Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

2 "“kJCMap 1970. OKTÓBER 2., PÉNTEK TERV-VITA (Folytatás az 1. oldalról.) Iyesléssel, tetszéssel fogadott bes ámolója után a képviselői hozzászólások sora követke­zett. Figyelemre méltó, hogy a felszólalók többségét mennyire foglalkoztatja a beruházások kérdése. Varga Gyula képviselő, a Zala megyei Pártbizottság első tit­kára ezzel kapcsolatban sík- raszállt a könnyen kapott pénz korábban sajnálatosan elharapódzott gyakorlata el­len. Kocsis József, a győri vá­rosi tanács vb-elnökhelyette- se a beruházásokkal kapcso­latos tanácsi feladatokról be­szélt. Sajátos szemszögből, de ugyancsak beruházási prob­lémákat vitatott Jedlicska Gyula Nógrád megyei képvi­selő, pártbizottsági első tit­kár, amikor vitába szállt Vargc Károly Somogy me­gyei képviselő előző nap el­hangzott javaslatával, hogy az üzemek társuljanak a ta­nácsokkal diákikollégiumok építésére. Kijelentette, hogy már szinte elsorolná is nehéz, ki-mindenki és hányféle célra kért támogatást az üzemek­től, holott azok első köteles­sége, hogy gazdaságosan ter­meljenek, vezetőik tevékeny­ségeit is elsőrendűen ezen kell lemérni, s ha majd ezen az alapon jobb gazdasági eredményeket érnek el, lesz több eszköz az említett fel­adatok megoldására is, hiszen ha van miből adni, a többi már csak körültekintő elosz­tás kérdése. Ugyancsak beruházási prob­lémákat feszegetett Kocsis Istvánná Pest megyei képvi-1 selő, fonónő, aki a textil- és ruházati ipar korszerűsítésé­hez szükséges beruházásokat, s ezzel a munkakörülmények javítását sürgette. Nos, a képviselők aktivitá­sa a második napon sem csök­kent a Parlamentben, így a válasszal tartozó miniszterek helyzetét nem jellemezném irigylésre méltónak. Egyéb­ként tovább tartott a vita, az újabbak mellett a korábbi felszólalások tárgykörében is. így a kulturális fejlesztésről szóló ceglédi Ben7•? Lajosrie hozzászólásáról is, amelyről Vass Istvánnéval, az ország- gyűlés álelnökével és dr. Or- tutay Gyulával, az országgyű­lés kulturális bizottságának titkárával beszélgettünk. — A Pest megyei képviselő felszólalásában a szakszerűség és a realitásokhoz igazodó ja­vaslatok tetszettek — mondta Vass Istvánná. — Az eredmé­nyeken kívül helyesen s úgy szólt szakterületének problé­máiról, hogy ezekre újólag és fokozottan irányította rá a fi­gyelmet. — Teljesen egyetértettem a felszólalással — mondta dr. Ortutay Gyula —, hiszen kul­turális bizottságunkban hosz- szas viták után alakult ki ez az álláspont. Gazdasági téren nagy gondot fordítunk pél­dául a termékek minőségja­Azonnal felveszünk: mélyfúrási segédmunkásokat, fúrómestereket, szakmunkásokat, gépkezelőket változó munkahelyre. Telephelyre esztergályost, gépkocsivezetőt, rakodót, éjjeliőrt (nyugdíjasokat), központi fűtéshez fűtőt. Személyes jelentkezés a felvételhez szükséges iratokkal, szombat kivételével: Vízkutató Vállalat ÜV. Cegléd, Rákóczi út 72. Petrovics Emil Kossuth-dí- jas zeneszerző, budapesti kép­viselő, kulturális kérdésekkel foglalkozott. Többek között elmondotta: — Azt nem lehet tervszá­mokba foglalni, hogy az elkö­vetkező öt évben hány vers, novella, hány opera és zene­kari mű. hány és milyen szín­vonalú festmény vagy film ké­szüljön. Bizonyos értelemben azonban művészi életünk is megtervezhető. Megtervezhet­jük kultúránk és benne a ma­gyar művészet gazdasági bá­zisát, intézményeit, és megter­vezhetjük azt a társadalmi- eszmei klímát, amelyben kul­Lázár György munkaügyi miniszter is nagy figyelmet keltő hozzászólást tartott a Parlamentben, az ötéves terv munkaügyi vonatkozásaival kapcsolatban. turállis értékeink a legkedve­zőbben fejlődhetnek. — A szocialista társadalom­ban a kultúra nem áru. Ez a tétel tényeket tükröz, de egy­ben program is. Megítélésem vitására, de sérülékeny lehet a társadalom, ha nem ad kellő támogatást a kultúra, az oktatás színvonalának emelé­sére is. Egyet már biztosan el­értünk a felszólalással — tet­te hozzá nevetve —, hogy a kulturális ügyeket végre nem a rosszul csengő „nem terme­lő” tárcának, hanem helye­sebben „nem gazdasági” tár­cának nevezik ezentúl... Tegnap késő délután felszó­lalt Kovács Istvánná, a kis- tarcsai Fésűsfonó szocialista brigádvezetője. A negyedik ötéves terv tükrében a textil- és ruházati ipar nagyszabású rekonstrukciójával foglalko­zott. Hangsúlyozta többek közt, hogy a főleg nőket fog­lalkoztató iparágakban javí­tani kell a munkafeltételeket. Szót emelt a korpótlék beve­zetéséről, $ a törzsgárdatagok magasabb bérezéséért. El­mondta: a két iparág rekonst­rukciója során kiselejtezett korszerűtlen gépekkel olyan szövetkezetek dolgoznak, ame­lyek rossz minőségű árut állí­tanak elő és eszközlekötési já­rulékot sem fizetnek. Ezek a szövetkezetek — nagyobb bé­rek ígéretével — elszívják az iparból a szakmunkásokat. — Én is az iparban dolgo­zom, amiről beszéltem, köz­vetlen tapasztalatom — mond­ta felszólalása után a képvi­selőnő. — Persze, ennyi nem elég a jó javaslatokhoz; ezért jártam más üzemekben és fel­használtam a megyei pártbi­zottság felmérő vizsgálatának eredményeit is. Négy éve va­gyok képviselő, ez a negyedik felszólalásom. Most főleg Nagy Józsefné könnyűipari miniszterhez, és nem utolsó­sorban Vályi Péter pénzügy- miniszterhez intéztem monda­nivalómat. Az elhangzott javaslatok megvalósításának ugyanis vannak pénzügyi feltételei is. Véletlen-e vagy sem, nem tu­dom, de a Pest megyei kép­viselőcsoport a miniszterek közül Vályi Péterhez ül a leg­közelebb ... Szitnyai Jenő szerint azonban a tétel kiegé­szítése időszerűvé vált: a kultúra nem áru, de nem is valami „kötelező olvasmány”. Nálunk ugyanis rosszkedvű toliforgatók és bürokraták tol­mácsolásában a, kultúra kezdi azt jelenteni, hogy a dolgozó ember este menjen moziba, ha tévét szeretne nézni, de szín­házat látogasson, ha mozihoz van kedve, ne azt a zenét hall­gassa, ne azt a képet nézze meg, amit szeret, ami örömet — s horribile dictu — szóra­kozást szerez számára, hanem azt, amit mások kimértek szá­mára vitrinben őrzött precíziós mérlegen. Az embereket érdekli a kul­túra, és a mi dolgunk kitalál­ni, hogy miként tudjuk ezt a meglevő érdeklődést fokozni, élőbbé tenni. Az eddigieknél sokkal tehetségesebb izlésépí- tésre kell törekedni az úgyne­vezett tömegkultúrában ,és magában a művészetben,, egy­aránt. — Külön figyelmet érőm­mel az a féltés, amely ifjúsá­gunk kulturális érdeklődését és magatartását veszi körül. Ügy látom, hogy sokan azt az álmot dédelgetik magukban, hogy jól nevelt, fehéringes, nyakkendős, „vasaltlelkű” fia­talok járnak úriszobának be­rendezett klubokba, szalonze­nét hallgatni. Az én vízióm: ruházkodásra való tekintet nélküli fiatalok özönlenek — vidáman és gyakran hangos­kodva — a Bartók-hangverse- nyekre, a színházakba, a kiál­lításokra; és utána még tán­colni is van kedvük, sőt élve­zik a beat-zenét. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást. Petrovics Emil ezután kifej­tette: jó lenne, ha művelődés- ügyi kormányzatunk jóakara- tú buzgalma nem vezetne oda, hogy gyarapodjanak a dotált, költségvetésből eltartott kultu­rális intézmények és vállalat­tok. Természetesen a kulturá­lis tevékenység adott körben dotációra pzorul, a dolog ter­mészeté szerint' —ázt hiszem, fölösleges utalnom az oktatás­ra, népművelésre, kutatásra és a többire —, de tudnunk kell, hogy a művészet terjesztésének legegészségesebb, leghaté­konyabb intézménye az a típusú vállalat vagy szer­vezet, amely a társadalmi fogyasztás sűrűjében a maga erejéből él meg. Nagy figyelemmel hallgatták a képviselők Lázár György, munkaügyi miniszter felszó­lalását. Aki beszéde elején el­sősorban a termelékenység ko­rábban egyáltalán nem kielé­gítő, de legújabban már biz­tatóbb alakulását elemezte. Véleménye szerint a munka­erőforrások olyan mértékben apadnak, hogy elkerülhetet­len az ipari- és az építőipari munka hatékonyságának jó­val gyorsabb növelése. A fő kérdés ma már nem a foglal­koztatottság, hanem az: ho­gyan tudjuk jobban haszno­sítani a rendelkezésre álló munkaerőt. Jelentős intézke­désekről számolt be a minisz­ter, amelyek érdekeltté teszik a vállalatokat az élőmunka takarékosabb felhasználásába, egyszersmind megszüntetik, vagy legalább is mérsékelik a felesleges munkaerő vissza­tartását az üzemekben. Ilyen körülmények között sor kerül­het majd a népgazdaság, az ipari termelés szerkezetének átalakításával párhuzamosan, bizonyos munkaerő-átcsopor­tosításokra is, az ágazatok kö­zött, illetőleg az üzemek kö­zött. A csütörtöki ülésein végül is húsznál is több képviselő szó­lalt fel, ami már magában is jelezte, a nagy érdeklődést a beterjesztett törvényjavaslat, következő ötéves tervünk iránt. Az országgyűlés pénteken dél­előtt folytatja tanácskozását. CSÜTÖRTÖKÖN Pekingben megemlékeztek a Kínai Nép- köztársaság kikiáltásának 21. évfordulójáról. A Mennyei Béke kapujának terén rende­zett nagygyűlésen megjelent Mao Ce-tung, a Kínai Kom­munista Párt elnöke és az or­szág más vezetői. Nixon elnök (baloldalt) európai körútja során csütörtökön Belgrádban Tito elnökkel foly­tatott politikai tanácskozásokat. CSAK RÖVIDEN SZERDÁN az egyesült álla­mokbeli Wallops-szigetről négylépcsős Scout-típusú raké­tát lőttek fel. A rakétában el­helyezett műszerek feladata az, hogy k'.kísérletezzék: ho­gyan lehet úrrá lenni a Föld légkörébe visszatérő űrhajók és támaszpontok közötti ter­mészetes, átmeneti távközlési zavarokon. A SZOVJETUNIÓBAN csü­törtökön Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz 366. mesterséges holdat. WALTER SCHEEL nyugat­német külügyminiszter befe­jezte egyhetes amerikai láto­gatását. • CSÜTÖRTÖK REGGEL az angol légierő egyik repülőgé­pén Kairóba érkezett a sváj­ci, a brit és a nyugatnémet ha­tóságok által szabadon bocsá­tott hét palesztínai repülőgép- rabló. Köztük Leila Khaled kisasszony, akit az angol ható­ságok egy repülőgépeltérítési kísérlet során vettek őrizetbe. NIXON ELNÖK kilenc gaz­dasági szakembert nevezett ki az Egyesült Államok posta- szolgálata feletti felügyelet el­látására, A most kinevezett szakemberek feladata az, hogy a postát ismét nyereséges in­tézménnyé tegyék. URUGUAYI TUPAMAROS- GERILLÁK felgyújtották egy arisztokrata klub épületét Montevideóban. A benzinnel leöntött falak alá helyezett időzített bomba idő előtt rob­bant, a gerillák közül ketten életüket vesztették. PÁRIZSBAN csütörtökön megtartották a vietnami tár­gyalások 86. ülését. HÉTSZÁZÖTVENEZER LI­RA óvadék fizetésére kötelez­te egy római bíróság Mick Jaggert, a Rolling Stones együttes sztárját. Hétfői sajtó- értekezletén ugyanis a popze­nész megdühödött egy Umber­to Pizzi nevű fotóriporterre, leütötte és megrugdosta, s köz­ben a kamera is összetört. Ma öt éve írták alá a ma­gyar—mongol barátsági és együttműködési szerződést, azt az okmányt, amely a két test­vérnép hosszú időkig vissza­nyúló szívélyes kapcsolatait az államszerződés szintjére emel­te. Amióta mindkét nép szo­cialista társadalomban él, min­dig is egyek voltunk a világ sorsát érintő nemzetközi kér­dések megítélésében, kölcsö­nösen törekedtünk kapcsola­taink ápolására és a hatalmas földrajzi távolságokat áthidal­va, folytonosan fejlesztettük politikai, gazdasági és kulturá­lis együttműködésünket. A barátsági szerződés ezekre a kapcsolatokra tetté rá a pecsé­tet. A magyar nép elismeréssel adózik a mongol népnek hősies országépítő munkájáért, — és mint két évtizedes együttmű­ködésünk tapasztalatai bizo­nyítják — az élet minden terü­letén megtaláltuk a gyümöl­csöző közös munka lehetősé­geit. Hazánk elsősorban szak­emberek küldésével, a mongol mezőgazdaság és állattenyész­tés fellendítéséhez adott segít­séggel támogatja a testvéri mongol népet, de hozzájáru­ÚJVIDÉK HALÁL A DUNÁN Csortanovci előtt a Dunán kedden késő este összeütközött két teherhajó: a jugoszláv „Rugovo” és a szovjet „Tallinn”, A jugoszláv vontató elsüllyedt. Hat matróz — akiket álmuk­ban ért az összeütközés — a vízbe fulladt. A legénység többi tagja megmenekült. lünk iparának gyarapításához is. Éppen ez év júliusában, Lo- sonczi Pál mongóliai látoga­tása alkalmával avattak fel egy textilüzemet, amely magyar hozzájárulással készült. Ellen­értékűi nyersanyagokat, bőr­árukat és más árucikkeket szállítanak mongol barátaink. Az együttműködési szerző­dés még szélesebbre tárta a magyar—mongol barátság ka­puit. Országaink a szocialis­ta közösség részeként, a KGST tagjaként teljes felelősséggel és egyetértésben, közös álláspon­tot foglalnak el ma is minden világpolitikai kérdésben, így teljes a nézetazonosságunk ab­ban is, hogy további közös erőfeszítéseket kell tenni a kommunista- és munkásmoz­galom egységének erősítésére. A magyar—mongol barátsági és együttműködési szerződés létrejöttének évfordulóján őszinte szeretettel köszöntjük a mongol népet, és sok si­kert kívánunk szocialista ha­zájuk felvirágoztatásához. Meg­győződésünk, hogy népeink ba­rátsága nemcsak kölcsönös kapcsolatainkban jelent elő­nyöket, hanem hasznára válik a nemzetközi béke és bizton­ság egyetemes ügyének is. MAGYAR-MONGOL BARÁTSÁG i. Először nagyanyámmal jártam itt. Tíz éves voltam. Dinnyét hoztunk hajnalban a piacra. Hajdúböszörményben éjfélkor keltünk, a lovas gaz­da segített rakni a tíz-húszki- lós görögdinnyéket. Amikor megpakoltuk a szekeret, avas szalonnát ettünk, fehérkenyér­rel, zöldpaprikával. Agyagkor­sóból ittuk rá a tejet. Hosszú út volt Debrecenig. Aludni sem tudtunk, hűvös volt a hajnal. Délre eladtuk a diny- nyét, az utolját a kereskedő vette meg bagóért. Azért nagy­anyám örült, boldogságában nyalókacukrot vett nekem a boltban. Estére odahaza birka­paprikást főzött köleskásával. Kint volt a tűzhely a ház előtt, a földön. Finom illatok szálltak, csörgött a nyálam, hogy éhen ne haljak, amíg fő a paprikás, nagyanyám kihú­zott egy sárgarépát a földből, megtisztította, a kezembe nyomta: „Egyél, ne csikarjon a hasad.” Ettem, eszem Debrecenben járt, de szép nagy város. Ilyet még sohasem láttam. Ez még Gyöngyösnél is szebb és na­gyobb. Utoljára most voltam a nyáron Debrecenben. Hogy a két idő között még hányszor? Ki tudja, ki számol ilyesmit. Itt is, ebben az esetben is az emberek simítanak. A debre­ceniek, akikikel rokonságban; barátságban vagyok, jóllehet nagyanyám házát már nem találtam meg tavaly Hajdúbö­szörményben. Pedig a refor­mátus lelkész is készséggel se­gített, mégse ment. A memó­riám rútúl cserbenhagyott, anyám szegény már nem él, senki sem tudott segíteni, út­baigazítani. Elmentem Debrecenbe egy távoli rokonhoz, 80 éves, szálfa termet. Sándor bácsi édes­anyám nővérének volt a fér­je. Most a húgával él, az is lehet 70 éves. Én még ilyen tisztes szegénységet sohasem láttam. A város peremén él­nek egy kis földhöz ragasztott vityillóban. Minden kicsi itt, az udvar, a kert, a konyha, minden. Csak a lakója óriás. Most egyedül van, a húga be­vásárol, ő tartja rendben az öreget, öreget!? Olyan fickós a tartása, hogy szinte máf nincs is kora. Hatalmas láb, hatalmas kéz, szemérmes arc. Kért tőlem valamit és az is­tennek se tudom elintézni. Vö- röskatona volt 19-ben, el is

Next

/
Thumbnails
Contents