Pest Megyi Hírlap, 1970. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-10 / 289. szám

Holnap: vb-ülés Holnap délelőtt 9 órai kez­dettel ülésezik a városi tanács vb, és megtárgyalja az 1970. évi polgári védelmi határoza­tok végrehajtásáról és a ma­gánkisiparosok munkájáról készült jelentést. Az egyéb ügyek közt szerepel Cegléd iparterülete részletes rendezé­si tervének jóváhagyása. Négy négyes A 48. heti lottó nyeremény- húzáson eddig négy négyes találatú szelvényre bukkantak a lottóirodában. A boldog ceg­lédi nyertesek egyenként több mint 9 ezer forintot vesznek át az ünnepek előtt az OTP ceglédi fiókjában. A 45. játékhét tárgynyere­mény sorsoláson is több ceg­lédi lottózót ért szerencse, akik rádiót, élelmiszerutal- ványt, textilutalványt és ház­tartási kisgépeket nyertek. — A Posta újabb fesimény- bélyegsorozatot és bélyeg­blokkot sez forgalomba de­cember 7-:én. A 40 és 60 fil­léres, valamint az 1, az 1,50, a 2,50, a 4 és az 5 forintos bé­lyegek az esztergomi Keresz­tény múzeum képanyagaiból válogatott alkotásokat ábrá­zolják, eredeti színekben. A 10 forintos blokkon lombar­diai festő „Leány az egy­szarvúval” című festménye látható. WEST MEGYEI «(»LAD KÜLÖNKIADÁSA 4 Aceeiépt járás és cec XXV. ÉVFOLYAM, 289. SZÄM 1970. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK KINEK VAN IGAZA? Területi döntőbizottság a tangazdaságban TIZENNYOLC A munkaügyi döntőbizott­ság 1969 tavaszán alakult meg a Ceglédi Állami Tangazda­ságban. Alakulásával egyidő- ben a gazdaságokban addig működő, külön bizottságok megszűntek, és azóta az egész területen ez az egy bizottság tevékenyke­dik. 1969-ben öt ügyet tárgyal­tak, az idén — még az év vé­PANASZOS - SOKFÉLE géhez sem értünk — eddig ti­zennyolc esetben fordultak ügyeikkel a bizottsághoz a tangazdaságbeliek. A tizen­nyolc ügyből egy olyant talál­tak, amelyben a panasznak helyt adhattak. A döntőbizott­ság tagjai ismerik a Munka Törvénykönyv rendelkezése­it, és azok ismeretében hoz­nak döntéseket. Kis hibák ugyan előfordultak a munká­ban, de jogsértést egyszer sem PANASSZAL fegyelmi határozat ellen emelt panaszt. A döntőbizottság a jövőben még jobb munka vég­zésére törekszik, az emberek és a törvények közti kapcsola­tok tisztázása és a dolgozók széles körű tájékoztatása ér­dekében. (—esk—) A vállalati ebédlőben * képek, fotók a falon FÉNYKÉPEZNEK, FESTENEK * Nemrégen a ceglédi talajja­vítók KISZ-szervezetének tag­jaival beszélgettünk. Szívesen és leplezetlen elégedettséggel beszéltek életükről. A többi között elmondották, hogy a munka befejeztével is szíve­sen vannak együtt. Röplab- dáznak, atlétizálnak, aminek eredményéről több arany- és ezüstérem, dicsérő oklevél ta­ményeket láthattunk Rákosi Leheltől és Dajka Jánostól. Figyelemre méltó kezdemé­nyezés. (cs.) követtek el. A sérelmek, amelyekkel a panaszosok jelentkeznek, igen változatosak. Fegyelmi határozat elleni panasz kétszer, munkavi­szony megszüntetése mi­atti négyszer érkezett a bizottsághoz. Akadt pana­szos, aki bércsökkentést, gép­járműátalányt, elmaradt bér- és természetbeni járandósá­got, elbocsátást sérelmezett, FENYŐVÁSÁR A MÉK ceglédi telepére még szombaton nagy fenyő- ' szállítmány érkezett. A fák j azóta kikerültek az árusító | helyekre. Az előző évieknél választékosabb az idei kará­csonyfa-ellátás, méretben és minőségben egyaránt. A szo­kottnál több érkezett a kis és a „szobaméretű” fácskákból. Jó napot, nyugdíjasoki r núskodik. Egy nap a régi munkahelyen A legnagyobb büszkeséggel a jól felszerelt fotólaboratóriu­mukat emlegették, amelyben nyolcan-tízen szorgoskodnak. Másokat a képzőművészet ér­dekel. Rákosi Lehel lakatos és Dajka János mérnök például festeget. Ferenci István gép­szerelő a vállalat tehetséges fotósa. Dicsérendő ötlet nyomán valósult meg régi álmuk: munkáikból házi kiállítást rendeztek a vállalat ebédlőjé­ben. Ferenci István fotói sora­koztak az ebédlő falán. Fest­Csaknem ezer „rendes“ ház Befejezték Abonyban a tisz­tasági mozgalom éves felméré­sét. Eszerint az értékelt 1946 lakóházból a követelmények­nek 861 épület és porta fe­lelt meg. Ezek elnyerték a Tiszta udvar, rendes ház cí­met. Vendéghivogató kis asztalok, hozzájuk illő alacsony, műbőr bevonatú székekkel — a te­remben meleget ont a rőt szí­nű cserépkályha. A helyiség másik felében, amelyet mo­dern rácsfal választ el a kis asztaloktól, a fal mentén hosszan hófehérrel terített asztal áll. Mintegy jelezve, hogy a Ceglédi Cipőipari Vál­lalat klubjában ezen a dél- előttön ünnepséget tartanak. Persze, mindez a munkacsar­nokokban nem látszik. Ott épp úgy dolgoznak, mint bárme­lyik más munkanapon. Annyi történt talán csak a többi nap­tól eltérően, hogy valaki megemlítette a szabászoknál: — No, ma biztosan jön Túri bácsi, meg Papp bácsi is meg­látogat bennünket. A klubban közben gyülekez­tek a várt, meghívott vendé­gek, a Vállalat nyugdíjasai, akiket minden évben egy al­kalommal meghívnak egy kis beszélgetésre, tájékoztatás­ra. ősz hajú asszonyok ün­neplőben, férfiak sötét öl­tönyben ülnek a kályha köze­lében, beszélgetnek, vicce­lődnek. — Hej, Kiss néni, de meg­fiatalodott! Csak nem tart fo­gyókúrát, hogy ilyen szépen vékonyodik? — Azt ám! Fogyókúrát, az­zal a rollerrel, vagy mi a csu­dával! Mióta nyugdíjas va­gyok, ráérek, mint maga. Ma­gára is rá férne, Józsi bácsi, mert hajlik a háta, mint a pu­ha cipőnyelv, előre — vág vissza hamiskásan mosolyogva a megkérdezett. Beszélgetnek, csevegnek, vá­rakoznak. Dél tájban betop­pan a terembe a vállalat veze­tősége. Asztálhoz ülnek, a me­leg baráti és munkatársi kéz­fogások, köszöntések után, hogy meghallgassák, ami vala- mennyiüket érdekli: mi tör­tént ebben az évben a volt munkahelyükön, milyen ered­ményeket érnek el azok, akik most veszik ki részüket a terv­teljesítésből. — Félmillió pár gyerekcipő készült a gyárban az idén, 48—49 millió forintos terme­lési értékben. A bérek a kol­lektív szerződésnek megfele­lően 2—3 százalékot emel­kedtek, az évi nyereségré­szesedés pedig várhatóan egy­hónapi bér értékű lesz — mondja Bán László szakszer­vezeti titkár, aki a vállalat vezetősége nevében tájékoz­tatást tart az egykori dolgo­zóknak — nyugdíjasaiknak. Barangolás német földön DREZDAI LEVÉL AMIKOR LESZÁLLTUNK Drezdában a gyorsvonatról, német kollégám karonragadott. — Gyere, megiszunk egy ká­vét! — Köszönöm, majd később. — Megegyeztünk: én vezet­lek a városban. — És első utunk a vendég­lő?! — Nemcsak ‘ kultúrszomj van! Néhány perc múlva az asz­talunkon gőzölgött a forró fe­kete lé, amit itt állítólag ká­vénak neveznek. — Ne haragudj, hogy erő­szakos voltam — nézett rám békítőleg a kolléga. — így terveztem. Mielőtt bejárjuk a mai Drezdát, meg kell ismer­ned a múltját is. — Történelem óra követke­zik? — Nem, formaság. Csak az­után tudod megérteni, hogy mit jelent itt egy új épület, egy lombos fa, a virágok. — Hallgatlak. Gyors mozdulatokkal kever- gette a kávét, ami már régen elhűlt. > „BAROKK VAROS”, „az Elba-völgy gyöngyszeme” — így nevezték Drezdát a költői lelkületű látogatók már év­századokkal ezelőtt. Németor­szág egyik legszebb városa volt. Az egyedülálló barokk építmények és a gazdag mű­gyűjtemények világhírű kul- túrközponttá tették. Azután elérkezett 1945. feb­ruár 13. A horogkereszt ered­ményeként az angol—amerikai bombázók 56 perc alatt meg­semmisítették mindazt, amit a munkások és művészek építő­alkotó keze két évszázad során alkotott. A pokol szakadt le az égből a városra. Égett, jajgatott a föld, a kő, a levegő. Hetekig lángolt a város. Amikor a tűz kialudt, 35 ezer holttest, ha­mu, rom fedte a földet. A barátom fizetett, szótlanul indultunk kifelé. Ott megáll­tunk. — S, íme, Drezda, ma! — repítette magasba a kezét, mint a bűvész, ha csodát varázsol a szemünk elé. CSODALATOS LAKÓNE­GYED! Ilyet még nem láttam. Felhőkarcolók törnek-ágaskod­nak a magasba. Közöttük ala­csony, hosszú, üvegfalú üzlet­sorok. A földet mindenütt színes, mozaiklapok fedik. Ját­szóterek, pihenők, szökőkút, virágok. A járdák fedettek. Ez az ultramodern építőművészet már a jövő századot jelzi. — Az emberek őrzik még a borzalmas emlékeket. A város feltámadt a porból. A kormány egymilliárd márkát áldozott a restaurálásra, az újjáépítésre. Drezda, a művészváros ismét visszahódította régi hírnevét — magyarázza kollégám. A Zwinger, a világhírű kép­tár termeit járjuk órák óta. Megható, lelket nemesítő él­mény: eredetiben né^em Rem­brandt, Tizian Raffael csodá­latos alkotásait. A régi stílusban felépített városrészt látogatjuk meg ez­után. A modern, sima üvegfa­lak közé tökéletes harmóniá­ban illeszkedik a barokk nyug­talan díszítettsége. A RÉGI ÉS AZ ÜJ együtt­élése jellemzi a mai Drezda képét. És mindkettő szimbólum. Ar­ról tanúskodnak, hogy az em­beri alkotóerő elpusztíthatat­lan. A porból is felhőkarcolót teremt. Kohlmayer Adám Pohár csendül mindenki egészségére, azután ott párolog a szíves szóval kí­nált ünnepi ebéd a tányé­rokban. Ebéd után szabad foglalkozás következik: ki-ki saját kedve szerint keresheti fel az önálló üzemlátogatá­son volt munkahelyét, kollé­gáit, minden ajtó nyitva a nyugdíjasok előtt. Várták őket, s várják ezután is. A kapu, a műhelyek ajtaja nyitva előt­tük. Kihallatszik az udvarra a derűs kacagás, örömteli kö­szöntés: — Jó napot, Szarvas Jenő bácsi, Rózsi néni, Balogh elv­társ! Csakhogy eljöttek! Re­méljük, szépen telnek a nyug­díjasnapok! (—eszes) Teke A Szolnoki MÉSZÖV és az MTS Szolnok megyei Tanácsa az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetek IV. országos nagygolyós teke egyé­ni és csapatbajnokságát Szol­nokon a Járműjavító négyes tekepályáján rendezte meg december 5-én és 6-án Első Arany vári János 451 fa Pest megye (Cegléd), má­sodik Baán Béla 406 fa, har­madik Csejtei József 402 fa, Vas megyeiek. ABONYI KRÓNIKA VÁLASZLEVÉL EGY CIKKRE Két üzem már letelepszik Nem várják a sültgalambot Nem sokkal a televízió Pest megyéről készült műsorsoroza­ta után a Pest megyei Hírlap október 22-i számában cikk jelent meg az abonyi ipartele­pítéssel kapcsolatban. Erre az abonyi tanács vb-titkára, Győré Pál küldött válaszleve­let. Megállapításait tényekre alapozza, és megvilágítja az abonyiak törekvését, akik a meglevő mezőgazdasági nagy­üzemek mellé az ipartelepítést szorgalmazzák. Abonyban tehát nem úgy vetődött fel a kérdés: ipar vagy mezőgazdaság? Megítélé­sük szerint a nagyközségnek szüksége van mindkettőre. A levélíró kifejti, hogy az utóbbi tíz esztendőben, de kü­lönösen két-három éve, szám­talan megbeszélés tárgya az ipartelepítés. Abony tizenhat- ezer lakosú település és 6671 a keresők száma. Közülük 2910- en vidéken dolgoznak! A hely­beli termelőszövetkezetek ezerhatszáz embernek nyújta­nak megélhetést. A többiek ktsz-ekben, a téglagyárban, a gépjavítónál, a Kézmű- és Há­ziipari Szövetkezetben, az ÁFÉSZ-nál, a konzervtelepen és a kisiparban dolgoznak. Megoldatlan több mint há­romezer nő foglalkoztatása, az úgynevezett háztartásbelieké. Gondolni kell arra a három- száz-háromszázötven fiatalra is, aki évente elhagyja az is­kolát. A nagyközség ipartelepítési koncepciója háromlépcsős. El­sőnek a már meglevő üzemek fejlesztését tartják szükséges­nek, és ezzel szinte egyidőben a termelőszövetkezetek mel­léküzemági tevékenységének fokozását. A harmadik lépcső­ben újabb kis- és középüze­mek telepítését szorgalmaz­zák. Hivatalosan Abonyt nem je­lölték ki ipartelepítésre. Ez azt jelenti, hogy ide csak olyan üzem települhet, amely saját üzemfejlesztési alapjá­ból hajlandó milliókat beru­házni. Ilyen üzem pedig ke­vés jelentkezett, pedig 1966 óta negyven üzemmel folytat­tak tárgyalásokat. Ezek közt olyanok is voltak, amelyek több tízmilliót kértek, és olya­nok is akadtak, amelyek üze­mi épületek felépítését kér­ték. A tanács ilyen igények kielégítését vállalhatta. 1968-ban és 1969-ben 490- nel emelkedett a helyi ipari üzemekben foglalkoztatottak száma (836-ról 1326-ra). Ezzel párhuzamosan az 1967. évi 65 millió forintról 1969-ben 74 millió forintra növekedett az ipari termelés. Mindez azon­ban még nem elég, további lé­péseket kell tenni. Az utóbbi két évben 1,3 millió forinttal támogatta a tanács az ipartelepítést. A tárgyalások és a tanács anya­gi támogatása eredményeként a Budapesti Ruházati Szövet­kezet konfekcióüzemet rendez be az egykori Göllner kastély­ban, ahol száznyolcvan sze­mélyt tudnak elhelyezni. A Budapesti Kötőipari Szövetke­zet a volt gazdasági iskola épületében állít fel kötőüze­met. Itt százötven személy el­helyezésére számítanak. Ezek­nek az üzemeknek rendelke­zésére bocsátotta az épülete­ket a tanács. Jelenleg is több üzemmel folytatnak tárgyalásokat, re­mélik, eredményesen. Nincs sültgalamb-várás Abonyban — szögezi le a levéL Hétszaz szelet sütemény Abonyban, az ÁFÉSZ cukrászfizemében, amelynek Kecs­keméti István a vezetője, harminc-negyven féle sütemény és édesség készül. Naponta 6—700 szeletet szállítanak ki a helyi üzletekbe, cukrászdába. Az abonyiak nagyon szeretik ezeket a készítményeket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az üzem évi bevétele, az 1 millió 90 ezer forint. Csak egy baj van: a kicsiny, korszerűtlen üzem. A kép azt a pillanatot örökítette meg, amikor az elkészített finomságok a kiszállító hűtőkocsiba kerültek. (Foto: Gyuráki) TERVKÉSZITÉS ÖT ÉVRE Együttműködnek a tsz-ek Gondjuk lesz talajra, tejre, húsra Az elmúlt évek során több­nyire kedvezően alakultaik a gazdasági eredmények az abo­nyi tsz-ekben. A következő öt év alatt még többet szeretné­nek terveikből megvalósítani, hogy növeljék a mezőgazda- sági " eredményeiket, tovább javuljanak az emberek élet- és munkakörülményei, jöve­delme. A talajerő visszapótlása igen lényeges tennivaló a termés­hozamok növelése érdekében. A tervek szerint négy év múl­tán szeretnék elérni, hogy a földterületek húsz százaléka holdanként 150 mázsa szerv esanyag-utánpótlás- ban részesüljön. A vegyes műtrágya-felhaszná­lást holdanként 400 kilóra nö­velik. A vegyszeres gyomirtás­ra és növényvédelemre még nagyobb figyelmet fordítanak. Az állattenyésztés fejleszté­se valamennyi termelőszövet­kezet fontos feladata. Erre a negyedik ötéves terv idején sok figyelmet és jelentős anyagi erőt fordítanak. A je­lenlegi szarvasmarha-állo­mányt több, mint 550 darab­bal, a sertésállományt 3 ezer­rel, ezen belül a kocaállo­mányt 200—250-nel gyarapít­ják. A József Attila Tsz nagy­üzemi juhtenyészetet akar kialakítani. A tsz-ek tervezik azt is, hogy az egy tehéntől fejt tej évi mennyisége a 3200 litert meg­haladja, 1 kiló sertés- és mar­hahús előállítási költsége pe­dig kevesebb legyen. A követ­kező öt év alatt a termelő- szövetkezetek együttműködése javulni fog a növényvédelem­ben, állattenyésztésben, feldol­gozásban, értékesítésben és az új beruházások elkészítésében. Természetesen valamennyi gazdaság törekszik a vezetés színvonalának növelésére is.

Next

/
Thumbnails
Contents