Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-17 / 244. szám
6 FEST HEGYEI ft*VF<ni> 1970. OKTOBER 17., SZOMBAT HŰVÖSVÖLGYI NÁSZUTASOK GELLÉRI ANDOR ENDRE NOVELLÁI AZ UJHARTYANI ÚJSZÜLÖTT KÉTSZERESEN IFJÚ VAIXALKOZAS ^ H m7 Ahol nincs munkaerők lány Halálának huszonötödik évfordulójára novelláinak új válogatásával emlékezik a kiadó. A legméltóbb megemlékezés. A legméltóbb, mert novelláival emlékeztet, a művekkel utal azokra a művekre, amelyek már nem születhettek meg. Huszonöt éve halt meg — pusztult el — egy felszabadított koncentrációs táborban. Még fiatalon. Mindig regényt írni vágyott, s csak egy regényt írt Nagymosoda címen. Novellista volt. Látomását az életről, félelmét és barátkozását a halállal, (a halál mindig jelen levő gondolatával) novellákban kristályosította. Novellista volt — mondjuk, pedig ki tudja, hogyan, ki tudja, hol vesztettük el benne, talán a század legjelentősebb magyar regényíróját. Mert Gelléri Andor Endre bármennyire is novellista volt, mégis regényíró alkat. Éppen azért, mert nemcsak kis „meglátásai” voltak életről és halálról, hanem nagy összefüggő látomása. Rövid novellákat írt. Azt remélte, hogy egységes egésszé állnak össze. Reménye nem volt alaptalan. Rövid novellái talán éppen azért, talán éppen attól hordoznak egész és súlyos világképet, talán éppen azért jelentik a magyar novel- iisztika csúcsát, mert az író szertelen, regényméretre áhítozó fantáziája és teremtő ereje, világnézete és hűsége a valósághoz kisprózái megfogalmazásba fegyelmeződött. Rövid novellákat írt, szinte súlytalanul könnyű nyelven, s ezek a novellák mégis szétrobbantják önnön kereteiket. A remekművek erejével. írói világát, világképét, stílusát sokakhoz hasonlították, — de minden hasonlítás és összevetés kudarcra van ítélve. Gelléri nem hasonlít senki másra, csak Gellérire. Gelléri történeteket mesél. Mesél a szó valódi értelmében. Szomjas inasokról, akik hiába könyörögnek vízért, egy terebélyes asszonyságnál, vágyakozó kamaszról, aki összecseréli álmait a valósággal, éhező téglagyári munkások furcsa farsangjairól, amelyben a kegyetlenség váratlanul fordul át a minden emberben élő és felszabadíthatatlan szeretetbe. Szeretet. Ha ritkán is írja le, kulcsszava ez Gelléri novellisztikájának. , „El sem mondhatom, milyen szívvel tértem haza innen a szabótól, akinek pincéjében a nyomor átalakul macskává, simogatják s eljátszanak vele.” Egész művészetét jellemzi ez a mondat. Mintha írói módszere azonos lenne a novella szabómesterének életszemléletével: mosollyal, játékkal oldani fel a feloldhatatlant. A szellemi és testi nyomort. A huszas, harmincas évek Budapestjének keserű, sötét munkásnyomorát. Amit Gelléri tesz: úgy oldja a feloldhatatlant, hogy közben a legkíméletlenebbül vallja be lényegét. — ez a mesék elemi ereje, legtermészetesebb mozdulata. Amivel nem tud, Az 1. sz Autóközlekedési Vállalat II. sz. Üzemegysége (Cegléd, Külső Körösi út, a vásártér mellett) AZONNALI BELÉPÉSSEL gépkocsivezetőket vesz fei. Gépjárműveiétől tanfolyamot szervez, amelynek sikeres elvégzése után személyes tehergépjármű-vezetői jogosítványt kapnak a résztvevők. A kiképzés költségét a vállalat fedezi. Jelentkezni lehet . az 1. sz. AKOV 11. sz. Üzemegységének forgalmi és munkaügyi osztályán. Ugyanitt részletes felvilágosítás. mert nem lehet megküzdeni a valóságban, amivel rémként áll szemben. tehetetlenül, megszelídíti a szavaival. Igazságot tesz a szavakkal. „Az élet gonosz színei közé mindig behúztam a mese szivárványát . — vallja saját írói módszeréről Innen nyelvének páratlan világossága és köny- nyedságe. . Novelláiban a hősök: mosónők és rokkantak, munkások és munkanélküliek, cselédek, inasok, kishivatalnokok és tró- gerok. Proletárok a város életének legszéléről. Fölöttük azzal a láthatatlan hatalommal, amely csak egy-egy gondnok, rendőr, vagy cégvezető képében jelenik meg. Hősei mégsem törpék a hatalmasok árnyékában, hanem óriások. Óriás éhezők, óriás egészségesek, akik a szabadságot hordják a szivükben. Vera, a hangszerbolt ta- nonclánya, éhségtől bódultán csapódik emberek és tárgyak között, míg egy szép napon egész életének keserűségét gazdájának szemébe vágja. És aztán? Elhatározza, hogy táncosnő lesz. Gelléri tudja: Vera nem lehet táncosnő. A munkanélküliek kilátástalan életét fogja élni. De képzeletének, indulatainak szabadságától még az éhezés sem foszthatja meg! Gelléri hősei nyomorultak, kitaszítottak, mégis szabadok. Szabadok és nem magányosak. Mégha egyedül vannak is néha. Szabadságuk közös vágya a közösség. Gelléri Andor Endre novellisztikájának nincsenek szigo - rú határokkal elválasztható korszakai. Csaknem ugyanolyan stílusú, felépítésű novellákat ír, húsz, mint harminc évesen. A Hűvösvölgyi nászutasok című új válogatás történeteit olvasva is az az érzésünk: nem különálló műveket, hanem egy nagy mű szigorúan megkomponált tételeit halljuk. Egy élet, egy lélekre- gény fejezeteit. Gelléri szigora nem lelki, nem morális szigor. Lelke, moralitása szinte mindent befogad, ami emberi. Amit nem fogadna be, azt észre sem veszi. Mintha nem lennének negatív ösztönei. Gelléri szigorúsága a kompozícióban mutatkozik; s kompozíciós szigorát jól ellenpontozza képzeletének, váratlan ötleteinek, fordulatainak gazdagsága. Csak az álom szigorú törvények diktálta szertelenséghez hasonlítható ez a stílus. S talán a szigorba fegyelmezett szertelen erő adja azt a tömör, izgató, feszült és fojtogató atmoszférát, amely Gelléri költői novelláit a magyar prózaírás csúcsára emeli. A dolgozók átlagos életkora huszonkét év. Az átlagos fizetés: 2300— 2500 forint. Munkaerőhiány nincs — ellenkezőleg. Miért is lenne munkaerőgond — aránylag „kicsi” életkor, aránylag magas jövedelem; okos, életrevaló vállalkozás mindenképpen az Üjhar- tyán és Vidéke ÁFÉSZ gépkocsiszervize. Alig múlt negyedéves az „újszülött”, máris kinőtte a környezetét, az ez év májusában megnyílt új szol- gáltató-minivállalkozás bebizonyította, hogy életképes. A tizenhárom fiatalember — autószerelők, lakatosok, esztergályosok — alig győzi a munkát, vezetőjük, a huszonhát esztendős Márton Antal nem alaptalanul derűs kedvű. — Ügy látom, itt senki sem babonás. Pedig tizenhármán vannak, a vezető is kétszer tizenhárorn- éves... — Ugyan, minálunk minden szám csak átmeneti. Hétfőnyi dolgozó létszámmal kezdtük, tegnapelőtt nőttünk tizenhárom főnyire. Kezdetben semmiből sem volt elég, sem munkából, sem munkaerőből, sem anyagból. Most? Egy ministatisztika: első havi forgalmunk 68 ezer, a másodiké 94 ezer, a harmadiké 120 ezer, a negyediké 134 ezer forint. — Akkor végképp nincs okuk babonára! Lesz miből növelniük a kapacitást is ... — Máris új épületet terveznek a számunkra a kinőtt régi mellé. Ennek a másfélszerese lesz — karosszéria- és szerelőműhely, gépműhely, fényező —, összesen tizenkétszer huszonnégy méternyi alapterületű külön épület. Meg benzinkút! Ha igaz, az utóbbi még ez idén elkészül. — Környékbeliek a dolgozók? — Elsősorban újhartyániak és közvetlen környékben lakók. Nagy dolog a fiatal szakmabeliek számára, hogy nem kell a fél életüket ingázással tölteni, mert helyben, jó keresettel, kellemes munkát találnak. Jönnek is ajánlkozni állandóan. Finomabb, nagyobb szakértelmet kívánó munka, mint az erőgépek szerelése, javítása a téeszekben, és mégis itt van, közel az otthonukhoz. Sajnos, egyelőre szünetel a munkásfelvétel a helyszűke miatt. Fedél alatt a jelenlegi körülmények mellett csak hat gépkocsit szerelhetünk. Majd... — Hány év múlva? — Körülbelül két év, és meglesz az új benzinkút mellett a nagyobb épületünk is. Akkor havi félmilliós forgalmat akarunk lebonyolítani. , — Nem irreális kissé ilyen pontos szám? — Ha most, tizenhármas létszámmal, átlagosan tízórás műszakokkal teljesítünk 134 ezret, akkor — hozzászámítva a létszámbővítést, meg raktár- készletünk mai negyedmilliói értékével szembeni akkori egymilliós raktárkészletünket — szerintem reális a havi félmillió. — A jelenlegi helyzet? — Ha elkészül a negyedévi mérleg, ez is kiderül; de az máris bizonyos, hogy a tervezett évi egymilliós forgalmat teljesítjük az első évben is. — Kié volt az ötlet? Eredetileg arról volt szó, hogy az Űjhartyáni ÁFÉSZ házi szervizt létesít saját gép- kocsiparkja számára, de saját anyagi lehetőség híján bankhitelre volt szükség, ezt pedig csak vállalkozásra Amikor az utcán meglátott Lacival, félrehívott, csöndes volt és szemrehányó, azt mondotta, biztos azért hanyagolom őt, mert a múltkor... Kért, hogy ne értsem félre, ne abból az egy esetből ítéljek. Szája is könyörgő volt, a szeme is, kérlelt, próbált fölvilágosítani, hogy az ilyesmi- mindenkivel megeshet, ő még a lakásukban sohasem csalta meg a feleségét. Azt válaszoltam neki, hogy már hetek, hónapok teltek el azóta és ha most nem juttatja estembe, én már el is felejtettem az ügyet. Nekem kényelmesebb volt úgy, ahogy történt, azonkívül ne haragudjék rám, de én szerelmes vagyok. Laciba tényleg szerelmes voltam. Húzott magához, mint a mágnes. Ahogy megláttap, megismertem, ahogy hozzam ért, kigyulladt a vérem, a lelkem, vonzott, sodort ellenállhatatlanul. Ha rámnevetett, remegett a térdem és tudtam, éreztem, ha azt mondja egyszer a fő utcán, hogy abban a pillanatban, ott feküdjek le vele, vagy a templomban a szentmisén legyek az övé, szó nélkül megteszem, amit kér. Valami őt is megfoghatta, a varázs kölcsönös lehetett, ösz- szeházasodtunk. Az ügy egyr szerűen, sallangmentesen történt, pontosan úgy, ahogy az első éjszakán megcsókoltuk egymást, és egymáséi lettünk a kapu jótékony homályában. Neki is elmondtam mindent még akkor, az este. Laci nagyon szeretett, de semmit sem bocsátott meg a múltamból. Szeretett, elfáradt, űzött, kérdezett, nyúzta az eszemet, a lelkemet, minden-, nüanszra, mozdulatra kíváncsi volt, amit előtte velem tettek, vagy én tettem, aztán megpofozott, aztán vadul szeretett, s amikor elfáradtunk, mind a ketten sírtunk. Jólesett a féltékenysége. Szerelmünknek nem volt mennyboltja, a mámortól állativá váltak, gyakran csak a só íze árulkodott, hogy vérzik a szánk. Aztán az emyedés, a nyugalom óráiban ismét halálra kínoztuk egymást lelkileg, és ismét vérzett a szánk. Lacit váratlanul egy új építkezésre helyezték, de minden szombaton hazahajtotta őt a vágy, pedig de szegények voltunk, jószerével útikölfségre költötte. Laci a pénzt. De minden szombaton hazajött és hétfő hajnalig egymás szemékaptunk. Hát akkor legyen vállalkozás — mondta Forgács György, az ÁFÉSZ elnöke, Helyesen. Fél év alatt készült el a 850 ezer forint értékű beruházás, és negyed év alatt (az első, kezdeti nehézségeket még alig áthidalt negyedév alatt) megduplázta a forgalmát. A befektetésnek öt év alatt kell megtérülnie — a jelek szerint ez se lesz probléma. — Állandó szerződésünk van a Pest—Komárom—Nógrád megyei FÜSZÉRT-tel, elvállaltuk negyven-egynéhány t kis teherautójuk kis- és középjavítását. Űtközbeni gyorssegítségre azonnal kiszállunk, egyéb kisjavításokat két-há- rom nappal előre bejelentik, és akkor túlórában is megcsináljuk. A korelnök szervizvezető hogyan került erre a helyre, ennek a vállalkozásnak az élére? — Hát kérem, úgy, hogy megnősültem és megelégeltem nek táguló Íriszét bámultuk az önkívület állapotában. A hivatalban, ahol dolgoztam, Jóska volt a Benjamin- ka. Szép, barna fiú volt ez a Jóska. Ha mosolygott, szomorú, borús napokon is sütött a nap a kicsiny, ócska irodánkban. Jó torkú, jó hangú fiú volt és hogy lekössem magam, kibírjam Laci nélkül a hosz- szú napokat, Jóskával kultúr- csoportot szerveztünk. Teherautóvá! jártuk a falukat, mindenütt szép sikerünk volt, ha kérték a falusiak, mi is ottmaradtunk táncolni, ne mondják, hogy fölvágnak a városiak. Persze, hogy összemelegedtem Jóskával. Vidám fiú volt, egész nap melengette jó humorával szomorú, szegény szívemet, de estére elszontyolodott ő is. Egész nap tartotta magát, azután, mint akit pofon vágtak, vagy mint akinek meghalt valakije, hirtelen szomorúság lepte meg, lehajtotta busa fekete fejét és ha kérdeztem, őszintén válaszolt, nem szereti őt a menyasszonya, műveletlennek, butának, sőt ügyetlennek tartja. Azt mondja ez a Mancika, hogy az a katonatiszt, a Jóska elődje, az legalább tudott csókolni, de hát a Jóska, azonkívül, hogy időnként hagymaszagú, ügyetlen, csak tartja a száját, azután nagy semmi.Jó barátok voltunk. Jóska úgy beszélt velem, mint a barátjával, vagy húgával szoktak az ilyen korú férfiak. A narancshéj mindig váratlanul, a legbutább helyzetekben kerül az ember talpa alá. Akkor, azon a héten Laci szombat helyett pénteken délben érkezett. Kijött az irodánkba, egyedül voltam, Jóska hazajárt ebédelni. A férjem megcsókolt és azt mondta, délutánra jelentkeznie kell a parancsnokságon, összeírásra hívták a kiegészítőbe. Ez afféle magyarázat akart lenni, hogy miért is jött ő most hamarább. Rámnézett, megcirogatta a nyakamat, mindkettőnk szeme elhomályosult, én elfordítottam a kulcsot a zárban. Levetettem a blúzomat, kiléptem a szoknyámból és az utolsó pillanatban törülközőmet a kulcsra akasztottam, rögtönzött spanyolfalként a lyuk elé. Laci elf ehér ed ett és azt kérdezte elcsukló, torz hangon: — Kivel csaltál meg, te rin- gyó? Először nem is értettem, mit kérdez, aztán, hogy honnét a Pestre bejárást. A Budapesti Vegyipari Gépgyárban dolgoztam, de hogy itthon maradhassak, elvállaltam az ÁFÉSZ-nél egy gépkocsiveze- tői-szerelői állást, még 67- ben. Aztán a karbantartó-javító üzemágban dolgoztam, ők építették ezt a szervizt is. Megbíztak a vezetésével, és most azt az időt, amit azelőtt vasúton prédáltam el — inkább tízórás műszakra szánom. Étnek van értelme. Búcsúzóul megkérdezem: előfordult-e már a gyakorlatukban olyasmi, amit a tv- krimikben látni, hogy karambol nyomainak eltüntetésére beszélte volna őket rá valaki. — A karambolos gépkocsit •bejelentjük a rendőrségen. De ilyen kalandos ügyünk még nem volt. Viszont ez se kutya. Újságpapírrá összenyomott orrú gépkocsit mutaj. A dilettáns azt hinné, túl jó hely lenne számára a roncstelep is. — Vagy háromnapi meló, de olyan lesz, mint az új! Szerencsés volt a vezetője: kutya baja... Emlékül egy apró műanyag reklámzászlócskát kapok a főnöktől. ígérem: bár nem volt szándékomban — ehhez veszek egy gépkocsit! Péreli Gabriella tudja. Borzalmas fájdalmat éreztem, mind a két arcomon, nekiestem az ajtónak, le a padlóra, akkor belém rúgott egyet-kettőt, -azután már nem is számoltam. Nem tudom, hogy jutottam haza. Éjszaka volt, ültem az ágy szélén, egyedül és sírtam. Egyszercsak világosság gyúlt bennem, igen, a megszokott mozdulat a törülközővel, hogy a kulcslyukat eltakarjam, igen, az árult el. Szegény Jóska, ha tudná. Hiszen csak csókolni tanítottam. Hogy ne tartsa őt ügyetlennek az úri Mancikája. Igaz, mindig extázisba juttattam a fiút, igaz, valamit én is éreztem, de be- húnyt szemmel mindig Lacira gondoltam. És a színészek? Mennyiszer csókolóznak a színpadon szeretett férjük és feleségük előtt. Jól néznénk ki, ha minden csókért ezt kapnák, amit'én kaptam Lacitól. Sír- dogáltam még egy keveset, nagyon sajnáltam magam. Szegény Laci, szegény én. De arról semmiképp sem tudtam számot adni magamnak, miért hallgattam el Laci előtt Jóskát. A férjem egy hónaiig nem jött haza és semmi hírt nem kaptam felőle. Szívemet nyomta a bánat és marta egy új, ismeretlen érzés, a féltékenység. Állapotos voltam akkor már, és később mindent megírtam őszintén Lacinak. Akkor megbocsátott és hazarohant. A kislányunk, ahogy megszületett, két hónap múlva, egy szép tavaszi napon elment. Gyönge volt, nem erre a világra való, nem bírta ki az életet. Anyám minden reggel elmondta, hogy most, a szülés után szebb vagyok, mint azelőtt, lánykoromban voltam, nem olyan vá- nyadt, van mellem, farom, mindenem. Láttam én ezt a férfiak szeméből. Ha vállalati muri volt és illendőségből már jöttem volna, a kabát is rajtam volt, még hárman is megpörgettek. A diri sofőrje is rámszállt. Nem szíveltem a fickót. Tánc közben, de bármikor malacságokat suttogott a fülembe, aztán feneketlen szerelmében olyat mondott, hogy amikor a feleségével van is, rám gondol. Pofon vágtán, egyszer, tízszer. Hangosan megszégyenítettem mások előtt is, nem bánta. Üldözött. Mindenütt ott volt, árnyékként követett, mint az ördög. Amikor egy este észrevette, hogy az új mérnökkel táncolok, a szünetben odajött hozzám és azt mondta, mindent elmond Lacinak. — Mit mond el Lacinak, jóember? — kérdeztem és elpirultam, mert tudtam, éreztem, milyen jólesett ezzel » mérnökkel táncolni és azt is tudtam, hogy ez a gazember is tudja azt, amit én. ősz Ferenc (Folytatjuk) Nádas Péter GYÜMÖLCSÖSÉBE, KERTJÉBE, TELKÉRE gyümölcsoltványok bogyósgyümölcs-bokrok szőlőoltványok díszfák díszcserjék rázsatövek fenyők örökzöld lomblevelű cserjék ezüstfenyők nagy fajtaválasztékban kaphatók PONTOS KISZOLGÁLÁS, KEDVEZŐ ARAK, SZAKTANACSADA'C ŐD ÖLI ŐS ÁFÉSZ GYÜMÖLCSFJUZStRKJiTR Gödöllő, Szabadság út (a palotakerti HÉV-megálló mellett).
