet is elvittek. Mondom: uram, ennek csak a végét játszhatja le... Mond­ja: Nem baj, legalább hallom a hangját. Elvitte ötvenért. A pecsenyesütő sem rest. Fő a kolbász nagy vidáman, a szaga az orrba mar, s odave­zeti a rotyogó tepsikhez. Nagy úr a rongypiacon az ilyen fenséges illat, a csupa ócska­ság között valami friss, gusz­tusos. Sorban állnak a házi kolbászért... Mustárral, ke­nyérrel viszik, ugrálnak a pa­pírpénzek. Ez a legjobb üz­let. Itt mindenki vásárol: az eladó, s a vevő is. Közben kelnek a rongyok. (tamás) Másfél óra helyett 10 PERC # Modem színképelemző labo­ratóriumot rendeztek be az Ajkai Timföldgyár és Alumí­niumkohóban. A korábban használt spektrográfhoz viszo--v nyitva gyorsabban és nagyobb pontossággal — egy—másfél óra helyett 10 perc 'alatt — végzi el az úgynevezett „elő- minták” elemzését. Teljes megbízhatósággal mutatja ki az alumínium ötvözetek alko­tó elemeit. Ezek ismeretében percek alatt módosíthatják az ötvözetek összetételét. Az új készülék alkalmazásával nö­velhették a kemencék kapaci­tását is. lanó tekintetet, de később rá­jött, hogy tőle tisztelői ezúttal is férfias kiállást várnak. Dobpergés! Aztán feszült csend, melyben hallható, amint a sima selyem lassan lecsúszik a lány testéről. Rita Csala I asztalához tán­colt, ivott a poharából, majd a maradék italt a fiú szája elé tartotta. Csala I nem hátrált. Kiitta a pezsgőt. Rita felállt, megfogta a csatár kezét, a par­kett közepére vezette, és kö­vetkezett a nagy jelenet... Elnémult a zene. Csala I a helyére akart menni, de a lány megfogta a kezét, intett a zenekarnak, andalító tangó csendült, Rita átkarolta a fiú nyakát és kényszerítette, hogy táncoljon vele. Kitört a taps, a zene egyre erősebben dübörgőit, Rita ar­cát a fiú széles mellére fek­tette. Majd a szám végén mel­lé állt és így fogadták ketten a tapsot. Még egy kicsit hát­rább is lépett, elegáns mozdu­lattal a fiúra mutatott, mint­egy áthárítva rá a lelkes ová­ciót. Aztán még egyszer megha­jolt és közben Csala I fülébe súgta: — Később jöjjön be az öltö­zőmbe. (Folytatjuk) BÍRÓSÁGI FÜLES o, magabiztosságával az öt­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents