Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-30 / 229. szám

1970. SZEPTEMBER 30., SZERDA ft rest iiEcrei 'ZfCírlap REMEKÜL ÉRZEM ITT MAGAM" Miért őröm a tsz-ben dolgozni? A toki Egyetértés Termelő­szövetkezetben 35,5 év az át­lagéletkor, vagyis fiatal a gaz­daság, pontosabban szólva: fiatalos. 250 ifjú tevékenyke­dik az üzemekben, s a gazda­ság vezetése fiatalos lendület­tel keresi az újat, hogy többet, jobbat nyújthasson tagjainak, alkalmazottain ak. Miért jönnek vissza a fiata­lok, miért öröm ebben a gaz- dasában dolgozni? — erről kérdezgettük a termelőszövet­kezet ifjú dolgozóit. Bujdosó László KISZ-titkár: j,Mit ad a tsz a fiataloknak? Havonta két' ingyenes buszjá­ratot, az egyik alkalommal mindig színházba megyünk. Öt fiatal egy hónapot az NDK- ban töltött — ingyenesen. A Balaton-parti tsz-üdülőben sok ifjú pihen, szórakozik — a leg­jobbak díjtalan beutalót kap­nak. A fiataloknak épült az új sportkombinát, az itt folyó sportmunka egyenő a KISZ sportjával. A termelőszövetke­zet lakásépítő akciót kezdemé­nyezett: építőipari részlegünk 2,5—3 szobás lakásokat készít, a fiatal két részletben fizeti be az indulótőkét, s a tsz-től 200 négyszögöles, közművesí­tett teliket kap — ingyen. így köti a gazdaság önmagához az ifjakat. A fiataloknak pedig nem rossz ez a kötődés: idén egy munkanap értéke eléri a 106—108 forintot.” Kun József 19 éves hentes- szakmunkás: „Nagyon jól ér­ti itt magát egy fiatal, mert nem kell utaznia, helyben van a munka. A budapesti mar­havágóhidra sötétben indul­tam, és sötétben érkeztem ha­la... Itthon sportolni lehet, én vagyak a futballcsapat ka­pusa ... Jó a kollektíva, meg­értjük egymást az idősebbek­kel. Béla bácsi, a gyártásve­zető megérti az ember problé­máit. Egy hétig nem dolgoz­tam, edzőtáborban voltam — mégsem gúnyoltak, hogy mun­kakerülő vagyok. Tizenöten dolgozunk együtt, családias a légkör. A vágóhídnak 350 ezer a forint a nyereségterve, rá­hajtunk, hogy meglegyen. Másfél éves szakmunkás va­gyok. havi fizetésem: 2200 fo­rint.” Bujdosó László KISZ titkár: „Mit adnak vissza a fiatalok a tsz-nek? A társadalmi ünne­peket szervezik, a bálokat le­bonyolítják, aktívak a gazda­sági munkában, nem egyszer napi 18—20 órát is dolgoznak. A gazdasági vezetőket segítjük a döntések meghozatalában. A KISZ-szervezet biztosítja a fiatalok fejlődését: 55 ifjú kommunistánk közül 5 egyete­met, főiskolát végzett, húszán érettségiztek, huszonnyolcán szakmunkásvizsgát tettek, s csak ketten vannak, akik álta­lános iskolai bizonyítvánnyal rendelkeznek. Nem tudom, hogy a gyárakban sok ilyen összetételű alapszervezet te­vékenykedik-e? A gazdaság ifjú vezetőket kdp soraiból. Bizalommal vannak irántunk, több fiatal brigádvezetőként, művezetőként, üzemágvezető- ként dolgozik.” Herman Dezső 25 éves szak­munkás: „Remekül érzem itt magam: a megértés, a köz- megbecsülés a jellemző. Az igényeimet nagyon jól kielé­gítik, talán a szellemi vetélke­dő hiányzik. Jók a munkakö­rülmények, kedvvel jövök be dolgozni. Az idősebb szak­munkások nem féltik a szak­tudásukat tőlünk. Megmutat­ják az ügyes fogásokat.. .. Fia­tal házas vagyak: szeretnék bekapcsolódni a lakásépítési akcióba. Ez nagyon jó dolog. Ha az ember ilyen előnyöket kap a vezetéstől, akkor job­ban is dolgozik ... Bia község­ben így értékelik mindezt: könnyű magának Tökön tsz- tagnak lenni.” Miért öröm a toki Egyetér­tés Tsz-ben fiatalnak lenni? Az ok két szó: pénz és figye­lem. Vagyis jól keresnek, jól élnek a toki fiatalok és figyel­nek rájuk, figyelmesek velük. Nem tudom melyik volt előbb, a pénz vagy a figyelem? De nem is érdemes ezen gondol­kozni, ugyanis a pénz •nyugal­mat teremt; a figyelmesség meg újabb forintokat szül. F. P. Gyorsmérleg KGM-vállalatok a lakosságért Elkészült a gyorsmérleg: mit adtak a kohó- és gépipari tárcához tartozó vállalatok az év első nyolc hónapjában a la­kosságnak. Elkészült a többi között 4242 tonna zománco­zott és 1290 tonna alumínium háztartási edény. Legyártottak több mint 22 500 motorkerék­párt, mopedet és robogót, 181 212 női, férfi- és gyermek­kerékpárt. Átadtak 12117 háztartási villamos tűzhelyet, 148 772 háztartási hűtőszek­rényt, 57 846 porszívót, 21 762 padlókefélőt, 105 025 mosógé­pet, 69 400 centrifugát, továb­bá 129 077 rádió- és 231 300 tévékészüléket. Legyártottak több mint 80 millió izzólámpát is. TELJESÍTIK A Papíripari Vállalat szentendrei papírgyárának dolgozói jelentős felajánlásokat tettek az MSZMP X. kongresszusa tisz­teletére. A féléves értékelés alapján a vállalt 235 tonna több­lettermelésből 116 tonnát teljesítettek, továbbá a termelési ér­téket 1,3 százalékkal emelték, és jelentősen csökkentették a balesetből eredő kieső munkaórák számát. Kongresszusra készülve Nem az életkor jogán L ezajlottak a beszámoló taggyűlések, s zajlanak azok a tanácskozások, amelye­ken a kongresszusi irányelvek megvitatása után, a kommu­nisták megválasztják a tiszt­ségviselőket, a titkárt, a veze­tőség tagjait. A tapasztalatok összegezése korai lenne ma még, az viszont már most megállapítható, hogy a kom­munista közösségek a korábbi­aknál nagyobb és alaposabb figyelemmel fordultak az if­júság felé. Úgy is, hogy a fia­talok gondjai, problémái je­lentős helyet kaptak a vezető­ségek beszámolójában, a vir tában, s úgy is, hogy az eddig megválasztott vezetőségekben növekedett a fiatalok száma. Nagykőrösön, a városi ta­nács pártszervezetének tag­gyűlésén például a vita egyik csomópontja alakult ki az if­júsági szervezet tevékenységét értékelve: mire jutottak a fia­talok, s kudarcaikban mennyi­ben játszott közre az időseb­bek, a kommunisták segítségé­nek elmaradása. Okos érvek, vélemények hangzottak el a taggyűlésen, s ami fő; a kom­munisták önkritikusan mérle­gelték saját mulasztásaikat. Nem a fiatalokról szedték le a keresztvizet, hanem azt ku­tatták, miként lehetett volna javítani az ifjúsági munka fel­tételein, miben kellett volna több, s hathatósabb segítséget nyújtani. Példát mutató ma­gatartás! Mert sajnos vannak olyan tapasztalatok is, ame­lyek arra figyelmeztetnek: a kommunisták olykor szem elől tévesztik a követelmények és a lehetőségek, az elvi és a tényleges adottságok együttes mérlegelését. Ha szétválaszt­ják ezeket, ha csupán a kívá­nalmak adják a mércét, a következtetés aligha lehet reá­lis. Nem arról van szó, hogy csupán az életkor jogán kap­janak megkülönbözteti fi­gyelmet s segítséget a fiata­lok. Ám arról sem lehet szó, hogy csupán az életkor okán háttérbe szoruljanak, irreális követelmények nem teljesítése miatt hallják a kritikát. Nem az életkor, hanem az eredmé­nyek jogosítják fel a fiatalo­kat arra, hogy az eddigieknél érdekessé. Amit e rövid né­hány év alatt tesz, mint ven­déglátó, mint elméleti és gya­korlati vezető, hovatovább az is tankönyv. Példája, munka­módszere tanítható, abból sok minden ellopható, bár ő véde­kezik ez ellen a legjobban. Azt mondja: — Ha úgy értjük, hogy min­denki azt és annyit lop belő­le, ami és amennyi neki tet­szik, úgy... — ennyit mond, nem többet, minek is monda­na többet. Illetve, hogy az új­ságíró noszogatja, üldözi őt, inkább erről az élő könyvről mond valamit, mesél és hagy­ja, hogy ebben a könyvben la­pozgassak. Látszólag sablonnal kezdi. Azt mondja, hogy jó szakem­bergárda, mindenekelőtt. Te­hát: új vezető, új elképzelé­sek, új csapat. A vállalatnak a neve is új: Róna. Természe­tesen arra rendkívüli módon pedáns volt Hajdú, hogy ezt a jó csapatot lehetőleg helyi emberekből állítsa ki. Az új elképzelés, amely egyáltalán nem új, csak .az új­szülöttnek tűnhet annak: ven­déglátást a népnek. Igen, de Cegléden, lehet, mindenki új­szülött volt, mert egy kissé meglepődött azon, amikor ez az elmélet (melyet jóllehet nem is közöltek vele) az élet­ben a következőképpen jelent­kezett: egyszerű, de tiszta, vagy ha szükséges, dekoratív helyiségek, udvarias kiszolgá­lás, finom ételek és italok, szo­lid árak. Ennyi az egész? Eny- nyi. Ilyen egyszerű az elmé­let, melyet dr. Hajdú és ve­zérkara, mint minimális prog­ramot maga elé tűzött és vall­juk be, hogy még nekik sem teljesen sikerült. Ugye, hogy nem is kevés? A második, amely már a ku­lisszák mögött zajlik a válla­lat életében, de nem kevésbé fontos az előbbinél, hiszen az előbbi éppen ennek a függvé­nye: a lehető legkisebb beru­házással nagy eredményeket elérni. Nézzük! Amit ezután mond dr. Hajdú, talán mind­két elméletének megvalósítá­sában bizonyítékként szere­pelhet. Amikor kezdett az új csapat, öt különböző, ,Cegléd környéki településen volt a Róna érdekelve. Ma húsz he­lyen, mindenekelőtt Cegléden, Nagykőrösön, Monoron, Ve- csésen, Gyomron szolgálja az embereket a vállalat. Hogy földrajzilag egyszerűbben fe­jezzük ki magunkat. Szolnok­tól Budapestig, az összes érin­tett községben. És keresztben: Újlengyeltől Tápiószecsőig mérik a bort, hordják a finom falatokat a Róna pincérei. Az üzletek száma az indulás­nál 70 volt. Ma 120 üzletük van, a reprezentatív ceglédi Kossüthtól (amelyben 35 em­ber dolgozik), egészen a gyöm- rői piactéri italboltig, ahol mindössze egy ember méri az „a” betűs italokat. Szóval, évenként tíz kocsmát (elnézést a szóért) nyitottak, ez évben már tizenötöt. A forgalmuk az akkori évi 70 millióról évi 120 millióra nőtt. Nagyon sok elismerést kap­tak, elnyerték a „szocialista mühka vállalata és a „kiváló vállalat” címet, de hát a leg­nagyobb elismerés mégiscsak az, amivel az emberek, a ven­dégek adóznak. Dr. Hajdú a kocsma szóért nem haragszik. Végighallgat, azután kézből, mondhatnám faarccal kontrázza az állításo­mat. Visszakérdez: — Hol van ma már kocs­ma? Az már nem kocsma! Ezekben is presszógép, hűtő­vitrin, fagylaltpult, és ki tud­ja még, milyen rangos gépek szolgálják a fogyasztást. És tegyük hozzá, már a hangu­lata sem kocsmai az ilyen he­lyiségeknek. (No, no...) Beszélgetésünk következő témája valamiféle ellentmon­dást sejtet, Hajdú bebizonyít­ja, hogy szó sincs ellentmon­dásról. Kezdjük a Róna-csapat vezérkarának távolabbi tervé­vel, elméletével. Azt mondja dr. Hajdú, a vendéglátóiparból az ipart háttérbe kell szorítani az idők múlásával és párhuzamo­san előtérbe kell állítani a vállalat kereskedelmi tevé­kenységét. Tehát a vendéglá­tóipar a termelését szüntesse meg és a „színházi” részt lép­tesse elő. A mai modern em­ber, még inkább a holnapi, elsősorban szórakozni jár a vendéglőkbe. Szombatonként vagy bármelyik este a feleség azt mondja a férjének, „men­jünk el, fiam a Kossuthba. Igazán, olyan ritkán .viszel el szórakozni”. Szóval ez a fele­ség általában nem azt mond­ja, nem azt aprehendálja a férjénél, hogy „olyan ritkán viszel el a Kossuthba enni”. Persze, ma még a jó konyha természetes. Lehet, hogy a jö­vőben is az lesz, de mindin­kább a kellemes helyiség, a jó zene, a jó műsor veszi át ha­talmát az emberi lelkek felett A termelést pedig, amelyet most a konyhában a személy­zet nagyobbik része végzi, át- vehetné az élelmiszeripar. Dr. Hajdúék már eladták a hús­üzemüket megszüntették cuk­rászüzemeket. (Ezeket egy helyre koncentrálták.) A jövőt elképzelendő: a vágóhíd adjon szeletelt húst, más cég adja a mártást, és ők csak a garní- rungot készítették. Az erőket az udvariasságra „pazarol­nák”. Ez csupán ízelítő dr. Hajdúék elképzeléseiből, ezzel csupán érzékeltetni kívánta, mire is gondolnak ők. És jön az ellentmondás, amely a vezérkar állítása sze­rint egyáltalán nem ellent­mondás. A vállalat a meleg ételből az évi 120 millió negyedét forgalmazza. És Hajdúék szá­mos helyen bevezették az 5 forintos meleg vacsorát. És a Róna a meleg ételre ráfizet. De pillanatnyilag ezt diktálja — nem a vállalat — a mai helyzet érdeke. És bár a jövőt egyértelműre festették, ez nem zárja ki azt sem, hogy gaszt­ronómiai klubot hoztak létre, vagy például a szakácsok szö­vetségének világkongresszusán Zoltán Zoltán, dr. Hajdú he­lyettese képviselte az alföldi gasztronómiát, a jó paprikás, hagymás, zsíros ízeket. És a világszövetség főtitkára is ép­pen Ceglédre látogatott, Róná- éknál vizitált. Szóval, a jelen adott, a tömegigények elől el­bújni, kitérni nem lehet, nem is akarnak, a jövőt viszont másként képzelik el. Es ha ismét a jövőre tévedt a szó: Hajdúék már tavaly és az idén is vetették ennek a maj­dan szárba, lombba szökkenő jövőfának a magját. Teljesen újat, időnként meghökkentőt, le legtöbbször sikereset produ­káltak a szórakoztatásban. Né­ha az volt az ember érzése, mintha messzebb is mentek, jutottak volna, mint amilyen utat a kultúra területén rájuk bízott az élet. Ez nem konkrét kifogás, még kevésbé bírálat, ez csak amolyan óvatoskodó: mintha, mintha ... Bizonyít­ván: a kultúra kibicnek isdrá­V, ga­Műsorokat rendelnek és ír­nak nekik, Hajdú Júlia, az is­mert zeneszerző megkompo­nálta nemrég a Róna-indulót. De hát ezek csak amolyan ape­ritifek az évenként rendezésre kerülő jam sessionokhoz, ame­lyeket Nagykőrösön és Ceglé­den rendeznek, és a sorozat végén koronaként a nemzetkö­zi dzsesszfesztiválokhoz, ame­lyeken Európa nagy nevei is rendszeresen részt vesznek. Természetes — mondja Hajdú —, hogy az európai dzsessz- szövetség i’venkor itt tartja nálunk a konferenciáját. Az igazgató bebizonyítja, hogy a dzsesszfesztivál, általá­ban ezek a rangos rendezvé­nyek pontosan annyiba kerül­nek, amennyibe egy unalmas szakmai nap kerülne gusztus­talan hidegtálaival. Arról már nem is beszélve, hogy a feszti­vál finanszírozásába a KISZ KB, az Express Utazási Iroda, a Lemezgyártó Vállalat, vala­mint a helyi állami és társa­dalmi szervek is „beszállnak”. — Amit pedig mi dobunk ki ezekre a zenés rendezvé­nyeinkre, megtehetjük, tiszta szívvel, hiszen évenként a ze­nés felárakkal éppen egymil­liót „muzsikálunk össze”. Tehát a helyzet ma: — Egy lépéssel a közönség igénye előtt járunk talán, és eggyel a saját igényünk mö­gött. Dr. Hajdú Endre és csapata természetesen folytatja tudo­mányos munkáját, előadásokat tart a főiskolákon, a Békéscsa­bán tartott közgazdasági ván­dorgyűlésen a kereskedelmet a Róna (és nem a budapesti nagy nevek) képviselték, dr. Hajdú tartott előadást. Helyhiány miatt a beszélgetés tartalmának a tized részét sem voltam képes papírra vetni. (Pedig Hajdú a kudarcokról is szólott.) Az új szálloda ter­veit ecsetelte, azután azon töprengett, hogyan lehetne azt az egymilliós idegenforgalmat, ha csak ideig-óráig is, megál­lítani a Róna felségvizeinek kikötőiben. Elmondotta, hogy mint főiskolai tanár előlépett kádertolvajjá, akit ott felfe­dez, igyekszik elcsábítani. El­mondotta, hogy ebben az év­ben 600 cikkben számoltak be a Róna tevékenységéről, és eb­ből mindössze 25 volt a bíráló, de a ceglédi pusztai parádéért nagyon megszellőztették őket. Vigasztalom, aki sokat dolgo­zik, aki bátran mindig újat és újat akar, az alkothat közép­szerűt, sőt rosszat is, de gyak­ran nagyszerűt, és ez megéri. Következik: Debrecen. nagyobb figyelmet, törődést, segítséget kapjanak a párt- szervezetektől, minden kom­munistától. Azok az eredmé­nyek, amelyek például Száz­halombattán, a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál a fiatalok bátor találékonysága nyomán jelentős többlettermelésben öltöttek testet. Azok az ered­mények, amelyek a Csepel Autógyárban, az ifjúsági bri­gádokhoz fűződnek, amelyek tagjai a gyár nehéz hónapjai­ban sem hátráltak meg, s teljesítették, amit vállaltak. Azok az eredmények, amelye­ket a Galga-mente termelőszö­vetkezeteiben dolgozó ifjú ker­tészek, állattenyésztők értekei a kedvezőtlen időjárással foly­tatott küzdelemben, illetve a korszerű takarmányozás elter­jesztésében. A példatár gazdag, mert gazdag az ifjúság cselek­vésének, tettvágyának birodal­ma is. P elnőtt, a szó teljes értel­* mében felnőtt egy új nemzedék, amelynek tagjai joggal igénylik, hogy észre ve­gyék, számon tartsák őket A gazdasági munkában épp úgy, mint a politikai tevékenység­ben. Örvendetes, hogy emel­kedett a pártba fölvettek kö­zött a fiatalok aránya — Vá­cott. a Képcsőgyárban a négy év alatt fölvett párttagok öt- ven százaléka fiatal, a KISZ- szervezet ajánlottja! — se fiatalok döntő többsége nem­csak belépett a pártba, hanem azonnal aktív munkába is kezdett, örvendetes az is, hogy az idősebbek közül egy­re többen észreveszik e válto­zást — s nemcsak a randalí­rozó, a társadalmi együttélés­re fittyet hányó fiatalok szűk csoportját emlegetik mai fia­talságként — s nem elégednek meg az eredmények nyugtázá­sával, hanem segítenek, taná­csokat adnak, s dicsérni sem restek. A párttagságon belül a fia­talok számának emelkedése, s általában a fiatal korosztályok népes csoportjainak munkába lépése — az ötvenes évek de­mográfiai csúcsa most válik érezhetővé a munkahelyeken — joggal követel minden párt- szervezettől többet. Többet: irányításban, figyelemben, a feltételek megteremtésében, a követelmények világos meg­fogalmazásában, mindabban, amit az ifjúságpolitikai mun­ka címszó foglal össze. Ehhez természetesen arra is szük­ség van, hogy a pártszerveze­tek tisztségviselői között ott legyenek a fiatalok is. Nem csupán életkoruk jogán, ha­nem eddig végzett tevékeny­ségük alapján, s azért, mert ők a legjobb ismerői saját kor­osztályuk gondjainak, ők azok, akiknek először nem is­merkedniük kell a fiatalokkal, hanem rögtön a munka dan­dárját vállalhatják. II iba lenne valamilyen sta­41 tisztikai szemléletnek be­hódolva centizgetni-méricskél- ni a fiatalok számát a veze­tőségekben, ám még nagyobb hiba lenne elfeledkezni róluk, nem nyitva előttük szabad te­ret. Érettek arra, hogy az ed­digieknél többet vállaljanak, s erejük, tehetségük, lendü­letük a biztosítéka, hogy amit vállalnak, azt teljesítik is. M. O. A CEMENT­ES MÉSZMŰVEK VÁCI GYÁRA felvesz autóvillamossági szerelő, villanyszerelő, elektrikus és motorszerelő szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat. Jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents