Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-04 / 207. szám

1970. SZEPTEMBER 4., PÉNTEK ‘“^JCirlap 3 Tápiószentmár Ionban 14 millió forintos költséggel épített és berendezett 8 tantermes modem általános iskolát 9 hónap­pal a tervezett határidő előtt adta át a Ceglédi Építőipari Vál­lalat. Szeptember 2-án 500 felső tagozatos diák kezdhette itt meg a tanulást. A községben eddig nem volt napközije az is­kolásoknak, most az új iskolában 160 diáknak tudnak ellátást biztosítani tanári felügyelettel. A modem épületben helyet kapott az igazgatói lakás, tornaterem, orvosi rendelő, fizika­kémia előadóterem. Munkaerőhelyzet Cegléden A munkaerő és annak hely­zete ma mindenhol központi téma. Cegléden is az. A vá­rosban jellemző, hogy idősza­kosan munkaerőhiány lép fel, amely némely helyen állan­dóvá is vált. A foglalkoztatott­ság emelkedett, főleg az újab­ban munkát vállaló nők ré­vén. De Cegléden sem mutat kiegyensúlyozottságot a mun­kaerőmérleg. A város nehézipari vállala­tai közül komolyabb gondok­kal küzd az Űtépítőgép Ja­vító és Qyártó Vállalat, amely kevés lakatos, hegesztő és esztergályos szakmunkást ka­pott, ezért kénytelen volt har­madéves ipari tanulókat tel­jesítménybérben foglalkoztat­ni. A Délmagyarországi Áram- szolgáltató Vállalat ceglédi egységénél segédmunkásokat kerestek: Az ÉVIG Villamos Kisgép­gyár jelentősebb munkaerő- hiánnyal nem küzdött. Viszont bővítette a termelést, ehhez azonban fel tudott venni 30 nőt betanított munkásnak. Nagyobb munkaerőigénnyel á könnyűipar nem lépett fel. A Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregysége kapott utánpót­lást. Az üzem Háromévenként 70—80 ipari tanulót szerződ­tet, így „önellátó”. . Az élelmiszeriparban válla­latonként változó a helyzet. A Hús- és Tejipari Vállalatnál kiegyensúlyozott a munkaerő- helyzet, a sütőiparnál viszont hiányzik 10 szakmunkás. Az építőiparban a legrosz- szabb a helyzet. A Ceglédi Építőipari Vállalatnál az el­múlt időszakban 50 kőműves hiányzott, azután ácsok, vas­betonszerelők, asztalosok és segédmunkások. Nem tehettek mást, a honvédségtől kértek segítséget. A Bács megyei Építőipari Vállalat ceglédi egységében átcsoportosítással sikerült elkerülni az égetőbb munkaerőhiányt. A Ceglédi Járási Építőipari Ktsz-nél már kevésbé. ■ A mezőgazdaságban mintha kisebb lett volna a munkaerő­probléma. A téeszek — Al­kotmány, Dózsa Népe, Lenin, Petőfi, Táncsics — a munka­csúcsok idején bevonták a ta­gok családtagjait. A Kossuth Tsz úgy enyhített gondjain, hogy más helységekből szer­ződtetett munkásokat, a Vörös Csillag szintén így, és szünidő­ben diákokkal. . Az ipari tanulók jelentke­zéséből a jövőre is következ­tetni lehet. Kevesen jelent­keznek ipari tanulónak pél­dául a hegesztő, ács, kőműves, kovács, villanyszerelő szak­mákban. Viszont túljelentke­zés van az autószerelő, fod­rász, pincér, kereskedelmi el­adó pályákon. Érdekes, hogy a női munka­keresők száma csökkent a vá­rosban. Ügy látszik, hogy aki akart, az már elhelyezkedett. Pedig Cegléd bőségesen tud nyújtani a nőknek munkale­hetőséget még mindig, például a konzervgyár előkészítő üze­mében, a villamos kisgépgyár­ban, a zöldség-gyümölcs fel­dolgozónál, a ruhagyárban, a mezőgazdaságban. Még az ad­minisztratív erőknek ajánlko­zók is kaphattak állást, nem beszélve a gyors- és gépíró­nőkről. All 980 munkaképes nőből 7683 dolgozik és 1045 tanul. A férfiaknál: 13 082 a munka­képes korúak száma, amely­ből 11 030-an dolgoznak és 1257-en tanulnak. Az év elején a városban 220 szakmunkást kerestek, 630 be­tanított és segédmunkást, és 19 alkalmazottat. A ceglédi munkaerőmérleg tulajdonképpen kedvező. Aki dolgozni akar — nők is, tanu­lók is — dolgozhatnak. A vál­lalatok nem panaszkodhatnak egyetlen ágazatban sem, ha keresnek is időnként munka­erőt, többnyire találnak — vagy rájönnek, hogy inkább átcsoportosítanak... B. Gy. V ehetőség választások Kovácsmester volt A ceglédi mezőgazdasági gépjavító — pontos nevén a Mezőgazdasági Gépjavitó Vál­lalat, Monor, 4. számú állo­mása, Cegléd — kommunis­tái maratoni taggyűlést tar­tottak. Vajon az ellentétek heves összecsapása, a kibékíthetet­len véleménykülönbségek hosszabbították meg a kora délután kezdődő taggyűlést késő estig? Bírálatok is elhangzottak; méghozzá nem is szőrmentén, — de éppen ez a jó; az, hogy nem a látszat kedvéért el­mondott vélemények nyújtot­ták meg a gyűlés időtarta­mát, hanem mindenekfölött a tartalmas, tehát viták tisztázását is feltételező egyet­értés igénye. Mert egyetérteni lehet úgy is. hogy vita nincs, min­denki minden kérdésre gon­dolkodás nélkül feltartott kézzel „szavaz” — s ily mó­don (méghozzá a vélemény- nyilvánítás látszatával) meg­tette a magáét, máris igyek­szik haza. A háromnegyed négytől fél kilencig tartó gyűlés mi­ből állt? Vezetőségi beszá­moló az eltelt években vég­zett munkáról. Ennek érté­kelése. Jankai József for­gácsoló és Lévai József la­katos tagfelvétele. A vezető­ségválasztó taggyűlés tiszt­ségviselőinek megválasztása. És számtalan hozzászólás. — Volt ott bírálat szépen! — mondja Szeberényi József alapszervezeti titkár. — így var. jól. Dolgozóink huszon­két százaléka párttag. Nem­csak szép számmal vannak, hanem aktívan gondolkod­nak, gondolataikat, elképze­léseiket ki is nyilvánítják. Aktív ember vagyok, szere­tem, ha munkatársaim is hasonlóképpen élnek. Kemény kézfogása, megtermett alakja, egészsé­ges-piros, vidám és élénk ar­ca, sajátságos kevert-tájszó- lásos akcentusa érzékletesen szemlélteti, hogy így igaz. — Hódmezővásárhelyi szüle­tésű vagyok, kovácsmester­ként ott kezdtem, a mély­fúrónál. Szinte nincs olyan tájszólás, amelyből ne ra­gadt volna rám, ez is onnan van, hogy nagyon sokféle emberrel foglalkoztam. Ide csak hatvannégyben kerül­tem — közel tíz éve vagyok párttitkár, de óriási különb­ség : mezőgazdasági tsz-nél, vagy egy ilyen sokrétű pro­filú, fejlett technológiájú üzemben, mint itt! Bizony le is tettem „vén fejjel” a technikumi érettségit, amint ide kerültem, ötvenegy éves vagyok, de most is látom: mennyire kellett ez, — ma már másféle követelményei vannak az üzemi párttitká­ri teendőknek. Egyenlő part­nerként kell együttműköd­niük a gazdasági és párt­vezetőknek. Másképp nem megy! — Párttag negyvenhéttől vagyok. Ötvenkettőben emel­tek ki művezetővé; mindent szeretek, ami a vasas szak­mához tartozik, de a köny- nyebb munkakörhöz nem vágyom vissza, mindenkép­pen tanulni, tanulni: ezt sze­retem. És tanítani, segíte­ni az embereket az előre­haladásban. — A mi 1951 óta fennálló telepünk sem az már, ami egykor volt. De ha csak a négy év előtti mivoltával hasonlítjuk össze: akkor 31 millió volt — ma 81 millió az össztermelési értékünk, termelésünkben felényire csökkent a mezőgazdasági gépjavítás, miután ezt a tsz- ek jórészt átvették. Tizen­három holdnyi területünkön új műhelyek létesültek, pro­filjukat elsorolni is sok. Kétszáznegyven fő dolgozik a forgácsoló-, lakatos-, ru­gó- és egyéb - műhelyekben — gyárt kislakáskazánokat, tehergépkocsi-lapruigókat, húsipari technológiai beren­dezéseket és így tovább. — A taggyűlésen elhangzott, hogy szigorúbban kellene felelősségre vonnunk az iga­zolatlanul mulasztókat — hogy foglalkozzunk alapo­sabban a kilépni szándéko­zókkal — hogy segítsük a ma Gyá! — a tudomány tükrében (III.) Nincs: bölcsőde, óvoda, iskola Milyen a gyáliak társadalmi helyzete? A kutatók az életkorból in­dultak ki. Megállapították: az asszonyok átlagos életkora 41 év, szemben a budapesti bel­ső városrészek 50 éves átla­gával. Viszonylag sok a gyer­mektelen házaspár (az idős őslakók gyermekei már csalá­dot alapítottak, elköltöztek) — de nem tapasztalható a nagy­városokra jellemző alacsony gyermekszám. Többet mond az iskolai vég­zettség. Furcsa kimutatás: Budapest központja felé ha­ladva az iskolázottsági szín­vonal folyamatosan emelke­dik. A fővárosban Pestimrén legalacsonyabb az iskolázott- sági szint, Gyálon még ennél is kisebb. A családfők 52 szá­zaléka 8 általánosnál keveseb­bet végzett, s 43 százalékuk végezte el az általános iskolát. Főiskolai végzettség: 1 száza­lék. A keresők 10 százaléka me­zőgazdasági, 34 százaléka szak- és betanítottmunkás. A további adatok, melyeket most nem sorolunk fel, azt mutat­ják, hogy Gyál tipikus mun­kástelepülés. A férjeknek csu­pán 8 százaléka dolgozik hely­ben, a többiek Budapest dél­keleti részén, főként a X. ke­rületi üzemekben. A nagy többség autóbusszal közelíti meg munkahelyét (40%). Kiszámították a szociológu­sok: a keresők egyharmada tudja 45 percen belül, elérni munkahelyét. Az átlagos uta­zási idő 57 perc, vagyis napi két óra. Ennek nagy hatása van az életmódra is. Mennyire veszik igénybe a közintézményeket? A gyáli családok 19 százalékában él bölcsődés korú gyermek — Budapesten csak 5 % —, de nincs „bölcsi”. Az anyák 67 százaléka gyermekgondozási szabadságon van. Minden ti­zedik gyermeket adnák böl­csődébe, ha lenne. A családok 14 százalékában él óvodás korú gyermek, de csak egyötödük járhat „óvi- ba”. Az óvodai igény minimá­lisan kétszerese a lehetőség­nek. Az általános iskolások­nak csupán 16 százaléka jár napközibe. Az igény itt is jó­val nagyobb lenne. Egy osz­tályteremre 68 tanuló jut, te­hát új iskola is kellene. Min­den hatodik iskolás gyerek felügyelet nélkül van napkö­ziben. Kereskedelem? Az élelmi­szert általában Gyálon vásá­rolják, kivéve a hús- és hen­tesárut, amiért gyakran Pest- imrére kell utazni. A gyáliak jelentős része a Nagykörút és a Rákóczi út áruházaiban vásárol iparcik­keket. (Főként a fiatalok, és a Budapestről kiköltözöttek.) Nagy szerepe van Kispestnek és Pestimrének is. Az időseb­bek helyben vásárolnak. A kereskedelmi hálózat erős fej­lesztésre szorul. Kultúra, szórakozás? A szociológusok megállapí­tották, hogy a gyáli családok 61 százaléka nem jár moziba. (Budapesten 32 százalékos ez az arány.) Oka: sok idő kell az utazáshoz, a ház körüli munkákhoz. Érdekes: csak az érettségivel rendelkező csalá­dok jámaik olyan arányban mo­ziba, mint a budapesti belvá­rosi átlag. A nézők 41 százaléka helyben, 29 százaléka Pest­imrén jár moziba. A gyáli családok 88 száza­léka egyáltalán nem jár szín­házba. A tévének annál na­gyobb szerepe van: 44 százalé­kuk saját készüléken, rendsze­resen nézi a műsort, 30 szá­zalékuk pedig szomszédoknál, rokonoknál. Minden negyedik családnak van olyan tagja, aki rendszeresen kölcsönöz köny­vet a helyi, vagy az üzemi könyvtárból. A családok 80 százaléka rit­kán, vagy egyáltalán nem jár eszpresszóba, vendéglőbe. Akik járnak, főként a buda­pesti presszókat látogatják. Érdekes: az érettségizett csa­ládoknál a presszójárás ará­nya kétszeresen a nem érett­ségizettekének. összességében: csak elenyé­sző kisebbség jár el rendsze­resen szórakozni, jellemző a zárt, lokális életmód. Palád! József még gyengébb technikai fel- szereltségű és felkészültségű tsz-eket a gépjavításban — elfogadtuk ezeket a javasla­tokat. Öröm volt, hogy a taggyűlés is megállapította: a régebben tapasztalható intrikák, terméketlen viszály­kodások megszűntek, jő az együttműködés — Szeretném hangsúlyoz­ni : mindez közös munka. A jó kollektíva munkája. Biz­tató, hogy nálunk sok a fia­tal párttag; erősítésül oda fordulunk, ahová a legter­mészetesebb: az ifjúsághoz. Évente 7—8 új párttagot ve­szünk. fel. És még egyszer, de eléggé nem ismételhetően: aki gyümölcsöző pártmun- kát akar végezni, annak egy dolga van mindenek előtt; tanulni élettől, helyzettől, feladatoktól, és iskolától — szakmájában és elméletben Pereli Gabriella BUDAPEST Elutazott a koreai és kínai mezőgazdasági küldöttség A 67. Országos Mezőgazda­sági Kiállítás és Vásár ünne­pélyes megnyitására érkezett mezőgazdasági küldöttségek közül csütörtökön elutazott a Csang Jun Dil miniszter, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági tanácsának elnöke által veze­tett koreai küldöttség. Ugyan­csak csütörtökön utaztak el a kínai küldöttség tagjai is. Bú­csúztatásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Németh Lajos, a MÉM nemj zetközi kapcsolatok főosztá­lyának vezetője. Jelen volt Li Dong Szón, a KNDK mai gyarországi nagykövete, vala-i mint Lü Csi-hszien, a Kínai 'Népköztársaság magyarom szági nagykövete, aki egyben a kínai mezőgazdasági küln döttség vezetője volt. í JEGYZET A HÁZTÁJIRÓL Most, hogy a Központi Né­pi Ellenőrzési Bizottság, s ve­le együtt természetesen a mi megyei NEB-ünk is, sőt a já­rási szervezetek éves mun­kájuk egy tizedét a háztáji gazdálkodás vizsgálatára for­dítják, ugyancsak érdekes témává lett a háztáji, a ki­segítő és egyéni gazdálkodás. Az „odafigyelést” mutatja me­gyénk tanácsi szakemberei­nek gyors reagálása is: pél­dául Petik Istvántól, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának he­lyettes vezetőjétől rövid kis eligazítást kértem — több órás eszmecsere lett belőle. Hatházi József az Állatte­nyésztési Felügyelőségen rög­tön „ráért”, mihelyt a ház­táji került szóba. De így jár­tam Rakusz Józseffel, a to­ki tsz elnökével és másokkal, gazdasági agronómusokkal és főkönyvelőkkel is. Mindenki véleményt nyilvánított, min­denki igyekezett e bonyolult kérdés valamilyen részletét megvilágítani, elmondani a kezdeményezésedet és azt, amit tenni kellene. Igen, a háztájira most éles reflektorfény vetődik, s nincs ebben semmi különös. Pest megye mezőgazdasági művelés alá vont területe 758 ezer 478 katasztrális hold és ebből nem kevesebb, mint 77 ezer 307 hold a háztáji. A kertek, a magánosoknál kint levő és művelés alá vont te­rületek is félelmesen nagy számot adnak: meghaladják a 80 ezer kát. holdat. Érde­mes tehát a problémakör­nek nagy fontosságot tulaj­donítani, s mint mondani szo­kás, „a háztáji is megér nem­csak egy misét!” Az MSZMP IX. kongresszu­sának határozatai között ol­vashattuk: ...,,A közös gaz­daságok erőteljes fejlesztése mellett a jövőben is fokozott gondot kell fordítani a ház­táji gazdaságokban rejlő le­hetőségek minél nagyobb mértékű kihasználására”... Pest megyében a kongresszus határozatának megfelelően sok jó intézkedés történt a ház­táji gazdálkodás segítésére és a pártbizottság, a tanácsi szervek minden hasznos kez­deményezést támogattak. En­nek volt köszönhető, hogy a háztáji gazdaságok áruter­melése jó ütemben fejlő­dött, virágzó kert- és gyü­mölcskultúrák honosodtak meg a főváros környékén. Súlyos természeti csapásként érte az állatállományt a száj- és körömfájás, amely néhol valósággal megtize­delte a szarvasmarhákat és sertéseket. Ennek ellenére — rekordidő alatt — regenerá­lódtak a gazdálkodás szervei, a kellő anyagi ösztönzés, a jó kormányhatározatok és rendeletek, a kiváló helyi kezdeményezések következ­tében. a háztájiban levő ko­caállomány idén tavaszra elérte az 1968. évit. Ám ahogyan a kérdésben érdekelt szakemberek és ve­zetők hangoztatták, a lehe­tőségek még korántsem ki­használtak. A 77 ezer holdon jóval több zöldség, kuko­rica, burgonya teremhet meg, mint eddig, ha a korszerű agrotechnika a háztáji föl­deket is eléri, s ha a háztáji művelése is olyan gépesített lesz, mint a nagy tábláké, ha praktikus kisgépek, szer­számok segítik majd a föl­dek munkálását. A 77 ezer hold egyébként nemcsak mint földérték, mint hozam- lehetőség számít, hanem dön­tő jelentőségű a falusi por­tákon levő épületek, istál­lók, ólak benépesítése, ki­használása. A háztájiról szóló cikkünkben, interjúnkban a tanácsi vezetők kifejtették elképzeléseiket, szóltak azok­ról az egyre inkább megho­nosodó módszerekről, ame­lyekkel gyarapítani lehet a háztáji állatállományt. Több borjú, tehén, sertés és juh kell hogy nevelődjön, híz­zon a tsz-tagok háztájijá­ban, mint eddig. A most folyó NEB-vizsgá­lat kitűnő alkalom arra, hogy a tsz-tagság beszámol­jon a saját tsz-ük és a ház­táji gazdaságok és gazdálko­dók kapcsolatáról, hogy ki­elemezzék, feltárják rejtett le­hetőségeiket, hogy őszin­tén szóljanak problémáikról, gondjaikról. Csak akkor lesz ez az egész országra, ezen belül megyénkre kiterjedő vizsgálat eredményes, ha reá-, lis képet nyújt majd a ház­táji gazdálkodás mai álla­potáról. Mivel a háztáji ter­melés társadalmi ügyünk, gondunk, azt kérjük a tsz- ek vezetőitől: lelkiismeretesen számoljanak be a népi el­lenőröknek a háztáji gazdál­kodás rendszeréről, állapotá­ról, s ne szépítsenek sem­mit! Beszélgetéseim során megyénk vezető szakembe­rei is arra kértek, adjunk hangot kívánságuknak: fo­gadják bizalommal és jó szív­vel a fontos ügyben tevé­kenykedő ellenőröket, adja­nak nekik meg minden se­gítséget munkájukhoz. A háztáji gazdaságok ter­melésének fellendítése az­zal a hasznos következmény­nyel jár, hogy • több tojás, hús, baromfi, zöldség kerül a piacokra. S mi sem könnyebb gond, mint az árubőség gond­ja, mert így lesz jobb a fa­lusi embernek, és a városok élelmiszer-ellátása. Ne felejtsük ezekben a he­tekben: Pest megyében több, mint 77 ezer hold földről és sok-sok ezer emberről van szó! Szfits Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents