Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-01 / 204. szám
re st utc vet KhfCírlap 1970. SZEPTEMBER U KEDD HIÁBA LÖVETTEK 1930. szeptember 1-ről így emlékezik a krónikás: „Néhány órán keresztül harctérré vált Budapest. Megálltak a gépek, megakadt a forgalom, s a fegyvertelen munkástömegek felvonulását nem tudta szétverni az állig felfegyverezett rendőrség és csendőrség semmiféle erőszakkal sem. Hiába rohantak a munkásokra a lovasosztagok, riadóautók, páncélgépkocsik, hiába lövettek a főváros dolgozóira: az ellenforradalom terrorapparátusa gyöngének bizonyult a főváros elszánt dolgozóival szemben." Mi volt a végletes elkeseredettség oka? A politikai és gazdasági elnyom ottság. Ezt a tényt minden szónál beszédesebben állapította meg a jegyzőkönyv, amely a tüntetés egyik halálos áldozatának hagyatékáról készült. Danyik János fiatal épitőmunkás zsebében 4 fillért találtak és a munkakönyvét, amely szerint 1929 novembere óta nem volt munkája, s megfejthetetlen csoda, hogy miből élt! Ö maga már nem válaszolhatott erre a gyötrelmes kérdésre. De válaszoltak a pesti nyomortanyák. a csőlakók, az éh- béren vergődő munkások és munkásnők. És válaszoltak a szalmatetős, roskadozó vályogviskók falun, a morbus abhungaricus áldozatai, az szolut egyke és egyse. 1930. szeptember elsején megrémült a Vár ura, a kormány elnöke, a tábornoki egyenruhában feszítő Gömbös, a rendőrség hírhedt vezetői. Sortüzek fejezték be a napot. Vidéken Miskolc, Debrecen, Pécs, Győr munkásai csatlakoztak pesti társaikhoz. Sopron, Eger, Székesfehérvár, Baja, Veszprém, Hódmezővásárhely, Gyula utcáin is felharsantak a munkás jelszavak, kommunista röplapok jelentek meg. 1930. szeptember 1. azt bizonyította: a reakció nem legyőzhetetlen; hogy a szociáldemokrata munkások is nyomban csatlakoznak a kommunistákhoz, mihelyt a közös ellenségre lehet csapást mérni. Az események bizonyították: történelmi következménnyé vált a munkásegység, valamint a parasztság felzárkózása a munkásság oldalára. „Munkát! Kenyeret!” — követelte az 1930. szeptember 1-i tömeg. Olyan jelszó volt ez, amelynek politikai tartalmát nem kellett magyarázni senkinek. A tanulság pedig időtálló: a forradalmi párt igazát nem lehet megsemmisíteni, és bármily nagyok is egy nemzedék nehézségei: el kell tűnnie, amit a történelem halálra ítélt. TV FIGYELŐ Szerény kivétel Általában annak is nagyon könnyű megszámolnia a lieti iv- műsor jó produkcióit, akinek a matematika nem kifejezetten erős oldala. A múlt héten azonban — szerény kivételként — az elmaradhatatlan ismétlések és a töltelék műsorok mellett volt néhány kiemelkedően jól sikerült est is. A kedden vetített angol rövidjátékfilm „szívbemarkoló” érzelgőssége, a főszereplők boldog egymásra találása az átélt izgalmak után, amelyeket züllött fivérek és körözött betörők okoztak, emlékeztetett nem egy mostanában bemutatott magyar filmre és a tévében közvetített operettre. A tanulság — ne válasszuk a gonosz útját és akkor meglészen jutal- munka — mindenesetre megszívlelendő. Akárcsak az 1953-ban készült, több részből álló olasz film, az Egy nap a parkban — mondandója: az élet ilyen is, meg olyan is. kicsit furcsa, kicsit kínos, kicsit keserű, kicsit groteszk — de ez legalább igaz, úgyhogy ki ki vérmérséklete szerint, elszomorodhatott, vagy zokoghatott, vagy nevethetett rajta. Ebben a műfajban, a jó ég tudja miért, de még mindig jobbak a régiek. Persze, nekik könnyű, hiszen klasszikusok, mint Goldoni, aki Az apósok című vígjátékával ma is megnevettet és elgondolkoztat. A klasszikusok tévéfilmen sorozat, egyik legjobb darabját láthattuk szerdán este. Ez az a kezdeményezés, amely megmutatja, hogy lehet a butító, úgynevezett „szórakoztató” műsorok mellett, (azt le sem mertem írni, hogy helyett) igazán értékes irodalmat megismertetni és megszerettetni. Ugyanazért a pénzért, mint a jobb ízlésű, igényesebb tv-nézoket elrettenteni. Ugyanebben a műfajba, az ismeretterjesztés, és a valódi élményszerzés Jubileumi kiállításunk Moszkvában III. Magyar ízek, magyar színek Á látogatók alighogy elhagyják a könnyűipar reprezentatív kiállítását, máris betoppannak a magyar táj: az Alföld, a Nyírség, a Tokaj-Hegyalja és a Balaton-mellék gazdag termésének kellős közepébe. A minden földi jóval roska- dásig megterített asztal mellett népgazdasági kiállításunk két népszerű sztárjának: Egry Ká- rolynénak és Greksa Borbálának, a két kalocsai pingáló- asszony ecsetjének nyomán csodás virágok nyílnak a falon. Ám nincs sok idő a gyönyörködésre, mert ami ott látható, az a szó igazi értelmében szem-szájnak ingere. Hamvas őszibarackok, pirosán mosolygó jonatánalmák, zamatos körték, jókora görögdinnyék és galambtojás nagyságú szemektől duzzadó cse- megeszőlőfürtökvköröskörül. — Ocseny kraszivo! Nagyon szép! — hallani a látogatók elismerő szavait, S a dicséretből bőven kijut a Magyar Hűtőipar gyorsfagyasztott termékeinek: a szamócának, a málnának, a székelykáposztának, valamint a csemegekukoricának. A vágott baromfit: a csirkét, tyúkot, pulykát, pecsenyekacsát és libát bemutató mélyhűtő-szekrényhez szinte oda se lehet férni. Főként a háziasszonyok mustrálják értő tekintetükkel. Óriási sikere van a Herz, a Pick, a paprikás és a csabai szaláminak, no meg a közkedvelt gyulai kolbásznak, a különböző húskonzerveknek, pástétomoknak, tejipari termékeknek, közte is elsősorban az ízléses csomagolású sajtoknak, valamint az édesipari készítményeknek. A száraztésztát tartalmazó vitrinek előtt a szakember szemével nézik a háziasszonyok a gyárak és a termelőszövetkezeti tésztaüzemek készítményeit: a spagettit, a hosszúmetéltet, a különböző levestésztákat. A Békéscsabai Konzervgyár, a földesi Rákóczi, a jászkarajenői Űj Barázda és battonyai Petőfi tsz gyártmányai jól vizsgáznak. Ügy, mint a szegedi és a kalocsai fűszerpaprika vagy a makói hagyma. Iíalparádé az élelmiszeripari kiállításon. A dohányos •mbereknek igen tetszenek a Magyar Dohányipar ízlésesen összeválogatott termékei: a szi- varkák, a cigaretták, a rozsdabarna dohánylevelek. Nem kevésbé a különböző italok, a gazdag választék. Sopron, Pécs, Kőbánya, Nagykanizsa reprezentálja söriparunkat. És nem is akárhogyan, mert a Göcseji barnától a Délibábig, a Kinizsitől a Bak sörig minden megtalálható itt, amit csak a sörivók kedvelnek. Egy-egy elégedett csettintés nyugtázza, hogy a Tokajinak, a Badacsonyi kéknyelűnek, az Egri bikovérnek, és a Debrői hárslevelűnek, Moszkvában is jó híre van. Akárcsak a különböző zöldség, főzelék- és gyü- mölcskonzerveinknek. Tamara Kolganova, a moszkvai óragyár szakmunkása, Kosztya fiával járta be a pavilont. — Csak a legszebbet és a legjobbat mondhatom a „Szabad Magyarország 25 éve” népgazdasági kiállításról. Különösen tetszett az élelmiszer- ipar árubősége és ízléses elrendezése. A termékek közül nekem elsősorban a friss zöldség és gyümölcs, valamint a sajtok és szalámik nyerték el a tetszésemet. — És a konzervek? — Természetesen azok is. De ez már nem újdonság, mert ismerjük, szeretjük a magyar konzerveket. Rendszeres vásárlójukként mondhatom: igen elégedett vagyok ízükkel és minőségükkel. Nem véletlen, hogy tavaly csaknem 200 ezer tonna kon- zervet szállítottunk a Szovjetunióba. S az sem, hogy 15 ezer tonnányi vágott baromfit, 180 ezer tonna almát és több mint 52 millió tojást exportáltunk. Most a 400 személyes magyar étterem és a 200 vendéget fogadó hangulatos Kalocsai-csárda is bizonyítja: a Szovjetunióban szeretik a magyar konyhát. Aki ide akar betérni, annak bizony korán kell kelnie, mert a bográcsgulyásnak, a pirított májnak, a töltött káposztának, a túrós és almás rétesnek városszerte híre ment. Az ízletes ételek, a tüzes magyar borok és Lakatos Tibor népi zenekara vonzzák ide a vendégeket. J. A. Selepov leningrádi építésztechnikussal ott ismerkedtem össze. — Hogy ízlett az ebéd? — érdeklődtem. — fagyon finom volt. — Mit fogyasztott? — Pörköltet. — Hát a balatonfüredi riz- ling? — mutattam a pohárban gyöngyöző borra. — Pompás ital — dicsérte. Megkóstoltattam vele a bográcsgulyást. — S ehhez mit szól? — Most ettem először. Nagyon jó, máskor is szívesen ennék belőle. Íme, csak egyetlen vélemény a sok közül a magyar konyháról és italról, a szíves vendég- fogadásról. És ilyet ezret és ezret lehetne még feljegyezni, mert az étterem és a csárda vendégeit máris rabul ejtették a magyar ízek, a magyar színek. Podina Péter Kafka világa ■- képekben Kései tárlat: Szigethy emlékkiállítás Szeptember 13: a Tátray-vonósnégyes koncertje „1966. szeptember 21-én halt meg váratlanul, Nagymaroson, élettársam, Szigethy István festőművész.” Kijelentő mondat, mely bejelenti a vissza- vonhatatlant. Kijelentő mondat, melynek egy szava közelivé, líraivá tesz mindent, ami a festőművészhez tartozik: élettársam. Vágó Zsuzsanna művészettörténész, Szigethy István festőművész kiállításának váci megnyitóján nem a szokott tárlatvezetésre invitálta a látogatókat. Férjét mutatta be. _— Halála után egy héttel nyitották meg a prágai iroHangversenyek a stúdióban A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara az 1970—71-es évadban csaknem negyven koncerten lép fel — a legkülönbözőbb korokat és stílusokat reprezentáló ma- gyai~ és külföldi szerzők műveivel. A Zeneakadémián több mint tíz koncertet adnak, a hangversenyek többsége azonban a rádió stúdiójában hangzik el. Egyik legjelentősebb művészi vállalkozásuk az ünnepi Bartók-est lesz, 1971. március 25-én, a szerző születésének 90. évfordulóján. A stúdióban sor kerül majd szólisták zenekari estjeire is, ahol a többi között Antal István, Szegedi Anikó, Mező László és Sebestyén Ernő lép fel. Decemberben, ugyancsak a stúdióban fiatal karmesterek — Bolberitz Tamás, Medvecz- ki Adám, Lendvai György — SZENTENDREI VASBETONIPARI GYÁR 364 milliós beruházás Két évvel ezelőtt kezdték meg a Beton- és Vasbeton- ipari Művek Szentendrei Gyárának korszerűsítését. A 364 millió forintos beruházás befejezését 1971. március 31- ére határozták meg. Az MSZMP X. kongresszusának tiszteletére az építkezést kivitelező Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat valamint az egyéb munkálatokban részt vevő 19 vállalat és intézmény szocialista szerződésben vállalta, hogy a tervezettnél három hónappal korábban, ez év végére üzembe helyezik a gyárat. A határidő módosításával több százezer forint értékű anyagot adnak az építőiparnak. A gyárban három korszerű termelőegység épül. A mozaikgyártó üzemben olasz berendezéseket szerelnek fel. Automatizáltságára jellemző, hogy mindössze 50 ember dolgozik majd benne. Jövőre már az idei mennyiség háromszorosát készítik: 480 ezer négyzetméter mozaiklapot. A másik új üzemegységben az ivóvízhálózat építéséhez szükséges feszített vasbeton nyomócsövet gyártanak majd. A svéd licenc alapján készült gyártó berendezéseket szovjet szakemberek szerelik, hazánkban eddig az ivóvíz „szállítására” öntöttvas csöveket használtak. A vasbetoncső alkalmazásával évente több millió dollárt takarítanak meg a népgazdaságnak. A jövő évben 25 000 méterre növelik a termelést. A gyár harmadik termékét, a gravitációs csöveket ugyancsak olasz berendezéseken készítik majd, A szennyvízcsatornák építéséhez használt csövekből jövőre 300 000 méter készül. A szentendrei gyár ezenkívül szociális létesítményekkel, tárolótérrel, betonkeverővel és kavicsosztályozóval gyarapodik. dalmi múzeumban Franz Kafka műveihez készült színes monotypiáinak kiállítását. Ezt a kiállítást, még ő maga kezdeményezte, ettől várta az itthoni elismerést, azonban soha nem tudta meg, hogy a kiállítást megrendezik. A meghívó késve, egy nappal temetése után érkezett meg — emlékezik az özvegy. A váci Vak Bottyán múzeum Szigethy István emiéktárlatát dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria helyettes főigazgatója nyitotta meg, felidézve a karikaturistát, a grafikust, felidézve a színészcsaládból származó, nyughatatlan lelkű festőt, s a csak számokban szürke életművet: 300 olajkép, 6 grafikai sorozat, tusrajzok, monotypiák, linómetszetek, karikatúrák, képzőművész vonatkozású feljegyzések. A Vácott kiállított műveknek tíz év alatt 8 külföldi tárlata volt — és milyen kár — itthon csak most kerül először bemutatásra, alkotója halálának negyedik évfordulóján. Barátjaként ismerhette Karinthy Frigyest, Kosztolányi Dezsőt, Szomoryt és Móriczot, sorolhatnánk az embereket, akik azóta klasszikusokká merevedtek, megközelíthetetlen- né, művüket csak megillető- döttséggel veheti kezébe olvasó. Szigethy karikatúrákban ábrázolta őket. Karikírozó szándékkal, merészen, a szokványos portréábrázoláson túl- menve. Utolsó magyarországi kiállítása 1948-ban volt a Képzőművészeti Főiskola kiállítóhelyiségében — ekkor volt 57 éves. Utolsó alkotásai: egy nagy önarckép, a tragikus szürkeségű „A vonat elhagyta Vácot...” majd a befejezetlen olajkép, az „öregasszony macskával”. Princeton, Stuttgart, Erlangen, Frankfurt, Hamburg, München és Prága után Vácott is megtekinthetik az érdeklődők Szigethy István néhány alkotását. Minden valószínűség szerint, olyan sikere lesz, mint eddig mindenhol. Szorongást, nyugtalanságot, félelmet, befelé fordulást éreztet nézőiben Kafka-illusztrációi- val, melyről Stuttgartban egyöntetű kritika hangzott el — nincs olyan festő a világon, aki így tudná Kafka világát képben ábrázolni. A kiállítás szeptember 23-ig tekinthető meg. Szeptember- 13-án a Tátray-vonósnégyes ad koncertet az emlékkiállításon. ■—tamás— Foto: Urbán m 1 SO Az újdonsült feleség kérdi ifjú férjét: — Ízlett az ebéd? — Hát szivem, a só volt, kár, hogy kevés tettél rá ... megtérnek. levest k I műfajába tartozik a tévébérlet hangversenysorozat, ahol az ismertebb müvek után, most már a kevésbé felkapott, üe ugyancsak remekmű zenedarabok következnek sorra. l)e hogy a kecske is Jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, jutott csütörtök estére alizgaloui, alkri- mi is egy magyar rendező, és egy magyar film jóvoltából, a címe: Hamis Izabella. Minden nagyon szép és minden nagyon szabályos volt ebben a krimiben, kár, hogy egy bélyeg miatt, legyen az Izabella királynőt ábrázoló is, nem tudtunk fcllelkesedni. Noha, ami igaz, az igaz, a Maig- ret felügyelő és az Angyal-sorozat néhány giccses, szentimentális filmjénél . jobb volt, legalább sajnáltaim nem akarta a hőseit. A Tv galériájának viszont elhatározott szándéka, hogy megszeretteti velünk a tehetséges fiatal művészeket és müveiket, s ezt a szándékát, a kezdeti sutaságok után, ma már teljes siker koronázza. A Nyitott könyv ugyanezt teszi csak írókkal: a hét egyik legjobban sikerült produkciója volt a péntek esti. Lengyel József — bátran írhatjuk élő klasszikusunk — nemrég kiadott könyvének ürügyén, az egész életutat, életművet ismertették a nézővel, gördülékenyen, végig érdeklődést keltve — elsősorban Ungvári Tamás és Almást Miklós szimpatikus közreműködésének jóvoltából, s nem utolsósorban azért, mert a bemutatott pálya és életmű nem szorul erőltetett belemagyarázá- sokra; önmagáért beszél. A hétre jutott operett is, méghozzá nagy, nehogy valaki megfeledkezzen róla, a világ változatlan, minden csak ismétlődik, az állandóság a lelke mindennek. A közvetítés után vetített: A reménykedés kínjai, cimü francia rövidjátékíilm, a Novellairodalom gyöngyszemei sorozatban, az emberi történelem és jellem torzulásainak ismétlődéséről adott hát- borzongató, látomást. Az inkvizíció óta is produkált az emberi társadalmak története egy-két „figyelemre méltó” dolgot. Mindenesetre az is figyelemre méltó, hogy ezeket a filmeket a késő éjszakai órákban tűzik műsorra, amikor a Mosoly országa után már régen édesded álomba merült mindenki. Végül, a kritikust is mintegy lefegyverezve, a Madách Kamara színház kitűnő produkcióját, Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok elmü kétrészes játékát közvetítették vasárnap. . v- v* mutatkoznak be Bach-, Brahms-, Beethoven és Mo- zart-művekkel. A magyar századok zenéje sorozat Öt előadásán Lehel György. Breitner Tamás, Komor Vilmos, Erdélyi Miklós, Oberfrank Géza vezényletével a zenekar a többi között Liszt, Bartók, Kodály, Sugár Rezső, Lendvay Kamilló műveivel jelentkezik. A komoly zene rajongóinak I előreláthatóan sok kellemes I órát jelent majd a Bach-lutn- táták sorozata is. Szeptemberben ' kezdődő Hangversenyek a stúdióban sorozat programjában több mint tíz érdekes koncert szerepel, közöttük Mozart-est, valamint Dvorzsak-, Händel-, Ravel-, Mendelssohn-, Haydn-, Debussy-, Schubert- és Mah- ler-művek.