Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-14 / 241. szám

1970. OKTÓBER 14., SZERDA

3 *

bér a szerkesztőségbe, azon nyomban el is kiabálta a nagyvilágnak örömét.

Azután a száz magánútból is feljegyeztem egy nyári napot Szentendréről, de nem írtam meg az újságba, mert következő vasárnap éppen kezdődtek a szentendrei hetek és nem akartam az ünneprontó meglehetősen hátrányos helyzetében tündökölni.

A pártértekezlet nem ünnep. A pártértekezlet mindenekelőtt munkaértekezlet. Elmondom néhány impressziómat, amelyekről eddig hallgattam. Aznap a Kék Dunában már harmadnapja nem mértek fagylaltot, eltörött a gép, ki tudja, mikor lesz kész, mondották a dolgozók. És Varga Gyula cukrásznál sorban álltak a fagylaltért. Barcsay mester is ott állt és azt mondta, hogy itt mindig jó fagylaltot lehet kapni, azután szarkasztikus mosollyal elindult a műterme felé, dolgozni. Elmentünk a városi strandra. Állítólag megnyílt. Nem nyílt meg. Pedig már nyár dereka volt. Dehát a 30 fok meleg és a többszöri határidő, úgy látszik, senkit sem zavart. A drótkerítésen volt egy lyuk, azon léptünk be. A tanács embere azt kérdezte tőlünk, hogy jó-e az nekünk, ha most „leleplezzük” őket? Azt mondta, kár a benzinért, vasárnapra megnyitják, cikkünkkel nyitott kapukat döngetünk. Azután némi malíciával mutatott a kabinokra: itt vetkőzik majd 500 ember, odahaza pedig kétezer, mert itt több hely nincs. A strand 3 éve épült, a Rákos Völgye Mgtsz építőrészlege tologatja a határidőt. Az utolsó 1969 nyara volt. De a kivitelező távúszó, minden időt túlúszott már. A díszmeg nyitás megtörtént. Akkor tele engedték a medencét vízzé1 nem lyukas-e a hordó. A vi zet leengedték, a nyitást későbbre halasztották. Mennyivel egyszerűbb egy hajó vízre bocsátása, durran a pezsgő úszik a hajó. Most tudtam meg, éppen az értekezlet előtt napon Maróthy László párt titkártól, hogy a nyár második felében 14 fokos víz volt a medencében, kellemes lehe tett.

Azon napon a papszigeten, a motelben is változatlan volt a helyzet. Egy idős bácsi,

gondnokféle kijött fogadásunkra. Vendégnek cáztuk magunkat. Hátra külc t1 bennünket, nézegessük az c % fákat, nincs most neki ide]' jelentést kell írnia, valami lopás történt az éjjel. Fél óra múlva, amikor szóba tudott állni velünk, mondotta, hogy van hely bőven, mennyire van szükségünk?

A Határcsárdában a helyzet viszont teljesen megváltozott. Üres asztalok, ásítozó, savanyú helyiségek, egy másnapos ember rosszkedvű lehellete fogadott bennünket. Jegyzetelés közben én is ásítottam egyet, déli két órákor 30 fokos melegben. Fölvilágosítás- ként közölték: még nincs szezon (hát mikor lesz?). A személyzet a fák alatt hűsölt, szórakozott Üres a komp ...

benne hallgat az emberi érdektelenség.

Kerestük Kucs Bélát is, a szoborkert szellemi atyját megsértették, hátat fordított a városnak, közölték velünk.

Hogy az eddigi hevenyészett impresszióimat le mertem írni, annak többi között az is oka és alapja, amit a pártbizottság beszámolójában olvastam. A beszámolóban természetesen jelentést adnak az

elvtársak négy év eredményeiről, azokról a komoly és szép dolgokról, amelyekről fentebb már beszéltem, csak sokkal alaposabban. De a város életének értését, a jelentésben megfogalmazott negatívumok felsorolása is bizonyítja. A jelentés egésze bizonyítja, hogy a párt egy hullámhosszon van Szentendre lakosságával, dolgozó népével. Az újságíró pedig érzékeltetni kívánja csupán, hogy — az eredmények számbavétele után — miről is vitatkoznak ma a kommunisták, bizonyítva, hogy helyesen látják az életet, látják a város problémáit és keresik és próbálják felvázolni a megoldás útját.

Kivonatok a jelentésből:

„A reálbérek, szociális juttatások, üzemi munkafeltételek mellett az életszínvonal helyzetének és növekedésének egyik mutatója a kommunális ellátottság, annak fejlődési dinamikája ... A város lakásgondjai súlyosak, 80 lakás életveszélyes, 520 lakás szükséges a jogos igények kielégítésére, 1530 lakás pedig nagy mértékben elavult.

... A lakosság kommunális ellátásának másik jelentős területe az egészséges ivóvíz biztosítása... A vízhálózat létesítésének és fejlesztésének szükségszerű velejárója a szennyvíz elvezetése ... A víz- elvezetés hiányossága ózta a szamárhegyi pin . jeom- lását és a Pannoni ,ep magas vízszintjét is. Az utcákon jelenleg is csörgedező szennyvíz egészségtelen és kellemetlen körülményt jelent a város lakóinak és az ideérkező látogatóknak egyaránt... A városias település alapvető követelménye a jó úthálózat... A csatornázás és az emiatt szükségessé vált forgalomelterelés az összes utakat tönkretette. A helyzetet súlyosbítja, hogy az utcák keskenyek, az utak alapozása gyenge, az altalaj rossz teherbírású.

... Járóbeteg-ellátásra jelenleg egy négy munkahelyes körzeti rendelő és a járási-városi feladatokat ellátó rendelőintézet áll rendelkezésre. Súlyos problémaként jelentkezik azonban, hogy a rendelőintézetben több szak- rendelés hiányzik, maga az épület is csak szükségmegoldás ...

... Súlyos problémát jelent az óvodás korú gyermekek elhelyezése. (A város területén négy tanácsi és egy vállalati óvoda van.) Összes férőhely: 271, az 1969/70. tanévben ténylegesen felvettek száma 330 óvódás.

A várospolitika a lakosság jobb, fejlettebb áruellátását igényli. Ezért a lakosságot

közvetlenül ellátó kereskedelemre igen nagy feladat hárul ... Az áruellátás terén... átmenetileg nehézségek voltak. A sertéshús azonban szinte állandó jelleggel hiánycikknek bizonyult. Problémát jelentett, hogy a fogyasztói igények nem egyenletesen jelentkeztek. (Hétvégi nagy forgalom.) — Továbbá nem volt egyenletes és folyamatos az áruterítés sem, különösen a kenyérnél.

... Szentendre üdülő idegen- forgalma az utóbbi években jelentősen nőtt. A vasár- és ünnepnapokon a városba látogató turisták száma meghaladja a 10 ezer főt... a jelentkező igényeket főszezonban nem tudják kielégíteni...

... Mindezen fölül gondoskodni kell a város műemlékileg legértékesebb részének, a városmagnak megőrzéséről, felújításáról. Az elmúlt évtizedek alatt az itt levő épületek állaga a természetes elavulás folytán nagymértékben romlott. Pusztulásuk jelentős műemléki érték és vissza nem varázsolható város jellege elvesztését jelentené ...”

És szó van még a tanács munkájáról, jogpolitikáról, a tömegpolitikáról, az ideológiai nevelőmunkáról, a közoktatásról, a...

„... Szólni kell a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi helyzetéről. A három iskolánál a közös vonás, hogy a tanulmányi eredményük alacsonyabb, mint a nem fizikai dolgozók gyermekeinél...

... A szakmunkásképzés területén jelentkező gondok számottevőek. Fokozzák, hogy nem kevesebbről, mint a jövendő -jnkásosztály tagjairól van sz . E téren jelentős előrelépés az emelt sz - szakmunkásképzés bevezetésével egy új, korszerűim felszerelt intézet létrehozásával lehetséges.”

És természetesen a jelentésben alapos elemző tanulmányt készítettek a párt tömegpolitikai munkájáról is.

Ma a város kommunistáinak küldöttei elemzik, vitatják, értékelik az életet, a város életét. A közelmúltat és a város jövőjét. Nehéz munka. Hozzáértés, lelkiismeret szükségeltetik a feladat megoldásához. Persze, nem árt a kommunista nemes indulat sem. És a lelkesedésnek is van reális alapja. Bizonyítékként a négy év fejlődéséből csupán a következőt említjük meg a jelentésből.

„... A bérgazdálkodás a város vállalatainál az új gazdasági mechanizmus hatására lényeges változáson ment át. A vállalati nyereségképzés nagyabb lehetőséget biztosított az anyagi ösztönzés megteremtésének .. A munkások átlag- jövedelme a beszámolás időszakában az alábbiak szerint alakult:

1963 196»

Betonárugyár 18 858 23 429

Papíripari Váll. 19 352 22 742

Kéziszerszám Gyár 20 025 23 588

A szakmunkások jövedelme a Papíripari Vállalatnál 29 053, a Kéziszerszámgyárnál 33 590.» Megállapítható, hogy a város munkásainak bére országos viszonylatban is jó. A vizsgált üzemek munkásainak 53,1 százaléka törzsgárdatag... A törzsgárdatagot az üzemek megbecsülik.”

Itt van az osztály, a szentendrei városi munkásság, amelyre politikailag, erkölcsileg és gazdaságilag is építeni lehet. És a munkásokkal együtt a város lakóinak, a lakosok valamennyi rétegének fokozottabban kell osztozni a város gondjaiban, és cselekvőbben kell részt venniük a gondok orvoslásában. Szentendréért érdemes.

(Vége)

Vándor, ki ide belépsz, emeld meg a kalapod. De erre nem is kell senkit biztatnunk, a legmegátallkodottabb, idegenből jött lokálpatrióta is szó nélkül megemeli itt a kalapját. Szentendre a Dunakanyar déli kapuja, sokak által megcsodált és szívesen látogatott hely, melynek varázsát a kisváros barokk stílje, történelmi levegője, a Duna lágy vonala, a Ferenczy Múzeum, a készülő skanzen, a szoborkert, és ezeken túl számos új vonás, többek között a szentendrei hetek, a Teátrum gazdagítja. De egy város karakterét, gazdagságát elsősorban a benne élő emberek határozzák meg. És ebben a kisvárosban közel 4000 munkás él, és ebben a városban élnek a Mathiász Tsz dolgozó parasztjai, a szorgalmas mérnökök és pedagógusok, ebben a városban élnek a nagy, már befutott mesterek és a kezdő piktorok.

Ma a város kommunistáinak küldöttei elemzik, vitatják, ériékelik az életet, a város életét. A közelmúltat és a város jövőjét. Nehéz munka. Hozzáértés, lelkiismeret, realitás szükségeltetik a feladat megoldásához. Persze, nem árt a kommunista nemes indulat sem.

És az újságíró feladata sem könnyű. A legnehezebb most számomra betartani a riporteri munka aranyszabályát, csak írjam a tényeket, szenv- telenül, és bízzam a döntést az olvasóra, én csak érzelmeket ébresszek, de ne érezzék, vagy ha igen, azt ügyesen leplezzem. Ezt én most nem tudom megígérni. Ezt a szabályt én most egyszerűen megkerülöm. Aki szereti ezt a várost, az képtelen egyetlen szót is szenvtelenül ejteni róla.

Hátam mögött száz, vagy ki tudja mennyi magánlátogatás, nagyon sok, munkakörből adódó riportút, kezemben egy vaskos jelentés, amelyet éppen a mai napon terjeszt elő a városi pártbizottság, amelyet épp a mai napon fog megvitatni Szentendre város kommunista küldöttértekezlete.

Ott voltam a szabadtéri múzeum ünnepségein, megnéztem a teátrum előadásait, elmentem a szentendrei heteket is megnéztem. Írtam a Ferenczy Múzeum tárlatairól, a nyár derekán kétszer is elmentem a betonárugyárba, mind a kétszer a megye vezetőit kísértem ide, krónikásként, akiket azért hívtak a gyárba, hogy vállaljanak védnökséget egy több százmilliós rekonstrukció szocialista szerződése felett. Szép és nemes eseményei voltak ezek a városnak, mindahányszor örült az ember lelke. És ahogy hazaért az em-