Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-05 / 260. szám

1970. NOVEMBER 5., CSÜTÖRTÖK rtsT MEcrei '^Kirhsp KONGRESSZUSI VERSENYBEN Példának sem rossz Fele-fele arányban dolgoz­nak fiatalok és idősebbek a Váci Kötöttárugyárban. A fia­talok még szabadabbak, nem köti őket a család, a gyere­kek. Inkább van idejük szó­rakozni, közös rendezvényekre járni. Az ő életükben — ma­gánéletükben — még nagyobb szerepe van a közösségnek, s így, adott esetben: a brigád­nak. Természetesen csak ak­kor ha a brigád valóban kö­zösség, és nem pusztán, ter­melési egység, amelynek tag­jai azonos feladatokat látnak el. Tóth Istvánná, a KlSZ-szer- wezet titkára: — A fiatalok többsége is ingázó. Szabad ideje elmegy az utazással. Nincs ideje arra, hogy ahol lakik, ott társaság­ba járjon. Természetes —, spontán alakul ki —, hogy a munkatársai, a gyáriak: a tár­saság. Ennek persze a jó munkaszervezés az alapja, a feltétele, mert ahol a munka miatt veszekedés van a bri­gádtagok között, ott ez elkép­zelhetetlen. Azonban ha —, szerencsére ez a gyakorlat —, a brigádtagok növelik egymás teljesítményét, segítenek egy­máson, semmi akadálya nincs a szorosabb emberi kapcsola­tok kialakulásának. Leyer Lászlómé, termelési felelős: — A szocialista cím elnyeré­sének hármas követelményé­ben szerepel a kulturális mun­ka is. Tehát természetesen ezt is vállalják, ami azt je­lenti: közös színház-, mozi-, múzeumlátogatás. Valamennyi: közös élmény, ami összehozza az embereket. S miután ez már megtörtént, se vállalás, se ellenőrzés nem kell hozzá, hogy természetesen csinálják. Tehát, egy idő után akkor is terveznének, szerveznének ilyesmit, ha nem lenne köve­telmény. Ennél igazabbul hangzó bi­zonyíték a brigádok közösség mivoltáról, nem kell. Vajon cáfolják, vagy megerősítik ezt a találomra kiválasztott bri­gádok vezetői és tagjai? Füle Teréz 18 éves, kétoldalt megkötve viseli hosszú haját, vidám kerek szeme van, szí­vesen beszél. Egy éve a Ko­marov brigád, 12 ember veze­tője. A háta mögött azt mond­ták róla, idős emberek is hall­gatnak rá, vezéregyéniség. — Hát akkor sorolom. Azt hiszem a mi brigádunk olvas legtöbbet. Mindannyian könyv­tári tagok. Idén már három­szor voltunk kirándulni, Ho- rányban két napig. 17 forintba került az egész, turistaszállá­son laktunk, bejártuk az egész környéket, vacsoráztunk, egy jót fürödtünk, nagyon sokat beszélgettünk, vicceltünk. Az­tán voltunk az Országházban, az mindenkinek nagyon tet­szett, a Várban, láttuk a vár­múzeumot, a Halászbástyát... Télen színházba járunk, főleg az Operettbe, moziba ritkáb­ban ... Nyugodtan mondha­tom, hogy szeretjük egymást. Szlenlcei Erzsébet, 19 éves, a Komarov brigád tagja: — Az biztos, hogy egyedül nem. mennék ennyi helyre. Eszembe sem jutna, hogy meg­nézzem azokat a dolgokat, amiket mi együtt láttunk már ... Laszkó Mária: — Majdnem mindegyik bri­gádtag a barátnőm is... Ha véletlenül elmennék innen, akkor is tartanám velük a kapcsolatot. Továbbra is velük járnék mindenhova. Majnik Julianna: — Azt tudom, hogy bármi történne, számíthatok a töb­biekre. Biztos, hogy segítené­nek. Az Egyetértés brigád talán a legrégebbi a Váci Kötött­ben. 1964-ben alakult. 34-en vannak, 15 állandó törzstag van. Vezetőjük, Burai Julian­na még nem múlt el 20 éves. — Nagyon szeretünk kirán­dulni. Hat év alatt jóformán az egész országot bejártuk. És nemcsak a fiatalabbak jöttek. Mert akinek családja van, az is örül, ha mehet, ha meg­szervezik neki, egyedül talán sohasem lenne rá alkalma, nehezebben mozdulna ki. egyébként mit mondjak? Jó­ban vagyunk. Szabad szomba­tokon meglátogatjuk egymást, most az egyik munkatársnőnk új lakásba költözött, kisbabája született. Elmentünk megnéz­ni. Hogy örült nekünk! Jól ismerjük egymást, az termé­szetes. De egymás családját is, az összes férjeket! A brigád­rendezvények nem zártkörűek. Simon Éva, az Egyetértés brigád krónikása: — A brigádban az a lé­nyeg, hogy mindent együtt csi­nálunk. A társadalmi munká­tól a beteglátogatásig, szóra­kozásig. Ha valaki a munká­ban elmarad, annak segítenek, hogy meglegyen a teljesítmé­nye. Nincs az ember magára maradva. Félix Teréz: — összetartunk. Mindent meg lehet beszélni. Többet megyek velük, külön is, mint egyedül. Ha nincs munkám, és kérek tőlük, adnak. Munka és magánélet, a jobb teljesítményért, az egyedüllét ellen, az emberért. Közvetve és közvetlenül. Mindez talán nem kivétel, de még nem is általános. A Váci Kötöttáru- gyár példája jó példa lehet, ha megszívlelik. V. V. Miérí csak „garanciális” az Orion-szcrvíz? Az Orion-szerviz néhány nap óta csak garanciális időn belül vállalja a televízió- készülékek javítását. Egyéb megbízásokat egyelőre nem fogad el. A szolgáltatások kor­látozásáról az Orion vezetői elmondták, hogy több mint 500 javításra váró készülék halmozódott fel a szerviz raktáraiban. Emiatt nagymér­tékben megnőtt a javítások ideje. A torlódás megszünte­tése után, előreláthatólag ja­nuár elsejétől, összes szol­gáltatásukkal újra a lakos­ság rendelkezésére állnak. Gazdaságfejlesztésünk kiemelt programja (2.) Rekonstru kció a jobb ellátásért Közvetlenül a Parlament ülésszaka előtt tartotta sajtó- konferenciáját a könnyűipar miniszterasszonya. Mi tagadás, ezúttal sóikkal kevesebbet in­terpelláltak az újságírók, mint pl. tavaly, az év végén. El kell ismerni, hogy egyetlen esztendő alatt észrevehetően javult a ruházati boltok vá­lasztéka, még árválasztéka is Persze, a tavalyi gondok­ban a kereskedelem egyik­másik „megfontolása” is köz­rejátszott. Az idén már vala­mivel jobban kereskedtek, időben rendeltek a textil- és konfekciógyáraktól, a divatra is jobban odafigyeltek, — de az is vitathatatlan, hogy a kelmék és ruhák készítői is jobban végezték munkájukat, mint eddig bármikor is. Ha van hiánycikk, és azért van; ha van választékhiány — és ez is akad, azért ezeknek ma már túlnyomó részéért való­NINCS... HIÁNYZIK... NEM SZÁLLÍTHATÓ... Szemléltető vázlat mezőgazdaságunk gépproblémájáról A mezőgazdaság nyomasztó gépgondjait a megyei párt­értekezleten több felszólaló szóvá tette. Három szövetkeze­ti nagygazdaságban érdek­lődtünk a probléma részletei iránt. Amit hallottunk és fel­jegyeztünk ezekben a szövet­kezetekben, bármelyik má­sikban is tapasztalhattuk vol­na, ezek a bajok valamennyi mezőgazdásági nagyüzemben többé-kevésbé azonos formá­ban jelentkeznek. Évről évre romlik a helyzet Az Örkényi Béke Szakszövet­kezet elnökétől, Mizser Jó­zseftől hallottuk: — Idei gépszükségletünket csak kis részben elégítették ki. Például hiába rendeltünk, nem kaptunk silózógépet, sem szártépőt. Két magyar és egy szovjet gyártmányú traktort is rendeltünk, egyedül a szov­jet traktort kaptuk meg. Idén elküldött jövő évi rendelé­sünk visszaigazolását izga­tottan várjuk, vajoi) hozzá­jutunk-e legalább a legszük­ségesebbhez, vagy megint hiábavaló irka-firkának bizo­nyul, amit elküldtünk? — Amit a géppel nem bí­runk, azt a kukoricát letörik részben, de a szárát már nem hajlandók levágni az embe­rek. Üj szárító gépre tehát okvetlenül szükségünk lenne, annál is inkább, mert több állatot akarunk tartani, s ezért növeljük kukoricaterü­letünket. — Egyébként évről évre romlik a traktor-, a munka­gép- és az alkatrészellátás, ami rendkívüli módon zavarja á munkamenetet. Végtére ké­zi erővel a nagygazdaság nem boldogulhat. Gép kell! És al­katrész kell ! ! ! Fuserálni kellett Márczis Antal, a dabasi Fe­hér Akác elnöke mondja: —• Minket az őszi vetésnél ért nagyon kellemetlen meg­lepetés Tavasszal vettünk Ma- gyaróvárott készült két va­donatúj TTV 32-es csúszó- csoroszlyás gabonavetőgépet, és hogy az ősz elején munká­ba állítottuk, Norton-szekré- nyükben a fogaskerék, meg a váltókar minduntalan eltört. Pótlásukról gondoskodhat­tunk volna?! Teljességgel re­ménytelen kísérletezés után végül is .kiiktattuk a Norton- szekrényt, a vetőtengelyre más géphez való fogaskere­ket szereltünk, azt pedig köz­vetlenül a kerékről hajtjuk meg. Két hétig bíbelődtünk, próbálkoztunk, valamit ten­nünk kellett, az idő sürgetett, a vetést másként be nem fe­jezhettük volna. — Hogy jól szuperál-e az így átalakított vetőgép? — ismétli kérdésünket Nagy Mi­hály elnökhelyettes. — Hát... Mindenesetre ezen a módon hem lehet pontosan szabá­lyozni a vetőmagmennyisé­get De vetni kellett! — Van 17 darab MTZ—50 traktorunk — veszi át a szót Márczis elnök — kettő áll, kuplungot kellene cserélnünk, azt viszont ehhez a traktorhoz sehol sem kapni. Mi lesz, ha a többi kuplungjában szintén hiba esik? — Másik nagy baj, hogy a már nem gyártott traktorok­hoz még lehetetlenebb alkat­részt szerezni, márpedig pél­dának okáért Zetor—3011-es és Super Zetor nagyon sok van az országban. Nekünk is van hat-hét éve egyikből és másikból is öt-öt, s mindegyik nogyon is üzemképes lenne, ha a hiányzó alkatrészeket megkaphatnánk. Így legfel­jebb ócskavas ez a tíz von­tató. Tanulságos lista Herczeg József, a másik da­basi tsz, a Szikra elnöke az 1971. évre feladott előzetes megrendelésekre a Pest—Nóg- ,rád—Komárom megyei Mező- gazdasági Ellátó Vállalat visszaigazolásait mutatja. S habár akadhat, aki a felsoro­lást unalmas olvasmánynak találja, mi nem tarjuk annak, mert kiderül belőle, mennyi­re nehéz a mezőgazdaság gé­pesítésének annyira fontos fejlesztése. Íme: „Két E—512 gabonakombájn, 1 E—280 silózógép, 1 MO—6 kukoricamorzsoló, 1 E—660 burgonyakombájn, 1 BRAUD kukoricaadapter, 2 K—442 bá­lázó, 2 TZB—7 rendsodró, 1 SPC—6 kukarica vetőgép, 1 VICO műtrágyaszóró, 4 P— 4—68 pótkocsi, 4 to, 1 BON— 100 burgonyaválogató” nem áll rendelkezésre... Végre a sok negatívum után van olyasmi is, aminek szál­lítását vállalja a vállalat. És­pedig kapható 80 darab 85-ös öntözőcső, 20 darab 85-ös csonkos öntözőcső és 6 T—45 szórófej... — Igen ám, de mit csiná­lunk a csövekkel és a szóró­fejjel, ha — újabb papír ke­rül elő — a két MV—120 ön­tözőberendezés „nem áll ren­delkezésre”. A Szikra háromszáz férő­helyes szakosított tehéntele­pe év végére megépül, be is népesíthető. Csakhogy: — Hiányzik és nem szállít­ható a szükséges STK-takar-' mánykeverő, az ELF A 108 férőhelyes fejőberendezés, a TKF—120 trágyakihúzó, a két­ezerötszáz literes tejtartály meg a FONTÁN borjúszoptató automata... Az állattartás korszerű gé­pesítése tehát, ebből ítélve, jövőre nem lesz meg a sza­kosított tehéntelepen. Ember kell a géphez A Szikra elnöke más nehéz­ségről is beszél: — Van harminc üzemképes traktorunk, ugyanannyi trak­torosunk, de ez nem elég. Gon­dolni kell a váltókra meg a helyettesekre, hogy pótolni lehessen azt, aki szabadságra megy, vagy esetleg beteg. Az­tán újabb vontatókat is aka­runk venni, mégpedig nyol­cat, erre vonatkozó igé­nyünkre sem igent, sem nemet nem mondott a vállalat. Re­ménykedünk, de ha nem kapjuk meg, akkor is feltétle­nül szükségünk van még trak­torvezetőkre. Kigondoltunk valamit. Beszéltek az Örkényi nö­vénytermesztő gépész-szak­munkásképző iskolával, tart­son decemberben és ja­nuárban bejárók részére is tanfolyamot. Családapák há­roméves bennlakásos képzés­re nem vállalkoznak. A tsz a növénytermesztésben, vagy egyebütt foglakoztatott tag­jai közül azoknak, akik je­lentkeznek a tanfolyamra, két hónapon át átlagkeresetet biz­tosít, fedezi tandíjukat, úti­költségüket, ha kötelezettsé­get vállalnak, hogy eredmé­nyes vizsga után három évig nem hagyják el a szövetkeze­tei. A Szikra öt tagja elfogadta ezeket a feltételeket, a szom­szédos Gyóni Géza Szakszö­vetkezetben is akadt két je­lentkező. A tanfolyam azonban csak 25 jelentkező esetén in­dul. Traktoroshiány van majdnem mindenütt, a járás­beli vagy a szomszédos járá­sok közeli községeinek szö­vetkezetei mosc megragad­hatnák az alkalmat a hiány csökkentésére. Persze, új traktorokra is szükség lenne, mire kitanultak az új vonta­tóvezetők ... ! Szokoly Endre ban a textil- és textilruhá­zati ipar „objektív” körülmé­nyei, adott lehetőségei, képes­ségei hibáztathatok. Nem vi­tás : technikájában, berende­zéseiben és az ágazatunk szá­mos területén alaposan elmaradt napjaink követelményeitől. Az utóbbi években az élet­színvonal és a körülmények változása olyan igényeket tá­masztott, amelyek maradék­talan kiszolgálására már nem volt elégséges ennek az ága­zatnak teljesítőképessége. Mennyiségben sem, de kivált nem minőségben: valameny- nyien tartós, korszerű, válto­zatos minázatú, könnyű anya­gokat szeretnénk, — vagy ilyen anyagból készült ruhá­kat, kabátokat, fehérneműt, kötöttárut. A negyedik ötéves terv az életszínvonal további dinamikus fejlesztésének lehe­tőségeit tárta fel, követke­zésképp öt év múlva már a mainál is lényegesen nagyobb kereslet jelentkezik majd az ilyen áruk iránt, ugyanakkor a fogyasztási cikkeken belül, a helyesebb, egészségesebb árarányok kialakításáért a ruházati cikkek csökkenő ár­szintje szerepel az elképzelé­sekben. No, hogy több le­gyen az igényeknek megfe­lelőbb, s még olcsóbb is eset­leg — ahhoz korszerű tech­nika kell, termelékenyebb. Még egy körülmény: a ma­gyar ruházati cikkeknek jó hírük alakult ki a nemzet­közi piacokon, ezt sem ártana megtartani, sőt az eddiginél jobban kihasználni — a na­gyobb piacot. A IV. ötéves terv — első­sorban épp életszínvonal-po­litikánkhoz illően — a textil- és textilruházati cikkek hazai fogyasztásának 40—42 száza­lékos növekedését írja elő. A szocialista export 35—37 szá­zalékos emelkedése mellett. Ezt a tekintélyes bel-, illetve külföldi forgalomnövekedést úgy írja élő a terv, hogy köz­ben az eszközöket is nyújtja hozzá: kiemelt programmá nyilvánította a textil és tex­tilruházati ipar korszerűsíté­sét, rekonstrukcióját. Ez a rekonstrukciós prog­ram most nemcsak a szovö- déket érinti, s egyik-másik kikészítőüzemet — átfogja a teljes vertikumot: a nyers­anyagtól a pantallóig. A fo­nodákban 110 ezer fonóorsó helyére kerülnek újak. Az új kártoló- és nyújtógépek egy részének háromszorta nagyobb lesz a teljesítménye, mint azaké volt, amelynek a helyé­re kerülnek. Többezer új­rendszerű fonóorsó áll majd munkába 1975-ig, amelyeknek teljesítőképessége a hagyo­mányos gépeknek két és fél­szerese lesz. Nyolcezer szövőgépet is nyugdíjba küldenek — ame­lyek „átvészelték” az előző rekonstrukciót. Az új gépek 85 százaléka 100 cm-nél szé­lesebb anyagok szövésére lesz majd alkalmas, s az automa­ta szövőgépek aránya meg­haladja majd a 60 százalékot a tervidőszak végén. A köt- szövő ipar, amely jelenleg az ágazaton belül a legkorsze­rűbb gépekkel rendelkezik, 500 régi gép helyett leap majd modemeket. Ezenkívül épül egy teljesen új kötöttárugyár is. A legkorszerűbb berende­zések kerülnek a kikészítők­be: megkétszereződik a ne­mes kikészítésű áruk meny- nyisége. Az él-, forma- és színtartó, gyűrhetetlen, mos­ható, de vasalni nem kell, nedvszívó anyagok az eddigi­nél lényegesen nagyobb mennyiségben lesznek majd találhatók a boltokban. A konfekciógyárak gépparkja cserélődik ki a legnagyobb mértékben: 25 ezer varrógép­től válhatnak meg, r gyorsvarrógépek aránya a jelenlegi 25 százalékról 75 százalékra emelkedik, s lénye­gesen több lesz a speciálvar- rógépek száma is. Ettől nem­csak szebbek. tartósabbak lesznek a konfekcióáruk var­ratai, hanem a szalagokon dolgozók munkája is kemé­nyebbé válik. A mintegy 15 milliárdos re­konstrukció során általában is kedvezőbbé válnak a munka- körülmények a textil- és a ruházati gyárakban, s ez ön­magában is lényeges válto­zás. Ebben az ágazatban dol­gozik a legtöbb nő (női ipar, s ezek az intézkedések konkrét lépéseknek számítanak sok ezer fiatal lány, családos asz- szony helyzetének javításá­ban). A több, szebb, olcsóbb textiltermék a boltokban ugyanakkor más oldalról ja­vítja majd a nők életkörülmé-. nyeit. Persze: ezek a férfiak­nak is szükségesek, de — tes­sék csak megfigyelni — nőt, egyedül vásárolni, ruhából-, tokban, ez előfordul, de a fér­fiakat általában mindig „elkí­sérik”. Fonalból 1975 végére 25 szá­zalékkal lesz több a termelés, szövetből 150 millió négyzet- méterrel, alsó és felsőruházati kötöttáruból 55 százalékkal, ruhaipari termékből 50 szár Zalákkal. Lényegesen nagyobb lesz a szintetikus szálak fel- használása, amelyek a diva-; tos igényeknek megfelelő tu­lajdonságú áruk előállításához nélkülözhetetlenek. Például lényegesen könnyebbek lesz­nek a ruházati anyagok, s egy- egy télikabát „alakjában’* nem kell majd súlyos kilókat cipelni vállainkon. Ezt a „ten­denciát” jól tükrözi az, hogy a program befejeztekor az előállított termékek súlyának növekedése éppen a fele lesz a termelési érték növekedésé­nek. Ez a lényeg: nem csak mennyiségi növekedést ered­ményez ez a fejlesztés, hanem rendkívül jelentős minőségi változást is. Egyfelől a termékek szín­vonalában, másfelől a gyárak gazdálkodásában, munkájá­ban. Ez a korszerű technika, amely most beköltözik a tex­til- és ruhagyárainkba — va­lóban korszerű, az eddiginél lényegesen hatékonyabb mun­kát tesz lehetővé. Ha a tech­nikához igazodik majd a szer­vezés, a termelésirányítás, és a szakértelem színvonala is. Ezeknek „beruházásáról” már a vállalatoknak, saját maguk­nak kell gondoskodniok. Gerencsér Ferenc : (KÖVETKEZIK: A VEZETŐ ÜJ MUNKATÁRSAI) Építészmérnök házaspárt alkalmaz KIVITELEZŐ VÁLLALAT. A pályázatot a Kiadóhivatalba kérjük „Duna-kanyar H." jeligére. Az 1. sz. AKOV 11. sz. üzemegysége Nagykátai Főnökségére azonnali belépéssel felvesz gépkocsivezetőt, autószerelőt, festő-fényezőt. Jelentkezni lehet az 1. sz. AKOV-nél, Nagykáta, Jászberényi út

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents