Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

XII. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1970. OKTÓBER 2., PÉNTEK HÚSZ EVESEK A TANÁCSOK A tanácsok vetélkedőjének győztese: Monor A versenyzők és a játékvezető, Somogyi Lajos. Trócsányi Anikó felvétele A gombai színházterem zsú­folásig megtelt kedden — több mint fél napon át zson­gott az épület, lehelték a nyi­tott ablakok a cigarettafüstöt, Gombán rendezték meg ugyanis a monori járás taná­csainak vetélkedőjét. A vetél­kedő minden optimista vára­kozást is felülmúlva, a lehető legjobban sikerült. Tizennyolc község tanácsá­nak dolgozói ülték körbe az asztalokat, izgatottan tanulmányozták a jegyze­teket. igaz, a kérdéscsoportokat elő­re megkapták, de jól sikerült-e a kidolgozás, lelkiismeretesen készültek-e? Erről kellett szá­mot adniuk a versenyzőknek. Akik nem vetélkedtek, izgul­tak kollégáikért, akadt dolga a presszógépnek is — a „dop­pingszer”, a jó erős fekete, eb­ben a versenyben nem volt tiltva. Somogyi Lajos, a vecsé- si nagyközségi tanács elnök- helyettese vezette a játékot, a népes zsűri elnökének, dr. Bencsik Mihálynak, nem egy­szer kellett magasba emelnie a zöld tárcsát, ami maximális öt pontot hozott a csapatok­nak. Délelőtt 9 órától, délután fél 2-ig tartott a vetélke­dő, amelynek első, és má­sodik helyezettje a monori nagyközségi tanács két csapata lett, ők jutottak tovább a megyei verseny­re. Sülysáp nagyközség harmadik, Üllő negyedik helyezést ért el. — Minden kérdés nehéz volt, kidolgozásuk nem kis munká­ba került... Azért bízunk benne, hogy a megyei döntőn sem érünk el rossz helyezést! — mondta Szalma Sándorné, a győztes monori csapat tagja a vetélkedő után, amikor már fehér asztal mellett ültek va­lamennyien, s az asztalokról eltűntek a jegyzetek, a vaskos szakkönyvek. — Ezen a vetélkedőn min­denki nyert — summázta dr. Zimányi Gyula, a járá­si tanács vb-titkára az ese­ményeket. — Hiszen a cél nemcsak a hangulatos, szórakoztató játék volt, hanem a tanácsi dolgozók továbbképzése is. Felfrissítették a régi ismerete­ket, újakat is szereztek, a kér­dések változatos témaköröket öleltek fel. Az külön öröm, hogy a lelkiismeretes felkészü­lés ilyen felszabadult, játékos, baráti légkörben kamatozott. A verseny után különbusz, gépkocsisor vitte a részvevő­ket a gombai tó partjára, a Horgásztanyára. Már erősen alkonyodott, de még ropogott a tűz a szalonnasütők nyársai alatt, szálltak a dalok a tó felett... (k. zs.) Már a tetőn van a cserép A NEB gyors segítsége Egy augusztus végi napon indulatoktól fűtött ember jött be a szerkesztőségbe. A járási népi ellenőrzési bizottságot ke­reste, s elmondta azt is, miért. Haragja, indulata jogosnak tűnt, a így azt tanácsoltuk, for­duljon valóban a népi ellenőr­zéshez. A napokban felkerestem Cseh Kálmánnét, a járási NEB vezetőjét, és erről az esetből kérdeztem. Kis füzetet vett elő, azt, amelyben azok a gyorsan, napokon belül elintézett ügyek szerepelnek, amelyekhez nem kellettek akták, levelezések — csupán egy-két telefon. A panasz Miért fordult Rozbora Fe­renc monori lakos a népi el­lenőrzési bizottsághoz? Házat épített, mint oly sokan mások, s OTP-kölcsönre. Eszerint szeptember 30-ig be kellett volna fejeznie az építést. Má­jus 25 óta várta, hogy az elő­jegyzett cserepét megkapja, de csak ígéreteket kapott, azaz most augusztus végén, a TÜ - ZÉP mór ígérni sem ígért sem­mit. Rozbora nem volt rest, végigjárta azokat az OTP-s társait, akik vele egy időben kezdték a házépítést, s meg­győződött: azok sem kaptak cserepet. Aztán elment több olyan helyre, ahol nem OTP- re építkeztek tehát akiket nem kötött olyan szigorúan a ha­táridő. Ezek az emberek is ve­le egy időben kezdtek építkez­ni. Öfc már lakták fel a csere­pet, vagy már fenn is volt a tetőn... A NEB telefonja után Mi történt azután, hogy Roz­bora Ferenc elmondta mind­ezt a járási népi ellenőrzési bizottságon7 Idézzük szó sze­rint Rozbora levelét, melyet pár nappal később kisfiával beküldött a NEB-hez, s ame­lyet Cseh Kálmánná a kis fü­zetbe, a gyorsan elintézett ügyekhez mellékelt: „Tisztelt Népi Ellenőrzés! Hála segítsé­güknek, a tetőcserepet rendben megkaptuk tegnap, augusztus 30-án, vasárnap. (Rögtön felis raktuk!) Semmiféle zokszó nem esett, mi voltunk a legel­sők! Az is önöknek köszönhe­tő, hogy az érkezett egyetlen vagon cserépből csupa hozzánk hasonló kapott csak. Segítségüket hálásan köszö­nöm a többiek nevében is, akik mit sem sejtettek." (f. o.) A bisztróbeli „nehézfiúk" ...a lányok sírva fakadnak POSTAFIÓK 51. VÁLASZ A LEVÉLRE „A Monor és Vidéke szep­tember 23-i számában olvas­tuk Fóris Gábor monori lakos panaszát, mely szerint az eső elől menedéket kérő feleségét és 'kisfiát sértő szavakkal tá­volították el az üzem portá­járól — írja válaszlevelében a Vetőmagtermeltető- és Érté­kesítő Vállalat monori köz­pontjának gondnoka. — Fóris Gábor nem írja, hogy mikor, melyik nap történt a valóban sajnálatos eset. Így nem tud­juk „beazonosítani” az illető portást. Beszéltünk az üzem portásaival (többen vannak), a legmesszebbmenőkig fel vannak háborodva az eset miatt. Véleményük szerint a portára tévedt „illetéktelen” munkavállaló lehetett a dics­telen eset elkövetője, pillanat­nyi távollétükben (vagonkito­lás, betárolás stb.). Meg kell hogy mondjak, mi sem téte­lezzük fel, hogy csökkent munkaképességű portásaink közül bármelyik is hasonló módon reagált volna Fóris Gá- borné kérésére. Magunk részé­ről mi is egyetértünk Fóris Gáborral, nem volna szabad ilyen eseteknek előfordulni. Sajnáljuk.” A monori vasútállomásnál van a Róna Vendéglátó Válla­lat egyik legnagyobb forgalmú üzlete, a bisztró. Csak így hív­ják, így emlegetik: bisztró, és aki hallja, rögtön tudja, miről van szó. A bisztró havi forgal­ma 450—500 ezer forint. Óriási összeg. Reggel négykor nyit­nak, az üzlet két műszakban, egyfolytában kiszolgál. Egy műszak alatt elfogy 700 liter sör, 120 liter bor, 10—20 liter tömény. Amíg a Kossuth Tsz nem nyitotta meg a bisztróval szemközti borozóját, tömény­ből 30 liter is elment. A sztár még mindig a sör. ★ Dél van, csendes, őszi hét­köznap. Az utcán alig akad já­rókelő, üresek a Marx liget padjai is, csíp már a szél, nincs ereje a napnak. A bisztró sar­kán öt-hat fiatalember ácso- rog, bent tömeg, füst, zaj. Valaki a fejek fölött sörösüve­geket táncoltat, egyensúlyoz, a „csapos” — fiatal szőke nő — alig látszik ki az embergyűrű­ből. Átfurakszom közöttük, va­Az ötletes költő TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓ Lenkey Gyula járási tanács­tag holnap, október 3-án es­te 6 órakor tanácstagi beszá­molót tart Vecsésen, a telepi iskolában. ___________ TÜDŐSZŰ RÉS GYOMRON Ma kezdődtek meg a tüdő­szűrő vizsgálatok Gyömrőn, a művelődési házban. A márciusi ifjak soraiban tündöklő Lisznyai Kálmán­ról, Petőfi kebel­barátjáról érdekes anekdotát őriz a kegyes irodalom­történelem. A fiatal poéta a szabadságharc utáni esztendők­ben beutazgatván az egész országot, műveiből felolva­sást tartott, s jó megjelenése, szel­lemes, megnyerő modora révén nagyszámú hívet szerzett magának. Egy alkalommal Lisznyai Pilis köz­ségbe is leruccant, s bekopogtatott Sárkány Sámuel­hez, az akkori evangélikus lel­készhez (a későb­bem püspökhöz), akivel meghatot- tan idézték a kö­zös jóbarát, Petőfi Sándor halhatat­lan géniuszát. No, de az elégi- kus hangulatnak hamar vége sza­kadt. Ugyanis az történt, hogy a tisztelendő úr ebédjén a környék számos előkelő­sége is részt vett. A szakácsnéasz- szony hallal szol­gált az uraknak, s hogy, hogy nem, véletlenül-é, vagy szándékosan — apró halakat ra­kott a poéta tá­nyérjára. A jó étvágyú Lisznyai látván a többiek „nagyobb fogás”-át, egy da­rabig bosszanko­dott. de humoros természetű ember lévén, hamar fel­találta magát, s a következőket cse­lekedte, hogy ő is kiadósabb fala­tokhoz jusson: ke­zébe vett egy kis halat, sokáig a fü­léhez tartotta, az­után pedig bozon­tos üstökét csóvál­va ismét a tányér­jára tette. — Mit csinál, b arátomuram? — kérdezte megrö­könyödve a házi­gazda. — Hát, szerel- metes tisztelen- döm — felelt só­hajtva a költő —, három esztendő­vel ezelőtt egy só­gorom a Fekete- Körösbe fulladt, s most ettől a pará­nyi haltól meg­kérdeztem, hogy merő véletlenség- ből nem tudja-e, hol fekszik annak a szerencsétlennek a teste? — S mi volt a felelet? — kérdez­te zavartan Sár­kány. A költő ra­vaszul kacsintott: — Elárulhatom! A halacska azt fe­lelte, hogy ö ak­kor még a vilá­gon sem volt, de attól a nagy har­csától alkalmasint biztos hírt hall­hatnék a megbol­dogultról, ha le­jönne hozzám az asztal felső részé­ről. Sárkány Sámuel most már megér­tette a huncutsá­got. Együtt kaca­gott a vendégek­kel, s a kövér har­csa azonnal a jó­étvágyú poéta tá­nyérjára került. Rakovszky József laki az arcomba beszél, ettől egy pillanatra elszédülök... Pálinka. — Most nincsenek sokan, ez gyér forgalom — mondja a vezetőnő. — Amikor bejönnek a vonatok, elözönlik a vendé­gek a helyiséget, aztán megint kevesebben lesznek... Olyan ez, mint a lüktetés. Összesen huszonhármán dolgozunk itt, a három zenész kivételével mindannyian nők ... Ezért ne­héz. Van olyan nap, amikor három-négy verekedés is ki­robban. Már teljesen leszok­tunk arról, hogy értesítsük a rendőrséget. Mindent magunk csinálunk, mi vagyunk a „ki­dobólegények” is. Nem félünk már. Én kilenc éve vagyok itt. Gondolja el, mi türelem kell ehhez! — kicsit elmosolyodik. — Es ép ésszel kibírtam ... A zajban kiabálnom kell. Egy öreg a füléhez tartja a te­nyerét, jól meggondolja, mit válaszoljon. — Mindennap itt vagyok. Naponta két, két és fél órát is. Hogy mennyit iszom ezalatt? Két üveg sört. Közben elbe­szélgetünk a kollégával... A „kolléga” tiltakozik: — Velem ugyan nem! Én rit­kán járok ide! — Soha nem rúgott be itt? — Hogy gondolja! — tiltako­zik, aztán némi megfontolás után hozzáteszi: — ... bár le­het, hogy előfordult már az is... Középkorú, borostás arcú férfi a sarokban. — Én is mindennap itt va­gyok. Csak úgy magamban, p ianóban iszogatok... A né­pem? Muszáj azt megírni? Kü­lönben nem bánom. írja, hogy a Zöldi bátyó mondta ezt. Ügy- is jár ide egy csomó Zöldi... Szőke fiatalember, a szemközti TÜZÉP-teleprőI. — Munka előtt, munka után, mindig bejövök. Egy-egy korsó sör az adag. Annyi kell. A ne­vem? Hát azt nem! Jönnek, „nyilatkoznak” azok is, akiket nem kérdezek. De a nevét senki nem hajlandó el­árulni a világért sem. — Én töményét nem iszom! — hadonászik az orrom előtt egy kopasz öregúr, zavaros sze­mekkel. El is hinném, ha nem dőlne róla a semmivel össze nem téveszthető rumszag... — Űjságíró? — kérdezi va­laki az ajtóban, aztán sürgő­sen eltűnik. Hogy miért? Ki tudja... A lányokban tartani kell a lelket. Ezt a vezetőnő mondja, és a kiszolgálókra érti, mert... — Hol egyik fakad sírva, hol a másik .. A környék legne­hezebb üzlete ez. A vendégek... Hát lassan egy kalap alá lehet venni mindet. A rendesebbek pedig részvéttel vannak irán­tunk ... A múltkor Pilisről jöttek cigányok, elözönlötték a kerthelyiséget, randalíroztak. Egyik monori ismerősüket kértem meg, szóljon nekik. nekem támadt az összesodort kabátjával! Nem ritka dolog a nyitott bicska sem. A „nehéz legényeknek” már tudjuk a becenevet is, megtanultuk, ho­gyan lehet leszerelni őket... A snóbll, kártya tiltva van ... A vezetőnő kicsi termetű, cseppet sem félelmetes. — De közéjük megyek én, ha kell. Kijózanodva aztán nem győznek bocsánatot kér­ni ... Egy hang utánam szól, mi­előtt kilépnék az ajtón: — Aztán jókat írjon ám! ★ A bisztró három üzlettípus­nak felel meg: meleg ételt, cukrászsüteményt és italt áru­sítanak. Az italbevétel azonban szinte „elsöpri” a többit. Az üzlet dolgozóinak egyik ver­senyfelajánlása: a rendőrségi kivonulások számát minimá­lisra akarják csökkenteni. (koblencz) 'H A tornatanárnő „újításai Maróczy Ernőné az idén kezdte meg a pedagógus- pályát. A gyömrői közpon­ti és a falusi iskolában test­nevelést tanít. Egyben tart­ja a tornaórát a fiúknak és a lányoknak, külön fiú- és lányöltözö azonban nin­csen. Az átöltözést úgy oldják meg, hogy a tízperc első felében a lányok, má­sodik felében a fiúk öltöz­nek. Kötelező a fehér zokni és a tornatrikó viselése, sőt a tisztaságcsomagok hor­dása is. Ezek meglétét a tanárnő minden órán pon­tozza. A tisztaságcsomagok egyebek között szappant és törülközőt tartalmaznak, ezeket azonban nem lehet használni. Nincs ugyanis mosdó sem. Igaz, az osz­tályban van egy mosdótál, de ebben tíz perc alatt 30 gyerek nem tud megmosa­kodni. így a gyerekek fö­lösleges tehernek érzik a tisztaságcsomagot, és sajnos ebben van is valami. Ott­hon panaszkodnak, a szü­lők pedig talán túlságosan is könnyen — felháborod­nak. Leszólják, támadják a tanárnő újításait. Pedig lé­nyegében a tanárnőnek van igaza. Rendes tornaórát nem lehet poros tanterem­ben, utcai ruhában tartam. De még ha így is lenne, utána is meg kellene mosa­kodni a gyermekeknek. Legalább kezet, arcot, Nem megy. Nincs öltöző, nincs mos­dó, de van egy tanárnő len­dülettel, tervekkel, jóaka­rattal. Egyesek szerint a világot szeretné megválta­ni. Igaza van, ma többet kell tenni, mint tegnap, s holnap a mainál is többet. Segíteni kellene neki eb­ben, keresni a megoldásra a lehetőségeket, nem pedig akadályozni. Füstös Ilona Központi fűtés az ÁFÉSZ-irodában A Sülyi ÁFÉSZ Malom utcai központjában mindenütt áttört falak, téglatörmelékek látha­tók. A szövetkezet házi kőmű­vesbrigádja másfél hónapja dolgozik az épületben, bővítik a központot. Szükségessé vált, megnőtt az irodákban a lét­szám. Az átalakítással egyide­jűleg korszerűsítik a fűtést is, a kályhák helyére radiátorok kerülnek, központi fűtés lesz. Már épül a kazánház a pincé­ben. Az építők várhatóan a hó­nap végére végeznek a mun­kával. Akikor aztán visszaköl­tözhetnek megfiatalított iro­dájukba a könyvelők is — a TÜZÉP-telep előcsarnokából. Jelenleg ugyanis ott dolgoz­nak. JÁRÁSI BAJNOKSÁG Pilis II. bravúros győzelme Maglódon Monori-erdő—Mende 0:3. Nagyszerű labdarúgó időben, a fiatalokból álló mendei csa­pat biztosan szerezte meg a két pontot. Monori-erdő ottho­nában. A hazaiak játéka csa­lódást okozott. Maglód II.—Pilis II. 0:1. A maglódi csapat az elmúlt hetekhez képest gyengébb já­tékot mutatott. A lelkes pili­siek megérdemelten szerezték meg a győzelmet, s ezzel to­vábbra is megőrizték veretlen­ségüket. Monor II.—Ecser 3:1. Meg­érdemelten győzött a monori tartalékgárda a nagyon gyen­gén játszó ecseriek ellen. Nyáregyháza—Tápiósüiy 3:1. A hazai csapat sok formás tá­madást vezetett. A győzelem aránya még nagyobb is lehe­tett volna. A tabella állása 1. Mende 5 4 — 1 22- 1 8 2. Pilis II. 5 2 3 — 7- 5 7 3. Maglód n. G 3 — 3 17-10 6 4. Tápiósáp 4 2 2 — 8- 3 6 5. Monori-erdő 5 2 1 2 9-11 5 6. Nyáregyháza 6 1 3 2 10-15 5 7. Monor II. 6 1 3 2 9-18 5 8. Ecser 5 2 — 3 10-11 4 9. Tápiósüiy 6 1 2 3 4-10 4 10. Úri 5 2 2 1 9-13 4 11. 12. Vasad Gomba 5 — 2 3 6-14 törölve 2 Megjegyzés: Űri csapatától az ificsapat többszöri ki nem állása miatt két büntetőpontot levonták. Az Űri—Tápiósáp mérkőzés eredményéről nem érkezett jelentés. Gomba he­lyett Üllő II. játssza a mérkő­zéseket. A vasárnapi program Pilis II.—Monor II. 10.30 órakor (Szabó II. Sándor). A többi mérkőzés 15 órakor kez­dődik az alábbi párosításban: Mende—Nyáregyháza (Hanfeld István), Tápiósáp—Maglód II. (Reimás László), Vasad—Űri (Kócza Ferenc), Tápiósüiy— Üllő 11. (Miklós Imre), Ecser— Monori-erdő (Hörömpő János). (Sér) MAI MßSOR MOZIK Monor: Egy nő a diplomaták asztalánál. Pilis: Bűbájosok. Ve- csés: Csak a halott válaszolhat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents