Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-13 / 266. szám
1970. NOVEMBER 13., PÉNTEK erst ME GYEI A IV 5 ÉVES TERV CÉLKITŰZÉSEI Több hús, gabona Interjú Szigeti Ernővel, a Pest-Nográd megyei Állami Gazdasagok területi igazgatójával A Pest megyei pártértekezleten a pártbizottság a mező- gazdaság fejlődéséről is átfogó értékelést adott, és megmutatta h további feladatok irányvonalát. Megyénk mező- gazdaságában kiemelkedő szerepet kaptak a 136 000 kh-on működő állami gazdaságok, amelyeknek dolgozói évről- évre több terméket adnak a lakosságnak. A 10 állami gazdaság mintegy 13 000 dolgozója pártunk X. kongresszusára készülve jelentős eredményeket ér el a munkában, s igyekeznek kiküszöbölni az időjárás okozta veszteségeket. Hogyan sikerült emelni a terméshozamokat, hogyan sikerül a jövőben még több húst, gabonát, s egyéb terményt adni, erről beszélgetett munkatársunk Szigeti Ernővel. KÉRDÉS: A megyei pártértekezleten nagy figyelmet keltett Szigeti Ernő felszólalása, amelyben a gabonatermesztés távlatairól is beszélt. Szeretnénk erről bővebben is hallani. VÁLASZ: A megyei pártbizottság jelentése említette, hogy megvalósult a megye kenyérgabona önellátása, de továbbra is vannak gondok. Szék megszüntetéséből az állami gazdaságok is kiveszik részüket. Búzából például évről-évre növekedett a termelés, és 1969-ben 72 százalékkal termeltünk többet, mint 1966-ban. A III. 5 éves tervben 42 százalékos területnövekedés mellett 88 százalékkal nőtt az összes termés mennyisége az előző 5 évhez képest. Ezalatt az átlagtermés a holdankénti 12,2 mázsáról 16,1 mázsára emelkedett. A megyei legmagasabb átlagtermés meghaladja a, 20 mázsát. KÉRDÉS: Kiegyensúlyozott-e a termelés? Nem rontja-e le nagyon statisztikánkat az idén a mostoha időjárás? VÁLASZ: Az utolsó 5 évben a legrosszabb évi termésátlag is meghaladta az előző évek legjobb eredményét. Ennek ellenére sem vagyunk azonban elégedettek termés- eredményeinkkel, mert a búza hozamát úgy kell növelnünk, hogy közben a vetés- területet csökkentsük. A nagyarányú húsprogram végrehajtása érdekében több takarmányra lesz szükségünk. Kell a kukoricának a hely! KÉRDÉS: Az idei gyengébb terméseredményeknek csak az időjárás volt az oka? VÁLASZ: Mint a megyei pártértekezleten is elmondtam, a nagyobb termés érdekében le kell győznünk a lisztharmatot és más gabonabetegségeket, meg kell akadályozni gabonáink elgyomo- Sodását. Fejleszteni kell a gépi, kémiai növényvédelmet, növelni betakarító kapacitásunkat. KÉRDÉS: Az előbb ön már említette, hogy a kukorica fontos növénnyé lépett elő, vetésterületét növelni akarják? VÁLASZ: A korábbi években örültünk a holdankinti 18—20 mázsás májusi morzsolt kukoricatermésnek. Ma már 25 mázsát termesztünk, de van gazdaságunk — pl. Soroksár —, ahol a 30—35 mázsás termést is elérik. A IV. 5 éves tervben a takarmánygabona termését 66 százalékkal kívánjuk növelni. Ezt 28 százalékos átlagtermés növekedés teszi lehetővé. A kukorica vetésterülete nem kevesebb, mint 77 százalékkal növekszik, holdankinti hozama pedig 25 százalékkal. Az összes termés mennyisége több mint kétszerese lesz az Ideinek. KÉRDÉS: Szép tervekről hallhattunk, de szeretnénk ismerni a hősprogram keretében tett erőfeszítéseiket is. VÁLASZ: A megye állami gazdaságai már korábban — eleget téve egy párthatározatnak — elérték, hogy 1 kh szántóterületre számítva 120 kg húst termeljenek. Most újabb, nagy húsprogram megvalósításába kezdtünk. Külö| nősen a sertéstenyésztést kí- I vánjuk rendkívül gyors ütemben fejleszteni. Ennek érdekében a Herceghalrni Kísérleti Gazdaságban már üzemel egy évi 14 000 hízósertést kibocsátó, automatizált, teljesen korszerű, iparszerű termelő sertéstelep. A gazdaságnak fontos szerepe van egy hibridsertés előállító programban, amelynek kere- \ tében az Állattenyésztési Ku- ! tató Intézet vezetésével a kapcsolódó üzemek 1975-re egymillió hibridsertést állítanak elő. A telepen a ta- karmányértékesülés és a munka termelékenysége jó. Két éven belül folyamatosan üzembe helyezünk újabb sertéstelepeket 43 000 hízóférőhellyel. Ezek közül is kiemelkedik a Ceglédi Tangazdaság, ahol a 24 000 férőhelyes iparszerűen működő telep elkészülte után, évenkint 56 000 mázsa sertéshúst állítanak elő. KÉRDÉS: A ceglédin kívül melyik gazdaságban lesznek még sertéstelepek, és mikor üzemelnek? VÁLASZ: A Monori Állami Gazdaságban befejezés alatt áll egy 420 kocás sertéstelep, és újabb 48 kocás épül fel 1972 év végéig. Az Agrártudományi Egyetem Gödöllői Tangazdaságában már épül az AGROKOMP- LEX rendszerű, 500 kocás telep. Ugyancsak a Felsőba- bádi ÁG is épít egy telepet 1971—72-ben. Pest megyében a kocalétszám egy év alatt 10 százalékkal növekedett. Az ütem jó. A beruházások persze nagy pénzösszegek igénybevételét jelentik. A sertésprogramra 435 millió forintot fordítunk, de a telepekhez tartozó keverők s egyéb járulékok ezt az összeget fél milliárdra emelik. A húsprogram teljesítését nagymértékben segíti a Kiskunsági ÁG is, melynek tavain évente 300 w súlyú, 1 200 000 db pecsenyekacsát hizlalnak. KÉRDÉS: Ez az óriási program nem veszi túlzottan igénybe az Önök pénzügyi erőforrásait? VÁLASZ: 1 kh-ra eső hústermelést . egkétszerezzük a IV. 5 éves terv végére, és ez bizony sokba kerül. A beruházás — különösen az állami támogatás csökkenése után — sajnos csak más ágazatok rovására valósulhat meg. A gépesítés és a dolgozók szociális ellátása sínyli meg majd a nagy program valóraváltását, de dolgozóink mégis lelkesen vállalják ezt a terhet, mert több terméket, közöttük húst. kívánnak termelni, hogy az életszínvonal emeléséhez ezzel is hozzájáruljanak. KÉRDÉS: A Pest megyei gazdaságok felkészültek a sokoldalú, nagy munkát kívánó tervek valóraváltására? VÁLASZ: A gazdaságok átlagterülete 11 ezer, ezen belül a szántóterülete 8 ezer hold. Egy-egy gazdaság tehát olyan optimális területtel rendelkezik, ahol közgazdaságilag hatékonyan lehet a korszerű módszereket kihasználni, alkalmazni. Véleményem szerint az állami gazdaságok felkészültsége megfelelő ilyen nagy feladatok megvalósítására is. Megemlíthetem, hogy pl. a sertéstelepek létesítésének saját építő szervezettel való kivitelezésére is merünk vállalkozni, pedig ez már nem is mezőgazdasági jellegű munka. Ha az adottságokhoz csak egy kicsit is jobb időjárás járul, mint az idei, ha a 10 gazdaság 13 000 dolgozója a mostanihoz hasonló vagy egy kicsivel jobb termelékenységgel dolgozik, akkor eredményeink is valóban kiemelke- dőek lesznek. Szüts Dénes Dunakanyar — tervek A negyedik ötéves terv központi feladatként jelöli meg a Dunakanyarban a kulturális intézmények fejlesztését. mivel a táj történelmi múltja, nemzetközileg is szá- montartott műemlékei, múzeumai idegenforgalmi szempontból is igen vonzók. 1969-ben például a visegrádi múzeumi műemléki helyeket több mint >.á.-~Lr=ren, az esztergomit százezren, a szentendreit hatvanezren, a váci és zebegényi múzeumokat csaknem félszázezren keresték fel. A szentendrei Ferenczy múzeum épületét hét és fél millió forint költséggel kibővítik. A szentendrei galériát a So- | mogyi—Bacsó-part 5. szám alatt építik fel. A hárommillió forintos költséggel megvalósuló galériában képzőművészeti tárlatokat rendeznek majd. Nagyjából elkészült a szentendrei Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum — a skanzen — végleges beruházási programja is. A negyedik ötéves terv végéig mintegy hetvenmillió forintot fordítanak beruházási, telepítési és kivitelezési célokra. Visegrádon a múzeumi munka alapfeltétele egy új múzeumépület felépítése a negyedik ötéves tervidőszakban. Az új múzeum a palota romterületén belül, az úgynevezett „középkori halastó” helyén épül majd fel. Az építkezés befejezését . 1975-re tervezik. Az esztergomi Keresztény Múzeum épületének és műkincsgyűjteményének megőrzése érdekében az elmúlt esztendőben az állam és egyház között megállapodás jött létre. Eszerint mintegy tízmillió forint értékben végzik el a szükséges felújítási munkákat. A felbecsülhetetlen értékű műtárgyakat őrző múzeum előreláthatólag a negyedik ötéves terv időszakában megnyithatja kapuit a látogatók előtt. Agglomerációs gondok — egy óvodai panasz apropóján A panasztevő, mint mondotta, nem a maga nevében hívja fel figyelmünket községe óvodaproblémáira, hiszen a saját gondját megoldotta már. Hanem: sok a sérelem, kevés a férőhely, tudni szeretnék, mi ennek az oka, és hogyan szüntetik meg. A panasztevő ügye már elrendeződött: hároméves kislányát végül is felvették a mama munkahelyével szomszédos fővárosi üzem óvodájába. Duna- harasztiról Pestre bejáró dolgozók mindketten: a papa állandó délutános, a fiatal mama állandó délelőttös. A délelőtt az ő számára tágabb fogalom. Hajnali fél ötkor kel, este fél hatra ér haza. A kicsi is; természetesen. Ha természetes, hogy egy hároméves apróság hajnali fél ötkor kel, este hatra ér haza naponta. A házaspár úgy fogja fel a kérdést, hogy az ő problémájuk ily módon megoldódott. Mi Dunaharasztin a tanács vezetőinek véleménye? Béky József vb-titkárral és dr. Miháloz Pálné művelődésügyi előadóval bogozzuk a kérdést. önmagában, a többi kérdéstől elszakítva, nem ismerhető meg a község óvodagondja. A főváros agglomerációs övezetéhez tartozó Dunaharaszti tizenhatezer lélekszámú község — összes óvodai helye pedig 170. A település a járás legnagyobb kiterjedésű községe; kb. tizenhatezer lakosának hetven százaléka munkaképes, közülük kilencvenszázaléknyi bejá- 1 ró dolgozó. A szülések száma évi kétszáz körüli, a gyermek- gondozási segély bevezetése óta húszszázaléknyit nőtt. A felvándorlás óriási. 30—40 fő a napi bejelentkezések száma, s bár ennek csupán húsz százaléka marad itt (a többi továbbszivárog), évi háromnégyszáz család idetelepülésé- vel lehet számolni. Számolni...! Szinte mindenki Pesten dolgozik, ez azt eredményezi, hogy hazajőve, fővárosi igényeket hangoztatnak. Felköltöznek a főváros fényeinek tövébe, és normáik, igényeik fővárosivá nőnek. De számoljunk. A 16 000 lakosból 2786 adózik (ipar vagy ingatlan után). Azaz az összlakosságnak alig több mint egyhatod része. De nemcsak az adófizetők számszerű kisebbsége követeli a főváros közelségéhez méltó fejlődést. Megoldható-e az ellentmondás? Egymillió forintos bankhitelüket a parcellázás céljára történő kisajátítások kártalanítására fordítják, mert parcellázni kell, hogy aki tud és akar, építkezhessen. Tudomásul véve azt is, hogy az újonnan építkező hamarosan szintén követeli a kommunális fejlesztés gyorsítását, bár adót, községfejlesztési hozzájárulást, mint új építkező, tizenöt évig nem fizet. De legalább harmincöt család tisztességes fedél alá kerül. A községfejlesztés alapja? Ez évi összbevételük 600 ezer forint. Ennél jóval többe kerül maga az új óvoda. Kongresszusra készülve A párt irányításával Priváttól vett a tanács egy százötven négyszögöles telken fekvő, régi téglaépületet 300 000 forintért, az átalakítás (a nemrég alakult szigetszentmiklósi költségvetési vállalat építi) — szintén 300 000 forintot meghaladó összeget képvisel. És be is kell bútorozni — erre káp- tak a megyétől 110 ezer forintot. Egymillió lesz a végső ráfordítási összeg, hogy újabb ötven-hatvan kisgyereknek legyen óvodai helye. Hogy igazságosan döntsenek minden hely felől, mindkét szülőtől kereseti kimutatást kémek, a tanácstól igazolást a szociális körülményeikről. A bíráló bizottság a nőtanácsi vezetőből, a tanács képviselőjéből, a község párttitkárából, a vezető óvónőből, két beosztott óvónőből és a szülői munkaközösség képviselőjéből áll. De hogy a panaszokra, sérelmekre végképp semmiféle alap ne lehessen, a jövőben minden jelentkezőnél környezettanulmányt is végeznek, mielőtt a gyermek felvételéről döntenének. Vagyis mindent megtesznek, hogy a meglevő óvodába arra érdemes gyereket vegyenek fel. Csakhogy a meglevő (azaz az eredetileg szeptemberre, majd októberre, később novemberre ígért, ma már ismeretlen időben elkészülő óvoda szinte máris szűk. A közel egymillió forint — összevetve az egyéb, kommunális hiányosságokkal — a közeljövőben aligha megismételhető erőfeszítés. És ezt a lakosságnak is be kell látnia. Péreli Gabriella „A tanácsi szervek hatáskörébe kell utalni mindazokat a feladatokat, amelyek megvalósítása csak a terület, illetőleg a település lakosságát érinti, továbbá amelyeket célszerűen, gazdaságosan, a jelenleginél jobban a tanácsi szervek oldhatnak meg” — mondják a párt kongresszusi irányelvei. Ugyanezekben az irányelvekben szögezi le a párt azt is: „Állami intézményeink fejlődése, tevékenységünk fejlesztése megkívánja, hogy fejlődjék az állami szervek pártirányi- tása”. Az irányelvek idézett mondatai voltaképpen kiegészítik egymást: a megnövekedett feladatok, a kiterjesztett hatáskörök szélesebb látókört kívánnak a tanácsoktól, — ez pedig elválaszthatatlan attól, hogy a szocialista, társadalmi, gazdasági építést vezető párt adja meg a sokrétűbb munkához az elvipolitikai irányítást. A pártszervezetek, a tanácsok megalakulása óta mindig figyelemmel kísérték azok munkáját. Volt úgy — sokszor és sok helyen —, hogy a munka egy részét is magukra vállalták a tanácsok helyett. Másutt — elsősorban a kisebb községekben — olykor ugyanazok voltak a helyi pártszervezet és a tanács vezetői. Mindinkább kialakult azonban az a gyakorlat, hogy a pártszervezet a tanácsok önállóságának tiszteletben tartása mellett gyakorolja az elvipolitikai irányítás teendőit. A község, város politikailag, ideológiailag legképzettebb lakosai a kommunisták. Nekik kell látnlok a nagy összefüggéseket, előbbre nézniök a pillanatnyi látszatérdekeknél, ismerniük a helység közeli és távlati fejlődési lehetőségeit. Amikor a község vagy a város helyi politikájáról van szó, a párt- szervezet feladata, hogy ezt kidolgozza — a tanácsoké, hogy a személyi és anyagi feltételek okos csoportosításával, mozgósításával végrehajtsa. S a végrehajtásban részt vesznek a helybeli kommunisták, különösen a tanácstagok. A pártszervezet pedig elsősorban éppen az ő munkájukon keresztül ellenőrzi a tanácsok tevékenységét. A pártszervezetnek egyszerre kell látnia a helyi és az országos érdekeket, élére állnia minden jó kezdeményezésnek, — és lefaragnia a gyakran jelentkező lokálpatriotizmus túl- hajtásait. Az országos politika ismeretében tudniok kell: mit kell tenniük a helyi tanácsoknak a község fejlődése érdekében — és a helyi lehetőségek ismeretében azt is előre keli iátniok: milyen mértékben szolgálhatja a község, város tervezett haladása a nagy közösség, az ország ügyét. Az elmúlt két évtizedben sok jó kezdeményezés indult el a helyi pártszervezetektől. A tanácsi munkában határozatokká, intézkedésekké lettek ezek a kezdeményezések, s ma, visszatekintve, új házsorok, kulturális intézmények, s — nem utolsósorban — megerősödött termelőszövetkezetek formájában lehet azokat viszontlátni. Annál több ilyen, kézzel fogható, szemmel látható eredmény született a faluban, minél jobban és következetesebben érvényesült a pártszervezet elvipolitikai irányító szerepe, s minél jobban, zökkenőmentesebben hajtották végre a párthatározatokat a helyi tanácsok. A változatlan tartalom változatos formák között érvényesül. A magasabb szinteken a pártbizottságok ellenőrzik a tanácsi végrehajtó bizottságok munkáját — az apparátus tevékenységét pedig már állami teendőként, — a végrehajtó bizottságok. Minden kommunista tanácsvezető — csakúgy, mint a társadalom bármilyen posztján dolgozó kommunista — köteles beszámolni munkájáról saját pártszervezetének. A taggyűlés pedig nem csupán tudomásul veszi a vezető beszámolóját, hanem megvitatja, — ha szükséges, meg is bírálja — és ellátja útra- valóval a további munkához. Űjabban a közös tanácsú községekben a többi között éppen azért választanak csúcsvezetőséget a falvakban működő valamennyi pártalapszervezet irányítására, hogy annak joga és módja legyen p közös tanács vezetőinek beszámoltatására is. Az ilyen csúcsszervezet arra is alkalmas, hogy eloszlassa a „főközség” és „csatolt község” ál-érdekellentéteit. A pártszervezet feladata az is — hiszen elvi-politikai kérdés —, hogy megmagyarázza: a közösen irányított községek között nincs alá-fölérendeltségi viszony, csak közigazgatási, szakszerűségi érdekek vannak. A tanácsok — államigazgatási funkciójuk mellett — népképviseleti és önkormányzati szervek is. Annak megérttetése, hogy a községpolitikának egyszerre kell a község és az ország érdekeit szolgálni, elvipolitikai feladat, tehát a pártszervezet teendője. Az intézkedések meghozatala és végrehajtása, a mindennapi gyakorlat — a tanácsok és a tanácsi apparátus feladata. Az, hogy a tanácsok tudjanak élni az új lehetőségeikkel, hogy az őket megválasztó közösség boldogulása érdekében ki tudják használni az önkormányzat adta lehetőségeket — ismét a pártszervezetek irányító tevékenységén múlik. Sőt, az is — bár egyre ritkábbak az erre utaló példák —, hogy a helyi tanácsvezetők ne élhessenek vissza megbízatásukkal, az önállóság ne szülhessen kiskirályokat. A tanács jó munkáján nagyon sok múlik: a község, város fejlődése, a lakosság gazdasági és kulturális életszínvonalának emelése. Hogyan lehet e fontos szerv pártirányítását a legjobban végezni, erre pontos receptet nem lehet adni. Mindenesetre úgy, ahogyan az a szűkebb közösség — a falu — és a nagy közösség, az ország érdekeit a legjobban szolgálja. Várkonyi Endre Kohó „alkatrészek" vándorűtja Az Ajkai Alumíniumkohó beruházásaihoz szükséges berendezések egy részét Francia- országból vásárolták. A berendezéseket most szállítják rendeltetési helyükre. A szállítás azonban nem történhet a szokásos módon, a berendezések nagy súlya és főként terjedelme miatt. Közülük kilenc számára különleges vasúti engedélyt kellett kérni, 5 nagyobb gépegység pedig, mivel magassága megközelíti a 6 métert, nem hozható végig sem közúton, sem vasúton. Ezért a francia gyártóüzemből Antwerpenbe vitték vasúton, ott hajóra rakták, a hajó Gdyniába hozta, onnan pedig a Hungarocamion különleges kocsijaival fuvarozzák Ajkára.
