Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

1970. NOVEMBER 15., VASÄRNAP 3 A X. KONGRESSZUS IRÁNYELVEIRŐL „A lakáshelyzet — a nagy építkezések ellenére — változatlanul nagy társadalmi gond ... A következő néhány évben erőnket a lakásépítés meggyorsítására, ezen belül a munkások lakáshelyzetének javítására kell összpontosítani.” (Az MSZMP KB irányelvei a párt X kongresszusára.) geket, pénzügyi, közmű-, anyagellátási, telek- stb. fel­tételeket teremtünk. Hosszú időszak trendjei és a köz- gazdasági eszközök ismereté­ben a tervezett magánépítés reálisnak számít. A kérelmező A kérelmező kér, igényel, követel, bírál, kifakad, kiabál, rohangál, elkeseredik, lelkese­dik, hangoskodik, bizakodik, vágyakozik — a kérelmező szép, boldog, korszerű, harmo­nikus családi otthont akar. A kérelmező — jelen esetben Pa- tonai Edit, a Váci Kötöttáru- gyár varrodájának technikusa — monológja így hangzik: — Egy lehetetlen, vizes, egészségtelen lakásban élek, ha a nyugdíjazásom előtt kiköltö­zöm, biztos lebontják. Hat éve adtam be a kérelmemet a ta­nácshoz, ott azt mondták, hogy nyugalom, mások rosszabb kö­rülmények között laknak. Je­lentkeztem szövetkezeti lakás­ra, de az óra — az én fizeté­sem mellett — nagyon nagy. Hogyan juthatok lakáshoz? Ha még többet spórolok, nem já­rok sehova, mindent megvonok magamtól. Nagy ár ez, de mu­száj, mert ha nem megfelelő az ember lakása, akkor a bo­londok házába jut. — A vállalat? A vállalat, ha nem is teljes odaadással, de valamit tesz: tízezer forintos kölcsönt folyósít. A vállalat többet is tehetne (pL ötezer fo­rintot nem kellene visszatérí­teni!), de a dolgozót is kötelez­ni kell: ha már megkapta a lakást, évekig a gyárhoz kösse magát — Az új lakbérrendelet nem túl sokat tesz a lakásokért. Akinek szép, nagy lakása van, az úgyis meg tudja fizetni a magas bért, akinek meg kis pénze van, még nehezebben jut otthonhoz. — Hogyan lehetne több la­kást építeni? Ha országosan jobban szerveznék a munkát, a dolgozó jobban termelne, a nemzeti jövedelem jobban nő­ne — akkor az igényeket vagy tíz évvel hamarabb ki lehetne elégíteni. A segítő A segítő segíthet, jogszabály és a lelkiismeret teremti meg a lehetőségeket. A segítő — je­len esetben Fejes István, a Váci Kötöttárugyár igazgatója — monológja így hangzik: — A lakásproblémák meg­oldásához elég korlátozottak az eszközeink. Nézzük a lehetősé­geket: a részesedési alapból kamatmentes építési kölcsönt nyújtunk (1969-ben 37 dolgozó részesült 232 ezer forintban, 1970-ben 17-en százhatezer fo­rintban). A kölcsönt a követ­kező feltételekhez kötjük: leg­alább ötéves helyi munkavi­szony, a dolgozó anyagi hely­zete, családi körülményei — néhányszor e követelmények­nél engedményeket tettünk. HORDOZHATÓ CSERÉPKÁLYHÁT viszonteladóknak azonnali szállításra ajánl a Budapest V., Szent István tér 15. Telefon: 318-136. Kályhatípusok: Szombathelyi So-1, ára: 1880 Ft Szombathelyi Sp-3, ára: 1900 Ft Esztergomi, 4 soros, ára: 2020 Ft Szakszerű felvilágosítást nyújt és árusítja a VASÉRT 3. sz. boltja: Budapest Vili., Mária u. 34. — Melyek a jövő lehetősé­gei? A negyedik ötéves terv­ben szövetkezeti, társasház­építési akcióhoz ötmillió (!) fo­rintot biztosítunk, ennek egy részét hitelként kapja a kérel­mező, más részét — a törzs­gárda erősítéséért — vissza nem térítendő összegként jut­tatjuk. A szigorú közgazdasági feltételek közepette a vállalat többet nem tud tenni. — Más irányú segítség is le­hetséges: a dolgozóknak ma­gán-, társasházépítésükhöz kedvezményes szállítóeszközt, egyéb munkaeszközt díjmentes mellékterméket (pl. salak), ki­selejtezett vállalati bontás­anyagot bocsátunk rendelkezé­sükre. Olyan szakemberbizott­ságot hozunk létre, amelynek tagjai az építkezésekhez mű­szaki segítséget nyújtanak. — A tanácsok vonják be a vállalatok képviselőit a lakás­elosztásba, Mérlegeljék, kik tagjai és hányán a vállalat törzsgárdájának. így lehetne egy kicsit javítani. Az Országos Tervhivatal Csak azt lehet kérelmezni és segíteni , ami van, illetve lesz. Országosan meghatározták — a negyedik ötéves terv törvé­nyében —, hogy mi lesz: „A tervidőszakban mintegy 400 ezer lakást kell építeni. 180— 200 ezer lakás építése közpon­ti állami és vállalati forrásból valósuljon meg. A tanácsi la­kások legalább 40 százaléka bérlakás, további 33 százaléka szövetkezeti lakás legyen. A magánlakásépítést hitellel és más kedvezményekkel kell tá­mogatni. Központi állami la­kásépítésre mintegy 56 mil­liárd forint beruházást kell biztosítani." Tóth László, az Országos Tervhivatal lakás-, kommuná­lis osztályának vezetője, szedi ízeire a terv tömör fogalmazá­sát: — Az állami lakásépítéshez , először is, másodszor is pénz kell. Ezért a nemzeti jövede­lemből többet biztosítunk a nem termelő beruházásokra, ezen belül a lakásra és a köz­műre. Honnan vesszük el a pénzt? Nem titok: a mezőgaz­daságtól és az ipartól. Miért „rövidítjük meg” e fontos nép- gazdasági területeket? Azért, mert a lakás nemcsak gazda­sági, de politikai kérdés. Ezért állami erőből is sokkal többet kell tenni. Persze, nehogy va­laki azt gondolja, hogy köny- nyű volt kimondani: a lakásra többet, a termelésre — gazda­godásunk forrására — keve­sebbet! — 1968-as áron 170 ezer la­kás építésének költsége 50 mil­liárd forint, a várható áremel­kedések miatt mi 56 milliárd forintot irányoztunk elő. Ám nemcsak az árak, de az igé­nyek és sok minden más is változik (pl. növelni kell a la­kások átlagszobaszámát 53 négyzetméterre, két szobára, minél több lakásba központi, illetve távfűtést tervezünk, drágul a technológia, nő a szállítás költsége stb.). Az 56 milliárd forintból tehát 180 ezer lakást nem lehet megépíte­ni, csak 170 ezret. Vállalati, in­tézményi pénzből, egyedi nagy- beruházások építéseiből remél­hető a hiányzó tízezer lakás. A tervben szereplő felső határ­hoz, a 200 ezer lakáshoz ma nincsenek meg a reális feltéte­lek. A tervbe azért íródott ez a szám, hogy ha az öt év alatt bármilyen anyagi pluszlehető­ség merül fel — azt lakásra kell fordítani. — A 400 ezres végösszeg miatt — egyszerű kivonás után belátható — 220 eze* lakást magánerőből kell r -íteni. Itt a tervezés neheze hiszen ki számolhat egzakt? a ma­gánelhatározással? De rajtunk múlik, hogy milyen lehetősé­„ — Felmértük a megyék la­káshelyzetét, a programot el­készítettük nemcsak a me­gyékre, de kiemelt települé­seikre, városaikra és a közsé­gek összességére is. Számol­tunk a megyék népességválto­zásával, a családok számával, és így jöttek ki azok az össze­gek, amelyeket a megyék la­kásépítésre fordíthatnak. A tanácsok önállóan osztják el pénzüket. Pest megye azok kö­zött a megyék között szerepel, ahol hatalmas ugrás lesz: soha nem látott mennyiségű lakás épül. A megyei tanács Az általános után a konkré­tumok érdeklik a lakásra vá­rókat. íme a realitás, Szöllősi Sándornak, a Pest megyei Ta­nács vb-elnökhelyettesének nyilatkozatában. — Milyen a megyei lakás- program? — A IV. ötéves terv célkitű­zései között első helyen szere­pel a lakásellátottság javítása. A megyében 1970-ben száz la­kásra még 325 lakos jut, ezt az arányszámot 1975-ig 310-re kí­vánjuk csökkenteni. Ezért 36 ezer lakás építését tervezzük, azaz közel 40 százalékkal töb­bet adunk át, mint az előző tervidőszakban. A 36 ezer la­kásból 6330 (18%) tanácsi, bér- és szövetkezeti lakás; 1400 (4%) egyéb állami lakás, 4600 (13%) OTP-társasház, 23 670 (65%) magánerőből épülő lakás lesz. A 12 500 több szintes la­kóépületből kb. 11 ezer fej­lett építéstechnológiával (pa­nel, francia alagútzsaluzat, blokk) épül. A több szintes la­kóépületek elsősorban a .váro­sokat és a városiasodé, gyor­san fejlődő településeket gaz­dagítják. — Milyen eredményeket hoz a megyei lakásprogram? — A negyedik ötéves terv lakásépítési programjának végrehajtásával a megye la­kásellátottsági helyzete jelen­tősen javul. Különösen a vá­rosok lakáshelyzetében törté­nik pozitív változás. A száz la­kásra jutó személyek száma a tervidőszak végére Vác, Ceg­léd és Nagykőrös városokban már kedvezőbb lesz az orszá­gos átlagnál. Javul Gödöllő és Százhalombatta, valamint Szentendre lakásellátottsága is. A megye össz-lakásellátottsága is megközelíti öt év múlva az országos átlagot. Az agglome­rációs övezet lakáshelyzete a fejlődés ellenére is még jelen­tős mértékben az országos át­lag alatt marad. A felépülő ál­lami lakások közül tovább nö­veljük a két- és több szobás lakások arányát (kétszobás 67 —70 százalék, 3 és több szobás 10—15 százalék). Javítjuk a lakások belső felszereltségének színvonalát is. A szociális kö­vetelményeknek meg nem fe­lelő telepek és lakások 80—90 százalékát a tervidőszakban felszámoljuk. — Hogyan biztosítják a me­gyei lakásprogram megvalósu­lását? — A negyedik ötéves terv lakásépítési programja meg­valósításának egyik fontos fel­tétele a megfelelő előkészítés. Az egyes településeken a la­kásépítési területeket időben kijelölték, elkészültek a beépí­tési tervek. Év végére kétezer lakás kivitelezési terve készül el. Á tervezési munkák nagy részét a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat végzi, de mi­nisztériumi szervek is részt vesznek a munkában. Elsődle­ges feladat a közművesítés. Az elő-közművesítési munkák ter­vezése és nagy részének kivi­telezése még a III. ötéves terv­ben megkezdődött (pl. Vác, Cegléd, Nagykőrös városok­ban). A további szanálások ütemes végrehajtását még biz­tosítani kell, hogy esetleges el­maradásuk a lakásépítést ne hátráltassa. Hát így lesz lakásunk. Fóti Péter —— ■ ■ ......... ............... Házi Árpád / i1908-1970) Mély megilletődéssel és fájdalommal tudat­juk, hogy Házi Árpád elvtárs, pártunk régi tagja, a magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottságának tagja, hosszan tartó, súlyos betegség következtében november 13-án elhunyt. Házi Árpád elvtárs temetése november 18-án, szerda délután 14.30 órakor lesz a Mező Szeptemberben, a megyei pártbizottsági ülésen még együtt tanácskoztunk vele. Ak­kor is súlyosan beteg volt már, de eljött, mert hiába til­tották az orvosok a munká­tól, érdekelte az élet, érdekel­te, mi történik a megyében. Még a kórházból is — ha tu­dott — telefonált: megragad­ta egy újsághír, eszébe jutott valami, tanácsot akart adni és adott is, mert így élte le éle­tét, amely ugyan rövid hat­vankét esztendő volt, de mun­kával, tenniakarással teli. 1925-ben kezdett dolgozni a munkásmozgalomban és halá­láig nem pihent. Utolsó hiva­talos fellépése idén március­ban volt. A TIT-ben előadást tartott alispáni tevékenységé­ről, visszaemlékezett negyed- százados történelmünkre. Azon a napon másfél órán át beszélt életéről, amely egybe­fonódott Pest megye történe­tével is, mindazokéval, akik olyan sokat tettek a közös­ségért. Házi Árpád elvtárs Bihar megye Komódi községében született. Édesapja szabó kis­iparos volt. Sok útravalótnem kaphatott szüleitől, tízéves ko­rában öt testvérével együtt ár­va maradt. A felszabadulásig ő is a szabó szakmában dol­gozott. Tizenhét esztendős korában testvérei révén került kapcso­latba a munkásmozgalommal és huszonkét éves kofában már párttag Budapesten. Te­vékenykedett a szakszervezet­ben, az ifjúsági mozgalomban. Tagja volt a Száz százalék kó­rusnak. Martos Flóra vonta be a Vörös Segély munkájába. Később az úgynevezett Fecske kerület vezetője lett. Ferenc­város, Csepel, Kispest, Erzsé­bet illegális kommunista párt­sejtjeit fogta össze ez a szer­vezet. 1932-ben már az illegális KMP Budapesti Bizottságának tagja. 1933-ban letartóztatták. Letartóztatása alatt a szak- szervezet jobboldali vezetősé­ge kizárta a szakszervezetből. Szabadulása után azonban baloldali elvtársaival együtt megalakították a szakszervezet Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjá­ban. Elhunyt elvtársunk családtagjai, elvtársai, barátai és harcostársai délután két órától ró­hatják le kegyeletüket a temető fedett díszra­vatalozójában, A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA MAGYAR PARTIZANSZÖYETSÉG zottság adminisztratív osztás Igának vezetője. Sok és nagy rangot viselt. Akik ebben a minőségében is­merték, azok is szerették, tisz­telték. Tisztelték és szerették azok az egyszerű emberek is, akik apró dolgaikkal keresték fel Házi Árpádot és orvoslást kaptak panaszaikra. Kérlelhe­tetlen volt az ellenséggel szemben és megértő a népet szerető emberekkel. Szeretett a munkások és parasztok kö­zött járni. Gyakran találkoz­hattak vele megyénk lakosai, mert amíg tehette, felkereste őket. Mi minden fűződik nevéhez Pest megyében! Az ellenforra­dalom után ő is részese a pártszervezetek újjászervezé­sének. 1945-ben és 1956-ban az ő vezetésével szervezték meg a demokratikus közigaz­gatást. A közigazgatás meg­tisztításában, a demokratikus elemek megvédésében is nagy az érdeme. Ö alakította meg a Jogász Szövetséget és a rendőrség politikai apparátu­sának újjászervezésében is vezető szerep jutott számára. Nevéhez fűződik a Népbíróság megteremtése. Nem lehet megemlékezni életének valamennyi állomá­sáról, mert bármelyikről em­lékezünk, egyet ismételünk: egyszerű, becsületes harcosa volt a pártnak. Volt. 1970. november 13-án el­hunyt. 1970. november 18-án elhamvasztják. Kossuth-dij, Munka Vörös­zászló Érdemrend, Szabadság Érdemrend, a Népköztársaság Érdemrendje, a Szocialista Hazáért Érdemrend és sok más kitüntetés jelzi: érdemes katonáját veszítette el a párt. Az utolsó kitüntetést hatvan éves korában tűzték mellére: a Munka Érdemrend arany fokozatát. Kitüntetései, élete felsorolt állomásai munkás életről ta­núskodnak. Az emberek sze- retetéről, tiszteletéről, az a mély megdöbbenés, ahogy ha­lálhírét fogadták. Utolsó út­jára sok ezren kísérik majd el, de több tízezren lesznek, akik emlékét nem felejtik. baloldali ellenzékét, amelynek egyik vezetője lett. Sztrájkok szervezése, újabb és újabb le­tartóztatások, kitoloncolás volt az életútja. 1937—1942-ig a Szociáldemokrata Pártban ve­zetőségi tag, s közben 1940— 41-ben elvtársaival együtt, Pest környékén szervezi az illegális pártszervezeteket, va­lamint a függetlenségi nép­frontot. Megakadályozták a fasisztákat abban, hogy kitele­pítsék a munkáskerületek la­kosait és leszereljék a gyára­kat. A felszabadulás után sem ért rá tétlenkedni. Szervezője a pestlőrinci MKP-nek, amelynek titkárává választot­ták. Ugyancsak ő lett a helyi Nemzeti Bizottság titkára. A párt 1945-ben Pesi-Pilis-Solt• Kiskun vármegye Nemzeti Bi­zottságába delegálta, majd egy hónap múltán, 1945. április 4-én a vármegye alispánjává választotta a nép. Csaknem öt esztendeig volt alispán, és az újjáépítésben elévülhetetlen érdemeket szerzett. Képviselő­je volt az Ideiglenes Nemzet- gyűlésnek. Tagja a Magyar Kommunista Párt Pest megyei Bizottságának. Az MKP 1946-ban tartott III. kongresszusán beválasz­tották a Központi Vezetőségbe, amelynek tagja volt tíz esz­tendeig. öt éven át a Közpon­ti Ellenőrzési Bizottság tagja. Szervezi az Állami Ellenőrzé­si Központot, amelynek ké­sőbb elnöke. Volt belügymi­niszter és nyolc hónapig mi­niszterelnök-helyettes. 1957— 1963-ig a Pest megyei Pártbi­KONGRESSZUSI KÜLDÖTT A mindennapok gondjai — Kérem, mutassa be önma­gát a lap olvasóinak. — Major Dénesnénék hív­nak, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának szövőnője vagyok. 1926-ban születtem a Tolna megyei Miszla községben. Édesanyám tsz-tag, négy édestestvérem van. 1947-ig, férjhezmenésig uradalomban cselédeskedtem, 1948-ban jöttem fel Pestre, egy évvel később költöztem Buda- kalászra, azóta is itt élek. 1952 óta dolgozom a szövődében, két évvel később férjem is ezt a munkahelyet választotta, mé­rőgépkezelő lett. Én otthonról semmit sem kaptam, a gyárban sokmindent megtaláltam. Két szoba, összkomfortos lakást építettünk, van fridzsiderünk, fényképezőgépünk, centrifu­gánk, szóval szinte minden, ami szükséges. — Hogyan lett a párt tagja? — 1966-ban léptem be a pártba. Meggyőződésem: a kommunista legyen példamu­tató, hogy a többiek kövessék. A párt megalakulásának 50. évfordulóján, a Parlamentben résztvettem az ünnepségeken. Meglepődtem, hogy én is kép­viselhetem a megyét a X. kongresszuson. Nem tudom, hogy miért pont rám esett a választás, én nem számítottam rá Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen élményben lehet részem. — Mi ma a legnagyobb sze­mélyes gondja? — Általában itt a gyárban tűrhető volt a kereset, egy vagy másfél éve azonban meg­csappant a bér. Két éve 2300— 2400 forint volt a havi kere­setem, most meg nem nagyon tudom túlhaladni az 1700 fo­rintot. Nagyon megszorították a normát. — Mi ma a legnagyobb tár­sadalmi gondja? — Például az áremelkedés. A zöldáru borzasztó drága, ha az ember maszeknál veszi, de a Közértben legtöbbször fony- nyadt, és, ha már olyan nehe­zen keressük meg a pénzt, mi­ért ne együnk ízletesét? Drá­gább a ruha, a cipő — tizenhat éves fiamnak 1600 forint alatt nem kapok jobb kabátot... Egy kiló bab 24—28 forint és nem lehet kapni, pedig nem ehet az ember mindig hüst. — Mi lehet az áremelkedés oka? — Én már annyit gondolkoz­tam ezen, de egyértelmű vá­laszra nem jutottam. — Mihez vezet az áremelke­dés? — Az emberek keveset ke­resnek — a drágasághoz ké­pest —, sokan szeretnének la­kást építeni, a kisebb kerese­tűek azonban a fizetésük nagy­részét élelemre költik. Kupor- gatás, lemondás szükséges, ha valami nagyobb dolgot akar az ember venni. Ezért, úgy gon­dolom a jó munka utáni bér­emelés lenne a legfontosabb! — Milyen problémákat vetne fel a kongresszuson? — Beszélnék a textilipar helyzetéről, elmondanám, hogy nincs munkaerő, nincs után­pótlás, 20 éve dolgozó szövő­nők is elhagyják a gyárat Helytelen, hogy az utolsó öt év alapján állapítják meg a nyugdíjat, amikor általában kevesebb a fizetés. Felvetném, hogy útját kell állni az ár­emelkedéseknek, a családi jö­vedelmeket tekintve is, jobban emelkedjen az életszínvonal. — Mit. vár a kongresszustól? — A textiliparnak változást hoz és az életszínvonal növe­kedni fog. (f. P.) Hogyan lesz lakásunk?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents