Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-24 / 224. szám
6 «ST HEGYEI K^íirUm 1970. SZEPTEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Fényezett rizs A Nagykunságban munkába álltak a rizskombájnok, megkezdődött a termés betakarítása. A karcagi közös gazdaságok első tábláinak termését megvizsgálta a helyi hántolómalom. Laboratóriumi elemzés eredménye szerint a tavalyinál jobb a rizs minősége. Ez még a szakembereket is meglepte, mivel a rapszodikus időjárás több ízben is veszélyeztette a termést. A karcagi malom a hét végén veszi át az első nagyobb tételű új rizs- szállítmányt a termelőktől és hétfőn már meg is kezdi a feldolgozását. Naponta huszonkét vagon „vízigabona” kerül majd a gépekbe. A többségét fényezett kivitelben, idegen anyagtól mentesen, márkázott, „időtálló” dupla csomagolásban szállítják a kereskedelemnek. CEGLÉD, XIII. KERÜLET Üj „lámpások" a 90 éves tanyai iskolában Szemerkélt az eső, kétségek között indultunk a Bán-dűlőbe. Az éjjel is esett, átázott a föld, sár van a bekötő utakon. — Felénk csak három milliméter esett — mondták a Vörös Csillag Tsz központjában —, járható az út. Nem is eső kellene most, hanem napfény. Nagyon zöld még a kukorica levele. Letértünk a betonútról, a város egyre távolodott. Három kilométeres földút után AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), ács, asztalos, könnyűgépkezelő szakmunkásokat és kubikosokat, villanyszerelő, tetőfedő, festő, épület* és diszműbádogos, víz-fűtésszerelő, parkettás, lakatos szökés betanított munkásokat, rakodókat, gépkocsi- és dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takarítónőket és nyugdíjas takarítónőket. JELENTKEZNI LEHET: Prosperitás Ktsz Munkaügyi Osztályán Budapest IX., Viola u. 45. Budapesti és Budapest környéki szövetkezetek, vállalatok figyelmébe! Ideiglenesen nem foglalkoztatott munkaerőiket szerződéssel, meghatározott időre alkalmazzuk mozaiklap- és betonelemgyártásnál Bérezés és egyéb térítés a kollektív szerint. BVM Budapesti Betondrugyára Budapest XXI., II. Rákóczi F. út 289. megálltunk a kapu előtt. Cegléd, XIII. kerület, 319. szám, Bán-dülő. A távoli fasorok fölött, a páradús levegőn átszűrődik a mikrohullámú adólánc tornyának képe. 12 kilométer a város, villanyoszlopok nincsenek a közelben. Kicsengetnek, vége az utolsó órának. Tizenhárom kisdiák szalad a diófák alá, a tizennegyedik nemrég visszament Csányba. Szülei dinnyések. Márciusban jönnek, szép temberben mennek. Gömböc is ott ugrál közöttük, nagyon barátságos kutya, pedig még egy hónapja sem ismeri a gyerekeket. Gazdájával mesz- sziről jön Bán-dűlőbe. — Dobó Attiláné vagyok mondja a tanítónő — Becse- helyről, Zala megyéből kerültünk ide. S már mutatja is legújabb büszkeségüket, a gondosan ápolt udvart, az új kaput, új kerítést. Belépünk a 13 alsós tantermébe. A katedrán és a falon virágok, a táblán még ott van a nyelvtan órán felirat óhajtó mondat a fecskékről: Bárcsak én is veletek repülhetnék ! De már szaladnak a felsősök is szünetre. 20 nagyobb diák. A múlt héten paradicsomot szedtek a tsz-ben, húszán 1800 forintot kerestek. 8—10 pár gumicsizma sorakozik a folyosón, több kilométeres gyaloglás után cserélték le a gyerekek 8 óra előtt, amikor a tanterembe léptek. Ragad rajtuk a fekete föld. Dobó Attila fiatalember, 26 éves. Ö tanítja a felsősöket. Sokat dolgoztunk, hogy rend legyen az udvaron és az iskola környékén. Van elegendő szemléltetőeszközünk, a legjobban a sportfelszerelések hiányoznak. Tíz felnőtt jár a dolgozók iskolájába, s mindenkit várunk, aki Bán-dűlőben tanulni akar. Zöld és barna vezetékeken jutna az égőkhöz az elektromosság, de az aggregátor még nem működik. Az UTGÉP KISZ-esei társadalmi munkában már megcsinálták a motort, az áramfejlesztő még rossz. Most dolgoznak rajta az újszilvásiak. Nagyon kellene már, hogy működjön. Olympia de luxe tv áll az asztalon, az idén még nem használhatták a gyerekek. Bán Attila III. éves főiskolás biológia-mezőgazdasági ismeretek szakon. Pécsett vizsgázik, s kéthavonként utazik Zalaegerszegre, a konzultációs központba. Lakásuk egybeépült az iskolával. A kellemes otthont erdélyi kancsók, tálak díszítik, és néhány saját készítésű intarzia, mely csángó parasztházat ábrázol. A házaspár gyermekei: Emőke és Botond még a nagymamánál vannak Biatorbágyon, hiszen vasalni sem lehet rájuk, amíg az áramfejlesztő készen nem lesz. 1880-ban épült ez az iskola, ma 33 tanyai gyerek ismerkedik itt a tudományok alapjaival. Messziről járnak és sokat dolgoznak otthon. Mezőőr, juhász, éjjeliőr, gyalogmunkás a legtöbb édesapja, akik reggeltől estig dolgoznak. Legutóbb Szelczky M. Jánosné 35 évig tanított itt, tavaly ment nyugdíjba. A 90 éves iskola új tanítókra talált, új lámpásokra. (szabó) üsték a Ma-kocsmában Sikeres művészeti estek zajlottak le tavaly a ceglédi Ber- da kocsmában. Emlékezetes sikert aratott itt többek között Szendrő József, Fónay Mária, Rátonyi Róbert. A Bárdi-esten a hatvanszemélyes kocsmába vagy nyolcva- nan préselődtek be, s ugyan- ennyien az utcáról hallgatták. A rendezők szeretnék, ha a siker az idén is folytatódna. A tervek szerint Ceglédre látogat Mezey Mária, Dórán Lenke, Abody Béla. Az első est október 14-én lesz, amikor Bilicsi Tivadar és leánya, Bt- licsi Mária vendégszerepei a Berda kocsmában. SETA AMSZTERDAMBAN 15 kiskutya repülőre száll... Export-sztárok: pulik, vizslák, komondorok, kuvaszok Az utóbbi időben a külföldiek — különösen az amerikaiak — a fehér színű kutyákat keresik, míg régebben a fekete puli és a magyar vizsla volt a sztár. A most zárult budapesti kutyakiállítás alkalmával egy amerikai vendég megvásárolta két komondoranya valamennyi kölykét — mert azok mind fehérek voltak. Gyakorlat az olajmezőn Az algyői olajmezőn nagy gondot fordítanak a balesetek megelőzésére. A képen a nemrég megrendezett tűzoltási gyakorlatot láthatunk, amelyen turbófúvóval oltják el az olajtüzet. A jövő héten „postázzák” a 15 kiskutyát. Az állatok a MAVAD speciális ládáiban, a KLM holland légitársaság gépén utaznak rendeltetési helyükre. Amszterdamban egy szabályszerű kutyaszállóban tartanak pihenőt. Itt szellős ketrecekben helyezik el őket, s nemcsak enni-inni kapnak, hanem meg is sétáltatják az állatokat. Üt- jukat a repülőgépek csomagterében folytatják, s útközben almával, reszelt vagy vágott sárgarépával üdíthetik fel magukat. A MAVAD nem régen foglalkozik fajkutyák felvásárlásával és exportjával, de máris évente átlag 200—250 kutyát szállít külföldre. Az NSZK-ban, Svájcban és Olaszországban főként a vizslákat kedvelik. A bevadászott, „szakmai” vizsgát tett vizslák általában igen kelendőek a külföldi vadászok körében, de a már említett fajtákon kívül keresettek a szép fejű magyar kuvaszok is. A Vas megyeiek Balatonja Négyszáz holdas víztárolót terveznek a Gyöngyös-patak völgyébe, a kőszegi hegy lábánál. A nagy vízfelületet természet alkotta mélyedésben alakítják majd ki, amelyet gyakran elönt a Gyöngyös vize. A költségek ezért nem lesznek magasak. A mesterséges tó vizét öntözésre, Szombathely ipari- és ivóvízellátásának javítására használják, partján üdülési és sportlehetőségeket teremtenek. Ez a tó lesz a Vas megyeiek Balatonja. Nagy szerepe lesz az Alpokban eredő Gyöngyös mentén fekvő falvak árvízvédelmében is. Miért jöttünk le a fáról? AZ AGROKER Pest-Nóg rád-Komarom megyei Mezőgazdasági Lilát» Vállalata értesíti ügyfeleit, hogy a Budapest XV., Cservenka M. u. 107. sz. alatti telepén, műtrágya és növényvédő szer raktárában november 15-től december 5-ig leltároz Ebben az időszakban a műtrágya, a növényvédő szer, a rézgálic kiadása és átvétele szünetel. Kérjük ügyfeleinket, hogy megrendeléseiket 1970. november 12-ig juttassák el hozzánk, hogy azokat még leltározás előtt teljesíthessük. .iiiiiiiiniiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimifiiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiMiiiimiiiimiiiiiiiitiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiitimimiiiiiiiiiii»' Tényleg! Miért? Jelentős ideje, jelentős időt fordítok ama kérdés megoldására, hogy miért jöttünk mi, emberek, le a fáról. Illetőleg emberősünk miért döntött úgy, hogy faképnél hagyja a majmokat, a gallyakat, képnél a fát, vagy faképnél az ágat és lejön a földre? Miért? A válasz ugyanis nem olyan egyszerű. Gondolják el, kérem, hogy mi baja volt ott fenn a fán ősünknek? Semmi. Ügyszólván semmi. Képzeljék el, amint mi és most kinyúlunk a jobb kezünkkel az ablakon és letörünk egy darabot az ereszcsatornából, s azt az ízes darabkát jókedvűen becsámcsogjuk. Abszurdum. Ma. De akkor? Abszurdum ma, mert először is hol van az ereszcsatorna? Helyettünk régen szétette már a rozsda. Abszurdum ma, mert másodszor is, ki szereti az ereszcsatornát? Még rendesen festve sincs! Volt egy ismerősöm, aki az ereszcsatornát nem szerette ugyan, de a friss vakolatra, arra esküdött. Mondanom sem kell, oly ér- tetlen ez a világ, hogy azóta is ápolják. Ám egy ősember, egy majomős, csak kinyúlt a gallyak közül, s letört egy darab ízét a házának oldalából, tetejéről, aljából, ahonnan kedve volt — s már evett is. Piaci árszabályzók, primőrök, standok, üzemi konyhák és minden egyéb oly modern tényezők nélkül. amelyek legfeljebb csak el — de nem megsózzák ételünket. És mégis lejött a fáról! Miért? Eszembe jutott annak lehetősége is, hogy talán nem volt lift. Gondolom, elég nagy dög fák lehettek abban az időben, s mondjuk a harminckettedik ágról lift nélkül lejönni még egy majomnak is sok. Az ám: embernek is. Hány házban nincs lift, s hány házban van, bár inkább ne lenne, mert nincs is, lévén mindig rossz. S az emberek lejönnek az emeletről, mint annak idején ősünk a fáról, s aztán az emberek visszamennek az emeletre, amit ősünk nem tett meg. Nem, kétségkívül nem a liftprobléma a titok nyitja. De, hát akkor mi? De, hát akkor végtére is miért jött le a majom a fáról? Hogy ember legyen. No, hiszen, jó lejött nekem akkor. Hogy kiegyenesedve, két lábra állva, megnőjön a koponyatérfogata, örüljenek ennek és örüljenek is a kalaposok. Magyarázat ez sem lehet. Töprengtem, töprengtem a dolgokon, míg végül kialakítottam magam a fáról lejövés egyetlen lehetséges modelljét, legvalószínűbb alternatíváját. Valahogy így történhetett: Ak Ku odakurrogott Mák Kának, a feleségének: — Mondd, ha tudsz már egyáltalán beszélni, nem kellene feltalálnunk az atombombát? — Ö, Ak Ku, hogyne tudnék beszélgetni, én, mint feleség, már egysejt koromban is tudtam beszélni. Azért is lettem nő és feleség, mert egysejtesen is tudtam beszélni... — Te jó atyaúristen, akit majd még csak ezután találunk ki magunknak — vicsorogta Ak Ku —, pont ettől az ostoba, fecsegő ném- bertől kell ezt kérdeznem. S mit kell kérdeznem? Fel fogjuk igenis találni azt az atombombát, hogy kiemelkedjünk az állatvilágból ___ — Ó, Ak Ku és ha feltaláltad és leejted innen a magasból? — aggályoskodott az örök nő Mák Kában. — No, most az egyszer okosan, emberszabású majomhoz méltóan makogtál... Le- szállunk a fáról a földre! — mondta leszán- tan Ak Ku, és .leszállt. Így kezdődött az emberré válás folyamata, amely azóta is tart. Gyurkó Géza
