Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-08 / 210. szám
ren HEGYEI hírlap 1970. SZEPTEMBER 8., KEDD T ehetségvédelem és társadalmi igazságosság A TEHETSÉGVÉDELEM a szocialista társadalom legfőbb érdekei közé tartozik. Mégpedig ügy is, mint társadalmi, politikai kérdés s úgy is mint a tudományos, technikai és műszaki haladás záloga. A tehetségekkel való törődés ugyanis megértésre talál az emberek széles körében, s erősíti a társadalmi rendszerünk igazságosságába vetett hitet. S közben növeli fejlődésünk ütemét, hiszen társadalmi-gazdasági szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy a legtehetségesebbek, a legrátermettebbek tanulnak-e tovább, s kerülnek irányító posztokra, felelős beosztásokba, avagy a középszerűek. Mindez olyan igazság, amivel nehéz lenne vitába szállni. Ám jóval nehezebb azt megállapítani — mégpedig a serdülő korban —, hogy ki a tehetséges a tanulásban. Talán az, aki jó jegyeket szerez az iskolában? Kétségtelen, hogy a tanulásban mutatkozó tehetség egyik kifejezője a tanulmányi előmenetel, az osztályzat. De nem teljes kifejezője. A tanulásbeli és az értelmiségi képességeket akkor lehetne meg- bizhatoaij a jegyek alapján Összehasonlítani, ha egyrészt mindenütt azonosan osztályoznának, másrészt minden gyereknek egyforma lenne a starthelyzete. Csakhogy az osztályzásnál, annak természetéből következően, sok a szubjektív elem, az otthoni és az iskolák közi színvonalbeli különbségekből eredően gyakran elválik egymástól a tehetség és a jó tanulmányi átlag. Ahol jó az iskola, ahol a szülők tudják és akarják is segíteni gyereküket, ott a viszonylag gyengébb képességűek is nagyobb tárgyi tudást és jobb jegyeket szerezhetnek, míg ellenkező esetben fejtve maradnak a kiváló tehetségek is. HOGY MINDEZ MILYEN NAGY HORDEREJŰ kérdéssé válhat, az akkor tűnik ki igazán, ha társadalmi méretekben vizsgáljuk. íme, egyetlen adatsor: az idén végzett általános iskolások 78,9 százaléka fizikai dolgozó gyereke, azaz olyanok, akik többségükben gyengébben felszerelt kültelki és falusi iskolákban jártak, s otthon sem kaphattak különösebb segítséget a tanuláshoz. Nos, ezeknek a gyerekeknek csak 29,2 százaléka pályázott középiskolai továbbtanulásra, mégpedig elsősorban a gyengébb tanulmányi eredmények miatt, míg az összes végzett 21,1 százalékát kitevő, nem fizikai dolgozók gyerekeinek ,74,5 százaléka. Ez mindennél világosabban bizonyítja, hogy a tehetség mértékének csak akkor lehet többé-kevésbé hű kifejezője az osztályzat, ha megközelítően azonos körülményeket biztosítunk minden gyereknek a tanuláshoz, hiszen senki sem feltételezi, hogy a munkások és a parasztok gyerekei tehetségtelenebbek, mégpedig olyan nagy arányban, amilyent a továbbtanulási szándékok közti különbségek mutatnak. Ebből adódik, hogy a tehetségvédelem bonyolultabb dolog, mint amilyennek az első pillanatban tűnik. Látszólag csak arról van szó, hogy minden jó tanulmányi eredményt elérőnek biztosítsunk szabad utat az érvényesüléshez, de a probléma mélyén az a jogos igény rejlik, hogy minden fiatal számára teremtsük meg a feltételeket a képességek kibontakoztatásához, mert ezt követeli a társadalmi igazságosság. A MINDEN GYEREKET ÉRINTŐ azonos tanulási feltételek biztosítása, persze, hosszú időbe telik. Ha megtehetnénk — ami a valóságban képtelenség —, hogy az oktatás fejlesztésére fordítható költségvetési összeget egyik napról a másikra megtöbbszörözzük, akkor is évtizedek kellenének az ideális állapotok eléréséhez. S még nem is beszéltünk a sikeres tanulás és továbbtanulás másik feltételéről, arról, ami szintén alapvető kérdés: a családok anyagi és kulturális színvonalának megközelítően azonos szintre hozása. Ezért a minden gyerek számára olyannyira kívánatos egyenlő tanulási feltételek megteremtésének feladatát — legalábbis átmenetileg ,— külön kell választani a közép- és felsőfokú tanulmányokra alkalmas tehetségek istápolásá- tól. Mert arra, hogy a legkiválóbb képességűéknek jó feltételeket teremtsünk a tanulásban, többnyire már ma is megvannak a lehetőségeink, s ott, ahol hiányoznak, mielőbb meg kell teremteni. Mindenekelőtt azon .a szemléleten kellene változtatni, hogy a tehetséget kizárólagosan a jegyekkel lehet mérni. Különösen a jobb iskolákba és a tagozatos osztályokba való felvételeknél lenne szükséges, hogy jobban- mérlegeljék azokat a körülményeket, amelyek közepette addig tanultak. a megfelelő képességet mutató f iatalok. Ha ez sikerülne, nem lenne minden évben visszatérő gond, hogy ezekben a tanintézetekben kevés a tehetséges munkás- és parasztfiatal. A legjobb, persze, az lenne, ha a tehetséges diákok egyben jó osztályzatokat is tudnának felmutatni. Ehhez mindenekelőtt kollégiumokra, mégpedig színvonalas kollégiumokra lenne szükség Sajnos azonban, a középiskolások számának növekedésével nem tartott lépést a kollégiumi hálózat fejlesztése. s így adódott, hogy amíg 1953—54-ben a tanulók 28,5 százaléka kapott kollégiumi elhelyezést, addig 1960—61- ben már csak 20 százaléka, tavaly pedig mindössze 16,8 százaléka. Mindez a tehetséggondozás ellen hat. S A HELYZETET aligha javította az a kapkodás, amit az utóbbi időben lehetett tapasztalni a munkás- és parasztgye- rekek segítése körül. Szinte politikai sikk lett, hogy mindenki tegyen valamit az érdekükben, s a következmény az egyik oldalon társadalmi idegesség lett — mégpedig nemcsak a nem fizikai dolgozók, hanem a munkások és a parasztok, valamint a gyerekek között is —. a másikon pedig I a sok bába között csaknem el- j veszett a gyerek, mert a kü- I lönböző kísérletek, a mutatós, de kellően át nem gondolt kezdeményezések gyakran egymás hatásfokát is rontották. E kérdés kezelésében, a sok jó szándék mellé, nagyobb higgadtság és tapintatosabb propaganda szükséges. Mert nem arról va'n szó, hogy visszaszorítsuk a nem fizikai dolgozók gyerekeinek tanulási kedvét, hanem arról, hogy felszítsuk a munkás- és parasztszülőkben gyermekeik taníttatásáért érzett felelősséget, a fiatalokban Íjadig a magasabb szintű ismeretek utáni vágyat. Mindenekelőtt a tehetségesekben. Pontosabban: minden tehetséges fiatalban, mert ha a tehetséget jól értelmezzük, nem lesznek a társadalmi osztályok és rétegek szerint oly nagy arány beli különbségek a legjobbak kiválasztásakor. Ha tehetségvédelem valóban azt j fogja jelenteni, amit jelentenie kell, akkor összhangba kerül a társadalmi érdekkel és igazságossággal. Ezt az állapotot időben az is közelebb hozná, ha a tehetséget nemcsak a tanulásban, hanem a munkában, az élet minden területén következetesen elismernék. Tóth László mm FÓLIAH AZ Az Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron sokan felkeresik a Faipari Kutató Intézet tervezte korszerű, fólia borítású melegházát. A fóliaház különösen közepes mezőgazdasági üzemek számára előnyös. Vadkacsadömping Példátlanul nagy a vadka- csaforgalom a MAVAD kecskeméti telepén. A Bács-Kis- kun megyei vadászok, kihasználva a jó vadkacsahúzást, eddig több mint négyezret kerítettek puskavégre. A zsákmány nagy részét értékesítették. Darabjáért 40 forintot fizetett a MAVAD. A lőtt vadkacsák nyomban kopasztóba, majd a kecskeméti hűtőházba kerülnek. A vadszámyas minősége kitűnő, megsül saját zsírjában. Három hónap: 13 hang játék SZEGED ß Építőanyag-termelés — reflektorfényben A lakásépítkezésekhez szükséges építőanyagok termelése a szó szoros értelmében reflektorfénybe került. Szegeden ugyanis éjszakai műszakokban is termelik a folyókból a homokot, kavicsot a folyamszabályozási és kavicskotró vállalat dolgozói. Megszakítás nélkül működnek a homokkotrók, szállítanak a dereglyék, a szegedi felső Tisza-parton pedig egész éjjel a reflektorok fényárjában dolgozik a nagy homokkirakó elevátor, naponta 1500 köbméter építkezési anyagot tesznek partra, sokszor egyenesen a szállító közúti járművekre. Az éjszakai, s a vasárnapi műszakokkal megtoldott munkával pótolják az árvíz okozta termeléskieséseket. Az Állami Népi Együttes október 20-án „Tiszán innen, Dunán túl” című új, egész estét betöltő vidám összeállítással lép a közönség elé. A készülő műsorban Magyarország négy legnagyobb tájegységének népzenéjét és legszebb táncait kötötték csokorba. Elsőként Észak-Ma- gyarország, a Palócföld szokásai elevenednek meg a színpadon, majd dunántúli, alföldi és erdélyi népi játékokat, vidám történeteket táncolnak fi a művészek. A bemutató érdekessége, hogy a premiert vidéken, egyszerre két helyen tartják meg. Ebből a programból azért készült egyszerre két példány, hogy vidéki kul- túrotthonokban is bemutatkozhasson, ahova eddig helyszűke miatt nem tudott eljutni. A bemutatót 115 tagú művészeti gárdánk két csoportra osztva, Pásztón, illetve Fajszon tartja meg. Érdekes hangjátékokat, klasszikus és modern szerzők rangos alkotásait mutatják be a rádiószínházban az őszi—téli évad idején. A következő három hónap alatt 13 hangjáték premierjét tartják meg, mintegy húsz, korábban elhangzott darabot ismételnek meg és valószínűleg 15 színházi előadást közvetítenek. A rádiószínház évadnyitó előadása szeptember 14-én lesz, amikor Németh László: II. József című történeti drámáját sugározza Varga Géza rendezésében. Az éjszakai rádiószínház programjában ismét számos modern • mű szereped, Rhys Adrian: „Ella” című három- szereplős darabja, Morfon Frigyes rendezésében, Peter Hirche: „Miserere, avagy könyörgés az emberért” című hangjátéka, amely néhány évvel ezelőtt az egyik legrangosabb nyugatnémet hangjá- ték-díjat nyerte el. A kevéssé ismert klasszikus művek népszerűsítése érdekében bemutatja JWilton: „Sámson” című tragédiáját. Két Shakespeare-bemutatót is terveznek, a Julius Ceasart és az Antonius és Kleopátrát, t Tuti — Doktor úr, mondja meg, mi az igazság. — Meg fog gyógyulni. Ez bizonyos. A statisztika is azt mutatja, hogy az e betegségben szenvedők egy százaléka meggyógyul. — Igazán? — Eddig 99 betegem közül egy sem gyógyult meg, tehát nem kell izgulnia. Szerettelek volna ÁRA KICSI, ÉRTÉKE NAGY! Műszálas szövet, 140 széles: 120 Ft Kázsmir, 90 széles: 46 Ft Fiú félcipő, 31-34-es méretben: 92 Ft Gumitalpú gyermek félcipő, 23-24-es méretben: .112 Ft-tól JÓ ÁRUT KAP OLCSÓ ÁRON A 20 ÉVES ÚTTÖRŐ ÁRUHÁZBAN! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kilométerkő. Már nem volt fiatal, ezért rendesen mutatta az utat. Szerették is az emberek, de az senkinek nem jutott eszébe, hogy megkérdezze, vajon a kilométerkő is szereti-e az embereket. Hát nem. Meggyűlölte őket, mert mindig rendesen végezte a dolgát, mégsem köszönte meg senki, hogy mutatja az utat. (Igen, így születik a gyűlü- let.) Nos, ez a kilométerkő egyszerre csak felkerekedett, s útnak indult. Járja a világot, s néha megáll ugyan, de csak bosszantásképpen, hiszen hazudik. Hát szervusz, kislány. Barátod, a kilométerkő búcsúzik. Az igazság az, hogy ez a kőből faragott jószág már tulajdonképpen megbánta, hogy sétára indult, szívesen állna a helyén, s olyan tisztességeden mutatná az utat, mint még soha, no, de most már lehetetlen. Elfoglalták a helyét, s ezért már kénytelen bolyongani. Hogy tetszik neked ez a mese? Tudom, hogy tetszik. Ez a baj. Már az elején is tudtam. Édesapám! Tudod, hogy mit csináltam? Permutáltam a nevedet. (Nem baj, nézd meg az idegen szavak szótárában.) Leírtam a nevedet egy papírra és elkezdtem cserélgetni a betűket, öt betűt a matematika merev szabályai szerint százhúsz féle módon lehet leírni. Arra gondoltam, hogy mire végzek ezzel, úgy megútállak, hogy többet feléd sem nézek. Hát nem így történt. Pedig leírtam mind a százhúszat. Roppantul jól szórakoztam: fogalmad sincs arról, hogy milyen gazdag vagy. Neság, Gánes, Náseg, Enság... — mind, mind a te neved, és milyen szép. Két napig magammal hordtam a veled telegépelt oldalt. Ami ezután történt, az már kínos ügy. Tisztelt bíróság! őszinte és töredelmes vallomást teszek. Igen, tanácselnök úr, odaadtam egy másik lánynak, öt is ugyanúgy hívják. Ne szóljon közbe, védő úr! Tudom, hogy ez súlyosbító körülmény, de elmondom. Nem szerettem. Odaadtam neki a százhúsz nevet, ami pedig a tiéd volt. Az ügyész elégedetten néz és vádat emel sikkasztásért, de nem ítélnek el. Az utolsó szó jogán beszédet mondok. Ékes, shakespeare-i nyelven előadom, hogy a sikkasztás valóban megtörtént, no de én azt képzeltem, hogy akkor te ülsz mellettem; téged simogatlak, amikor őt ölelem, s még be sem kellett hunynom a szememet úgyis téged láttalak, a te arcodat, amikor azt a másikat csókoltam. A bíró megindokolja a felmentést. Ez az ember — mutat rám — nem normális. Olyat is tud látni, ami nincs. Az ügyész zárt intézetbe akar csukatni, de a bíró elutasítja, mondván, hogy felesleges. Ez az ember — itt megint rám mutat — saját magát zárja be (ez az írás egy szökési kísérlet — persze sikertelen). A vádlottak padjáról egyenesen hozzád siettem. Leültem melléd és_ fapofát öltöttem és a te hülye-hülyeségedhez hozzáadtam a magam barom-baromságát. Elmondhatom néked, hogy mindez azért van így, mert az ember nem járhat meztelenül. A ruha fontos. A ruha megvéd. Persze ezt te is jól tudod. Amikor belevágtam ebbe a kis viadalba, akkor azt gondoltam, végigcsinálom. Hát nem. Utálom a romokat. Most mindent utálok. Átmenetileg még magamat is. Ezen most ■ felnevetsz. Könnyes szemmel, hangosan fogsz nevetni, amint olvasod. Ezt is tudom. Ezért akartalak szeret- ,ni. Meg még fáradt is vagyok. Pihenésre van szükségem. Egy kellemes szállodára, ahol jó a kiszolgálás. Kerül, amibe kerül, kifizetném. Kislány, kislány, te nem akarsz szálloda lenni. Észrevetted, hogy szobát keresek. Pedig jó vendég lettem volna. Végigjártam volna minden szobádat. Az ajánlat becsületes volt, csak kár, hogy elhangzott. Néha azért ki kell mondani bizonyos dolgokat, hogy az ember utána el tudja hallgatni. Ez van. A kékszakállú herceg bérbeadta a várát az IBUSZ-nak, zöldre festette a haját és elment néptanítónak. A gyerekek kinevetik ugyan, de azért figyelnek rá, mert jó dolgokat mond. Elmeséli például a kisfiú történetét, aki belenézett a kútba. A kút tükrében a jövőt lehet látni. Tiltják is ezért a kutat, no de egy-egy óvatlan pillanatban csak belopakodik valaki a barlangba. Az a kút tele van halottakkal. Én is jártam ott, belenéztem, de nem ugrottam bele. Olyan ritka, hogy valaki visszajön abból a barlangból. hogy azóta el sem akarják hinni, hogy vagyok. Ezzel a mesével szoktam elköszönni. Tegnap majdnem elmondtam neked, de csak most jött el az ideje.. Most le is írom, s ha majd a rotációs gép hengerén leszel, akkor minden fordulatnál elmondja a gép helyettem ezt a kínos mondatot. „Szerettelek volna.” Képzeld csak el: sok' tízezret fordul a gép és minden fordulatnál ismétli... És még elmondom neked búcsúzóul, hog? álmodtam, amikor felébresztettél. Az emberi agy, mint egy radír, kitörli magából ilyerikof a felesleges képeket. Amint befejezem &i írást, le is fekszem. Rólad fogok álmodni. B. I. I KÉT PÉLDÁNYBAN... „Tiszán innen, Dunán túl“ — október 20-tól
