Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

6 ns v uecy ci 1970. OKTOBER 15., CSÜTÖRTÖK Még a feje sem fájt soha Üllő legöregebb lakosa, a 95 éves özv. Bálint Andrásné. sz. Dobos Erzsébet. A fiánál, Istvánnál lakik. Teljes szelle­mi frisseséggel beszél életéről. — Felsőpakonyon, az ura­ságnál, mindenes gazdasági cselédek voltunk. Nagyon so­kat dolgoztunk. Mikor az em­berem az első világháborúban bevonult katonának, engem ültettek helyette a bakra, én voltam a kocsis. A háború után jöttünk Üllőre, földünk nem volt, béreltünk. Sokszor még holdvilág mellett is ka­* páltam. Annyit dolgoztam, mint egy ló. — Ezt az utóbbi mondatot teljes komolysággal, nagyon kihangsúlyozoftan mondja. — Közben tizenkét évig postás is voltam Üllőn, sajnos, ezután a szolgálat után nem kapok nyugdíjat, öregsé­gi segélyben részesülök, meg István fiam tart. Nagyon jó hozzám, tiszteletben élek, mindenem megvan, öt gyer- ipekem volt. Ferenc fiam meghalt, Mária leányom öz­vegy, János, István és Jóska fiam az üllői Kossuth Tsz-ben dolgozik. — Én életemben orvosnál még soha nem voltam, egy szem pirulát még nem vettem be, a fejem még sohasem fájt. Nagyon jól érzem magam, semmi bajom nincs, csak egy kicsit nagyothallok. Az el­múlásra, persze, hogy gondo­lok, Behív szépen berendezett, tiszta szobájába, megmutatja, hol él. A zománckályha fű­tésre készen áll, fekhelye csinos takaróval borított. Büszke is a lakosztályára, és félti. Nem szereti, ha a déd­unokái folyton-folyvást be­szaladgálnak. EM. 80 000 négyzetméter üvegtábla ÉPÜL AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB ÜVEGHÁZA - A NŐK MUNKAHELYE LESZ A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz nagyszabású be­ruházáshoz kezdett: felépíti az ország legnagyobb növényhá­zát. Erről érdeklődtünk Skul- téty József tsz-elnöktől. A kö­vetkezőket mondta: — A növényház alkatré­szeinek már nyolcvan százalé­ka megérkezett Hollandiából. Megkezdődött az ót hektárnyi alapterületű épület előszerelé- si munkája. őszi sláger (Zsoldos rajza) — Megérkezett Van der Klau Hermann, aki a holland cég részéről az építést irá­nyítja. A központi fűtést és az automatikát holland és fran­cia szakemberek szerelik. Megkezdődött a növényházhoz vezető bekötő út építése is. A felvonulás és a raktározás célját szolgáló épületek elké­szültek. A növényházi épít­kezést Farkas János önálló építésvezető irányítja huszon­öt tagú brigáddal. A szerelési munkák Bálint György gé­pész vezetésével folynak, öt — mint specialistát — szentesi Thermál Tsz-tői szerződtet­tük. — Ebben az évben húsz­ezer négyzetméternyit szeret­nénk megépíteni a növény­házból. Az üzemeléshez az is szükséges, hogy a DÁV időben biztosítsa a szükséges ener­giát, és a Tiszántúli Gázszol­gáltató Vállalat a földgázt. Az AGROTRÖSZT közbenjárásá­ra Csehszlovákiából megér­keznek a harminc négyzetmé­teres üvegtáblák. A következő héten a nö­vényház építkezésénél száz­húsz ember fog dolgozni. A MEZÖBER részéről (a terve­zőiroda) több szakmérnök és termelőszövetkezetünk szak­emberei irányítják és vég­zik a nagy pontosságot követelő munkát. Ehhez a beruházáshoz kö­zel negyven vagon cementre, nyolcvanezer négyzetméter üvegfelületre és tíz kilométer hosszú csőhálózatra van szük­ség, és mintegy száz vagon sóderre. Hollandiából nyolc­van vagonban érkezik a vas- vázszerkeizet. El lehet képzel­ni, hogy egy ekkora méretű építkezés milyen erőfeszítést MINDENT A 20 ÉVES ÚTTÖRŐ ÁRUHÁZBÓL! CENTRUM ÁRUHBZBK Óriási választék divatos kordbársony pantallókból: 10-es méret 15-ös méret Kínai szövetek tiszta gyapjúból, nagy választékban, 150 cm széles, Velúrszövet, 140 cm széles, Orkán bébi-overall, többféle színben, 3-as méret: Kockás bakfis nadrágkosztüm, többféle színben, 13-16-os méret: 330 Ft-tol 93 Ft 158 Ft 390 Ft-ig 183 Ft 602 Ft 576 Ft-töl kíván a tsz-vezetőségtől, s rá­adásul emellett mos beruházások is folynak. — Termelőszövetkezetünk a növényház építése mellett nem hanyagolja el dolgozóit sem. Ebben az új létesítményben ősztől tavaszig száz nőt fog­lalkoztatunk. Részükre öltö­zőt, fürdőt és ebédlőt rende­zünk be. A növényház mellé raktárakat, vlrághűtő kamrái­kat, csomagolökat és koszorú- készítű műhelyt építünk. — ta — „VALLANAK“ A CÉHPECSÉTEK Ipartörténeti érdekességű gyűjtést végzett Bodó Sándor, a miskolci Herman Ottó Mú­zeum munkatása. A miskolci és a sátoraljaújhelyi levéltá­rakban, valamint a sárospataki gyűjteményben végzett kuta­tások során összegyűjtötte az Észak-Magyarországon mű­ködő céhek okleveleit és pe­csétjeit. A pecsétek tamilmá- nyozása érdekes adatokat szol­gáltatott arra nézve: hogyan, milyen eszközökkel dolgoztak a XVI—XVII. százában a céh­beli mesterek? Az egyik legrégibb, XVI. századból származó céhpecsét a sárospataki szabók esközeit örökítette meg. Feltüntették azon a szabásra használt ol­lót, valamint a posztónyíró ol­lót is. Ez bizonyítja, hogy ruhavar­ráson kívül posztó és gomb­készítéssel is foglalkoztak. A sátoraljaújhelyi csizmadia céh pecsétjét a fiatal legényeknek kiadott „vándorkönyv”-ben találták meg. A mester három­lábú, vaskos tőke mellett dol­gozik, kezében „bicskával”, a bőrszabó ollóval, a feje felett kialakított cipő és csizma az akkori viselet formájáról is képet ad. Az 1688-as évszám a céh működési idejét rögzíti. Igen érdekes a gyógyítással foglalkozó tokaji chirurgus céh 1691-es pecsétje, amely egy hegyes süvegű bőrruhás férfit ábrázol foglalkozásának eszkö­zeivel. érvágóval és körmös- vas műszerrel. A céhpecsétek szerszám- és viselettörténeti vonatkozásait tudományos dolgozatban jelen­tetik meg. A z elnöklő vezérigazgató azt mondta: — Tartsunk egy kis szünetet. Föl­álltak az ovális asztal mellől. Szé­lesebbre nyitották az ablakokat. Áradt ki a füst. Fél kilenc óta ül­tek a szobában. Most néhány perc múlva dél. Telefüstölték. Nem jutottak semmire. A munka nem állt arányban az elfogyasztott ci-' garettákkal. A jegyzetfüzetek összefirkált lap­jaival. A homlokráncolásokkal. Az üzemgaz­dasági főosztály előterjesztése, ahogy azt mondani szokták, alapjaiban nem volt rossz. Alapjaiban. Mégis, az igazgatói tanács tagjai viszolyogva forgatták az előterjesztés mű­anyagba kötött lapjait. Nem a teendők bonyo­lultsága riasztotta őket. Manapság minden bonyolult. Legalábbis mindenre rámondha­tó. A termelési helyzet. A kooperáció. A fo­lyamatos anyagellátás biztosítása. A bérezés kialakítása. A vezetési stílus finomítása. A korszerű termelési szervezet megteremtése. Üj és régi fogalmak kavargása. A fejekben. A jegyzetekben. Az előterjesztések papírjain. Az igazgatótanács tagjai nem kezdők, öt, tíz, ti­zenhárom éve. töltik be helyüket. Előtte is vezetők voltak. A rutin beleivódott minden idegszálukba. Sűrűn azt érezték, hogy tudnak mindent. Sűrűn azt érezték, hogy nem tud­nak semmit. Fölálltak az asztal mellől. Kávét hoztak be, a cukrokat a csészék aljára ejtették, a kanalakat mozgatták. Nem figyelték kezük mozdulatait. Rutin ez is. Tekintetük egyked? vűen siklott végig a többieken, a szoba bú­torzatán. Ismerték a társakat, ismerték a be­rendezést. Az igazgatói tanács havonta ülése­zik. A vezér szobájában hetente megfordul­nak. A megszokottság érdektelenné teszi a felszínt. A rohanás nem hagy időt a részletek­re. Az íróasztal faragott díszeinek szemügyre vételére. Azokra a mintákra, amelyek á sző­nyeg szövetén rajzolódnak ki. A másik arcára. Az orra mellett megbúvó apró szemölcsre. A szem íriszét behálózó erecskékre. A niko­tintól sárga újjakra. Itták a kávét. Néhányan odamentek a ki­tárt ablakokhoz. Az irodaépület első emele­tének széles üvegszemei az utcára néztek. A forgalom megszokott mozaikja. Készülő, de soha nem befejezhető alkotás. Alakok, autók zűrzavarosnak látszó, de ténylegesen a rend­nek alávetett mozgása az utca hatalmas fres­kóján. Férfiak, nők, gyerekek. Kocsik. Kicsik és nagyok. Zebra. Forgalmi lámpa. Van olyan ember,. aki lehunyt szemmel ne tudna leírni egy forgalmas utcát? Nincsen. A kép annyira sematikus, hogy semmiféle képzelőerő nem szükséges a reprodukálásához. Minden forgal­mas utca egyforma. Ugyanáz. És mégsem ugyanaz. Sőt. egyazon utca sem azonos öt perccel korábbi önmagával. Ez benne a meg­szokhatatlan. A látnivaló. Az érdekes. Ezért képes elnázegetni az ablakban könyöklő. A járdán sétálgató. Az utcán lényegében nem történik semmi, ha magát a mozgást nem tekintjük történésnek. Az utcán megtörténik minden, amit a mozgás csak szülhet. Az üres csészék visszakerülnek a tálcára. A kanalak odakoccannak a tányérkákhoz. Sza­vak, csak félig értett mondatok. Véletlen szü­netek, amikor egy hangosabb szó úgy hang­zik, mint a kiáltás. „Kétszáz ember hiányzik nálam ...” Másutt nem hiányzik? Mindenütt hiányoznak az emberek. Ezt már kimondani sem érdemes. Mindenki tudja. Tisztában van vele. Cikkek. Értekezletek. Határozatok. Sza­bályozók és lelki maiasztok. Ember mégsincs. Egyáltalán: ha nincsen, miért panaszolják hiányukat? Ez az előterjesztés is. Átszervezé­sek, átcsoportosítások, profiltisztítás a gyá­raknál, a kooperáció bővítése, új üzemek fel­állítása a szabad munkaerővel még rendel­kező területeken. Jól hangzik. Papíron. Gé­pelve. Akarják? Hazamenni. Reggelre, mint minden igazgatói tanácsülés utánra, összehív­ták a vezérkart. „Elvtársak! Az igazgatói ta­nács tegnapi ülésén elfogdtuk azt az előter­jesztést, amelynek alapján gyárunkban a következő intézkedések válnak szükséges­sé. .Ilyenkor a többiek felütik a határidő- naplókat. Kézbe veszik a golyóstoliakat. Uj­jaik görcsösen fogják a tollat, mert az izmo­kat összerántja az idegesség. Mi lesz? Mi hangzik majd el, mivel kell visszamenni az üzemrészekbe, műhelyekbe, az emberekhez? Az olaj és piszok patinája alatt búvő gépek közé? Á porlepte csamokfedelek alá? A töre­dezett, balesetveszélyessége miatt százszor bí­rált, de soha rendbe nem tett betonpadlókra? „Az igazgatói tanács elhatározta...” Az egyik feje már most vörösödik. Üzemvezető. Háromszáz embere van. Háromszáz, kérdő te­kintet. Háromszáz kezeslábas. Háromszáz pár JÁTÉK fatalpú bakancs, mert a spén a bőrtalpat két nap alatt foszlánnyá hasogatná. Háromszáz fej, s háromszázszor ki tudja hány gondolat a koponyacsontok mögött? Neki kell odaáll­ni? összehívja a szakmányvezetőket, a főmű­vezetőket. Azok a művezetőket, ök az em­bereiket. Akkor jut el a címzetthez a most hozandó határozat. A művezetők már szót sem ejtenek az igazgatói tanács üléséről. Az­zal kezdik, hogy „emberek, odafönn az oko­sok megint kitaláltak valamit”. Az emberek néznek. Várnak. Fejükben gyorsan váltakozó gondolatok. Félelmek. Más munka. Kevesebb pénz. Rosszabb műszakbeosztás. Üj anyag. Változó rajzok. Nem ismert technológia. Vil­lanásnyi időre a véglet: ha nem megy, hát istenem, kilépek, a gépet megtalálom bárhol. A művezető krákog. Kellene valami körítés. A lelkére kötötték. Volt művezetői tovább­képző, ott is azt hallotta, nem elég az utasí­tások tömör kiadása. A lelki motivációkra is építeni kell. Ez jól hangzott. Lelki motivá­ciók. Megjegyezték. A szünetben, egymás kö­zött, nevetgéltek rajta. Okosan összerakott szavakkal tetszetős mondatok alakíthatók ki. A tetszetős mondatok mindig akkor szelet­nek, amikor valami baj van, amikor valami nehezet kell elfogadtatni az emberekkel. Hi­szen velük is így kezdték most a megbeszé­lést: „Azért hívtuk össze a művezető elvtár­sakat, hogy a termelés parancsnoki karának legforróbb posztjain dolgozók egyetértésükkel támogassák a nagyvállalat egészére kiterjedő azon elképzeléseket...” Már ennyi elég volt ahhoz, hogy tudják: megint zűr van, megint dobálni kezdik az embereket. Valahol két- százc*dalas tanulmányterv. Műanyagba köt­ve, kapcsokkal. Dokumentum. Aláírások, pe­csétek. „Elfogadta az igazgatói tanács ülése, ekkor és ekkor, végrehajtásának megkezdé­se ekkor és ekkor.” Egy példány irattár. Egy- egy példány minden gyárigazgatónak, a köz­ponti igazgatás vezetőinek. A pártbizottság­nak. A szakszervezeti bizottságnak. Lánc, láncszemek, s a művezető odaáll: „emberek, odafönn az okosak megint kitaláltak vala­mit.” Tanulmányterv? Műanyagborító? Ikta­tószámok? Aláírások? Külön fejezet az in­tézkedések lélektani előkészítésére? Mindez valahol megvan. Valahol. Az emberek nem tudják. Nem is érdekli őket. összefüggések? Az egyik gyár itt, a másik a harmadik me­gyében, a következő az ország túlfelén. Tíz gyár. Egy központ. Az utasítások jók. Megala­pozottak. Mégis. A szikár, aki a gépnek tá­maszkodva szívja cigarettáját, a koszos be­tont nézi. A múlt hónapban ezerkilencet vitt haza. Azt mondta az asszonynak, „talán most könnyebb lesz, megszoktam ezt a munkát, ha jól beosztom a fogásokat, nem fáradok na­gyon el, s ez a pénz meglesz”. Most jön vala­mi más, s a fejetejére áll minden. Lesz ezer- kilenc? Vagy állásidőért számolják el az órák negyedét? A baboskendő alól kibúvó ősz haját igazgatja az asszony. Nézi a művezetőt Ö soha nem a padlót nézi. Hanem a műve­zetőt. Hátha azt mondja, hogy holnaptól jobb lesz. Nem kell naponta félpercenként lehajol­nia az adagolóhoz. Fáj a dereka már a máso­dik óra után. Megszokhatatlan. Hatodik éve csinálja. Műszak után mindig ül tíz percet az öltözőben a pádon. Ez a tíz perc az övé. Nem néz senkire, nem szól semmit. Ül a lócán. Ez a tíz perc az övé. Ha hazaér, még léleg­zetet is alig vehet, s már ezer minden szakad a nyakába. Oda kell tenni a krumplit. Beáz­tatni a mosásra kikészített ruhát. Evett a gyerek, amikor hazajött a gyárból. Az apja orvosságát kiváltotta? Nehogy elfelejtse meg­mondani : holnap később jön haza, brigád­gyűlés lesz ... A művezető krákog. A főművezető már jelent az üzemvezetőnél: a művezetők eliga­zítása megtörtént. Az üzemvezető feljegy­zést diktál: a kiadott utasításoknak megfe­lelően ... A gyárigazgató telexen a központ­nak: az ^igazgatói tanácsülés határozatának megfelelően .. A telexen érkezett jelentése­ket a főosztály összesíti. Emlékeztető a vezér- igazgatónak: az intézkedések végrehajtása megtörtént... az első tapasztalatokról tíz nap elmúltával a gyáraktól újabb jelentést kérünk... Az emlékeztetőn határozott betűkkel: le­rakható. * Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents