Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-09 / 237. szám

1970. OKTÓBER 9., PÉNTEK «ST ßlECYEl űrlap Kongresszusra készülve Mérlegen öt esztendő A& új Szemüveges, 42 éves, techni­kusi végzettsége van, és a mar­xizmus—leninizmus esti egye­temének diplomása, a Duna­keszi Járműjavító 6-os gyár­egységének termelési vezető­je. Egyben a 6-os gyáregység 35 tagból álló alapszervezeté­nek újonnan megválasztott párttitkára, neve: Farkas Ist­ván. Tizenhét éve dolgozik a járműjavítóban, naponta Bu­dapestről jár ki vonattal. 240 ember munkájáért felelős. — Milyen feltételek között dolgoznak? — A munkakörülmények most nem mondhatók ideális­nak, a műhelyek zsúfoltak, sok munkát a szabad ég alatt kell végezni. De több millió forin­tos beruházással két új nagy csarnok épül. — Kevés az ember itt. Ez is közrejátszik? — Feltétlenül. A másik do­log: elterjedt nézet, hogy a MÁV rosszabb fizetést ad. Ho­lott az órabérek átlagosan 10 forinton fölül vannak, nem rosszabb az országos átlagnál. Zömmel szakmunkások dol­goznak ebben a gyáregység­ben, 24 fős műszaki gárdával. — Milyen termelési felada­tokat kell megoldaniuk ebben az évben? — Kilenc vasúti kocsit ké­szítünk Vietnamnak, novem­ber 7. tiszteletére, a kongresz- szusi versenyben: egy sport­hálókocsit. Eddigi terveinket — négyhónaponként 21 kocsi újjáépítését — teljesítettük. Egy műszakban dolgozunk, ennyi a kapacitásunk a jelen­legi létszámot figyelembe vé­ve: állandó a vándorlás, és mindig kevesebben jönnek. A munkások 40—50 százaléka be­járó. — A feltételek és a felada­tok .. meghatározzák a párt­munka jellegét. Milyen problé­mákat kell megoldania az új vezetőségnek? — Mindenekelőtt az órabé­rek igazságosabb megállapítá­sát, a fizetésemelések igazsá­gosabb elosztását. — Ez eddig kifogásolható volt? — A pártbizalmiakat nem kérdezték meg. nem kérték ki a véleményüket. Holott éppen ők ismerik legjobban az embe­reket. Pontosabban: én is is­merem valamennyit, de a mun­kájukat már nem tudom sze­mély szerint megítélni. Ez an­nak az elvtársnak a feladata, aki velük dolgozik. — Van tekintélye a-pártta­goknak? — Hát... Van. — Ha megvalósítják, amit elhatároztak, bizonyára több lesz. Es á várttitkárnak? — Remélem. — Mit tart a legfontosabb­nak? — A pártépítést. — Ez valamennyi pártalap- szervezet feladata. Milyen fel­adat adódik a sajátos körül­ményekből, a helyi adottsá­gokból? — Még nem tudjuk. A mun­katervet is csak ezután ké­szítjük el. Egy hete volt a ve­zetőségválasztó ülés. Különben a közhangulat és a politikai légkör megfelelő. •— Mit jelent ez konkrétan? — Az emberek megértik, hogy türelmet kérünk a re­konstrukció befejezéséig. — Tudják részletesen és pontosan, hogy miről van szó? — Igen, tudják. Azért is ér­tik meg. Azzal együtt, aktívab­bá kell majd tennünk őket. —, Ez mit jeleni? Es miért? — Van egyfajta közöny az emberekben. — Valamennyi jelöltet egy­hangúlag szavazták meg. Ez a közönynek tudható be? — Azt nem mondanám. A vezetőségválasztásokra nem ez volt jellemző. — Es a más jellegű értekez­letekre? — Azokra inkább. Mert mi­nek is szólnának, például az anyagszállítás rendszertelensé­gei miatt, úgysem változtatnak rajta. A társvállalatok mindig megígérik, aztán nem történik semmi. Protekcióhoz kell fo­lyamodnunk időnként, hogy anyagot szerezzünk, ne áll­jon le a gyártás. — Ezen is változtatni kell. — Igen. Jobban érvényesíte­ni kell, hog” amiért a mun­kások jogosan szólnak, an­nak foganatja legyen. Varga Vera Megintetik a „játékmestert“ Iparosok kerestetnek A téma: 19 ezer ember éle­te — a mindennapok bosszú­ságai, a hiábavaló kilincselé­sek. Vecsést csak néhány dű­lő választja el a fővárostól, mégis mérföldekben kell mér­ni a távolságot, ha a szolgál­tatásokat nézzük. Földvári Ferenc, a községi tanács igazgatási csoportjának vezetője: — Kétszer ennyi iparoskéz kellene. Igaz ugyan, hogy a keresők 80—90 százaléka Bu­dapesten dolgozik, de a hét vé­gét itt élik. S az elromlott gé­peket, a tv-t, stb. nem cipel­hetik a fővárosba. Nagy szük­ség van a szolgáltatások fej­lesztésére. Sokat jelent a monori járási Szolgáltató Ktsz és a helyi Fe­hérnemű Ktsz munkája, de ke­vésnek bizonyul nap mint nap. A „megváltást” az üllői ÁFÉSZ-tól várja Vecsés: a tervek szerint jövőre új szol­A beosztott embersége jyezdő mérnök barátom új­J\ ságolta: megválik a cé­gétől, új állást keres. Kérdé­semre, hogy miért, ömlött be­lőle a szó. Elviselhetetlen a főnököm. Ügy beszél velünk, mintha nem is emberek len­nénk. Szinte azt várja, hogy hason csúszva közelítsük meg az asztalát. Emellett, ha reá­lisan nézem az öreget, kitűnő szakember. Ilyen tudású mér­nök nem sok van a szak­mánkban. Próbáld lenyelni a sértege­téseit — kíséreltem meggyőzni barátomat, nem nagy hittel. Hajthatatlan maradt, s mint később megtudtam, felmon­dott — s talán hihetetlen — kevesebb fizetésért vállalt ál­lást egy tervezőintézetben. Ek­kor gondolkoztam el mélyeb­ben egy soha el nem avuló kérdésről: a vezető és a be­osztott viszonyáról, illetve ar­ról, milyen is a jó vezető. A számtalan összetevő közül ta­lán az a legfontosabb: szere­tik-e beosztottai. Hiszen so­kan, a „ki, ha én nem" elvet vallót, még akkor sem vise­lik el, ha tisztában vannak át­fogó szakmai tudásával. Mi történik, ha egy beosz­tottat „emberi státusában”, emberségében megsértenek? A sértettek egyik típusa mun­kaintenzitásának csökkentésé­vel torolja meg a sértést. A másik, tízezer forint mínuszt okoz a vállalatának azzal, hogy kilép, s helyét új em­berrel kell betölteni. A har­madik pedig beadja a derekát — odakúszik a főnök elé — bábuvá válik, elveszti alkotó­kedvét, s csupán selejtes al­katrész lesz egy működő gé­pezetben. Legyen tehát egy jó főnök engedékeny, simulékony? Ad­ja át a kormánykereket, so­dortassa magát az események­kel? Szó sincs róla. Csupán — s ez nagyon nagy feladat — egy kicsit pszichológusnak kell lennie. Nem mindegy, hogyan ad utasítást, s nem mindegy az sem, hogy kinek. Az alap — nézetem szerint — mindenképpen az udvarias­ság. Az utasítások közlésének módja pedig az emberek ka­rakterétől függ. Másként kell egy feladatot X. Y. kezdő mérnökkel közölni, mint egy 25 éve a szakmában dolgozó, rutinos emberrel. A kezdő mérnök még igényli a részle­tes magyarázatot, a gyakor­lott szakember viszont sértés­nek veszi, ha mindent a szá­jába rágnak. Természetesen ha egyéni elképzelése van a főnöknek, azt közölheti a ru­tinos szakemberrel is, de ne szégyellje odatenni a végére a kérdést: „Mi a véleményei” porolhatnánk a példákat »5 oldalszámra. Ez nem fel­adatunk, hiszen a vezetés lé­lektanával és a vezetés mód­szereivel szakkönyvek százai foglalkoznak. De talán nem szükségtelen itt sem felhívni egyes vezetők figyelmét arra, hogy — a beosztott is ember. S ha ezt soha nem felejtik el, könnyebben oldhatják meg a legnehezebb gazdasági fel­adatokat is. Mert egy emberi tulajdonság örök: a segítő- készség. Ha egy ember úgy látja, munkájával egy közös célt segít, szükség van rá, szívesen dolgozik még akkor is, ha esetleg a hónap végén nem lesz vastagabb a borí­tékja ... (m. kovács) gáltatóházat építenek a Vörös Hadsereg úton. Szobafestéstől a rádiójavításig mindent vál­lalnak majd. A másik mód: a kisiparosok buzdítása. Pillanatnyilag 156 mester dolgozik a nagyköz­ségben, s bár számuk egyre nő, nem tudnak minden munkát elvállalni. Az András- és Hal­mi-telepen például férfifod­rász sincs. Még súlyosabb az építtetők helyzete, hiszen ka­pacitás híján a középületeket sem tudják renoválni. Ezért kutatja-keresi a ta­nács, hogyan lehetne minél több iparost munkába állíta­ni. A budapesti lakosoktól óvakodnak, hiszen nemegyszer visszaélnek a működési enge­déllyel. Mint például az a já­tékkészítő, aki pesti gépesített műhelyében dolgozik, s Ve- csésre még csak látogatóba sem jár. Joggal indítottak most el­lene szabálysértési eljárást. A másodszori eljárás után már az engedélyt is megvonják a másutt dolgozó mesterektől. A helyi erőforrásokra akar­nak támaszkodni elsősorban. Javasolják, hogy a két vecsési tsz bővítse gépjavító műhelyét, és vállaljanak autójavítást. Az autószerviz mind a tsz-nek, mind a lakosságnak hasznos lenne. A megfontolt, céltuda­tos fejlesztési terv alapján re­mélhető, hogy egy-két év múl­va már nem lesz okuk panasz­ra a vecsésieknek. (paládi) mm „ÚJJÁSZÜLETÉS” A Magyar Gördülőcsapágy Művek gyárai 1974 végére 75 százalékkal növelik kapacitá­sukat. Az ezzel kapcsolatos korszerűsítési munkálatok so­rán a diósdi gyár is „újjá­születik”. A lakásépítés: gond és közügy Beszélgetés a megyei beruházási vállalat igazgatójával Befejezéséhez közeledik a harmadik ötéves terv. Aktuá­lis tehát a mérlegelés, mit sikerült megvalósítani az el­telt öt esztendőben a legtöb­beket érintő kommunális te­rületen, a lakásépítésben? A megyében az összes tanácsi bér- és szövetkezeti lakás épí­tésének irányítója a Pest me­gyei Beruházási Vállalat. Jankó Zoltán igazgatót kér­tük tehát meg, hogy válaszol­jon kérdéseinkre. — Sikerül-e teljesíteni a la­kásépítési tervben előírtakat? A harmadik ötéves tervben hány állami lakás épült tel — illetve épül fel az év végéig — Pest megyében? — A harmadik ötéves terv megyei lakásépítési előirány­zatát nemcsak teljesítjük, ha­nem túl is haladjuk. Az ere­deti célkitűzés szerint 1219 lakás felépítése volt a fel­adat, ezzel szemben 1970 vé­géig 1555 tanácsi lakás épül fel Pest megyében. A növeke­dés ütemének felgyorsulását bizonyítja, hogy az 1555 lakás­ból 620 jut 1970-re. A túltel­jesítés egyrészt a tanácsok ésszerű és rugalmas lakásépí­tési politikájának, másrészt annak tudható be, hogy bizo­nyos lakások építését előre hoztuk. Több állami lakás — A helyzetet, s az adatokat ismerve, a teljes lakásépítésen belül az állami lakások ará­nya szerényebb hányadot tett ki csupán. Mi erről a vélemé­nye, illetve várható-e e hányad növekedése? — A harmadik ötéves terv­ben — ahogy a korábbi terv­időszakban is — a tanácsi laká­sok építkezése valóban szeré­nyebb hányadot alkotott. Nem megyei sajátosság ez, hanem az országos lakásépítési poli­tika egyik jellemzője. Amint az már közismertté lett — a negyedik ötéves terv elő­irányzataiból, illetve a párt Központi Bizottságának kong­resszusi irányelveiből — a következő tervidőszakban nö­vekszik az állami lakásépít­kezés részesedése a teljes lakásszám-növekedésből, s ez alól Pest megye sem kivétel. Az 1971—1975 közötti évek­ben, szemben a mostani 1555- tel, 6330 állami lakás épül fel a megye tizenkilenc települé­sén, elsősorban — és érthetően — a városokban. — Ami i tást illeti. kivitelezési kapaci­— Gondolom, nem is kell befejeznie a mondatot. A ka­pacitásnehézségek közismer­tek, az állami lakásépítés fix-áras kategóriába tarto­zik, óriási haszna tehát nincs rajta az építővállalatoknak. Ennek ellenére — hat generál- kivitelezővel állunk kapcso­latban — sikerült megfelelő viszonyt kialakítanunk az építtető tanácsok, az építők és vállalatunk között. Ami pedig azt illeti, hogy a je­lentősen megnövekedett la­kásépítési tervet a követke­ző esztendőkben sikerül-e ma­radéktalanul megvalósítani, meggyőződésem, hogy igen, partnereink képesek a rna­Nagy körösi gyárlátogatás Nemzetközi konzervipari találkozó Kecskeméten Október 12-től 14-ig Kecske­méten tartják a II. nemzetkö­zi konzervipari találkozót, a Párizsban székelő Konzervipar Állandó Nemzetközi Bizottsá­ga rendezésében. A tanácsko­zás célja a konzervipari cégek közötti kapcsolatok kialakítá­sa, illetve továbbfejlesztése. Megvitatják azt is, hogy mi­ként lehetne fokozni a kész­ételek fogyasztását. A találko­zót — melyen 19 ország 200 szakembere vesz részt —, dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter el­ső helyettese nyitja meg. A részvevők október 13-án a Nagykőrösi Konzervgyárat lá­togatják meg. A háromnapos tanácskozáson megyénkből a Dunakeszi Konzervgyár is képviselteti magát. gyobb feladatokat is jó szín­vonalon megoldani. A bizako­dáshoz tápot ad — a ténye­zők sokasága mellett — az is, hogy több lakás épült fel, mint amennyire eredetileg a vállalatok fölkészültek. Ceg­léden 213 lakás helyett 267 épül ez év végéig, Gödöllőn 223 helyett 227, Nagykőrösön 102-vel szemben 103, Szent­endrén 100 helyett 118, a ter­vezettnél több lakás épül fel Nagykátán is, s egyedül Vácott van elmaradás, a tervezett 428 lakás helyett 397 kerül átadásra, viszont 89 építése — ha át is húzódik a követ­kező évre — előrehaladott stá­diumban van. Korszerűség, lépcsőfokokban — A lakásépítés anyagait, technológiáját tekintve, forra­dalmi változások tanúi lehe­tünk, hiszen egyre kevésbé építik hagyományos értelem­ben a házakat, inkább össze­szerelik. Miként ítéli meg ilyen értelemben a megyei helyzetet? — A korszerűség a lépcső fokaihoz hasonlítható. Először is: ma — méretben, fölsze­reltségben — jóval korsze­rűbb, kényelmesebb lakáso­kat építünk, mint öt vagy tíz esztendeje. Másodszor: a terv­időszak elején még a hagyo­mányos — téglás — építési mód dominált. A tervidőszak végére a blokkos építési mód vált uralkodóvá. Ez gyor sabb, termelékenyebb. A terv­időszak elején — éppen a ha­gyományos építési mód miatt — sok gondot okozott a mun­kaerőhiány, a korszerűtlen építéshez több ember kell. A korszerűbb építés kevesebb embert igényel ugyan, ám jó­val magasabb fokú szervezett­séget követel. Ma az egyik leg­főbb feszültség forrása az, hogy a szakipari kapacitás nem volt képes lépést tarta­ni az ún. építőmesteri tevé­kenységgel. — Anyagellátási zavarok, mi­nőségi hibák, ezerféle bosszú­ság táplálja azt a nézetet, hogy a lakásépítésnél sok a fegyel­mezetlenség, s az összhang is javítható. Jogos ez a nézet? — Jogos, de kétségtelen: a harmadik ötéves terv idején fontos változások — előnyös változások — mentek végbe. Csökkent a lakások kivitelezé­si ideje, kevesebb a határidő módosítás stb. Tény viszont, hogy a cement, a betonvas, az ajtók, ablakok átmeneti hiá­nya, a szakipari munkák ké­sedelmessége, az átvételkor megállapított kivitelezési hi­bák megszüntetésének lassú­sága sok gondot okoz ne­künk, mint a beruházás le­bonyolítóinak, s bosszúságot a lakóknak. Kirívó minőségi hi­bák öt esztendő alatt egyetlen helyen, a Ráckevén fölépült lakásoknál voltak. Itt csak há­romszori műszaki átadás meg- ejtése után vettük át az épí­tőktől a lakásokat. A megyé­ben a lakásépítés költsége 334 millió forintra rúgott, az ösz- szeghez mérten a hibák érté­ke csekély, ám elsősorban nem a forintról, hanem a bosszúságról és a késedelem­ről van szó. Változó szemlélet — Ha már a gondokról be­szélünk: sikerül-e előre lépni a lakások környezetét tekint­ve? Nemcsak a közvetlen kör­nyezetre gondolok, hanem ar­ra, hogy szervesen beépülnek-e az új lakások a településbe, vagy idegen testet képeznek? — A harmadik ötéves terv­ben a lakások többsége már előközművesített területre épült, s ez nagyon fontos ered­mény. Igaz ugyanakkor, hogy még mindig késik, elmarad a parkosítás, az utak kiépítése, a közvilágítás megteremtése stb. El, mert a tanácsok első­sorban lakás darabszámban gondolkoztak és mértek, s ez hátrányokkal is járt. A me­gyei vezetés önmaga körén belül is, a helyi vezetésnél is ma már elfogadottá tette azt a szemléletet, mely nem a la­kások darabszámúban, hanem a lakótelepben, tehát a laká­sok funkcionális használható­ságában méri, nézi az ered­ményeket. Abban, hogy az új lakásokhoz a használat min­den feltétele — az út, a köz- világítás, az üzlet stb. — meg­legyen. — Ha már a szemléletről esett szó: hogyan állunk az építővállalatok „szemléletével”? — A kivitelezők közül leg­jobb partnerként a Bács me­gyei Állami Építőipari Válla­latot említhetem. Jó a kapcso­lat a Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalattal is, velük a szerződéskötésig nehéz eljutni, utána már nincs baj. Gond volt a régi irányítás alatt a ta­nácsi építőiparral, főként ha­táridők betartásakor, ma ez is a múlté. Ami a kérdés lénye­gét illeti, ha jól értettem a „szemlélet” maliciózus emle­getését: a lakásépítés árszín­vonalának emelkedése nehéz gondokat okoz a tanácsoknak, s tagadhatatlan, az indokolt áremelkedések mellett vannak indokolatlanok is. Föllépni el­lene szükséges, de nem köny- nyű, hiszen holnap meg hol­napután is lakásokat kell épít­tetni, ugyanazokkal a vállala­tokkal ... Nagyon kedvező ta­pasztalatokat szereztünk vi­szont az ún, félkész ház építési akció során, Cegléden, Gödöl­lőn, Szigetszentmiklóson és Budaörsön, ahol ipari vállala­tok is elősegítették dolgozóik lakáshoz jutását. Mindenki illetékes — A negyedik ötéves terv* ben tehát Pest megyében 6330 lakás fölépítése a feladat, mint korábban említette. Túl azon, hogy számszerűen is a mostani teljesítmény négyszerese ez, mi másban ölt testet a haladás, a korszerűsödés? — A 6330 lakás tizenkilenc településén való fölépítése minden érintettre növekvő ter­heket ró. Hozzátenném azon­ban: a lakásépítés közügy, a lakásépítés előmozdításában tehát mindenki illetékes. Vi­ták, veszekedések helyett pró­báljuk mindenütt azt keresni: hogyan lehetne többet, jobbat gyorsabban, ésszerűbben. Ami a haladást, a korszerűsödést illeti: a lakások nem perifé­riákon, hanem ún. vonzáskör­zetekben épülnek fel. Modern módszerekkel, francia alagút­zsalus rendszerrel, például Vá­cott, Gödöllőn, Szentendrén, házgyári elemekből Cegléden, Dunakeszin, s így tovább. Az­után: telepszerű lakásépítést valósítunk meg, a lakások túl­nyomó többsége központi fűté- ses lesz, hideg-melegvíz ellá­tással. A lakás alaprajza, hasz­nálhatósága, azaz lakhatósága tökéletesedik, jobban igazodik az adott kereteken belül a la­kók igényeihez. A lakások többségében beépített bútorok lesznek, s ami alapvető válto­zás: a lakásokkal egy időben épülnek fel a kiegészítő léte­sítmények. — Az előkészületek mai álla- pota milyen? Sikerül-e megva* lósítani a régi óhajt: kapkodás nélkül, egyenletesen tervezni* építeni, átadni a lakásokat? — Még egyetlen tervidőszak lakásépítési tevékenységét sem sikerült oly alaposan előkészí­teni, mint a most következőét A lakásszám nyolcvan száza­lékára a tervek programszin­ten már megvannak, de 1509 lakásra a kivitelezési tervek is készen állnak, s újabb ezerre az év végéig meglesznek. A mai helyzet szerint az építés megkezdése előtt egy évvel minden lakás esetében az elő­készítés lezárul. Ez remélhető­leg sokat lendít a kivitelezés gyorsaságán, s minőségén is. S hogy bizonyítsak: 200—250 la­kás építését már most meg­kezdtük a negyedik ötéves terv előirányzatából — mondotta befejezésül Jankó Zoltán, a Pest megyei Beruházási Válla­lat igazgatója. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents