Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

‘W/Hop Visszautasított ultimátum és tűzszünet ZÁGRÁB TITO A MAGYAR PAVILONBAN Nixon amerikai elnök az Egyesült Államok további támo­gatásáról biztosította a Washingtonba látogató Golda Meir iz­raeli miniszterelnök-asszonyt. (Folytatás az 1. Oldalról.) volt az állampolgári engedel­messég megtagadására, és a hatalom tehetetlensége Jordá­nia létét veszélyeztette. Husz- szein elismerte, hogy a hadse­regben előfordultak zendülé­sek és túlkapások. Az EAK vezérkari főnöke Válaszul kifejtette az ismert egyiptomi álláspontot, majd rámutatott, hogy Husszein ki­rály még képes megmenteni az arab nemzetet a Jordániá­ban dúló polgárháború követ­kezményeitől, ha ez sikerrel jár, történelmi jelentőségű szerepet vállalt. Kairóban nagy visszhangot keltettek és általános felhá­borodást váltottak ki azok a hírek, amelyek szerint az VSA, Anglia és Izrael kato­nai beavatkozás ürügyét akar­ja felhasználni a jordániai eseményeket, a királyi hadse­reg és a Palesztinái Ellenállá­si Szervezet között kirobbant ellenségeskedést. Az „ameri­kai életek védelme”, átlátszó imperialista ürügy, amelyet már a vietnami és a kam­bodzsai agresszió idejéből is jól ismer a világ. S nem hang­zik meggyőzőbben „Izrael bíz-, tonságának” emlegetése sem, hiszen izraeli csapatok Jordá­nia tekintélyes részét tartják megszállásuk alatt. Az ameri­kai, angol vagy izraeli inter­venciónak nemcsak a Közel- Keleten, de nemzetközi vi­szonylatban is beláthatatlanul súlyos következményei lenné­nek. Az ammani rádió jelentése szerint kétnapos utcai harcok után a jordániai hadsereg szombatra megszerezte az el­lenőrzést Amman központja és a város legtöbb más kör­zete fölött. ' A rádió ismét felszólította a partizánokat, hogy adják meg magukat és csatlakozzanak a hadsereghez. Ugyanakkor fel­hívta a hadsereg tagjait, hogy ne lőjenek a magukat megad­ni kívánó partizánokra. „Test­vérként kell őket kezelni” — hangoztatta az ammani rádió. A palesztínaiak rádiói vi­szont azt jelentik, hogy a fő­városban és környékén foly­tatódnak a harcok, hozzáfűz­ve, hogy a partizánok helyze­te „igen jó”. Az ammani rádió szomba­ton délután Madzsalinak, Jor­dánia katonai főkormányzójá­nak ultimátumát sugározta a palesztin gerillákhoz. A fő­kormányzó alig két és fél órás határidőt adott és azzal fe­nyegette meg a gerillákat, hogy megsemmisítik vagy fegyveres lázadás miatt had­bíróság elé állítják őket A gerillák visszautasították ^ az ultimátumot, a bagdadi rádi­ón keresztül. Az ultimátum alig egy órá­val aztán hangzott el, hogy a kairói rádió még olyan jelen­tést közölt, amely szerint Husszein király eleget tett Nasszer elnök javaslatának és 24 órás tűzszünetet ajánlott fel a gerilláknak. Az egyiptomi kormány szó­vivője szombati nyilatkoza­tában figyelmeztette az Egye­sült Államokat a közel-keleti fejleményekbe történő be­avatkozás súlyos következmé­nyeire. A szóvivő szerint a Földközi-tenger térségében végrehajtott amerikai flotta- és csapatmozdulatok alapján fennáll az amerikai interven­ció lehetősége. A líbiai kormány azonnali hatállyal megszüntette az am­mani kormánynak nyújtott pénzügyi támogatást és orvo­sokat, vért, gyógyszereket küld a gerilláknak. Tripoliban Jordánia nagykövetségét a Pa­lesztinái gerillákkal rokon­szenvező tömeg támadta meg, az épületről leszaggatta a jor­dániai zászlót és a palesztinai ellenállók vörös-zöld-fehér zászlójával takarta le Husz- szein király képét. A líbiai rendőrség nem lépett közbe. Nimeri szudáni elnök egy szombati ünnepségen mondott beszédében a jordániai pol­gárháború megszüntetése mel­15 év Tizenöt esztendővel ezelőtt, 1955 szeptemberének végén kötötték meg a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köz­társaság közötti államszerző­dést, amely teljes szuvereni­tást biztosított a demokrati­kus Németországnak. 1955 különben is bizonyos értelemben a fordulat évének számított a német kérdésben. Jólismert tény, hogy a máso­dik világháború után a nyu­gati hatalmak megszegték az egységes Németországot elő­irányzó potsdami egyezménye­ket, keresztülvitték a szaka­dást, s megalakították a nyu­gatnémet külön államot. Erre természetszerűleg megfelelő válasz született: létrejött a Német Demokratikus Köztár­saság. A két német állam létével bonyolultabbá vált az egy­ség útja, de annak elvi le­hetősége még további hat esztendőn keresztül fenn­állt. Az NDK történészei legalábbis ma úgy tekintenek vissza erre a szakaszra, hogy 1949 és 1955 között a fő kérdés így hang­zott: össznémet választások vagy Nyugat-Németország fel­fegyverzése és bevonása a NATO-ba. A nyugati hatal­mak azzal, hogy az NSZK-t felvették a NATO tagjai közé — amire ismét nem késett a válasz: az NDK belépése az akkor megalakult Varsói Szer­ződésbe — kész helyzetet ala­kítottak ki. A két különböző társadalmi rendszerű és szö- vetségesi elkötelezettségű né­met állam egyesítése lekerült a napirendről. A következő másfél évtized, érthető mó­don, teljességgel más irányú fejlődést eredményezett mind az NDK-ban, mind az NSZK- ban. Moszkva és Berlin 1955. szeptemberi tárgyalásai, majd a rákövetkező hónapban Ade­nauer moszkvai útja, a diplo­máciai kapcsolatok felvétele a Szovjetunió és Nyugat-Német­ország között, a két német ál­lam létezése realitásának hosszú távú figyelembe véte­lére hívhatta fel a figyelmet. lett szállt síkra, hangoztatva, hogy az arab országoknak Iz­rael ellen kell összpontosíta­niuk erőfeszítéseiket. Kairóban hivatalosan beje­lentették, hogy Husszein ki­rály helyi idő szerint 18 órá­tól (magyar idő 17 óra) újabb tűzszünetre adott uta­sítást a kormánycsapatoknak. Madzsali marsall, Jordánia kormányzója utasította a kor­mánycsapatokat, hogy helyi idő szerint 18 órától szüntes­sék be a harcot a gerillaegy­ségek ellen. A tűzszüneti fel­hívás, amelyet az ammani rá­dió közvetített, egyaránt szólt a hadsereg, a rendőrség és a biztonsági alakulatok egysé­geihez. A Palesztinai Ellenállási Szervezetek Központi Bizott­ságának rádióadója néhány perccel később bejelentette, hogy a gerillák elutasítják a tűzszünetet. Az Al Ahram washingtoni tudósítója jól informált forrá­sokból úgy értesült, hogy az Egyesült Államok 32 új, Phan­tom típusú vadászbombázót ad Izraelnek, ellentétben az­zal a korábbi közléssel, amely szerint az azonnali és soron kívüli szállítmány 18 gépből áll. Az új szállítmány kérdé­sét Nixon és Golda Meir, ill. Ropers pénteki megbeszélésén tűzték napirendre. A Fehér Ház ugyanakkor megerősítet­te, hogy folytatja Izrael kato­nai és gazdasági támogatását. Ez az elhatározás nehezen egyeztethető össze azzal az ál­lítólagos tervvel, hogy Wa­shington rá akarja venni Iz­raelt: „A tűzszüneti megálla­podás egyiptomi megsértése ellenére” kapcsolódjék be a Jarring ENSZ-megbízott köz­vetítésével folytatandó közel- keleti béketárgyalásokba — állapítják meg Kairóban. Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök feleségével szombaton látogatást tett a zágrábi nemzetközi vásáron. Tito elnök érdeklődéssel te­kintette meg a pavilonban ki­állított magyar gépeket. Elis­meréssel szólt a magyar kiál­lítás ízléses, áttekintő elrende­zéséről. DÖNTÖTT A gyermekért? A rómaiak ezreit meg­rázta egy fiatal apa tragé­diája, aki egyhónapos torzszülött gyermekét a Teverébe dobta. A csecse­mő lábak cs ujjak nélkül született. A 29 éves Livio Da van i a római Regina Coeli börtön­ben van, gyilkosság vád­jával. Tettéért minimum tíz évi börtönbüntetés jár. „Fiam soha nem bocsá­totta volna meg nekem, ha csak azért hagyom élni, hogy szenvedjen — mond­ta Davani a rendőrségen, amikor feljelentette magát. A főváros vezető függet­len lapja, az ,11 Messaggero közvéleménykutatást tar­tott Rómában. Arra a kér­désre, hogy ugyanazt tették volna-e, mint Divio Davani, száz római közül 22 igen­nel, 31 nemmel válaszolt, és 47 azt felelte, hogy nem tudja, mit tenne ilyen eset­ben. Davani felesége ke­gyelemért folyamodik Giu­seppe Saragat elnökhöz. A börtönben, ahol férjét meg­látogatta, könnyek között ezt mondta: „Férjem nem gyilkos. A gyermekért tet­te, amit tett. Nem akarta, hogy szenvedjen”. szuverenitás Ma az európai politika a többi között a két német ál­lam létéből kell hogy kiindul­jon, sőt, számításba vesz egy különleges politikai egységet, Nyugat-Berlint is. Az enyhülés útja a két német állam normális szomszédságának biztosí­tása, a nemzetközi jogilag szabályozott békés egymás mellett élés megvalósítása. Ennek útjában áll az a bonni felfogás, amely még mindig vonakodik megtenni az elha­tározó lépést az NDK teljes jogú nemzetközi elismerése irányában. Természetesen ezen a téren is nagy változások történtek, amióta az NDK tizenöt évvel ezelőtt elnyerte teljes szuvere­nitását Kezdetben a hírhedt Hallstein-doktrina uralkodott, amikor 1957-ben Jugoszlávia, majd később Kuba felvette Berlinnel a diplomáciai kap­csolatokat, Bonn szakításig vitte a dolgot. A Hallstein- doktrina azonban hosszú és kínos haldoklás után végleg kimúlt. 1969 májusa óta az NDK-val diplomáciai viszony­ban álló országok száma több mint megduplázódott. A tizen­három szocialista ország mel­lett nagyköveti kapcsolatok létesültek hat arab országgal (Irak, Szíria, Dél-Jemen, EAK, Algéria, Szudán), négy másik afrikai országgal (Guinea, Kö­zép-afrikai Köztársaság, Braz- zaville-Kongó és Szomália), va­lamint több ázsiai állammal (Kambodzsa, Ceylon, Maldive- szigetek, illetve a Dél-vietna­mi Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya). A vál­tozások sorozata aligha zárult le, hiszen legutóbb Allende szenátor vette programjába: ha elnyeri Chile elnöki tisztét, diplomáciai kapcsolatot létesít Berlinnel. Az NDK-nak negyvenhét főkonzulátusa, konzulátusa és kereskedelmi képviselete mű­ködik a különböző kontinense­ken; több mint négyezer mű­vésze vendégszerepeit egy év alatt külföldön; s kell-e külö­nösebb kommentár arról a szerepről, amit a demokrati­kus Németország a sportban betölt. Az NDK a kedvezőtlen startkörülmények ellenére a világ tíz legfejlettebb ipari hatalma közé küzdötte fel ma­gát, nagyrabecsült gazdasági partnere több mint száz or­szágnak. Mind több szó esik annak szükségességéről, hogy az NDK-t, együtt a másik né­met állammal, vegyék fel az ENSZ tagjai sorába is. A Brandt-kormány sem hagyhatta figyelmen kívül a megváltozott helyzetet. Az erfurti és a kasseli talál­kozón a legmagasabb szinten alakult ki párbeszéd a két német állam vezetői között. Az NDK azonban úgy vélte, hogy Bonn következetlenségei miatt előnyösebb „gondolkodá­si szünetet” iktatni ebbe a fo­lyamatba. Eközben írták alá a moszkvai szovjet—nyugat­német szerződést, amely az NDK—NSZK határok elis­merésével tovább erősíthette a realitások tudomásul vételét. Nyugatnémet részről ugyanak­kor még mindig érdektelennek mutatják magukat, hogy nem­zetközi jogi formában, a ren­des államközi viszonynak megfelelően létesítsenek kap­csolatot Berlinnel. Az ezt elő­segítő közös ENSZ-felvétel ügyében sem történt egyelőre határozott állásfoglalás. A tizenöt évvel ezelőtti szeptemberi évfordulóra em­lékezni tehát valóban idősze­rű, hiszen az NDK nemzet­közi jogi státusát, a két né­met állam kapcsolatait helye­zi reflektorfénybe, ezek pedig fontos elemei az egyetemes európai biztonságnak. A NEMZETKÖZI BÜZA- TANÁCS szeptember 21-én Genfben megtartandó értekez­letén a világ tizenkét legfon­tosabb búzatermelő és fogyasz­tó országának képviselői ta­nácskoznak majd az új nem­zetközi búzaegyezmény előké­szítéséről. A jelenleg érvény­ben levő búzaegyezmény 1971. június 30-án jár le. 1970. SZEPTEMBER 20., VASÁRNAP BULGÁRIA Tengerparti látomás Délutáni hangulat Burg asz főterén. A neszebari kikötő. Szemben a Napospart. Ezeréves városfal a neszebari félsziget csúcsán. (Foto: Urbán)

Next

/
Thumbnails
Contents