Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-22 / 248. szám

1970. OKTÓBER 22., CSÜTÖRTÖK "‘r&űriap 3 ff .A tanácsrendszer alapjában | Beszélgetés | jól teljesítette funkcióját».“ j | Húsz éve, hogy megalakultak a tanácsok, a húszéves jubileum több egyszerű ünnepi megemlékezésnél. A jubileum két évtizedes munka erőfeszítéseit, a legyőzött nehézsége­ket, az elért eredményeket és a további célo­kat is jelenti. A felszabadult Magyarország új történetét a párt vezetésével, a dolgozó tö­megek alkotóereje, energiája alakította, for­málta. A tanácsok kezdettől fogva egyesítették és összpontosították a társadalom alkotóere­jét, szocialista államunk feladatainak megva­lósítását. 1950-ben a tanácsok és szervei létrehozása, a tanácsrendszer megalkotása alapvető ese­ménye volt a szocialista állam építésének. Ki­alakulása, a munkásosztály nemzetközi küz­delmeinek, a szocialista forradalom esemé­nyeinek, a marxista—leninista államelmélet eredménye volt. Megalkotása államunk típu­sában bekövetkezett változás betetőzését je­lentette. Az ünnepi évforduló alkalmából lapunk munkatársai, Suha Andor, a Pest megyei Hír­lap főszerkesztője, dr. Sághy Vilmosné fő­szerkesztő-helyettese, M. Kovács Attila mun­katársa és Nehrebeczky Gábor fotoriportere felkeresték dr. Mondok Pált, a Pest megyei Tanács vb-elnökét, és megkérték, tájékoztassa lapunk olvasóit, hogyan látja ő a tanácsok je­lentőségét, szerepét, fejlődését megyénkben az elmúlt húsz év történelmi tükrében. O Hogyan jött létre, mi tet­te szükségessé 1950-ben, majd később, 1954-ben az első és második tanácstörvényt? — Az 1950. évi I. törvény, az első tanácstörvény, fontos ese­mény volt népi demokratikus államunk fejlődésében. A he­lyi tanácsok létrehozása gyö­keresen változtatta meg álla­munk szervezetét és annak munkáját. Minőségi változás következett be az állami tevé­kenység tartalmában és for­májában egyaránt. Az új szer­vezet létrehozása nélkül nem lehetett volna biztosítani az új gazdasági feladatok megol­dását. Fölszabadulásunkat köve­tően széles körben, népi kez­deményezésre kialakult — és az adott történelmi korszak­ban jelentős szerepet játszó — nemzeti bizottságok magukban hordozták a népi államigazga­tás gondolatát, a széles nép­tömegekre támaszkodó helyi igazgatási rendszer eszméjét. A szocializmus erőinek győzel­mét követően megalakult ta­nácsok jellegüknél, feladatuk­nál és összetételeiknél fogva fontos helyet foglaltak el a proletárdiktatúra rendszeré­ben. Megalakulásuk a szocia­lista helyi államigazgatás tör­ténelmi jelentőségű eseménye. A tanácsok szerepe az elmúlt két évtizedben meghatározó jelentőségű, a lakosság min­den irányú igényeinek fejlesz­tésében, miközben maga a ta­nácsi szervezet is sok tekintet­ben változáson, fejlődésen ment keresztül. Valamennyien jól emlékezünk a tanácsi mun-* ka kezdő-lépéseire, nehézségei­re, a szervezet kisebb-nagyobb gyermekbetegségeire. Emlék­ezünk az új szocialista appará­tusba nagy számban bekerülő, közigazgatásban még járatlan, de a néphez hű, nagy munka­kedvvel és energiával munká­hoz látó kádereink tömegére, akik közül sokan a tanácsi munkával együtt fejlődtek — kiváló, hozzáértő vezetőkké, dolgozókká váltak. Ismeretes, hogy 1951—52- ben gazdaságpolitikai hibá­kat követtünk el, amelyek át­menetileg megzavarták a szo­cializmus eredményes to­vábbépítését hazánkban. Ezek a tények törvényszerűen ki­hatottak az állami mecha­nizmus, a tanácsi szervek fej­lődésére is. A hibák kiküszö­bölésének folyamatát a párt kezdeményezte és irányította. A második tanácstörvény jelentős előrelépés volt a szocialista demokratizmus ki- szélesítésében, a központi és helyi társadalmi, gazdasági, kulturális és szociális fel­adatok megoldásában. Az MSZMP IX. kongresz- szusa a tanácsok tevékeny­ségét értékelve megállapí­totta: „A tanácsrendszer alap­jában jól teljesítette funk­cióját, a tanácsok működése eredményes, a nép alapvető érdekeit szolgálja”. A kong­resszus a tanácsrendszer to­vábbfejlesztését hangsúlyozta: „Állami életünk demokratiz­musának, az állami és taná­csi munka hatékonyságának további erősítése, a munka helytelen vonásainak és gyen­geségeinek megszüntetése, mindenekelőtt irányítási rend­szerünk és vezetési módsze­rünk megjavítását és fejlesz­tését, a szorosan vett ható- sá ai munkában pedig igaz­gatási rendszerünk erősítését kívánja meg.” A IX. kongresszus irány- mutatásával most van szüle­tőben a III. tanácstörvény, mely a tanácsok munkájának további javulását, színvona­lának emelését fogja elősegí­teni. • A következő kérdés ké­zenfekvő, az eddig elmondot­takból adódik: mit ér a ta­nácstagi munka, hogyan érté­keli a társadalom a tanácsta­gok szorgalmát és hozzáérté­sét? — Elöljáróban néhány adat: a húsz éve dolgozó tanácsta­gok száma Pest megyében 800 és a húszéves munkaviszony­nyal rendelkező tanácsi dol­gozók száma 284. Nem sok, nem kevés, de árulkodó, bizo­nyító erővel hat, legalábbis számomra. A nép bizalmából fakadó közéleti tevékenység megtiszteltetés, egyben áldo­zatos munka. A fenti számok bizonyítják, az elmúlt két év­tizedben sokan vállalták ezt a lemondással, küzdelemmel járó munkát. Lemondtak sza­bad idejük jelentős részéről, magánéletüket félretéve, a közösség szolgálatába álltak. Ök azok, akik vállalták a közéleti ember nem mindig eredményes, sikeres szereplé­sét, ők, akik a párt politiká­ját a lakosság között ért­hetővé tették, legalábbis meg­próbálták ezt. A szocialista társadalom ügye, az embe­rek szeretete, a boldogabb jövőbe vetett hit mozgatta és mozgatja ezeket az embere­ket. Emlékeznünk kell ta­nácstagjainkra, akik közül számosán húsz éven át köz­ségi, járási, városi vagy ép­pen a megyei tanácsban a la­kosság bizalmát megőrizve és élvezve, önzetlenül dol­goztak és dolgoznak ma is. A sok közül néhányat személy szerint is említenék: Ipacs László, Pappert Ádám, Te- dás Józsefné, Almási Antal, Virág István, Petrák János, Ádám József, dr. Lakatos Jó­zsef, Kovács Ambrus, Pécs- váradi András, Kovács Ignác azok és még sok száz társuk, akiknek 20 évi munkája, áldozatos tevékenysége elért eredményeikben ölt testet. Ta­nácstagjaink részesei és részt­vevői annak a változásnak, amely megyénkben is be­következett Pest megye gaz­dasági, társadalmi, kulturá­lis, szociális és egészségügyi életében. A korábban ag­rár jellegű táj átalakult, fej­lett iparral és mezőgazda­sággal rendelkező megye lett. Az egészségügyi és szociális ellátás soha nem látott mé­reteket öltött. Nálunk is meg­valósult az általános, magas szintű oktatás. A különböző intézkedésekben naponta nyil­vánul meg a lakosság min- ’en irányú, magas színvona­lú ellátása, az életszínvonal emelésére irányuló törekvés. Nagy szerepet vállaltak a ta­nácsok a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében, a szövetkezeti gazdálkodás meg­erősítésében és megszilárdí­tásában. Tanácstagjaink sokszor a lakosság türelmetlenségével és meg nem értésével is szembe találják magukat. De a nehéz­ségek közepette sem csügged­nek, nem vesztik el kedvüket a kevésbé látványos, de na­gyon fontos közéleti tevé­kenységükben. A tanácstagi munka mindig egyéni áldoza­tot és többletmunkát jelent. Nehéz feladat, sok lemondás és sok társadalmi munka, nagy strapa. Tanácstagjaink társadalmi megbecsüléséért sokat kell még tennünk. Ifjú­ságunkat is arra kell nevel­nünk, hogy a hivatásuk mel­lett pihenésüket is sokszor feláldozó tanácstagjainkat tiszteljék, szeressék, becsül­jék és munkájukat támogas­sák. Ezt azért mondom, mert megyénkben aránylag kevés, mondhatnám elenyésző a fia­talok érdeklődése a tanácsta­gi, társadalmi munka, a ta­nácstagi beszámoló iránt. Ugyanakkor örömmel állapí­tom meg, hogy a fiatalok mind nagyobb számban vesz­nek részt a város és község­fejlesztési tervek megvalósí­tásában. A tanácsi munka 20 évét tanácstagjaink helytállása jel­lemzi. Jövője is az ő munká­jukra épül, munkájuk a kö­zösség szolgálata. Kívánjuk, hogy áldozatkész munkájuk során sok sikert érjenek még el. mindannyiunk igaz örömé­re. • Azt gondoljuk, hogy ide tartozik és az eddigiekhez kap­csolódik a következő kérdé­sünk is. Nevezetesen azt sze­retnénk megkérdezni a végre­hajtó bizottság elnökétől, hogy az utóbbi 20 évben Pest me­gyében miként fejlődtek a me­gye települései? — Városaink, községeink arculata sokat változott. Taná­csaink város- és községfej lesz- tésd tevékenysége a lakosság kommunális ellátása — taná­csaink tevékenységének fő célja és tartalma. A megvál­tozott gazdasági mechanizmus termékenyítőén hatott taná­csaink munkájára. Az utóbbi években az önálló gazdálko­dás, a szélesebb • hatáskör, nagyobb önállóság jellemzi tanácsainkat. Az elmúlt 20 évben nincs a megyénknek olyan települése, amelynek lakossága valamely új létesít­ménnyel ne gazdagodott vol­na. Az elmúlt két évtized alatt azonban nemcsak a megye fejlődött, nemcsak a lakosság igényeinek kielégítése javult, hanem a társadalom anyagi feltételeinek fejlődésével ma­ga a tanácsi szervezet is fej­lődött. A megyében a városfejlesz­tés a megyei tanács koncep­ciója alapján történik. A vá­rosfejlesztés kiemelkedő fel­adat, meghatározva megyénk sajátos fekvése, speciális helyzete, a már meglevő vá­rosaink településtörténeti vo­násai. A városfejlesztés sok tekintetben a megye ipari fej­lesztésével összhangban tör­ténik, másrészt ezt a fejlesz­tést meghatározza városaink körzeti centrumjellege is. Is­meretes, hogy városaink a közelmúltban kettővel gya­rapodtak, Gödöllővel és Száz­halombattával. Üj városaink most teszik meg a kezdő lé­péseket a teljes városiasodás útján. Erről most többet nem szólnék. Az újszerű tanácsi feladatok megvalósítása megyénkben rendkívüli nagy erőfeszítése­ket igényel. Az ipar jelentős részének a fővárosban való koncentrálása felduzzasztottá nemcsak Budapestet, hanem Pest megye, ez utóbbin belül is különösen a fővárost körül­vevő agglomerációs övezet lakosságát is. Ez az oka an­nak, hogy az agglomeráció sű­rűn lakott települései válto­zatlanul a megye legrosszab­bul ellátott területei. Nagy a feszültség a lakás, az általá­nos iskola, a víz és villanyvi­lágítás, valamint az út ellá­tásban. Ezeknél a községeknél a helyi és a főváros ellátott­ságában mutatkozó nagy kü­lönbségek még jobban élezik az ellentéteket. A megye me­zőgazdasági jellegű területein, különösen a nagykátai, a da- basi és a váci járás északi ré­szén nehéz probléma a jelent­kező, fölösleges munkaerő foglalkoztatása. A nagykátai járásban tanácsi szerveink különösen nagy erőfeszítése­ket tettek az ipartelepítésre. A mezőgazdasági jellegű terüle­teken az ipartelepítés mellett az ismert tartalékok feltárá­sán túl a mezőgazdasági ter­melést és termelékenységet is emelni tudnánk hatékony munkával. A megyei tanács az élelmiszergazdaság következő ötéves terv időszakára a cél­kitűzéseit már ennek figye­lembevételével állapította meg. Külön elbírálást igényelnek az üdülő övezet községei. Ezekkel kiemelten foglalko­zunk. Bizonyos erőfeszítéseket tettünk a Dunakanyar fejlesz­tésére. Most újabb feladat előtt állunk: a ráckevei Duna- ágat üdülőterületté szeretnénk fejleszteni. Valamennyi községben a la­kosság mondhatni sokirányú igényének kielégítésére nincs módunk. Rangsorolnunk kell tehát a településeket. Erről csak annyit, számokkal illuszt­rálva a jövőt: 48 nagyközsé­günket középfokú ellátásban kívánjuk részesíteni. Vala­mennyi községünkben követel­mény azonban az alapfokú el­látás biztosítása. A tanácsok erőfeszítései mellett a lakosság sem tét­len, évről évre nő társadalmi munkájuk értéke. A tanácsi és nem tanácsi szervek összefogá­sa, párosulva a lakosság áldo­zatos munkájával, biztosan meghozza a kívánt eredményt a következő 5 éves terv idő­szakában. • Sokat hallottunk az utób­bi időben az államigazgatási munka egyszerűsítéséről. Mi a véleménye erről dr. Mondok elvtársnak, mit tudunk erről mondani megyénk lakosságá­nak? — A tanácsi testületi mun­ka egyszerűsítésére, a korábbi kötöttségek feloldására, az ön­állóság növelésére irányuló központi és helyi intézkedé­sek, a tanácshálózat korszerű­sítése, az új fogalom, a nagy­községi kategória és az ezzel járó hatáskör, a közös taná­csok kialakítása, tanácsszer­veink munkájának színvonalát már eddig is jelentősen emel­ték. A tanácsok tevékenységé­nek 20 éves tapasztalatai iga­zolták a tanácsrendszer kiala­kításának helyességét. Taná­csaink az elmúlt két évtized­ben sikeresen és jól segítették elő a szocializmus építését, iól képviselték a lakosság érde­keit. A tanácsok és szerveik, va­lamint munkájuk továbbfej­lesztésének nélkülözhetetlen része az önkormányzati jelle­gű jogok megteremtése és az ezzel járó hatáskör és felelős­ség kiszélesítése. A korszerű­sítés fő célja, hogy lehetőleg minél több helyi államigazga­tási feladat tartozzék a taná­csokhoz, olyan feladat, amely­nek megvalósítása közvetlenül az adott település, terület la­kosságát érinti. E követel­ményből kiindulva megválto­zik a tanácsok jellege, a taná­csi testület és tanácsi bizottsá­gi munka tartalma, az önkor­mányzati jogokkal összefüg­gésben új módon vetődik fel a tanácselnökök és a vb titkárok helyzete is. A tanácsok és szer­veik tevékenységének fejlesz­tésére kidolgozott elképzelések és a húszéves fennállásukat ünneplő tanácsok szervezeté­ben és tevékenységükben a legjelentősebb változást irá­nyozzák elő. E változások a tanácsi munka jövőjét alapoz­zák meg. Mi jól tudjuk, hogy a megye fejlesztésében, a la­kosság ellátásban, a gyorsabb, bürokráciamentesebb ügyinté­zésben is sok a tennivalónk. Igyekszünk, mindent megte­szünk, az elmúlt húsz év a ga­rancia, a biztosíték a jövő fel­adatainak megoldásához. A Kedves Mondok elvtárs, a sajtó értesült arról, hogy a megyei tanács szakosztályai és szervei a negyedik ötéves terv célkitűzéseit kidolgozták, fő vonalaiban, célkitűzéseiben, na­gyobb átfogó számaiban már a vb előtt is ismertek. Kérem, ha lenne szíves erről is néhány szót, gondolatot elmondani a Pest megyei Hírlap olvasóinak. — Igen, ez így igaz. A IV. ötéves terv célkitűzéseinek meghatározásánál alapvető szempontot képezett a lakos­ság életszínvonalának állandó javítása. Ennek egyik forrása a lakosság reáljövedelmének növelése, a másik a kommu­nális és egyéb igények kielé­gítése. Mindkét tényezőnél számításba kell venni a me­gye népességének további nö­vekedését, és annak területi elhelyezkedését. Azzal kell számolnunk, hogy a tervidő­szakban a lakosság 60—63 000 fővel növekszik, és 1976-ban eléri a 940 000 főt. A népes­ségnövekedés 85—90%-a az agglomerációs övezetre jut. Az életszínvonal növelésé­nek fontos eszköze a lakosság foglalkoztatottsága. A IV. öt­éves tervidőszakra készített munkaerőmérleg szerint, a munkaerőforrás és az aktív keresők száma mintegy 30— 32 000 fővel növekszik. Es to­vább folyik a mezőgazdaság­ból az iparba történő átréte- gezödés. Az általános kedvező kép mellett figyelembe kell venni az egyes területek kö­zötti különbségeket, főleg a női foglalkoztatottságot ille­tően. Ezért célkitűzésünk a helyi ipar további fejlesztése^ a bedolgozórendszer szélesíté­se. a szolgáltató és kézműipar fejlesztése. A lakossági igények kielé.' gítését szolgáló településfej, lesztés — mint az életszínvo­nal emelésének másik forrása — szintén nagy erőfeszítést igényel. Ez csak a rendelke­zésünkre álló anyagi eszközök koncentrálásával valósulhat meg. Koncentrálni kell az anyagi eszközöket: — a városok és városias települések erőteljes fejleszté­sére; — ki kell fejleszteni a nagyközségek infrastruktúrá­ját úgy, hogy segíteni tudják vonzási körzetük ellátását is; — elősegíteni a főváros kö­rüli külső városgyűrű rend­szerének kifejlesztését (Vác, Gödöllő, Monor, Dabas, Rác-* keve); — továbbá kiemelten kell foglalkozni az agglomerációs övezethez tartozó települések ellátásával. , A települések fejlesztésénél a lakosság igényeit is rang­sorolni kell. Legsürgősebb igény változatlanul a lakás­ellátás javítása. A IV. ötéves terv pénzügyi alapjainak 57,7 százalékát kívánjuk erre a célra fordítani. 1970—75. év­ben mintegy 36 ezer lakás építését irányoztuk elő. Má­sodik helyen áll a művelődés- ügyi intézmények fejlesztése, ezt követi a közműellátás. Célul tűztük ki — egyebek mellett — az egészségügyi el­látást, a közlekedés fejlesz­tését. _ Kiterjed a IV. ötéves terv az üdülőterületek fejlesztésére is. Ennek során két szálloda építését, a campingek korsze­rűsítését, Leányfalu melegvi­zű strandja II. szakaszának megépítését tervezzük többek között. Sok bosszúságot okoz a la­kosságnak helyenként a javí­tás-szolgáltatás elégtelensége. Tanácsi fejlesztési alapból er­re a célra több mint 100 mil­lió forint ráfordítás szükségese A IV. ötéves terv során to­vábbra is törekedni kell a koordinációra, a vállalatokkal, intézményekkel, s egyéb szer­vezetekkel. Számítunk termé­szetesen a lakosság társadal­mi munkájára, melynek már hagyományai vannak me­gyénkben. • Köszönjük szépen a tájé­koztatást a Pest megyei Hír­lap olvasóinak nevében. I

Next

/
Thumbnails
Contents