Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Köszöntjük a párt X. kongresszusát ,AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS^A MEGYEI TANÁCS LAPJA PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XIV. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM AKA I FORINT 1970. NOVEMBER 22., VASÁRNAP EGYENES UTÓN \ éget értek az előkészüle- ' tek, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa holnap megkezdi munkáját. Az előző, a IX. kongresszus óta eltelt négy esztendő: kitérők nélküli, egyenes út. Ahogy egyenes, országgyarapító útnak számát a párt egész tevékenysége az 1956-os ellenforradalom leverése, a személyi kultusz és a szektás vezetési módszerek felszámolása óta. Egyenes út: szavak és tettek egyezősége, a tényékhez való ragaszkodás, a látványosság kerülése, az élet- színvonal folyamatos emelése. Az egyenes út a szilárd alapja a dolgozó tömegek bizalmának, az elismerésnek, amely a párt, a kommunisták tevékenységét kísérte s kíséri. Bonyolult nemzetközi viszonyok, a szocialista építőmunka tökéletesítése közepette értünk el addig, ahol ma vagyunk; az egyenes út betartása, megszilárdítása nehéz feladat volt, s nem könnyű napjainkban sem. A kollektív bölcsesség, a közös dolgok közös meghatározása, a lenini normák tiszteletben tartása volt a biztosítéka annak, hogy a párt a munikáshatalom vezető erejeként az egész társadalom vezetőjének nemes s felelősség- teljes tisztét is betölthesse. „A magyar társadalom dinamikusan fejlődik, biztosan halad a szocializmus teljes felépítésének útján. Tovább erősödött a munkáshatalom, szilárdult rendszerünk gazdasági alapja, fejlődtek a szocialista termelési viszonyok” — olvashatjuk a X. kongresszus irányelveiben. Valóban: az elmúlt években a fejlődés szembetűnőbbé lett — ahogy az ellentmondások is világosabbá váltak s ez a legfőbb mutatóban, a nemzeti jövedelem növekedésében is lemérhető. Amíg az 1950 és 1965 közötti években a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedési üteme 5,7 százalékot tett ki, 1966 és 1970 között 6,8 százalékra emelkedett. A lakosság fogyasztása tizenöt éves átlagban évente 4,6 százalékot nőtt, 1966—1970 között viszont 5,3 százalékra gyarapodott. A nemzeti jövedelem — várhatóan — ebben az esztendőben 75 milliárd forinttal lesz nagyobb, mint volt a második ötéves terv utolsó évében, 1965-ben. A múlt esztendőben a lakosság összes fogyasztása 181,2 milliárd forintra rúgott, s ez harminc százalékkal több, mint az 1965-ös fogyasztási alap értéke. A számokban kifejezhető fejlődés valamennyiünk életét érintette, de a változás, a haladás nem csupán számokban mérhető. Adatokkal bizonyítható, miként változott a társadalom különböző osztályainak, rétegeinek élete, hogyan gyarapodtak a mindennapi életet könnyebbé tevő javak, de az adatoknál is fontosabb, nagyobb jelentőségű az a tény, hogy nyugodtan élünk, békés építőmunkát folytathatunk, hogy az országban törvényesség, rend van, s egyre inkább a munka válik az emberek megítélésének legfőbb mércéjévé. A népesség negyven százalékát alkotó munkásság, a 894 ezer termelőszövetkezeti család, a társadalom két alapvető pillére, s osztályszövetségük olyanná formálja hazánk arculatát, amilyenről elődeink csak álmodozhattak, de elérhető közelségébe soha nem kerülhettek. E valóban történelemformáló munka elválaszthatatlan a párttól, a párt politikájától, a kommunisták áldozatos, ezer akadályt legyűrő tevékenységétől. Tegnap és holnap ölelkezik tetteinkben s terveinkben, tegnap és holnap köti szoros egységbe a párt politikáját. Nem a rögtönzés, a kapkodás, az ígérgetés, hanem a megfontolt haladás, a szavak alapos mérlegelése a legfőbb jellemzője a párt tevékenységének. Ezért, hogy a X. kongresszus joggal megállapíthatja: o IX. kongresszusán elfogadott politika helyesnek bizonyult, az ott hozott határozatok elősegítették az állami élet fejlődését éppúgy, mint a művészetek gazdagodását, az életszínvonal kiegyensúlyozott emelését, az ipari, a mezőgazdasági termelés növekedését. Egészségesebb, jobb arányok kialakítására törekedett s törekszik a párt politikája a gazdasági életben éppúgy, mint a társadalom szerkezetében. Ez állandó változásokkal jár együtt, de ha a változások ésszerűek, szükségszerűek s eredményt hozóak, akkor nem fogadják azokat idegenkedve, hanem cselekvő részesei lesznek a tömegek. A IX. kongresszus óta eltelt négy esztendő még inkább igazolta e korábban is már érvényes igazságot. A társadalom erejét ezekben az esztendőkben éppúgy lemérhettük a mindennapi munkában, mint a súlyos elemi csapásokkal való küzdelemben, az örömökben való osztozkodásban éppúgy, mint a gondok közös vállalásában. TV em arról van szó, hogy minden a lehető legjobb, s alig akad teendő. Arról van szó, hogy a fejlődés iránya megnyugtató, hogy a cselekvés egésze biztatóan formálja a jelent és a holnapot, s mert ez így van, a gondok, a bajok, a visszásságok is más megvilágítást kapnak. Éppen az eredmények, a társadalom egészének erkölcse vet éles fényt mindarra, ami idegen közgondolkozásunktól, szocialista elveinktől, ami ellen nemcsak föllépni, hanem következetesen és keményen harcolni kell. Éppen mert a társadalom döntő többsége becsületes munkával gyarapítja a közös és az egyéni életet, tűnik kirívónak az ügyeskedők, a harácsolok, a karrieristák, a tehetségtelenek nem csöpp, de a társadalom egészét nézve maroknyi csoportja. S éppen mert egyre több emberben él a közös ügyek iránti felelősség, egyre több emberben támad föl az elégedetlenség is, amikor hibát, vétket, mulasztást lát, tehetetlenkedést tapasztal. Ilyen kérdésekben is lemérhető, haladt-e s mennyit az elmúlt négy esztendőben a magyar társadalom. E haladás ösztönzője, bátorítója, minden jó eszközzel való segítője a párt volt. Nem a párt politikája ellenére, hanem annak hatására vált pezsgőbbé a közélet, de- mokratikusabbá az állami munka, nyíltabbá a gazdasági tevékenység, azaz összességében szocialistábbá a társadalom! y mzerő volt ez a politika! * Vonzerő, hiszen négy év alatt 77 ezer embert hívott a kommunisták soraiba, ennyivel gyarapodott a IX. kongresszus óta a párt taglétszáma. Vonzerő, mert a pártba belépetteken túl százezreket állított a kommunisták képviselte igazságok mellé, százezreket győzött meg arról, hogy amit a kommunisták akarnak, az az egész társadalomnak jó. Ma már nem akad józan gondolkozásé ember az országban, aki azt vitatná: fölépíthető-e a szocialista társadalom. Azt vitatják, s egyre többen, egyre alaposabb fölkészültséggel s növekvő szenvedélyességgel, hogy az építőmunka miként lehetne gyorsabb, tökéletesebb, hatékonyabb, miként szolgálhatnák céljaink elérését jobb módszerek, eszközök. Egészséges, helyes, s nélkülözhetetlen viták ezek. Nem csendre, hanem eleven vitákra tartott és tart igényt a párt, s ezen belül a pártvezetés. Arra, hogy az emberek megértsék a teendőket, s úgy fogadják el azokat. Ne közömbös végrehajtói legyenek a munkában nekik jutó feladatoknak, hanem már feladatok meghatározásában közreműködjenek, hiszen akkor a cselekvést is a magúkénak, személyes ügyüknek érzik. A holnap munkát kezdő kongresszus az ország négy esztendejét helyezi mérlegre, s számunkra büszkeséget adó öröm, hogy e négy esztendő sok-sok eredményében, tettében Pest megye népének, s Pest megye kommunistáinak erőfeszítése is benne van. A megyei pártértekezlet joggal állapíthatta meg, hogy az elmúlt években a párt helyes politikája a megyében is a haladás legfőbb alapja volt, s hogy e politika eredmények sokaságának forrásává vált. S hogy nemcsak a megyei pártértekezlet vallotta ezt az álláspontot, hanem a dolgozó tömegek is ezt tartják, igazolja: a kongresszusi munkaverseny a megye üzemeiben, termelő- szövetkezeteiben tízezreket állított csatasorba, közöttük olyanokat is, akik eddig távolmaradtak a termelési mozgalmaktól. yirakozás, s nagy figyelem ' kíséri majd a kongresz- szus tanácskozásait, ezt már most megállapíthatjuk, hiszen az előkészületek tükrözték a közvélemény hangulatát. Az őszinte kép, a nyílt szó, a becsületes számvetés fóruma volt a párt IX. kongresszusa, s minden bizonnyal ez lesz a mostani kongresszus is. Fel- szabadulásunk huszonötödik évfordulóját köszöntöttük a tavasszal, s e nagy évforduló fényében zajlik le a kongresz- szusi számvetés és tervkészítés is. Minden feltétel adott ahhoz, hogy a X. kongresszus eredményes munkát végezzen, hogy továbbra is teljesüljön az, amit a kongresszusi irányelvekben így fogalmaztak meg: „A párt ' nem áll meg történelmi útján, szakadatlanul kutatja a szocializmus fejlődése során napirendre kerülő új feladatok helyes megoldását. Tevékenységében, harcában munkásosztályunk, népünk támogatására épít.”
