Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-08 / 210. szám

TERV 1975-IG az Ecser—Gyömrő egyesült Petőfi Tsz-ben Szeptember 1-től már hiva­talosan is az együttes gazdál­kodás útjára lépett az ecsen és a gyomról termelőszövet­kezet. A vezetőség érdekes távlati intézkedési tervet dol­gozott ki. Az állattenyésztés területén négy állatfajtával, szarvasmarha, baromfi, juh és ló tenyésztésével kívánnak foglalkozni. A már negatív szarvasmarha-állományt a Tő- ves-majorban 300-ra gyarapít­ják. Modern tehenészetei akarnak itt kialakítani, bor­júnevelővel. Két darab 100 fé­rőhelyes tehénistállót építe­nek itt, s jövőre egy hidrogló- busszal megoldják a vízgon dot. Az ecseri központi ma­jorban tovább folytatják a 100 férőhelyes tehénistálló épí­tését. A tervek szerint 100 ezer da­rab baromfit értékesít majd a tsz évente. A Tövesben levő korszerűtlen épületeket felszá­molják, s helyére jövőre öt­ezer férőhelyes tojóházat, majd 1972-ben 30 ezer férő­helyes csibenevelőt szándékoz­nak építeni. Az egyesült tsz vezetősége úgy látja, hogy ér­demes juhtenyésztéssel fog­lalkozni. Ezért a juhállományt fejlesztik, 1973-ra Gyomron kettő, Ecseren egy 500 férőhe­lyes juhhodályt építenek. Újdonság a lótenyésztés, s a számítások szerint rövid időn belül gazdaságossá válik. Ecser -lesz ennek a központ­ja, itt 1973-ban egy 50 férő­helyes csikóistállót építenek. A tsz vezetősége a legmesz- szebbmenőkig támogatni akar­ja a háztáji gazdaságokat. A szarvasmarha-nevelés iránt az érdeklődés egyelőre még mér­sékelt, annál nagyobb a ba­romfinevelés iránt. A szövet­kezet tenyésztojást, illetve na­poscsirkét biztosít majd a tsz-tagoknak, s a kívülállók­nak is. Ugrásszerű fejlődést hoz az egész gazdaságnak, ha majd 1974-ben elkészül a ta­karmánykeverő. A növénytermesztés Felszámolják a szétszórtan levő, kis területű szőlőket mind az ecseri, mind a gyöm- rői határban, kivéve a Gyom­ron levő 22 holdas összefüggő területű szőlőt. A szarvasmar­ha-tenyésztés megkívánja, hogy az eddigi 12 százalék helyett 20 százaléknyi terüle­ten legyen lucerna. A kenyér- gabona termésátlagokon is szeretnének javítani. Gyömrön évek óta vajúdik a kertészet, Ecseren viszont van bőven ön­tözővíz, s az egyéb feltételek is jók, így a gyömrői kerté­szet mondhatni: átte'rpül Ecserre. A jelenlegi ecseri ön­tözhető terület 20 hold, az 1975-ös terv: 110 hold. Gér József MOHOS‘VIDÉKI y'iP f S7 Mi'tG ft I H'ÍR L XII. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM 1970. SZEPTEMBER 8., KEDD MA Gombán és Maglódon lesz vb-ülés Gombán ma délelőtt 9 óra­kor kezdődik a vb. Jelentés hangzik el a művelődési ház 1970. évi koordinációs tervé­nek végrehajtásáról, a póthi­telek évközi felhasználásáról. A maglódi vb-ülés délután NAPIRENDEN: Monor közegészségügyi helyzete A fejlődés útján, nagy feladatok előtt Dr. Pálfi Ferenc Monor köz- tiszteletben álló körzeti orvo­sa hosszabb betegség után, né­hány hét óta újra rendel. Fá­radhatatlanul rója kis motor­ján nagy és nehéz körzetét. Megkezdte ismét közéleti te­Gimnazisták a bölcsődében A monori József Attila Gimnázium Ill/d. osztályának poli- technikusai minden csütörtökön a monori bölcsődében vannak gyakorlaton. Képünkön Göbölyös Erzsébet és Lehotka Mag­dolna a kicsik között. Trócsányi Anikó felvétele Fiatalok a mezőgazdaságban Amikor legutóbb a pilisi Űj Élet Tsz-ben jártam, az egyik termelőszövetkezeti vezető azt mondta: az a baj, hogy idős a tagság. Az átlag-életkor 57 év felett van, s az 500 tsz-tag közül legalább 30 százalék nyugdíjba megy jövőre. Után­pótlás? Bizony, nem dicseked­hetnek. Igaz, vannak most végzett, fiatal szaktechnikusa­ik, de hát ez nem elég. Mun­káskézre szükség van. A tsz mindent megad a tagjainak — sorolta — üdülőt béreltek Hajdúszoboszlón, brigádok mennek kül- és belföldi uta­zásra kedvezményesen, leg­utóbb például a Szovjetunió­ban és Bulgáriában jártak, szeptemberben többen Abbá­ziába indulnak, s éppen most járja egy csoport Sopron kör­nyékét ... A beszélgetés után még egyszer felkerestem a terme­lőszövetkezetet, de ekkor már fiatalok vártak rám a tsz-iro- dában: Lehóczki Ilona, Tóth Mária, Halik István és Mo­tyovszki Mihály. A lányok az idén végeztek a ceglédi Török János Mezőgazdasági Techni­kumban, jó eredménnyel, a tsz ösztöndíjasai voltak négy évig, most gyakornoki évüket töl­tik. Malik István is ebben az év­ben fejezte be tanulmányait a péceli mezőgazdasági szak­munkásképző intézetben, az­óta a kertészetben csoportve­zető. Motyovszki Mihály nem szakmunkás, de egykorú a többiekkel, a „takarmányos- nál” dolgozik, azaz mindent csinál, ami az állattenyésztés­ben éppen feladat. Arra kerestem a választ: ők miért választották munka­helyül a termelőszövetkezetet, megtalálják-e itt a számítá­sukat. megvalósíthatják-e ter­veiket? — Senki nem adott tanácso­kat. amikor elvégeztük az ál­talános iskolát, hogy hová menjünk. Én magam határoz­tam el, hogy a mezőgazdaság­ban dolgozom majd. Szüleim is tsz-tagok, megszoktam a földet, a határt. Szerződést kö­töttünk a tsz-szel, ösztöndíjas voltam — most gyakornok va­gyok. Még nincs meghatározott munkaköröm, rhindenbe „bele­kóstolok”, de ha letelik a gya­kornoki év, a növénytermesz­tésnél szeretnék megmaradni. Lehóczki Ilona okosan, sza­batosan fogalmaz, Tóth Mária is csak annyit tesz hozzá: — Velem ugyanez a helyzet, én is éppen így kerültem a tsz-be. A fizetés? Mert bizonyára ez is szerepet játszik abban, hogy ezt a munkát választották... — Nem sok. A gyakornoki évben 1100. Ha ehhez hozzá­vesszük, hogy most az aratás alatt nem volt vasárnapunk, egy perc szabad időnk sem, én a kombájnnál voltam, Mari meg a malomban átvevő, és nem volt több a pénz... De nem lehetünk elégedetlenek. Lesz az több is jövőre, csak dolgozni kell. És egyáltalán, ha valaki meg akarja találni a számítását a tsz-ben, két dol­got tartson szem előtt: ren­desen kell dolgozni, és össze­férni a többiekkel! — Amikor a kombájnnal voltam, a traktorosok néha ki­fakadtak, ha valamire kértem őket: hát erre meg minek van szükség?! — és otthagytak. Ők kiabáltak — én nem. Az­tán egy kicsit később vissza­jöttek: hát hogy is mondtam az előbb, mit kell csinálni? Megcsinálták. összeférni a többiekkel... Igen, a fiatal technikusok ve­zető beosztást kapnak, illetve végzettségük miatt eleve más a munakörük, mint a többiek­nek. Malik István például kertészeti csoportvezető. Olyan emberek munkáját ellenőrzi, akik valamennyien a szülei le­hetnének. Nem furcsa egy ki­csit a helyzete? — Nem, ezt nem mondha­tom. Soha nem volt még vitám a nálam idősebbekkel. Megér­tik, hogy ha valamit rám bíz­nak, nekem azt el kell végez­nem. — És egy vezető, egy igazi vezető, nem parancsolgat — megértet. Megérteti, hogy ez ésszerű, erre van szükség. S ezzel már együtt jár a tekin­tély. Szükség van egyáltalán te­kintélyre? Lahóczki Ilona pél­dát hoz: Motyovszki Mihály elmesél­te, hogyan telik el egy napja a takarmányosoknál. — Kétezernégyszázat kere­sek — mondta. A többiek na­gyot néztek: tényleg? Nem is­merik egymás munkáját. — Nem szoktatok néha ösz- szejönni? — Nem ... Állítólag van itt egy KISZ, mert elkérték a tagkönyvünket... — Ki a KISZ-titkár? Egymásra néznek. Egyikük sem tudja. — Pedig jó lenne, mert pél­dául a traktorosok között is sok a fiatal, a gépműhelyben is ___Az a klub ott a kultúr­há z mellett nem a miénk? Megtanácskozzák, aztán megállapítják, hogy biztosan nem. De azért jó lenne... Mert ha kevés is a szabad­idejük, szeretnek szórakozni. Fiatalok. — Itt, Pilisen nagyjából min­dent megtalál az ember, mo­zit, presszót, kultúrházi ren­dezvényeket. És óriási előny, hogy nem kell hajnali három­kor kelni, bevonatozni Pestre, meg vissza. Terveznek, az iskolával alig a hátuk mögött, de most már felnőtt módra. — Ebben a tsz-ben jó — mondják —, mindenre van lehetőség, s ha komolyan vesz­nek bennünket, mi is megte­remtjük, am, tudunk. Igen, a lehetőséget nemcsak elfogadni kell, megteremteni i_. az utánunk jövőknek. S akkor jönnek majd, többen is. (koblencz) vékenységét is. A legutóbbi tanácsülésen ügyvezető ta­nácstagként beszámolót tartott Monor közegészségügyi hely­zetéről. Ebből az alkalomból kerestük fel, hogy lapunk nyilvánossága előtt is nyilat­kozzék. — Ha Monor közegészségügyi helyzetét tárgyilagosan akar­juk megítélni, el kell ismer­nünk, hogy az utóbbi tíz év alatt igen sokat fejlődött. Sok kilométer hosszú betonjárda épült, a városközpontból egé­szen a 4-es műútig, a telepen keresztül, s ez a lakosságnak — különösen sok bejáró dol­gozónak — nemcsak a kényel­mét szolgálja, de az egészsé­gét is védi. Komoly eredmény, hogy ezen idő alatt több, a la­kosság jobb ellátását biz­tosító élelmiszerüzlet nyílt, illetve újabbak nyi­tása folyamatban van. Ezek közegészségügyi vi­szonyai már jók, korsze­rűek. Ilyen például a piactéri és a Kossuth Lajos utcai zöldsé­gesbolt, a Mátyás utcai hús­bolt, ilyenek a kenyérgyár szakboltjai, s várható, hogy ilyen lesz az állomásnál most épülő új ABC-áruház. A ke­reskedelmi és vendéglátó vál­lalatok a község területén működő élelmiszerboltokat és éttermeket igyekeznek lehető­ségeikhez képest tetszetőseb­bé, korszerűbbé átalakítani. Ezzel együtt valamelyest ja­vulnak a közegészségügyi kö­rülmények is. Sok helyen azonban, mint például a Munkásőr utcai és a telepi, Ady Endre úti boltokban to­vábbi javulás már nem várha­tó: alapterületük kicsi, rak­tárhelyiségük nem megfelelő. Az épületek részben magán- tulajdonban vannak, ezért fej­lesztésük nem lehetséges. De komoly eredményt nem a régi boltok — gyakran rendkívül költ­séges — javításával le­het elérni, hanem korsze­rű, új létesítmények épí­tésével. Ezt bizonyítja például a Róna új cukrászüzeme, az új főtéri gyógyszertár és a főtéri deli- kátesz bolt. — Melyek a további felada­tok? — A közegészségügy, renge­teg pénzt igényel, s az ered­mények gyakran csak évek múltán érzékelhetők. Sajnos, még tok utcában nincs csapadéklevezető­csatorna, a meglevők el­hanyagoltak. Az úthálózat nagyobb része — a belte­rületen is — földút. Az őszi—tavaszi sárban szinte járhatatlanok. A makadám- útak száma némileg nőtt, a nagy forgalom miatt azonban folyamatos javításra szorul­nak. Iskoláink és óvodáink adottak és minden lehetséges erőnket karbantartásukra kell fordítani. Még jó, hogy van Monornak egy modern gimná­ziuma és a Kossuth utcán egy új óvodája, ezek a jövő útját mutatják. Monor ivóvízellátása és a szennyvízcsatorna meg­építése közegészségügyi helyzetünk legsürgősebb és részben már folyamat­ban levő feladata. Az előbbrejutás érdekében ez irányban kell minden ren­delkezésre álló anyagi és tár­sadalmi erőt mozgósítani. Mo- nort kiemelt helyzete köte­lezi arra, hogy megoldja lé­nyeges közegészségügyi prob­lémáit. TE SPORT TERÜLETI BAJNOKSÁG Gyömrő—Malinovszkij SE 2:2 (1:2). Gyömrő, 500 néző, vezette: Hídvégi. Végre teljes a csapat! — je­gyezte meg a mérkőzés előtt egy szurkoló. Igen, az volt, de csak a 15. percig, mert ekkor Dohnál megsérült, és kiállt. A 10. percben Gudrát jó helyzet­ben fevágták, és a megítélt büntetőt Bajkai biztosan érté­kesítette. Ekkor még senki sem gondolt arra, hogy a félidőben már a vendégek vezetnek majd ... Mert így történt. Két védelmi kihagyás, és máris 1:2 lett az eredmény. Ami szünet után történt, az mindenkinek bosszúságot oko­zott. Hiába támadott az egész 45 perc alatt a gyömrői csa­pat, egyenlíteni csak Rádi ügyes szabadrúgásából sike­rült. Jó iramú, színvonalas mér­kőzést láthatott a közönség. A gyömrőiek a második félidő­ben sok helyzetet kidolgoztak, de a csatárok tehetetlensége, no meg a vendégek kapuvédő­je megakadályozta a csapatot a győzelem megszerzésében. Jó: Bajkai. Fenyvesi, Gudra, illetve az egész vendégcsapat. Hídvégi mintaszerűen, hiba nélkül vezette a mérkőzést. Üllő—Abcny 7:1. Péteri—Monor 1:2. Pilis—Albertirsa 1:0. MEGYEI BAJNOKSÁG Maglód—Tököl 0:1. Balszerencsés vereséget szen­vedett a hazai csapat. A hely­zetek alapján Maglód a győ­zelmet is megszerezhette vol­na. Gr—> ségi óvodák munkáját kelik. érté­JÁRÁSI TANÁCSTAGOK FOGADÓÓRÁI Ma délelőtt Űri községben, a tanácsházán Horinka Jó­zsef, holnap, szeptember 9- én, Vecsésen, a Vegyes Ktsz elnöki irodájában Császi Sán­dor tartja fogadóóráit. Itt az őszi csúcsforgalom Itt az ősz. A monori főtéri ruházati kisáruház legalábbis ezt bizonyítja, a vásárlók már nem a nyári holmikat, hanem a vastagabb — hűvösebb idők­re való — anyagból készült ru­haneműket keresik. Meg is ta­lálják, ugyanis mint Antal Ja- nosné üzletvezető örömmel új­ságolta: megindult az őszi áru­cikkek nagyarányú szállítása. Talán még soha nem volt ilyen választék női ruhákból, mint most. A nagyon keresett lasz- texnadrág többféle színben és fazonban kapható. Tavaly rendszeresen hiánycikk volt a harisnyanadrág, most van, az első szállítmány már megérke­zett, s remélhetőleg jön a töb­bi is, várják. Válogatni is le­het közötte, gyermekmérettől a legnagyobb felnőttméretig. Gazdag a választék a divatos nadrágkosztümökből. Divat, s most Monoron még inkább az­zá válhat — mert kapható — a háromrészes, nadrágból, szoknyából és kabátból álló összeállítás. A férfiakat is gazdag válasz­tékkal várja az üzlet. Kereset­tek a vastagabb anyagból ké­szült zakók, nadrágok, öltö­nyök. Tetszetősek az új mele­gítők, kék-fehér színűek, gal­lérjuk színes. A következő napokban újabb szállítmányokat várnak, lami­nált felöltőket, télikabátokat, jégeralsókat — egyebek kö­zött. — é — Lcsz-e Péteriben fodrászüz­let? Régi kérdés, régi gond. A monori szolgáltató ktsz tudna szakembert adni, helyiség azonban nines Péteriben. így hát egyelőre nem lesz fodrász- üzlet. MAI MŰSOR Gyömrő: Néma szerelem. Mag­lód: Arc. Mende: Egymillió kará­tos ötlet. Monor: A dél csillaga. Pilis: A győztes Robin Hoód. Üllő; A bábu I—II. Vecsés: Heintje. NB II. „Nem nehéz szatírát írni" Vecsés—Szegedi Dózsa 0:2 (0:2). Trasszer bácsi, az egykori kitűnő labdarúgó és sportem­ber vasárnap az egyik álmo­san futó vecsési támadás közben idézte a latin mon­dást: „Nem nehéz szatírát ír­ni”. Nos, a vecsési együttes játékáról sajnos valóban nem. Bátran állíthatom, hogy az 1967-es megyei csapatun­kat — bármilyen jól is ját­szott a Dózsa — nem érte volna ilyen megalázó vere­ség. Mert ez megalázó volt. Időnként macska-egér harc folyt a pályán, a szegediek különösen az első félidőben azt csináltak, amit éppen akartak. Az alibifutball ideje lejárt. A vecsési csatársor olyan kezdetleges szinten ját­szott, hogy ezzel a járási baj­nokságban sem érvényesült volna. (Erre egyébként már volt példa, lásd annak idején a járási válogatott elleni mér­kőzésüket.) Olyan kezdetle­ges tudású és technikájú já­tékosok nem járnak rendsze­resen edzésre, ők élnek sport­szerűtlen életet. Szinte nevet­séges például: Ludaics a múlt héten bejelentette, hogy nem kíván többet a vecsési szí­nekben játszani. Ez körülbe­lül olyan, mint amikor egy ötödikes tanuló bejelenti, nem akar Kossuth-díjas len­ni. Ideje volna már belátni jó néhány vecsési játékosnak, hogy nem nagy futballista, legalábbis az önteltség jelen­leg lényegesen nagyobb. A vasárnapi mérkőzésen is­mét — mint már annyiszor — három „idegenből” jött ve­csési fiú játszott jól, Kal­már, Szlanev és László. Ügy érzem — minden drá­mai , érzelgősség nélkül —, hogy vecsésen az utolsó csen­getés is elhangzott. A vasár­napi igen kezdetleges já­ték az utolsó hely, a csök­kenő látogatottság bizonyít­ja ezt. — szatti —

Next

/
Thumbnails
Contents