Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-21 / 247. szám

reari UECYEt 1970. OKTÓBER 21., SZERDA Oratóriumok Az októberi művészeti he­tek keretében jelentős ese­mény lesz az Irodalmi Színpa­don három költői oratórium bemutatása. Somlyó György a „Bírák könyvéből”, Vas István „Római rablás” és Devecseri Gábor „Bikasirató” című ora­tóriumát Huszár Klára rende­zésében Gábor Miklós, Csernus Marianne, Bozóki István, Gor­don Zsuzsa, Madaras József és Verdes Tamás mutatják be. A bemutató előadás október 27- én lesz. Vadkörtefába faragott arc Cs. Kovács László, -a szom­bathelyi születésű szobrász- művész elkészítette dr. Amb- rózy-Migazzi Istvánnak, a jeli arborétum megalapítójának fából faragott arcképét. A mű alapanyaga vadkörtefa, a hegyhátszentpéteri termelő- szövetkezet ajándéka. A vad­körtefába mintázott arcképet tavaszig a szombathelyi Sava- ria Múzeumban őrzik. Má­jusban, a vasi természetvédel­mi napokon a jeli arborétum­ban helyezik éL GÁRDONYI GÉZA TITKOS VALLOMÁSAI „Mit tudtunk meg Gárdonyi Gézáról?” címmel érdekes is­mertetés hangzott el Egerben a Dobó István Vármúzeum­ban, a múzeumi hónap kere­tében. Dr. Korompai János muzeológus beszámolt arról, hogy mi történt 1969. októ­ber 13, a Gárdonyi titkos írás megfejtésének bejelentése óta. Egy teljes év volt szüksé­ges ahhoz, hogy Gárdonyi Gé­za titkos jeleit átírják folyó írásos szövegre. Ezáltal mint­egy ezer oldallal gazdagodott az eddig ismert Gárdonyi-iro­dalom. Az előadó bejelentette, hogy már valamennyi titkos jel ismert és a megfejtett írá­sokból teljességében előtárul Gárdonyi Géza titkolt hagya­téka. A megfejtett szöveg fel­jegyzéseket tartalmaz az „eg­ri remete” írói tevékenységé­ről, terveiről, vázlatokat rög­zít megírandó művekről, és érdekes megállapításokat kö­zöl a társadalomról, kritikai megjegyzéseket fűz a kor­Aszód Itt állok a kiserdőnek szélén, körülöttem hallgat a berek. Felettem az októberi égbolt, csak suhancok még a zord szelek. Verőfényes oldalán a dombnak, macskaköves utcák, házsorok köztük néhány hórihorgas oszlop — kábeleket tartva ácsorog. Lenn a mélyben kanyarog a mfiút kocsik futnak Pest s Hatvan fele — Sárgállik a vadgesztenye lombja — piroslik a bükkfák erdeje. Innen fentről ha keletre nézek, kéklenek a Cserhát láncai, idejárnak a kollégiumból labdázni a környék srácai. Nagy Petőfink fiatal diákként számtalanszor erre ballagott. Lent a völgyben kérdeztem felőle .... a csacsogó Galga patakot. Műemlékek, sárgafalú házak, ódon utcák, rejtett zeg-zugok — csak állok itt a kiserdő szélén — tovább menni sehogysem tudok ... Ferenczy Hanna HOBBY? Elmés játékok A manapság oly divatos el­mesportok — szellemi vetél­kedők, társasjátékok és rejt­vények, nemcsak kellemes ki- kapcsolódást biztosítanak a fárasztó munka után, hanem fejlesztik gondolkodási és emlékező készségünket, szó­rakoztató módon bővítik is­mereteinket is. Ezért is olyan népszerűek a legkülönbözőbb korúak körében, összeállítá­sunkban néhány érdekes, talá­lós kérdéseket tartalmazó A Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregysége FELVÉTELRE KERES lakatosokat, betanított munkásokat, férfi és női segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti osztályán, Vác, Derecske dűlő. könyvet válogattunk össze a tudomány és a művészet kü­lönböző területéről. Kérjék ki a könyvtárból Dobrovolny: Ki mit tud mate­matikából? című kötetét, amely közel 200 logikai fel­adatot és megoldást közöl. Jól mulathat Grützer József: Sicc című művén, amelyben szórakoztató időtöltések, cse­les csalafintaságok találhatók. A Játsszunk zenét c. kiadvány­ban Bartók Fából faragott ki­rályfi és Szabó Ferenc Lúdas Matyi c. műveinek ismerte­tésén kívül játékokat és fel­adatokat találunk elsősor­ban a tizenéves fiatalok szá­mára. Kovács Irén: Ki ez? Mi ez? című képzőművészeti tár­sasjátékban a 100 kártya hát­lapján képekről, szobrokról található tömör ’ jellemzés, ugyanígy az irodalmi és épí­tészettörténeti témakört is felöleli. Az irodalmi kár­tyákon 100 magyar író arc­képét és életrajzi adatait so­rolja, míg a műanyagdoboz­ban elhelyezett 100 kártya Budapest műemlékeinek fény­képét és az épületek legfon­tosabb adatait tartalmazza. Olvasmánynak is érdekes Nagy Gábor: Mi fán terem? címmel összeállított gyűjte­ménye. 250 magyar szólás­mondás eredetét, nyelv- és hangtörténetét tárja fel érde­kes módon. Végül, hogy a sportkedvelők se maradjanak ki; Skrzypek: ötszáz kérdez— felelet 10 nagy téma szerint, ezen belül 50 kisebb téma­körben áttekinti a sport egész területét. k. m. társak műveihez. „Nagy ér­zések írói, nagy írók, kis ér­zések írói, kis írók, semmi­lyen írók” — vallja Gárdonyi egyik titkos jegyzete, majd így folytatja: „Csak olyan történetet írj, amelynek hő­sét érzed, szereted, vagy meg­győződésed, hogy más szere­ti ...” Véleményét őszintén és kíméletlenül kifejezésre jut­tatja. Herczeg Ferencről ír­ja: „...Nem tudja, hogy az író munkája embernemesí­tés, éppen olyan, mintha a földműves nem tudná megkü­lönböztetni a búzát a kon­kolytól és míg más íróknak búzatáblái vannak, neki kon­kolytáblái ...” Az előadó közölte, hogy az átírt teljes szöveget 1972-ben, Gárdonyi Géza halálának 50. évfordulóján könyvalakban megjelentetik. Az előadó utalt arra, hogy a megfej­tők között kialakult személyes jellegű vita nem befolyásolja a szerkesztés munkáját. Gyász ,*V< t'j't i ■ I • Á'V ■ * ‘A. A.' '•%:.< X. • X - / M;. ' ­RISLEMEZES SZECSI-SIKER 215 melódia Pepita, pepitában — Koncz megy, Omega nem * p A ó \ “ .. < í ’>,1 Bemutatkozott Budapest új színháza, a „Huszonötödik Színház”. Első bemutatója Né­meth László Gyász című re­gényének dramatizált válto­zata volt, Szigeti Károly ren­dezésében. Képünkön a mono­dráma főszereplője — Kurá­tor Zsófi — Berek Kati. MŰVÉSZPORTRÉK A budapesti művészeti he­tek alkalmából a Vígszínház előcsarnokában, a Színháztu- dományi Intézet rendezésében Magyar színművészportrék címmel kiállítás nyílt meg. A tárlaton elsősorban a XX. század művészeinek arcképei, mellszobrai — összesen mint­egy félszáz képzőművészeti munka — idézik sok híres előadás, nagy alakítás, él­ményt adó szerep emlékeit. Sóik ismerős arckép köszönt a látogatókra a falakról. Itt sorakozik többek között a Varsányi Irénről, Hegedűs Gyuláról, Góth Sándorról, Dayka Margitról, Darvas Lili­ről, Várkonyi Zoltánról, Honthy Hannáról és sok más neves színészről készült portré, olyan művészek köz­vetítésében, mint Zádor Ist­ván, Kisfaludi-Stróbl Zsig­mond, Vadász Miklós, Márk Lajos, Szigethy István, Barna Elek és mások. Koncz Zsuzsa tegnap uta­zott el Münchenbe. Az indu­lás előtti pillanatban sikerült találkoznunk, s interjút ké­szítettünk vele. 4- Mit csinál az NSZK- ban? — Két kislemezem jelent már meg ott, most folytatom a felvételeket, és ha minden igaz, akkor idén még egy kis, valamint egy nagylemezem is a boltokba kerül. Az első fel­vételeket szeptemberben fe­jeztem be, most csak néhány napra utazom, a hét végén, már újból Budapesten leszek. — Régen nem láttuk fel­lépni, és kislemeze is csak olyan jelent meg, amelyik már régi felvétel. Mi ennek az oka? — Már két éve, hogy együttest választottam ma­gamnak: az Illésekkel énekeltem, s velük készült lemezeim többsége is. Mivel ők most nem játszhatnak, nehezen tu­dok boldogulni. — És a jövőben? — Szörényiéktől sokmin­den függ ... Egy biztos — az együttestől függetlenül, ja­nuárban önálló estsorozaitom kezdődik az Egyetemi Színpa­don. Hogy kikkel lépek fel? Még nem tudom. Az alán hercegnő kincsei A szekszárdi Balogh Ádám Múzeumban a múzeumi hónap alkalmából kiállították a Tol­na megyei Regöly község — a hajdani kelta fejedelmi székhely — határában napvi­lágra került alán hercegnő sírjának aranykincseit. Az 1600 éves leletek között több arany ruhadísz, két tömör arany karkötő, gyűrű, ékkö­vekkel kirakott fibulapár — melltű —, gránátdíszes öv- csat látható. Bemutatják a homokásás közben felfedezett sír kultikus edényleleteit is, köztük a madárfejes korsót, amely a népvándorlás korá­nak páratlan emléke. A kiállítás „kuriózuma” az alán fejedelemnő kissé torzí­tott koponyája. A koponya jobb hátsó részén éles, erős szerszámmal vágott, 65 milli­méteres hosszúságú gyógyult seb nyoma látható. A megál­lapítás szerint a 30—40 éves koráig élt előkelő hölgy túl­élte fejsérülését. .. 'A szenzációs leletek egy hónapon át tekinthetők meg a szekszárdi múzeumban. Bemutató a Vígszínházban s Pirandello: IV. Henrik Ki az őrült? Aki valóban őrült, aki csak tetteti — vagy aki nem akar az úgynevezett normális emberek közé beil­leszkedni? Ki a rosszabb, az őrült, esetleg akik megjátsz- szák, hogy az őrültet tartják normálisnak, vagy azok, akik az őrültnek minden lehetősé­get megadnak, hogy őrültségét kiterjessze másokra, és meg­engedik, hogy az őrült őrült­ként éljen? Pirandello híres darabja nem őrültekről szól. Normális emberekről. Az egyik az, aki baleset következtében agysé­rülést szenvedett, megőrült, azt hiszi magáról, hogy ő IV. Hen­rik. Mindenki lehetőséget is ad, hogy azt higgye, valóban ő a 800 évvel ezelőtt élt király, és úgy is viselkednek vele, úgy is hódolnák előtte. Az őrült pedig közben meggyó­gyul, de kényelmesebb neki abnormális királyt játszania. Sőt undorodik attól, hogy új­ból beilleszkedjen a minden­napi normális életbe, olyan emberek közé, akik annyira „normálisak”, hogy aljasul IV. Henrikként tisztelik. A híres olasz színpadi szer­ző tehát nem mond mást. mint azt, hogy az őrület — min­denfajta, akár politikai, akár társadalmi — gyógyítható, az őrült tévhiteknek nem szabad hinni, sőt szembe kell azokkal szállni. Gyógyítani kell. A gyógyítást azonban csak azok a normális emberek végezhetik el. akiknek nem érdekük tár­suk — vagy társaik — őrület­be kergetése. Amíg ez egye­seknek érdeke, addig az őrü­let soha nem lesz kiküszöböl­hető, az őrület hatalmat sze­rezhet, fertőzhet. Ez akkor rej­ti magában a legnagyobb ve­szélyt, ha az őrület normális­nak akar tűnni, s az ilyen j „normális” hatalom teszi az­tán beteggé alattvalóit. Pirandello színpadtechniká­járól valamikor ódákat zen- gedeztek, és megírták, hogy az európai színpadi szerzők mind­mind tőle tanultak. Tanulhat­tak is. Dramaturgiája rend­kívül frappáns és hatásos, ugyanakkor nemcsak a csillogó technika, hanem a cselek­mény, a mondandó szerves része is. Itt nem lehet beszél­ni külön dramaturgiai fogá­sokról, csupán az író világából értelmet nyerő színpadi anyag öntörvényű mozgásáról, amely meghökkentő dramaturgiai fordulatoknak ad helyet. A Vígszínház előadása, Vár­konyi Zoltán rendezése elma­rad a darabtól. Fásult ez a ren­dezés, fáradt az előadás. Vár­konyi darabértelmezése homá­lyos, mindenesetre az író szándéka nem tűnik elő tisz­tán. Talán a rendező egyetlen törekvése az volt, hogy a csil­logó főszerep valóban ragyog­jon. IV. Henriknek, vagyis Latinovits Zoltánnak biztosí­tott játéklehetőséget a rende­ző. A többi szerep teljesen háttérbe szorult, ezáltal az író mondanivalója csorbult, és a többi színész csak szürkébb le­hetett a szürkébbnél. Latinovits viszont ismét be­bizonyította, hogy kivételes színész. Most csak azt emel­jük ki alakításában, hogy min­den modorosság nélkül, letisz­tult eszközökkel játszott. Berkovits György Búcsú a búcsúktól Kaposvárott, a Petőfi utcában él özvegy Szűcs Já­nosáé, Somogy megye legrégibb bábosműhelyének tulajdonosa. (A több, mint száz- esztendős műhely egyik helyiségében ma is látható az 1862. június 26-án kiállított mester­levél.) A nagypa­pa és az apa után a fiú, Szűcs János, feleségével együtt folytatta a báb­öntő mesterséget. Ezrével készítet­ték az egykori vá­sárok, búcsúk kedves ajándé­kait, a tükrös hu­szárokat, szíveket, meg a többi jel­legzetes mézeska­lács-figurákat. Ti- zentöt esztendeje, hogy férje halála után egyedül dol­gozik a most het­venéves asszony a régi művészi fa­ragásé faminták­kal, kendertilo- lókhoz hasonló tésztakidolgozó­val és az öreg ke­mencével. Az utóbbi időben már nem volt nagy keletje a tükrös bábszíveknek és a lovas huszárok­nak, ezekből ke­vesebbet is készí­tett. Viszont an­nál több mézes­csókkal kereste fel a búcsúkat és vá­sárokat. Az elmúlt na­pokban az ódon műhely falai kö­zött utolsó búcsú­jára készítette bábfiguráit, mé­zeskalácsait Szűcs Jánosné. Vasárnap utoljára Magyar­egresen ütötte fel sátrát, ahová a mézeskalácsok mellé még vitt néhány tükrös szí­vet, tükrös hu­szárt is. Ezzel a somogyi bábos di­nasztia végképp búcsút vett a bú­csúktól. Koncz Zsuzsa tehát eluta zott, az Omega együtte azonban itthon maradt, mei nem kapott vízumot az Egye sült Államokba, de a ha fiúról tudunk azért jó hírt i mondani: minden bizonnyí novemberben megjelenik nagylemez, amelynek szám; már hetek óta szerepelne slágerlistánkon. És még néhány lemezhí: Október 26-án a Gorkij köny vasbóltban lesz az ünnepélye megnyitója a szovjet lemezhónapnak, ebből az alkalomból adta 1 a Magyar Hanglemezgyárt Vállalat a Magyarországo kapható Melódia hangleme zek katalógusát. A füzetbe 215 lemezeim található. Komolyzenei újdonságok megjelent Bach: Fuvolaszoná ták című lemez (Kovács Ló ránt, Sebestyén János és Ban da Ede), valamint Ravel é Dvorák vonósnégyese (Sebes tyén vonósnégyes) és Simáná József nagylemeze. Könnyűzenei újdonságok: Tilinkó és az Oly kevés cím! számokat Koncz Zsuzsa ének li és a Tolcsvay együttes ki séri. Koós János énekli a Akkor szólj nekem és a Pe pita című számokat, mely pe pita csomagolásban jeleni] meg. Gábor Krisztina a Szé] oroszlánt, Ernyei Béla az Es te tíz utánt, Sólymos Antal í Kérek egy ibolyát, a Várj duett pedig a Mint ő me^ ént énekli. Érdekesség, hogy Szécsi Pál nak egyszerre három kisle mezé fut, méghozzá óriási kö zönségsikerrel. A három szán címe: Egy szál harangvirág Kósza szél és Micsoda igé nyék. Nagy sikere van Ko vács Kati Suttogva és kiabál va című lemezének, amelybő az első héten már kilencezei példány fogyott el. És mir< számíthatunk? Zalatnay Sa rolta ezen a héten kezdi el ú, nagylemezének a felvételeit egyelőre mindent titokbar tart, csak annyi biztos, hogy t Metró együttes kíséri. A le­mez tavasszal jelenik meg akárcsak a Neoton együttesé E heti nyerteseink: Csenki Julianna (Makád, Dózisa u 7.), Németh Mariann (Far­mos, Jászberényi út 674.). Boross Ilona (Jászkaraj enő, Rákóczi út 4.), Slágerlistánk: Művészlemezek: 1 (5) Liszt Paganini: La Campanella, 2 (2) Beethoven: Für Elise, 3 (1) Liszt: Les Preludes 4 (—) Kodály: Háry János, 5 (3) Bartók: Csodálatos mandarin. Tánclemezek: 1—2 (1—3) Olyan szépen mosolygott (Omega) és Rézmozsarat ve­gyenek (Harsányi G.), 3 (—) Kégli-dal (Illés), 4 (6) A ku­tya (Atlasz), 5 (—) Jaj, nem vigyáztam (Kovács K.), 6 (2) János bácsi pipája (Zalatnay S.), 7 (8) Tamburmajor (Express), 9 (10) Ki volt az az ember? (Kék Csillag), 10 (5) Kósza szél (Szécsi P.). Sunyó — Falus — Tamás Vágja ki kedvenc lemezem szel­vényünket, írja rá a hét komoly-, illetve könnyűzenei számát, ra­gassza levelezőlapra vagy tegye borítékba és küldje el szerkesztő­ségünkbe! (Pest megyei Hírlap, Bp., VIII., Somogyi B. u. 6.). Ne feledje felírni: „Kedvenc leme­zem”. Szavazóink között minden héten kisorsolunk három lemezt, a Magyar Hanglemezgyártó Válla­lat ajándékát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents