Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

1970. SZEPTEMBER 20., VASÄRNAP "‘‘^Cirlap 7 Jelentés a holdközctmintákról Mosogatás — gombnyomásra Északi fény Az Apolló 11 és 12 fedélze­tén a Földre szállítóit hold­kőzetminták „életkora” mint­egy 3—4 milliárd év — kö­zölték houstoni geológusok. A kőzetek ugyanolyan anyago­kat tartalmaznak, mint a föl­di vulkanikus sziklák és az űrből érkezett meteoritok. Szerves anyag nyomát a kő­zetekben nem sikerült felfe­dezni. , Az agyag népművésze Több mint hat évtized al­kotó munkájának bemutatójá­ra készül Kántor Sándor kar­cagi agyagipari népművész. Szeptember 25-én Budapesten, a Műcsarnokban nyitják meg a nyolcvanadik életévéhez kö­zeledő mester önálló kiállítá­sát. A brüsszeli világkiállítá­son nagydíjat nyert népmű- vész mintegy háromszáz, ti­szafüredi és kunsági népi mo­tívumokkal gazdagon ékesí­tett agyagipari terméket, hír­neves Miska-kancsókat, kula­csokat, tányérokat, gyümölcs­mosó és tartó tálakat és sok más remeket vonultat fel. Ha megszavaztatnánk a há­ziasszonyokat és a háztartási munkába „besegítő” férfiakat, bizonyos, hogy a mosogatást és a törölgetéstv neveznék a legkellemetlenebb házi mun­kának. Vannak sokkal nehe­zebb háztartási teendők is, de egyik sem olyan gyakori, mint az edénytisztogatás, e „látszat nélküli” munka. Ért­hető tehát, hogy a háztartási gépek nagy családjának új tagja, a mosogatógép mind nagyobb népszerűségnek ör­vend — sajnos egyelőre csak külföldön. A világpiacon SZÁMOS VÁLTOZATA kapható, az egyszerűbb kivi­telűtől a „mindentudó” edény­mosogató automatáig. Annyi bizonyos, hogy még a kevés­bé igényes típusok is elég drágák (s ezen nem lehet csodálkozni, hiszen meglehe­tősen bonyolult gépről van szó), de így volt ez valaha a hűtőszekrényekkel és a mosó­gépekkel is, míg az igazi nagy sorozatok gyártását el nem kezdték. A mosogatógépek „hőskorá­ban” az volt a legfőbb prob­léma, hogy a gép csak az előre leöblített tányérokat és poharakat mosta tisztára, a szennyesebb főzőedényekkel nem tudott megbirkózni. Ez a fogyatékosság már a múlté, a Budaörsön a forgalmas balatoni műút mellett korszerű benzinkút fogadja az autósokat. Naponta több száz gépkocsi veszi itt fel üzemanyagát, s az itt dolgozók gyorsaságának és néha türelmének is köszönhető, hogy a nagyszámú autós zök­kenőmentesen jut benzinhez, olajhoz. Az a iránya ékezet... Christian Barnard profesz- Szor emlékezetes magyaror­szági látogatása alkalmával sajtófogadást tartott a gellért­hegyi Citadella Étteremben. Sok érdekes kérdést intéztek hozzá az újságírók. Egyikük azt a meglepő kérdést tette: — Nehéz dolog a szívátülte­tés? — Gyakorlat kérdése — vá­laszolta a professzor, látszólag minden meglepődés nélkül. Valahogy így válaszolhatnánk annak az érdeklődőnek is, aki a magyar nyelv nehézségei iránt érdeklődik. — Nehéz nyelv a magyar? — Gyakorlat kérdése! Számunkra mindenesetre könnyebb bármelyik idegen nyelvnél. De vajon, hogy ízlik az idegennek? örvendetes tény, hogy egyre többen igye­keznek elsajátítani nyelvün­ket különböző okokból, főleg — tudományos és irodalmi ku­tatások megkönnyítése céljá­ból. Szép számmal vannak azonban olyanok is, akiket pusztán a kíváncsiság késztet nyelvünk elsajátítására. Ha­tározott könnyebbséget jelent inás nyelvek elsajátításával szemben az állandó szó eleji hangsúly, a nemek hiánya és a hangzóin es zkedés. Ezeket az előnyöket ellensúlyozzák a fentebb említett nehézségek, elsősorban az ékezetek és a hosszú és rövid magánhang­zók. Az ékezetek cseréje sok esetben nemcsak a szó értel­mét változtatja meg gyökere­sen. hanem merőben más szó- fajt alkot. Soroljunk fel egy­néhányat a sok száz vagy sok ezer közül: veréb — véreb, menés — ménes, bánya — banya, baj — báj, öröm — őröm, töröm — tőröm, velem — vélem, arany — arány, fel — fél, terít — té­rit, őrült — örült, siker — si­ker stb., stb.... Nem könnyű az idegennek eligazodni az ilyen árnyalati­nak tűnő, de a szavak értel­mét gyökeresen megváltozta­tó megkülönböztetések között. Egyébként megnyugtatásul szolgálhat részünkre, hogy mi sem barátkozunk könnyebben a der, die dasszal, az angol vagy orosz igeragozás sok száz rendhagyó igéjével, sőt ma­gukkal a rendtartókkal sem. A konyhai szekrénysorba praktikusan beépíthető moso­gatógép típus. — fény északnak mai mosogatógépek ugyanis — az intenzív kutatások jó­voltából — kivétel nélkül tö­kéletes munkát végeznek. A vízsugár erejének megfelelő kihasználásával, nagyhatású tisztítószerek alkalmazásával, a vízhőfok alkalmas megvá­lasztásával és néhány ügyes konstrukciós fogás révén ju­tottak el évek során ehhez az eredményhez. A modellek egy részébe fe­lül rakják be az edényeket, másokba oldalsó (jó tömítéssel ellátott) ajtón át helyezhető be a mosogatnivaló (amint az a képen is látható). A külön­böző edényféleségeknek meg­határozott helyük van a gép „gyomrában”, sőt az sem mindegy, hogy milyen helyze­tet foglalnak el a rácsozaton (általában az a szabály, hogy hogy minden edényt a nyílá­sával lefelé kell fordítani). Az ételmaradékokat, darabos hul­ladékokat előzőleg persze ajánlatos eltávolítani. A tisztítás folyamatának TÖBB FÁZISA van, amelyek az egyszerűbb gépeknél a kezelő közreműkö­désével, a „mindentudó” gé­peknél az automatikus prog­ram alapján követik "egymást (persze a kezelő is valamely előírt vagy idők folyamán ki­tapasztalt program szerint jár el). A normál programnál az edény először hideg vízben ázik, majd vízcsere után szin­tén hideg vizes előöblítés kö­vetkezik. Ezután 70—80 C°-os vízzel történik a tulajdonkép­peni tisztítási művelet, a megfelelően beadagolt tisztí­tószer segítségével. Ezután a 35—40 C°-os vízzel történő közbenső öblítésre, majd a 70 C°-os (lágyított vizes) zu­hanyozásra kerül sor. A kü­lönleges program csak abban különbözik az elmondottak­tól, hogy több tisztítószert tesznek a vízbe, a gépbe, és a különösen szennyes edénye­ket (rendszerint fazekakat, lá­basokat) sokkal erőteljesebb sugarak „veszik kezelésbe”. A gép fedele a végső öblí­tés után is zárva marad egy ideig, s a zuhanyozó vizétől áthevült edények maguktól megszáradnak (ezt egyébként a tisztítószerek egyes össze­tevői is siettetik). A nagyobb gépeknél meleg levegő behí­vásával gyorsítani is szokták a száradás folyamatát. A MOSOGATÓGÉP „LELKE" a keringetőszivattyú, amely szabályozható nyomással az alul elhelyezett, vízszintesen forgó szórókar segítségével, valamint a fölül levő fuvóka- rendszeren át zúdítja a vizet az edényekre. Nagyon fontos, hogy a mosogatógépen belül legyezőszerű legyen a vízel­osztás, így ugyanis nem ke­letkezhetnek ún. szóródási ár­nyékok. A keringetőszivattyú körfolyamatában természete­sen szűrőrendszer is található, amely a darabos szennyezése­ket felfogja. Egyes géptípusok nem körcirkulációs vízrend­szerrel dolgoznak; az elhasz­nált, elpiszkolódott víz folya­matosan a lefolyóba távozik. A végső öblítést esetenként azért szokták lágyított vízzel végezni, hogy az edényeken ne keletkezhessenek vízkőlerakó­dások. Ilyen lágyítóberende­zések azonban csak a nagyobb mosogató automatákon van­nak. A mosogatógépek beszerzési árát, valamint az üzemeltetési költségeket figyelembe véve, az a vélemény alakult ki — s a külföldi tapasztalatok is ezt támasztják alá —, hogy csak közepes vagy nagy családok (háztartások) számára kifize­tődő a gépek megvásárlása és üzemben tartása. Szállodák, éttermek, cukrászdák stb. szá­mára természetesen vitatha­tatlanul gazdaságosak. A tyumenyi hajógyárban megkezdték a költői nevű „Északi fény” építését. A hajó látszatra olyan, mint a többi folyami hajó. Egyben azonban lényegesen különbözik tőlük: az „Északi fény” úszó vil­lanyerőmű. Huszonöt mega­watt teljesítménye elegendő egy 250 ezer lakosú város el­látásához. A Szovjetunió Miniszter- tanácsa két éve határozta el úszó erőművek építését. Feladatuk, hogy villamosener­giával lássák el az elektro­mos hálózatoktól és a vasút­vonalaktól távoli ipari léte­sítményeket, településeket. Azokat a helyeket is kijelöl­ték már, ahol szolgálni fog­nak: a Léna, Vityim, Aidán, Jana, Indigirka, Kolima me­dencéit, valamint Északkelet- Szibéria több nagy és kis fo­lyóját. A távolabbi jövőben itt is felépülnek a vízi- _és^ hő- (többnyire atom-) erőművek melyeket magasfeszültségű hálózat köt majd össze. Amint a villamoshálózat utoléri az úszó erőműveket, ezek to­vábbhajóznak a még meghó­dításra váró területekre. — Az úszó villanyerőmű nem technikai újdonság — mondja I orisz Boriszov, a gyártó tröszt egyik vezetője. — De eddig régi, kiszolgált hajókat építettek át, az Észa­ki fény viszont teljesen új konstrukció. A követelmények olyanok, hogy nem utánoz­hatjuk egyik hazai vagy kül­földi úszó villanyerőművet sem. Az Északi tény hossza 72, szélessége 16 méter. Ez le­hetővé teszi, hogy 30—45 méter széles víziúton is biztonsággal vontathassák. Nem jelent nehézséget az alacsony vízállás sem: a hajó merülése üresen 2 méter, s fűtőanyaggal terhelten is csak 2,2 méter. A hajónak meg kell bir­kóznia a hideggel is, hiszen első állomáshelye a Zöld fok tengeri kikötő lesz, 70 kilo­méterre a Kolima torkolatá­tól. S a hőmérő higanyszála itt néha —54 C fokot mutat. Ez a hideg vidék egyre roha­mosabban fejlődik. Majdnem minden évben új aranylelőhe­lyet fedeznek itt fel. Az örö­kösen fagyott föld mélyén szén. wolfram, ólom és higany található. Természetes, hogy egymás után nőnek ki a föld­ből az új ipari üzemek, tele­pülések. S ezek villanyáram igényét a viszonylag közeli atomerőmű a hőerőművel sem tudja majd kifogástalanul ki­elégíteni. Ezért irányítják éppen ide az Északi fényt. Hosszú, 3400 kilométeres utat kell idáig megtennie a Túrán, Tobolon, Irtisen, A távol-keleti nahodkai ki­kötőben mindennapos lát­vány: daruóriások emelik ki a hajók gyomrából a szálfa- kötegeket, amelyekből fűrész­Obon, majd 1920 mérföldet az Északi-tengeren. A hajó felépítése a legna­gyobb hidegben és a leg­nagyobb viharban is ké­nyelmes munka- és élet- lehetőségeket biztosít a személyzetnek. — Az úszó villanyerőmű szí­ve a gázgenerátor részleg. Itt van a két, egyenként tízezer kilowattos turbina és a gene­rátor — folytatja Boriszov. — Odébb a tartalékturbina és a műhelyek. A hajó orr-részé­ben, a zajos generátoroktól távol helyezkednek el a 31 főnyi személyzet egy- és két­személyes kabinjai. A tervezők a lehető legtöbb kényelmet biztosították a ha­jón dolgozóknak. Rádió, tele­fon, egészségügyi felszerelés, szellőztető berendezés, lég- és gőzfűtés áll a személyzet szol­gálatában. A hajó két kazánja, a kipu­fogógázok felhasználásával nemcsak a hajó helyiségeit, de a parti épületeket is ellát­ja gőzzel és meleg vízzel. A villanyáram termelése telje-: sen automatizált. Mire az úszó erőmű a Zöld-fokhoz ér, befejezik a parti létesítmények épí­tését. A part sziklás talajába csa­tornát építenek, hogy az Északi fényt megkíméljék a jégzajlástól. A parti állomás­tól a fogyasztókig vezetéken jut el az áram. A parton épült raktárakban tíz hónapra ele­gendő diesel fűtőanyagot és olajat tárolhatnak. Az Északi fény úttörő alko­tás. A tyumenyi hajógyár úszó villanyerőművek egész flottilláját készül kibocsátani. Mindnek meglesz a maga útja, de céljuk azonos: kielégíteni az áramszükségleteket a Szov­jetunió legeldugottabb sarkair ban is. Jurij Kanyin Svájci szerencse Az ősz beálltával Zalában is megkezdődött a vadászati idény, és megteltek a vadász- házak Szentpéterföldén, Olga- majorban, Budafán. A legtöbb külföldi vadász régi ismerős­ként tér vissza a zalai erdőbe, A vadászszerencse most a svájci Marion Schusternek kedvezett, aki egy hatalmas szarvasbikát lőtt ki. Az agancs súlya 14 kilő 30 deka, pont­száma 250 körüli. áru meg papir lesz. Kevés or­szág van olyan szerencsés helyzetben, mint a Szovjet­unió, hogy papíriparának tel­jes faszükségletét fedezni tud­ja, amellett a nemzetközi pi­acra is bőven jut e természeti kincséből. (Világviszonylatban a leggazdagabb kitermelhető erdőterületek Kanadában, a Szovjetunióban és a trópuso­kon vannak.) A Szovjetunió papírfogyasz­tása 1950 és 1970 között meg­ötszöröződött. E gyors szük­ségletnövekedés oka egyrészt a népszaporulat, másrészt az emelkedő életszínvonal és a nö­vekvő kultúrigények. Az új­ságpapír-, nyomó- és írópa­pírtermelés emelkedése mel­lett különösen jelentősen nö­vekedett a karton- és egyéb — főleg a csomagolástechnika céljait szolgáló — papírféle­ségek gyártása. A műszaki fejlődés is tartós hatást gya­korol a cellulózszükséglet alakulására, hiszen a rostter­mékek felhasználási területe egyre bővül. A hetvenes évek során az igények még tovább nőnek, a Szovjetunió viszonylatában 1975-ig további 30—40 száza­lékkal emelkedik majd a fa­alapú cellulóz- és papírgyár­tás. Papír lesz belőle...

Next

/
Thumbnails
Contents