Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-03 / 258. szám

fEfl *9 ECIE9 K^Círiap 1970. NOVEMBER 3., KEDD Teenagerek A dolgozó nemzedék Két variáció van: a munka­helyen vagy igazolódik a mimikáról (és csatolt részeiről) alkotott elképzelés, vagy nem. Ez utóbbi esetben szintén két variáció lehetséges: vagy a munkahely marad el a reális vágyak mögött, vagy az elkép­zelés volt irreális. A tizenéves hozzálát tehát, hogy beillesz­kedjék a munkába, a kollek­tívába: a teenager dolgozó lett. A tsz-tag és az agronómus A munkában töltött évek befolyásolják-e a munkáról alkotott elképzeléseket? — en­nek ellenőrzésére Fogd Jó­zsefnek, a kistarcsai Szilas menti Tsz tizenéves tagjának azokat a teszt-kérdéseket tet­tük fel, amelyekre a váci tech­nikum diákjai már — idea- szerűen — válaszoltak. „Mit jelent számodra ez a szó: munka? Munka nélkül az ember nem tud megélni. Sorold fel azt a három szak­mát vagy hivatást, amelyet a legtöbbre értékelsz! Növény­védő, gépszerelő, agronómus. Növényvédő, mert én is az va­gyok és nagy a felelősség. Mi­lyen ember a főnököd? Fűzi Gábor kerületi agronómus ba­rátságos ember. Megkérdezi, hogy érzem magam? Lehet, hogy reggel goromba, ha fá­radt, talán rajtunk tölti ki a mérgét ...de semmi problé­mám nincs vele. Milyen szin­tig akarsz eljutni a pályá­don? Ezt még nem tudom.’’ Munkában a munkáról al­kotott elképzelések reálisab­bakká válnak, ám az iskolá­ban tanult, megfogalmazott közhelyeket megőrzi a dolgozó teenager is. A beilleszkedés másik pó­lusa: a munkafönök. Fogd József főnöke, Fűzi Gábor 27 éves kerületvezető agronó­mus válaszol kérdéseinkre: — Milyen legyen az ideális tizenéves? — Nem állítok fel nagy kö­vetelményeket: maradjon teenager, ne gondolkozzon harmincéves fejjel, legyen gyerekes, lehessen nevelni, szívlelje meg a tanácsot, fele­lősséggel dolgozzon, kezde­ményezzen. — Milyen tizenévesek a be­osztottai? — Sajnos, nincs sok teena- gerünk. A vezető mindig re­ménykedik, hogy megmarad­nak nálunk. Két tizenhat éves fiú jött a fésűsfonóból, hogy itt akarnak dolgozni, egy hétig bejártak, aztán elmaradtak, semmit sem tudok róluk, még a munkakönyvükért sem jöt­tek be. — Melyek a tizenévesek hi­bái? — Hiányzik a kitartás, ne­kilendülnek a munkának, két- három órát dolgoznak, aztán lanyhul a lelkesedés. Négyen fényes nappal betörtek a rak­tárba és benzint loptak a kismotorba ... Lejárnak a rétre, felülnek a fára és tracs- jcsőinak: nem csinálnak sem­mi rosszat, de jót sem. Hip­pik — kistarcsai módra. Min­denütt kifejtik a tizenévesek elképzelésüket, de keveset bi­zonyítanak a nagy elvekből. — Miért nem érzik jól ma­gukat a teenagerek a tsz-ben? — Félnek a nehéz mezőgaz­dasági, fizikai munkától. J. T. fiatal az építőbrigádban dol­gozott, a nyári csúcsmunkák idején kombájnra tettük, itt sokat és kitartóan dolgozott, jól megszedte magát, majd a tsz vezetése arra kérte, hogy — ugyancsak jó pénzért — végezze a silózást, erre kilé­pett. Később, sokkal kevesebb pénzért újra nálunk, a kő­művesek mellett vállalt mun­kát. A tizenévesek irtóznak a megerőltetőbb tempótól. — Hogyan fogadja a vezető a tizenéveseket? — Semmi esetre sem szabad előítélettel fogadni a fiatalt. A kiadott munkát megmagya­rázom nekik. Megdicsérem ha jól dolgoznak és lemarom őket, ha /hanyagok. Nem ra­gadtatom el magam, de túl­zottan nyájas sem lehetek, mert a bratyizással visszaél­nek. — Milyen értékítéletet mond­hat róluk? — A tizenéveseket általában nem fogadom el olyannak, amilyenek. Produkáljanak többet, bizonyítsák, hogy rosz- szul vélekedünk róluk. A fonólány és a művezető A Hazai Fésűsfonó kistar­csai gyáregységében Bakos Mária 16 éves munkáslánnyal és főnökével, Mészáros István művezetővel beszélgettem. Az azonos témában elmondotta­kat párhuzamosan közlöm: Bakos Mária: „Hetedikes koromtól kezdve a textilipar­ról álmodoztam. Őszintén megmondom, hogy az álom beigazolódott. Sőt, szebb lett, mint amire számítottam. Ügy gondoltam, hogy a munkahe­lyen nincs baráti légkör, itt meg mindenki szeret. A fel­Ö ion ok is szól ez a hír: DIVAT LEIT A Vegyen részt Ön is a /Temaförq^Y Vállalat TEMACRYL kézimunkafonalból készített termékekre kiirt országos pályázatán, a következő kategóriákban: 1. Férfi és női felsőruházati 1 3. Lakást díszítő termékek cikkek 2. Gyermek- és bébicikkek | 4. Egyéb termékek A beküldött pályamunkákból 1971. márciusában kiállítást rendezünk, és kategóriánként a következő díjakat osztjuk ki, vásárlási utalvány formájában: I. díj: II. díj: 2000 Ft I III. díj: 1000 Ft I IV. díj: Közönségdíj: 3000 Ft (3 db) 500 Ft (3 db) 300 Ft termékek készítőinek Ezenfelül a kiállításon bemutatott 200—200 Ft tiszteletdíjat adunk. 1 kg TEMACRYL fonal ára: 260 Ft A pályamunkák beküldési határideje: 1971. február 15. Bővebb pályázati feltételek átvehetők a TEMAFORG köz­pontjában: Budapest V., Vigyázó Ferenc utca 5., Propaganda­csoport, valamint boltjainkban: Budapest V., Dimitrov tér 4., IV., Árpád út 21., Mohács, Dózsa György út 50., továbbá Budapesten a RÖLTEX-boltokban, vidéken az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat boltjaiban, a ruházati boltokban és az ÁFÉSZ Áruházakban. nőttek mindent megértenek, lelkesen magyaráznak.” Mészáros István: „Az általá­nos iskola után hozzánk ke­rülő lányokból lesznek a leg­jobb munkások, univerzális szakemberek. Nagyon szor­galmasak a gyerekek, szó nél­kül, szívesen segítenek a gépkezelőnőknek. Az egyik kislány annyira odavolt a munkáért, hogy figyelmeztetni kellett: reggelizzen már. Az asszonyok szeretik ám a gye- gyerekeket, hiszen sokuknak hasonló korú lánya van. Azt kívánják, hogy a tizenévesek kedveljék meg az üzemet.” Bakos Mária: „Megerőltető fizikai munkát nem végzek. A három műszak sem megeről­tető, ha az ember- nappal ki- alussza magát, akkor észre sem veszi, hogy éjjel dolgozik. A lehető legjobb véleménnyel vagyok a főnökömről, ő „pro- tezsált” a közgazdasági tech­nikum esti tagozatára, aztán még tovább szeretnék tanulni, hogy ne kelljen csak melózni. Hát igen, a tanulás után is kell dolgozni, de nem mindegy, hogy milyen körül­mények között.” Mészáros István: „Pajkosak még ezek a gyerekek, elbúj­nak a mosdóba, eldohányoz­zák az időt, néha az időseb­beknek nem fogadnak szót és az is előfordul, hogy nem ad­ják meg a kellő tiszteletet. Nem lehet durván beszélni velük, nevelni kell őket, szép szóval. A kiabálást jobban a szívükre veszik, itt van pél­dául az a kislány, akivel be­szélgetett, hát ő... hogy is hívják? ...” Megmondtam. ★ Tizenévesek és munkafőnö­kök: tegyenek többet egy­másért! Hiszen csak fel kell ismerni a kapcsolatot megha­tározó tényt: közös az érdek. Fóti Péter Elhunyt Szabó Pál Szabó Pál Kossuth-díjas író, az Elnöki Tanács volt tagja, országgyűlési képviselő hosszú betegség után 77 éves korában szombaton elhunyt. Temetésé­ről később intézkednek. ★ v Szabó Pál író nagyságát csak Móricz Zsigmond-i méretekkel lehet mérni. A magyar iroda­lom klasszikusai közé sorolták élő korában. Tanúságul egyik legjobb méltatójának, Czine Mihálynak szavait idézzük: „S ha minden más műve csak elő­készület vagy epilógus lenne:a Talpalatnyi föld — vagyis a Lakodalom, Keresztelő, Böl­cső — egymagában is meg­őrizné századokra Szabó Pál nevét. A tegnap magyar falu­járól nem ismerek szebb re­gényt. Szebb filmet sem lát­tam a Talpalatnyi földnél, a falu új életre indulásáról sem írtak nagyobb szívvel az Isten malmainál. A Tavaszi szél, az Ahogy lehet, a Nyugtalan élet, a Most és mindörökké s any- nyi más könyv igazolja: Szabó Pál a lehetetlenre vállalkozó egykori fiatalember élete so­rán csakugyan győzött a lehe­tetlenségeken.” Halálát pedig művei győzik le. TV-FIGYELO Filmek a magányról Amikor televíziós műsort kritizálunk, produkciókat sű­rűn elmarasztalunk, hiányér­zetről gyakran panaszkodunk — egyúttal olyan színvonalat követelünk, amelyet a szom­bat este bemutatott tévéfilm, s a vasárnap este látott fran­cia film képviselt. Nem nehéz azonos hang­nemet megütnünk a két mű­sor méltatásában. Mindkét film a mély emberi magány­ról beszélt. Az egyedüllétnek egy-egy kis közösségben, a természeti környezet által, a természet szavát követő embe­rek gesztusai által lehetséges oldódásáról szólt Lengyel József Igéző című novellája, s a film is valahol a Szovjetunió távoli vidékén játszódik, de a történelmi környezet, s a környezet konkrétuma elmosódik. Az epizódszereplő tanácselnök is lehetne bíró, körzeti főnök, vagy seriff — legfeljebb a havas táj fölött szálló orosz dáliáim okból sejlik a helyszín. Andrással, a főszereplővel va­lamikor nagy méltánytalanság történt. Nem tudni honnan, egy napon csak megjelent a faluban, csősznek állt, némán járja a határt, magányosan él, nem tűr kérdéseket. Egy öreg szénégető munkásról, lovak­ról, papokról, asszonyok nagy szájáról, babonákról való morfondírozásai, s egy kutya ragaszkodása az, amely az első járatokat vájja a külső világ, a többiek felé. Hogy Najda kutya ösztöneinek, érzelmei­nek, szimatának engedelmes­kedve új gazdának Andrást választja, az féltékenységet, gyűlöletet kelt, tragédiát tá­maszt: régi tulajdonosa az állatot bosszúból megöli. Mégis, a főhős új, tágasabb viszonylatok közé került, ahol Ismét kirajzolódik szeretet­nek, haragnak, kötődésnek és válaszfalak emelésének értel­me. Szép alkotás, összekovácso- lódott az alkotó kollektíva: az író, a novellát átdolgozó Sípos Tamás, a rendező Szinetár Miklós, Czabarka György ope­ratőr (kinek szavai: fekete törzsű fák, elhagyott erdei kunyhók, havas tájban búvó patakmedrek; ebből teremtett lírát) és a színészek. Utóbbiak közül is Bánhidy László ala­kítása tetszett leginkább: hogyan merült fel az élcelődő- bölcselkedő erdőkerülő figu­rájában a magányos gyűlöl­ködő. Az elválás című francia film hőse egy kisváros meg­becsült polgára. Kedves ház­ban, öreg falak, ölelő növény­zet, emberarcú tárgyak között élt feleségével — kicsit mo­gorva természetnek ismerték a férfit. Elszállt felettük az idő, s egy napon meghal az asszonya — ez a világ rend­je. Az öregúr tesz, vesz ottho­nában, jár, kel városában, magányának s érintkezéseinek mélyén a szerelem emlékétől búcsúzik. Fájdalma, s temető­kerti halála mégsem tragikus, hiszen az utána következő ge­nerációnak is az a célja, mint amit ő elért, megélni a szeré­té tét. A főszerepben nyújtott ala-. kításért Charles Vanelt 1969- ben a Prix Italia díjjal tün­tették ki. De a színész mun­kája mellett egyenrangú Mau­rice Cazeneuve rendezőé, s André Villard operatőré. Számunkra persze mindkét film nosztalgikus volt azért kissé: a modem ember legsa- játabb belső küzdelmeit már nem a természeti környezet­ben, nem hagyományos kis közösségiek ráérő, kapcsolatte­remtésre mindig kész tagjai közt vívja meg. P. A. — „Politikai plakátok” címmel kiállítás nyílik pén­teken Solymáron, az Apáczai Csere János Művelődési Házban. A kiállítást Pethő Szabolcs grafikus nyitja meg. Finnországban SZÖVETKEZETEK Aki Helsinkibe érkezik, azon­nal felfigyel a fényes üzletek­re. Akár az Alexander utcai, akár az állomásseil szembeni föld alatti üzleteket csodálja, bizonyos ismétlődést állapít meg az üzletek neonfeliratá­ban: Elanto, HÓK, SOK, KK, SOKOS, OTK ... élelmiszerüz­letek, áruházak, kí vánatos por­tékák, takarékszövetkezetek. Bármelyik üzletbe tértem be, vásárolnom sem kellett, szívesen mutatták az eladók az árukat, széthajtották a pulóve­reket, szőrméket borítottak elém, kesztyűket, retikülök garmadáját — mikor mitakar­tam, azt kínáltak. Ember le­gyen a talpán, ha a kedves, fi­gyelmes kiszolgálás után vá­sárlás nélkül távozik valaki. Csaknem valamennyi áru­házban mozgólépcsőn „mász­tam” meg az emeleteket. Tet­szett a KK szövetkezet ifjúsá­gi része, ahol fiatalok válogat­hattak a divatcikkek között. A KK szövetkezet íratlan jelsza­vát mindenütt érvényesülni láttam: „Az üzlet van embe­rért, és nem az ember az üz­letért.” Hogy mi mindenben láttam? Említettem a türelmes kiszol­gálást — hatása alól alig tudja kivonni magát a vásárló. Ügy- szintén csábító az áruk tálalá­sa. ízléses, átlátszó nylondobo­zok, műanyag zacskók, fehér selyempapírok nemcsak a drá­ga árukhoz járnak. így csoma­golják az olcsó frottier törül­közőt, az egy pár kesztyűt, a zsebkendőt és a csokoládét is. Az Elantóban, amikor vajat vásároltam, kétdekás csomago­lástól fél kilóig kínálták. A banánokat párosával, majd kilójával is előre csomagolják. Az önkiszolgáló boltban mű­anyag tasakok, különböző pa­pírok között válogathat a ve­vő — senki nem figyeli, meny­nyit használ fel vásárolt hol­mijához. Mi mindent lehet ízléses cso­magolásban kapni? Különböző minőségű, értékű, bőséges áru­választékú üzleteiket láttam. A magánkereskedések borsos árával szemben a szövetkezeti áruházak árai mérsékeltebbek. A szövetkezeti gondolat a századfordulón érett meg Finnországban. Harnes Geb­hard volt a szövetkezetek aty­ja, aki a XIX. század kilenc­venes éveiben a német szövet­kezeti mozgalmat tanulmá­nyozta, és tapasztalatait ott­hon hasznosította. 1901-ben ad­ták ki először Finnországban a szövetkezeti törvényt, amelyet 1954-ben módosítottak. 1908- ban már 463 szövetkezetét tar­tottak nyilván. Ma? Pontos számot senki nem tudott mon­dani, de ezernél is több van. A SOK (magát semlegesnek nevező szövetkezeti mozgalom) 1904-ben alakult. Később egy- re-másra alakultak a szövetke­zetek. Egy ideig összhang jel­lemezte a mozgalmat, később azonban mind nagyobb ellen­tétek támadtak. Az ellentétek elsősorban a vidéki termelő- és a városi kereskedőszövetkeze­tek között alakultak ki. Ellen­tétek alakultak ki a kisebb­ségben levő, de nagyobb tőké­vel rendelkezők és a többséget képviselők között — a vezető szerep megszerzése miatt. Vé­gül is az ellentétek szakítás­hoz vezettek, és 1916-ban meg­alakult a KK (a magát ma is haladónak nevező) szövetkezet, 1917-ben pedig megalakult az OTK, a sajátos nagykereske­delmi szövetkezés. Ezek hálóz­zák be kereskedelmükkel az egész országot. sárol, összegyűjti blokkjait, mert az év végén két-öt száza­lékot visszatérítenék számára, így is érdekeltté teszik a lako­sokat: vásároljanak a KK szö­vetkezetnél. Dicsérik a KK mozgóárusítását is — szállító autóikkal a legtávolabbi vidé­kekre eljutnak, gondoskodnak az Északi-sarkhoz közel élők ellátásáról is. Próbáltam betekinteni az OTK nagykereskedelmi szövet­kezet életébe is. Végignéztem egy modem kávéfeldolgozó munkáját, tanúja voltam szi­gorú munkafegyelmüknek. Próbakonyhájuk, amely in­kassa is sok szép üzletét láttam). A kapott brosúrából azután ki­derült, hogy kenyérgyára, mo­sodája is van, és még ki tudja, mi minden tartozik profiljá­hoz. A KK, amelynek életét ta­nulmányoztam, jelenleg 600 ezer tagot számlál, és csaknem 30 ezer dolgozót foglalkoztat­nak szövetkezeteikben. 3500 üzletük, 203 mozgóüzletük, 375 vendéglőjük, 132 gyártóüze­mük hivatott a lakosság igé­nyeinek kielégítését és a tagok jövedelmének emelkedését szolgálni. Aki üzleteikben vá­kább laboratóriumhoz hasonlí­tott, szintén megnyerte tetszé­semet. Időnként összehívják háziasszonytanácsukat, s ilyen­kor a háziasszonyok kóstolják meg az új termékeket, monda­nak véleményt egyik-másik ké­szítményről. A finn háziasszonyoknak — magam is megállapíthattam — nagy segítséget nyújtanak a szövetkezetek, az ízléses, bő áruválaszték megteremtésével. Sági Agnes (Folytatjuk) A szövetkezeti mozgalmat azért is nehéz áttekinteni, mert kereskedelmi szövetkeze­tek is foglalkoznak gyártással, szolgáltatással, alapítottak ta­karékszövetkezetet — egyszó­val nem tiszta a profiljuk. Egyetlen példát: az Elantóról az mondották, hogy élelmiszer­áruházak szövetkezete, (magam ■mniMMBBlWMmiMMM KMMWWmMMMUlír • - rmmm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents