Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-07 / 235. szám

A “dfiríöD 1970. OKTOBER 7., SZERDA ELŐSZÖR: LENIN ÉS A KÉM A törzsfőnök hosszúja — Kerepesen MIT CSINÁL A KÍGYÓ? — BEMUTATÓ VARSÓBAN Főzik a levest az indián asszonyok. Háttérben a két őr­szem vigyáz a tábor nyugalmára. CEGLÉD ÉNEKKAROK MEGYEI BEMUTATÓM Vasárnap délelőtt Cegléden, a városi művelődési központ­ban kerüli sor a megye legki­válóbb énekkarainak nagy­szabású bemutatójára. A prog­ramot Győré Sándor, a városi tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője nyitja meg. A reprezentatív megyei találko­zón a eeglédberceii, szfiget- szentmiklósi. dunakeszi, gyöm- rői, felsőgödi, nagykátai, nagy­kőrösi, nagymarosi, ócsai, szentendrei és vecsési énekkar mutatja be műsorát. Kubai fofkfóregyöítes Buoapesten és Győrött: Kedden a magyar—kubai kulturális munkaterv alapján Budapestre érkezett a 61 tagú kubai nemzeti folklóregyüt­tes. Az együttes, amelynek Raul Torres a művészeti ve­zetője, három alkalommal lép fel hazánkban. Október 8-án és 9-én este Budapesten, a Fővárosi Operettszínházban mutatkozik be, október 11-én pedig Győrött vendégszerepei. ÉVA ÉS SÁTÁN Hétfőn este új szereplő mu­tatkozott be a Thália Színház­ban Milton: Elveszett paradi­csom eímű eposzának elő­adásán, Éva szerepében Dra- hota Andreát láthatta a kö­zönség. Szombaton, október 10-én pedig Mécs Károly de­bütál a Sátán szerepében. 2. Deim Pál A műterem olyan, mintha nem festő élne benne, hanem mérnök. Csak a falon végig-’ szaladó plakátok, képek árul­kodnak. — 200 éve itt lakunk. — Honnan tudta, hogy ez érdiekei? — kérdezem. Aki Deim Pálhoz ellátogat, első kérdése mindig Szent­endrére vonatkozik. Tudják: szívügye a város. — 200 éve itt lakunk, az ükapám is szentendrei volt. Szívügyem? Már bele is fá­sultam: hiába akarom — nem lehet megőrizni Szentendrét Szentendrének. — Hogy érti ezt? — Nem lehet kivédeni a betont, az aszfaltot, a gyufa­házakat és a csiricsáré neon­fényeket. — A hangulat? — A szűk utcák nyugalma, a macskakövek, a kovácsolt­vas cégérek, a műemlékházak meghittsége, a vén fák hű­vössége ... Ha ezt megbontják, felborul az egyensúly — ami pedig megmarad, hamisnak tűnik. — Belefáradt Szentendrébe? Legyint. A sarokban keresz­teket látok, szomorú arcú, ke­resztre feszített Krisztusokat. A falon egy hangosan ketye­gő antik órát. — Azt mondják, Vasarely stílusa hatott önre ... — Nem azt, hogy őt után­zóm? Az érzéseim után me­gyek. Vasarely művészete egészen más, mint az én mun­kám, az ő világában nincse­nek szimbólumok — csak geo­metria Az irányzatok nem A farmernadrágot valamiko­ri fürdőköpeny színes csíkjai díszítik, a fejék tolikoszorúját háztáji galamb siratja. Mégis, összhatásban a kívánt célt el­érték. Nincs az a vad indián, érdekelnek: nem hittem soha ezekben. A festészetnek is fej­lődnie kell, a formák, a szí­nek, a feszültség már nem elég, én térben akarok „feste­ni” ... Fából esztergált bábukat mutat. — Ezek a bábuk majd egy damilszálon függenek. Mögöt­te háttér a festmény: fából készült alapra viszem fel g fes­téket, háztetők lesznek a bá­buk mögött. A műcsarnoki ki­állításra csinálom... — Felfedezték? Befutott? — Ne írja meg, de én négy­szer felvételiztem a főiskolá­ra. Nem vettek fel, Csak ötöd­ször. Olyanok kerültek be oda simán és minden erőfe­szítés nélkül, akik kilószámra csendéletet festettek. És akik­nek azóta villájuk van meg autójuk. Befutottam? És aki minden hétfőn kimegy a nagy­csarnokba, vesz egy kiló pa­radicsomot, meg pár szál aki ijesztőbb lett volna annak idején, mint Néczin András hatodikos és Csaja József ötö­dikes általános iskolai tanuló. ök írták közösen a most forgatott „filmdráma” sztori­margarétát, lefesti és elad­ja? Egy hét: egy kép — és a zsűri mindig elégedett. Nem kell a fejét törnie azon, hogy az illető óriás-e, vagy dilet­táns, pozitív kísérletei van­nak-e, vagy elvetendők; jó­közepes, érthető és minden el van intézve. Van egy ragyogó műtermes lakásom. Szűk szo­bából kerültem ide. És nem vagyok paradicsomfestő. Bírál. Szidja a lektorátust, és nem hisz a művésztelep csendjében sem. — Szép dolog, de hiábavaló ilyen szűk helyre 12 képző­művész családot költöztetni. Akaratlanul fognak elkezdőd­ni a súrlódások, összeveszések. Haragosak lesznek. Az egyik több megrendelést kap mint a másik. Az emberek köszönés nélkül fognak elmenni egy­más mellett. — Fél ettől? — Nem azért mondtam. Kár lenne, ha a jóslat beválna. Mindenkit szeretek. Az egyik plakátra nézek. Tömör, fekete betűkkel invi­tál Deim Pál festőművész ki­állítására. — Festőművésznek vallja magát? — Nem vallom magam sem­minek sem. Nem vagyok az irányzatok híve, ezt már mondtam. Az elkeresztelésnek még kevésbé. Nem érezzük jól magunkat akkor, ha vala­minek nem tudunk nevet ad­ni? Ha nem tudjuk a „szak- képzettség” rovatba beleírni a megfelelő szót? Jól van, ak­kor festő vagyok, piktor. Tu­lajdonképpen mindegy, mit mondok — a lényeg: milyen anyagokkal dolgozom. Esze­rint asztalos is lehetnék. Tamás Ervin Foto: Urbán Tamás ját: a gonosz cowboy ok üldö-, zik az indiánokat, elszedik lo­vaikat. Ezért a törzsfőnök bosszút esküszik. Csalafinta módon elhiteti a fehérekkel, hogy a szent barlangban ara­nyat őriznek egy kosárban. A fehérek mindenáron szeretnék megszerezni. Végül ketten ha­tolnak be a barlangba. Ott az egyik lelövi a másikat, hogy ő legyen a kincs egyedüli birto­kosa. Ám amikor örvendezve felnyitja a háncskosarat, egy kígyó pattan ki belőle és ha­lálra marja... Igaz, hogy a kígyó villanyr drótból készült s a feje plasz- tilinből. Mégis, Mucsi Imre ag­gódva kérdi Nánási Feri ope­ratőrt: — Mondd, és ez iga­zán megcsíp majd engem? Mindjárt bemutatja jövendő művészi alakítását is. Ügy fog meghalni a kígyómarás után, mint Cybulsky a Hamu és gyémántban. Mindez vasárnap délután történt Kerepesen, a Szilva­patak partján, a kansasi tájat idéző dombok tövében. Kérdem Weisz Béla hatodi­kos szereplőt, miért vannak az indiánok is farmerben? — Azért — válaszolja készsége­sen —, mert a farmer a sze­gény emberek viselete és az indiánok nagyon szegények voltak... Az országban másodszorra itt alakult meg a gyermekfilm­klub, amely önálló filmforga­tással is foglalkozik. Első alko­tásuk címe Lenin és a kém volt. Azt is maguk írták, han- gosították, forgatták. Maguk készítették most is a jelmeze­ket, rendezték be a helyszínt. Minderre Bállá Gábor, szak­körvezető, a művelődési ház igazgatója csábította őket. Megtiszteltetés szakköri tag­nak lenni, erre Nagy Éva nyolcadikos — a titkáruk — szigorúan vigyáz. Nánási Fe­renc is nyolcadikos, ^tehetséges operatőr, Szűcs Éva a segéd­tiszt szerepét tölti be. Segít a tanári kar és a ta­nács — viszont a szülők több­sége a legjobb esetben közöm­bös marad. Gyakori, hogy há­zimunkára való hivatkozással otthonfogják éppen a fősze­replőt. Holott a lelkes gárda több törődést érdemelne. Élet­re szóló irodalmi élményt, al­kotó tevékenységre való neve­lést jelent a filmklub munká­ja. Hírük eljutott egy lengyel amatőrfilmes együtteshez, a Nánási Feri operatőr és Szűcs Éva bemérik a távolsá­got. Foto: Gábor lengyelek meglátogatták őket a művelődési otthonban és írásbeli megállapodást kötöt­tek arról, hogy A törzsfőnök bosszúját november 24-én Varsóban vetítik először. Közben repkednek a vezény­szavak, az indiánasszonyok fő­zik a levest, a férfiak célba lő­nek. Közben veszekednek, szidják a csepergő esőt, amely elmossa a forgatást, kitaná­csolják a képből a kíváncsi nézőközönséget... Szóval min­den úgy történik, ahogy a va­lódi filmeseknél. Komáromi Magda Ml 100 éves a képes levelezőlap Érdemes-e képes levelezőla­pot gyűjteni? A kérdés légi. Egy legújabb válasz rá: a la­pok, s a gyűjtőiket tömörítő hobbyklubok népszerűsége. A Műcsarnokban rendezett és október 18-ig nyitva tartó ki­állításon több mint 7 ezer le­velezőlapot mutatnak be a kö­zönségnek, s döntő többségü­ket magángyűjtők bocsátották a kiállítást rendező Képzőmű­vészeti Alap rendelkezésére. Képünk a Nyugati pályaudvart ábrázolja a századforduló ide­jén. „KERESEM ÉN A SZÍVEM..“ Dzsesszrandevú Cegléden David Ojsztrah Budapesten it leírt* tör János bácsi pipája Keresem én a szívem, hol lehet?! Keresem én — úgy érzem, elveszett! Tegnap még volt, éreztem, vadul dobolt, És erről papírt is írt az SZTK! Ott volt a lány, rámnéz, csak annyit mond: jé! ö látta, mit mutatott az EKG! Szándékosan kezdtük ezzel az idézettel e heti slágerlistán­kat. A napokban került a ke­zünkbe a Zeneműkiadó „Slá­gerszövegek” című kiadvá­nyának 27. számú füzete. A szerzemény pedig Poór Péter műsorából való, címe: Furcsa egy helyzet, szerzői: Szentir­mai Ákos—Linka Ágnes—Hal- mágyi Sándor. Sok gyenge slágersizöveget olvastunk már, de ez bizony mindegyiket Ren- terbe veri. Kár volt kiadni! E kis kitérő után lássunk kellemesebb dolgokat. A Hóna Vendéglátó Vállalat október 12-én este 7 órai kezdettel rendezi meg a Kossuth étteremben a IX. dzsesszrandevűt. A közre­működők között olyan kitűnő előadóművészeket találunk, mint például Pege Aladár és Miklósi Péter. Ott lesz a Stú­dió 11 is, Zsoldos Imre és Dobsa Sándor vezetésével. A műsort Ambrus Kyri vezeti. Egyre hűvösebb napok kö­szöntének ránk, s a koncerttermekben megélénkül az élet. Az Or­szágos Filharmónia hangver- senybérletei bizonyára sok örömet szereznek a komoly­zene kedvelőinek. A nyolc hangversenyből álló zongora- bérlet első előadására no­vember 9-én, hétfőn este fél nyolc órai kezdettel kerül sor a Zeneakadémián: Kiss Gyula Chopin- és Muszorgszkij-szer- zeményeket játszik. A szovjet kultúra napja keretében ok­tóber 26-án este fél 8 órakor a Zeneakadémia nagytermé­ben David Ojsztrahot üdvö­zölhetjük. A Budapesti Fil­harmóniai Társaság zeneka­rát vezényli, műsorukon Beethoven-, Brahms- és Sibe- lius-művek szerepelnek. Ok­tóber 25-én — ugyanitt — a Szvesnyikov-kórus hangver­senyére kerül sor. A Zeneműkiadó Vállalat most jelentette meg Körtvélyes Géza: A modern táncművészet útján című, gaz­dagon illusztrált könyvét, amely Bartók Csodálatos mandarinját állítja történeté­nek középpontjába. Ami a szavazatokat illeti: olvasóink közül egyre többen adják le voksukat a „Tessék választani” számaira. Különö­sen sok szavazatot kapott a Rézmozsarat vegyenek (Har- sányi Gábor), a János bácsi pipája (Zalatnay Sarolta), va­lamint a Vándorcirkuszos szeretnék lenni (Karda Beáta). A nagykőrösi Omega-klub tagjai 'a „Vészkijárat” című számot tartják a legjobbnak, így most ez is felkerül sláger­listánkra. E heti nyerteseink: Tóth Erzsébet (Tápiósáp, Petőfi u. 2.), Kiss Mátyásné (Vác, Föld­vári tér B/2.), Molnár Ferenc (Albertirsa, Sugár u. 6.). Slágerlistánk: Művészlemezek: 1. (4) Bee­thoven: Für Elise, 2. (1) Bar­tók: Csodálatos mandarin, 3. (5) Liszt: Le Preludes, 4. (3) Liszt-Paganini: La Carnpa­nella, 5. (2) Liszt: II. Magyar Rapszódia. Tánclemezek: 1. (1) Olyan szépen mosolygott (Om^ga), 2. (2) Rézmozsarat vegyenek (Harsányi G.), 3. (6) János bá­csi pipája (Zalatnay S.), 4. (3) A kutya (Atlasz); 5. (—) Ván­dorcirkuszos szeretnék lenni (Karda B.), 6. (—) Vészkijárat (Omega), 7. (5) Tamburmajor (Expressz), 8. (7) Kósza szél (Szécsi P.), 9. (8) Ki volt az az ember (Kék Csillag), 10. (10) Töröld le a könnyeidet (At­lasz). sunyó—falus—tamás Vágja ki Kedvenc lemezem szel­vényünket, írja rá a hét komoly- és könnyűzenei számát, ragassza levelezőlapra vagy tegye boríték­ba és küldje el szerkesztőségünk­nek. (Pest megyei Hírlap, Bp. Vin., Somogyi Béla u. 6.) Ne fe­lejtse el felírni: „Kedvenc leme­zem**. Szavazóink között minden héten kisorsolunk három lemezt, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát.

Next

/
Thumbnails
Contents