Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-28 / 253. szám

1970. OKTOBER 28., SZERDA «JT »ICC» kJŰrlesp KONGRESSZUSI VERSENYBEN Többet, mint Burgonyaföldön j Pártértekezletek utón Ahogy közeledik a X. párt- kongresszus időpontja, úgy válik egyre bizonyosabbá, hogy a Szentendrei Papírgyár dolgozói teljesítik kongresz- szusi vállalásaikat.. Felajánlá­saik három fő pontja: az esz­tendő végéig kétszázhar­mincöt tonnával több papírt állítanak elő, száz tonnával túlteljesítik papírfeldolgozási tervüket és egymillió-hét­százezer forint nyereségtöbb­letet érnek él. Mindezt a ter­vezett hulladékszázalék csök­kentésével, a termelékenység fokozásával, gépállásidő-meg- takarítással, kevesebb energia­felhasználással, valamint új termékek bevezetésével kí­vánták elérni. A verseny motorja az a huszonöt brigád, amely a megtisztelő szocialista cím megszerzéséért küzd a gyár­ban. Tavaly még csak tizen­hét brigád vetélkedett. Az idén, felszabadulásunk hu­szonötödik évfordulójának tiszteletére emelkedett szá­muk éppen huszonötre. A brigádok közül is az első a tavaly aranykoszorús jel­vényt szerzett Táncsics bri­gád, amelynek vezetője Lanszki István, aki már har­mincegy esztendeje dolgozik a gyárban, aki ez idő alatt volt már élmunkás, kétszeres sztahanovista, kétszeres ■ ki­váló dolgozó és ugyancsak két alkalommal kapta meg a könnyűipar ' kiváló dolgozója kitüntető jelvényt. A Tán­csics brigád a kongresszusi verseny keretében száznégy százalékos tervteljesítést vál­lalt a többi között. És ha­sonló vállalásokkal vesznek részt a versenyben a többi brigádok is. Az idei első háromnegyed év mérlege kedvező képet mutat. A vállalt egymillió-hétszázezer forintos nyereségtöbblet már eddig meghaladja a négy­millió forintot és az ész­tén dővégére , biztosan túljut­A' gyar ' papírgyártó ' rész­lege szintén becsülettel eleget tesz adott szavának. A vállalt kétszázharmincöt tonna több­letből október elsejéig száz- hatvannégy tonnát teljesítet­tek és november elsejéig el­érik a kétszáz tonnát, az esz­tendő végéig pedig talán még meg is tetézik valamennyivel vállalásukat. Ahol még elmaradás tapasz­talható, az a gyár papírfel­dolgozó részlege. A teljesítést itt objektív tényezők is aka­dályozták. A feldolgozó rész­leg dolgozói azonban fogad­A sárvári cukorgyárnak ad­ta bérbe két raktárát a cher- nelháza—damonyai Répcevöl- gye Termelőszövetkezet. A tá­rolási gondokkal küzdő gyár 200 vagon cukrot tud elhelyez­ni a termelőszövetkezet raktá­raiban. A tsz-ben tárolt cuk­rot a téli időszakban a szövet­kezet asszonyai és lánytagjai 1—5 kilós csomagokba mérik szét Kispest 100 éves Száz évvel ezelőtt céh­mesterek, iparosok vetet­ték meg a mai XIX. ke­rület, Kispest alapjait. A centenárium alkalmából kedden ünnepi tanácsülést tartottak. A századforduló idején csupán harmincezer lakosú Kispesten ma már hetvenezren élnek.* Épül az} új városközpont, új lakó­telepek nőnek ki a föld­ből. Az ünnepi tanácsülés után a kerületi Ifjú gárda művelődési házban meg­nyitották a Kispest száz­éves történetét felelevenítő kiállítást, amelyen a hely- történeti gyűjtemény több mint kétezer írásos, tárgyi és fotodbkumentuma idézi a kerület múltját, jelenét. koznak: ők sem akarnak el­maradni a papírgyártók mö­gött, amit felajánlottak, azt valóra is váltják az esztendő végéig. S hogy ígéretük nemcsak ki­mondott szó csupán, tettek sora bizonyítja. A kiszerelő üzemrész — vagyis ahol a pa­pírfeldolgozás folyik — va­lamennyi brigádja kongresz- szusi összesített pótvállalást tett szeptember 28-án, amely­ben a többi között az is sze­repel, hogy rendszeresén fog­lalkoznak az üzemrész nem brigádtag dolgozóival. Ez azért fontos, mert ebben az üzemben nagyon sok fiatal lány dolgozik, akik nemrég kerültek a gyárba. Az, hogy minél előbb beletanuljanak munkájukba, az üzemrész kongresszusi vállalásának maradéktalan és mielőbbi tel­jesítését is szolgálja. A másik érdekes kezdemé­nyezés : október elsején kong­resszusi őrség alakult a gyár­ban. Ez a különböző szak­emberekből alakult nyolcta­gú brigád azt vállalta, hogy minden rendkívüli munkát soron kívül elvégeznek, hogy a vállalások teljesítésében semmiféle fennakadás ne le­gyen. — P — mm Tények, tanulságok A fóti Vörösmarty Tsz, Bu­dapest egyik „kis éléskamrá­ja”, az idén 70 holdon termelt burgonyát. A várt 60 mázsás holdanként! átlagtermés he­lyett 100—110 mázsát takarí­tanak be. Befejeződtek a megye kom­munistáinak járási, városi pártértekezletei. Október ele- j jén a Csepel Autógyár, s Gö­döllő város kezdte a sort, va- I sárnap pedig o ceglédi járás j kommunistái zárták le az ese- I ménysorozatot. Valóban ese- , ménysorozat volt ez, minde­nütt érdeklődés, figyelem kí­sérte a kommunisták járási, városi találkozóját, azt a fele­lősségteljes munkát, amelyet a küldöttértekezleteknek kellett elvégezniük négy esztendő té- nyeinek, tanulságainak össze­gezésével, s a holnapi teendők körvonalazásával. A szó szoros értelmében munkaértekezletek voltak e tanácskozások, külsőségeikben ünnepiek, de nem látványos­ságra törekvők, tartalmukban viszont annál sokszínűbbek. Jó, hogy így volt ez, hogy a j tagság bizalmából megválasz­tott küldöttek a munkára, a tennivalókra összpontosították figyelmüket. Gazdag négy esztendő Nem túlzás: köteteket tölte­ne meg mindaz, ami a megye járásaiban, városaiban a négy esztendő alatt történt. Esemé­nyekben, tettekben gazdag Kongresszusra készülve Szakmája: hengerész, technikusmezőgazdász Hivatása: párttitkár Czencz Imre „civilben” a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat monori központjának főmezőgazdásza. De akárcsak vállalatát, őt magát is sajá­tos kettősség jellemzi. — Miben nyilvánul meg a kétszeres kettősség? — A vállalat tulajdonkép­pen két különálló, ■ mégis ösz- szetartozó egység: az egyik a fenti, hosszú elnevezésű vál­lalat központja, azaz anyag és áruforgalmi, üzemfenntartási, technológiai, ellenőrzési-szer­vezési, műszaki fejlesztési, kereskedelmi, pénzügyi, üzem- gazdasági osztálya. Valamint, helyileg közvetlenül az előb­bihez nőve, működik a válla­lat monori fiókja, a helyi ter­melőüzem. Hiszen a megyei kiterjedésű üzem ezerkétszáz főt foglalkoztat — ebből mint­egy százan alkotják a közpon­tot. — Miért fontos ennyire hangsúlyozni a területileg egy­benőtt irányító központot, va­lamint a helyi termelőüze­met? — Csak a viszonyíthatás miatt! Csak ilyen módon vet-, hetjük össze teljesítményüket tárgyilagosan a többi üze­meinkkel. Máskülönben szó sincs elkülönülésről; ellenke­zőleg! — tiltakozik Czencz Imre; majd így folytatja: — Annál inkább, mert ez év május tizenötödike óta egyesült a két, addig önálló pártalapszervezetünk. Vala­mennyiünknek az volt a vé­leménye, hogy ebből a szem­pontból differenciálódni, a mi helyzetünkben fölösleges, fél­remagyarázható megkülön­böztetés. Minek a külön fizi­kai. a külön alkalmazotti pártalapszervezet? Szerintem egy a fontos, hogy minden párttagunk jó kommunista le­gyen! — Hányán? — Az együttesen három- száztizenkét dolgozóból hat­vanöt a párttag. Ugyanakkor: egyre magasabbak a követel­mények — formális párttag­ságnak nem vagyunk hívei, ez hígítás lenne. Morális kri­tériumokon kívül egy ma fel­vett párttagnak munkafegye­lem tekintetében épp úgy pél­dát kell mutatnia, mint poli- tikai-szakmai-gazdasági ön­képzésben. Ez pedig —- kinél kikerülhetetlen objektív kö­rülmények miatt, kinél szub­jektív gátak okán — nem könnyen oldható meg bárki­nél. Épp ezért ez évben, azaz a májusi egyesülésünk óta mindössze egy új párttagot vettünk fel, egy gépkocsiveze­tőt.- ............~ — Az egyesülésük előtt Czencz elvtárs melyik alap­szervezet titkára volt? — Az alkalmazottié. Ez lo­gikus is volt, főmezőgazdász végzettségemből és pozícióm­ból következően. De azért ez nem olyan egyszerű. Azt pro­ponáltam: az egyesült alap- szervezet titkára legyen fizi­kai munkás. Engem választot­tak — s most újraválasztot­tak. — Az újramegválásztásában mit lát bizonyítottnak? — Ez az, amire azt mond­tam: nem olyan egyszerű. Mert igaz, hogy szellemi ve­zetőállásban vagyok, végzett­ségem is ilyen. De azonosnak érzem magam azzal a szellem­mel is, amely az egyesült alapszervezetünket életre hív­ta. Hogy mondjam? Ehhez tudnia kell, hogyan jutottam odáig, hogy mint szellemi dol­gozót tüntethettek ki bizal­mukkal — olyan szellemi dol­gozót, aki szíve szerint, leg- belül mindig munkásnak ér­zi magát. Anyám salgótarjáni bányászszülök gyermeke, apám kőművessegéd volt, ti­zenkilencben lakásügyi biz­tos, és mint ilyennek, a Ta­nácsiköztársaság bukása után volt mitől rettegnie. Föld­kunyhókban nyomorgó pro­letárcsaládokat helyezett vil­lákba — a bukás után nem volt maradása, emigrációba kényszerült a család, és csak az amnesztia után, anyám rá­beszélésére tértünk vissza Ma­gyarországra. Salgórtárjánban telepedtünk le, s bár én kő­művesként szabadultam, ak­kor ahol három ház volt, leg­alább hat éhes kőműves, így örültem, hogy segédmunkás­nak felvettek a tarján! acél­gyárba. Kitanultam hideghen­gerésznek. Tizenöt évig dol­goztam ott. 1949-ben aztán el­végezhettem a mezőgazdasági akadémiát. Hát így lettem szellemi dolgozó, és szakma­halmozó ... És ezért nem fe­ledhetem el munkásvoltomat! — Mint mondotta, a párt­tagság követelményekkel jár. Vagyis, aki nem fejleszti tu­dását, az csak formális párt­tag, de nem teljes értékű kom­munista. És a megfordítottja? A pártonkivüliek továbbkép­zésére például fordítanak-e fi­gyelmet? — Húszán jelentkeztek ,.az. idén szervezett marxista—le- hinista középiskolára, közöt­tük pártonkivüliek is. Hunya­di Ferenc vezeti, a kereskedel­mi osztályunk vezetője (mar­xista egyetemi végzettsége van, akárcsak az igazgatónk­nak — helyi vezetőinknek ál­talában megvan a hároméves, a marxista—leninista középis­kolai oktatást ők tartják ná­lunk). Ezenfelül kilencvenné­gyen jelentkeztek ez évben a politikai gazdaságtan tanfo­lyamra. — Tudna-e példamutató kom­munistát említeni a fizikai dolgozók között; olyat, aki ki­emelkedik minden tekintet­ben? — Itt van péhjául Tóth Fe­renc. Harminc körüli, csalá­dos ember; eddig műhelymun­kás volt Tavasz óta meós, el­végezte a hároméves marxis­ta egyetemet, különben, járási munkásőrszázad-parancsnok, s hogy kitűnik a munkában, a tanulásban, a gyakorlati-el­méleti pártmunkában is, ez dialektikus. — Természetesnek hangzik, mégsem bizonyos, hogy a kör­nyezetére serkentően hat a példája. Elképzelhető, hogy a többiek sorából mindenáron kitörni akarónak látják a tár­sai, annál inkább, mert ez a legkényelmesebb álláspont? — Fogas kérdés. Nálunk a fizikaiak mintegy tíz százalé­kának lehetősége nyílik arra, hogy továbbképzés helyett az otthoni fusizást válassza. Mo­nori, Monor környéki lakosok, legtöbbjüknek ház körüli kis kertje is van, nagy a vonzása a ház körüli (nem is haszon­talan) tevékenységnek, a be- gúbózásnak. Mégis azt mond­hatom, többségüket alaposan foglalkoztatja minden időszerű kül- és belpolitikai esemény, mozzanat. Felvetették például őszintén az árak alakulását. Egyszóval: van véleményük, és azt nyíltan, nyilvánosság előtt hangoztatják, érdeklőd­nek a közügyek iránt. Igye­kezünk elősegíteni, hogy véle­ményük, hozzászólásaik, ja­vaslataik realizálódjanak — s hogy minél többen kövessék a környezetükben tapasztalható pozitív példákat! Pereli Gabriella időszak volt ez. A budai já­rásban hatalmassá növekedtek az ipar óriásai, az erőmű és a finomító Százhalombattán. A nagykátai járás az iparosodás szép eredményeit tárhatta a megye nyilvánossága elé, a dabasi, a ceglédi járásban a közös gazdaságok erősödését állapíthatták meg, Vácott, Gö­döllőn a lakosság életkörülmé­nyeinek javulása kapott fontos helyet a mérlegben,. s nem akadt egyetlen olyan tanács­kozás sem, ahol ne beszélhet­tek volna jóleső érzéssel az eredményekről, a fejlődésről, a haladásról. Ne röstelljük leír­ni: büszkeségre, a becsületes munka örömére ad okot a négy esztendeihez mérten gaz­dagabb jelen, még akkor is, ha minden reálisan gondolko­dó ember előtt világos a gon­dok légiója, a teendők serege. Mert vannak gondok, bajok, hibák, a gyorsabb haladás út­jában nemcsak objektív aka­dályok állnak, hanem olyanok is, amelyeket jobb, alaposabb, ésszerűbb munkával félretol­hattunk volna. Jó, hogy szó esett ezekről a küldöttértekez­leteken, sőt, az sem lett vol­na baj, ha néhány tanácsko­záson még több szó esik róluk. Tapasztalható volt ugyanis, hogy az összegezés, a járás, a város fejlődésének négy esz­tendőre kiterjedő áttekintése elsősorban a tényekre szorít­kozott, s a szükségesnél kisebb figyelem jutott a tényekből következő tanulságokra, a té­nyek alkotta folyamatok elemzésére. Érvényes ez az írásban beterjesztett beszámo­lók némelyikére éppúgy, mint a vitákra. Azokra a vitákra, ahol.a felszólalók többsége a maga munkaterületének hala­dását ecsetelte, s valahogyan elfeledkezett az összefüggé­sekről, arról, hogy semmi nem áll magában, hanem minden mindennel összekapcsolódik. «itt&tcjvn frCmwi Ritka kivételtől eltekintve, a járási, városi pártértekezle­teken nem hangzottak el túl­zó, irreális vélemények, sem pozitív, sem negatív előjellel. Még azokon a tanácskozáso­kon sem, ahol egy-egy fel­szólalás alatt és után átforró­sodott' a légkör, ahol a szóno­ki emelvényről kemény han­gon bíráltak jelenségeket, ese­ményeket, intézkedéseket. A pártbizottságok beszámolói, a felszólalók egyaránt a reális nézőpontból ■ ítélték meg a gondokat: azt keresték, mi­ként lehetne változtatni azon, ami rossz, hogyan formálhat­nánk közös munkával, párt­tagok és pártonkivüliek ösz- szefogásával tökéletesebbé mindennapjainkat. Keresni, kutatni kell való­ban a jobb, célravezetőbb megoldásokat, hiszen van ja­vítani való. Az iparban a munka termelékenységének lassan emelkedő színvonala, a műszaki fejlesztés elmaradott­sága, a mezőgazdaságban az alap- és a kiegészítő tevé­kenység közötti egészséges arányok megteremtése, az ál­lattenyésztés fejlesztése, a la­kosság életkörülményeinek javításában a lakásépítés meggyorsításának lehetőségei — csupán kiragadott példák arra, hogy mi mindennel fog­lalkoztak a pártértekezlete­ken a felszólalók, s természe­tesen az írásbeli s szóbeli be­számolók. A kiragadott pél­dák ugyanakkor arra is fi­gyelmeztetnek, hogy a meg­választott pártbizottságokra rendkívül sokrétű, bonyolult összefüggések rendszerében elhelyezkedő feladat hárul, s e feladatnak csakis munka- módszereik, munkastílusuk további fejlesztésével lesznek képesek megfelelni. Szükség van ennek meg­különböztetett hangsúlyozá­sára, mert a teendők évről év­re bonyolultabbá válnak, a gazdasági életben épp úgy mint a más területeken vég­zett tevékenységben. Életünk korszerűsödése ugyanis min­den tekintetben magasabb fo­kú szervezettséget követel, s e magasabb fokú szervezettség megteremtője csakis az irá­nyítás, a vezetés jobb szín­vonala, tökéletesedése lehet. Nem véletlen, hanem napja­ink valóságából következő természetes tény, hogy a párt- értekezleteken sűrűn terítékre került a Vezetés — a gazdasá­gi és politikai vezetés egy­aránt —, s hangot kapott az az igény, amely a vezetők na­gyobb egyéni felelősségét, a döntések következményeit is fölmérő alaposságát fogalmaz­ta meg fontos követelmény­ként. , Az egység ereje Hiba lenne a pártértekezle­teken megnyilvánult egységet úgy felfogni, hogy a párttagok egésze, s az általuk választott küldöttek kivétel nélkül min­den kérdésben egyetértettek. Egység volt az alapvető po­litikai célokat, gazdasági, tár­sadalmi feladatokat illetően, s egység abban is, hogy jobban, célratörőbben, lehetőségeinket ésszerűbben fölhasználva kell dolgozni a következő eszten­dőkben. Az egységnek ez a fajtája hatalmas erő, szilárd alap a teendőkhöz, amire épí­teni lehet. Ám úgy építeni, hogy közben sehol se feled­kezzenek el a részletek meg­ítélésében mutatkozó sokféle nézetről, véleményről, arról, hogy továbbra is vitatkozni, érvelni kell. Az élet ugyanis nem ad mó­dot a hosszas pihenőre, a meg­állásra. A járási, városi párt­értekezletek is e folyamaltos munka fontos állomásai vol­tak. azé a munkáé, amely folyt a pártértekezletek előtt, s folyik utána is. E munka, amely életünk minden terüle­tére kiterjed, egyre nagyobb mértékben kell, hogy támasz­kodjék a széles tömegek véle­ményére, hiszen a tömegek egyetértő, cselekvő támogatá­sát csakis így szilárdíthatjuk meg. Ezért nincs helye az itt— ott hangot kapott türelmetlen- kedésnek, annak a téves fel­fogásnak. mely adminisztratív intézkedésekben véli megtalál­ni a gondok megoldásának út­ját, módját. A rendeletek, a hatósági intézkedések nem he­lyettesíthetik a politikai mun­kát, a felvilágosítást, a meg­győzést. társadalmi kérdéseket nem lehet igazgatási eszközök­kel megoldani. S ha már erről szóltunk, akkor azt is hozzá­tehetjük: egyre kevesebb a létjogosultsága annak a felfo­gásnak is, amelynek képvise­lői — a pártértekezletek né- melvikén — minden gondban, bajban másoktól, felsőbb szer­vezetektől. testületektől várták a cselekvést, s a leefontosabb- ról. a salát dolgukról, teen­dőikről feledkeznek meg. A pártalapszervezetek be­számoló. kongresszusi iránvei- veket megvitató, s vezető'sé'’- választó ta ggvűlésein — mint ezt a pártértekezletek össze­gezték — rengeteg hasznos bí­rálat. véleménv. javaslat hangzott el. A pártszervezetek munkája gazdagodott. elm=~ Ivült. a kommunisták tevé­kenysége felelősségteljesebbé lett. A járási, városi küldött­értekezletek már jóval na- gvobb távlatból mérlegeltek a megtett utat, s a teendőket, ám e távlat nem zsugoríthat­ja apró ponttá azt. ami az alapszervezetekben elh annzott, s amit a tagság a küldöttekre bízott. Igaz. a kűldöttérteke*- letek a tárásokban, városok­ban befejeződtek, de a párt­tagság. s q felsőbb pártszerve­zetek állandó és rendszeres eszmecseréje nem korlátozód­hat egv-egv ritka alkalomra, s e folyamatosság megteremtése az újonnan megválasztott pártbizottságok fontos teendő­je. Holnap összeül Pesit megve kommunistáinak küldöttérte­kezlete, hogy most már me- gvei összességben végezze el azt. amit a járások, városok kommunistái megtettek. A me^ve tizen hé* tárásában, vá­rosában. rawüzemében meg­tartott nártértekezletek azt ta­núsították. hogy nehéz, de eredménves négy esztendőről készült a mérleg. A megvei küldöttértekezletnek tehát még inkább van mit az ered­mények és gondok serpenyő­jében elhelyeznie.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents