Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-13 / 240. szám

riai stecrEi K^Círlap 1970. OKTÓBER 13., KEDD ARGE-kongresszus A Zár- és Lakatgyárosok Európai Szövetsége (ARGE) — melynek a szocialista or­szágok közül egyedül ha­zánk a tagja — keddtől pén­tekig a fővárosban, a Bu­dapest Szállóban tartja XVIII. kongresszusát. A szakembe­rek a zárakkal, a lakatokkal, az ablakcsukó és ajtózáró szerkezetekkel, Valamint az épületvasalásokkal kapcsola­tos kérdéseket vitatják meg. Hiánycikk — Uram, ezzel a főnyomó­csővel akár ezer évig is el- fűthet. (Zsoldos rajza) Állategészségügyünk és a negyedik ötéves terv Voltak időszakok évszáza­dunkban, amikor a magyar állatorvosi kar, s maga az ál­latorvos-tudomány világhír­nek örvendett. Fordítottak magyar állatorvosi tanköny­vet még japán nyelvre is. Ál­latorvosaink elismerésre mél­tó, derekas munkát végeztek a felszabadulás óta is. Ezt bi­zonyítja például, hogy a leg­utóbbi időszakban az összes állat-megbetegedések között mindössze 17 százalékot tett ki a fertőző betegségek ará­nya. A korábban országos gondokat Okozó vészeket visz- szaszorították, némelyiket tel­jesen kiküszöbölték. Világhírről ma mégsem beszélhetünk. A fejlett orszá­gok állategészségügyének szín­vonala felülmúlja a miénket. A múltból megélni tehát nem lehet, arra támaszkodni azon­ban lehetséges és érdemes. A kisüzemi állattartás vál­tozatlanul fontos, mellette azonban kialakult a nagy­Tanulók a Városligetben Látogatószépítés A szakmunkástanulók októ­ber 20-án a városligeti Petőfi csarnokban nyíló nagyszabású jubileumi kiállításán 1100 négyzetméternyi területet kap­tak a kisipari szövetkezetek fiataljai. Majdnem 800 külön­féle mestermunkával, maket­tel, modellel jelentkeznek. A ruházati szakma tanulói magukvarrta ruhákból rendez­nek divatbemutatót. A férfi- és női és gyermekfodrász-tanulók kívánságra megszépítik a lá­togatókat alkalmi fodrászsza- lonjulkban. Az Órások Ktsz tanműhelyének fiataljai pedig helyszíni órajavítást vállalnak. Filmvetítéssel, pályaválasz­tási tanácsadással, alkalmassá­gi vizsgálatokkal egybekötve szakmai napokat rendeznek, a vasipari, a közlekedési és hír­közlő, valamint a könnyűipa­ri szakmák. Október 24-én az OKISZ és a SZÖVOSZ, vala­mint a MÉM önálló szövetke­zeti napot rendez. „Zajtalanító” szőnyeg Évente csaknem félmillió négyzetméter padlószigetelőt gyárt az az új berendezés, amelyet a napokban állítottak munkába a fűzfői Nitroké- miánál, pollstirolból rugalmas szőnyeget készítenek, amely a padlóburkolat alá helyezve felfogja a léptek zaját. Zselé a szemgoi/ón Néhány évvel ezelőtt súlyos szemműtéten esett át Romhányi László, a szolnoki járműjavító üzem tisztviselője: mindkét szeméről szürkehályogot operáltak le. A műtét sikerült, de látása annyit rom­lott, hogy tizen­négy dioptriás szemüveg viselé­sére kényszerült. A műtét után nem sokkal az Or­szág-Világ című hetilapból érte­sült, hogy egy csehszlovák sze­mészorvos és mér­nök társa olyan rugalmas zselé­szerű optikai anyagot talált fel, amely közvetlenül a szemgolyóra he­lyezve, kitűnően helyettesíti a szemüveget és tö­kéletes látást biz­tosít. Romhányi László Prágába utazott és alapos orvosi és optikai vizsgálat után megvásárolta a „pótszemüveget”. Az úgynevezett géllencsét három éve hordja és az­óta nincs szüksége a szemüvegre. A szemgolyóra he­lyezett rugalmas, zselészerű anyag szabad szemmel szinte alig látható. Segítségével Rom­hányi az újságok legapróbb betűit is tökéletesen ol­vassa. üzemi állattenyésztés. Fajtól függően, százas, ezres, tíz­ezres, hovatovább százezres csoportokban tartják az álla­tokat és az ilyen nagy lét­számú csoportok kialakítása érdekében a legtávolabbi he­lyekről szállítják a tenyész- anyagot. Mindez az állat- egészségügyet hallatlanul se­bezhetővé teszi. Tovább fo­kozza a veszélyt a nagyarányú takarmányimport és a turista- forgalom — egyébként örven­detes — növekedése. A kö­zelmúltban is tapasztaltuk, hogy olyan fertőző betegségek támadhatnak fel hatalmas erővel, amelyeket mi már régen megszűntnek tekinthet­tünk. A másik oldal pedig, hogy a negyedik ötéves terv a ha­zai húsellátás megnyugtató rendezését, a húsexport fo­kozását fő feladattá tette. Az állatorvos munkája tehát nemcsak az állatvédelem, ha­nem az embervédelem és az exportigények kielégítése is. Nem fordulhat elő, hogy ál­latbetegségek embert veszé­lyeztessenek, s az exportszál­lítmányoknak is maradékta­lanul meg kell felelniök az egyre szigorúbb külföldi ál­lategészségügyi előírásoknak. Nyilvánvaló, hogy e nagy kettős feladatot csak akkor lehet sikerrel megoldani, ha az orvosi tevékenység már az egészséges állatnál elkez­dődik. Ez merőben más fel­adat, mint a régi volt, ért­hetően más szervezeti kerete­ket is követel. Ez a szervezet — nagy anyagi áldozattal és kemény harcok árán — mostanáig lé­nyegében kialakult. Három fokozatból áll. A legfelső az országos irányítás, miniszté­riumi főosztállyal, erős egye­temmel, kutatóintézettel, eu­rópai hírű gyógyszergyárral stb. A második a hatósági állategészségügyi szogálat me­gyei állomásokkal, járási tisztségviselőkkel, falusi állat­orvosokkal, akik felkérésre a nagyüzemekben a gyógyító munkát is ellátják. Ez azon­ban egyre kevésbé lesz fel­adatuk. A harmadik fokozat ugyanis az üzemi állatorvo­sok hálózata. Azoké a dip­lomás szakembereké, akik ugyanúgy a termelőszövetke­zet vagy az állami gazdaság dogozói, mint a főállatte­nyésztők. Az „üzemiek” lét­száma mostanáig már meg­közelítette a teljes állatorvo­si kar egyharmadát. Sokan azt hiszik, hogy a mai viszonyok közepette az üze­mi állatorvos és az üzemi főállattenyésztő munkaköre összeolvad, azonosul. Ez téve­dés, s hiba, ha bekövetkezik. Amennyiben a főállattenyész­tő a védőoltásokkal foglal­Majd, ha nagy leszek Elgondolkoztam azon, hogy életem folyamán min gondol­koztam a legtöbbet? Emlékszem, amikor bölcső­débe jártam, azon gondolkoz­tam leginkább, hogyan búj­hatnék ki a rácson, az ágy és a járóka rácsán. Sehogyse ment. Csak a kezemet tudtam kinyújtani, a fejem meg egy­szer beszorult. Arra gondol­tam, majd ha nagy leszek. Amikor óvodába kerültem, már ki tudtam volna bújni a rácson, illetve átmásztam vol­na, de nem volt rács. Nem volt más hátra, mint az ud­var kerítése. Azon gondolkoz­tam, hogyan is másszak ezen át. Nem ment. Létrát is tá­masztottam a kerítéshez, fel­mentem a tetejéig, de megszé­dültem és gyorsan visszaeresz­kedtem. Gondoltam, majd ha nagy leszek. Alsós koromban már észre se vettem a kerítéseket. A házfalak érdekeltek, elképzel­tem, hogy felmászom a ház­falakon éjjel titokban és osz­tálytársaimhoz belopódzok az ablakon át és akiket utálok, azolsat megverem, akiket sze­retek, azokat megsimogatom. Egyszer kipróbáltam a legta­goltabb házfalat — csak a földszintig kellett volna eljut­nom — és utána gipszbe tet­ték a lábam ... Majd, ha nagy leszek. Hetedikes lehettem, s eszem­be se jutottak többé a házfa­lak. Menekültem a falak kö­zül a hegyekbe. Feljutottam egy-egy csúcsra, lentről min­dig úgy láttam, ha a csúcson leszek, akkor elérem a felhő­ket és megtudom, mi van a felhők felett. Ez sose sikerült. A legmagasabb csúcsról is úgy tűnt, hogy a felhők továbbra is ugyanolyan magasan van­nak. Olvastam, hogy léteznek csúcsok, amelyek a felhőkbe nyúlnak. Ilyeneket nem lát­tam. Arra gondoltam, majd ha nagy leszek. A középiskolában fütyültem a hegyekre. Elhatároztam, hogy űrhajós leszek és felme­gyek a Holdra. Kibernetikát tanultam, meg matematikát magoltam, tornásztam, futot­tam, úsztam, súlyzóztam. Azon gondolkoztam, hogyan gyako­rolhatnám a súlytalanság álla­potát. Légüres teret nem tud­tam előállítani. Tanácsot kér­tem a fizika tanártól: hogyan lehetne. A többiek röhögtek, a tanár azt hitte, hogy vicce­lek és komolyan beírt az el­lenőrzőmbe. No jó, majd ha nagy leszek. Az egyetemen hátat fordí­tottam az űrnek és a Holdnak. Dolgozatot írtam arról, hogy itt a Földön is vannak légüres terek, körülöttem ismeretlen, felhőkbe nyúló csúcsok, ame­lyeket fel kellene fedezni, fa­lak az emberek között, ame­lyeket le kellene dönteni, kis kerítések amelyeken csak ne­vetni lehet és járókák, ahol nem lehet járni... Egyest kap­tam a dolgozatomra ... Majdf ha nagy — illetve ha igazi fel­nőtt leszek. Családapa vagyok. Élnem kell — a feleségemnek is, a gyermekeimnek is. Nem érek rá. Majd, ha... Berkovits György kozik, vagy az állatorvos te- nyészanyag után futkos, ak­kor ennek vagy a tenyésztés, vagy az állategészségügy lát­ja kárát. Ismételjük tehát, a szerve­zeti keretek adottak. S to­vább gyarapodnak. Három éven belül minden megyében fölállítják a központi labo­ratóriumot, amelyben már specialisták dolgoznak. A la­boráns, vagy élelmiszer-hi­giénikus állatorvos gyógyító gyakorlatot nem folytat majd, de olyan vizsgálatokat végez, amelyek nélkül a többiek nem boldogulnának. A ható­sági állatorvosi szolgálatot technikailag kiválóan felké­szítik. Jelentős tartalékokat halmoznak fel egy esetleges újabb járványbetörés elhá­rítására. Erőteljes munkát kell folytam a szarvasmarha-állo­mány tbc-mentesítésére, a fejőgép terjedésével párhu­zamos tőgybetegségek csök­kentésére, megelőzésére, vagy például a nagyüzemi barom­fi telepeket veszélyeztető tí­fusz legyűrésére. Mindennek helyi operatív tennivalóit a remélhetőleg egyre szaporodó üzemi állatorvosi gárda látja majd el. Az ő munkájukat is könnyíti, hogy a miniszté­riumban már készülnek — állatfajonként — a nagyüze­mi állathigiéniai irányelvek. Azt várjuk, hogy a nagy anyagi áldozatok és szakmai erőfeszítések árán a negyedik ötéves terv végére állategész­ségügyünk ismét felzárkóz­hat a világ élvonalába. Re­mélhető, hogy mindez hatá­sosan segíti majd a nagymé­retű húsprogram végrehajtá­sát. Földeák! Béla Nagydíjas kerámiák Másodízben rendezték meg az idén Pécsett — a Janus Pannonius Múzeum közreműködésével — az országos kerámia- biennálét. A Tudomány és Technika Házában látható kiállítá­son neves keramikusok mutatják be alkotásaikat. A kiállítás nagydíját Gorka Géza képünkön látható vázái és tálai nyer­ték el. KESZTHELY Hínártérkép Repülőgépről, motorcsónak­ról és hajóról kutatták az idén a Balaton keszthelyi öble fel- töltődésének okait és a vízi nö­vények szaporodását. Elkészült a keszthelyi öböl hínártérképe is, amely a ma­ga nemében egyedülálló mun­ka Európában Különböző víz­mélységnél eltérő a hínár egy négyzetméternyi területre szá­mított súlygyarapodása, növe­kedése. Két, két és fél méte­res vízben 0,5—2 kiló közötti mennyiség, egy méter alatti vízmélységnél pedig már 6—8 kilónyi hínár található. A magasabb vízszint megfe- lelő „fegyver” lenne a hínár előretörésének megakadályo­zására. Ehhez azonban a tó vízutánpótlásának javítása szükséges. Ennek érdekében kutatások kezdődtek, és a terv készül a Dráva vizének fel­használására. Kellemetlen ügy P ábián bácsi, fogja maga is azokat a desz­1 kákát, csináljanak rendet az udvaron! — Mérnök úr kérem, én már a múltkor is szóltam, hogy valamit kellene csinálni a nyolccolos lapokkal. Ügy látom, megcsúszott. Elég, ha nekimennek a sarkának és máris dől az egész. — Jó, jó, öregem, meglesz az is, csak most ezzel siessenek. Garzókám, magának is le­gyen gondja a faraktárra. Dísznek van itt ez a három öreg? A művezető suttyomban cigarettára gyúj­tott, majd az irodája felé indult. Elhúzott szájjal nézett a mérnök után. Nem messzire jutott, amikor ijesztő súrlódás, majd tompa robaj ütődött a fülének. — Mi az isten! — lódult a hang irányába. A deszkarakás féloldalra dőlt boglyaként támaszkodott csücskével a téglakerítésnek. Messziről elég kedélyes látvány volt, akár­csak a kalapját hetykén fejébevágó kocs- mázó legény. A megdőlt fa körül három em­ber forgolódott. Mire Garzó odaért, az öreg Fábián már minden ízében reszketve, vérző arccal áll­dogált, szennyes zsebkendővel próbálta magát tisztára törölni. — Mi történt itt? — kiáltotta. — Nem tudnak egy kicsit vigyázni? Az ember csak arréb húzza a lábát és maguk már esztelen- kednek. Ki döntötte le? — kérdezett meg egy savószínű emberkét. — Az úgy volt — hebegett a megszólított —. hogy mi hordtuk ide az anyagot. Még mondtuk is, hogy a nyolcas bukik, meg ne lökjük az alját. De a Csomós nekitámasz­tott egy köteget, mert megbillent vele, ez meg rögtön megindult. — Szerencsém volt, hogy kúposra csúszott, máskülönben agyonnyom — sóhajtott a zö­mök, fekete Csomós. Most érzett rá, mitől szabadult. Egyszerre fordultak Garzóval együtt Fábián felé, akiről szinte megfeled­keztek. — Ezt jól megcsinálta — csattan fel Gar­zó. — Ha tudta, hogy nem stabil, minek tá­maszkodott neki? Íz öreg Fábián a szomszéd községben la­kott, féltetős házban. Amióta a veje- lánya elköltözött a sajátjukba, egyedül tett­vett a ház körül. Néha a vén kandúrral be­szélgetett, aki éppen olyan mogorva, kopott volt, mint ő. A baleset után az SZTK-ban alaposan megvizsgálták és tiltakozása ellenére beteg- állományba vették. Estefelé éktelen berregésre riadt. Tápász- kodva kinézett és nagyon meglepődött. Ma­darász mérnök és Garzó művezető kaparász­tak a kapukilincsen. — Na lám, ezt sem hittem volna — gon­dolta valami enyhe elégtétellel. — Ügy lát­szik, Garzó megbánta, hogy úgy rámförmedt tegnap. Bicegve nyitott nekik ajtót. — Mi most azért jöttünk, hogy felvegyük a jegyzőkönyvet, ami tegnap elmaradt. Az a rend, hogy az ilyen kis ügyet is nyilvántart­suk, még akkor is, ha maga a hibás. — Csak nem azt akarja mondani mérnök úr, hogy én vagyok a hibás? Hiszen én mondtam, hogy csúszik 'a nyolcas, rakjuk újra! — Mondta, mondta — csattant fel Garzó, — De maguk dőltek neki a deszkával. Ne is vitázzunk ezen. Itt a jegyzőkönyv, olvassa el és írja alá. Holnap bejön és minden el van boronáivá. Mondja meg az orvosnak, hogy semmi baja. Ez magának is az érdeke... A pucikám, ha megkapod a félévi prémiu­mot, ugye — megveszed nekem a lastex- nadrágot? — hízelgett Garzó Sára az édes­apjának. — Egy jó fenét. Neked meg anyádnak má­son sem jár az eszetek, mint hogy mit vesz­tek. Törődtök is ti azzal, hogy mi van, csak hogy az a jó bolond apátok hozza a pénzt — tört ki belőle a düh. Anya és lánya meg­értőén néztek össze, és szó nélkül sértődötten fordultak ki a konyhából. Garzó pedig ült a sámlin és az öreg Fábiánra gondolt. — Mártírkodott a fater — vicsorgott. — De majd hagyom magam! Nyújtózkodni akar a dunna alatt, nekem meg jelenteni kellene a balesetet, aztán vizsgálat meg mifene. Nesze neked Garzó egy nagy frász, nem prémium. Valaki közeledett a kerti úton. A sűrűsö- " dő homályban csak mikor közel ért — ismerte fel Madarászt. — Láttam benn az öreget — kezdte. — Ebből még cirkusz lesz, olyan betyárul néz ki. Nem kellett volna rábeszélni, hogy be­jöjjön. — Nem kellett volna? Lehet. De akkor — maga is tudja mérnök úr — nagyon pettyes lenne már a lapunk. Nálunk volt a legtöbb baleset. Persze, az igazság az, hogy ilyen munkahelyen mindig is volt és lesz is baj. Ezzel számolni kell, mint ahogy az emberek számolnak is vele, egyáltalán nem fogják fel olyan tragikusan. Csak azok odafenn... — Mindenképpen kellemetlen — morgott a mérnök. — Ne higgye, hogy most benn akarom hagyni magát a bajban, de én azt mondom, mégis vigyük tovább a dolgot. — Megette a fene — magam alatt vágjam a fát? Most, hogy már egyszer aláírattam vele azt a jegyzőkönyvet? Nem, kedves mér­nök uram. Ezt mi már nem csinálhatjuk meg. Elkezdtük, hát végig is kell vinni ... Mit szól hozzá, hogy lehűlt a levegő. Pedig délután még milyen kellemes volt. — Igen, a hideg szél az oka — válaszolta gondterhelten, lesúnyt fejjel Madarász. — Fa­gyot hoz magával. Komáromi Magda

Next

/
Thumbnails
Contents