Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-06 / 209. szám
rt» HF. er ft 1970. SZEPTEMBER 6., VASÁRNAP 'zfCivltm Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában kezd rangja lenni a szakszervezetben végzett pártmunkának, mert önállóságot, jó politikai érzéket, s felelősségtudatot követel. Egyetlen mondat. Több esztendei kemény munka van mögötte. S ahogy a beszámoló taggyűléseken elhangzott: még szükség van egykét esztendőre ahhoz, hogy beidegződjenek az új módszerek, a korábbitól eltérő követelmények. A gyár az elmúlt években sokat változott, a termelő- egységek ésszerű koncentrációja ment végbe — így például a sok kisebb munkacsoportból szerelvénygyártó üzemet hoztak létre —, de ezt nem követte szorosan a politikai szervezetek működési kereteinek korszerűsítése. Fonák és ellentmondásos helyzetek adódtak, s ez ismertette fel a szakszervezetben tevékenykedő kommunistákkal: nem csak elvként kell hang- goztatni azt, hogy ott döntsenek, ahol ehhez a feltételek a legjobbak, hanem a gyakorlatban is érvényt kell szerezni ennek az elvnek. Rövidesen létrejönnek az önállóan tevékenykedő üzemi szakszervezeti bizottságok... ELV UTÁN a gyakorlatnak kellene következnie, már ami a szakszervezetek elvi irányítását illeti. A gyárban — s nem csak a gyárban, hanem majd’ minden helyen — az a furcsa helyzet alakult ki, hogy azok a kommunisták, akik elvben értik, helyeslik a gyámkodás megszüntetését, a szakszervezeti munka önállóságának tiszteletben tartását, az elvi irányítást, a gyakorlatban sűrűn vétenek mindezek ellen; Még á gyár csúcs-pártvezető- ségének egy-két tagja sem kivétel ez alól, s ha az okokat keressük, o bizalmat lanságban lelhetjük meg. Ügy vélik: csak az a biztos, amit személyesen intéztek, amit személyesen kértek számon. S ezért az operatív beavatkozás. Ami viszont a változás bizonyítéka: a testületi döntéseknél már nem szenved csorbát az énállóság, a párt IX. kongresszusa útmutatásainak megfelelően érvényesül a szak- szervezetben dolgozó kommunisták felelőssége a párt politikájának megvalósításáért. Ami még „odafönn” is akadozik, az nem megy simán „odalenn” sem: ahogy gyári értelemben, úgy üzemi, műhelyi hatósugárban is szép számmal akadnak gondok. A pártalapszervezetek és a különböző szakszervezeti testületek közötti együttműködésben különösen a pártirányítás módja okoz ma még problémákat. A pártszervezetek nem egy esetben úgy vélik hatásosan irányítani a területükön szakszervezeti munkát Végző kommunistákat, hogy apró, s részletkérdésekben is előírják, mit tegyenek, ahelyett, hogy a lényeget, az általánosan követett utat határoznák meg. Okosan, ésszerűen alkalmazkodik az új követelményekhez a szerszámüzem és a tmk műhelybizottsága, s pártalapszervezete, a ■transzformátorüzemnél is hasonló a helyzet. Egyre több sikerrel keresik az új utat a ferrit üzemben, míg az egyes, az úgynevezett alkalmazotti műhelybizottságnál nem sikerült haladást elérni. A NŐK BEVONÁSA Kétszáz körül van a szak- szervezti aktívák száma a gyárban, s negyedük kommunista. Nagy eredmény ez — mert volt idő, amikor szinte gátolták a szakszervezetben való tevékenykedést a párttagoknak —, különösen akkor, ha hozzátesszük: egyre több olyan kommunista akad, mint például Cseri Imre, Kovács Ferenc, Rák Tibor, akik teljes szívvel látják el szak- szervezeti tisztségüket, akik fölismerték azt a nagyon egyszerű igazságot, hogy a pártmunka értékét nem a hol, hanem a mit határozza meg. Gond viszont, hogy kevés a nő a szakszervezeti tisztség- viselők között, s a pártszervezetek sem tudnak erősítést adni, hiszen a párttagok között is kevés nő található. Pedig a gyár sok női munka- vállalót foglalkoztat, s képviseletük az eddiginél jobb kell, hogy legyen. Olyan feladat ez, mellyel a megválasztandó pártvezetőségeknek, szakszervezeti testületeknek kell majd megbirkózniuk, elsősorban bátrabb megbízatásadásokkal, s a fiatalokra való nagyobb támaszkodással. Ahogy a holnapi — nem lebecsülhető — feladatok közé tartozik az is, hogy a mainál erőteljesebbé váljék a tudat- formáló, nevelő munka a szakszervezet keretén belül. Mert ma még — s ebben a kommunisták is szerepet játszanak — sűrűn megtörténik, hogy o közösen elfogadott határozatokat a végrehajtáskor kátyúba juttatja az érdektelenség, az oktalan ellenállás. Nem sikerült például különösebben előre jutni a differenciálás elvének gyakorlati érvényesítésében, a jövedelmet csupán az alapbérre redukáló hamis felfogás visszaszorításában, olyan kérdésekben,* amelyekben világos a kommunisták testületi állásfoglalása, de amelyekben ezt az állásfoglalást a kommunisták egyénileg már nem mindig képviselik. Nem elég ugyanis ' jó határozatokat hozni. Képviselni is kell azokat! Mert ez szintén része a szakszervezetek pártirányításának, s nem lényegtelen r^sze.. . VITÁK, DÖNTÉS ELŐTT Két esztendeje a gazdasági és politikai vezetésben meglevő egyenetlenségek még sok bajt okoztak, most már jó ideje — személyi változások árán — más a légkör. Igaz, még ma is fölbukkan a túlzott magabiztosság, találni példát a munkások véleményének semmibe vevésére, de *a dolgok egészét tekintve a haladás kétségbevonhatatlan. Vannak viták — egy-két esetben a vállalati szak- szervezeti bizottság a vétójog alkalmazását is kilátásba helyezte — de ezek többsége megelőzi a döntéseket. (Igaz, olyan példa is van, hogy a taggyűlésen elfogadott határozat ellenére a vállalati szakszervezeti tanács ülésén egy-két kommunista másként szólal fel, mint ahogy azt a közös álláspont megkövetelné!) Helyes gyakorlat ez, ahogy az is, hogy a párt- és a szakszervezeti vezetés konzultatív baráti beszélgetésekre hívja össze munkaterületenként az aktívákat, s az is, hogy egyre többször kerül szó munkamódszer- és munkastílusbeli problémákról" a csúcspártvezetőség, a vállalati szakszervezeti bizottság ülésein. A beszámoló párttaggyűléseken kialakult kép azt mutatja, hogy a Híradástechnikai Anyagok Gyára kommunistái növekvő mértékben fölismerik a szakszervezetben végzett pártmunka szerepét, jelentőségét, még akkor is, ha a gyakorlat során találni ellentmondásokat. Az elmúlt hetekben sok jó elgondolás született arról, miként tökéletesíthetik munkájukat a szakszervezetekben tevékenykedő kommunisták. Értik tehát a IX. kongresszuson elfogadott elveket, s a X. kongresszus irányelveiben foglaltakat. Ä megértés bizonysága pedig az lesz, ha ezeket az elveket a gyakorlatban is egyre tökéletesebben alkalmazzák. Mészáros Ottó Elismerő oklevél A Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozatot hozott: a tanácsok fennállásának 20. évfordulója alkalmából elismerő oklevelet adományoz a két évtizede tevékenykedő tanácstagoknak, illetőleg tanácsi dolgozóknak. Az elismerő oklevelet október 22 és november 8 között tanácsüléseken adják át. Fehér Lajos Hajdú-Biharban Pénteken és szombaton Haj- dú-Bihar megyében tett látogatást Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Pénteken Debrecenben részt vett a megyei párt-végrehajtóbizottság ülésén, majd a megye és a város több vezetőjének kíséretében megtekintette Debrecent. Szombaton — ugyancsak több helyi vezető társaságában — a Hortobágyi Állami Gazdaságba látogatott Fehér Lajos. A VIETNAMI KÜLDÖTTSÉG DR. DIMÉNY IMRÉNÉL A Nghiem Yuan Yem, a VDK állami gazdaságok minisztere által vezetett vietnami mezőgazdasági küldöttséget szombaton fogadta dr. Dimény Imre mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszter. A megbeszélésen jelen volt Hoang Luong, a VDK magyarországi nagykövete. KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK Államunk politikai alapja Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1970. évi Tisza völgyi árvízvédekezés során a lakosság tájékoztatásában kiemelkedő tevékenységet folytatott újságíróknak a Munka Érdemrend ezüst, illetve bronz fokozatát, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke pedig a magyar forradalmi munkásparaszt kormány által alapított „Árvízvédelemért” érem kitüntetést és „Dicsérő elismerést” adományozta. A kitüntetéseket Várkonyi Péter, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, szombat délelőtt nyújtotta át a Parlament de- legációs termében. Az átadásnál jelen volt Pozsgai Imre, az MSZMP KB sajtóalosztályának vezetője. Törvények betűi rögzítik, s a hétköznapok igazolják: a szocialista államrend szilárd politikai alapja a munkás— paraszt szövetség. Régi szövetség ez. A hatalomért való harc idején jött létre, a népi demokratikus államforma létrehozásakor, s él, erősödik azóta is, bár átélt — nem alapvető kérdésekre vonatkozó — átmeneti válságokat. A két dolgozó osztály közötti politikai, gazdasági kapcsolatok egész társadalmunk számára meghatározó erejűek. S mert azok, a párt számára e szövetség erősítése a legfőbb teendők között szerepelt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága irányelvei a párt X. kongresszusára tehát joggal és helyesen állapították meg: „Pártunk szövetségi politikája nemzeti egységbe tömöríti társadalmunk dolgozó osztályait, a munkásokat, a parasztokat, az értelmiségieket, a kispolgárokat, a különböző világnézetű embereket, kommunistákat és pártonkívülieket, hívőket és nem hívőket; egységbe tömörít mindenkit, aki vállalja a közös célt: a szocialista Magyarország felépítését”. A munkás-paraszt szövetség, mint politikai alap, s a párt szélesen értelmezett szövetségi politikája, mint a cselekvés kiindulópontja, a munkáshatalom döntő alkotóeleme. Negyed- százados történelmünkben volt rá példa, hogy a munkás-paraszt szövetség gyengülése, a szövetségi politika téves, torzulásokkal terhelt gyakorlata magát a munkáshatalmat sodorta veszélybe. Az eredmények és a ke- . ANDEZITEM!) EREK Dunabogdányi kőbánya. Félemeletes sziklafal. Körülötte szürke a fű. Ha felnézek a csúcsra, megszédülök. A meredek redő vonalaiban dolgozó emberek lentről szorgalmasan dolgozó hangyáknak tűnnek. A völgy alacsonyabban fekvő részén a szabálytalan alakú kőtányérokat aprítják — fúrógéppel. Háromnegyed kilenc. A robbantómester kemény hangja verődik vissza a sziklafalról: „Vigyázat emberek! Robbantás!” Mindenki fedezékbe húzódik. Fülsiketítő zaj, a fülemhez kapok. Mordul, hörög az előbb még mozdulatlan sziklarengeteg. Otromba, mázsányi kövek törnek, rohannak az ég felé, majd lezuhannak a puha földre. A por nehezen oszlik. A robbantómester, Fodor Géza megtörli izzadt homlokát. — Szép ez. Gyönyörű. A KŐ MEGSZELÍDÜL Itt helyben formáljuk, alakítjuk az andezitet. Tizenöt éve csinálom. Azóta itt, a Csőri hegy lábazatában harminc métert mentünk előre. A tetőzetben legalább ötven métert. Megnyugtató érzés. Hálás vagyok az apámnak érte. Tavalyelőtt innen ment nyugdíjba. Hatvankét éves korában. Még kisfiú voltam, amikor az iskolai szünidőben kijártam, segítettem neki. Persze, hogy megtetszett a munka. Ma már nem tudnám ilt- hagyni a kőbányát. Az olyan lenne, mintha egy narancsligetet a sarkvidékre telepítenének. A Fodor-család teljesen a bányához nőtt. Fodor Géza, a robbantómester, 28 esztendős. Testvérei: János, József és Vilmos egyaránt hasító a bányában. És alighogy a legidősebb Fodor, az apa, nyugdíjba ment, munkába állt a 17 éves Károly is. Valamennyien Dunabogdányban születtek, és itt is élnek. — A maiak már nehezen jönnek ide — folytatja Fodor Géza. — Nem lehet gépesíteni nálunk a harmincas években is nagyjából ugyanúgy dolgoztak, mint manapság. De kell a kő. Ügy mondják, ha évenként négyszázezer tonna követ termelünk ki, akkor a bánya NÉGYSZÁZÖTVEN ÉVIG „kitart”. Most szeptembert írunk, s eddig 185 ezer tonnánál tartunk. Az egymásbarohanó, vékony síneken testes, kövér lovak vontatják a hegy lábához a csilléket A sziklatömb talpánál megtöltik, s a púpos csillék úgy gurulnak vissza a lejtőn. Lejjebb dömperek éhes gyomra várja az andezitet. — Reggel öttől dolgozunk. Télen sincs megállás. Csak, ha nagy hóvihar van. Vigyáznunk kell egymásra. Az az asszony — s ujjával a völgy felé mutat — azonnal sípol, ha valahol pergést észlel. Űjabb robbantáshoz készülődnek. A sziklafalon — vagy ötven méter magasban — elhelyezik a tölteteket. A következő robbantás déli fél egykor lesz. — Veszélyes dolog, a keskeny sziklapadkán mozogni. Kicsit izgatott Fodor Géza. Látszik rajta, nehéz az emlékezés. A drámai pillanatokat a legszívesebben elfelejtené az ember. — A múltkor is töltetet helyeztünk el — úgy negyven méter magasan, a sziklafalon. Egy ideig minden rendben ment. A felettem dolgozó társamnak A KÖVETKEZŐ PILLANATBAN megcsúszott a lába. Elvesztette egyensúlyát. Csak annyi időm maradt, hogy elkaptam a hátizsákját... Amikor lemásztunk, két órán keresztül egyetlen szó sem jött ki a torkunkon. Nem tudom, de valahányszor utána gondolok, és lejátszom magam előtt a jelenetet, rájövök arra: csak ösztönös mozdulat volt, a kezem nem tudatosan mozgott. Öt is gyerekek várják odahaza. Akárcsak Fodor Gézát. Edit négy és féléves, Géza háromesztendős. Fényes a szeme, amikor róluk beszél. — Tudja, a fiam, ha megnő, itt fog dolgozni. Folytatni fogja a családi hagyományt, úgy érzem i.. Elhiszem. Falu". Gábor serű tapasztalatok megszív* lelése egyaránt szerepet ját*. szott abban, hogy immár majd’ másfél évtizede a párt következetes, szívós, engedményeket nem ismerő elvigyakorlati politikát folytat a munkás-paraszt szövetség kérdéseit illetően épp úgy, mint a szövetségi politika egészében. A politika nagy kérdései a mindennapi életben másként fogalmazódnak meg, s más megvilágításban tűnnek szembe. A munkás-paraszt szövetség, a munkáshatalom, a párt szövetségi politikája is némileg leegyszerűsödve ítéltetik meg sokak szemében, Vannak, akik a jövedelmek növekedésén vélik lemérni a munkás-paraszt szövetség alakulását, s mert az utóbbi években a parasztság jövedelme gyorsabban emelkedett mint a munkásoké és alkalmazottaké, a szövetségi politika „torzulásáról” beszéltek. Pedig csak annyi történt, hogy a gyorsabb ütem eredményeként a parasztság jövedelme — egészében — megközelítette a munkásokét, valamelyest csökkentve a korábbi különbséget. Ahogy a város és a falu közötti, erőteljes különbözőségek mérséklése sem a város rovására, hanem az ésszerű arányok kialakításával megy végbe... Nem lehet a politika alapkérdéseit a folyamatokból kiszakítva, egy-egy tényhez kötve szemlélni, s még kevésbé lehet azokat ilyen módszerrel megítélni. A tények egészét szükséges látni, a folyamatot magát, s csakis így alkotható reális helyzetkép társadalmunk arculatáról. A párt IX. kongresszusa, az ott elfogadott határozatok nemcsak helyben, hagyták az addig követett politikát, hanem bátorítást is nyújtottak ahhoz, hogy a munkáshatalom tökéletesítéséről, a munkás-paraszt szövetségről, a párt szövetségi politikájáról eleven, alkotó viták bontakozzanak ki, a jobb, célravezetőbb utakat, módszereket keresve. Az elmúlt négy esztendőben a párt adta bátorítás egészében egészséges, előre mutató, megoldásokat fölkínáló viták kibontakozását tette lehetővé, s a nézetek csatája igazolta éppen, hogy az alapvető kérdésekben nincs vita, a munkáshatalom, a munkás-paraszt ■ szövetség megváltoztathatatlan történelmi realitás. A magyar társadalom legnagyobb osztályává vált munkásság nemcsak számbeli, de jelentőségbeli súlyát tekintve is meghatározó erővé lett a társadalom egészének fejlődésében. A gyors növekedés — a megyében egy évtized alatt negyvenezerrel nőtt az iparban dolgozók száma —, az állandó változás, a társadalmi mobilitás érvényesülése nemcsak képletesen, hanem valójában is a társadalmi átréte- geződés bonyolult, ellentmondásos, de végső eredményeiben egyértelmű folyamatában megszilárdította a munkásosztály vezető helyét, s ugyanakkor létrehozta az érdekazonosságot a munkás- osztály, s szövetségese, a termelőszövetkezeti parasztság között. Azok a változások, melyek a gazdasági reform bevezetésével és kibontakoztatásé-' val megkezdődtek, nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi, politikai értelemben is szolgálói a munkáshatalom megszilárdításának, a munkásparaszt szövetség erősítésének. Ez a nagyon fontos tény is azt igazolja, hogy a párt politikája más-más úton, de egyszerre szolgálja a gazdasági és társadalmi érdekeket, s hogy eredményesen, azt életkörülményeinken, mindennapjaink békés, kiegyensúlyozott légkörén mérhetjük le. Vezetőségvalosztások Kommunisták a szakszervezetben
