Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
6-mariim 1970. NOVEMBER 15., VASÄRNAP „Nem akar maradni?44 „Lehet, hogy találunk jó feleséget...44 — Kínáld meg a bácsit is — MIÉRT BOJT TOVÁBB? / Próbatétel — emberségből Egy megrendezett baleset és tanulságai 1. — Az embernek már nem lehet magánélete — támadt rám V. Péterné, amikor bekopogtam Cegléd-kiilvárosi lakásába. Nagyvirágos, hosszú házi ruhát viselt, combközépig felsliccelve. Haja bozontos, szeme álmos. Elmázoló- dott rajta az ifjító kence-fice. — Jöjjön azért — nyitja félrésre az ajtót, s bevezet a konyhába. — Vigyázzon, ha leül, tegnap nem takarítottam mondja. A székeken szétszórt ruhadarabok, az asztalon mosatlan edények. A sarokban harci rendben a márkás és kommersz italok kiürített üvegei. — Na mi kell? — kérdezi, miután helyet csinál. — Iszik egy kávét? — Szabadkozom. — Ne játssza meg magát. Itt előbb-utóbb mindenki iszik kávét — s már megy is a vil- lanyresóhoz. — Mi van a gyerekeivel? — kérdezek rá. — Maga újságíró, vagy a gyámhatóságtól jött? —Mi a kettő között a különbség? — Ügy beszélek. — Miért, lehet kétféleképpen beszélni? Nevet, boldog, hogy felfedezte naivitásomat. — Azt hiszi, a vendégeimnek mindig ugyanazt a sódert nyomom? Amilyen az ürge, olyan a duma. Ez már szakmával jár. — Nem dolgozik? — Néha. Az alibi kedvéért. De elég egész éjszaka fent lenni... — Tudom, mamlasznak tart, de miért csinálja? Jól éltek a férjével. Három gyereke van. r — Mondja; maga komolyan ilyen ..., vagy csak megjátsz- sza magát? Azt hiszi, meg lehet szokni a napi nyolc órai leisztot? Ezernyolcért? Utána a férj, a gyerekek. Négyezerháromból éltünk öten. En szakmabéli voltam, amikor Pétert megismertem. Azt hittem, embert faraghatok belőle, de nem sikerült. Dolgoztam tisztességgel, de mellékesen is kellett egy kis pénz. Rájött, összecsomagolt és elment. Elvitte a gyerekeket is. Hát legyen boldog velük. Ebben nem kételkedhet, mindhárom az övé. — Nem akarja látni őket? — Megvannak nélkülem is. Belőlük rendes ember lesz. Már amit maguk annak neveznek. Kifolyt a kávé, két vizespohárban az asztalra teszi. — Egy kis konyakot bele? — kérdezi. S magának tele- löttyinti egy féligivott üvegből. Indulok. Az ajtóig kísér, aztán megkérdezi: — Ha már itt van, nem akar maradni? 2. Egyszerre értünk a kapuhoz. A férfi bevásárlószatyorral, melybe két gyerek kapaszkodott. A kisebbik fiú, a nagyobbik lány. Takarosak, helyesek. — Ne haragudjon, hogy késtem, de sorba kellett állnom kenyérért. A gyerekek nagyon szeretik a friss serclit — szabadkozik, s már nyitja is a lakást. Egy korszerű villa mögött régi nyárikonyha, s valamivel nagyobb szoba. Budapest, XVII. kerület. — Mennyit fizet érte? — Nyolcötvenet, és.a villany. Külön órám van. — Ti vagytok, apu? — szalad be az udvarról egy tíz^év körüli kislány. — Ma később jöttetek. — A nagylányom — mutatja be a csitrit V. Péter. — Csókolom — biccent felém a gyerek, aztán sietve vetkőzteti a testvérkéit, nehogy rájuk melegedjen a ruha. — Mióta él a gyerekekkel? — Most lesz tíz hónapja. Lassan már megszokjuk. Persze nehéz egyedül. Elhiheti. A munka, aztán a srácok. — Senki sem segíti? — Lelenc voltam, ott tanultam a szakmám. A vöcsiben dolgozom, esztergályos vagyok. De nem szeretek erről beszélni. Tévedtem, kész. Mindenkivel előfordulhat. — Csalódott a feleségében? — Nem. Szép gyerekeket adott... Ö meg úgy él, ahogy akar. Higgye el, mindent megpróbáltam. A lelkére beszéltem, fenyegettem, csak nevetett. Nem ment tovább. Nem kísérletezhettem a gyerekek ] miatt. A kislány érkezik egy tálcával. Rajta a frissen szelt kenyér vajjal, párizsival. Holnap reggeltől háromszáz ceglédi családnál kora reggel megnyitják az előszobaajtót és leakasztják a kilincsről a kis műanyag tasakot. Abból szedi majd ki a ház asszonya a po- lipack csomagolású tejet, a kakaót és a vajat, illetve a ropogós péksüteményt, attól függően, hogy ki, mit rendelt. Sokat töprengtek rajta a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat központjában: milyen kongresszusi vállalást tegyenek, aminek nemcsak ők, hanem az egész város hasznát veszi. így született meg a kitűnő gondolat. Elsősorban a dolgozó háziasszonyokat kell segíteni, számukra kell megkönnyíteni a mindennapi bevásárlást. A partnerekkel, a Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezettel és a III-as számú Sütőipari Vállalattal hamar létrejött az egyezség, ők szállítják a tejet, illetőleg a pékárut, a kiskereskedelmi vállalat pedig gondoskodik szétosz— Bevásárolni indultam a Nagycsarnokba. Hirtelen egy kocsi fékezett mellettem és a vezetőülésről kiszólt egy férfi: „nem ismer meg, tanácsvezető úr?” A hangjáról emlékeztem rá. Egyik „páciensem” volt, négy évre vontam ki a forgalomból. Mivel ott, ahol találkoztunk, ki volt téve a „megállni tilos” tábla, megígérte, hogy felkeres a bíróságon. ... Törvénytisztelő ember lett belőle. Sok száz olyan Ismerőse van dr, Korpássy Gyulának, mint ez a férfi. Vele is a „magasból”, a bírói pulpitusról ismerkedett meg. A Pest megyei Bíróság büntető tanácsának vezetője jövőre kezdi negyvenedik szolgálati évét, a megyei bíróságon pedig 25 esztendeje dolgozik. — Négy év kihagyással. Az ötvenes évek elején a fegyelmi tanács úgy határozott, nem folytathatom a jogi pályát, mert a múlt rendszerben szereztem meg a jogi diplomámat, s a háború alatt az igazságügyben dolgoztam — adminisztrátorként. Maradt hát a két kezem. S hogy stílszerű legyek: helyt álltam a munka frontján. Kaptam egy kiváló jelvényt s sztahanovista lettem. Ötszáz százalékkal. — Ma már hasznom is van a kényszerpihenőből. Megismertem egy társadalmi réteg életformáját, az emberek egymás- rahatását. Az ítélkezésben sokszor veszem hasznát. — Hányszor mondta el: „A Népköztársaság nevében ...” figyelmezteti az apja. — Ti meg menjetek ki a konyhába, amíg beszélgetünk. — Fiatal ember. Egyedül akar élni a gyerekekkel? — Ma még azt hiszem, hogy igen. Lehet, hogy később találunk egy jó feleséget és mamát. Előre ezt nem lehet kiszámítani. De bocsásson meg, fel kell tennem a vacsorát. Jöjjön ki a konyhába... Aznap együtt vacsoráztunk. Kelkáposzta volt az előző napi fasírttal. — Kérem, ne csináljon ügyet belőle. Csak ártana a srácoknak. Eleget zaklatták őket. M. Kovács Attila Fekete Lajos igazgatóval az élen a munkatársak esténként, amikor már általában otthon vannak az emberek, sorra járták kísérletképpen a Széchenyi út és a Vasútállomás közötti új település emeletes házait. Megkérdezték, ki tart igényt az új szolgáltatásra? Az igazság az, hogy a jelenleginél nagyobb érdeklődésre számítottak. Ügy látszik, ennyire még nem futottak előre az igények miná- lunk. Na, de sebaj, a jót nagyon könnyű megszokni. Szóval a nyolcszáz megkérdezettből egyelőre 300 kötött szerződést a reggeli szállításra. Ez a kedvezmény mindössze havi tíz forintba kerül. Az átvett tej-péksütemény árát utólag kell, hónap elején kifizetni. Valószínű, hogy a tartózkodás oka a bizalmatlanság, hogy vajon időben és a megbeszélt mennyiségben kerül-e a kilincsre a család reggelije, lehet-e rá számítani? Az első egy-két hét lesz a tűzpróba. Ha a vállalat ezt becsülettel kiállja, csak győzzék majd jegyezni a további rendeléseket! — Az utóbbi tizenhárom évben körülbelül ezerszer. — Melyik volt a legkomplikáltabb? Gondolkodik egy kicsit, csak aztán válaszol. — A hatvani cukorlopás. Én tárgyaltam, mert a hét vagon cukor nagy része Nagykátán talált gazdára. Nemcsak az okozott problémát, hogy rengeteg volt a vádlott, hanem az is, hogy a hét vagon cukor eltűnése nem okozott hiányt a gyárban. Végül kiderült: akkora kálóval dolgoztak, hogy ez is belefért. — És a legkényesebb ügy? — Ráckevén, egy kéjgyilkosság. Az egyik kis utcában reggel egy 60 év körüli nőt találtak holtan. Hosszú hónapokig tartott a nyomozás, míg végül egy férfira terelődött a gyanú. A rendőrségen beismerte a tettét, de a bíróságon visszavonta vallomását. Ítéletet kellett mégis mondani. Egyetlen támpontunk volt: irányítás nélkül vezette a nyomozókat a tett színhelyére. A többi bizonyítékunk csupán közvetett volt. — Minden ítélete után nyugodt a lelkiismerete? — Ha arra kíváncsi, jól alszom-e, azt mondhatom, rendszerint igen. Bár volt egy ügyem, ami után furdalt a lelkiismeret. Én tizenöt évet adtam, a Legfelsőbb Bíróság halálra változtatta. S nekem is ott kellett lennem a végrehajtásnál ... Egyébként úgy érzem. általában sikerült az eseményeket rekonstruálnom. Olyannak kell lennie egy tárNéhány nappal ezelőtt Vácott cserbenhagyásos baleset történt. A sokadik immár Pest megyében, az országban. A kerékpárost halálra gázoló vezető személye még ismeretlen. Még nem tudni, miért taposott a gázba egy sebektől vérző ember mellett, s ha elfogják, mivel próbálja majd megmagyarázni a megmagyarázhatatlan! Az áldozatát cserbenhagyó gázaiét legtöbb esetben a bűntudat, a felelősségre vonástól való félelem készteti a baleset helyszínének elhagyására. Vagy a közöny, közömbösség. Ám az országúton bármely percben, mindenki számára adódhat helyzet, amikor vizsgázni kell egy olyan szabályból, amit nem a KRESZ-pa- ragrafus diktál elsősorban. Emberségből, lelkiismereft- ből. Piros bukósisak Taksonyt és Délegyházát keskeny aszfaltút köti össze, két oldalát erdő szegélyezi. A sűrűn nőtt, csupasz ágú fák megszűrik a holdfényt, a kanyargó út néhány méter után sötétbe vész a szem elől. Az útpadkán felborult motorkerékpár. Eleje az árakban, hátsó kereke a levegőbe meredve, az úttest fölé ér. A motor mellett fél pár kesztyű. Az aszfalton tetejére fordult piros bukósisak... Nem baleset történt Pontosabban : nem igazi baleset színhelye most az országút. A szerencsétlenséget sejtető helyszín beállított. A „baleset” a lelkiismeretet próbára tevő kísérletünk céljaira szolgál, amelynek rendezéséhez a megye legkiválóbb önkéntes rendőri csoportja, a Csepel Autógyáré, a megyei főkapitányság közlekedésrendészete és a balesetelhárítási tanács nyújtott segítséget. A közeli domb mögött az URH-rádiótelefonon Sebők József csoportvezető vált üzenetet az önkéntes rendőrökkel, akik néhány száz méterre innen, a két ellenkező irányban tartózkodnak rejtekhelyükön. A 2-es pont jármű közeledtét jelzi, bokrok árnyékába gyailásnak, mintha a valódi eseményt filmre vették volna. Ezt a filmet nézve a bíró és a két ülnök, nem tévedhet — Milyen érzés halálbüntetést kiszabni? — Én elvben ellene vagyok, ha lehet, elkerülöm. De vannak olyan bűnözők, akiknél már a remény halvány sugara sincs arra, hogy megjavíthatok. Ezektől meg kell szabadítani a társadalmat. Nem is sajnálom őket. — Az életellenes bűncselekmények 75—80 százalékában valamilyen szerepet játszik az ital. Mit lehetne tenni ellene? — Azt hiszem, mi bírók, hiába hozzák a legszigorúbb ítéleteket, ha a vendéglátóiparban dolgozók boldog-boldogtalant lerészegítenek. Mert egy ittas ember nem gondolkozik azon, hogy szigorúan elítélik, ha garázdálkodik, vagy valakire támad. — Volt-e már botrány a tárgyalásain — Eddig egyetlen egyszer sem. Persze az áldozat hozzátartozói legtöbb esetben akasztatni akarnak. Ez természetes, hiszen él bennük a bosszúvágy. Dr. Korpássy Gyula, az egyik tárgyalás szünetében, amikor arra kértem, beszéljen önmagáról, így szólt: „írja meg, hogy belefásultam, unom az egészet.” Mellettünk a jegyző- könyvvezetők és a kollégák nem tudták elfojtani a mosolyt. Néhány napja kapta meg a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. —mka— húzódunk. Riga kismotor robog a fák között. Reflektorfénye most vetődik a motorra... A vezető megkerüli a gépet, elhajt. Üzenet URH-n, a 3-as ponton rendőr állítja meg a motorost, s visszafelé irányítja. A Riga vezetője fiatalember. T. J. ipari tanuló, 15 éves. Megszeppent, tudja, miben vétkes. — Látta a balesetet? — Igen. Gondoltam, hogy valami baj lehet... — Miért nem állt meg? — Menet közben nem láttam senkit a földön. — És ha a bokrok között fekszik egy sebesült? — Sietnem kell haza... Régen eljöttem, otthon art sem tudják, hol vagyok. Már így is ki fogok kapni... „Nem ivott?” A 2-es és 3-as pont egyszerre jelez, egymással szemközt Opel és Komar kismotor érkezik. Az Opel vezetője veszi előbb észre a balesetet. Az autó fékcsikorgással kanyarodik az útpadkára. A vezető kiugrik a kocsiból. „Jöjjön, itt valaki csúnyán fejre állt!” — kiált a motorosnak, együtt sietnek a géphez. Felvillannak az önkéntés rendőrök zseblámpái. Megnyugszanak a kedélyek, az Opel tulajdonosa, B. P. 37 éves gépkezelő örömmel nyugtázza: nincs baleset, nincs áldozat. — Pedig nagyon is élethű a látvány — mondja. — Természetesen megálltam. Régóta vezetek, egyetlen balesetem volt, az sem komolyabb, kisebb arcsérüléssel megúsztam. Mindenesetre azóta tudom, mit jelent balesetet szenvedni, mit jelent, ha időben jön a segítség... Moszkvics fényszórója pásztázza az utat, most pillantja meg a helyszínt. Az autó óvatosan kikerüli a bukósisakot. Tovább suhan ... A vezető hamarosan az elhagyott „baleseti” helyszínnél száll ki kocsijából. Sz. L. 48 éves technikus. — Láttam a kocsijukat, szürke Warszava, igaz? Gondoltam, van itt valaki a közelben. A motort egyébként' észre sem vettem ... Nyilvánvaló: blöfföl. A mélyen az erdőbe bújtatott autóinkat magunk sem látjuk. — Akkor tévedtem — egyezik bele. — De mondom, a motort nem vettem észre. — De hiszen kikerülte.., — Hát, csak úgy futólag láttam egy gépet, biztos ott parkírozott a vezetője. Meggyőződni vagy hinni nem kis különbség. Bár ez utóbbi kétségkívül kényelmesebb. ★ A szürke személyautó lassan gurul el a felborult gép mellett. Ügy tűnik, megáll, néhány méter után azonban ismét felgyorsul... Az önkéntes rendőrök megállítják A vezető, miután megtudja, csupán egy kísérlet résztvevője, nem ismeri el, hogy amit látott, országúti szerencsétlenségnek tűnt. — Ügy véltem — magyar rázza —, egy motoros leállította a gépét és elment valamerre. Jóllehet, minden körülmény rácáfol e hiedelemre, ragaszkodik állításához. Aztán kocsijába ül, s elrobog. Nem telik el öt perc, visszatér. Hangja most csendesebb. — Kérem, nagyon bánt, ami történt. Szeretnék elmondani egy esetet, talán megértenek Martonvásár közelében vezettem egy este, amikor az út szélén egy fekvő embert pillantottam meg. Megálltam, hogy megnézzem, mi baja lehet. És akkor felpattant a „sérült”, huligánok vették körül az autómat, ha nem hajtok el, rosszul járok Megmondon őszintén, ezek után este, az elhagyatott országúton nem szívesen szállók ki a kocsiból... De ismétlem, nagyon bánt, ami most történt... Dr. S. M., foglalkozása: orvos. A következő jármű Riga kismotor, vezetője, O. K. vontatóvezető. Éppen csak utolérjük az úton, mert miután toppolt, s körbevilágította a terepet, Taksony felé fordította a kormányt, hogy értesítse a rendőrséget. — A KRESZ ezt is előírja — válaszol egyszerűen. Egy jószemű önkéntes rendőr közben kissé gyanakodva kérdi: — Bátyám, nem ivott maga vezetés előtt? — No, minek tagadjam — bólint a motoros. — Két deci bort lehörpintettem ... — Mégis a rendőrségre sietett volna? — Igaz, ha észreveszik, megbüntetnek. De nem számít Azért mégiscsak a kötelesség az első, nem? ★ A közlekedés szabályait paragrafusok rögzítik, ábrák illusztrálják a KRESZ-könyv- ben. Van egy szabály, amit nem lehet csak paragrafusokból megtanulni. Egymás iránt érzett felelősségünk az. A riportban szereplők nevét nem írtam ki. Aki teljesítette kötelességét, nem vár érte elismerést. Aki megbukott a lelkiismereti vizsgán, ezúttal nem kapott büntetést Csak kísérlet volt Szitnyai Jenő Foto: Urbán MÉG CSAK HÁROMSZÁZAN Tej a kilincsen tósarol, csomagolásáról es házhozszállításáról. k. m. EGY KOCSI FEKEZETT. ítélkezik a Korp
