Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
8 «ST MEcrei ^/(i/rlnp 1970. OKTÓBER 4., VASÄRNAP 80 - 80 s Agatha Christie, a krimire- ^ gények koronázatlan király- $ nője 1970. augusztus 15-én lett ^ 80 éves, és ezen a napon je- ^ lent meg a könyvpiacon nyolc- ^ vanadik regénye. Legújabb ^ regényének címe „A frank- ^ furti utas” és a témája repülő- $ géprablás. A nyolcvanadik $ életévét ünneplő írónő köny-5 vei eddig 350 millió példány- $ számban láttak napvilágot az $ elmúlt 50 évben. Így érthető, $ hogy bár igen nagy szerzői $ jövedelmeket biztosított máris $ 27 éves, Mathew nevű unó- $ kájának és több közeli roko- ! nának, saját évi jövedelme $ szerzői jog címén még mindig! évi negyedmillió dollár. ! Nem a cím a , hanem a tett § Február óta nincs vezetője ^ a dabasi művelődési központ- ^ nak. Akkor lépett ki az igaz- ^ gató, aki egy évtizeden át irá- ! nyitotta a község kulturális | életét, és nem is rosszul. A ^ maga akaratából vált meg ^ munkahelyétől és nem is ment ^ messze, csak a nagyközséggé ! vált Dabas első kerületébe, a .! volt Sári faluba, ott lett műI i Narancsszínű ing Néhány hete Ausztriában jártam. Személyes ügy, ebben semmi érdekes nincs, megtettem máskor is, mindig épségben és szerencsésen vissza is tértem. Ez is valami, hiszen a szomszédék sem lettek szegényebbek, és én sem lettem egy egy úttól gazdagabb. Élményben igen, de zsebileg nem. Pedig sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen utazáshoz annyi mindent vásárol odakint az ember, ruhát, inget, toronyórát láncostul, hogy hazaérve, feltétlenül ő lesz a „menő fej”... liehet, hogy másokkal előfordul, velem nem. Az én fejem egyelőre nem menő, hanem sajgó, mert vonják tőlem az OTP-t, amit az útra felvettem... No, de üsse kő, ha az ember bőröndjében élményeket hoz haza, az mindennél többet ér. így volt most is. Sohasem fogom elfelejteni a Semmering hegyeinek birkózását a lebukó nappal, két olasz autókarambolját a strádán... A grinzingi borivóversenyt és az ottani Beethoven-há- zat... De minek soroljam. Mindenkinek megvannak a saját úti élményei. Nekem viszont van valamim, ami nem engem, hanem másokat emlékeztei legutóbbi utamra. Ez pedig az újonnan vásárolt narancsszínű ingem. Igen, néhány napja rikító sárga ingem kelt sárga irigységet néhány kollégámban, honfitársamban. Ha sárga ingemmel előfordulok, azonnal megkapom a jóindulatú, baráti szúrást. — Jól megy neked. Látszik, hogy a bőröd alatt is konvertábilis valuta van. — Ezt az inget biztos hogy külföldön vetted. Legalább 200 schillinget adtál érte. Látszik, hogy Bécsben jártál... Lassan már kezdem unni, hogy ennyit foglalkoznak legújabb szerzeményemmel, s ezért kénytelen vagyok elárulni ingem eredetét. Becsületemre állítom, hogy nem odakint vásároltam, hanem itthon, a Használt Cikk Boltban. „Leértékelt áru” — hirdette rajta a tábla. Őszintén szólva, inkább ez tetszett' meg nekem, mint az ing. Szóval mindegy, azóta járok narancsszínű ingben és, glóriában., Abai Pál velődésiház-igazgató, s egyben a helyi Fehér Akác Termelőszövetkezet tagja. Lényegesen nagyobb fizetésért, mint amennyit művelődési- központ-igazgató korában kapott. Nem szemrehányásként mondom ezt, csupán az igazság kedvéért, mert ez is hozzá tartozik. Az ember egyik szeme sír, a másik nevet. Csak örülni lehet annak, hogy egyre több termelőszövetkezet, állami gazdaság és ÁFÉSZ veszi át a kultúra falusi hajlékának finanszírozását, s csak keseregni azon, hogy egy közös gazdaság vagy társulás sokkal inkább meg tudja fizetni népművelőjét, mint az arra hivatott államhatalmi szerv, a tanács. Érdekes, új vonása ez társadalmunk fejlődésének érdemes lenne egyszer alaposabban elgondolkozni ezen. Hihetné az ember, s joggal: ha nincs vezetője 3 művelődési központnak, akkor minimálisra korlátozódott a község kulturális élete is. Hogy nem így történt — jelentős kulturális események voltak a közelmúltban, s kerül sor ilyenekre napjainkban is —, az elsősorban a járási tanács művelődésügyi osztályának és a községi tanácsnak az érdeme. De érdeme annak is, hogy a járási és a községi pártbizottság számára a kultúra nem mellékes ügy. A következmény: augusztus húszadikán például állandó kiállítóterem nyílt meg a község központjában. A községi tanács több mint százötven- ezer forintért hozatta rendbe a megüresedett volt Dinnyéskúriát, és alakítatta át egyelőre termes kiállítási hellyé. Egyik termében régészeti, a másikban néprajzi és helytörténeti, míg a harmadikban a község elmúlt huszonöt esztendejét bemutató tárlat kapott helyet. Az október végéig megtekinthető érdekes kiállítási anyagot Kiss Ernő festőművész, valamint Solymosi Ottó fotóművész tárlata követi majd. S ha ehhez hozzászámítjuk, hogy több mint egy esztendeje ad hajlékot más jellegű kiállításoknak a járási tanács díszterme — októberben például a szentendrei festők tárlata, novemberben pedig a pécsi Tanárképző Főiskola hét festőjének kiállítása nyílik meg benne (ez utóbbit összekapcsolják a járás rajztanárainak módszertani továbbképzésével!) — akkor csak a dicséret és elismerés hangján szólhatunk az akció kezdeményezőiről és következetes foly- tatóiróL Ez még korántsem minden, ami a kultúra-népművelés jegyében történik a hétszáz éves fennállását ünneplő községben. A járási tanács művelődésügyi osztálya például már szervezi azt a háromnapos tapasztalatcsere-látogatást, amelynek résztvevői — művelődésiház-igazgafók és könyvtárosok — ellátogatnak a pécsi járásba, ahol elsősorban a közös fenntartású művelődési intézmények működésének eddigi tapasztalatait kívánják összegyűjteni, hogy az eredményeket saját járásuk területén hasznosíthassák. A téma nagyon aktuális, mivel a megyében a dabasi járás jár az élen a közös fenntartású — termelőszövetkezet, állami gazdaság, ÁFÉSZ — művelődési házak életrehívásában. A különböző ismeretterjesztő tanfolyamok és akadémiák szervezése és működtetése sem a járási tanács művelődésügyi osztályának a feladata lenne, hanem a művelődési központ igazgatójáé, ha lenne. De mert nincs — az élet nem állhat meg egy-két ember hiánya miatt — feladatkörét ideiglenesen átvette a járási tanács művelődésügyi osztálya. S az eredmény: októberben megkezdi munkáját a vezetők akadémiája. Előadói Összedőlt egy iskola termes iskolában jelenleg tizenöt tanulócsoport tanul. Az oktatás további korszerűsítése sínyli meg tehát az öreg épület összedőltét. á z ürömbe azonban kétség**■ telenül öröm is vegyül. Most már nem lehet tovább halogatni a peremi kerületrész iskolagondjának végleges megoldását. Régóta húzódó kérdés ez, amelynek végére most már végérvényesen pont kell, hogy kerüljön. — Egy héttantermes új iskola építését tervezzük a peregi kerületben. A községi tanács javaslatunkkal teljes egészében egyetért és anyagilag is támogat. A hét tanterem felépítése előzetes becslések szerint mintegy kétmillió forintba kerülne. A nagyközségi tanács félmillió forinttal segítene. Másik félmillió forinthoz úgy jutnánk hozzá, ha értékesíteni tudnánk az elnéptelenedett bankházi iskolát, amit a helyi termelőszövetkezet megvásárolna, valamint a jelenlegi peregi iskolák épületének, illetve telkének eladásával. Hogy a hiányzó egymillió forintot hogyan kívánjuk „előteremteni”? Benyújtottuk felújítási póthiteligényünket a járási tanácshoz. Ha megkapjuk ezt az összeget, akkor nem lesz akadálya annak, hogy a peregi kerületrésznek is véglegesen megoldódjanak nehéz iskolagondjai. Éppen néhány órával ezelőtt járt itt, a községben a járási tanács háromtagú bizottsága ebben az ügyben. Döntés persze egy felmérő látogatást követően még nem születhetett. Mi azonban nagyon bízunk benne, hogy jogos kérésünk meghallgatásra talál és így mielőbb hozzákezdhetünk az új, héttantermes iskola felépítéséhez. Balogh László igazgató és a peregi szülők és diákok kérését mi csak tolmácsolni tudjuk a Ráckevei Járási Tanács végrehajtó bizottságának. Anyagi fedezetük elsősorban nekik van ahhoz, hogy hathatósan segíthessenek. P. P. állapította: a vereség oka a sokoldalú edzés, amely nagyon is alkalmas a fegyelem meg- lazítására. A fegyelem helyreállítására lenne most szükség, a jelenlegi edző azonban erre nem alkalmas, ezért felmondtak neki. A jóindulatú szurkolók figyelmeztették az új edzőt elődje sorsára, miszerint nem tudott fegyelmet tartani. Érthető, ha az új edző nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy minden eszközzel helyreállítja a fegyelmet. Ezt bizonyítandó, a csapatot kivezényelte a közeli katonai gyakorlótérre. A fiúk hamar elsajátították a vezényszavakat és a célratartást, a mérkőzésen minden szabálytalanságtól tartózkodtak, a legnagyobb tiszteletben tartották a játékvezető döntéseit, de mindennek ellenére a csapat súlyos vereséget szenvedett. A vezetőség megállapította, hogy a fegyelem ugyan helyreállt. de a csapat nem elég állóképes. Vissza kellene állítani a kemény edzéseket. A jelenlegi edző azonban erre nem alkalmas. Az új edzőnek jóakarói megsúgták, hogy csak akkor lehet reménye tartós működésre, ha a kemény edzések mellett dönt. Az edző egyébként is hajlamos volt erre és az egyik közeli építkezéstől, minden feltűnés nélkül, elemeit húsz téglát. Ezeket aztán kettétörte és labda helyett egy-egy féltéglát tett le minden játékos elé. Ezt kellett rugdosni tornacipőben. A csapatba csak az kerülhetett, aki félóra múltán a féltéglát kapásból a hálóba tudta bombázni. Többeknek sikerült, de voltak akik erre már nem vállalkoztak, s inkább szögre akasztották a cipőt, pályafutásukat befejezettnek nyilvánították. A megma- radtakból kiálló csapat a rendes labdát oly szokatlannak és könnyűnek találta, hogy amikor találkoztak a bőrrel, azt rendszerint az égbe vagdosták. Nem úgy az ellenfél, amely kitűnő játékkal és győzelemmel vonult le a pályáról. A vesztes csapat vezetői az esti banketten azt kérték az ellenfél edzőjétől, árulja el, mi a titka egyesülete kitűnő szereplésének, mit gyakoroltat edzésen, hogyan készíti fel őket. — Focizunk, — mondta az edző. — Egyszerűen focizunk. Én csak arra kérem a fiúkat, hogy rúgjanak gólt. És ha lehet ők ezt meg is teszik. Rendszerint ezzel nyerünk... A verztes csapat vezetői a bankett után összedugták a fejüket. Felmondtak a jelenlegi edzőnek is és most országos pályázatot hirdetnek: olyan edzőt keresnek, aki focizni tanítja a fiúkat... Most már csak az a kérdés: vannak-e még ilyen edzők, és ha vannak, jelentkeznek-e az egyesületnél ? (K-s) MŰSZAKBAN (Foto: Urban) ÍV em sokkal az idei tanév- kezdés előtt Kiskúnlac- háza peregi kerületében összedőlt egy háromtantermes általános iskola. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindez nem néhány héttel később történt, tanítási idő alatt. A vályogfalú épület — az egyházközségi adatok tanúsága szerint — 1773-ban épült s ez volt Pereg község első iskolája. Három esztendő híján tehát kétszáz esztendőt élt meg az öreg épület. Szó, ami szó: kiszolgált becsülettel. A peregi emberek szinte kivétel nélkül örökké nyirkos falai között ismerkedtek meg az írásolvasás, a számolás és mérés tudományával. Az igazsághoz tartozik: összedőltét nem sajnálja senki, mert hiába toldoz- ták-foldozták-tatarozták, az öreg épületen már nem segített semmi, régen alkalmatlanná vált az iskola névre. Hogy mégsem szüntették meg, azt csak a szükség diktálta. Amíg Kiskunlacháza két — tizenkét, illetve héttantermes — napfényes, tágas, korszerű általános iskolával és egy ugyancsak tizenkét tantermes, modern szakmunkásképző iskolával rendelkezik, addig a peregi gyerekek sokkal mostohább körülmények között tanulhattak. Az összedőlt, háromtantermes iskola viselte a peregi kerületben a „központi iskola” címet, mert itt volt az igazgatói iroda és a tanári szoba, sőt a szertárhelyiség is. Ezenkívül van még egy két- tantermes és egy egytantermes iskolájuk. Most maradt a hat tanteremből mindössze három, de azok sem megfelelőek. Balogh László, a kiskunlac- házi iskolák igazgatója szerint „gond is, meg öröm is az öreg épület tragédiája.” Gond, mivel gondoskodni kellett a három tanulócsoport elhelyezéséről. Kiskunlacházán csak délelőtt járnak iskolába a diákok s most tervezték a kabinetrendszerű oktatás bevezetését. Ez azonban mindenképpen késedelmet szenved, mivel a Munkácsy úti tizenkét tanEDZŐVÁLSÁG En a kémény edzés híve vagyok — jelentette be az új edző a szerződés aláírása után. A vezetőség megtapsolta a nyilatkozatot, a szurkolók dörzsölték kezüket, na végre, csapatuk elindult a felemelkedés útján. Nem sokkal ezután az egyik edzésen, Halász III. Hugót, aki már a huszadik kör lefutása után oxigénhiánnyal bajlódott, az edző lezavarta a pályáról. A csapat a mérkőzésen kikapott, az edzőt felelősségre vonta a vezetőség, hogy túl keményen készíti fel a fiúkat. Felmondtak neki. Az új edzőt, mikor a szerződést aláírta, jóakarói figyelmeztették elődje sorsára. Óvatos edző volt, ezért már körültekintőbben nyilatkozott. — Nem kenyerem a sok beszéd — mondta —, viszont a sokoldalú edzés híve vagyok. Az edző, bizonyítandó, hogy a kevés beszéddel szemben a sokoldalúságot részesíti előnyben, cselgáncsra, póznamászásra és talajtornára oktatta a fiúkat. Amikor Balogh VII. a következő mérkőzésen, ordító gólhelyzetben, ahelyett, hogy a hálóba vágta volna a labdát, duplaszaltót csinált — az edző lezavarta a pályáról. A csapat kikapott, Balogh VII. Jánost pedig — a magánéletben elkövetett túlkapásai miatt — fegyelmi elé állították. Az együttes a következő mérkőzésen is vereséggel hagyta el a pályát. A vezetőség összeült és meg5 között szerepel többek között^ Pálfy József, a Magyarország^ főszerkesztője, dr. Búzás Lász- S ló egyetemi docens, dr. Kó-! nya Lajos, az Országos Terv- $ hivatal főosztályvezetője, dr. $ Rohánszki Mihály kandidátus $ és mások. S a témák: Hogyan $ fejleszthetők a vezetői tulaj- $ donságok?; Ideológiai és po- $ litikai feladataink a X. kong- J resszus határozatainak megva- 5 ■lósításáért; Pártunk értelmi- $ ségi politikája; Tanácsi önál-J lóság — tanácsi demokratiz- $ mus, és így tovább. Ugyancsak októberben kéz- ^ di meg működését a tanítók 5 és tanárok számára létesített $ I pedagógiai szabadegyetem, ; $ valamint a tanácsi dolgozóik j részére rendezendő szónok- $ képző stúdió. Novemberben $ pedig sor kerül a mezőgazda- ; sági vezetők akadémiájának $ ünnepélyes megnyitására is. $ Gondolom, a kérdés logikus: $ nem lett volna egyszerűbb, ha $ a járási tanács vagy a köz- ! ségi tanács illetékesei az em-J lített feladatok elvégzése he- j lyett inkább egy rátermett ve-! zetőt kerestek volna a műve-1 lődési központ élére? A vá-! lasz — bánmennyire meglepő! is — nem. A művelődési köz-! pont több mint százéves épü-! lete nemcsak, hogy a korsze- $ rű igényeket kielégítő kultu- * rális események megrendező-! sére, de még a legelemibb| kulturális szolgáltatásokra! sem megfelelő. Annak ellené-! re, hogy tatarozták néhány! esztendővel ezelőtt, akár újra- ! kezdhetnék ezt a több száz-! ezer forintot igénylő munkát. J Nem azért, mintha korábbi! igazgatója nem vigyázott vol-! na kellő gondossággal az öreg! épületre, hanem mert ezen az! épületen érdemben javítani5 kerek egymillióért sem lehet.! Vizes, ledobja a festéket, mái- $ lik a fala. Megoldást csak egy! új, korszerű művelődési köz-J pont építése jelenthet a nagy-! község számára. Addig is! azonban, amíg erre sor kerül- $ hét, nem mondhatnak le a! kulturális életről, csinálni $ kell, ahogy arra éppen lehető- $ ség kínálkozik. Egy a lényeg:! dolgozni kell, mert ez a köz-! ség kultúrára vágyó lakosai*! nak az igénye és az érdeke. ! Prukner Pál !
