Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-10 / 263. szám

1970. NOVEMBER 10., KEDD "‘^/Űrlap Ha jó lenne, miért nincsen? Interpelláció Válaszol a Pest megyei Tanács A Pest megyéről szóló tv-so- rozat fnterpellációs adásán nem jutott idő minden befutó kérdés megválaszolására. Eze­ket közöljük — folytatva rova­tunkat —, s mellékelve a meg­felelő válaszokat Cifra István traktoros Püspökhatvanból jelzi, il­letve kérdezi: A környék nagyon baleset- veszélyes. A közutak mentén álló bokrok és bozótok irtásá­val, a fordulókban tükrök el­Az úton az egyik legszebb új épület az övék — a főkönyvelő tréfából visszakísér a portához, nézzem meg az utcai rózsaker­tet —, de komolyan gondolja. A portás pedig elmeséli, hogy még bundát is kaptak télre. A Monori Vasipari Ktsz ti­zenkilenc éve alakult a vegyes­ipari szövetkezet kebelében, azután mint legerősebb kilé­pett a többi fényképész-, mo­torszerelő, szabórészleg közül, önállósult. Négy év óta két és fél millió forint értékű gépparkkal, egy­millió-hétszázezer forint érté­kű műhellyel, irodaépülettel gazdagodtak. De most is épü­lőben az udvarukon egy új műhely. tesek között volt... . Szólták, vállaljam el. Gondoltain, talán én okosabb leszek. Nem bizo­nyultam annak... Hiányoznak a személyi fel­tételek, a jó munkásgárda? Óvári György KISZ-titkár: — Nézzen körül: csupa fiatal. Nagy részük új dolgozó ná­lunk — megelégelték az ingá­zást. Igaz, a fluktuáció itt is elég nagy. Egy húsztagú öntő­brigádunk tavaly egységesen átment a bényei Népfront Ter­melőszövetkezet szomszédos öntödéjébe ... Mégis megszi­lárdul a kollektíva. A műsze­rész, a szerelő, forgácsoló, esz­tergályos szakmunkások egy száz négyszögöl szőlőt. Meg­munkáltattam, megadóztam — most meg áll a borom a tava­lyi mellett a pincében. Nem érdemes eladni. Én nem iszom. Ideges leszek, ha csak rágon­dolok a szőlőmre... Kajli István esztergályos, versenyfelelős: — Januárban vettem öt ma­lacot. Az anyósom nevelte, ne­kem csak a takarmányról kel­lett gondoskodnom. De hol kaptam kukoricát, hol csak egyebet, a végén baromfitápot tudtam már csupán szerezni, és egyszer csak szaladt az anyó­som, hogy betegek a disznók. Kiheverték, de gyorsan elad­tam mindet. Még ha a beléölt munkát nem számítom, akkor is alig tartok a pénzemnél. — De hát miért nem szer­veztek versenyt? Nincs keres­let a termékeikre? — Hogy’ ne volna. Készíte­nek a Csepel Nagykereskedel­mi Vállalatnak motorkerékpár- szerszámot exportra ... Sör­gyárnak palackozóautomata­alkatrészeket ... Zsákcsúsz­dát ... Elektromechanikus to­lózárhajtóművet olaj-, víz-, gőz-, gázvezetékhez — ők lát­ták el a többi között a megyeri vízmüvet, a gyöngyösi Gagarin Hőerőművet — és a hozzá való automata távvezérlőt... Kajli István: — Szövetkezetünkben a száz százalék túlteljesítését nem lehet kifizetni. helyezésével is lehetne csök­kenteni ezt a veszélyt. Miért nem teszik meg? Űjfalusi Ferenc, a megyei tanács építési és közleke­dési osztályának vezetője válaszol: Püspökhatvan közös tanácsú község illetékes szakigazgatási szerve köteles gondoskodni a közutakat szegélyező bokrok és bozótok irtásáról. A mostani bejelentés nyomán nyilván in­tézkedni is fog. A visszapillan­tó tükrök elhelyezése veszélyes fordulókban a1 KPM Közúti Igazgatóságának feladata. A község már kezdeményezte ezt, és az illetékesek — helyszíni vizsgálat alapján — ígéretet adtak ezek elhelyezésére. — Versenymozgalom ? — nézek szét a műhelyben. — Nincs — tárja szét kezét Bokros Károly üzemvezető, Övári György KISZ-titkár. — Miért’ — — Majd elmondja a ver­senyfelelős — kerítik elő Kajli István esztergályost Először is: — Miért vállalta a verseny­felelős tisztségét, ha nem szer­vezett versenyt? — Eddig minden évben vagy ötezer forintot szánt az elnök­ség a munkaverseny serkenté­sére. De csak a késést, géptisz­títást, a selejtmentességet pon­tozták — s bárhogy alakult, a versenyfelelős mindig a nyer­része — a hatvan fizikai dol­gozó közül alig két-három a szakképzetlen — mintegy tíz százaléka érettségizett- vagy most jár esti iskolába. A kö­zösségi szellemmel sincs baj. Az építkezést, szőlőművelést kalákában végzik. — Akkor megszervezhették volna a brigádmozgalmat! — Ahhoz még túl kétlaki életet élnek az emberek. Munka után mindenki siet a földjére, kert­jébe, udvarába. — Maguk is? Bokros Károly esztergályos, üzemvezető: — Én csak örököltem pár Szívügye a népegészség Napjainkban különösen fon­tos az egészségügyi felvilágo­sítás — hangsúlyozta a megye főorvosa is, a Vöröskereszt képviselője is, amikor dr. Gás­pár István tevékenységét em­lítettem. 5 ezért most kivéte­lesen nem elsősorban orvosi munkájáról írok a községében harminc év óta közmegelége­désre működő „doktor bácsi”- aak. Hogyan került ennyire mesz- szire az erdélyi származású Gáspár doktor? Homoród- szentmártonban született — rossz időkben. Amint mond­ja, akkoriban százával vándo­roltak az orvosok országszer­te, munka nélkül. Miután Szé­kelyudvarhelyen leérettségi­zett, és 1934-ben ledoktorált Debrecenben, útnak indult ő is. — Először „magánorvos” voltam — ami nem volt olyan könnyű, mint amilyen előke­lőén hangzik. Adósságból vett műszerekkel gyógyítottam, az­tán harminchatban megnősül­tem, harmincnyolcban a tápió- szecsői uradalomba kerül­tem, 1941-ben megpályáztam a sáp—mendei körorvosi állást. A nyáron lesz harminc éve, hogy ezt az állást elnyertem. Hihetetlen takarékoskodás árán vettünk egy rossz pa­rasztiházat hétezer pengő­ért... Bizony, nagy úr vol­tam már akkor, körorvos úr! Elláttam Sápot, Mendét, egy rendelés egy pengő volt, a fi­zetésem 175 pengő;' a betegek többsége nem volt biztosítva. Munka volt elég. De most ugorjunk egyet, mert a későb­bi folytatás fontosabb. Felesé­gemmel és a védőnővel a fel- szabadulás után megindítottuk a népegészségügyi tanfolya­mot. Pesten vettem egy egész­ségügyi és egy szórakoztató (csalétekül!) diafilmet, és ettől kezdve majd minden héten előadást tartottam az iskolá­ban. Ügy megszerették, hogy el sem fértünk. Ezt folytattuk 1950-ig... A „doktor bácsi” 47-től 50- ig népegészségőri tanfolyamot is tartott — azaz mindig töb­bes számban beszél, hiszen felesége és a védőnő segített, később egyre többen voltak ehhez a munkához. Szó volt ezeken az előadásokon a ku­tak, a környezet, a ház, a la­kás egészségügyi követelmé­nyeiről, még olyasmiről is, hogy milyen fekvésű legyen az egészséges, száraz lakás. 1952-től, a Vöröskereszttel egyetértésben, évente egy al­kalommal a műsoros estek ezer-ezerötszáz forintnyi be­vételét felhasználhatták fel­szerelés beszerzésére, 59-ben pedig, a Vöröskereszt nyolc­van éves jubileumának alkal­mából az egészségügyi állo­mások országos versenyén rendkívüli mértékben kitűn­tek tudásukkal Gáspár doktor tanítványai. Elsők lettek a já­rási selejtezőn, a Rókusbán megtartott járások közti ver­senyen ismét első helyen vé­geztek, ezután már Pest me­gyét képviselték, s a Népsta­dionban rendezett országos versenyen második díjat nyer­tek. Eredménye? Először is 1960- ban, a járás valamennyi köz­sége számára munkamódszer­átadást rendeztek, csupa házi­asszonyt vittek, mindük tíz­tizenöt éves egészségügyi gya­korlattal, tudással. Sápon ti­zenötéves emlékérmet is osz­tottak. De ez nem olyan „ki mit tud”, ami időtöltés, játék. Ennek a mozgalomnak min­dennap tapasztalható, örökké gyümölcsöző haszna van. Mi­ből áll? Fertőző betegségek, járvány idején az itteniek tudják, mit kell tenniük. Ma alig fordul elő, hogy valaki a faluban késve hívja ki az orvost. Kút- jaik, mellékhelyiségeik kör­nyezeté tiszta, higiénikus, a házak nem nedvesek, majd minden házban van valami­lyen fürdőszobamegoldás, a lakosság hatvan százalékának vízvezetéke van, járvány alig fordul elő, röntgenszűrésnél, tisztasági mozgalomnál, védő­oltásnál az aktívák valóban aktívan, és jó szívvel agitál­nak és segítenek. Sápon múlt évben alakult a nyolcadik (táblával, egészségügyi felsze­reléssel, elsősegélynyújtó esz­közökkel, betegápolási sze­rekkel, kellékekkel, egészség- ügyi kiskönyvtárral fölszerelt) egészségügyi állomás. És mindez élő, mindennapos segítség a közösségnek. A 35 —40 kötetnyi egészségügyi kis­könyvtárat szorgalmasan for­gatják — tavaly hetvenkét esetben kérték kölcsön; négy- százszor nyújtottak elsőse­gélyt lakásban, téeszben, a há­zi betegápoló eszközöket negy- venhatszor vették igénybe. És ami nagyon fontos: a vöröske­resztes aktívákból alakult a helyi polgári védelem! Kampányszerűségnek nyo­ma sincs. A községben 52— 54 főnyi stabil áktívagárda dolgozik a közegészségért — koruk 28-tól 70-ig! Földműve­sek, gyári munkások, háziasz- szonyok. Véradókat toboroz­nak, propagálják a szűrővizs­gálatokat, tanácsot adnak ház­építésnél, üzleteket ellenőriz­nek, könyvtárat kezelnek, mű­soros esteket rendeznek a fel­szerelés gyarapítása javára. Az áldozatos, kivételes hoz­záértéssel és szívvel végzett munka mellett — csak úgy „mellékesen” körzeti orvosi munkája mellett, iskolaorvosi és egészségtan-tanári képesí­tés, sportorvosi tanfolyam, fogszakorvosi vizsga ik kitelt Gáspár doktor idejéből. De talán nem is időkérdés ez el­sősorban ... S bár kétszer is kapott kiváló egészségügyi dolgozó kitüntetést — azt hisszük, Gáspár István „doktor bácsinak” az igazi kitüntetés: munkája folytonosan tapasz­talható eredménye. Pereli Gabriella Az év végi részesedésnél, osz­taléknál is nagyjából egyfor­mán juttatnak a jobb vagy gyengébb munkásnak, a tíz, ti­zenöt éve itt dolgozónak vagy az újabban érkezettnek. Ha az átlagbért túllépjük, az a ré­szesedési alapot terheli... Be­csületből mindenki túlteljesít három-négy százalékot, de csak annyit... Van kivétel, bérmegtakarításnál: akkor a túlteljesítést is, a túlórát is ki­fizetik. És ha sürgős megrendelés érkezik? — Az csak egyéb munka ro­vására, országosan kiemelt be­ruházásként mehet: itt a bíró­ság dönt. Különben hosszú ha­táridőkre fogadunk csak el megrendelést. A hajtóműveket például egyéves határidővel igazoljuk vissz?. Ezekből két­százötvenet, háromszázat gyár­tunk évente. De sokkal na­gyobb az igény. Franciaország­ból importálunk körülbelül évi százhúszat, de azokon is szere­lünk. Egy magyar hajtómű ára tizenkét—harmincötezer fo­rint, bár nem jobb, mint a ma­gyar. — Jobb anyagi ösztönzéssel többet termelnének? — Feltétlenül. Padányi Anna Árpavariációk A Magyar Tudományos Aka­démia Mezőgazdasági Kutató Intézetében, Martonvásáron dr. Pollhamer Ernő és munka­társai több mint húsz éve fog­lalkoznak az árpa nemesítésé­vel. A munka eredményei az utóbbi években jelentkeztek. Az idén az állami gazdasá­gok körülbelül ötezer mázsa elsőfokú vetőmagot állítottak elő az MK—42 fajtából. Ez a sörárpa tápanyagban kevésbé dús talajon és a kedvezőtle­nebb évjáratban is jó minősé­gű termést ad. Az MK—47 ta­vaszi takarmányárpa viszony­lag jól bírja a gyengébb tala­jokat, s a műtrágyázást nagy többletterméssel hálálja meg. Az országos mezőgazdasági fajtakísérleti intézet kísérle­teiben a nitrogén fejtrágyá­zásra a tavaszi árpák közül a legnagyobb terméstöbblettel reagált. Szalmaszilárdsága igen jó, ezért gépi betakarításra különösen alkalmas. JÖVŐRE Széchenyi-vas ú t — menetrend szerint A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Győr-Sopron megyei Bizottsága, valamint a győr—sopron—ebenfurti vasút vezérigazgatósága ez év elején aláírt szocialista szerződésében kimondták, hogy Nagycenken — a Széchenyi-kastély helyre- állításával egy időben — mú- zeumvasutat létesítenek. A keskeny nyomközű múzeum­vasút első 1200 méter hosszú szakasza, széles körű társadal­mi összefogással, elkészült. Pénteken küiönvonat szállí: tóttá Sopronból Fertőbozra a közönséget. Onnan az úttörők által irányított múzeumvas- úton, a 84-85-ös számú főútvo­nal csatlakozásánál emelt szovjet emlékműhöz utaztak, ahol koszorúzási ünnepséget rendeztek. A múzeumvasút mozdonya, kocsijai, jelzőberendezései, so­rompói és egyéb vasútműszaki berendezései valóban múzeumi értékűek. A vasutat tovább építik. Nyolc kilométer hosz- szúságban, az évszázados hárs­fasor mellett, szállítja majd a Széchenyi-síremlékig a turis­tákat. Jövőre már menetrend­szerűen közlekedik.------------------------------------------------------------------------------\ Kongresszusra készülve: A magyar külpolitika — ma és holnap Milyen iránymutatást ad a X. pártkongresszus a ma­gyar külpolitikának? Ez a kérdés foglalkoztatja mind­azokat, akik figyelemmel kísérik hazánk nemzetközi tevékenységét, barátainkat és ellenfeleinket, itthon és külföldön egyaránt. Nem mintha Magyarország dön­tő szerepet játszana a vi­lágpolitikában, ezt túlzás lenne állítani: tudjuk, hol a helyünk a világ országai­nak sorában. Az érdeklő­dést az a szerény hozzájá­rulás váltotta ki, amellyel hazánk gyarapította a szo­cializmusért, a haladásért, a békéért világszerte küz­dők táborát, erejét. Kétségtelen, hogy Ma­gyarország, különösen az elmúlt 14 évben bizonyos nemzetközi tekintélyt ví­vott ki magának. Miből is táplálkozik ez a tekintély? Mindenekelőtt abból, ami itthon történik, abból, hogy a határainkon kívül el­hangzott minden szavunk és megtett lépésünk mö­gött ott van a hazai tények fedezete. Szilárd államha- • talmunk, dinamikus gazda­sági fejlődésünk, konszoli­dált társadalmi viszonyaink — ezek keltik jó hírünket, s tesznek bennünket meg­becsült partnerekké, ezek révén adnak hitelt sza­vunknak. Hazai törekvé­seink vezérelnek bennün­ket a nemzetközi küzdőté­ren: határainkon belül és kívül egyaránt haladás és béke a célunk. Külpoliti­kánk tehát nem más. mint belpolitikánk folytatása a nemzetközi színtéren, a diplomácia eszközeivel. Ezekért a célokért azért küzdhetünk hatásosan, mert nem állunk önmagunkban, magányosan a világpolitika színpadán, hanem a szo­cialista államok közösségé­ben egyesítjük erőinket, s közösen lépünk fel az im­perializmussal szemben. Tekintélyünk forrása, hogy a szocialista világrendszer tagja vagyunk, s úgy te­kintenek ránk, mint a szo­cialista világ egyik képvi­selőjére. Nemzetközi aktivitásunk eredményességét növeli, hogy nemzeti és nemzet­közi érdekeinket elvi ala­pon, következetesen, ugyan­akkor rugalmasan képvi­seljük. Megbízható szövet­ségesei vagyunk a Szovjet­uniónak, az egész szocia­lista világnak, szilárd tá­maszai a tőkésvilágban küzdő osztályharcos erők­nek, és a gyarmatosítás minden formáját megsem­misíteni akaró nemzeti fel­szabadító mozgalomnak — megalkuvás nélküli, együtt­működésre kész partnerei a tőkés országoknak. Ezek a tapasztalatok nagyban közrejátszottak abban, ahogy a Központi Bizottság a kongresszusra készített irányelveiben meg­fogalmazta véleményét kül­politikánk feladatairól. A végső szót természetesen majd a kongresszus mondja ki, az adja meg a tulajdon­képpeni iránymutatást, bi­zonyos következtetéseket azonban már a tézisekből is levonhatunk. Kiváltkép­pen azért, mert összeállítá­sukban sok-sok szakember, köztük sok ismert külpoli- tikus is résztvett, tehát el­méleti és gyakorlati szem­pontok egyaránt érvénye­sültek a tennivalók kijelö­lésénél. Külpolitikánk a kong­resszustól előreláthatóan ar­ra kap ösztönzést, hogy biztosítsa a szocialista épí­tés legkedvezőbb külső fel­tételeit. Szálljon szembe az imperializmus minden pró- báíkozásával, amelyek a szocializmus magyarországi és nemzetközi erői ellen irányulnak. Mindezzel se­gítse elő, hogy az erőviszo­nyok a jövőben is a szo­cializmus és a béke javá- > ra változzanak. Egészen tömören ezt a koncepciót ' ajánlják elfogadásra a kongresszusnak az irány­elvek. A kongresszusi irányel­vek azonban nein csak a „mit”, hanem a „hogyan” kérdésre is választ adnak azzal, hogy megjelölik a magyar külpolitika legfon­tosabb elveit. Az alapelv: szoros együttműködés a Szovjetunióval, a szocialis­ta világrendszer többi or­szágaival. Csak azokkal, amelyekkel teljes az elvi, politikai egység? Elsősor­ban persze azokkal, de ha­zánk egységre, internacio­nalista együttműködésre tö­rekszik azokkal az orszá­gokkal is, amelyekkel né­zeteltéréseink vannak. A másik fontos elv, hogy összefogjunk, szolidárisak legyünk a tőkésvilág ha­ladó, forradalmi erőivel, hi­szen azok az Imperializmus hátországát gyengítik, s ezzel reakciós, háborús te­vékenységét korlátok közé szorítják. A szolidaritás szálai fűz­zenek össze bennünket a nemzeti felszabadító moz­galomhoz, fejlesztjük az együttműködést Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika füg­getlen országaival. Ez s harmadik elv. A negyedik: békés egy­más mellett élés a külön­böző társadalmi rendszerű országokkal. Ez harcot és együttműködést jelent, mert csak e kettő kombinálásá­val érhetjük el céljainkat: nem a háború síkján, ha­nem békés úton legyőzni a kapitalizmust. _ Mindez egyenesen torkol­lik a következő elvben: mindent meg kell tenni egy újabb világháború megaka­dályozása érdekében. Ez a harc a legfontosabb, mert az emberiség fennmaradá­sáért folyik. Ezeknek az elveknek a kö­vetelése, érvényesítése ve­zet el ahhoz a célhoz, amit az irányelvek így fogalmaz­tak meg: „Pártunk a Ma­gyar Népköztársaság kül­politikájának alapvető cél­ját a jövőben is abban látja, hogy szövetségeseink­kel, a világ haladó erőivel szoros összefogásban bizto­sítsuk szocialista építőmun­kánk kedvező nemzetközi feltételeit, a békét”. Ha röviden akarnánk jel­lemezni, mit vár a párt a magyar külpolitikától, így mondhatnék: legyen szo­cialista és nemzeti. Hát le­het-e kettő egyszerre? Per­sze, hogy lehet, sőt: egyik a másik nélkül nem létez­het. Külpolitikánk akkor lesz igazán szocialista, ha az új társadalmi rend épí­tésének nemzeti és nemzet­közi érdekeit egyaránt te­kintetbe veszi, s akkor Iga­zán nemzeti, ha a nép ügyét a legjobb módon, te­hát a szocialista világ kö­zös erejével szolgálja. Pálos Tamás Magyar hét A budapesti Madrigál kórus Szekeres Ferenc vezetésével forró sikert aratott a bolognai városi színházban — jelenti az MTI római tudósítója. A kon­certen részt vett a Csikesz Jó- zsefné vezetésével Bolognában tartózkodó magyar küldöttség, valamint a bolognai városi ta­nács vezetői. A magyar dele­Bolognában gáció megteltintette a magyar kulturális intézetet, amelynek elődje az 1100-ban alapított magyar kollégium volt. A ma­gyar vendégek találkoztak Bo­logna urbanisztikai szakértői­vel, s megvitatták a két nagy­várost érintő közös problé­mákat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents