Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-22 / 222. szám
"“icMirtap 1970. SZEPTEMBER 22., KEDD Hová lett a híres ceglédi kenyér? Kamilla izű liszt —- Jaj, kétnapos ünnep Valamikor messze földön híres-nevezetes volt a finom ceglédi kenyér, ma általában nem jobb, nem rosszabb, mint máshol. Ritkán dicsérik, gyakorta szidják. Joggal. Mi a panaszok oka, az olykor nagyon gyenge minőség magyarázata, mit kell tenni, hogy a „régi dicsőség” ismét visszatérjen — a többi között ezekre a kérdésekre keresett választ a járási és városi népi ellenőrzési bizottság legutóbb tartott széles körű vizsgálata. o Albertirsa, Abony, Cegléd, Jászkarajenő, Törtei és Dán- szentmiklós pékségeiben, illetve kenyér- és élemiszer- boltjaiban folytatták le a népi ellenőrök a vizsgálatot. Megállapították, hogy a lakosság panaszai jogosak, sok esetben, különösen az utóbbi időben — a kenyér keletien, sületlen, súlyos és sza- lonnás, vagy égett. Mindez rá- illett például az augusztus 10— 15 között Albertirsa három ÁFÉSZ-boltjában árusított kenyérre. Abonyban (és szinte mindenhol) az ünnepek előtt vannak bajok. Dánszentmikló- son két hónap óta fokozatosan romlik a minőség. Jászka- rajenőn a panasz ugyanez, illetve kamilla ízű lisztből sütöttek itt hetekig, mígnem a tanács illetékes szervei erélyesen közbeléptek... A lakosság általában nem fordít kellő figyelmet arra — a népi ellenőrzés azonban szigorúan vizsgálta —, hogy megvan-e a kenyér előírt súlya? Törteién például a 2 kilós kenyér 1,7—2,05 kiló között mozgott, a legtöbb 1,80 kilót nyomott. Jászkarajenőn az átlag 1,95 volt. A legsúlyosabb hiba azonban az, hogy szinte minden boltvezető darabszámra veszi át a kenyeret, nem méri le, legfeljebb szúrópróbaszerűen. Egyes községekben gyakori panasz, hogy a szállítás után néhány órával már nem lehet kenyeret kapni, A jelek szerint ennek a boltvezetők túlzott óvatossága az oka, inkább kevesebbet rendelnek, semmint, hogy megmaradjon. A szállítási időkre jelentősebb kifogás nem hangzott el, kivéve a péksüteményt. A kifli, zsemle gyakran csak déltájban kerül a falusi boltokba. Annál több a panasz a szállítás módjára. A ceglédi járást csaknem teljes egészében a 3. számú Sütőipari Vállalat III. egysége látja el. Nincs azonban egyetlen rekeszes, speciális gépkocsijuk sem. Higiéniai- lag sok a hiányosság. Komolyabb zavarok keletkeznek a kenyérellátásban két-három- napos ünnepek előtt, és nem ritkán hétvégeken. A nagyobb mennyiséget, a szállító járművek nem bírják egyszerre kivinni az üzletekbe. A pékségek sem képesek a szinte kétszeres mennyiséget egyazon idő alatt megsütni, ezért elősütött, kissé szikkadt kenyerek is kerülnek az eladópultra. © A hibák, panaszok — elsősorban a minőségi panaszok — okait vizsgálva a népi ellenőrzés megállapította, hogy p pékségek műszaki állapota általában kielégítő. Rossz a helyzet Jászkarajenőn, de itt az üzem már átépítés alatt áll. A szakképzett és betanított munkások aránya jó, az üzemek, raktárak tisztasága általában megfelelő. 156 szakmunkás dolgozik a vállalat pékségeiben, jó szakemberek. A jövő, az utánpótlás azonban aggasztó képet mutat, az idei tanévben mindössze 6 tanulójuk van. Az elmúlt években sok tanuló felszabadulása után elhagyta jobb kereseti lehetőségek miatt a választott pályát... © Egy tényező van még hátra, a liszt. A sütőipar szakembereinek feltéve a kérdést — miért rossz, gyenge minőségű a kenyér? —, ezt válaszolják: gyenge, változó minőségű a liszt. Ebben igazuk van, bizonyítják ezt a vállalat saját, jól felszerelt laboratóriumának vizsgálati eredményei. A kenyér gyenge minőségét azonban nem lehet csupán a liszt minőségével magyarázni. Szükséges tovább javítani az üzemek műszaki színvonalát, és elengedhetetlen a gondosabb munka. Mint ahogy sokat ronthat a minőségen a korszerűtlen szállítás is. A jó kenyér is elromolhat, míg a zsákokban, piszkos, szakadt ponyva alatt, összepréselve, dobálva a boltokba ér. Korszerű szállítóeszközöket kell tehát a vállalatnak beszereznie. Ezzel a mennyiségre vonatkozó panaszokat is megszüntetheti a maga részéről és megszűnhetnek a késői szállításra vonatkozó panaszok is. Átgondolt, tervszerű lépésekkel el lehet oda jutni, hogy a mai kenyér minősége megközelítse a hajdan oly híres ceglédi kenyérét. Hogy utolérje? Ehhez feltétlenül jobb gabona, jobb liszt kell. Ezt megtermelni azonban már nem a pékek feladata. Deregán Gábor Utolsó nyári fények a Dunakanyarban. Utolsó napfürdőzés a Salamon-toronnyal szemben, Nagymaroson. Foto: Urbán A nyíregyháza—sóstói falumúzeum részére már a negyedik objektumot bontották le Szabolcs-Szatmár megyében. Ezúttal Beszterecen egy jellegzetes rétközi lakóház lebontására került sor. A szoba- konyhás lakóház Beszterec legrégibb épületei közé tartozott. A szobában búbos kemence, a" konyhában rakott „spór” és sárból készült ülőpad volt. Mennyezetét mestergerenda tartotta, az épületet náddal fedték be. A műszaki rajzok alapján a sóstói néprajzi múzeumban ismét felépítik. BESZTEREC RÉTKÖZI LAKÓHÁZ BEHRAM A Délbudai Vendéglátóipari Vállalat újabb szórakozóhely- lyel gazdagította a Vár vendéglátói hálózatát. Az Űri utca VIADUKT A DUNA-PAKTON Korszerűsítik a vágóhídi HÉ V-vonala t 30—32. szám alatt megnyitotta a Behrám nevű zenés presz- szót. A százszemélyes, modern „kávézó” neve Buda első, török származású, adófizető kávésának az emlékét őrzi. A negyedik ötéves tervben a fővárosban csaknem fél milliárd forintot költenek vágánykorszerűsítésre, a villamos és a HÉV sínéinek felújítására. A Budapesti Közlekedési Vállalat építési főoszNyárvég tályán már kidolgozták a részletes terveket. A jövő esztendőben a Fehérvári út adja majd a legtöbb munkát az építőknek, itt a korszerű forgalmi igényeknek megfelelően az úttest közepére helyezik át a villamossíneket. A „költöztetés” több mint 20 millió forintba kerül majd. Ugyancsak 1971-ben újítják fel a fogaskerekű vasútat és korszerűsítik a vágóhídi HÉV-vonalat és hozzálátnak a Rákosfalvára közlekedő helyiérdekű vonalának felújításához. Az ötéves terv utolsó esztendejére viadukt épül a pesti Duna-parton a 2-es villamos vonalán, trapézaidat állítanak fel a Százados úton, a Hungá- ria-kocsiszin mellett. A programban a körútak korszerűsítése is szerepel; a felújítások sorát a József körút nyitja meg. Alku nélkül nem vásár a vásár NAGYKÁTAI MOZAIK — Csak szét ne szórja a piacot — aggodalmaskodnak a nagykátai állat- és kirakodó vásárra igyekvők, bizalmatlanul gusztálva a sötétlő fellegeket, amelyek mögött a nap szabotálva adja a közönyöst. Aztán egy gyors spriccet kapunk a nyakunkba, amely azonban senkit nem űz el a vásártérről, legkevésbé azokat, akik ezt-azt, szitát, hordót, mézeskalácsot, malacot, lovat, 'marhát, szamarat akarnak eladni, vagy venni. Az ám, szamarat is, kedvesebben mondva — csacsit, — annál is inkább, mert a szamár elnevezést számos balga kétlábú gyakran magának sajátítja ki. Irodalomkedvelő csacsi Egynéhány kíváncsiskodó meg-megáll Tülkös Matyi csacsija mellett. — Hogy megyen? — vetik oda. majd amikor meghallják, — 3500 forintba kerülne a nagy fülű jószág (meg ahogy megegyezünk), sietve átpártolnak a lovak fertályába. Errefelé a sík vidéken a csacsi amúgy sem kapós, de Matyit mintha nem is izgatná, — eladja, nem adja —, vállat vonva bóbiskol Katija mellett. Ugyanis őnagysága becses neve Kati, s ifjú gazdája közlése szerint legutóbbi névnapjára is megevett egy csokor szegfűt. Mert Kati nem válogató- a tápanyagban — rongyot, papírt is eszik, s hogy jó a gyomra, egy elég rossz humoreszkem elfogyasztásával bizonyítja be. Aztán tovább baktatva hatalmas nyitott tenyér nyűgöz Zsoldos rajza le. Hol előre tolják, hol visz- szarántják —, de semmiképp se cél nélkül, mert szöveg is van a tenyérhez mellékelve. — Na, nem bánom, 52 százasért hadd vigye. (Nem viszik.) Na, nem bánom 51 százasért hadd vigye. (Nem viszik.) Na, nem bánom ... És végre akkorát csapnak a tenyérbe, hogy azt hiszem, elsősegélynyújtásra lesz szükség, — 5050 forintért elkelt a szentmártonkátai Kolonics család üszője. A vevő a tápió- bicskei Lendvai Gábor, s azt festeni kéne, ahogy nagy gondosan átszámolja a vételárat. Vedlett micisapkája alól még- egyszer alaposan szemügyre veszi, mit ad ki, s az ujját időnként az ajkához dörgölve, nehezeket sóhajtva morzsolgatja a bankókat. Vagy öt zsebből halássza ki a pénzt. Üjságpapírcsomagocs- kákból bukkannak elő a százasok, ötszázasok. Vélem, a zsebtolvajok elleni biztonsági intézkedés ez —, ha egy adagot elmarnak, még mindig marad valamicske. Közben a kocsi mellett legelésző zsemleszínű tehén elbődül — a mama búcsúzik, hát igen, válni kell, a kiszámíthatatlan emberek jóvoltából mehet a „leányzó”, másik háztájiba. Nem róla álmodnak a zsebesek S ha már a mindenféle vásári nyüzsgést nagyon kedvelő zsebtolvajoknál tartunk, kérdem Pál Ferenc főtörzsőrmestertől, aki egyben a tanácsok megalakulása óta tanácstag —, mi a helyzet a jómadár-fronton? Válasza megnyugtató a zsebek számára. — Rovottmúltú zsebest nem láttam, úgy látszik máshol „dolgoznak” —, de Nagykátát amúgy sem szeretik. Ahogy végignézem Pált, meg is értem őket, ez a mozgékony és mégis rendíthetetlen nyugalmú ember, puszta létével rossz közérzetet kelt a zse- besekben, de még a garázdajelöltek is lecsitulnak, ha meglátják vállas alakját. Mint a ceglédi Róna italmérése előtt is az a nagyhangú legény, — ki ha én nem hangulatban — éppen az öklét rázta szesztestvére felé, de meghallva Pál csendes — na, na-ját, köszönve neki, változott át szelíden vinnyogó emberkévé. Az eső változatlanul a levegőben lóg, ettől eltekintve senki sem tágít, habár a tanács által kiállított járlatlevelek száma némi pangást bizonyít, ami azonban nem csupán az időjárással, hanem a két hét előtti vásárral is kapcsolatban van. A jószágok közül a sertések iránt a legnagyobb az érdeklődés, bár meg kell mondani, az Állatvédő Egyesület jobb hogy távolmaradt — ahogy például azt a két cornwalli malacot, zsák módra nyakuk köré kapva cipelik haza a vásárlók ... hát... hát... megérdemelnék, hogy valaki velük tegye ugyanazt. Ugyanebből a fajtából való cocácskák előtt áll meg, kicsinylő pillantásokat vetve rájuk, egy lebiggyedt ajkú atyafi. Szava pompásan támasztja alá fitymáló tekintetét. — Mibe jönnek ezek a csepp vacakságok? Dobák Andor, a jászfény- szarúi Lehel kürtje Tsz nyugdíjasa, mint akit becsületbeli sérelem ért, lobban. — Hogy mondja? Csepp vacakságok? Pesten a nagy vásárban sem találja párját! Festőművészeti cikória Eltávozom a huzakodóktól. Hiába, nem vásár a vásár az alku játéka nélkül, és csakhamar a képzőművészet helyi kereskedelmi ügyintézőjébe botlom. Az illető mentes minden nagyzási mániától, fölös nyerészkedési hajlamtól. Amíg, hogy mást ne mondjak, egy Picassóért súlyos dollárszázezreket fizethetnék ki, ha volnának súlyos dollárszázezreim, itt már 20, sőt 10 forintért birtokolhatom a festményeket. És van választék is. Egyiken kissé koros Jézuska édes- deden alszik a jászolban, másikon zöldnél zöldebb szarvas lólábon szökell egy vadászszerűség puskaszerűsége elől. És cifrázatok, és cikornyák, igazi festőművészeti cikória az egész. Vannak olyan festészeti izék is, ahol versikék, dalocskák körítik az üres képkeretet, oda be lehet tenni a kedves arcmását, s lehet melléje olvasni a szöveget, ami szerint — „nem tudom a szemem levenni rólad”. De én elég hamar le tudom venni a szemem ezekről a képzőművészeti micsodákról, bár a komor festő és kereskedőötvözet vásárlásra biztat, s megsejtve igényességem, önkritikusan mondja. — Húsz forintért nem adhatok Munkácsit. Azt nem, de valami jobbat, ha esetleg drágábban is, igen. S egyáltalán nem értem, hogy a Képcsarnok Vállalat miért nem jelenik meg reprodukcióival a vásárokon. Mert szívfájdító volt látni, hogy sokan milyen dédelgető szeretettel dicsekedtek a megvásárolt képekkel. S egyáltalán nem érthető, hogy az állami kereskedelmi szektor alig látható a vásáron. Ilyen könnyedén kár átengedni a terepet, annál kevésbé, mert a haszon — vasárnap is haszon, a vásáron is haszon. Az alku szertartása Tovább baktatva hatalmas kiabálás, egymást rázogató emberek, szenvedélyes szavak: avkatétye, teméráf, szokeresz. Már nézek Pál főtörzs után, hogy akadályozza meg a vérontást, amikor látom, itt van, csak éppen mosolyogva mond- ja. — Nem öldöklés, csak lóra alkudoznak. Csakugyan, most szétválik a társaság, sovány, fehér hajú pátriárka veri a mellét, kövér középkorú férfiú emeli égnek összekulcsolt kezét, valaki a csoportból az eladásra kínált pej lovacska jobb lábát emelgeti, majd hirtelen többen ösz- szecsókolóznak. A misztérium megejtő, a ló, mintha sejtené, hogy ebből ő sem maradhat ki. nyerítve együtt tercel velük. A vásárban szaporodnak az üzletkötések, és szaporodnak az áldomások, s mint kísérő- jelenség szaporodnak a dülöngélők. Hogy a pityókázás azért ne ködösítse el teljesen az > agyat, ott vannak a pecsenye- sütők hosszú áron mért, rövid adagjai, s főleg a feleségek, anyák, akik kitartóan csábítgatják haza elázott embereiket. Lázár Gaszton ceglédi kereskedő aprócska öregre újjas bekecset próbál. A papácska tetszelegve topog benne, a vásáros bíztatgatva mondja. — Vigye el, aztán küldje el a pénzt. Hatszáz forintot említ, mire az ugyancsak jelenlevő anyjukam mérgesen f öLhor- kan és elvonszolja a nyakát ugyancsak visszatekergető papát. S talán mondani sem kell, hogy a mézesbábosok aratnak. Pedig igencsak nem erőltetik meg a fantáziájukat. Álnépies motívumok a figurákon. A megszokott kaláris épp oly unalmasan mutat, mint a fénytelen tükrös szívű huszár, így a minden dísz nélküli mézesbáb mellett kötök ki, s míg rágom, azon révedezek — vajon a fűrészporpogácsa íz- letesebb-e. \égeladás, nincs maradás De azért fogy, fogy, minden ezen a tájon, a gyerekeket elkábítja mág a talmi vásárfia is, s mosolyuk édesen fénylik, ahogy kézbe veszik a gyanútlan szülők ajándékait. Hanem végeladás, nincs maradás, annál inkább, mert az ég figyelmeztetően morog. Hirtelen némileg idő előtti szedelőzködés kezdődik — az ég megunta a vásárt — befejezést sürgetve sűrű esőcseppekkel noszogatja hazafelé a népet. Van, aki megtalálta számítását, van aki nem. — Kati csacsi például jól járt. Nem sikerült eladni, s így továbbra is együtt lehet három szürke pajtásával a megszokott kis istállóban. De azért nem néz a gazdira — na hallják, hogy pont tőle akartak annyi közösen eltöltött év után megszabadulni ... Nagy S. József
