Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

1970. OKTÓBER 3., SZOMBAT 3 Kongresszusra készülve A hibákat nemcsak elismerni kell r A CSÖMÖRI HALADAS | (Termelőszövetkezet a gödöllői ' járás jó közös gazdaságai kö­zé tartozik. Gazdasági ered-1 ményei kielégítőek, a kereseti I lehetőségek biztatóak. Követ­kezésképpen ennek a gazda­ságnak egyelőre nincs miért félnie az elöregedéstől: a há- romszáztízennyolc dolgozó tag átlagéletkora a negyven és az ötven év között mozog. A termelőszövetkezet veze­tése megnyugtató: elnökasz- szonya országgyűlési képvise­lő, párttitkára pedig negyed- százados kommunista múlt­jából legfeljebb ha három esz­tendeig nem titkárként tevé­kenykedett, vagyis gazdag mozgalmi tapasztalat áll a háta mögött. Volt községi tit­kár, üzemi titkár, sőt az Ika­rus pártbizottságának tagja is. Gondolná az ember, s jog­gal, hogy egy ilyen gazdaság­ban erős a pártszervezet, be­hálózza és átfogja a termelő- szövetkezet egészét, minde­nütt ott van, ahol szükség van a kommunisták segítségére és példamutatására. Ezt a gondo­latot csak erősíteni látszik az a tény, hogy az öttagú párt­vezetőség — a korábbi párt­vezetés azonos a most újjá­választottal — sokszínűén képviseli a gazdaság tagságá­nak összetételét. LEND V AI ISTVÁN TIT­KÁR munkásember. A tanult szakmája címfestő, s jelenleg a gazdaság két kiegészítő üze­mének a vezetője. Czifra Já- nosné szervezőtitkár a gazda­ság könyvelésén dolgozik. Hi­dasi József né az egyik nö­vénytermesztő munkacsapat vezetője. Vértesi László a pa­lántanevelő és a hajtatóház brigádvezetője. Kovács Lajos pedig traktoros. Két nő, há­rom férfi — körülbelül ez az arány érvényes a gazdaság egészére is. A feltételek tehát adottak a jó, hatékony pártmunkához. Ennek ellenére az elmúlt két esztendő munkájáról szóló be­számoló mégis azzal kezdő­dött, hogy az alapszervezet mindössze huszonnyolc tagból áll, ami a termelőszövetkezeti tagság összlétszámának még a kilenc százalékát sem éri el. s akkor nem is számoltak még a nyugdíjasok nem kis tábo­rával. S az sem véletlen, hogy a beszámoló részletesen elem­zi a gazdaságban dolgozó kommunisták munkahely sze­rinti megoszlását, ami ugyan­csak furcsa képet mutat. Mezőgazdasági üzemről lé­vén szó, furcsa, hogy a mező- gazdasági üzemágakban ösz- szesen tíz kommunista dolgo­zik, közülük is ketten a rak­tárban, négyen pedig a trak­toros üzemben. Ugyanakkor a több mint száz főt számláló, fiz növénytermesztő brigád­ban mindössze három kom­munista található. Nyolc bri­gádnak egyáltalán nincs kom­munista tagja és nincs párt­tag a negyven főt számláló fogatos, gyalogos és fuvaros brigádban sem. Az állatte­nyésztők között is mindössze egy kommunistát találhatunk. Ezzel szemben tizenöt kom­munista dolgozik az irodán, illetve a különböző kiegészítő üzemágakban. AZ A TÉNY, hogy a vezető­ség őszintén és nyíltan szá­mot vetett a pártszervezet erejével, a kommunisták mun­kahely szerinti megoszlásá­val, és azt bátran a taggyűlés nyilvánossága elé tárta, arra enged következtetni, hogy nemcsak ismerik gondjaikat, h_nem tenni is kívánnak az előbbrelépés, az erősödés ér­dekében. A szándék értékét azonban erősen csökkenti az a tény, hogy már a két eszten­dővel ezelőtti választás alkal­mával is azt a célt tűzték ma­guk elé, hogy minden üzem­részben — huszonnégy van belőlük a gazdaságban! — legalább egy-egy párttag le­gyen. Ám a leghelyesebb el­gondolás is csak annyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle. Ebben a tekintetben pe­dig semmi ok a dicsekvésre. Az elmúlt két esztendőben mindössze két új belépővel erősödött a termelőszövetke­zet pártszervezete. És ez a két új tag sem a mezőgazdaságban dolgozó fizikai munkások kö­zül került ki. Licenciás János- né, a raktár helyettes vezető­je, Mervald Mihály pedig ag- ronómus. És a vezetőségvá­lasztó taggyűlésen párttag­nak felvett Lehoczki Péter szintén agronómusi beosztás­ban dolgozik. Vajon miért nem erősödik, gazdagodik ez a pártszervezet mezőgazdasági fizikai dolgo­zókkal, amikor azok képvise­lik a termelőszövetkezet tag­ságának többségét? (És ez, saj­nos, nemcsak erre a termelő- szövetkezetre jellemző!) A be­számoló az okok egész sorával érvel. „A fogatos-gyalogos bri­gád, amely harminchárom fér­fiből áll, koros, zárkózott cso­port, akik sem a társadalmi rendezvényeken, sem politikai képzésben nem vesznek részt.” „A fogatos brigád egy külön világ. Nagyon érezhető náluk az ellenőrzés hiánya.” „A nö­vénytermesztési brigádok majdnem teljes egészében nőkből állnak ... Két növény- termesztő munkacsapatnál egy, illetve két párttagunk tevé­kenykedik ... a többi növény- termesztő brigádban egyelőre kilátástalan a párttagok után­pótlása ...” HOGY MIÉRT KILÁTÁS­TALAN a fizikai dolgozók kö­réből a párttagok számának gyarapítása, a beszámoló arra már nem ad választ. És arra sem, hogy mit tettek e kilátás­talannak vélt helyzet megvál­toztatásáért. A hibák és hiányosságok őszinte elismerése — és ebben nem fukarkodik a vezetőség beszámolója — dicséretes erény. De olyan erény, amely önmagában nem sokat ér, ha nem párosul cselekvő tenni- akarással. Prukner Pál TÓTH ANNA KITÜNTETÉSE A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Tóth Annának, a Textil­ipari Dolgozók Szakszervezete főtitkárának, eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása al­kalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta. A kitünte­tést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Gáspár Sándor, a SZOT főtit­kára és Cseterki Lajos, az El­nöki Tanács titkára. OÖCÍÜR REKUM MTURMIUM MB MUSA Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem tanácsa péntek délelőtt a „Doctor rerum na- turalium honoris causa” cím­mel a természettudományok díszdofctorává avatta Pjotr Alexandrovics Rehbindert, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának rendes tagját, a moszkvai állami Lomonoszov egyetem tanszékvezető pro­fesszorát. A díszgyűlésen megjelent Polinszky Károly művelődés- ügyi miniszterhelyettes, a Ma­gyar Tudományos Akadémia több tagja, a társegyetemek, különféle tudományos intéz­mények, testületek képviselői, valamint nagyszámú érdeklő­dő. Ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió nagykövete, s a követség több tagja. Nagy Károly, az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem rek­torának ünnepi megnyitó be­széde után Kátai Imre meg­bízott dékán ismertette P. A. Rehbinder akadémikus, a Le- nin-díj, a Lenin-rend, a Szo­cialista Mupka Hőse és más jelentős kitüntetés birtokosá­nak munkásságát. A felava­tási ceremónia után a szovjet vendég köszönetét mondott a megtiszteltetésért és beszámo­lót tartott legújabb kutatá­sairól. — Aranydiplomát kapott a szegedi Tanárképző Főis­kola tanévnyitó ünnepségén Dencsy Béla, a volt szent­endrei református polgári iskola igazgató-tanára. lelkű ember a földön. És egy­szerűek, tiszták, minthogy minden tehetség fémjele ez. Itt jutott eszembe, Mihály műtermében, hogy Pesten él gz én Marton barátom, akinek viszont a szobraival van tele az ország, találkozom ezekkel az alkotásokkal mindennap a fővárosban, Debrecenben és Dunaújvárosban és minde­nütt. És ha vele, a mesterrel találkozom, akkor azonnal meghív a kiskocsmába, ahol káposztás kockát eszünk, meg­hintve tört borssal, mert ő így szereti. Ügy hívja a tész­tát, hogy káposztás málcsik. És kocsis fröccsöt iszik rá. Ne­ves ember, és megtartotta az összes jó ízű proli szokását. Az édesapja uradalmi kovács volt. Kun arcú magyar, bár személyesen sohasem ismer­tem, sokáig csodáltam gipszbe mintázott arcát a fia lakásán. Aztán egyszer véletlenül le­löktem ezt a fejet, Marton so­hasem bocsátotta meg ne­kem. Különös véletlen, ^ debrece­ni festő édesapja is kovács volt. Mihály natúr szellemes, azt mondja, hogy a világ leg­okosabb embere az volt, aki a hideg vizet feltalálta. Ott áll egy hatalmas dézsa víz a műtermében, időnként meg­mártja benne a fejét, törül­közik, és már folytatja is munkáját. És Gácsi Mihály, a szolnoki művésztelepen. Micsoda lehe­letfinom képek, és ő a hatal­mas, önérzetes kamasz. Zseb- és zenélőórákat gyűjt és szidja őt a felesége, mert nem volt hajlandó a nyáron kar­riert csinálni Velencében. Il­letve éppenséggel karriert csinált, csak pénzt nem. M. Mihályék. Finoman nyo­mom a csengőt, hátha pihen­nek még a háziak, vasárnap van. Még egyszer megnyo­mom, senki. A harmadiknál, a hosszúnál a szomszéd ki­dugja a fejét: — Nincsenek itthon, ké­rem ... Az asszony öngyilkos lett. Hajnalban vitte el a men­tő Misi vele ment. Klári, Klári, szegény Misi. A halál mindig az élőknek fáj. És én Jósikát féltettem, őt keresném most is, és mibe té­vedtem, hová tévedtem? Bo­torkálok lefelé a lépcsőn. Ez mélyütés volt. Ezt én nem ér­demeltem kedves Debrece­nemtől. A szerkesztőségben is zárt ajtók. Milyen ez a vasár­nap? Mit keresek én most itt? Milyen szép volt a nyár velük. Hasonló örül a hason­lónak. Dehát ekkorát változ­ni? Jó volna egy lakatlan szi­geten egyedül élni, vagy azon­nal elmenni a gőzfürdőbe, lu­bickolni, semmivel se tö­rődni. Már a Böszörményi úton já­runk, melyik házban lakhat­nak? Két öreg beszélget a hó­rakás mellett, kiszállok és kérdem: hol laknak, akit ke­resek. Feketében mind a ket­tő, mosolyog mind a két kis- öreg. ök azok, az egyik Jóska édesapja, a másik a kedves apósa. Sörözni voltak a város­ban, csak még egy kicsit traccsolnak, kibeszélgetik ma­gukat, nem lehetett abban a nagy ricsajban szót érteni. Micioda szerencse, hiszen mi ismerjük egymást. De Jóska nincs, az Pesten lehet valahol, mondják elgondolkozva. Az após beül a kocsiba, visszük őt a Kossuth utcába. Belé­pünk, ott áll, ott nevet Jóska. Most érkezett Pestről, vonat­tal, beteg volt, látszik is rajta. Megyünk a kinizsibe ebédel­ni. Ránk fér, lassan estebéd lesz az a debreceni töltött káposzta. Jóska bennszülött, igazi rokona a városnak, én csak távoli, örül, nagyon örül, csacsog, fecseg, traktál a leg­különbözőbb történetekkel „Debrecen eddig kétszer volt főváros (1849-ben és 1944- ben), jelenleg is igyekszik ilyen fővárosféle lenni vagyis mint az Alföld „fővárosa”, ál­lam az államban. Ebből bo­nyodalmak származnak, kiski­rálykodásra jellemző históriák. Megjelent egy könyv, Zám Tibor hortobágyi szociográ­fiája, az országban mindenütt árusították, csak Hajdú-Bihar- ban tették „indexre”. Termé­szetesen nem hivatalosan, de nem értettek egyet az anya­gával. Baj van itt a hagyományok­kal. Hagyomány van, ezzel nincs baj, hanem ezek olyan múlandó hagyományok. Szó­val: könnyű Egernek, mert ott a vár megmaradt, mutogatni lehet. De Debrecenben min­den történelmi emlék omlado­zó, rossz vályogházakhoz kö­tődik, kivéve a kollégiumot és a Nagytemplomot, amelyek ugyancsak számos leégést és újjáépítést éltek már meg, szó­vad nem a több száz eszten­dős eredetiségükben láthatók még ezek sem. A sok írónak, költőnek, aki megfordult, il­letve alkotott Debrecenben, most sajátos emlékeket állíta­nak. Például Adynak. Tudva­levőleg a költő nem sokat időzött Debrecenben, illetve ebben a városban volt joghall­gató és kezdő újságíró. Nem volt valami túlzottan jó anya­gi helyzetben, s ha valame­lyik albérletében nem tudott fizetni (ahogy a rossz nyelvek tartják), lelépett, s máshová költözött. Van most egy buz­gó debreceni tanár, aki sorra kideríti ezeket az albérleteket, s mindegyikre márványtáblát helyeztet — Azt mondod, sok a deb­receni az országban? Azért van annyi káder az országos vezetésben erről keletről, mert itt kezdődött a felszabadulás, s mire nyugatabbra ért az új rendszer, ezek a keletiek már elfoglalták a vezető pozíció­kat.” Itt tart, amikor hangosko­dásra leszünk figyelmesek. Va­jon mi vár még rám? Mennyit bír el egy ember egy nap? Szétnézek, elegáns, stilizált hely ez a Kinizsi. Itt van a Bika oldalában egy pince, gusztusos, romantikus helyi­ség, jólöltözött emberek, nagy­szerű konyha. Hogy lehet itt kiabálni? Mindegy, most az ét­terem vendégestül átalakult színházzá. Egy ötven körüli asszony kiabál nagy hangon a pikolófiúval, aki szégyenében el is bújna már. Ott áll az asszony mellett a lánya és an­nak férje is. Jólöltözöttek, fia­talok, szépek. Szégyellik magu­kat, nincs kedvükre az ingyen cirkusz, amelyet a mama ren­dez itt az ebédelő népnek. „Huszonöt éve ezen a napon, itt szültelek lányom, itt, ebben a sarokban a szalmán” — mutat az anya egy ebédelő társaság­ra, így vonva be őket is a for­mabontó színházi játékba. „Egy orosz orvos segített. Ha ő nincs, akkor — te és én nem vagyunk ma. Mit lógatod az orrod? Az anyádat szégyenled? Talán én tehetek arról, hogy háború volt, matrac helyett szalma? Minden évben eljö­vünk ide a születésnapodat megülni, és te mindjobban szé­gyenled ...” „Te meg, fiam, eriggy innét, végezd a dolgod. Szerencséd, hogy jó szívem van, és nem képellelc fel” — szólt a pincér­hez. ' „Jól van, Juli néném, csak Ülést tartott a szakszervezetek megyei tanácsa Tegnap tartotta ülését a szakszervezetek megyei tanácsa» Az ülésen részt vett Somoskői Gábor, a SZOT titkára és Jám­bor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára is. A szakszervezeti választás munkatervének jóváhagyása után az ülés részvevői személyi ügyekben döntöttek. Somoskői Gábor elvtárs a megyei párt-végrehajtóbizott­sággal egyetértésben terjesztette elő a SZOT javaslatát. Palo­tás Károlyt, közel húszéves munkája elismerése mellett, fel­mentették elnökségi tagságából és vezető titkári megbízatásá­ból. Az ülés hozzájárult, hogy Palotás Károly elvtárs a Tán­csics Könyvkiadó igazgatóhelyettese legyen. Ezután Somoskői Gábor javaslatára a szakszervezetek me­gyei tanácsa egyhangúlag dr. Dobi Ferencet kooptálta SZMT- tagnak, megv álasztotta elnökségi tagnak és vezető titkárnak. Dr. Dobi Ferenc 1925-ben született Szabolcs megyében, Balsa községben. Szülei ura­dalmi cselédek voltak, ő ma­ga is a nyolc osztály elvég­zése után az uradalomba járt napszámba, egészen a felsza­badulásig. Utána szüleivel együtt a juttatott földjükön dolgoztak. 1949-ben lépett a pártba, és ettől kezdve füg­getlenített szakszervezeti funkcionárius volt. A DÉ- FOSZ tiszavasvári járási iro­dáját vezette, majd 1950-ben a MEDOSZ Pest megyei tit­kára, 1957-ben pedig az ösz- szevont Budapest—Nógrád és Pest megyei Terülei Bizott­ság elnöke lett. 1960-ban, a MEDOSZ XX. kongresszu­sán, hatékony munkája elis­meréseként, megválasztották a MEDOSZ központi vezető­sége titkárának. Dr. Dobi Ferenc azóta is ezt a munka­kört látta el. Közben elvé­gezte az agráregyetemet, az egyéves SZOT-iskolát. Mun­káját és politikai szilárdsá­gát a munkás-paraszt forra­dalmi kormány több ízben is kitüntetéssel jutalmazta. Az 56-os helytállásáért megkap­ta a Szabadság érdemérmet is. Dobi elvtárs hosszú időn keresztül dolgozott Pest me­gyében, a megye helyzetét, sajátosságait és problémáit ismeri. De jó kapcsolatot tartott a MEDOSZ KV tit-, káraként is a megyével. Dr. Dobi Ferenc magas be­osztásában is megmaradt egyszerű, szolid pártmunkás­nak. Felkészültsége, a szak- szervezeti munkában szerzett gazdag tapasztalatai, emberi jó tulajdonságai, valamint a vezetésben való jártassága alapján választotta őt meg az SZMT vezető titkárának. OKTÓBER ló—NOVEMBER 30 Őszi megyei könyvhetek SZ AKKÖNY V-PALY AZAT Az idén október 15. és no­vember 30. között rendezik meg az őszi megyei könyvhe­teket, a szövetkezeti könyvter­jesztés ünnepét. Ez alkalom­ból nyitják meg ne olyan hangosan” — mo­tyogta a kis pincér, és mert szépen szólt, az asszony mar­kába nyomott egy tizest. Nyáron még egyszer lemen­tem Debrecenbe, hallottam, Klári éh nagyon örültem. Utoljára most, őszön találkoz­tam velük, a debreceniekkel, itt Pesten, a mezőgazdasági ki­állításon. Dolgoztam a fotós kollégámmal, elfáradtunk, rémlett, mintha délelőtt vala­melyik pavilon homlokán lát­tam volna az írt szót: „Egri...” Megyünk is azonnal vissza oda, ahol sejtjük. Székelygulyást kérünk, s hogy megváltjuk a blokkot, kisül, debreceni itt minden, az Aranybika eva­kuált, konyhástul, jól ízestül, pincérestül. Debrecenből Pest­re, a hátukhoz ragasztott szomszéd pavilon tehát az eg­ri. Nekem ez is jó, hiszen ép­pen annyira szeretem Egert, mint Debrecent. És a debrece­niek jobban is főznek. Viszont feltételezhetően az egri bor a jobb zamatú. Érdekes frigy, egy pavilonban a hajdúkáposz­ta és az egri bikavér. Apám is valami ilyesmit sejthetett, amikor Debrecenben meglátta édesanyámat. Ott katonásko­dott az öreg, aki akkor fiata­labb volt, mint most a fiam és én csupán szerelmes pillantás voltam. Ezen meditáltam evés köz­ben, és dicsértem a székelygu­lyást a kollégámnak, a debre­ceni büszkeségével. Mellettünk szintén állva evett egy család, az asszony nem bírta, megszó­lalt: — Nem székelykáposzta ez, hanem toros. uram. Milyen debreceni maga? Az ám. milyen vagyok. Következik: Kaposvár Zalaegerszegen az ország | egyik legmodernebb szö­vetkezeti könyvüzletét. Az országban 160 könyvesbolt és 12 000 bizományos kínál majd gazdag választékot a mintegy 100 millió forint ér-j tékű szövetkezeti könyvkész-, létből. Ugyancsak az őszj könyvheteikhez kapcsolódik a szakkönyv pályázata, amel^_ nek nyertesei — a szövetkezet^ könyvesboltok vásárlói -u között 50 000 forint értékű nyereményt sorsolnak kj. A sorsolásban azok a szelvé­nyek vesznek részt, amelyek­nek eredetijét minden, de leg­alább 50 forint összértékű könyvvásárláskor a Vevőnek adtak át. (A sorsolást decem­ber 18-ra tervezik.) _ HÁZIIPARI SZÖVETKEZET FELVESZ szakképzett férfi munkaerőket váci méretes és Egyenruha SZABÓSÁGÁBA Jelentkezés Vácott, a Széchenyi u. 24. sz. alatt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents