Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-20 / 272. szám

mo. NOVEMBER 20.. PÉNTEK ®Tgffíriap 3 GYALOG: 72 KILOMÉTER Télen a lő se bí- az ország legnagyobb falujában Postások Csemő az ország legnagyobb faluja: 25 kilométernél ishosz- szabb, s 6—10 kilométer széles. Középen, a vasút mellett, áll még egy 1845-ből való határ­„Mozgó hivatal vagyunk.” kő, jelezve, hogy északra a ceglédi, délre a nagykőrösi ha­tár volt. Ebből szakították ki a falut. Alig 1400 család lakja. Gon­dolható: kilométerekre vannak egymástól a házak. A cent­rumban a tanácsháza, az or­vosi rendelő s a posta sincs egymáshoz közel — nem há­zak, üres telkek választják el őket. A posta vezetője, dr. Huszár Vászlóné, 1943 óta itt dolgozik. — Akkor csak egyszerű kis ügynökség volt áz állomás épületében. Kevés újság jött még akkor, azok is címszalag alatt. Nem kézbesí­tettük: az előfizetők jöttek be érte naponta. Szép villa az új posta. Nagy a forgalma, állandóan jönnek a felek. És állandóan úton van a nyolc kézbesítő is. Öten ke­rékpárral vagy gyalog járnak. Hárman kolesszal vagy lóhá­ton — ahogy az idő engedi. A legkisebb körzet 30 kilo­méteres. Legnagyobb a 3-as Havi 600 forint lótartást kap­nak a postátólj évi 800 forint adót fizetnek az államnak. Egy ló vasaltatása — négy patára — 140 forint. Egy év alatt négyszer kell vasaltatni. Két­szeri abrak 18 forint. „Legke­vesebb ezer forintba van egy ló” — mondják mind a hár­man. Az alapfizetés: 1250 forint. Ehhez jön az újságdíj, a lottó­pénz — 1750-re is felmegy így a havi bér. Kevés — minden­ki tudja. De av postások most nem panaszképp mondják. A fájdalmunk csupán az, hogy vasárnap is menni kell: az újság nem vár­hat. Pest megyei Hírlapból 350-et, Népszabadságból 140-et, Népszavából, Magyar Nemzet­ből 20—20 darabot adnak el fejenként. Nem tévedés: 50 Ez a divat kel el a tanyákon Sok az előfizető, de sokan vesznek kézből is. — Álljon már meg, van-e hírlapja? így kiabálnak utá­nunk — mondja Rátóti Mi­hály. — Mér’ nem hozod, mit gon­dolsz, minek fizetek elő? — így reklamálnak, ha aznap nem tudjuk kivinni. Húsz éve hordja a posta az újságot. Igényt támasztott: ma már szidják a tanyasiak, ha nem kapják időben a lapot. A csemői posta havi hírlapbevé­tele: 26 ezer forint. Tízezer fo­rint árú újságot kézből ad el nyolc kézbesítő. Hajnalban kelnek, megete­tik a jószágot, maguk is ha­rapnak valamit, be a hivatal­ba. A táska 30—35 kiló, mikor útnak erednek. „Bizony, fel- lélegzünk este, ha megszaba­dulunk tőle” — mondja Jakab János. Estig járják a tanyákat, mire hazaérnek, már az étel­hez sincs kedvük. Télen a legrosszabb. Nem találnának vissza a nyomu­kon, befújja a szél. Sokszor a vonat se jár, hogy bírná hát a ló? Nagyon megszenvedi a jó­szág a rossz időt. „Gyakran gyalog megyek inkább, ' nem bírom nézni a ló kínját.” Nyáron a homokba fullad­nak, tavasszal a vízbe. Mesé­lik, hogy most tavaszon szü- gyig érő vizekben kellett gá­zolniuk. Nem állhatnak meg soha, a híreket, az életet vi­szik. „Mozgó hivatal” vala­mennyiük: fizetik a nyugdíjat, a táppénzt, felveszik a levelet, csomagot stb. A hálába bele tudnának betegedni. Min­denütt „csak egy pohárral” kí­nálják őket. Jó bortermő vidék ez, itatná is magát, de nem le­het. Igazi postásveszedelem a bor: sose érnének végig, ha poharaznának. Persze, elkel néha, nem is lehet nélküle. Télidőben, ösz- szefagyva, ki bírná a hózá­„Van-e Hírlapja?” port? Mesélnek egy régi pos­tást: idős volt már, este tízkor érkezett a tanyára, töredezett a köpenye, úgy össze volt fagyva. Enni se bírt, csak egy pohár bor kért — rögtön el­aludt ültőhelyében. Lefektet­ték, ott pihent reggelig. Nem panaszkodnak a postá­sok — csak mesélnek. Ez is hozzátartozik a hivatáshoz. (paládi) Építőtáborok — 1970 „Bizony, fcllélegzünk este .. számú, a hantházi: 72 kilomé­ter. Rossz időben nem is lehet egy nap alatt bejárni. A ke­rékpárok rosszak. Négy év lenne a használati idejük, de jóval előbb tönkremennek. A lovasok most itt ülnek a hivatalban. Demény Géza, Ja­kab János és Rátóti Mihály saját fogatával járja a tanya­világot. Évek óta ezt teszik. í 1970-ben 37 központi és 5 I egyetemi építőtábor nyílt az ország különböző vidékein, s több mint 30 ezer egyetemis­ta, főiskolás és középiskolás vállalt részt a nyári feladatok megoldásából. Az idén a lányok voltak „kapósabbak”: 27 Bács, Baranya, Pest, Somogy, Szolnok és Veszprém me­gyei tábort népesítettek be, segédkezve a növényápolás­ban, a gyümölcsszedésben. A fiúk út- és csatornaépítkezé­seken, vasúti rekonstrukciók­ban dolgoztak. Feladataikat 107 százalékra teljesítették, 1 millió 970 ezer munkaórával megmozgattak 108 ezer köb­méter földet, megépítettek 6 kilométernyi csatornát és 10 kilométer utat, elkészültek 830 ezer négyzetméter tereprende­zéssel, leszedtek, osztályoztak és csomagoltak 66 150 má­zsa gyümölcsöt és zöldsé­get. Nyolcmillió tőke szőlőt kötöz­tek, csonkoltak, s hozzávető­legesen 8 ezer katasztrális hol­don végeztek időszerű zöld­munkákat. Hatezer egyetemista vett részt az építőanyag-szállítás­ban, segítette a gyors vagon- kirakást. Magyar szellemi export Japánba A TRANSELEKTRO Kül­kereskedelmi Vállalat szerdán értesítést kapott Tokióból, hogy november 17-én életbe lépett az egyik legnagyobb ja­pán nehézipari céggel, a Mit­subishi Heavy Industries LTD —VL korábban kötött licenc­szerződése, amelynek értelmé­ben a Mitsubishi kizárólagos jogot nyert a világhírű Heller rendszerű légkondenzáció be­rendezések gyártására és el­adására Japánban, s nem ki­zárólagos jogot kapott — né­hány ország kivételével — az egész világon. A lincencszer- ződéssel a japán cég termé­szetesen jogot nyert a magyar találmányt védő számos kül­földi szabadalom használatá­ra és rendelkezésére állnak a légkondenzáció-rendszerrel kapcsolatos tervek is, együt­tesen az évtizedes hazai és külföldi tapasztalatokkal. ELBÜCSÜZTATTÁK CZEITLER SÁNDORT Csütörtökön'a Farkasréti te­mető kolombáriumában a csa­ládtagok és barátok, a munka­társak s a gazdasági élet szá­mos vezető képviselője jelen­létében búcsúztatták el Czeit- ler Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettest. Ott volt Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, és jelen volt a budapesti diplomáciai testület több tagja, a Budapes­ten működő külföldi kereske­delmi képviseletek vezetői és tagjai. A Külkereskedelmi Mi­nisztérium vezetői és dolgozói nevében dr. Szalai Béla mi­niszterhelyettes, a Külkeres­kedelmi Minisztérium kommu­nistái nevében Hegedűs János, a minisztérium párt-végrehaj­tóbizottságának titkára, a ba­rátok nevében Végi István, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának alosztályvezetője vett búcsút a fiatalon, 40 éves korában, el­hunyt Czeitler Sándortól, aki mint közgazdász az egyetemi tanulmányai befejezése óta dolgozott különböző beosztás­ban a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban, és eredményes munkájával hozzájárult a kül­kereskedelem s hazánk nem­zetközi gazdasági kapcsolatai­nak fejlesztéséhez. A Czeitler Sándor hamvait tartalmazó urna elhelyezése a Farkasréti temetőben decem­ber 4-én 9.30 órakor lesz. Információs központok együttműködése Az Országos Műszaki Könyv­tár és Dokumentációs Köz­pont és az Építésügyi és Tá­jékoztatási Központ szerdán együttműködési megállapodást kötött. A megállapodás kiter­jed a műszaki, gazdasági és szakirodalmi tájékoztatás fej­lesztéséhez szükséges könyv­tári és dokumentációs munka koordinálására, a tájékoztatá­si és könyvtári oktatás egyez­tetésére, az információ-szol­gáltatás gépesítésére, a nem­zetközi kapcsolatok informá­ciócsere bővítésére és közös kiadványok szerkesztésére is. Közeledik Hazánk népe már hosz- szú hónapok óta készül az ünnepélyes pillanatra, a Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusá­nak megnyitására. Nem­csak a kommunisták, ha­nem a párton kívüliek is készültek, munkafelajánlá­sokkal, vitákkal, országos méretű tanácskozásokkal jelezvén, hogy a pártkong­resszus egész népünk éle­tét meghatározó esemény. A múlt tapasztalatai sze­rint is emelkedett hangú, jó hangulatú tanácskozások pártunk kongresszusai. Né­pünk küzdelmes, forra­dalmi útjának határkövei. Kilátópontok, amelyekről egyaránt látható a múlt minden erőfeszítése, s az előttünk álló szép feladatok is. Számadás a kongresz- szus, felelős beszámoló a dolgozó népnek, közös erő­feszítéseink eredményeiről és a jövő érdekében közö­sen vállalt tennivalóink­ról. A X. kongresszusnak is bőven lesz mondanivalója. Hiszen hazánk a múlt négy esztendő alatt is sokat fej­lődött, gyarapodott. Pár­tunktól idegen a dicsekvés, a kommunisták szerényen, tárgyilagosan ítélik meg az eredményeket. De ami meg­történt, ami hazánkban épült, az senki előtt sem titok. A fejlődés, amely az utóbbi éveket jellemezte, kivívta nemcsak tulajdon népünk, de hazánk hatá­rain kívül élő barátaink, sőt. ellenfeleink elismeré­sét is. S ha akadt is elsza­lasztott lehetőség, ha több szorgalommal, jobb szerve­zettséggel még magasabb­ra juthattunk volna is ■— nincs okunk szégyenkezni a világ előtt. Tovább építettük hazánk­ban a szocializmus bázisait. Szívós munkával, sok küz­delem árán megerősítettük szocialista életünk rendjét, emeltük színvonalát. Az új gazdaságirányítási rend be­vezetésével szabadabb utat nyitottunk a kezdeménye­zéseknek, az ötleteknek, a a tizedik szocialista gazdaságot erő­sítő bátor vállalkozások­nak. Építettünk üzemeket, lakóházak, áruházak, is­kolák sorát. Kényelmeseb­bé, kultúráltabbá vált az élet. Hazánk külső képe sokat változott az elmúlt eszten­dők során. S nemcsak vá­rosaink élete vált ottho­nosabbá és korszerűbbé, de a legkisebb falvak népe is korszerűbb színvonalon él már. S a külső jegyeknél is jelentősebb az a változás, amely társadalmunk mé­lyében, a gondolatokban, az érzésekben megmutatkozik. A szocialista hazához, az új társadalomhoz való mind szorosabb kötődés napjait éljük. Az emberek soka­sága ma már városon és falun egyaránt tudatosan vallja jónak és magáénak azt az élet- és társadalmi formát, amelynek építését évekkel ezelőtt talán nem minden kétkedés nélkül vállalta. Lesz mondanivalója a 3f. kongresszusnak, hiszen a mi pártunk tanácskozásait nem csupán az eredmé­nyek számbavétele, a sike­rek összefoglalása jellemzi. A pártkongresszus a fele­lősségteljes munka fóruma, amely megszabja további, magasabb színvonalú fejlő­désünk útját is. Az alapok megteremtésének fáradsá­gos évei után most a na­gyobb tudás segítségével, a tudományos szervezettség erejével, a részleteket, az árnyalati finomságokat is figyelembe véve kell to­vább terveznünk és beren­deznünk társadalmunkat. Ennek a nagy vállalko­zásnak felelősségteljes ten­nivalóit veszi fontolóra a párt kongresszusa. Ennek a nagy munkának a straté­giáját és részletterveit dol­gozza ki és állítja népünk elé a nagy tanácskozás. Ezért is kíséri a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát cselekvésre kész várakozás, egész dol­gozó népünk megkülönböz­tetett figyelme, jó kíván­sága. Kongresszusi küldött délutános műszakban Pócsik Lajosnak sok a feladata. A Maglód! Vasipari Vállalat párttitkára, titkára a községi pártbizottságnak, tagja a községi tanácsnak — és még munkásőr is. Hogy sok társadalmi mun­káját jól elvégezhesse, állandó délutános műszakot vállalt a gyárban. Különben ez év január­jában nevezték ki művezetőnek, addig lakatosként és hegesztőként dolgozott. Az MSZMP hét­főn kezdődő X. kongresszusán Pest megye küldötteként Pócsik Lajos is ott lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents