Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-19 / 220. szám

KST MEGYEI t^írtop 1970. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT Az OPI bemutatkozik Az oktatás és a nevelés tudományos központja Aki Budapesten jár, a Gor­kij fasor 17—21. szám alatti volt iskolaépületen olvashatja a feliratot: Országos Pedagó­giai Intézet. Ezzel a névvel persze otthon is találkozhat minden diák és minden peda­gógus, hiszen ott az utalás minden új tankönyv elején, hogy készült a Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet irányításá­val. S mégis: tevékenységének széles skáláját meglehetősen kevés ember ismeri. Ezért kértük meg Szarka Józsefet, az OPI főigazgatóját és Bodó László főigazgató-helyettest, hogy mutassa be az intézetet. — A Művelődésügyi Minisz­tériumhoz tartozunk, s tudo­mányos kutatás, a tanterv- és a tankönyvkészítés irányítása, valamint a pedagógusok és az oktatási vezetők továbbképzé­se a feladatunk — mondotta Szarka József. — Ami a ku­tatást illeti: elsősorban gyakorlatias témákkal, a neveléshez és az oktatáshoz közvetlenül kapcsolódó problémák megoldásával foglalko­zunk, inert az úgynevezett alapku­tatások inkább az akadémiai kutatócsoport profiljához tar­toznak. A mi munkánk pél­dául a különböző tantárgyak metodikájának a kutatása, hogy a tantervek és a tan­könyvek alapján hatékonyab­ban tudjanak dolgozni a pe­dagógusok. Az eredményeket folyamatosan 12 szakmai fo­lyóiratban — például a Tör­ténelemtanításban, a Rajz­tanításban. a Fizikatanításban stb. — közöljük. A didaktikai tanszék egyik fő tevékenysége a teljesít­ménymérés tökéletesítése. Ez a munka egy nemzetközi vál­lalkozás része, sok országgal együtt azonos módszereket és normákat alkalmazunk, hogy az eredmények összehasonlít- hatókká váljanak. Érdekes kísérletek folynak 5—6 éve az egész napos isko­lával is. Nemrégen összegez­tük a kutatások eredményeit, s ennek alapján a Művelődés­ügyi —misztérium ajánlást adott ki a megyéknek, hogy ahol megvannak a kellő fel­tételek, próbálkozzanak ilyen iskolák szervezésével, hogy szélesebb körből lehessen ta­pasztalatokat gyűjteni. Eddig ugyanis a kísérletek Budapest, Győr városra és Győr megyé­re, valamint a szegedi egye­tem pedagógiai tanszékének irányításával Makóra és Hód­mezővásárhelyre korlátozód­tak. , Ugyancsak fontos kísérlete­ket végzünk a programozott éktatással. Világszerte napirendre ké­rőit ez a kérdés, de mi csak most jutottunk hoz­zá, hogy összefüggő, prog­ramozott tananyagokat készítsünk, A Kecskeméti Katona József Színház felvesz díszletfestőt. Alapfeltétel: reklámgrafikusi tudás. Fizetés a kollektív szerint Jelentkezést levélben kérőnk, a műszaki vezető címére. Panter autódaruhoz SZAKKÉPZETT VEZETŐKET FELVESZÜNK. Jelentkezés a PROSPERITÁS KTSZ Anyagosztályán Bp. IX., Viola utca 45. tárgyilagos elemzést szeret­nénk készíteni arról, hogy hol s milyen körülmények között a leghatásosabb a programo­zás. Mint érdekességet emlí­tem meg, hogy egynémely nemzetközi értekezleten az utóbbi időben hallani lehat olyan véleményeket is, misze­rint a matematika programo­zott oktatása oldható meg a legkevésbé. Pedig nem is olyan régen nagyon is bizto­sak voltunk abban, hogy első­sorban itt fog megmutatkozni a programozás igazi haszna. Mindez azt sejteti, hogy a orogramozott oktatásban még alapvető vizsgálatokat kell végeznünk. — Ami a másik feladatot, a tantervek, tankönyvek elké­szítésének irányítását illeti: lassan e munka végéhez ér­nek. Mi következik ezután? — Az általános és a kö­zépiskolai tantervek és tankönyvek elkészítése után a dolgozók iskolái és a szakmunkásképzés alap- dokumentumainak kidol­gozása került napirendre. És természetesen a szakközép- iskolák szakmai tantárgyainak tantervei és tankönyvei mun­kálata. Közben pedig ellenőrző vizsgálatokat végzünk a már bevezetett tantervek hatékony­ságáról. Tavaly például az ál- ■ talános iskolák reformtanter- veit és tankönyveit elemeztük. Ennek során kiderült, hogy egyrészt nagy szükségük van a pedagógusoknak a metodi­kai tanácsokra, másrészt, hogy némely tankönyvben módosí­tásokat kell végrehajtaná az újabb kiadások során. A kö­vetkező lépcsőben a gimnáziu­mi tantervek és tankönyvek ellenőrző vizsgálatát akarjuk elvégezni. A pedagógusok továbbképzé­sének javítása az oktatásügy egyik legnagyobb és legré­gibb gondja. Sikerült-e e te­kintetben valamit előrelépni az utóbbi években? — Úgy véljük, hogy igen — mondta Bodó László. — Uj to­vábbképzési hálózat és rend­szer van kialakulóban. Az új „felállásban” mi tulajdonkép­pen elvi, tartalmi és metodikai útmutatást adunk. A pedagó­gusok széles körének tovább képzését a fővárosi és a nem­rég létrehozott megyei, vala­mint megyei jogú városi mód­szertani kabinetek végzik. Az oktatásügyi vezetők képzésébe pedig bekapcso­lódtak a pedagógusképző intézmények is, sőt a mar­xista esti egyetemeken is sok vezető és beosztott nevelő gyarapítja tudását. — Alapelvünk az önkéntes­ség, fő törekvésünk, hogy az igények szerint differenciál­junk, s közben komplex to­vábbképzést biztosítsunk. Ami az önkéntességet illeti: csupán a vezetők, az új tantárgyakat — a honvédelmi ismereteket, a világnézetünk alapjait, stb-t — oktatók és a tanított tárgyhoz képesítéssel nem rendelkezők részére írunk elő kötelező to­vábbképzést. S természetesen azoknak, akiknek munkájuk alapján javasolják a szakfel 'ügyelők és igazgatók. Egyéb­ként a pedagógusok többsége a megyei módszertani kabine­tek által szervezett komplex gyakorlati szemináriumok kö­zül választhat számára „test­hezállót”. Ezzel a beszélgetés véget ért. Az intézet vezetői ugyan nem mondották, de az igazsághoz tartozik, hogy az OPI-nak va­lamennyi, az oktatással és a neveléssel összefüggő eredmé­nyünkhöz köze van. Munká­juk tovább mélyülne, hatáskö­rük növekedne, ha segítőtár­sat kapnának, s végre meg­szerveznék az akadémiai peda­gógiai kutatóintézetet is. Tóth László (DE VISSZATÉRNÉK Szálloda a mellékutcában A ceglédi Bocskai utca egyik — a többihez hasonló, falusi jellegű — háza fölött hatal­mas, kivilágítható cégér: HO­TEL. Mi tagadás, kissé nagy­képűnek tűnik a dolog: meg­mosolyogtató. Egy, a többi közé beékelt parasztházra kiírni, hogy HOTEL. Idén, nyár elején nyílt meg. Mondják, hogy amikor az első estén kigyulladt a rek­lám, a szomszédok nem moso­lyogtak, hanem a hasukat fogva hahotáztak. Még azt is mondták, hogy „mi a szösz!” Ez a ceglédi, öniróniának is beillő első megnyilatkozás azonban csak addig tart, míg a vendég be nem lép a ka­pun. Akkor csodálkozik. Vagy — hogy az érzést pontosan ki­fejezzük — bámul. Van min. Vörös salakkal leszórt, tá­gasnak tűnő, tiszta udvar. S szinte az egész fölött szőlőfür­tökkel terhelt, árnyas lugas. Benn portásfülke, mélyen hátrafutó, világos folyosó, fürdőszoba, beépített mellék- helyiség és tíz két-, illetve há­romágyas szoba. Valamennyi Budapest, Ulánbátor, Becs, Berlin, Tokiói Raszler-tárlat Vácott galmazóinak — elsősorban a Róna Vendéglátó vezetőinek azonban be kellett látniuk: felépítéséhez Cegléd anyagi ereje kevés, állami hozzájáru­lásra pedig csak az ötödik öt­éves tervben számíthatnak. Szállodai hely azonban addig is kellett és kell. Ml sem bi­zonyítja jobban, mint hogy a Kossuth mellett, a kis, mel­lékutcai HOTEL is állandóan foglalt, megnyitása óta. Esténként autósor parkol előtte, jórészt külföldiek. Eddig még min­denki elégedett volt vele. Mondták: ha tehetik, ide visz- sza térnek. <d. e.) ,1925. október 7-én szület­tem Nagymaroson. Tanulmá­nyaimat 1940 és 1944 között a Székesfővárosi Iparrajziskola grafikai szakán, 1947 és 1949 közt az Iparművészeti Főis­kola grafikai szakán végez­tem. 1949-től 1952-ig aspiran- túrán voltam a leningrádi Képzőművészeti Akadémián. 1953-ban kandidátusi vizsgát tettem és docensként a buda­pesti Képzőművészeti Főisko­lára kerültem, ahol azóta is tanítok. 1954-ben megkaptam a Munkácsy-díj III., 1959-ben és 1966-ban pedig az első fo­kozatát, 1970-ben érdemes művész címmel tüntettek ki. 1964-től a firenzei akadémia tiszteletbeli tagja vagyok. Jelentősebb tárlatokon rendszeresen kiállítok, főleg sokszorosított grafikával és illusztrációval foglalkozom. önálló kiállításaim: Budapest 1953, 1956, 1959, 1965, Hódme­zővásárhely 1958, Ulánbátor 1959, Bécs 1965, Hamburg 1965, Nagymaros 1967, Berlin 1968. Részt vettem Luganó- ban, Sao Paulóban, Carrará- ban, Tokióban és Ljubljaná­ban rendezett biennálékon, szerepeltek munkáim Európa szinte valamennyi országá­nak, valamint Kína, India, Irak, Egyiptom, Brazília és Japán képzőművészeti tárla­tain.” Raszler Károly vallja ezt magáról katalógusa előszavá­ban. Ugyanis ma este hat órakor újra szülővidékén, ha nem is Nagymaroson, de ah­hoz közel — Vácott nyílik tárlata a városi kiállítóterem­ben, a volt görögtemplomban. A kiállítást dr. Supka Mag­dolna művészettörténész nyit­ja meg. —í— Nemzetközi zenei versmy A budapesti Zeneakadémián megnyílt a 14. Nemzetközi Zenei Verseny, amelyre 25 or­szágból érkeztek versenyzők. Képünkön a nemzetközi zenei esemény részvevőinek egy csoportja (balról jobbra) Ja­mes Campbell (Kanada), Frank Katalin (Magyaror­szág), Dagobert Koitka (Svájc), és Erdélyi Tamás (Magyaror­szág). délre nezo, ahová szinte egész nap besüt a nap. Modernül, elegánsan berendezve. A vendégnek olyan érzése támad: itt lábujj­hegyen kell járni. Hangulatos, családias kis szálloda ez, ho­tel: hogy a külföldi is meg­értse. A maga huszonkét fek­vőhelyével megkétszerezte Cegléden a szállodai helyek számát. Ez van, és a Kossuth. Az elmúlt hónapokban ugyan nem egészen erről volt szó, hanem egy reprezentatív magasszállóról, húszmillióért. A terv életre hozóinak, szór­ASSZONYOK A VONATON Éjszakai műszak után A reggeli nap már magasan jár az égen. A Vecsés-kertek- aljai állomásra befut a vonat, indulok vele Monorra. A ko­csiban esti hangulat: alvó em­berek, közöttük sok a nő. Az egyik ijedten kapja össze a táskáját: — Jaj, elhagytuk Vecsést?! — Majdnem sír: — Most me­hetek vissza busszal, a gyere­kek be vannak zárva, mikor éjszakás vagyok... Üllőn le­száll. Velem szemben kedves asz- szony ébredezik, felém bólint: — Jó reggelt. Monorra érünk? Minden reggel az első vonattal indulok be, Pestre. Fél négykor kelek, egy hold szorgalmas munkájának gyü­mölcse — a siker. A IX. KONGRESSZUS HATÁROZATA nagyon egy­értelműen fogalmazott: pár­tunk a szocializmus felépítő­iét az egész társadalom ügyé­nek tekinti. Ha az egész tár­sadalom ügye, akkor termé­szetes, hogy joga, sőt köteles­sége is minden embernek be-, leszólni a társadalom dolgá­ba, hiszen az ő egyéni sorsá­ról is szó van. S ha joga van, van-e fóruma? Soha nem volt annyi fóruma a demokratiz­musnak, mint ma van. Sok­szor egy-egy ember már zak­latásnak veszi, amikor de­mokratikus jogainak gya­korlására buzdítják. Mert ezt kérik a taggyűlésen, az üzemi, termelési tanácskozásokon,’ várja a javaslatokat és a vé-. leményt a rádió, a sajtó, de véleményt kér az igazgató, az üb-titkár, a KISZ-vezetöség, a népfrontaktíva, és sorolhat­nám még a fórumokat — mert az van bőven. De nem ez a döntő. A demokrácia vélemény- nyilvánítást, beleszólást is je­lent. De a beleszólás, a véle­ménynyilvánításnak a feltété-; le az, hogy ismerjem, amiről szó van. És itt még bőven van tennivaló. Lassan már szálló­igévé válik, hogy az emberek többet tudnak a világ dolgai­ról, mint üzemük, munka-; vagy lakóhelyük életéről, gondjairól. A X. kongresszusra kiadott irányelvek — gondo­lom, nem véletlenül — ismét felhívják a figyelmet: „A jó és gyors tájékoztatás fontos feltétele annak, hogy a dolgo­zók aktívan részt vegyenek a gazdasági, a politikai, társa-: dalmi életben." Egy kis túlzással azt is mondhatnám: azok a vezetők, akik nem tájékoztatják az üzem, a gyár, a munkahely kollektíváját, bármennyit is beszélnek a demokráciáról, akarva-akaratlanul a demok­rácia ellen vétenek. NEM SEGÍT a demokrácia fejlődésének vagy a hitelének az sem, ha meghallgatjuk a véleményt, igent bólintunk rá, igazat adunk, aztán nem te­szünk semmit. Ez nem demok- rácia, hanem — engedelmet a kifejezésért — szélhámosság. Kérem, inspirálom, igénylem a véleményt, szinte kicsika­rom a másikból, aztán, mert igaza is van és tenni is kéne var lamit — nem történik semmi. Nagyon, de nagyon sokat árt ez, mert az ilyen eljárás a bizalom gyökerét támadja, Bizalom nélkül pedig nem élr hét, nem lélegezhet ez a tár- sadalom. Ott nincs és nem lehet de- mokráciáról szó, ahol csak meghallgatás van, de tett, inr tézkedés az nincs! Az is igaz viszont — és ezt nem mindig érti meg minden­ki —, hogy a demokrácia gya­korlásánál is kétkapura megy a játék. A demokrácia nem­csak igent, hanem nemet is jelent. Nem biztos az — de mennyire nem az —, hogy amikor valaki „demokratikus jogait gyakorolja”, akkor min­dig a közösség, az ügy érde­kében szól. Előfordul, hogy valaki a fórumot meglovagol­va akar hangot adni káros, vagy éppen ellenséges néze­teinek, hangulatot teremtve akar törvénytelen, jogtalan előnyt szerezni maga, esetleg szűkebb társasága számára. Ilyenkor a leghatározottabban — éppen a többség demokrá­ciája érdekében — kell nemet mondani, visszautasítani mind­azt, amit a demokrácia nevé­ben a demokrácia ellen tesz­nek. SAJNOS ELŐFORDUL MÉG az is, hogy vannak, akik nem tudnak — vagy nem mernek? — nemet mondani. A pártvezetés, a párt és a szocialista demokrácia szoros kapcsolatban, összefüggésben van egymással. Az irányelvek­ben olvasható: „A párt elen­gedhetetlennek tartja a párt­demokrácia és a szocialista demokrácia fejlesztését, ezért egyidejűleg mindkettő növelé­sére törekszik.” Rajtunk, vezetőkön és veze- tetteken egyaránt, valameny- nyiünkön múlik, hogy az irányelvnek e tétele is mi­előbb valósággá, mindennapi gyakorlattá szélesedjen. Papp János akadt olyan is, aki az eddigi demokratikus jogokat is sok­nak tartva, „óvta” a pártot a liberalizálódástól, szorosabb gyeplőt, katonásabb fegyelmet követelve. Kétségtelen, hogy demokra­tikusan vezetni egy országot — vagy akár egy üzemet, vál­lalatot, intézményt is — ne­hezebb, gyötrelmesebb, mint parancsolólag, diktálva. Az is igaz, hogy vannak olyan em- . berek, akik inkább kétszer megcsinálnak valamit, mint hogy egyszer is véleményt kelljen mondaniuk — felelős­séggel. De igaz az is, hogy ahol a demokrácia érvénye­sül, ott a kimagasló egyénisé­gek mellett a sok szürke, okos fej is gondolkodhat, szólhat és cselekedhet és a kollektíva AZ ELMÜLT ÉVEKBEN a gazdasági irányítási rendszer bevezetésének eredményei, gondjai, különböző hatásai­nak taglalása mellett vélhető­leg a szocialista demokrácia volt a legdivatosabb beszédté­ma. Folytak erről alkotó vi­ták a párt politikájának tala­ján széles körben, de találko­zott az ember lekicsinylő kéz- legyintéssel is, ha az üzemi vagy a szocialista demokrácia felől érdeklődött. Volt, aki örömmel fogadta a IX. kong­resszusnak azt a megállapítá­sát, hogy „az új gazdasági me­chanizmus kedvező feltétele­ket teremt a szocialista de­mokrácia érvényesüléséhez. .. s ily módon szélesebb teret nyit a pártszervezetek politi­kai tevékenységének", de „Játék” — kétkapura kertészet termését viszem, „spárgazöldet”. Hogy mi az? A szegfű- és a rózsacsokrok ki­egészítője, elmaradhatatlan dísze. Ez nem szezonáru, csak győzzem hordani, vasárnap sincs megállás ... Mikor ha­zaérek, máris mehetek ki a kertészetbe, csomózni a holna­pi szállítmányt. Mellette a háztartás. Este tízre kerülök ágyba, csoda, hogy ilyenkor el­alszom? A másik ülésen félrebillent fejű, alvó asszony, táskája nyitva, kilátszik az utazási igazolványa és a pénztárcája. Monor előtt a társai ébresztik. — Jaj, de elaludtam, hosszú az éjszaka, nappal nemigen pihenhetek, építünk... — Az öléből lehull az olvasation új­ság, összeszedi, bocsánatot kér, sietve leszáll. A monori állomáson két gye­rek fut az egyik osszony elé: —Anyu, a nagymama beteg, patikába megyünk orvosságért, nem mentünk iskolába! — De hát miért mind a ketten? — Mert egyikünk vigyázni akart a nagymamára, de neked mind a ketten meg akartuk monda­ni. .. Szaladjatok előre, aztán gyorsan iskolába! Adjátok ide a receptet, legalább a második óráról ne késsetek! Majd én ellátom a nagymamát. — Anyu, és mikor alszol? — Már aludtam hazafelé és este a vo­naton .., Fekete Gizella

Next

/
Thumbnails
Contents