Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
8 hírlap 1970. OKTOBER 25., VASÄRNAP SZENTIVANYI KALMAN: Csokoládés torta kátrányzuhatag; és a szeme kicsi volt, a fogai fehérek, szabályosak. _ > — Éhes vagy, ugye Juan? Mit készítsek? — Semmit, apám. Majd holnap. A mécses fénye táncoltatta az árnyékokat. J uan vetkőzni kezdett, de amikor kibújt az ingéből, elfordult, hogy az apja ne lássa a mellén húzódó friss forradást. — Hát igen ... Megszöktünk. Hallgatott egy darabig, állát tenyerébe támasztotta. — De hát hiába — folytatta. — Néhány óra alatt összefognak bennünket. Az öreg arcán széles mosoly villant Mintha jóleső, hűs szellő simogatná. — Jó, jó, fiam. No, csak feküdj le. — Az ám... Alig látok már az álmosságtól! Szemhéja lecsukódott. Keze, lába nehéz volt, mint az ólom. — Apám — mormogta fájdalmában —, csapja ki legelni a Moritót. Szegény állat még éhen pusztuL Az öreg fölkelt. Amikor kiment, a távolból panaszos bőgés ütötte meg fülét. Találgatni kezdte, hol kóborolhat az a bika; aztán ezt gondolta: — Valami szerencsétlent elért a végzet. Az ég felhős volt és sötét. Juan Antonio fölriadt a kutyaugatásra. Ösztöne megsúgta, mi történhetett, s egy ugrással a széknél termett. Fölkapta revolverét, és lábujjhegyen átosont a szomszéd szobába. Apja még aludt. Kilesett az ablak- résen, és a félhomályban megpillantott egy szakasz katonát. Másvalaki könnyen kerítésoszlopnak nézte volna őket. Amikor megfordult, apja már ült az ágyon. — Itt vannak, apám — szólt szárazon. És hozzáfűzte: — Menjen ki, és mondja meg nekik, hogy megadom magamat. Az öreg elsápadt. Pupillája összeszűkült, gombostűfejnyivé zsugorodott, metszőén éles pillantást vetett a fiára. Zajtalanul odalépett hozzá, és tompa hangon, szó tagolva mondta: — Ezt vártam tőled a legkevésbé... Juan Antonio csodálkozva kapta föl a fejét. Gyávának tartja őt az apja? Vak dühvei markolta meg a pisztolyát, szinte összelapította tenyerében. Nyugodtan, mintha mi sem történt volna, a kicsi öregember felöltözött. Aztán szilárd léptekkel az útra nyíló ajtóhoz ment, és határozottan, tétovázás nélkül kinyitotta. S mielőtt az őrmester parancsot adhatott volna, hogy rálőjenek, érces hangon odakiáltattá az ámuló csoportnak: — A fiam itt van, és megadja magát, ha megesküsztök, hogy együtt lőttök le bennünket. Ezzel összefűzte mellén a karját, és nézte, hogyan aranyozza be a kelő nap a fenyőfák koronáját. (Fordította: Várady László) SARATOK (MIT Foto, Keleti felv.) \ JUAN BOSCH: \ | A szökevény $ C ötét tócsák, tintaszínű lagúnák kavarog- $ ^ nak előtte. Persze, az álom el-elnyom$ ja az embert, ha nem akarja is. Tágra nyi- $ tott szemmel, feszülten figyel. Ezen az úton, ^ amikor legkevésbé várja az ember, könnyen ^ előbukkanhat egy szakasz katona, és aztán ^ nincs menekvés. Az kellene csak, hogy hagy- ^ ja magát megöletni, mikor még nem is látta ^ apját. ^ — Legjobb lesz, ha az erdőbe húzódom — | gondolja Juan Antonio. Az éj szörnyűségesen fekete. Ráadásul az § imént esett is, a talaj felázott, és így nem ^ hallhatja a lódobogást, ha üldözik. Bizony $ nem lát tovább az orra hegyénél. És most ^ nem jut eszébe, vajon itt jobbra van-e a ^ drótkerítés. Átkozott emlékezet! ^ Nyirkos, hideg a levegő. Kétségkívül ha- ^ marosan újra megered az eső. Adja isten, ^ hogy ne a folyó torkolatánál érje utol. Fel- | tétlenül haza kell érnie. Látni kívánja apját, meg akarja nyugtatni; aztán meg éhes is, és S nagyon fáradt. $ — Erre, Morito, erre. S A szökevény úgy beszél a lovához, mint ^ valami személyhez. Hangja rekedt, elfúló. ^ Az állat megérti: jobbra fordul, fölkapasz- Sj kodik a szakadék meredek oldalán, és sáros ^ farkával a farát csapkodva beüget az erdőbe. ^ Amott állt az öregember viskója. Olyan •j volt, mint egy kidőlt fa koronája. ^ Az állat csendben megtorpant, megértette, 8 hogy nem szabad zajt csapnia. Juan Antonio | kimondhatatlanul megkönnyebbült, s mé- | lyet sóhajtott. Kedve támadt, hogy leugorjon ^lováról, és elrikkantsa magát; de csak meg- ^ simogatta Morito sörényét. És hirtelen úgy ^érezte, mintha süllyedne, mintha megnyílt ^ volna a homokos föld lova alatt. Csakhamar ^ föleszmélt, füttyentett. Amikor a ház fehér ^ homlokzatán fényes négyszög nyílott, fátyo- Slos hangon megszólalt: $ — Apám! Apám! | Mikor átölelte az öreget, fájdalom szorí5 tóttá össze szivét, érezte, hogy apja szinte ^ csak csontváz, már húsa sincs. Ö ellenben ^ csupa izom volt. És magas termetű is. | Egy szót sem szóltak. Karon fogva mentek Sbe a házba, és Morito ott maradt, a füvet ^ harapdálta. Időnként meg-megremegett a 6 bőre. ^ A fiú a függőágyra telepedett, nemezkalap- i ját a sarokba dobta, és lecsatolta pisztolyát. 8 Az övében körös-körül töltények sorakoztak. S Aztán felállt, és a székre tette a fegyvert. ^ Az öreg csak nézte, nézte a nagy legényt, ÍS akinek fekete haja a homlokára bukott, mint kát, a barna csokoládé megszáradt már, lepergett a gyűrődésekről. Botkó félreállt, közeljött az igazgató, gyanakodva nézte a két lepedőt, mintha nem ugyanaz lenne, de a sarkában ott a pecsét: „Dunaligeti Községi Kultúrotthon.” A tanácstagok gúnyosan néztek a vörös képű öregemberre, az meg toppantott egyet: — így csúffá tenni az embert! Azonnal lemondok! Botkó halkan azt mondta: — Legközelebb szalvétát is veszünk a leányoknak. Az elnök krákogva tolta vissza Botkónak a közben ösz- szehajtogatott lepedőket, s azt mondta erélyesen: — A lepedőügyet tisztáztuk, az ifjúságnak igaza van... de azt se lehet tagadni, hogy a kultúrigazgató sokkal jobban dolgozik mint elődje. Legyünk igazságosak. Azokat a filmeket nem ő választotta, úgy küldték ide, ennek utána kell néznünk, küldjenek mást, olyant, ami megfelel az itteni igényeknek. Válasszunk tanácsot, társadalmi bizottságot a kultúrotthon vezetésére. Ennek tagja lehetne Botkó elvtárs ... Maradjon itt és képviselje az ifjúságot. Botkó levette télikabátját és a sarokban árván maradt székre ült — mert a rendőr őrmester lábujjhegyen kiment, másfelé van dolga. Folytatódott a tanácsülés. Múzeum a Georgikonban Múzeumot rendeztek be Keszthelyen, a helyi agrártudományi egyetem és a mezőgazdasági múzeum, a világ első rendszeres mezőgazdasági főiskolája, a Festetics György alapította hajdani Georgikon épületében. Eredeti dokumentumok szerint restaurálják az épületeket, és az ősi környezetben mutatják be a XVIII— XIX. századi gazdálkodás emlékeit. A múzeumban „élő” anyag is lesz: bemutatják az akkoriban tenyésztett állatfajtákat, és „visszavarázsolják" a major kertjébe a Georgikon tangazdaságának kísérteti parcelláit. A múzeum anyagának elő-! készítése már megkezdődött.: Az érdekes mezőgazdasági i múzeum egy részét 1972-ben, j a Georgikon alapításának 175. i évfordulóján átadják rendel-1 tetősének. ! © Zsúfolt vasúti fülke. A sarokban, az ablaknál, nyilván a gazdaságosabb térkihasználás okából, ketten ülnek egy helyen: vállas, birkózó küllemű ifjú ölében aligszoknyás leányzó kuporog. Hangos enyelgé- süket az egybegyűlt utazóközönség leplezetlen érdeklődéssel figyeli. — ígérd meg, hogy a központi házasságkötőben tartjuk az esküvőt... — kéri a két csók között támadt technikai szünetben a lány. A fiú egyből rááll. — Természetesen! Utána pedig a Mátyás-pincében ebédelünk. Együtt az egész násznép. — Valami olcsóbb hely is megtenné... — Azt már nem. Alább nem adom! A lány hosszú, szenvedélyes csókkal jutalmazza ezt a nemes lovagi gesztust. Csók után így folytatja: — Két hét nászútra megyünk a Balatonhoz! < A fiú rálicitál: $ — A dalmát tengerpartra! ; Újabb csókból kifolyólag a j társalgás hosszú percekre is- j mét megszakad. ! — Két szobát szeretnék... ! ábrándozik tovább a lány. — ! Egyik lenne a háló, a másik > a társalgó... i —Meglesz! — És egy har- ! madik is — gyerekszobának! A lány szólni sem tudott a I boldogságtól. Csókolni, sze- j rencsére _ még tud. Későbl? i azért mégis csak megjön a |szava: — Mondd, hány gyerekünk lesz? — Két fiú ... (csók) ... és két lány... (hosszú csók)... egyelőre... Még hosszabb csók, egészen addig tartó, míg a kalauz be nem szól: — Debrecen következik! A fiú felugrik, összekapkodja a csomagjait. — Jaj, nekem itt le kell szállnom! Na, szia! — gyors csokot lehel a lány arcára, és fürgén távozik. A peronról még felinteget a lánynak, aki az ablakból szerelmesen néz utána, mindaddig, míg a fiú két széles válla el nem tűnik az állomás forgatagában. , Közben a vonat is elindul újból, a lány felhúzza az ablakot, visszaül helyére. Percekig némán bámul maga elé, Látszik, hogy valamin nagyon töpreng, majd udvariasan megszólítja a szomszédját: — Bocsánat, nem tetszik anlékezni. milyen néven mutatkozott be ez a fiatalember, amikor felszállt Szolnokon? Endre?... Béla?... Levente? ... Sehogy sem tudom a neveket megjegyezni. Rémes, hogy milyen szórakozott vagyok mostanában... ® Két középkorú asszony száll fel a vonatra az egyik vidéki városka állomásán. Gondosan elpakolgatják számtalan csomagjukat, majd leülnek egymással szemben. Az idősebbnek látszó, szemüveges, sovány asszony rögtön faggatni kezdi a jó húsban levő, göm- bölyded úti társnőjét: — Na, meséljen, Piroskám, mi volt, hogy volt? —_ Jaj, lelkem, Veronikám, igazán nagyon szép volt minden! Csuda hercigek voltak a gyerekek. Icukámon világos kiskosztüm volt és egy édes kis fehér kalap, mindenki megbámulta, olyan bájos volt. Pista is roppant fess volt, sötét ruhában, csokornyakkendővel.,. És nagyon sokan voltunk! A két rokonságból és a szomszédságból szinte mindenki eljött. A hivatalos aktus után a fiatalok megcsókolták egymást, aztán mindenki odament hozzájuk, megcsókolták őket, gratuláltak nekik... Amikor mindez lezajlott, akkor a fiatalok, a Pista szülei meg én a férjemmel együtt; hatosban, elmentünk a nagyvendéglőbe ... Ja, hogy ki ne felejtsem: útközben betértünk a fényképészhez, és csináltattam néhány felvételt... A nagyvendéglőben aztán kiadósán megebédeltünk, utána a férfiak elborozgattak, mi asz- szonyok pedig sütemény és kávé mellett eltrécselgettünk egészen késő estig! — Igazán nagyon hangula- :os lehetett az egész! — Én mondom magának, t Veronikám, a mi családunkban ' nár sok válóper lezajlott, de :gy sem sikerült ilyen szépen, nint az Jcukámé... R. B. Vasúti történetek Hová lettek azok a véres lepedők? A sarokban ott ül a körzeti rendőr, erre előrehajol ő is. Botkó nyel egyet, s azt mondja határozottan: — Véres lepedők nincsenek! Az igazgató vállon fogja, perdítené a legényt, de az meg se moccan: — A vetítővászonról van szó! Csupa vér volt! Láttam én! Hová tettétek? Botkó először télikabátját gombolja ki — meleg van a tanácsteremben —, aztán az aktatáskát. — Azok a lepedők itt vannak, elhoztam! — Kiveszi a göngyöleget s az asztal sarkára teszi. Azt nézik a tanácstagok, az igazgató kotorász feje tetején a szemüvegdrótjáért. Botkó nem engedi közel a lepedőkhöz, ráteszi az öklét. — Egy pillanat, tisztelt tanácsülés ... Már egyszer hívattak ide minket, hogy az ifjúság nem mindig viselkedik rendesen a kultúrotthonban ... a rendezvényeken. Ami volt, nem tagadtuk le, csakhogy nem az egész fiatalság a hibás, hanem egyesek... Az igazgató mégse akarja nekünk kiadni a kulcsot. Azelőtt egyik tanácsi ember kapta a havi négyszáz forint tiszteletdíjat, mert a fizetését kevesellte... Nem is csinált a kultúrotthonban semmit. A tanácselnök leinti a topor- gó, öklét emelgető igazgatót — Beszélj, Botkó, hallgatunk. A fiú még jobban megbátorodik. — Mindenki tudja, a tanár úr lett az igazgató... O meg a nyugdíját egészíti ki a pénzzel. O már csinált is valamit Mi először a filmek végett kaptunk össze vele... — Ez mégis hallatlan, kérem. — Az igazgató mozdult, hogy elmegy, de az elnök int neki. S Botkónak is, folytassa amit elkezdett. — A MI KÖZSÉGÜNK, Dunaliget, üdülőhely... Nincs mezőgazdasági üzem, mégis csupa olyan rövidfiLmet küldtek, mint a „Négyzetes kukoricavetés”, „A mesterséges borjúnevelés új módszerei”. Aztán ha mi, az ifjúság, rendezünk klubdélutánt vagy más összejövetelt, akkor megjelent az igazgató, s hiába tiltakoztunk, levetítette nekünk ezeket a filmeket. Utoljára szépen összejöttünk, voltunk vagy kétszázan... Az a film a répabogár kártevéseiről szólt. A mi fiatalságunk ipari üzemekben dolgozik, bejár Pestre... mi közünk nekünk a répabogarakhoz? Szóval ki-ji gyújtottunk, a vetítés félbe- $ maradt, az igazgató meg dü- s! höngött, mert ő rendre takaros S jelentéseket szerkesztett felfe- & lé, milyen szép közönséget to-s boroz ezekhez a tanulságos S kisfilmekhez... S tudják a ta- 8 nácstagok, elsők lettünk a já- ^ rási kultúrversenyen. S ebben ^ a leányoké a fő érdem. Mi ^ fiúk vettünk nekik csokolá- ^ dés tortát, mind elhoztuk, ami ^ csak volt a cukrászdában... ^ Hogy el ne felejtsem, a hosz-1 szú asztalt leterítettem én ma- s gam két mozilepedővel... AS csokoládés torta meg úgy volt^ csak, papírban... Kicsit meg- ^ olvadt a melegben... Nem ^ volt süteményes tányér, villa... § A leányok meg —: nem mind- ^ egyike — az asztalra terített^ lepedő aljában törölték meg ^ maszatos kezüket, mert szál-1 véta sem volt... Én röstellem^ a dolgot, azonnal levettem a ^ lepedőket, anyámnak szóltam ^ otthon, hogy majd ki kell mos-1 ni... Ma reggel haza is vit-^ tem... Anyám éppen be akar- ^ ta áztatni, de kivettem a kézé- ^ bői és idehoztam. Tessék meg-1 nézni... Hol van ezeken vér-| folt? Botkó Feri megtörülte iz-1 zadt homlokát. ; Két asszony tanácstag 6zak- & szerűen szétterítette a tanács- ^ kozóasztalon a mozivászonnak^ használt lepedőket. Azonnal meglátták a folto- í AZ ASZTALOSMÜHELYBEN enyv, forgács, kence illategyvelege szállong — odakint fagyos őszi szél rohangál. Botkó Feri — száznyolcvanas termetű, pelyhes állú fiatalember, zöld kötényben taszigálja á gyalut, társadalmi munkában rendbehozza a KISZ-nek a pingpongasztalt. Kint acsarog a kutya, s hamarosan benyomul a műhelybe a községi kézbesítő, szidja a hivatalból vitézkedő ebet. S mérgesen mondja: — Hé, öcsém! Menj a tanácsülésre, hivat az elnök! Botkó taszít még néhányat — komoly fiatalemberként vi- viselkedik. Tétován megsimítja az asztal sarkát egy örvényes görcsnél, cigarettára gyújt, kínálja a kézbesítőt, de egyúttal félrehúzza a bokáig érő for- gácsból^ a műhely másik felébe, a Mozdonyként brummogó kályha mellé. — Ott a kultúrotthon igazgatója is? A borostás képű sovány öregember mogorván bólint, gém bered ett ökleit melengeti, mint a makk ász. — A lepedők miatt? Az öreg vállat rándít — őrzi a hivatalos titkot, de azért hunyorít egyet. — Megkapjátok most a magatokét ... már beszélik a faluban! Botkó elsápad, de ezt a homályban nem lehet látni. — Pista bátyám, maga mindent meghall... Mit beszélnek a dologról? — Öblögetnek az öregasszo- xlyok, öcsém, hogy ti... orgiát vagy a mi a gutát rendeztetek vasárnap a kultúrotthonban. — Hát még? — Mit tudom én. Lassan odafagy a kezük az artézi kútra, topognak a hidegben, de azért csárálnak, mint a kányák. Az igazgató azelőtt csak a villanyért vádaskodott, meg hogy eltépték a függönyt, szék törött, vagy mi... te azt megcsináltad. — A lepedőkről ’ mit mondott a tanács előtt a kultúrotthon igazgatója? No, Pista bátyám ... — Vigyázhattatok volna, öcsém... A tanácselnök az igazgató ellenére adta nektek a kultúrotthont, most aztán... Vasárnap orgiáztatok, azt mondja az igazgató, benézett utánatok, aztán megtalálta a mozivetítésre használt két fehér lepedőt, a kulisszák mögé gyűrve, véresen... Azonnal híre ment a faluban, hogy a mai ifjúság, mármint ti... bicskáztatok tán, öltétek egymást? ... Az igazgató maga mondta a vénasszonyoknak a kútnál... No hát, a többit te tudod, öcsém. Botkó Feri sápadtan cigarettázott. — Köszönöm, Pista bácsi... az ifjúság nevében. — No, hát aztán a tanácselnök kemény ember, a mai vb- ülésre hívatta az igazgatót, az meg elfutott azonnal a véres lepedőkért, követelte, hogy titeket tiltsanak ki a kultúrott- honból. De közben eltűntek a lepedők! Az elnök elküldött érted, fiam ... így áll az ügyetek, hát vigyázz! No, én semmit se szóltam ... A kézbesítő elment. Botkó Feri ledobta a zöld kötényt, gondosan elzárta a dobkályhát, s lódult kifelé nagy igyekezettel. A TANÁCSTEREMBE ünnepi kabátban lépett be Botkó, kezében degesz aktatáska, szí jas, nagy készség. A tanácstagok éppen a kultúrotthon ősz igazgatóját hallgatták — az nyugdíjas tanár, nemrégen költözött a faluba és tisztelet- díjért elvállalta a kulturossá- got, de az ifjúsággal háborúban van. Kopasz feje tetejére lökte föl szemüvegét és szigorúan hunyorog, amint Botkó belép, hirtelen belésza- kad a méltatlankodás. , — ... ilyen a mai ifjúság, kérem, megmondtam én előre! Az elnök — negyvenes, szí- jas, bajuszos ember, int a fiúnak. — Gyere közelebb, Botkó.;;
