Pest Megyei Hírlap, 1970. november (14. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-12 / 265. szám

6 rm iiccrci kJCú'lap 1970. NOVEMBER 12., CSÜTÖRTÖK Vigadó Több mint tízéves téma a Pesti Vigadó sorsa: 1959—60 ban kezdték el a romos Duna- parti épület megóvását; hom­lokzati részének restaurálása 14—15 millióba került. Ma már a Vigadó Vörösmarty téri oldalán impozáns irodaépület emelkedik: a tervek szerint még az idén átadják rendelte­tésének a több mint százmil­liós költséggel készült üveg­palotát, ahol 17 kulturális in­tézmény kap otthont. A negye­dik ötéves terv során — a Vi­gadó régi épületének teljes helyreállítása a feladat, csak­nem 80 milliós költséggel — és a tervek szerint 1973-ban mint a főváros új zenei központját adják majd át. Kacsafinálé „Ezüst" libamáj A Baromfiipari Országos Vállalat győri gyárában hét­főn befejeződött a kacsasze­zon, melynek során összesen egymillió pecsenyekacsát dol­goztak fel. Most a kövér libák érkeznek nagy tételben. Az első szállítmánnyal érkezett a gyárba az a 6,8 kilogrammos liba, amelynek a mája 175 de- kás volt. tehát lényegében az egész testsúlyának a negyedét a máj tette ki. A most levá­gott liba „dobogóra került”, a második a „máj rekorderek” rangsorában, az abszolút hazai rekord 195 deka. Hatósági intézkedések a túrái házak ügyében HÁROM LEVÉL ÉS A MAKACS HIBÁK A túrái, belvizes kölcsönnel épült, csaknem 50 cigányla­kással több cikkben foglal­koztunk. Megírtuk, hogy a házak többségét — amelyeket 1967-ben kezdtek el építeni — többszöri határidő-módosítás után sem fejezték be, hogy mi­nőségük — az Építőipari Mi­nőségvizsgáló Intézet vizsgá­lata szerint — rendkívül rossz. Intézkedéseket sürgettünk, erélyes fellépést a kivitelező kisiparosokkal szemben, mert a vállalkozók nem emelhet­nek olyan épületeket, ame­lyek nem megfelelőek a ter­vek és a szabványok szem­pontjából, csak olyanokat, amelyek kielégítik az előírá­sokat, valamint az OTP — a kölcsönt folyósította — és az elsőfokú építési hatóság, tehát a községi tanács — amely kiadja a lakhatási en­gedélyt — műszaki ellenőreit. A befejezetlenség és a rossz minőség tény. A házakat mégis átvették. Határidőket szabtak, hogy a kisiparosok fejezzék be az épületeket és szüntessék meg a hibákat. Mi erélyesebb hatósági fel­lépést kértünk. A községi tanács levele A túrái vezetők — Takács Gyula vb-elnök és Visy György vb-titkár — megír­ják, hogy mit tettek három év alatt: megteremtették a felté­teleit, hogy a putrik helyén emberi lakások épüljenek; megengedték, hogy ne egy­szobás — ahogy a terv szólt Szocialista szerződést kötött a Medicor és a HAGY Két aláírás szentesíti a szo­cialista szerződést: Keresztes Istváné és Czeicz Jánosé. Hogy kerül a Medicor és a váci Hír­adástechnikai Anyagok Gyá­ra szakszervezeti titkárainak névjegye a papírra? Nos, en­nek története van. — Milyen előzményei vol­tak a szerződéskötésnek? — Tudni kell — mondja a Medicor Művek szb-titkára —, hogy a HAGY mint alkatrész- gyártó és a Medicor mint fel­használó között több éves a kereskedelmi kapcsolat, s az utóbbi évben a két vállalat szakszervezeti bizottsága kö­zött is szorosabb együttműkö­dés alakult ki. A jövőben — elsősorban a IV. ötéves terv keretén belül — a két válla­lat tervei megvalósításá­nak támogatása érdekében kapcsolatainkat rendszereseb­bé, hatékonyabbá akarjuk tenni. A pártkongresszus tisz­teletére ezért jött létre szo­cialista szerződés a két vállalat szocialista brigád­jai, illetve szakszervezeti bi­zottságai között. — Mik a főbb célok? — A szocialista szerződés kiterjed a munkaverseny­mozgalom szélesítésére, tar­talmának elmélyítésére, más­részt pedig a szakszervezeti munka gyakorlati tapaszta­latainak rendszeres kicseré­lésére. — Hallhatnánk néhány té­máról részletesebben? — A két vállalat szakszer­vezeti bizottsága rendszere­sen tájékoztatja egymást pél­dául azokról az intézkedé­sekről, melyeknek célja a dolgozók kulturáltabb mun­kakörülményeinek megterem­tése; kicseréljük véleményün­ket a munkavédelmi intéz­kedésekről, beszámolunk egy­másnak a munkásellátás fej­lesztéséről, a kulturális és sporttevékenység módszerei­ről, eredményeiről. A szer­ződés értelmében a szakszer­vezeti bizottságok lehetővé te­szik az egyéb, választott tisztségviselők tapasztalatcse­réjét is. A munkaverseny-mozga- lom tapasztalatainak átadá­sát a vszb-k termelési felelő­sei és a velük együttműködő vállalati munkaverseny-fele- lősök útján valósítjuk meg. A tapasztalatok átadása el­sősorban a verseny szervezé­sére, a mozgósításra, a nyilvá­nosságra, valamint az erköl­csi és anyagi elismerésre ter­jed ki. Arra törekszünk a to­vábbiakban, hogy a két vál­lalat szocialista brigádjai megismerjék egymás munká­ját, hogy ezáltal is nagyobb segítséget tudjanak adni a közös jellegű munkához. Ezért kidolgoztuk a legfőbb szempontokat is, melyek „sza­bályozzák”, a legfőbb terüle­tekre irányítják a figyelmet. — Melyiket tartja a leg­fontosabbnak? — Nagyon fontos, hogy a fejlesztési osztályokon dol­gozó brigádok együttműködé­se megvalósuljon. Ezért töb­bek között rögzítettük, a HAGY műszaki főosztályán dolgozó brigádok a Medicor által használt termékek fej­lesztésére vonatkozó eredmé­nyeket rendszeresen közlik a Medicor fejlesztési osztályán dolgozó kollektívákkal. A HAGY fejlesztési brigádjai a Medicor kérésére a proto­típusokhoz és „0” szériához szükséges és a HAGY-nál gyártott alkatrészeket sürgő­sen és a legjobb minőségben a Medicor fejlesztési osztályá­nak rendelkezésére bocsátják És, persze, sorolhatnám szerződés konkrétabb pontjait is. — Más területeken milyen lesz a kapcsolat? — Érdemes szólni arról az együttműködésről is, amely a szociális, társadalmi és kultu­rális ellátásra vonatkozik. A tervek szerint a Medicor pro­pagandacélokat szolgáló fil­met készít, s ezeket a HAGY rendelkezésére bocsátja; le­hetőséget biztosítunk egymás­nak, kölcsönösen a balatoni üdülők közös használatára, biztosítjuk egymás számára a mozgalmi rendezvényeken va­ló részvételt. — Milyen időszakra szól a szerződés? — A szocialista szerződést a IV. ötéves terv időszakára kötöttük meg, s lejárta előtt a két vállalat szakszervezeti bi­zottsága azt felülvizsgálja és dönt a szerződés megújítása ügyében — fejezte be Keresz­tes István. Szentgyörgyvölgyi Rezső —, hanem két-három szobás házak épüljenek 60—70 ezer forintos kölcsönből; éveken át szerveztek, anyagot bizto­sítottak, építési engedélyeket szereztek, vitákban intézked­tek, ellenőriztek, határidőket módosítottak. Tehát sokat dol­goztak, illetve rengeteg gond zúdult rájuk. „Az építtetők és a kivitelezők közösen megálla­podtak, hogy a tervtől eltérő többletmunkaköltséget, a le­bontandó épület anyagából, valamint segédmunkaerő biz­tosításával és anyagi hozzá­járulással pótolják.” íme, ez az egyik olyan pont, amikor kicsúszott a hatóságok kezéből az építkezés: amikor az új terveket nem rögzítik pontosan és hivatalosan, pénz­ügyi alapjait nem tisztázzák hiteltérdemlően, akkor a ki­vitelező — de az építtető is — azt állít, amit akar, fellán­gol a vita. A tény viszont az, hogy a házak befejezése — éppen emiatt — húzódott-ha- lasztódott és minőségük bi­zony rossz. A levél említi, hogy a „meg­levő hiányosságok ... rögzí­tésre is kerültek”. Tehát van­nak hiányosságok, amelyek megszüntetéséért „közelhar­cot vívtak” a tanács vezetői Mi sem tettünk mást, mint a községi tanács — ennek elle­nére közös ügyünk alig ha­ladt valamicskét előre, A járási tanács levele A Gödöllői Járási Tanács építési-közlekedési osztályá­tól érkezett levél azt említi, hogy: „A lakásoknál jelent­kező egyéb jogvitás ügyben az építési hatóságnak nincs joga eljárni”. Itt az „egyéb” a módosított terv szerint épült házak körüli vitákra vonatko­zik. — Ez tulajdonképpen ma­szek építkezés, ebbe nekünk nagyon kevés beleszólásunk van — mondja Mayer János osztályvezető. — Dehát a lakhatási enge­délyt csak ki kell adni! — A lakhatást nem befolyá­solják ezek a mennyiségi és minőségi hiányok. — Tehát megfelelő munkát végeztek a kisiparosok? — Nem. De hiába, a viták a bíróságra tartoznak. A levél a határidőkről a kö­vetkezőket írja: „ Rögzítet­tük ... mely munkákat köte­lesek 1970. május 31-ig elvé­gezni”. Itt jegyezzük meg, hogy az eredeti határidő több mint két éve lejárt. „Tuka András és Medveczki János határidőmódosítást kértek 1970. július 15-ig.” De a mun­kákat most sem fejezték be; „a hiányosságok végleges megszüntetésére ... 1970. ok­tóber 15-öt jelöltük meg”. Előző cikkeinkben mi sem írtunk mást, mint határidő­módosításokat, s hogy be kell már végre fejezni az ' építke­zést. Most sem tartunk más­hol. A megyei tanács levele A megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztá­lya felsorolja a hiányosságo­kat és az újabb és újabb ha­táridőket. „A községi tanács ... — említi a levél — 1970. jú­lius 30-án közölte a hiányzó munkák elkészültét”. És most tessék figyelni, mert a levél így folytatódik: „A Pest me­gyei Hírlap 1970. szeptember 16-án megjelent cikke után ismét helyszíni szemlét tar­tottunk... megállapítást nyert, hogy ... egyes épületeknél még fennállnak el nem végzett munkák.” Berkovits György 480 EZER TONNA Szolnokon, a Tiszamenti Vegyi Művekben 480 ezer tonna szuperfoszfát műtrágyát gyártanak évente. Eddig termelésűk felét tudták csak szemcsésítve, granulátumként szállítani. Mi­vel a szemcsés műtrágya gazdaságosabban használható, új — 240 ezer tonna kapacitású — szemcsés! tő üzemet létesítettek, hogy az egész termelésüket a kívánt formában forgalmazhas­sák. Képünkön: adagolják a szuperfoszfátot a szemcsésítőbe- rendezésekbe. Fehér, mint a mész A Bódva és a Mánta patak közötti földhát dombra fel és völgyibe le kanyargó rossz út­jain zötyög a sátoros szeikér. Ősi mesterség mai folytatója, mészégető tartja a gyeplőt. Né­zi az álomra készülő fákat, az ég madarait, a ballagó lovak patkódíszes patáit. Erős lovak húzzák az erős szekeret. A ponyva alatt a hátsó saroglyá­bán ring néhány porció takar­mány. A szekér teknőjében ta­karó alatt nehezedik az égetett mész. A szekér első felében a lapát és a kiskalapács rázódik, az oddaldeszkán fénylik á hú­zós mérleg rézaroa, mellette a mérőtairisznya és a kisseprű. Az első saroglyába kényiszerí- tett szalmakötegen csak egy embernek van helye. Itt ül a mészégető. Az ötvenesztendős Czeglódi Pál már közei négy évtizede bányássza, égeti, szállítja a kö­vet. Ezt csinálta a nagyapja és Tokaji emlékfal A tokaji helytörténeti mú­zeum rövidesen új látványos­sággal gazdagodik. A múzeum erkélyén a honismereti szak­kör kezdeményezésére em­lékfalat állítanak azoknak a híres embereknek, akik a köz­ségben születtek, vagy hosz- szabb ideig ott éltek. A Tokajba látogató művé­szek már elkészítették Paulay Ede, a Nemzeti Színház volt főigazgatójának, a község szü­löttének, a gyermekéveit To­kajban töltő Nikolaus Lehnau német költőnek és Szepsi Laczkó Máténak, az aszúbor feltalálójának arcmását meg­örökítő plaketteket, valamint a faluban jogászgyakornoki éveit töltött dr. Münnich Fe­rencnek, a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő har­cosának mellszobrát. Plakettet készítenek még Tokaji Ferencről, a tiszaháti parasztfelkelés vezéréről. Be­nedek Pál tokaji születésű mérnökről, aki Széchenyi Ist­ván és Várhelyi Pál munka­társaként dolgozott a Tisza szabályozósán és Tolnai Dali János prédikátorról, Lórántffy Zsuzsanna udvari papjáról, aki Tokajban megalapította az ország első leányiskoláját. TEMPLOMOK Egregyitől Vörösberényig Minden évben számottevő összegeket fordítanak a műem­lék templomok helyreállításá­ra a Balaton vidékén. A már több éve folyamatos munka az egregyi és a felsőőrsi Árpád­kori templomok helyreállításá­val kezdődött. Az egregyi templomot legutóbb negyed­szer restaurálták. Felújították a vidék legszebb műemlék kápolnáját, Balaton­györök közelében, a Szentmi- hály-dombon. Megifjodott Ba- latonudvari két temploma és az idén restaurálták a balaton­füredi kerek templomot is. A Balatonalmádihoz tartozó Vö­rös berényben az idén már a második műemlék templomot állítják helyre. Ez utóbbi a vi­déken egyedülálló műemlék, erődfallal körülvett templom. Táncosnő 50 százalék Rómában a sztriptízt csak bizonyos korlátok között lehet reklámozni. Az egyik éjsza­kai mulatóhely úgy segített magán, hogy meghirdette: programjában 30 gyönyörű táncosnő lép fel 15 kosztüm­ben. az apja is. Gyerekkorától is­meri az utakat, falvakat Büfck- szentkereszttől a cseh és a ro­mán határig. Ismerj és érti a követ ás, ami életének kenyere és mérge. Mi a fehérre azt szoktuk mondani, olyan mint a mész. Ö a mészre azt mond­ja, fehér, mint az anyja zseb­kendője. Fakón, holtan fehér az ége­tett mészkő, mint a templomi gyertya. Mintha a tűz kiszip­pantotta volna belőle az életet. Majd a víz, a tűz ellensége, ha Oltják a követ, ismét élénk fehérséget ad neki, életet lehel 'belé. Az élső saroglyábán ül a mészégető, hallgatja a szekér nyikorgását. Teste együtt moz­dul a szekérrel, s nyitott sze­me ellenére is olyan, mintha aludna. Egy hete indult el ha­zulról. 7—8 mázsa kővel rakta meg a szekeret. A fele még most is megvan. Egy faluban jó, ha 29 kilót ki tud mérni. Hét nap és hét éjszaka van úton. Ha van rá módja, este ■beköt valahová, valamelyik portára, s akkor neki is jut fe­dél a feje fölé. De van úgy, hogy a szekéren hál, ahol az éjszaka éri. Fölötte a sátor, alatta a mész. Azt szokta mon­dani, amióta világ a világ, ez az élet jutott mindig a mesze­seknek. Otthon, a Bükkben ki­termelik a követ, behordják, az­tán rakják a sok fát a kemen­cébe. És minden hónapban, majd minden hónapban útra­kelnek egy vagy két hétre. Ad­dig mennek, amíg el nem fogy a szekérről a kő. Ezt csinálta a nagyapja, ezt csinálta az apja, és ezt csinálja ő is. A fia? A fia most messze van. Katona. Amikor a falu első házainak ablaka ráköszönt, a mészégető életre kel. — Meszeet!... — kiáltja. S a lovak alig tízszer emelik lá­bukat, ismét felhangzik a kiáltás: — Meszeet! Senki nem nyit rá ajtót, ka­put. Csak akkor jön elő né­hány* öregasszony, amikor a falu közepén megáll a szekér. Kutyák ugatják a lovakat, s csak akkor hallgatnak ed, ami­kor a mészégető feláll a sarog­lyábán. Kék kötény takarja egész testét állátói a csizmá­jáig — Hogy adja? — Két forint. — De drága, ember. — Ez nem terem, mint a ba­rack. Ezt ki kell termelni, jól meg kell égetni, meg ide is el kell hozni. — Nem kő? — Ne féljen, ez nem kő — és kalapáccsal ráüt a kőre. Van, aki a szemének sem hisz, csak a saját kezének. Mé­regeti a kő súlyát, aztán a fé­nyesre csiszolódott kerékráf- hoz, üti. Mert nem mindegy, miképpen törik. A kő jó kő. Fehér, mint a libák tolla a zöld mezőn. Fehér, mint a füst a koromfekete kémény szájánál. Fehér, mint mostanában a köd vagy a dér, ami felébreszti a mészégetőt. Vesszőkosárba, szatyorba, fatálba, kerek fateknőbe és szakajtóba méri a meszet. Jól megnézik a húzós mérlegen, mit mutat a mutató. Hiába, olyan ez, mint minden vásár. Aki eladja, annak olcsó, aki veszi, annak drága. Fekete ru­hás, idős nénik állnak a sze-' kérnél. A fekete kendő alatt hajuk olyan fehér, mint a kő. Kezükben a kerek teknő és a szakajtó. A mészégető nézd az edényeket. És talán eszébe jut, hogy a teknőknek és a sza­kajtóknak is megvan az életük éppúgy, mint az embereknek. Kenyeret, kalácsot dagasztot­tak, szakajtottak beléjük, az­tán ahogy megrepedtek, meg­csorbult a szélük, tojást, gom­bát, gyümölcsöt raktak belé­jük. És most mész lesz ben­nük. Ez már az öregségük. A szekér körül elfogynak az öregasszonyok, ismét becsukódnak a kapuk. A mészégető egyedül marad. Ül még egy darabig, vár, hátha jön valaki. Cigarettát sodor* barna dohányt ágyaz a ciga­rettapapírba, amely fehér, mint a mész. Aztán elindul a szekér, kifelé a faluból. S ami­kor a szélső házak ablakai is elköszönnék tőle, a fehér pony­vás szekér lassan eltűnik ab­ban a porfelhőben, ami min­dig körülveszi, mint valami burok a rossz utakon. Ezt csinálta a nagyapja, ezt csinálta az apja, ezt csinálja ő is. A fia? A fia vegyésztech­nikus, Kitűnően érti, milyen kémiai reakciók játszódnak le, amikor hevítésre elbomlik a mészkő, s mi történik akkor, amikor vízzel oltják, s amikor erős hő fejlődik, s szinte visz- szaadja azt a sole meleget, amit kapott. Fia kitűnően érti, mi történik ilyenkor. De a fia már nem fog követ bányászni, követ égetni, és forró, vagy hi­deg éjszakákon a szekérre ra­kott kövön hálni. Fia most ka­tona. Ha leszerel, visszamegy a vegyikombinátba, ahonnan bevonult. De a mészégető nem is bán­ja. Talán azon gondolkozik, miközben rázatja magát a szekérrel, és hallgatja a nyi­korgását, hogy mire az ő haja olyan fehér lesz, mint a mész, talán ez az ősi mesterség is megtér őseihez. Oravec János

Next

/
Thumbnails
Contents