Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-11 / 264. szám
I MU. NOVEMBER IT., SZERDA ruf Micrtt Fizetnek a KST-k A dolgozók házibankjai, a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak országszerte megkezdték az egy év alatt összegyűjtött betétek visszafizetését. A következő napokban, hetekben mintegy 800 ezer KST-tag kapja kézhez, kamattal együtt í milliárd 450 millió forint megtakarított pénzét. Az országban működő 4900 KST- ben személyenként havonta átlagosan 150 forintot tettek félre a tagok. A Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak tíz hónap alatt 700 millió forint kölcsönt nyújtottak tagjaiknak. Meteorológiai előrejelzés az öntözéshez A mezőgazdasági öntözést segíti majd az az ésszerű együttműködés, amelyet a keszthelyi Agrártudományi Egyetem kutatói és a keszthelyi meteorológiai állomás munkatársai kötöttek. A tudományos kooperáció során, azt vizsgálják majd, hogy adott hőmérséklet és szélerős- ség mellett, mennyi vízvisz- szapótlásra van szükségük a növényeknek. A nagyszabású kísérletsorozatot kora tavasszal kezdik meg. A mutatók kidolgozását követően a meteorológiai előrejelzés mellé öntözési szaktanácsadással is szolgálnak a Balaton környéki új mezőgazdasági üzemeknek. Aszódi alkudozás Százból kilépett kilencven Mint hallom, a katonaságtól a közelmúltban szerelt le az a Bag községbe való fiatalember, aki most a kilépőjét jött aláíratni Tóth László üzemvezető irodájába. Száraz Miikiás eredeti szakmája géplakatos. A honvédségnél megszerezte a gépjárművezetői jogosítványt. Az aszódi üzemben, ahova két hete állt munkába, egyelőre lakatosként, ezerkilencszáz forint havi fizetésért, ígéretet kapott, hogy rövidesen kocsira kerülhet. Most új lehetőség adódott számára: valamelyik fővárosi üzem, ezernyolcszáz forintos alappal, azonnal teherautóra teszi. — Tulajdonképpen miért lép ki tőlünk? — kérdezi Lévai Sándor főmérnök. — A fene tudja. A Monori Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat aszódi gépjavító állomásának neve jelenleg szinte alig fejezi ki az itteni tevékenységet. Boldogult gépállomás koruk óta majdnem minden — munka, munkás, vezetőség, berendezés — kicserélődött falaik között. Lakatos-, forgácsoló-, vasszerkezetgyártó részlegeiknek újabban trösztjük szerez, oszt ki — a mezőgazda- sági gépek javításánál nagyobb hasznot hajtó — munkát: most éppen az Ikarus-szal kooperálnak. Pár éve részleget szervezett kebelükben a tárca: A kulturált közellátásért Népfrontülés Taksonyban A közellátási cikkek kulturált árusítását, a választék minél szélesebb skáláját elvárni ma nem luxus, hanem természetes, mindennapi jogos igénye a vásárlónak. Ép- petr'•ezért tűzte ^napirendre a Hazafias Népfront' járási elnöksége a ráckevei járás közellátási és kereskedelmi helyzetét. Mindezekről, valamint az ÁFÉSZ-eknek a járás közellátásában játszott szerepéről lesz szó november 13-án Taksonyban, azon a gyűlésen, ahol a Hazafias Népfront járási elnöksége és a járási általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek vezetői tárgyalnak majd erről a kérdésről. Ugyanezen az ülésen szót ejtenek még a szövetkezetek ötéves eredményeiről, fejlődéséről, valamint a negyedik ötéves tervnek a ráckevei járást érintő célkitűzéseiről és azok megoldásának lehetőségéről. Kockás cxportvcriáaók Kilenc afrikai állam hagyományos őszi vásáraira küldte el a legmelegebb éghajlatú földrész lakóinak sajátos igényei szerint készült ing- és pizsamaanyagait a pápai textilgyár. A laza szövés, szel- Iős textíliákat, élénk színű, kockás variációkban készítették. Afrika mellett népszerűek a pápai textilgyár termékei Európában és Közel-Keleten is. összesen 20 országba szállítottak az idén. Idei exportja eléri a 15 millió négyzetmétert. villany-, vízszerelő nteg épületgépészeti csoportokat, amelyek elsősorban a termelőszövetkezeti majorságok gépesítését, villamosítását voltak hivatva ellátni, az állami építőipar ugyanis e feladatot nem szívesen vállalta... A jövő profilja? Előreláthatóan az aszódi telepen is újból főként a mezőgazdaságigép-gyártás, -gép-javítás. Cserélődött munka, berendezés, vezetőség, munkás. A most évi negyven-, negyvenöt százalékos fluktuáció vagy három, négy esztendeje indult meg, Amikor traktorszerelőiket a termelőszövetkezetek négy, hat forinttal magasabb, tizenkét, tizennégy forintos órabérrel szerződtették. A géppark, kapacitás, létszámkeret időközben felfejlődött, de a szükséges kétszázharminc fős munkáslétszámból nyolcvan ember most is hiányzik... A máshonnan már oly ismerős, megszokott panasz hallható Tóth László üzemvezetőtől is kilépőkről, bérfeszültségről, termelőszövetkezetek munkaerő-elszívásáról, bénító átlagbérkötöttségekről — csak a panasz itt még erősebb s indokoltabb ... Lévai Sándor főmérnök a községi pártértekezleten saját nehézségeikkel egy másfél éve alapított helyi, a 4. számú Szövetkezeti Építőipari Vállalat, régebben tsz- közi társulás példáját állította szembe: az eltelt idő alatt létszámuk nyolcszáz főre növekedett. (Dolgozott itt, az aszódi gépjavítóban egy raktári kiadó, ezerhatszáz forintot keresett, azért ennyit, mert nem tudott önállóan adminisztrálni: az említett vállalat nemrég kétezer-hatszáz forintos alapfizetéssel, ötszáz forintos ügyeleti pótlékkal alkalmazta.) Sokat elárul helyzetükről szere- lőrészlegük példája. A csoport, eltérő tevékenysége miatt, telepükön jó darabig államot képezett az államban. E százfős részleg rossz vezetése következtében tarthatatlan állapot keletkezett. Szinte több volt a befejezetlen munkák száma, mint a munkásoké! A környékről már nem is érkezett hozzájuk megrendelés. Egy szolnoki kazánházépítés határidejét például nyolc alkalommal módosították eddig. Laza normák, protekciózás, béralaptúllépés, indokolatlanul magas, olykor ötezer forintos keresetek, melyek mögött nem állt a bérrel arányos teljesítmény — sürgették a rendteremtést. Néhány vezetőt leváltottak, a normákat felülreteráthoz. Botladozók. Kát lány fut, a szembejövő férfitól megijednek, sikítanak. Legények csoportja az udvaron. Motort mustrálnak, fene tudja, mit látnak a vaksötéttől alig elütő homályban. „... ha nekiereszti, felpörög százhúszra . .. hülye vagy, ha elhiszed...” A két lány jön visszafelé, nevetgélnek, megnéznek, idegen vagyok, ki lehetek? Nyílik az ajtó, a lányokat félretolva gyanúsan kecses mozdulatokkal, léptekkel legényforma bukik ki a keretből. Motyog valamit, majd minden átmenet nélkül dalolni kezd. „Gyere, Bodri kutyám, szedd a sátorfádat.. ” A motort mustráló legények odanéznek, hallom, ahogy egyikük azt mondja: „Ez a marha már most hóttrészeg...” Persze, a címzett nem hallja. Képén földöntúli mosollyal támasztja a falat, s bömböli bele az éjszakába, hogy „téged bottal vertek, engem kacagással ..Végre, kiadhatja a hangját, biztos ennek örül. Újra fény, s füst hömpölyög a nyíló ajtón, testesebb, idősebb asszony kölyöknyi fiát ta- szigálja, „ha egyszer azt mondtam, hogy mécc haza, akkor mécc, a rosseb essék a makacs fejedbe ... !” A kölyök ódalog, de belátja, nincs menekvés, indul a szélesre tárt kapu felé, onnét szól vissza, „félek ám, hallja, sötét van”. Az anyja legyint, ahogy a bolondra illik. Sötét van, hát sötét van. Minek jött el a kölyök? O ri- mánkodott, hogy jöhessen. Elég baj neki az ember, meg a lánya, vagy a nagyobb fiú, ügyelni kell itt mindegyikre... Megy befelé. János bácsi lelkendezik, hogy meglelt. „Kerestem már az elvtársat nagyon, mindenütt, az elnök elvtárs mondotta ...” Megyek utána, visz- sza a külön szobába, kandi pillantások kísérnek, mintha azt mondanák, „ja, ő is a jobbak közül való”. Megterítettek, birkát tálalnak, aki csinálta, ért hozzá, nincs nyoma sem ízben, sem szagban a faggyúnak, omlós a hús, érős a lé. A fölvásárló malac vicceket mesél, a férfiak nagyokat nevetnek, az asszonyok úgy tesznek, mintha nem értenék, nem hallanák. Fogy az étel, a bor. Némi kalamajka. Földűlt egy pohár, a térítőre nagy tócsát rajzol a sárgásán aranyló ital. Tréfálkozás, nocsak, kinél várható örvendetes esemény ... János bácsi az italra, a két asszony az ételre ügyel, szedik lefelé a tányérokat, az evőeszközt, nagy alumínium lábosba kotorják a maradékot, a megtördelt kenyérszeleteket. Óranézés. Tizenegy. A fölvásárló kifogyott a viccekből, a poharát nézi, mintha onnét olvashatna ki újakat. A teremből behallatszik a zene, most éppen a „beat” megy, az erősítők a lelkűket is kiadják ... Nagy a hangulat, egyik-másik pár nem csinál különösebb titkot a testi-lelki ösz- szetartozásból. Az idősebbek régen föladták, üldögélnek, egyikük-másikuk bóbiskol, s csak a nagyon erős futamokra rezdül fel, hogy utána folytassa a hangot, zenét, léptet egybemosó bóbiskolást. A térítőkön bortócsák. Beleragadt hamu. A söntésben tábla: „sör elfogyott”. Valakit kivezetnek a rendezők. Pofozkodni akart. Hallani, ahogy szapulják: „takarodj haza, itt nem rendezel botrányt, ez nem kocsma ...” Óranézés. Három perc múlva egy. Búcsúzkodás. „Ilyen korán...?” „Talán nem érezte jól magát...?” „Persze, haza is kell érni, ha nincs is messze Pest, azért...” Az elnök a vállam veregeti, s azt hajtogatja, az idő ki akart fogni rajtuk, de nem engedték, osztanak annyit, mint tavaly ... „A zárszámadásra is meghívnánk...” Országút. Reflektorfény. A zaj elhalkul, csak a motor hangját hallani. A sebesség- mérő. Hetven-nyolcvan-kilencven........Többel nem mész éjszaka ...” Vissza a gázt. Fut a kocsi. Ködpamacsok simogatják az orrát. Mészáros Ottó vizsgálták — a száz szerelőből rövid idő alatt kilencven (!!) felmondott. Egész brigádok léptek ki. A részleg létszámát azóta sem tudták harmincnegyven főnél többre feltölteni. A régi szakmunkások nagy részét elszívták a jobb kereseti lehetőségek. Akik maradtak, a legkitartóbbak — egyszer csak megváltozott légkörben találták magukat. A sokszor magasabb órabérrel alkalmazott újonnan jöttek felének ez a huszadik, harmincadik munkahelye ... Az Ikarus-szerelő- műhelyből a hetvenkét emberből mindig beteg vagy tizenhét ... Kétféle embertípus, munkamorál között hihetetlen ellentét feszül... Takács István hat éve itt dolgozó kovácsot, munkavédelmi felelőst, mert több kérdésben a különben igen belátó telepvezetés oldalára állt, megfenyegették... Czira Ottó párttitkár, a meo- vezetője: — Két tényező megteremtésétől várható csak javulás. Az egyik a hatékonyabb bérezés. A másik: egységesebb s mindenfajta emberi meg szakmai hanyagságot megbélyegző közösség kialakítása. Mindkettőnél egy rendkívüli feladatnak sikerült megcsillantani a kibontakozás reményét. Műhelyeinkben ezentúl napi hat Ikarus-váz helyett naponta tizet kell legyártani, ez exportfeladat. A részlegek először visszautasították: ezért a pénzért ne kívánják tőlük. Az anyagi szempontokat jórészt a pártszervezet is a magáévá tette. Tárgyaltunk feletteseinkkel, s ők lehetővé tették, hogy januárig feloldjuk a plafont, 110 százalékon túl is kifizessük a bért. Az Aszódi Gépjavító Állomáson az átlagbér évi huszon- két-huszonháromezer forint a munkásállományban. Nehezen érthető tehát az elégedetlenség. Tény azonban, hogy épp a legjobb, leghűségesebb itteni szakmunkások tapasztalják, nemcsak azok keresnek náluk többet, akik termelőszövetkezeti kiegészítő üzemágakba szegődtek, hanem a helyettük felvettek is, akik alacsonyabb órabérért nem léptek volna be. Tegyük még hozzá a telep vezetőinek álláspontját. Az átlagbér szinte lehetetlenné teszi a jobbak kiválasztását — illetve ahhoz, hogy egy embert kiemeljenek, egy lézengőt kell alkalmazniuk. Véleményük szerint e kötöttség feloldásával ugyanannyi bértömeg után harminc százalékkal több nyereséget érnének el. A jobb bérezési rendszer nagyobb vonzást gyakorolna a belépőknél, ez lehetővé tenné a válogatást Az állomás egyik legjobb szakmunkása Singely János. Ácsáról jár be, napi öt órát utazik. Tizenegy éve dolgozik itt, kétezer forintot keres. Falujában már hívták a kiegészítő üzemágba kétezer-ötszáz forintos alappal. Kötődik az üzemhez, munkaköréhez, munkatársaihoz. Még fiatal ember, a legjobb munkáshagyományokat örökíti korosztályában. És Singely János nincs egyedül... Nem szabad hagynunk, hogy igazsága elkallódjon! Padányi Anna Kongresszusra készülve Az önállóság útján Hol tudják legjobban, hogy X. községben a tanyavilágba kell-e sürgősebben bevezetni a villanyt, vagy a falu közepén tervezett új fúrott kútra van-e előbb szükség? Látszólag naiv kérdés és könnyű rá felelni: hát persze, hogy mindezt X községben tudják legjobban, ugyan hol másutt ismernék annyira a falu problémáit, örömeit és gondjait, mint ott, helyben? Mindez ma már természetesnek tűnik. Nem is olyan régen azonban a legkisebb községi beruházáshoz, a falu határát túl nem lépő rendelkezéshez is a felsőbb szerveket kellett megkérdezni — szinte mindenhez előzetes engedélyre volt szükség. A helyi tanács — államigazgatási, népképviseleti, és önkormányzati szerv. Államigazgatási funkciója abban áll, hogy az egész országra — vagy akár az illető megyére, járásra — vonatkozó törvényeket, rendeleteket, illetve a magasabb szintű tanácsok rendelkezéseit a maga területén végrehajtja. Vagy más szóval: gondoskodik a szocialista törvényesség megtartásáról abban a községben, városban, megyében, amelynek lakosai megválasztották. S éppen azért, mert megválasztották — népképviseleti szerv. Nemcsak végrehajtja a felsőbb intézkedéseket, de joga és kötelessége úgy végrehajtani, hogy azzal választóinak, az illető terület lakosainak érdekeit szolgálja. Ez persze nem ütközhet a magasabb, országos érdekekkel. A párt Központi Bizottsága és a kormány az év első felében foglalkozott a tanácsok önállóságának továbbfejlesztésével, az új tanácstörvény kidolgozásának időszerűségével. Húsz évvel az első tanácsok megalakulása után valóban elérkezett a korszerűsítés ideje. Ehhez tartozik az is, hogy a tanácsok legyenek önkormányzati szervek. Ezernyi példát lehetne rá találni: mi mindent lehet — ha megfelelő képességű és képzettségű emberek állnak a tanácsok végrehajtó bizottságainak élén — helyileg jól, a korábbinál jobban elintézni. A helyi vezetők ismerik legjobban a községükben, városukban jelentkező igényeket — s ami ennél is fontosabb: az ottani embereket, akikkel naponta találkoznak, akikkel őrömeik-gond.jaik Is azonosak. Gk tudják legjobban, mikor és hol van szükség valamilyen kommunális beruházásra; hol és kinek kell sürgősen segíteni, mert nehéz szociális helyzetbe került; kell vagy lehet-e új iparengedélyt kiadni; milyen a közbiztonsági helyzet és így tovább. (Egyetlen, de jellemző példa, azóta, hogy a szabálysértési ügyeket első fokon a községi tanácsoknál tárgyalják, az ilyen esetekben hozott határozatok ellen 50 százalékkal kevesebb fellebbezést nyújtottak be. Minden bizonnyal éppen azért, mert a helyi hatóságok minden körülményt alaposan tudnak mérlegelni, mielőtt határozatot hoznak.) Többéves, megfontolt intézkedéssorozat eredménye a tanácsok önállóságának mai helyzete. Eredmény — de korántsem végeredmény. Az egész országnak, minden állampolgárnak érdeke, hogy a jövőben az országos vezető szervek, a minisztériumok, főhatóságok többet és jobban foglalkozhassanak a valóban országos jelentőségű ügyekkel és hogy a helyi dolgokat azok legjobb ismerői intézzék. Ennek a felismerésnek jegyében utasította a forradalmi munkás-paraszt kormány a minisztereket: rövid időn belül döntsék el, minisztériumuk hatásköréből mit célszerű átadni a tanácsokhoz. A miniszterek javaslatai nyomán a közeli jövőben számítani lehet arra, hogy újabb területekkel bővül a helyi tanácsok hatásköre, további ügyeket lehet helyben intézni. Lesznek olyan ügyek is, amelyek legfőbb intézője a jövőben a minisztérium helyett a megyei tanács lesz. Lényeges változások lesznek a megyei tanácsok feladatkörében. Eddig — és még ma is — a munkaidőnek bizonyára nagyobbik részét náluk a községi-járási ügyek felülbírálása —, olykor egészen kis, helyi kérdések eldöntése — vette és veszi igénybe. A jövőben a megyei tanácsok hármas funkciót töltenek be: egyrészt a kormány intencióit közvetítik, rendelkezéseit hajtják végre, másrészt a hozzájuk tartozó járásokat és városokat képviselik a kormány, illetve a központi szervek előtt, harmadrészt pedig a megyei tanács feladata lesz a több települést érintő, regionális intézmények kialakítása és fenntartása. (Ide tartoznak például az üdülőövezetek, amelyek több község, sőt járás területét ölelik feL) Mindez nem gyökeres fordulat, hiszen évek tervszerű munkája előzte meg, mégis határozott előre lépés a tanácsok tényleges önállóságának útján, vagy ha úgy tetszik: — korszerűsítés. Az országgyűlés által most törvényerőre emelt választójogi módosításokkal minden állampolgárnak fokozottabban lehetősége lesz, hogy azokat válassza a helyi államigazgatási, nép- képviseleti és önkormányzati szervekbe, akiket legalkalmasabbnak tart a megnövekedett feladatok ellátására. Olyan emberekre van szükség, akik önállóan intézkedni tudnak és mernek, hiszen a szélesedő hatáskör a felelősség megnövekedésével is jár. A helyi tanácsok az elmúlt évek során egyre inkább „hozzánőttek a feladatokhoz”. A következő évek viszont — ennél a hasonlatnál maradva — további rohamos növekedést kívánnak meg. Helyi és országos érdekből egyaránt. Várkonyi Endre Felhők és pilóták A magyar meteorológusok három éve rendszeresen veszik a meteorológiai mesterséges holdak földre sugárzott képeit, és használják fel ezeket kutatásaikban, illetve időjárás- elemzéseik finomítására. A műholdak felhőképeit már a ferihegyi időjárási repüléstájékoztató szolgálat is felhasználja. Az Essa—8 mesterséges holdról érkezett képeket a pestlőrinci obszervatórium fogja, és távbeszélőkábelen továbbítja a szolgálat budai központjába. Ott az elektromos jeleket az üzembiztonság kedvéért előbb magnetofonszalagon rögzítik, és arról kábelen játsszák le Ferihegyre. A kép így is legfeljebb 5 perc múlva már a repülőtéren is látható. Az Essa—8 a bennünket meteorológiai szempontból érdeklő területről 7 és 13 óra között sugároz képeket. Ezekben az órákban tehát pilótáink felszállás előtt saját szemükkel is megfigyelhetik a reájuk váró időjárási, felhőzeti viszonyokat, amelyekről egyébként a kirendeltség meteorológusai természetesen szóbelileg is tájékoztatják őket. 4—5—6 órás HAZTARTASBAN dolgozókat foglalkoztat vállalatunk, 4-5-6 órás részmunkaidővel is, VARRÓNŐI, KÉZIMUNKAS és más munkakörökben. A jelentkezőket munkaügyi osztályunk mindennap 7-től 15 óráig fogadja. VÁCI KÖTÖTTÁRUGYÁR Vác, Sallai Imre u. 8/10.
