Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-29 / 228. szám

PEST MEGYEI kJúrlap 1970. SZEPTEMBER 29., KEDD PECELI KULTURÁLIS NAPOK Sikeres nyitás vasárnap JELENTŐS PROGRAM A HÉTEN Verőfényes őszi vasárnap volt a tegnapelőtti. Talán ezért láttunk annyi vidám, ünneplő­be ölözött embert Pécelen, a községi pártbizottság fellobo­gózott épülete előtt. Annyi azonban bizonyos, hogy a vi- .dámság és az ünnepi dísz nemcsak a napfénynek volt köszönhető. Vasárnap nyíltak meg ugyanis az immár hagyo­mányos péceli kulturális napok. Az első ilyen rendezvénysoro­zat 1960-ban volt, s azóta két- három évenként ismétlődik. A kulturális napokat S. He­gedűs László, a Hazafias Nép­front Pest megyei bizottságá­nak titkára nyitotta meg. Be­szédében kitért arra a közhie­delemre, hogy az agglomerá­ciós övezet községeiben lehe­tetlen jó közösséget kialakíta­ni, hiszen Budapest közelsége miatt az emberek alig talál­koznak egymással. Pécel jó példa ennek cáfolására, mert bár az itt lakók közül sokan dolgoznak a fővá­rosban, részt vesznek a község mindennapjainak életében: ott találjuk őket a társadalmi munkáknál és érdeklődnek a kulturális programok iránt is. Ezért aztán nem csodálkoz­hatunk azon, hogy a kulturális napokat nagy várakozás előz­te meg Pécelen, és már a megnyitó után sokan megte­kintették a kiállításokat. Si­kert aratott a péceli szövetke­zetek Petőfi Sándor férfikara és az a tárlat-dömping, me­lyet a kulturális napok tiszte­letére rendeztek a községben. A pártházban képzőművészeti kiállítás, szövetkezeti árube­mutató, kisiparosok kiállítása nyílt, a tanácsházban a hely- történeti kiállítást, az általá­nos iskolában a diákok rajzait, kézimunkáit és a MÁV kór­házban a Ráday-könyvtár anyagának kincseit tekinthet­ték meg az érdeklődők. Este a művelődési házban rendezett népdalest „sztárja” Faragó Laura, a televízió „Röpülj, pá­va” népdalversenyének nagy­díjasa volt, itt a péceli nép- dalverseny döntőjébe jutott versenyzők is szerepeltek. Pécel ma viszont már a fiataloké. Az ifjúsági nap délutánján úttörő sportversenyek ' lesz­nek a sportpályán, este pedig az irodalmi színpadok be­mutatójának lehetnek részesei a péceliek. Csütörtökön a szövetkezetiek napján üzem- látogatást terveznek a péceli szövetkezetek műhelyeiben, majd a vidám est a művelődé­si házban teszi színessé a programot. Az esten fővárosi színészek lépnek fel: Rátonyi Róbert, Bodrogi Gyula, Voith Ági és még sokan mások. Ok­tóber 3-án, szombaton a me­zőgazdaságban dolgozó község­beliek részére rendeznek üzemlátogatást a Zöld Mező Termelőszövetkezetben. Dél­után a beat-zenekaroké a szó, majd jön a szüreti bál, mely másnap hajnalig tart. A kulturális napok befe­jező akkordja vasárnap délelőtt: rögbimérkőzés a sportpályán és este 8 órakor a kultúrház- ban Sándor György az Egyete­mi Szinpad népszerű humoris­tájának „önáltató” estje. T. E. Az Úr és Lucifer helyet cserélt Prága, Varsó, Leningrád és Moszkva után szeptember vé­gén, október elején Berlinben és Lipcsében is előadja a Nemzeti Színház társulata Az ember tragédiáját. A színház 112 tagú együttese ma külön- repülőgéppel indul Ferihegy­ről, s szeptember 30-án és ok­tóber 1. között Lipcsében, majd október 3-án és 4-én Berlinben mutatja be Madách világhírű drámai költeményét. A Nemzeti Színházban egyéb­ként az ősbemutatótól számít­va már az 1300-as szériánál tart a remekmű. Ádám ezúttal is Sinkovits Imre lesz, Éva pe­dig Váradi Hédi, Lucifert Ma­jor Tamás alakítja, az Ür hangja: Kálmán György. ,Az ifjúság nem bögre...” Percenként kétezer hír, s a feladatok Klubkonferencia Aszódon „Az ifjúság nem bögre, amit meg kell tölteni tudással, ha­nem fáklya, amit meg kell gyújtani.” — Igor Tam szov­jet fizikus szavait Balassi Ist­ván, a KISZ Pest megyei Bi­zottsága mellett működő ifjú­sági klubtanács titkára idéz­te. S ez lehetett talán az Aszódon megrendezett me­gyei ifjúsági klubvezetők ta­nácskozásának mottója. Az egésznapos program során sok érdekes beszámolót hallhat­tunk. Először Padi László, az MSZMP KB munkatársa a „Tömegkommunikáció és klub­mozgalom” címmel tartott előadást. Ezután Balassi Ist­ván a megyei klubmozgalom helyzetéről beszélt. Napjaink­ban a különféle hírügynöksé­gek percenként kétezer hírt továbbítanak. Ebben az infor­mációáradatban kell eligazíta­ni a fiatalokat megfelelő ala­possággal — ez klubjaink leg­fontosabb feladata. Ma már az iskolában sem tudnak min­dent megtanítani, s ezért a fiatalok érdeklődésének fel­keltése, közéleti tevékenysé­gének kibontakoztatása szin­tén elsőrendű szempont. A klubvezetőknek tehát minde­nütt színvonalas programok­ról kell gondoskodniuk. Ilyen például a Csepel Autógyár, a ceglédi Fórum, a nagymarosi vagy a bagi ifjúsági klub, sj eleget tesz ennek a követel­ménynek a DCM lakótelepén felépült klubház. A váci ifjú­sági ház a tervek szerint 1971 nyarára elkészül. Negatív pél­da is akad. A csővári műve­lődési házba a fiatalokat nem engedik be, mondván: össze­törik a berendezést. Sok mú­lik azon is, hogy az üzemek, vállalatok milyen támogatást nyújtanak ifjúsági klubjaik­nak. Az Egyesült Izzó váci gyáregységének KISZ-titkára nemrégiben felkereste igaz­gatóját, harmincezer forintot kért erre a célra. Az igazgató negyvenezer forintot utalt ki az ifjúsági klubnak... Ott ahol erre nincs lehetőség, a fiatalok közösen munkába áll­nak. és az érte járó pénzből rendezik be klubjukat. Így tette ezt a váci Madách Imre Művelődési Ház tagsága is. Ezután a III. kiváló ifjúsági klub pályázat eredményhir­detésére került sor. Molnár József, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára átnyúj­totta a pénzjutalmat a bagi £s_ a nagymarosi pinceklub tagjainak, akik ezúttal har­madszor nyerték el ezt a meg­tisztelő címet. A váci Kötött­árugyár és a piliscsafeai most másodízben lett kiváló klub. A monori József Attila gimná­zium, valamint a ceglédi Fó­rum először most kapott jutal­mat. A díjak átadását követően ünnepi pillanatok következ­tek. Az ifjúsági klubvezetők fóruma felvette az 1956-os el­lenforradalomban elhunyt Sziklai Sándor ezredes nevét. A névadón megjelent Szik­lai Sándor özvegye is. — Falus — TV-FIGYELO Egy műsor búcsúja vagy újjászületése? Hat esztendeje tájékoztatott — szórakoztatóan — bennünket a Tv jelenti című riportműsor, amely most a Tv-híradó átalakulásával megszűnik, illetve a Hét címmel él további A Tv jelenti és a Tv- liíradó is népszerű volt, s joggal állítjuk: ezeket nézték a legtöb­ben. A Tv „újságja” a híradó ok­tóber 8-tól félórás adással jelent­kezik, a szokásos 20.00 helyett 19.30-kor. A második kiadás rövi- debb lesz. A Tv jelenti pedig va­sárnap Hét címmel, hét nap leg­fontosabb politikai, társadalmi eseményeiről tájékoztat, október 12-től. A televízió műsorváltoztató döntését — a színvonalemelésre — figyelemre méltónak tartjuk. Azt már viszont nem, hogy a bejelentők a Tv-újságban és a képernyőn is egy nyakatekert szókapcsolást „a legnézettebb Időpontot” — gyár­tottak. Az időt ugyanis a legrit­kább esetben lehet NÉZNI, inkább a tv műsorát, amely remélhető­leg e két felfrissített adásban jobb lesz, mint a „legeslegnézettebb” elődje. Folytatódott a múlt héten a té­vé újabb telitalálatú műsora a „Magyarázom a jövőnket”. Az író-rendező Szabó-Sipos Tamás 6. és 7. Isóröfeatát láthattuk, egyik az építőiparral, a másik a szolgáltató- iparral foglalkozott. Dr. Agy (To- manek Nándor hangjával) bátran csevegett, vitatkozott Somával, partnerével mai gondjainkról, hi­báinkról. Ügyes, ötletes szópárba­joknak lehettünk tanúi. így kép­zeljük el a jó szemináriumot: hu­moros, esípős, nyílt, tárgyilagos vita, amelyben az ellenfél is be­szélhet, felhozhatja érveit. Két dologra hívnánk fel a szerkesztő figyelmét. Egyik: az adás rövidsé­ge miatt a témákat nem lehet kellő mélységig és kellő alapos­sággal megbeszélni. Félő, hogy túl sokat akar markolni Dr. Agy és keveset fog. Inkább egy szobá­ba, egy műhelybe, egy irodába nyisson be, de ott minden sarkot világítson meg! Másik: szinte ál­landóan visszatérő indoka nehéz­ségeinknek, hogy a munkások nem dolgoznak kellő intenzitással. Van ebben igazság, de ... az sem lenne bátortalanság, ha feljebb is „csipegetne” ... Szórakoztatóipar: szerdán egy, az öklén kívül a fejét is hasz­náló Angyalt láttunk. A nagyon rokonszenves és derűs Maigret mellett bizony az írónak: Leslie Charterisnek is igyekeznie kell. A hét legérdekesebb és legvitat­hatóbb műsorát a „Nyitott könyv” szolgáltatta. Dersi Tamás, Ungvá­ri Tamás és Nemeskürthy István —Mándy Iván: Mi van Verával? — című írásáról beszélgetett. A „mű- vita” (nagyon szerettek volna igazából ellentmondani egymás­nak) nem sikerült, a filmrészletek annál jobban. Tréfás véget ért a műsor: az írónak be akarták bi­zonyítani, hogy fejlődik (istenem, hát ez egy annyira rokonszenves és érthető dolog), Mándy ezt megkontrázta, s annak a látszata, hogy valaki saját maga „ELLEN” mer saját magáról véleményt nyil­vánítani, teljesen zavarba hozta a kritikusokat. A Tv Galériája szokásosan kel­lemes színvonalát hozta, a Fórum úgyszintén. Pénteken a novella- irodalom gyöngyszemei közül a Lord Arthur Saville gyilkossága és a Turgenyev novellájából ké­szült „A győzelmes szerelem’*-— tetszett. Utóbbi ugyan érzelmes­re sikerült, ám a 30-as évek ame­rikai filmterméseiből hozott és időnként bemutatott operettízű darabok már megedzették a néző­A budapesti zenei hetek címmel Bartók-művek hangversenyét él­vezhettük az Erkel színházból. Fischer Annie zongorajátéka nagy élményt jelentett. Kevésbé, hogy a szovjet, svéd, lengyel, német és ki tudja hány tévé által is átvett közvetítésben a zongoratologatás­sal hosszú percek teltek el. Hiá­ba, nem könnyű átrendezni egy színpadot, de ha kell, közben leg­alább valami mást mutassanak. A 9. folytatást megért Vízszintes — Függőleges — Bodrogi Gyula jó­voltából — egyike a legnépsze­rűbb showjainknak. — szüts — r\ fiú várt. Tudta, hogy hiába. Már tíz perce tudta. A fagylaltárus nem nézett rá. Melléje nézett, de hiába próbált úgy tenni, mintha ott va­lami érdekes lenne, nem sikerült az öregnek. Pedig látszott rajta, hogy nagyon igyekszik, a gombócot is majdnem a tölcsér mellé rakta. Még addig várok, míg ezt megeszem — gondolta a fiú, és közben mindjárt azt is, hogy biztosan soha életében nem evett még senki a földkerekségen ilyen lassan fagylaltot, mint most ő. Az árnyékát nézte a földön, kinyújtotta rá a nyelvét, de oldalvást, hogy az is látsszon, feketén a porban. Legalább látszik, hogy élek — gondolta és a fagylalt­ból még mindig volt, mert hátával takarta a naptól, ne olvadjon, tartson ki, még egy kicsit, na még, az órájára már rá sem nézett, a saroknak meg egyenesen háttal állt, hogy abban reménykedhessen, majd a vállára ne­hezedik, mit nehezedik, libben, lebben, röp­pen és hasonlók, az a kéz. A világon annyi minden van, és én még­is itt álldogálok. Azt sem tudom, mit aka­rok. Mások is ilyen hülyék, vagy csak én? Ahogy a fejét fölemelte, hogy megkapja a választ az első szembejövő arcáról, egy má­sik árnyékra esett a tekintete. Ott állt az övé mellett. Ügy tett, mintha nem vette volna észre, elindult előre. Mint aki drótból van, merev volt és hallotta a zörgést. A gyomrom. Nem szabad izgulnom. Nekem ártanak az izgal­mak. Az árnyék, egy lépéssel lemaradva, kö­vette. Rá se hederítek. Közben le nem vette róla a szemét. Marhaság. Most megfordulok, és ... Mit és? Emberek jöttek szembe. Egy forgalmas kereszteződésnél kellett átmennie, az árnyé­kok minduntalan eltűntek a járókelők lába alatt. Volt köztük mindenféle, fűzős cipős, és szandwlos, vastag, gyűrt bőrű és visszeres, csontos, durva és nehézkes, határozott és flegma. Lépkednek rajtam, és én rajtuk, et­Mindennap délután töl egy pillanatra el is felejtette a másik árnyékot. Már nem volt benne biztos, hogy nem álmodta-e csak. Az anyja járt az eszé­ben, és elhatározta, hogy most hozzá megy. Fél éve mindennap elhatározta, de ez most más volt. Tudta, hogy oda kell mennie, és oda is megy. Az anyjának két cipője volt összesen, amióta ismeri. Megkérdezem, hogy vett-e már újat. Felnézett, meglátott egy kirakatot, bement az üzletbe, és kért egy női félcipőt, alacsony sarokkal. Megkapta. Kifizette, becsomagol­ták, hóna alá szorítva újra kilépett az utcá­ra. Az árnyék ott volt. Na jó, és mit eszem két hétig? Majd kölcsönkérek. A nap ve­szített erejéből. Az árnyékok szélei elmo­sódtak. A lépcsőház még ugyanolyan volt. A sza­gok is ugyanazok. Az első emeleti forduló­nál gyorsítani kell. mert ott van a közös W. C., aztán még egy kis nekirugaszkodás, és megnyomni a csengőt. A másik árnyékot lent hagyta, a magáéról érezte, ahogy bele­olvadt a testébe, eligazította magát az inge alatt. A csengő hangja olyan volt, mint va­lami hörgő, kárörvendő nevetés. Egy vén, harákoló manusz röhögése. Az ajtó zárva maradt. Még rúgdalta egy kicsit, aztán a csomagot letette a küszöbre. Kettesével ment le a lépcsőn, A kapun kifordulva rohant még pár lépést, aztán kifulladva észrevette, hogy nincs árnyék, semmiféle árnyék, mert bebo­rult, és különben is sötétedik. Sarkon fordult, az utca üres volt. Még gyerekek sem ját­szottak rajta. Varga Vera Katonavers Talpam alatt a haza fölilje — út. kő, agyag, vad gyakorlómező. Rejtekhelyek a sárga horhosok, erdei utak, méla árterek. Síkságain, hol elvetem magam s már ások is az ős törvény szerint. Konyhám a kondér, két bokor között szálláshelyem kitűzve nyolc cövekkei. Nyugvásom és parancsra ébredésem. Szabvány léptek, sarkos fordulatok. Szobám körlet, kőpadlós folyosóm csattog s visszhangzik lépteim alatt. Társaim velem egyívásúak, összeköt velük parancs, öltözék. Hozzájuk húzok, két évem övék — most senki másra nem számíthatok. De őrizzétek régi arcomat! Az vagyok, aki voltam — vad csikó. Szabadságom szentebb mint valaha, mert célja van, melynek alávetem. A függést, melyből nem szabad kitörnöm, mert itt a magány önző s céltalan. Az ember tiszta, szép indulatát a földhöz, melyen életét leéli. Az egyszerű s hasznos gondolatok uralmát minden zűrzavar fölött S a becsületet, ami ideköt. hol szikár s nehéz függelemben élek s talpam alatt a haza földje — út, kő, agyag, vad gyakorlómező. Demény Ottó Katonák kitüntetése hí ár elleni küzdelemért Kitüntetéseket adtak át teg­nap a Pest megyei Kiegészítő Parancsnokságon. A párt- és tanácsi appará­tus, valamint az üzemek, vál­lalatok, termelőszövetkezetek, intézmények számos dolgozója járul hozzá a csapatok és a kiegészítő parancsnokság ered­ményes munkájához, amikor a gyakorlatok során — sokan mint kiegészítő megbízottak — részt vállalnak a katonai igaz­gatás sokrétű feladataiból. Tegnap közülük a legkiválób­bak vehették át ezért elismerő A CEMENT­ES MÉSZMŰVEK VÁCI GYÁRA felvesz autóvillamossági szerelő, villanyszerelő, elektrikus és motorszerelő szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat. Jelentkezés a gyár munka ügyi csoportjánál. kitüntetésüket dr. Endrődy István alezredestől. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Keszi József, a Nagykátai Járási Ta­nács vb-elnöke, többen az ér­demérem ezüst és bronz foko­zatát, illetve a Honvédelmi Ér­demérmet kapták, összesen ti­zennégyen honvédelmi minisz­teri, kilencen pedig csoportfő­nöki kitüntetésben részesültek, s hat tartalékos tisztet léptet­tek elő. Ugyancsak ez alkalommal 49 olyan katona vett át kitün­tetést, akik élenjártak az ár­víz elleni harcban. A ma már tartalékos állományba vonult sorkatonák és tisztek között volt a 8-as AKÖV hét gépko­csivezetője is, akik a polgári védelem kötelékében szállítá­sokat végeztek. Áldozatos munkájuk elismeréseként teg­nap megkapták az Árvízvéde­lemért érmet. AZONNALI BELÉPÉSRE FELVESZÜNK férfi és női segédmunkásokat. Bérezés a kollektív szerződés szerint Jelentkezés a Pest-Nógrád megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat Ceglédi Gyárában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents