Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

1970. OKTOBER 4., VASÁRNAP FÜST UEGVei 'kMítíísp 5 NAPIRENDEN A TERMELÉKENYSÉG Szellemi tőke, alacsony kamatokkal Kongresszusi irányelvek ÚJ SZAKASZBAN Nem árt, ha meggyőzzük az olvasót arról, hogy az oktatás, a szakképzés valóban minden országban a gazdasági fejlő­dés szerves részévé vált, te­hát nem holmi árnyékbokszo- lás a munka termelékenysé­gének lassú emelkedése kap­ósán — mint első lépést, kiin­dulópontot — a hazai tapasz­talatokat elemezni. Mivel győzhető meg az olvasó? A nemzetközi összehasonlítással. Azzal például, hogy a szak­képzésben részesülők száma leggyorsabban a világ két leg­nagyobb ipari hatalmában, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban nőtt. Egymillió mérnök Évente 300 ezer mérnök és technikus kapja meg a szovjet felsőoktatási • intézményekben a végbizonyítványt. Míg az 1960—1961-es oktatási évben 2,4 millió volt a felsőoktatás­ban részt vevők száma, az 1967—1968-as tanévben ez 4,3 millióra emelkedett. Az Egye­sült Államokban 1940-ben 300 ezer mérnök dolgozott, 1950- ben számuk 545 ezret tett ki, 1965-ben viszont már túlha­ladt az egymillión...! Végül pedig, ha a hazai és a nemzetközi adatokat összevet­jük, megállapíthatjuk: az ok­tatás, a szakképzés mennyiségi része lépést tartott a tudomá­nyos-technikai forradalom diktálta követelményekkel, o lépéstartás azonban itt véget is ért. Ahogy a végzett szak­ember munkába lép, a logikai lánc megszakad: az oktatást és a gyárat fal választja el, a kenyéradónak semmiféle érde­keltsége nem fűződik ahhoz, hogy a frissen végzett szak­embert-mielőbb teljes leterhe­léssel foglalkoztassa. Jó példa erre mindaz, ami az ún. műszaki középkáderek­kel, a technikusokkal törté­nik. A számok'itt is önmaguk­ban sokat elárulnak. Az 1960—1961-es tanévben — hogy egészen pontosak le­gyünk — 99 990 volt a techni­kumi hallgatók száma. Az 1965—1966-os tanévben 157 600, az 1967—1968-as tan­évben 115 700, s az 1968-1969- es tanévben 89 ezer ... Vajon elképzelhető-e, hogy a gazdaság bármely , területe képes fölszívni a rendkívüli ingadozásokkal érkező szak­munkaerőt? Vajon föltételez­hető-e, hogy reálisan készítet­ték azokat a terveket, melyek rövid idő alatt ekkora eltéré­seket eredményeztek a kép­zésben részesültek számát te­kintve? S végül elfogadható-e, hogy a legfontosabb nemzeti beruházásban, s ráadásul ott, ahol a „hiba” korrekciója lehetetlen — a fölösleges vagy rosszul képzett szakembert se­hol nem tudják eredményt ho- zóan fölhasználni — hol hiány, hol túltermelés lépjen fel, s ezek váltakozva ismét­lődjenek? A forma változása nem elég A legutóbbi két-három esz­tendőben, éppen abból a fel­ismerésből kiindulva, hogy az oktatásnak, a szakképzésnek nem a pillanatnyi munkaerő- igények kielégítésében, ha­nem a gazdasági fejlődés, a nemzeti jövedelem növelése távlatainak megalapozásában van döntő szerepe, nagy erő­feszítések történtek a rend­szeresen újratermelődő ellen t- mondások okainak megszün­tetésére. Az emelt szintű szakmun­kásképzés létrehozása, a szak- középiskolák hálózatának megszervezése — és további gyors bővítése —, a felsőokta­tásban megvalósuló reform, így a többi között a felső­fokú technikumok, főiskolák gyarapítása — 1961-ben 17 ilyen intézmény működött, a hallgatók száma 1325 volt, 1969-ben 45 felsőfokú techni­kumban 19124 hallgató ta­nult — azzal biztat, hogy vé­ge szakad a formák örökös változtatásának, s végre maga a képzés, azaz az oktatás tar­talma, mélysége, korszerűsége kerül előtérbe. Ezt igazolja az is, hogy rövid idő alatt az or­szággyűlés két olyan törvényt fogadott el, mely a szakkép­zés gyökeréig nyúl le, s sok tekintetben teljesen új utakra tereli a szakmai oktatást. A teendőiknek ezen a terü­leten még inkább hangsúlyt ad az, .hogy a hetyen.es évek­ben erőteljesen éreztetni kez- di hatását a demográfiai mély­pont: az általános iskolát végző fiatalok száma 1971-től kezdve rohamosan csökken. Kevesebb lesz tehát a szak­munkástanulók száma stb., s így a meglevő munkaerő jobb, ésszerűbb, hatékonyabb fog­lalkoztatása nemcsak kívána­tos, hanem egyenesen elkerül­hetetlen. Diplomás adminisztrátorok 1960 és 1968 között évente átlagosan 3,9 százalékkal emelkedett a műszakiak ará­nya az iparban. Jó néhány iparág ennél jóval gyorsabban gyarapította a műszakiak tá­borát — a műszeriparban pél­dául 7,7 százalék volt az évi átlagos növekedési ütem, a vegyiparban 7,4, az építő­anyag-iparban 5,6 stb. —, s a legnépesebb szellemi hadsere­get a legjobb helyen, a gépek és gépi berendezések gyártá­sában találjuk. A növekedés számadatait tekintve tehát semmi okunk az elégedetlen­ségre, ám annál inkább, ha a számok mögött a sokat emle­getett hétköznapi valóságot vesszük szemügyre. Itt ugyan nem állnak ren­delkezésünkre adatok, de kü­lönböző szociológiai csoportok, illetve a szakszervezetek fel­mérései rész voltuk ellenére is sokatmondóak. így például megállapították, hogy a ter­melésben közvetlenül részt ve­vő mérnökök — a vizsgálat 26 nagyüzemre terjedt ki — mun­kaidejük 44 százalékában ki­fejezetten nem mérnöki mun­kát végeznek, s ténylegesen mérnöki képesítést kívánó fel­adataik ellátására csupán munkaidejük harmada, negye­de jut... A Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövet­sége országos vezetőségének februárban tartott kibővített ülésén fölszólalt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára is. Előadásában nagy teret szentelt a munka termelékenysége emelésének s azoknak a tényezőknek, me­lyek — a megtett állami intéz­kedéseket / követően — nap­jainkban kerülnek előtérbe, mégpedig a termelőhelyeken, a gyárakon, vállalatokon belül. Első helyen a műszaki fejlesz­tésről s vele szoros össze­függésben a szellemi kapacitá­sok mainál jóval nagyobb ki­használásáról szólott. S ha er­re minden termelői kollektí­vában végre sor kerül, akkor az sem késhet soká, hogy föl­ismerjék ma és holnap szoros összefüggését, s a munka ter­melékenységének növelését már a magvetéskor elkezdjék, az ipari tanulóik képzésénél, a mérnökök, technikusok friss diplomájának átvételékor. Mert a tartósan lelassult nö­vekedési ütem csakis minden tényező számításba vétele után válthat át új útra: az egyenle­tes emelkedésre. szabódik a háziasszony —, bútorra még nem tellett, és a befőtteket sem tudom hova el­rakni. Eszemben sincs szót fogad­ni, ilyen jó beosztású, tágas, szép családi házat ritkán lát­tam életemben. Még akkor is, ha bútorra egyelőre nem tel­lett Filcsik Pálné tsz-tagnak, aki két gyermeket nevel, és háromszobás, összkomfortos házat épített — özvegyen. Esztendeje temette el a férjét, abban a hónapban, amikor az utolsó részletet tör­lesztette a szoba-konyhához felvett tízezer forintos köl­csönből. Már az a kis ház is 48 ezer forintot ért a telekkel együtt. Ez a mostani kétszáz­ezerbe került, s. ebből mind­össze hatvanezret kért az OTP-tőL Filcsikné mindent korán kezdett életében: munkát, há­zasságot, özvegységet. Tizen­négy éves volt, amikor — csa­ládtagként — munkába állt a gödi Egyesült Dunamenti Ter­melőszövetkezetben. Tizenhét, amikor férjhez ment, s belé­pett a tsz-be, és huszonnyolc, amikor megözvegyült. — Édesanyám is özvegyen nevelt három gyermeket, alig várta, hogy a magunk lábára álljunk. Így lettem én asz- szony, s egy év múlva anya, jóformán gyerekfejjel. Végszóra érkezik a kisfia, — úgymond — a jobb keze A kislány még nem jött haza a napköziből. Estébe hajlik a nap, hűvö- södik. Filcsikné összehúzza magán a kardigánt. Űj szálloda A fővárosi szállodaépítési program keretében új létesít­mény előmunkálatait kezdték meg a budai várnegyedben. Képünkön: az új szálloda ala­pozásához talajvizsgálatot vé­geznek. ETYEK Pezsgőszőlők A Budafoki Állami Pince- gazdaság etyeki célgazdaságá­ban megkezdték a „pezsgő­szőlők” szüretelését. A ter­méseredmények elég bizta­tóak, a minőség azonban vi­szonylag gyenge. A pezsgő­szőlőkből előreláthatóan 28 000 mázsát takarítanak be Etye- ken. — Hogy mert nekivágni, egyedül, az építkezésnek? — Azt akartam, hogy a gye­rekeimnek jobb legyen, mint nekem volt. Szép otthonuk, biztos fedél a fejük felett. Va­sárnapi ügyeletet vállaltam a virágkertészetben, lemondtam minden szórakozásról, új ru­háról, hogy mielőbb össze­gyűljön a házravaló. Aztán meg jók az emberek. Egyik sógorom, Fekete István kőmű­ves építette fel a házat. Má­sik sógorom, Karászi János la­katos segített neki. A szövet­kezetből meg egymás után jöttek a jó ismerősök, egy-két napi munkával segíteni, in­gyen: Oláh Imre és Horváth Mihály a gépműhelyből, Jám­bor Ferenc, Nagy József a traktorosbrigádból. Fekete Mi­hály szerelő. Nem is tudtam, hogy köszönjem meg nekik. Ügy csináltak mindent, mint­ha maguknak építenék. — A szövetkezet mivel se­gített? — Hát... fuvart adott az építőanyagok szállításához... Meg háromezer forint előle­get... Mégiscsak jó dolog a közös­séghez tartozni — nyugtázom magamban elégedetten —, nem hagyja magára a bajban az embert. — Év végére le is telik a fuvarköltség, már csak 2800 forint van hátra belőle. A fuvarköltség? — Azt hittem, ingyen kapta a fuvart, segítségül. Jó, hogy a fizetési előlegre nem kell kamatot fizetnie? — Azt is kell: hat százalé­kot. Jaj, azt még ki sem fi­zettem! A párt IX. kongresszusa az ipar számára új fejlődési sza­kaszt jelölt meg, a gazdasági reform megvalósításával az intenzív fejlesztés útját. Majd’ három esztendő telt el a gaz­daságirányítás reformjának bevezetése óta, s az eredmé­nyek összessége, a haladás iránya, az iparban végbemenő változások igazolták a IX. kongresszuson meghatározott gazdaságpolitika helyességét, célravezető voltát, azt, hogy az ipar valóban új szakaszba lépett. Ha csak a megye ipa­rát tekintjük is, megállapít­hatjuk: az átmenet lényegé­ben zökkenőmentes volt, hi­szen Pest megye szocialista ipara 1968-ban 9,2, 1969-ben pedig 5,8 százalékkal növelte termelését. (Ami fölötte áll az országos növekedésnek mind­két esztendőben.) Lényegében, írtuk előbb, mert az összha­tásra ügyeltünk. Ám ha a részleteket nézzük, ha azt vizsgáljuk, hogy egyes iparte­rületek, tevékenységi körök miként reagáltak a változá­sokra. már fényeket és árnya­kat is fölfedezhetünk az egé­szében biztató képen. A Központi Bizottság irány­elvei a párt X. kongresszusé­ra joggal állapítják meg a gazdaságirányítás reformjá­ról, hogy: „Céljainknak meg­felelően, magasabb színvonal­ra emelte a szocialista terv- gazdálkodást, kedvezően hat a gazdasági élet egészére. Ered­ményesen felhasználjuk a szo­cialista áru- és pénzviszonyo­kat.” Ugyanakkor — s meg­különböztetett hangsúllyal — szólnak arról is az irányelvek, hogy: „Néhány tényező ked­vezőtlenül befolyásolta gazda­ságunk egészséges fejlődését, hátráltatta gazdaságpolitikai céljaink elérését. Nem emel­kedett kielégítően a munka termelékenysége és a terme­lés műszaki színvonala.” Az új szakasz tehát nem könnyű szakasz, nem gondok nélkül való. S ríiég 'kevésbé szenved a teendők hiányától. A termelésnövekedés terve­zettnél kisebb hányada szár­mazik a termelékenység emelkedéséből, akadozó, egye­netlen volt a beruházási te­vékenység, eredményei lassan, Jó dolog a közösséghez tar­tozni?!... Filcsikné 15 éve dolgozik a tsz-ben, tizenkét éve tagja is a szövetkezetnek. A több ezer forintos fuvar- költséget mégis, egy összeg­ben, azonnal le akarták tőle vonni.­— Szigorú fegyelmet tart pénzügyekben a főkönyvelőnk, vigyáz minden fillérre, ami a közösé — magyarázza Fil­csikné a helyzetet. Figyelem a hangját, a sze­mét: meggyőződéssel beszél. Csakhát... A fegyelem meg az emberség nem zárják ki egymást sohasem. Itt pedig elkelt volna a segítség. A fu­vardíj, az SZTK-biztosítás, és — októbertől kezdődően — az OTP-törlesztés, súlyos terhet jelent ennek az egyedülálló asszonynak. Még akkor is, ha az alsógödi tanács, kérvényre sem várva, magától folyósítja a havi 270 forint szociális se­gélyt, váljék dicséretére ... — Nem panaszkodhatom — bizonygatja Filcsikné. — A nővéremtől nyári ruhát kap­tam ... Az ácsmunkákat úgy végezték el a házon, hogy a mester azt mondta: „Majd megfizeti, Ica, ha lesz pénze. Nem sürgős...” Én mondom: jók az emberek... Rövidesen meglesz a konyhabútorom: világoskék, beépített konyhát szeretnék ... Aztán a kerítés következik... — A kerítés?! — körbepil­lantok a szép, de üres szobá­kon. — Miért nem bútort vesz elébb? Vagy ruhát, ci­pőt, ami kell? — Megszólnának az embe­rek. Nálunk azt mondják, hogy szép házhoz szép kerí­tés illik. Már kérdezték is, mikorra készül el? Jók az emberek?! Nyíri Éva sok késéssel érnek csak be, a fogyasztási cikkek előállításá­ban sűrűn tapasztalhatók fönnakadások, újra és újra hiánycikké válnak egyes ter­mékek, mások minősége rom­lik vagy nem javul, miközben az áruk .felfelé halad. Hiba lenne tehát, ha az el­ért s kétségbevonhatatlan eredmények bárhol, bárkiben azt az illúziót keltenék, hogy minden rendben van, nincse­nek alapvető s lényeges tenni­valók. A negyedik ötéves terv­be foglalt feladatokat — a ter­vet éppen mostani ülésén fo­gadta el, az országgyűlés — csakis akkor lehet sikeresen megvalósítani, ha minden te­rületen, minden beosztásban ax új szakasz támasztotta köve­telményekhez igazodik a mun­ka, ha gyorsabb, rugalmasabb lesz az iparvezetés éppúgy, mint a vállalati irányítás. A folyamatos fejlődés ugyanis az irányítást, a vezetést állítja előtérbe, a dolgok menetét döntő mértékben ezzel, az irá­nyítással, termelésszervezéssé, kapcsolja össze. Hazánkban ma a meglevő anyagi-technikai alapok is többet tennének le­hetővé, mint amit eredmény­ként fölmutathatunk. Annak ellenére, hogy a termelés mű­szaki színvonala nem emelke­dett kellő mértékben, a meg­levő állóeszközök hatékonysá­ga is alacsony, a termelőbe­rendezések nagyobb része csu­pán egy-másfél műszakot dol­gozik, megtérülésük tehát las­sú, erkölcsi kopásuk viszont gyors. Az iparban végbemenő szer­kezeti változások, néhány ipar­ág átlagosnál gyorsabb fejlő­dése — vegyipar, közlekedési eszközök gyártása, híradás- és vákuumtechnikai ipar — nem jelentheti azt, hogy másutt, a lassabban fejlődő területeken kevesebb a tennivaló. Sőt! Ott van szükség igazán az új sza­kasz diktálta követelmények fölismerése. Mindaz például, ami a textil- és textilruházati iparban végbement a legutób­bi két esztendőben, nyomaté­kos figyelmeztetésként szolgál­hat arra, hogy nem létezik biztonság, s a piaci ítéletek egyre inkább ítéletek a szó szoros értelmében. Az irány­elvek megvitatásakor — érthe­tően — az ipari üzemek párt- szervezeteiben a felszólalók túlnyomó többsége a gazdasági kérdésekhez s függvényükhöz, az életszínvonalhoz fűzött megjegyzéseket, bírálatot. Ma már általánosnak nevezhető az a folyamat, amelynek eredmé­nyeként a dolgozók fölismerik a végzett munka értéke s az életszínvonal emelése közötti összefüggéseket. Ám itt meg­állni nem lehet. A fölismerés­sel semmire nem jutunk, ha késnek az intézkedések, ha té­továk a cselekedetek, ha a ve­zetés nem tölti be tökéletesen feladatát. Jogos megállapítás: a nép­gazdaság egésze erősen előre van az új szakasz jelentette úton, s most már — de még inkább a következő években a vállalatokon a sor. Az in­tenzív fejlesztés nem csupán társadalmi összességében meg­fogalmazott kívánalom, hanem kívánalom egy-egy meghatá­rozott iparág, vállalat esetében is. Eddig még úgy-ahogy el­boldogultak ott, ahol csak sza­vakban vettek tudomást a fej­lődés új szakaszáról, s csele­kedni a régi módon cseleked­tek. Az ötéves tervben foglal­tak, a kongresszusi irányel­vekben megfogalmazottak vi­lágossá kell hogy tegyék: a szavak csak szavak maradnak; az eredményeket tettek szülik: Rilzánozas Négymillió forintos költség­gel kialakított új üzemrész próbáját kezdték meg a győri házgyárban. Itt alkalmazza először a hazai építőipar, a jármű- és közlekedésiparban már ismert és jól bevált rozs- dásodás ellen védő eljárást, a rilzánozást. Az új üzemben a lépcsőkorlátokat, a radiátoro­kat, a falon kívül elhelyezkedő csöveket és egyéb apró szerel­vényeket teszik védetté 15—20 évre a rozsdásodástóL A két- és négyszemélyes, háztartási MQFÉM ll P P (F t>P PP kavexo%© garanciális és egyéb ' JAVÍTÁSÁT ELVÉGZI és PÓTALKATRÉSZ­IGÉNYÉT kielégíti az Budapest VII., Dohány u. 73-75. Telefon: 421-287. A vidékiek postán is beküldhetik hibás készülékeiket. A garanciajegyet kérjük mellékelje. Unitechnika Ktsz Mészáros Ottó JÓK AZ EMBEREK — Jaj, ne nézzen körül —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents