Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-06 / 261. szám
res v HEGYE! 1970. NOVEMBER 6., PÉNTEK Túl a Csatornán Londonban békés kép fogadja a látogatót. A bobby, a rendőr útbaigazítja a turistákat. Belfastban békés az utca. ' A békés belfasti utcán autóbuszra várnak... A gyerekek vidáman játszanak, mint bárhol másutt a világon. Csak éppen a mögöttük álló katona figyelmeztet: a zavargások megismétlődhetnek. S erre emlékeztet a drótkerítés is. A város még az elmúlt nehéz napok nyomait viseli. G. Molnár Edit felvételei Bővülő szerviz, új áruház Alig néhány hete számoltunk be lapunk olvasóinak arról, hogy milyen jól működik az Űj hártyán és Vidéke ÁFÉSZ májusban megnyílt gépkocsiszervize. Fennállásának rövid fél esztendeje alatt máris kinőtte önmagát: a két- százhuszonnégy négyzetméteres szerelőműhely ma már kicsi. Az ÁFÉSZ vezetői ezért határozták el a szervizállomás további bővítését, egy újabb, háromszázhatvan négyzetméteres szerelőcsarnokkal. Az új szerelőcsarnok építését máris megkezdték, s ígérik, hogy várakozóhelyiséggel és irodával bővítve még az idén felépítik. Ugyancsak az idei tervben szerepel a szervizállomás mellett a benzinkút megépítése is. A három óriás tartály már a földben van: az egyikben normál benzint, a másikban gázolajat, a harmadikban pedig fűtőolajat tárolnak majd. A felépítendő, kétszintes, összesen kilencszáz négyzet- méter alapterületű újhartyá- ni üzletház építőanyagának egy része már szintén a helyszínen van. Építéséhez tavasszal kezdenek hozzá. A négymillió forintos beruházás a helybeli lakosság többféle igényét is kielégíti majd. Vegyesbolt, húsbolt, ruházati üzlet és egy kisvendéglő is helyet kap benne. Mivel az Űj- hartyán és Vidéke ÁFÉSZ építőbrigáddal is rendelkezik és az üzletház házi kivitelezésben készül, biztosak abban, hogy 1972 augusztusára átadhatják az épületet. Az elmúlt napokban két olyan szerződést írtak alá az ÁFÉSZ vezetői, amelyek valóra váltása szintén a lakosság -------------------------------------------1Nyugodt éjszaka után A 6-os számú kórteremmel kezdte a takarítónő a műszakot. Szeretett itt kezdeni, kicsi volt a kórterem, háromágyas, gyorsan végzett vele. S valahogy jó érzés volt a másodikra még csak akkor felcsoszogó öregasszonynak odakiabálni, „látja, Mariska néni, én egy- gyel már kész vagyok!" Amikor a takarítónő bevitte a vödröt, a partvist és a felmosórongyot, az artista már derékig meztelenül a kagyló fölött mosakodott. Prüszkölt kegyetlenül, artikulátlan hangokat adott, és nyakára, karjára csapkodta a hideg vizet. A takarítónő egy pillanatra megállt, aztán törölni kezdte az ablaknál a követ. Begyakorolt mozdulatokkal felmosta az egész kórtermet, kivéve, persze, a kagyló környékét, de az artista csak mosakodott. A takarítónő megállt, a partvis nyelére támaszkodott, és csóválta a fejét. Figyelte az artistát. Az artistának még mindig jó alakja volt, karcsú csípője, széles válla és eléggé rugalmas, feszes bőre. Figyelte a takarítónő a gyors, határozott mozdulatokat, azután megszólalt. — Maga, fiatalember, nagyon szépitkezik. Tulajdonképpen tréfának szánta a takarítónő ezt a megjegyzést. Jó kedve volt. Benn lakott a kórházban, végigalud- ta az éjszakát, szobatársnője, a Juci, az éjjel nem zavarta föl. Akkor jött meg, amikor megjött, biztosan sikerült a randi-- ja, talán dúdolt, nem zavarta föl, kipihenten ébredt a takarítónő, és tréfálkozott. Az artista keze megállt, de nem hallhatta meg a takarítónő hangját, mert tovább paskolta hátára a hideg vizet. A takarítónő túl volt a negyvenen, kék kötényt viselt, csípőire vastag zsírpárnák rakódtak', és szaladt egy kicsit a szeme. Alit a kórterem közepén, a partvis nyelére támaszkodott. A partvis fején mint egy leterített béka, nyújtózkodott a felmosórongy. A nyitott ablakon bevágott a nap aranykardja, Szabó úr ágyára, párnájára sütött. Szabó úr aludt, az ő éjszakája nyilván rossz éjszaka lehetett, ezért aludt. Az ablak felé fordulva s összehúzódzkodva — embrió volt az anyaméhben. A takarítónő nézte az artistát. — Maga, fiatalember, nagyon szépitkezik. Ez nekem gyanús. Az artista most már meghallotta, kibújt a vízcsap alól, a takarítónő felé fordult. — Parancsol? — kérdezte udvariasan. Hunyorogva törülköző után tapogatott. — Parancsol? — kérdezte ismét, és megtörölte az arcát, a nyakát. Közben gyors patakocskák indultak mellkasiról a derekára csavart fürdököpeny felé. — Mondom, maga fiatalember, nagyon szépitkezik. Az artista rézvörösre dörzsölte a bőrét a törülközővel. Indiánhoz hasonlított. Volt a fején is valami szögletes, a hajzatát tekintve pedig mintha — megskalpolták volna! Egy megskalpolt indián! Egy megskalpolt indián a 6-os kórteremben! — Fiatalember — bólintott az artista. Hegyesre sodorta a törülköző sarkát, és a fülét törülte. — Fiatalember. Mármint hogy én! No hiszen... — Hát ki más! — nevetett a takarítónő. De úgy, hogy rugózott a melle belé. — Fiatalember — ismételte az artista, a tükör felé fordult, és tenyerével lesimította néhány szál haját. A takarítónő állt, az arcán még ott volt a nevetés. Az ajtó melletti ágyon egy friss műtétes feküdt, egy kópé képű mikiember. Kinyitotta a szemét. Mereven nézett a mennyezetre, sokáig, mozdulatlanul. Aztán az artistára vitte át a tekintetét. Az artista a tükörben szemlélte az arcvonásait. — Talán a lányokhoz készül, hogy így szépitkezik! — Ezt úgy mondta a takarítónő, mintha eddig egy szót sem szólt volna, s csak most kezdené a beszélgetést. Az artista megfordult. A talcarítónö közben már munkához látott, nehezen hajolt, egy kicsit szuszogott is. — A lányokhoz — mondta az artista —, o lányokhoz bizony. — Aztán észrevette, hogy felébredt a friss műtétes. Az ágyához állt. — Együtt megyünk, igaz-e, szomszéd úr, a lányokhoz együtt megyünk! A „szomszéd úr” csak a szemével nevetett. Egyelőre örült, hogy élt. — Kora reggel a lányokhoz — mondta a takarítónő fejcsóválva, és hozzáfogott, hogy feltörölje az artista helyét. Deregán Gábor jobb áruellátását kívánja elősegíteni. Az egyik megállapodás a helyt Üj Elet Szakszövetkezettel és a hernádi Március 15 Termelőszövetkezettel közösen született, öt község — Üjhar- tyán, Újlengyel, Kakucs, Inárcs és Hernád — lakosságának jobb húsellátása érdekében közös sertéshizlalásra és feldolgozásra szövetkeztek. Az Üj Élet Szakszövetkezet épületet biztosít a sertések számára. Az ÁFÉSZ gondos kodik a sertések beszerzéséről. A hernádi Március 15 Termelőszövetkezet pedig rendelkezésre bocsátja a feldolgozáshoz vágóhídját. A tervek szerint évente nyolcszáz sertést vágnának s árusítanák ki az ÁFÉSZ üzleteiben tőkehús, illetve töltelékáru formájában. A másik megállapodás már túllép a község határán, bizo nyitva, hogy az ÁFÉSZ vezetői nemcsak falujuk gondjainak megoldásán fáradoznak. A Dabas és Vidéke ÁFÉSZ-szel közösen ÁBC- áruházat építenek a járás székhelyén, Dabason. A kétszintes, összesen ezerszáz négyzetméter alapterületű áruház beruházási költsége hatmillió forint. A megyei MÉSZÖV másfél millió forinttal járul hozzá az építkezéshez. A fennmaradó összeget fele-fele alapon a két szerződő ÁFÉSZ biztosítja. Az épület földszintjén — a tér vek szerint — áruház és bisztró, az emeletén pedig ru házati és műszaki üzlet kap majd helyet. A tervezés és tereprende zés már elkezdődött. A hely szín: Dabas új centruma. / felépítési határidő: 1972. áp rilis 4. p. p. Periszkóp-válasz A Pest megyei Hírlap november 3-i számában megjelent Periszkóp-premier című cikkhez szeretnék egy-két gondolatot hozzáfűzni. Az újságíró mindig a reális tények birtokában írhat le dolgokat, főleg akkor, ha a cikk segítő szándékú. Márpedig erről van szó ez esetben. Csak az nem világos előttem, honnan vette azt a megállapítását, hogy; „Később a termelőszövetkezetiek jöttek ...” holott erről szó sem volt. Meglepő a cikkben az is, hogy a bemutatás napját a községi tanácselnök tűzte ki. Ezt is szeretném a helyére tenni. Az igazság az, hogy a bemutató időpontját maga a rendező, Iglói Sarolta tűzte ki, éspedig azért, hogy érett darabbal lépjen a közönség elé a Periszkóp-együttes. Továbbá szó sem volt arról, hogy nem merte volna az együttes sohasem bemutatni a darabot, hiszen nem azért vállalta a fáradságot, hogy a végén a szerep birtokában visszakozt mondjon. Nagyon helyesnek tartom, ha egy riporton belül az újságíró megszólaltat valakit. De ez a valaki mondjon is valamit, ne úgy, mint ebben az esetben. Ugyanis a darab rendezője nem nyilatkozott a cikk írójának. Arról megintcsak nem volt szó, hogy az együttes már jelentkezett az országos pályázatra. Arról viszont igen, hogy foglalkozik a kis csoport azzal a gondolattal, hogy esetleg a következőkben benevez erre a pályázatra. Végül, csak annyit: Ügy gondolom, az olvasót vajmi kevéssé érdeklik az ilyen jellegű személyes ügyek, mint amit a cikk írója közzétett a rendezővel és az egyik főszereplővel kapcsolatban. Azt hiszem, a Periszkópegyüttes olyan színvonalat ért el, hogy nagyobb alaposságot követelhet a róla szóló cikkek megírásakor. — farkas — TERMELŐSZÖVETKEZETEK, ÁLLAMI GAZDASÁGOK, SZESZIPARI VÁLLALATOKI A cserkúti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat az 1971. évre még elfogad megrendeléseket alumínium alapanyagú szállítótartályokra 2—5 m3 űrtartalomig és tárolótartályokra 20-60 m3 űrtartalomig. Személyes vagy írásos megkeresésre részletes tájékoztatást adunk. Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Cserkút Levélcím: Pécs, Postahivatal 15. Kereszti László. FOTÓZZON ŐSSZEL IS TERMÉKEKRE! Ezúttal kétszeresen jól jár: november 2-től november 30-ig 50%-os árengedménnyel vásárolhatja meg a mintás felületű, és a „B" tónusú, extra felületű, márkás fotópapírokat, csak a FORTE MINTABOLTBAN Budapest \l., Mérleg utca 12. SZAKMAI TANÁCSADÁS
