Pest Megyi Hírlap, 1970. október (14. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-02 / 231. szám
2 "“kJCMap 1970. OKTÓBER 2., PÉNTEK TERV-VITA (Folytatás az 1. oldalról.) Iyesléssel, tetszéssel fogadott bes ámolója után a képviselői hozzászólások sora következett. Figyelemre méltó, hogy a felszólalók többségét mennyire foglalkoztatja a beruházások kérdése. Varga Gyula képviselő, a Zala megyei Pártbizottság első titkára ezzel kapcsolatban sík- raszállt a könnyen kapott pénz korábban sajnálatosan elharapódzott gyakorlata ellen. Kocsis József, a győri városi tanács vb-elnökhelyette- se a beruházásokkal kapcsolatos tanácsi feladatokról beszélt. Sajátos szemszögből, de ugyancsak beruházási problémákat vitatott Jedlicska Gyula Nógrád megyei képviselő, pártbizottsági első titkár, amikor vitába szállt Vargc Károly Somogy megyei képviselő előző nap elhangzott javaslatával, hogy az üzemek társuljanak a tanácsokkal diákikollégiumok építésére. Kijelentette, hogy már szinte elsorolná is nehéz, ki-mindenki és hányféle célra kért támogatást az üzemektől, holott azok első kötelessége, hogy gazdaságosan termeljenek, vezetőik tevékenységeit is elsőrendűen ezen kell lemérni, s ha majd ezen az alapon jobb gazdasági eredményeket érnek el, lesz több eszköz az említett feladatok megoldására is, hiszen ha van miből adni, a többi már csak körültekintő elosztás kérdése. Ugyancsak beruházási problémákat feszegetett Kocsis Istvánná Pest megyei képvi-1 selő, fonónő, aki a textil- és ruházati ipar korszerűsítéséhez szükséges beruházásokat, s ezzel a munkakörülmények javítását sürgette. Nos, a képviselők aktivitása a második napon sem csökkent a Parlamentben, így a válasszal tartozó miniszterek helyzetét nem jellemezném irigylésre méltónak. Egyébként tovább tartott a vita, az újabbak mellett a korábbi felszólalások tárgykörében is. így a kulturális fejlesztésről szóló ceglédi Ben7•? Lajosrie hozzászólásáról is, amelyről Vass Istvánnéval, az ország- gyűlés álelnökével és dr. Or- tutay Gyulával, az országgyűlés kulturális bizottságának titkárával beszélgettünk. — A Pest megyei képviselő felszólalásában a szakszerűség és a realitásokhoz igazodó javaslatok tetszettek — mondta Vass Istvánná. — Az eredményeken kívül helyesen s úgy szólt szakterületének problémáiról, hogy ezekre újólag és fokozottan irányította rá a figyelmet. — Teljesen egyetértettem a felszólalással — mondta dr. Ortutay Gyula —, hiszen kulturális bizottságunkban hosz- szas viták után alakult ki ez az álláspont. Gazdasági téren nagy gondot fordítunk például a termékek minőségjaAzonnal felveszünk: mélyfúrási segédmunkásokat, fúrómestereket, szakmunkásokat, gépkezelőket változó munkahelyre. Telephelyre esztergályost, gépkocsivezetőt, rakodót, éjjeliőrt (nyugdíjasokat), központi fűtéshez fűtőt. Személyes jelentkezés a felvételhez szükséges iratokkal, szombat kivételével: Vízkutató Vállalat ÜV. Cegléd, Rákóczi út 72. Petrovics Emil Kossuth-dí- jas zeneszerző, budapesti képviselő, kulturális kérdésekkel foglalkozott. Többek között elmondotta: — Azt nem lehet tervszámokba foglalni, hogy az elkövetkező öt évben hány vers, novella, hány opera és zenekari mű. hány és milyen színvonalú festmény vagy film készüljön. Bizonyos értelemben azonban művészi életünk is megtervezhető. Megtervezhetjük kultúránk és benne a magyar művészet gazdasági bázisát, intézményeit, és megtervezhetjük azt a társadalmi- eszmei klímát, amelyben kulLázár György munkaügyi miniszter is nagy figyelmet keltő hozzászólást tartott a Parlamentben, az ötéves terv munkaügyi vonatkozásaival kapcsolatban. turállis értékeink a legkedvezőbben fejlődhetnek. — A szocialista társadalomban a kultúra nem áru. Ez a tétel tényeket tükröz, de egyben program is. Megítélésem vitására, de sérülékeny lehet a társadalom, ha nem ad kellő támogatást a kultúra, az oktatás színvonalának emelésére is. Egyet már biztosan elértünk a felszólalással — tette hozzá nevetve —, hogy a kulturális ügyeket végre nem a rosszul csengő „nem termelő” tárcának, hanem helyesebben „nem gazdasági” tárcának nevezik ezentúl... Tegnap késő délután felszólalt Kovács Istvánná, a kis- tarcsai Fésűsfonó szocialista brigádvezetője. A negyedik ötéves terv tükrében a textil- és ruházati ipar nagyszabású rekonstrukciójával foglalkozott. Hangsúlyozta többek közt, hogy a főleg nőket foglalkoztató iparágakban javítani kell a munkafeltételeket. Szót emelt a korpótlék bevezetéséről, $ a törzsgárdatagok magasabb bérezéséért. Elmondta: a két iparág rekonstrukciója során kiselejtezett korszerűtlen gépekkel olyan szövetkezetek dolgoznak, amelyek rossz minőségű árut állítanak elő és eszközlekötési járulékot sem fizetnek. Ezek a szövetkezetek — nagyobb bérek ígéretével — elszívják az iparból a szakmunkásokat. — Én is az iparban dolgozom, amiről beszéltem, közvetlen tapasztalatom — mondta felszólalása után a képviselőnő. — Persze, ennyi nem elég a jó javaslatokhoz; ezért jártam más üzemekben és felhasználtam a megyei pártbizottság felmérő vizsgálatának eredményeit is. Négy éve vagyok képviselő, ez a negyedik felszólalásom. Most főleg Nagy Józsefné könnyűipari miniszterhez, és nem utolsósorban Vályi Péter pénzügy- miniszterhez intéztem mondanivalómat. Az elhangzott javaslatok megvalósításának ugyanis vannak pénzügyi feltételei is. Véletlen-e vagy sem, nem tudom, de a Pest megyei képviselőcsoport a miniszterek közül Vályi Péterhez ül a legközelebb ... Szitnyai Jenő szerint azonban a tétel kiegészítése időszerűvé vált: a kultúra nem áru, de nem is valami „kötelező olvasmány”. Nálunk ugyanis rosszkedvű toliforgatók és bürokraták tolmácsolásában a, kultúra kezdi azt jelenteni, hogy a dolgozó ember este menjen moziba, ha tévét szeretne nézni, de színházat látogasson, ha mozihoz van kedve, ne azt a zenét hallgassa, ne azt a képet nézze meg, amit szeret, ami örömet — s horribile dictu — szórakozást szerez számára, hanem azt, amit mások kimértek számára vitrinben őrzött precíziós mérlegen. Az embereket érdekli a kultúra, és a mi dolgunk kitalálni, hogy miként tudjuk ezt a meglevő érdeklődést fokozni, élőbbé tenni. Az eddigieknél sokkal tehetségesebb izlésépí- tésre kell törekedni az úgynevezett tömegkultúrában ,és magában a művészetben,, egyaránt. — Külön figyelmet érőmmel az a féltés, amely ifjúságunk kulturális érdeklődését és magatartását veszi körül. Ügy látom, hogy sokan azt az álmot dédelgetik magukban, hogy jól nevelt, fehéringes, nyakkendős, „vasaltlelkű” fiatalok járnak úriszobának berendezett klubokba, szalonzenét hallgatni. Az én vízióm: ruházkodásra való tekintet nélküli fiatalok özönlenek — vidáman és gyakran hangoskodva — a Bartók-hangverse- nyekre, a színházakba, a kiállításokra; és utána még táncolni is van kedvük, sőt élvezik a beat-zenét. A kettő ugyanis nem zárja ki egymást. Petrovics Emil ezután kifejtette: jó lenne, ha művelődés- ügyi kormányzatunk jóakara- tú buzgalma nem vezetne oda, hogy gyarapodjanak a dotált, költségvetésből eltartott kulturális intézmények és vállalattok. Természetesen a kulturális tevékenység adott körben dotációra pzorul, a dolog természeté szerint' —ázt hiszem, fölösleges utalnom az oktatásra, népművelésre, kutatásra és a többire —, de tudnunk kell, hogy a művészet terjesztésének legegészségesebb, leghatékonyabb intézménye az a típusú vállalat vagy szervezet, amely a társadalmi fogyasztás sűrűjében a maga erejéből él meg. Nagy figyelemmel hallgatták a képviselők Lázár György, munkaügyi miniszter felszólalását. Aki beszéde elején elsősorban a termelékenység korábban egyáltalán nem kielégítő, de legújabban már biztatóbb alakulását elemezte. Véleménye szerint a munkaerőforrások olyan mértékben apadnak, hogy elkerülhetetlen az ipari- és az építőipari munka hatékonyságának jóval gyorsabb növelése. A fő kérdés ma már nem a foglalkoztatottság, hanem az: hogyan tudjuk jobban hasznosítani a rendelkezésre álló munkaerőt. Jelentős intézkedésekről számolt be a miniszter, amelyek érdekeltté teszik a vállalatokat az élőmunka takarékosabb felhasználásába, egyszersmind megszüntetik, vagy legalább is mérsékelik a felesleges munkaerő visszatartását az üzemekben. Ilyen körülmények között sor kerülhet majd a népgazdaság, az ipari termelés szerkezetének átalakításával párhuzamosan, bizonyos munkaerő-átcsoportosításokra is, az ágazatok között, illetőleg az üzemek között. A csütörtöki ülésein végül is húsznál is több képviselő szólalt fel, ami már magában is jelezte, a nagy érdeklődést a beterjesztett törvényjavaslat, következő ötéves tervünk iránt. Az országgyűlés pénteken délelőtt folytatja tanácskozását. CSÜTÖRTÖKÖN Pekingben megemlékeztek a Kínai Nép- köztársaság kikiáltásának 21. évfordulójáról. A Mennyei Béke kapujának terén rendezett nagygyűlésen megjelent Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt elnöke és az ország más vezetői. Nixon elnök (baloldalt) európai körútja során csütörtökön Belgrádban Tito elnökkel folytatott politikai tanácskozásokat. CSAK RÖVIDEN SZERDÁN az egyesült államokbeli Wallops-szigetről négylépcsős Scout-típusú rakétát lőttek fel. A rakétában elhelyezett műszerek feladata az, hogy k'.kísérletezzék: hogyan lehet úrrá lenni a Föld légkörébe visszatérő űrhajók és támaszpontok közötti természetes, átmeneti távközlési zavarokon. A SZOVJETUNIÓBAN csütörtökön Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz 366. mesterséges holdat. WALTER SCHEEL nyugatnémet külügyminiszter befejezte egyhetes amerikai látogatását. • CSÜTÖRTÖK REGGEL az angol légierő egyik repülőgépén Kairóba érkezett a svájci, a brit és a nyugatnémet hatóságok által szabadon bocsátott hét palesztínai repülőgép- rabló. Köztük Leila Khaled kisasszony, akit az angol hatóságok egy repülőgépeltérítési kísérlet során vettek őrizetbe. NIXON ELNÖK kilenc gazdasági szakembert nevezett ki az Egyesült Államok posta- szolgálata feletti felügyelet ellátására, A most kinevezett szakemberek feladata az, hogy a postát ismét nyereséges intézménnyé tegyék. URUGUAYI TUPAMAROS- GERILLÁK felgyújtották egy arisztokrata klub épületét Montevideóban. A benzinnel leöntött falak alá helyezett időzített bomba idő előtt robbant, a gerillák közül ketten életüket vesztették. PÁRIZSBAN csütörtökön megtartották a vietnami tárgyalások 86. ülését. HÉTSZÁZÖTVENEZER LIRA óvadék fizetésére kötelezte egy római bíróság Mick Jaggert, a Rolling Stones együttes sztárját. Hétfői sajtó- értekezletén ugyanis a popzenész megdühödött egy Umberto Pizzi nevű fotóriporterre, leütötte és megrugdosta, s közben a kamera is összetört. Ma öt éve írták alá a magyar—mongol barátsági és együttműködési szerződést, azt az okmányt, amely a két testvérnép hosszú időkig visszanyúló szívélyes kapcsolatait az államszerződés szintjére emelte. Amióta mindkét nép szocialista társadalomban él, mindig is egyek voltunk a világ sorsát érintő nemzetközi kérdések megítélésében, kölcsönösen törekedtünk kapcsolataink ápolására és a hatalmas földrajzi távolságokat áthidalva, folytonosan fejlesztettük politikai, gazdasági és kulturális együttműködésünket. A barátsági szerződés ezekre a kapcsolatokra tetté rá a pecsétet. A magyar nép elismeréssel adózik a mongol népnek hősies országépítő munkájáért, — és mint két évtizedes együttműködésünk tapasztalatai bizonyítják — az élet minden területén megtaláltuk a gyümölcsöző közös munka lehetőségeit. Hazánk elsősorban szakemberek küldésével, a mongol mezőgazdaság és állattenyésztés fellendítéséhez adott segítséggel támogatja a testvéri mongol népet, de hozzájáruÚJVIDÉK HALÁL A DUNÁN Csortanovci előtt a Dunán kedden késő este összeütközött két teherhajó: a jugoszláv „Rugovo” és a szovjet „Tallinn”, A jugoszláv vontató elsüllyedt. Hat matróz — akiket álmukban ért az összeütközés — a vízbe fulladt. A legénység többi tagja megmenekült. lünk iparának gyarapításához is. Éppen ez év júliusában, Lo- sonczi Pál mongóliai látogatása alkalmával avattak fel egy textilüzemet, amely magyar hozzájárulással készült. Ellenértékűi nyersanyagokat, bőrárukat és más árucikkeket szállítanak mongol barátaink. Az együttműködési szerződés még szélesebbre tárta a magyar—mongol barátság kapuit. Országaink a szocialista közösség részeként, a KGST tagjaként teljes felelősséggel és egyetértésben, közös álláspontot foglalnak el ma is minden világpolitikai kérdésben, így teljes a nézetazonosságunk abban is, hogy további közös erőfeszítéseket kell tenni a kommunista- és munkásmozgalom egységének erősítésére. A magyar—mongol barátsági és együttműködési szerződés létrejöttének évfordulóján őszinte szeretettel köszöntjük a mongol népet, és sok sikert kívánunk szocialista hazájuk felvirágoztatásához. Meggyőződésünk, hogy népeink barátsága nemcsak kölcsönös kapcsolatainkban jelent előnyöket, hanem hasznára válik a nemzetközi béke és biztonság egyetemes ügyének is. MAGYAR-MONGOL BARÁTSÁG i. Először nagyanyámmal jártam itt. Tíz éves voltam. Dinnyét hoztunk hajnalban a piacra. Hajdúböszörményben éjfélkor keltünk, a lovas gazda segített rakni a tíz-húszki- lós görögdinnyéket. Amikor megpakoltuk a szekeret, avas szalonnát ettünk, fehérkenyérrel, zöldpaprikával. Agyagkorsóból ittuk rá a tejet. Hosszú út volt Debrecenig. Aludni sem tudtunk, hűvös volt a hajnal. Délre eladtuk a diny- nyét, az utolját a kereskedő vette meg bagóért. Azért nagyanyám örült, boldogságában nyalókacukrot vett nekem a boltban. Estére odahaza birkapaprikást főzött köleskásával. Kint volt a tűzhely a ház előtt, a földön. Finom illatok szálltak, csörgött a nyálam, hogy éhen ne haljak, amíg fő a paprikás, nagyanyám kihúzott egy sárgarépát a földből, megtisztította, a kezembe nyomta: „Egyél, ne csikarjon a hasad.” Ettem, eszem Debrecenben járt, de szép nagy város. Ilyet még sohasem láttam. Ez még Gyöngyösnél is szebb és nagyobb. Utoljára most voltam a nyáron Debrecenben. Hogy a két idő között még hányszor? Ki tudja, ki számol ilyesmit. Itt is, ebben az esetben is az emberek simítanak. A debreceniek, akikikel rokonságban; barátságban vagyok, jóllehet nagyanyám házát már nem találtam meg tavaly Hajdúböszörményben. Pedig a református lelkész is készséggel segített, mégse ment. A memóriám rútúl cserbenhagyott, anyám szegény már nem él, senki sem tudott segíteni, útbaigazítani. Elmentem Debrecenbe egy távoli rokonhoz, 80 éves, szálfa termet. Sándor bácsi édesanyám nővérének volt a férje. Most a húgával él, az is lehet 70 éves. Én még ilyen tisztes szegénységet sohasem láttam. A város peremén élnek egy kis földhöz ragasztott vityillóban. Minden kicsi itt, az udvar, a kert, a konyha, minden. Csak a lakója óriás. Most egyedül van, a húga bevásárol, ő tartja rendben az öreget, öreget!? Olyan fickós a tartása, hogy szinte máf nincs is kora. Hatalmas láb, hatalmas kéz, szemérmes arc. Kért tőlem valamit és az istennek se tudom elintézni. Vö- röskatona volt 19-ben, el is
