Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-08 / 236. szám

I**S» MCCVCf &Círlm> 1970. OKTÓBER 8., CSÜTÖRTÖK Őszi vers Hullik a lomb, és hűvösödik, súlyos a gond, s a szívbe szökik a félelem, amit kibont a szárnyas sárga ősz. Vége a nyárnak, s amíg a száz levél pereg, a múltba hulló, szép emlékezet, aranyló sírba eltemet. Azért ne félj, < — ha jő a tél, a tiszta, hófehér, és csendes téli táj, még akkor is, ha fáj, — előnybe fest. Mint távoli égitest csodáit földi ember, högyha nézi, — fájó szívem majd úgy idézi, felejthetetlen arcodat. Borbély Tibor Néhány jó szó ... * VÁLASZ EGY NÉVTELEN LEVÉLRE Népművelők tapasztalatcseréje Péntekien, október 9-én a gödöllői járás népművelői vendégségbe mennek Dabas- ra, ahol a járás művelődés­ügyének vezetői várják majd őket. Az egésznapos tapasz­talatcsere-látogatás célja: o közös fenntartású művelődési házak munkájának vizsgálata. Ennek keretében a vendégek ellátogatnak majd Dabas első kerületébe, ahol a Fehér Akác Termelőszövetkezet vette át a művelődési ház gazdasági fi­nanszírozását. Ezt követően Dabas harmadik kerületében tesznek ' látogatást, ahol az ÁFÉSZ üzemelteti a művelő­dési házat. Végezetül pedig Hernádra látogatnak, ahol a termelőszövetkezet és . a ta­nács közösen vállalta a műve­lődési ház fenntartását és mű­ködtetését. Névtelen levelet hozott a posta. Nem először történt, félek, nem is utoljára. Annak, hogy mégsem dobtuk oda, ahova való — a papírkosárba —, megvan az oka. Ezt szeret­ném most elmondani... „Zsámbok község nevében felhívjuk a figyelmüket özv. Győré Béláné tanítónő, kul- túrotthon-vezető 8 éve tartó romboló munkájára, a kul­túrotthon vezetésében’’ — kezdi levelét a névtelen szer­ző, aki „szerényen” összeté­veszti magát a közvélemény­nyel. Aztán így folytatja: „Annyira lezüllesztette a'nép­művelést, hogy már csak a tánc maradt meg. Ezt is lehe­tőleg a fiai és a sógornője űzik, szép jövedelemmel... Györéné nem tűri a cigány­zenét, csak a tánczenekart, angol dalokkal, amit a fiai ad­nak elő, jó pénzért.. Nos, itt álljunk meg egy szóra. Erre kértem azt a zsám- boki fiatalembert is, akivel a község főutcáján hozott ösz- sze a véletlen. — Szeret táncolni? Ha igen, hová jár? — Néha Pestre vagy Gö­döllőre, meg a helybeli kul- túrházba. 3. Kocsis Imre és Kisfalusi Márta — A két év, amíg felvették, hogyan telt? — Segédmunkás voltam a Gránitgyárban. Simítgattam az anyagot, retusáltam. — A keramikusok egyre in­kább a szobrászat felé hajla­nak. Egyesek — szerintem — lekezelőnek tartják, hogy al­kotásaikat használják is... . — Szó sincs róla! Nem az a fő, hogy használják-e vagy díszként szolgál. A keramikus feladata, hogy az emberek mindennapjaihoz tartozó hasz­nálati tárgyakat ízlésessé, esz­tétikussá tegye... — Fazekasság a kerámia? — Tulajdonképpen az. Bár máshogy készítik ma a kerá­miát, mint régen az agyagtá­lakat, vázákat. De a keramikus a ma fazekasa. Szeretne otthon dolgozni Kisfalusi Márta: férje készíti már a korongozót, s kemencét is vesznek. — Olyan tárgyakat akarok készíteni, amelyeknek tulajdo­nosa, ha eltöri, nem mondja azt, hogy „majd veszünk egy másikat”... Tamás Ervin Foto: Urban Tamás — Milyen zenére táncol leg­szívesebben? — Természetesen, tánczené­re. Csak nem képzeli, hogy a csárdás a kedvencem, cimba­lomkísérettel?! Nem képzeltem semmit, efe- lől siettem is megnyugtatni. Ez sikerült. A nevét megtud­nom — nem. Zsámbokon — úgy látszik — járvány a név­telenség ... Mezei Istvánná, a községi tanács adminisztrátora hüle- dezve hallgatta a levelet. Igyekeztem száraz, szenvte­len hangon olvasni: ...„Az egész falunak az a vélemé­nye, hogy ilyen rossz nép­művelés nem volt, de ilyen rossz népművelő sem ...” Mezeiné indulatosan közbe­vágott: — Aljas rágalom minden betűje! Az az asszony, aki négy gyermeket nevelt fel öz­vegyen, s a pedagógusi mun­kája mellett minden szabad idejét a közösségnek áldoz- tá, inkább jó szót érdemelne, mint ezt... Cigányzene?! Még a lakodalmakban is táncze­nekar játszik ma már Zsám­bokon! A fiatalságnak tánc­zene kell, a táncot pedig a fiataloknak, nem az öregek­nek rendezik! ... „Győrévé előtt Zsámbo­kon is jól ment a népműve­lés... Havonként jött .a Fa­lu Színház, a megyei szín­ház, a Rendező Hivatal mű­vészei, írók stb. Györéné mindezeket megszüntette ... Ez lejáratása, szabotálása a munkának...” A névtelenség leplébe bújt szerző nem válogatós a ki­fejezésekben. Attól sem riadt vissza, hogy szabotázzsal vá­dolja a művelődési otthon ve­zetőjét. Mit szólnak vajon ehhez az illetékesek, Györéné felettesei? Dr. Kovác$ Gyuláné, a Gö­döllői Járási Tanács vb műve­lődésügyi osztályvezetője fel­háborodott í — Györéné megszüntette?! Szabotál?! Hiszen soha annyi színházi előadás, műsoros est nem volt Zsámbokon, mint ép­pen Györéné működésének el­ső éveiben! Nekem elhiheti:az én férjem volt a Pest megyei Petőfi Színpad vezetője. Tu­dom, milyen gyakran és szíve­sen jártak Zsámbokra. A tár­sulatot csakugyan megszüntet­ték, de nem Györéné, hanem — mint köztudott — a Pest megyei Tanács. A Falu Szín­ház — pontosabban: a Déryné Színház — háromezer forintot kér minden fellépésért. Akár esik, akár fúj, akár van kö­zönség, akár nincs. Honnan venne ennyit egy művelődési otthon, amely egész évre 7000 forint állami támogatást kap a felső szervektől és 3000 fo­rintot a helyi Petőfi Tsz-től?! Sára Ferenc járási népmű­velési felügyelő legyint: — Legalább ne javítana be­le kézzel, ha már géppel írja névtelen leveleit a szerző: így önmagát leplezi le. Egyétiként notórius feljelentő. Mi az, hogy .. .„a helyi rendezvények is megszűntek, színdarab csupán 2—3 évenként van, ha másva­laki rendezi...”? I A levélíró — úgy látszik — nem tudja, hogy amióta az emberek Tol- nay Klárit és Gábor Miklóst láthatják a képernyőn, azóta nem néznek meg akármit. Márpedig egy olyan kis falu­ban, mint Zsámbok, színvona­las előadást nem is lehet két évrtél sűrűbben „összehozni”. Elvégre az öntevékeny szín­játszásnak missziója is van a szórakoztatáson kívül: az íz­lés fejlesztés! És hogy az elő­adásokat másvalaki rendezi, az természetes: rendezni csak működési engedéllyel lehet, olyan személynek, aki elvégez­te a színjátszó vezetők megyei stúdióját. .. .„A kultúrotthon terme piszkos, egészségtelen, huzatos, télen hideg, nyáron meleg. Ezért sincs közönség...” Mezei Istvánná kitárta az egykori Biró-féle kúria nagy­termének ajtaját. Egyszerre csap meg bennünket a hideg és az olajos padló avas szaga. A sarokban álló apró kályhá­ról első látásra elhiszem, hogy képtelen ezt a nagy termet be­fűteni. A székek a fal mellett ) sorakoznak, így aztán jól lát­szanak a tisztára sepert, de korhadt padló jókora foghíjai. Bizony, a terem rideg, s erősen ráférne a tatarozás.. — Tessék, itt van. Talán Györéné a hibás abban, hogy ilyen állapotban van a kultúra hajléka Zsámbokon? Mindenki tudja, hogy ha a takarítónő el van foglalva a tsz-ben, maga áll neki takarítani. Vagy költ­se rá a 300 forintos tisztelet­díját a művelődési otthonra?!' A „romboló” Györéné ezt is csinálja? Később megtudtam még, hogy Györéné vezetésével a művelődési otthon irodalmi színpada, tánccsoportja és színjátszói rendszeresen siker­rel szerepeltek a járási kultu­rális szemléken; hogy a jú­niusban Túrán megrendezett Galga menti népi fesztiválon a zsámbokiak lakodalmasa arat­ta a legnagyobb tetszést; hogy sógornője — aki ellentétben a levél állításával, semmilyen jövedelmet nem kap a műve­lődési otthontól — falumú­zeum létrehozásán fáradozik... És tudom már, hogy Györé­né fiai jól szolgálják a közös­séget, amikor a nívótlan — és megfizethetetlenül drága „hak­nizenekarok” helyett maguk állnak oda képzetten, kultu­ráltan zenél ni-énekelni. Azt is tudom, hogy abból a kevéske anyagi támogatásból még ok­tóberben kifestik a művelődési otthon helyiségeit, újramázol­ják az ajtókat, kijavítják a padlót. És tudok még valamit: a kő-: zösség odaadó szolgálata nem­csak a társadalom megbecsü­lését érdemli, hanem a védel­mét is. Győré Béláné mind­kettőre rászolgált. Nyíri Éva VÁC A 75 éves múzeum Hetvenöt esztendővel ezelőtt dr. Tragor Ignác alapította meg Vácott a mai Vak Bottyán Múzeumot. Az évforduló egy- j beesik a IX. országos múzeumi hónap rendezvényeivel. Ebből az alkalomból október 16-án, pénteken,, nyílik meg a mú­zeum új kiállítása, amely a váci kavicsbányái kelta—avar temető gazdag leleteit mutatja be. A kiállítást t dr. Mády Zoltán egyetemi tanár nyitja meg. A hetvenötödik esztendejét ünneplő múzeumban több ér­dekes előadásra is sor kerül a múzeumi hónap folyamán.’ Október 9-én Szép Róbert ta­nár emlékezik meg I. István reformjairól és Vác várossá alakulásáról. Október 23-án Papp Rezső tart előadást dr, Tragor Ignácról, a múzeum megalapítójáról. Október 30-án pedig Stefanits István mú­zeumigazgató emlékezik meg a múzeum hetvenöt esztende­jéről. Ugyanezen a napon hangversenyt rendeznek a múzeumban a váci állami ze­neiskola tanárainak közremű­ködésével. A műsorban Bach-, Haydn-, Mozart- és Beebho- ven-művek szerepelnek. ABONY Óriás íaliszőnyeg Az abonyi szőnyegszövő üzemben óriás szőnyeg készí­tését kezdték meg. A 185x380 centiméteres faliszőnyeg a Viscosa gyár ebédlő termének dísze lesz. Ä nagyméretű sző­nyeghez külön szövőszékei készítettek Abonyban. A Nap, a kozmosz és az ember Hétfőn kezdődik az idei csillagászati hét Október 12. és 17. között ren­dezi meg a TIT budapesti csil­lagászati és űrkutatási szak­osztálya az idei csillagászati hetet a Bocskai úti természet- tudományi stúdióban. A hat előadásiból álló soro­zat a'csillagászait mai problé­máiról ad képet. A hat egymást követő napon dr. Almár Iván az űrkutatás segítségével a légkörön kívül végezhető csillagászati kutatá­sok ismeretszerzési lehetősé­geiről, dr. Marik Miklós » Napon és más csillagokon be­következő kitörésekről, Szi- mán Oszkár a világegyetem­ben észlelhető szélsőséges ál­lapotokról, Róka Gedeon a Nap múltjáról és sorsáról, dr. Balázs Béla pedig a megfigyel­hető világegyetem hajnaláról tart előadást. A sorozatot dr. Kulin György előadása zárja le az ember és a kozmosz vi­szonyáról, a csililagvilág kuta­tásának céljairól. Az Urartu kultúráról Mikor kezdődött a grúz és az örmény nép története? Az Iparművészeti Múzeum­ban Borisz Piotrovszkij pro­fesszor, az Ermitázs Múzeum főigazgatója nagy érdeklődés­sel követett beszámolót tar­tott áz Urartu kultúráról, a több évtizedes ásatások ered­ményeiről. A neves régész és történész, aki az Ermitázs vendégkiállí­tásának megnyitására érkezett hazánkba, az ókori Kelet és Transz-Kaukázia történelmé­nek világhírű specialistája, aki 40 éve kezdett hozzá nagy je­lentőségű ásatásaihoz. 1939- főtl ásatja a Jereván közelében elterülő Urartu-várerdőt. A számos diapozitívvel és nagy méretű fényképpel szemlélte­tett előadás az ókor egyik leg­nagyobb államának civilizá­ciójával ismertette meg a hall­gatóságot. Urartu, a szomszé-. dós Asszíria vetélytársaként nagy szerepet játszott a kör­nyező népek és államok ki­alakulásában, valamint a ko­rabeli műveltség fejlődésében. Az Urartu birodalom hanyat­lása — időszámításunk előtt 600 év körül — egyben a grúz és az örmény nép történetéinek kezdete is. A neves szovjet tudós ma­gyarázatait nagy érdeklődés­sel követte a magyar szakkö­zönség, annál is inkább, meri ókori történelmi vonatkozás­ban ritkán találkozik ilye® érdekes újszerű témával. Ismeretlen királysír 1972-ben ünnepli Székesfe­hérvár — az Árpád-házi kirá­lyók ősi koronázóvárosa — fennállásának ezeréves év­fordulóját. A millenniumra készülődve az István király Múzeum munkatársai a kö­zépkori romkertben megkezd­ték a királyi bazilika „valla­tását”. Céljuk az, hogy az ezeréves évfordulóra új, eddig ismeretlen adatokkal egészít­sék ki az 1936-ban végzett leg­utóbbi feltárások eredményeit, információkat szerezzenek a legkorábbi, István király ko­rabeli bazilikáról, s a marad-; ványokat helyreállítva a nagy- közönségnek is bemutassák. A régészek eddig csak a ké­ső-középkori járószintig tár­ták fél a bazilika maradvá­nyait. A jelenlegi ásatások célja az, hogy felszínre hoz­zák az ez alatt levő román kori rétegeket is. A „vallatás” máris meglepetésekkel szol­gált: több, eddig ismeretlen járószint, falmaradvány ke­rült elő, s felfedeztek egy ed­dig ismeretlen királysírt is. A személyazonosságát sajnos, nem sikerült megállapítani, i nyugvóhely ugyanis teljese» kifosztott állapotban volt. szívem, hogy ebből élek, és nem a képeimből. így keres­hetem az utat, ha eltévedek, az sem baj... Soha nem tu­dom, mit fogok holnap festeni. Lehet, hogy visszatérek a régi stílushoz, lehet, hofey másnak kezdek neki... A tanársegédi fizetésből, meg az így adódó munkákból megélünk.. Az egységes pop-festészet foglal­koztat. Újra felfedeztem, tisz­tábban és nem pusztító, hanem építő módon. öt évig vezette a József At­Kocsis Imre régebben, ha villamosra várt, leült a járda­szigetre, ha hideg volt, be a telefonfülkébe. Nem értette, miért fáznak mások olyan el­keseredetten a kabátjuk mö- 'gött. Hiszen a telefonfülke oly meleg és oly barátságos, az üvegen át romantikusan csen­desek a téli utcák. Manapság már nem ül be a telefonfülké­be, s bár még mindig töri a fejét, hogy a többieknek ez miért nem jut eszébe, addig ő sem ül be, míg valaki rá nem szánja magát. Talán megöre­gedett?... Már a gimnáziumban tanult kerámiát, a telepen neki van égy edül fazekas szakmunkás­oklevele — büszke rá. A Kép­zőművészeti Főiskola festő­szakára jelentkezett, felvették. Esténként, korongozott egy maszek keramikusnál, úgy tar­totta el magát. Makón szüle­tett, szülővárosában rendezte meg első kiállítását, mégsem köti semmi oda, szülei is fel­költöztek. Világáról faggatom. — Volt énekkem kialakult, oldottabb — de nem tudtam már megtölteni tartalommal. Barkácsoló ember voltam vi­lágéletemben és rájöttem, mást kell csinálnom, mást kell keresnem, mint a hagyomá­nyos táblaképfestést. Kocsis Imre fára fest. A fát fűrésszel körülvágja és egy „alapra” ragasztja, melynek anyaga szintén fa. De ebből nem élne meg. Két éve tanár­segéd a főiskolán. Hetente hat órát tanít, plusz két délelőtt foglalkozik a festőosztállyal. Plakátot készít — ő csinálta az idén a szentendrei napok pla­kátját — és könyvborítókat az Akadémiai Könyvkiadónak. Jelenleg a Tárcái története a szóhagyományban című mun­kának készíti a borítóját. — Fogalmam sincs, miről szól. Csupa kacifántos mon­dat. De azért nyugodtabb a tila művelődési ház kerámia­szakkörét Angyalföldön. Fele­ségét itt ismerte meg — taní­totta. Kisfalusi Mártát csak harmadszorra vették fel az Iparművészeti Főiskola kerá­miatagozatára. Most utolsó éves. Szülei szerették volna, ha a közgazdasági technikum után valamilyen kézzelfogha­tóbb foglalkozást választ, de tervéről nem tudták lebeszél­ni. Most férjét helyettesíti a kultúrházban — ő tanítja a szakkörösöket.

Next

/
Thumbnails
Contents