Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

A KÖJÁL MELEG VIZET KÍVÁN! A tejiparon az iskolai tejakció sikere Panaszkodtak a szülők, hogy nincsen az iskolában tej, ho lőtt a diákok — természetesen szüleik támogatásával igényt tartanának rá. A vá­laszt a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat váci üzemé­ben Pólyák János üzemveze­tőtől kaptuk meg. — A hibát nem nálunk kell keresni, mert mi mindent megteszünk azért, hogy valamennyi is­kolában áruljanak tejet. Természetesen vannak feltéte­leink is, ezek — szerintünk — nem okozhatnak nagyobb gon dot sehol, mint amilyent ne­künk jelent a 10—15 literes té­telek kiszállítása az iskolákba. — Melyek tehát a feltéte­lek? — Valamennyi iskolába, sőt a járási és a megyei tanácsra is levelet küldtünk, amelyben megírtuk, hogy két forint 61 fillérért adjuk a tej literét, és ehhez adunk ingyen két és fél decis joghurtos poharat, a hoz­závaló rekeszekkel együtt. Ha az iskolában egy forintért ad­ják poharanként ezt a tejet, akkor literenként 1 forint 39 fillér ott marad. Mi minden reggel — idő­ben — szállítjuk az igé­nyelt mennyiséget. Ezenkívül a KÖJÁL feltétele az, hogy biztosítson az iskola olyan helyiséget, ahol van fo­lyóvíz és — akár rezsón mele­gített — meleg víz is. — Tehát a lehetőség meg­van, mégsem megy az iskolai tejakció. Miért? — Ezt, sajnos, mi nem tud­juk. Leveleinkre csak Kemen­céiről, Kóspallagról, Csővárról és Rádról érkezett igenlő vá­lasz, a bernecebarátiak azért nem igénylik, mert a KÖJÁL feltételeit nem tudják kielégí­teni. — Régen jobban ment? — Volt, ahol jobban. Pél­dául Nagymaroson. Annak idején meg is írta a Váci Napló (1968. decemberében), hogy a tejakció szívügyünk. A nagymarosi „tejeseket”, akik segítettek a kimérésben, nem­csak anyagilag támogattuk, hanem elvittük színházba is. sőt az egyik iskolai dolgozat témája a tej volt, s a legjobb dolgozat írójá­nak egy hónapig ingyen adtuk a tejet. Ezt mondja hát a Tejipari Vállalat. A hibát — most már egészen bizonyos — nem náluk kell keresni. De ha nem itt. akkor hol? A szülőknél? A diákoknál? A nevelőknél? M. S. Mi újság a fegyveres erők klubjában? A fegyveres erők Mártírok útjai klubjában mozgalmas ez a hét. Szerdán a honvédelmi filmklub tagjainak levetítették a Hajnalban támadunk című filmet. Csütörtökön a gépipari technikumban rendeznek film- bemutatót. Pénteken Kossuth Lajosra emlékeznek. Szomba­ton kettős KISZ-esküvőt tar­tanak, és vasárnap az ifjúsági klub tagjai közösen megtekin­tik a barkács- és képzőművé­szeti szakkör kiállítását. Szombaton délután nyílik Raszter Károly kiállítása A Kiállítási Intézmények és a Madách Imre Művelődési Központ rendezésében, szom­baton este hat órakor nyílik meg Raszler Károly Munká- csy-díjas grafikusművész ki­állítása a város kiállítótermé­ben, a volt görög templomban. A kiállítást dr. Supka Mag­dolna művészettörténész nyit­ja meg. Őszi hintapalinta A pest megyei híriap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM 1970. SZEPTEMBER 17., CSÜTÖRTÖK ÚJÍT AZ ELNÖK A legjobb magágyat kapják az őszi kalászosok Éijel-nappal mennek a gépek a Marx téren T. J. felv. Váei íöríénrlnii feliratfok Egy eltűnt sír Rendhagyó közleményünket, amelyben magáról a feliratról nem lesz szó, mert azt — ha egyáltalán létezett — nem is­merjük, azért írtuk meg, mert nem múlik el hét, hogy valaki ne érdeklődne Géza király sírja után a múzeumban. Sokan összetévesztik őt a száz évvel korábban élt Géza fejedelemmel, I. István apjá­val. Árpád-házi I. Géza 1074- től 1077-ig uralkodott. Uralko­dása csaknek kizárólag a trón- követelő rokonok és a betörő németek elleni fegyveres küz­delemmel telt eL Sírja nincs meg, és a jelek szerint nem is lesz meg már soha, mint alább látni fogjuk. Azt, hogy Vácon temették el, azért mondjuk, mert a 200 évvel később kelt Bécsi Képes Krónika erre vonatkozó köz­lését a történelemtudományi kutatás elfogadta hitelesnek, és eddig még nem cáfolták meg. Az ilyen bizonyítékok azonban sohasem kétségtele­nek. A tizenegyedik századi ki­rálysírokat, mint az Tihany­ban látható, egyszerű kőlap zárta, amelyen felirat nem volt. A tihanyi sír mellett le­vő kőfelirat újkori, és azt, hogy ezeken egyáltalán nem volt felirat, vagy csak a több­ségén nem volt, azért nem tudjuk, mert a többi tizen­egyedik századi királysírok zárólapjai régen elpusztultak. Ezekben a korai sírokban, az egy I. Istvánét kivéve, nem voltak kincsek. A legtöbb, ami található bennük, egy vasko­rona, egy vaskard, és egy gyű­rű, ami azonban nem arany. A váci sír csak egy helyen lehetett, az egykori vártemp­lomban, 3|iely a mai nyomda, és a mai. épületnek a nyom­dától délre eső része alatt volt. A területen éveken ke­resztül folytatott ásatás azt mutatta, hogy a váci vár alap­falait is csaknem mindenütt kiszedték. Az alapokat utol­jára akkor forgatták ki, ami­kor 1719. körül a ferencesek a vár köveiből építették fel templomukat és a rendházat, a mai nyomda épületét, annak ellenére, hogy erre engedélyt nem kaptak. Ha a be nem épített részt az alapjaiig ki­szedték, akkor kézenfekvő, hogy a beépített részt még inkább. Mivel a királysír az alapoknál még akkor is ma­gasabban feküdt, ha föld­szintben volt, bent nem ma­radhatott, ha akkor egyálta­lán még megvolt. Báthori Miklós sírja akkor még megvolt, és ennek vörös­márvány, szépen faragott fel­iratos kövét Karcsú Arzén hi­teles forrásra támoszkodó közlése szerint a ferencesek összetörték és belefaragták az épületbe, nevezetesen az ebéd­lő mosdójába. Ha ezt tették a híres humanista püspök sír­jával, sokkal inkább ezt kel­lett, hogy tegyék a felirat nél­küli, olcsó kőből készült korai királysírral, amit talán fel sem ismertek. Valószínű ugyanis, hogy I. Géza sírja a tatárjárást túlélte ugyan, de a több mint 30 török kori ost­rom valamelyikének áldozatul esett, annál is inkább, mert a törökök a vártemplomból isz­lám imaházat alakítottak. Ennyi az, amit a város va­lószínű alapítójának, I. Gézá­nak sírjáról bizonyosan tu­dunk. Stefaits István Kora reggel van még csí­pős a szeptemberi levegő, de a váci Kossuth Termelőszövet­kezet gépudvarában szaporán kezdődik az új munkahét. Már csak egy-két traktort találok a műhely előtt, ahol Kurucz Kálmán mezőgazdász, a gép­csoport vezetője az utolsó uta­sításokat adja ki. — Huszonhét munkanap alatt végeztünk az aratással, tíz nappal tovább tartott, mint tavaly — mondja. — Csak az állandó karbantartással és műszaki ellenőrzéssel tudtuk a nagyobb kiesést elhárítani, és a rengeteg akadályt legyőz­ni. Régen volt ilyen aratá­sunk ! — Most bizonyosodott be, hogy sok régi tanítás sosem veszíti hitelét — magyarázza a gépcsoportvezető. — Megér­te a nyári fáradságot, hogy minden tarlónkat azonnal felszántottuk, mert most időben el tudjuk végezni a vetőszántásokat, a legjobb magágyat kapják a kora őszi kalászosok: meg­felelő mélységű, porhanyós és jól elmunkált felületű, apró morzsás szerkezetű talajt. A százötven hold őszi árpa és a huszonöt hold takarmányke­verék alá egy hét múlva ké­szen lesz a szántás, de közben a vetést is megkezdjük. Lát­ja — mutat egy távolabb dol­gozó magtisztító gép felé —, már tisztítjuk a vetőmagot. Különben azt érdemes meg­nézni ... Valóban érdemes. Kicsit a kényszer adta az ötletet: egyszerre tisztítják és csá­vázzák a magot. Az elnök gondolata volt, hogy a megkevert higanyos csává­zóoldatot pontos adagolással a zsákolószerkezetbe vezessék. Kikísérletezték, három liter csávázóanyag kerül egy má­zsa vetőmagba, öt-hat ember végzi egyszerre a tisztítást és a csávázási. Sokat jelent ez ott, ahol szűkében vannak a mun­káskéznek. Hiszen nemcsak a vetést kell jól előkészíteni. — Még van ugyan tartalé­kunk szálas takarmányból, de azért jó minőségű silót aka­runk készíteni télire. Egy adapteres kombájn vágja a si­lókukoricát, mellette halad­VÁCI SZEMMEL - A SLAVIN ALJÁBAN Pozsony, 1970 szeptem­berében. A NÉGYNAPOS TÜRÄT a fiatal Cooptourist, a Magyar Szövetkezetek Utazási Irodája szervezte. A résztvevők mind Pest megyeiek. Sokan az észa­ki részből, Vácról, Gödről, Ve­resegyházról. Mit tapasztal a turista ha­zai szemmel Szlovákia roha­mosan épülő, fejlődő főváro­sában? Az arány 10:1, mert a 300 ezer lakosú város lakói­nak száma a vácinak tízsze­rese. Pompás a város panorámá­ja a Slavinon levő Győzelem és hála emlékműtől nézve. Alattunk nyüzsög, él a város. Jobra kanyarog az útját majd Vác felé folytató Duna, és északra húzódik a lombdús Kis-Kárpátok. ELŐSZÖR a karcsú testű, fehér vízi buszon mutogatnak az útitársak: készült a Ma­gyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységében. Később az optikai és fotó­cikkeket árusító üzletek kira­katában fedezzük fel a Forte­gyár ismert, sárga fedelű do­bozait. A 10 koronás amatőr- filmtékercset most, a szeptem­beri árleszállítás napjaiban öt koronáért árusítják. A szak­emberek szerint állja a sarat az ORWO, a Kodak, az Agfa, és más rokontermékek piaci harcában. A KILENCEMELETES Pri­or-áruházát feltétlenül nézzék meg a váci kisáruház terve­zői, építői még akkor is, ha annak csak „kisöccse” kerül majd a Rókus telikére. Ügyes berendezése, gazdag árukész­lete világvárosivá teszi. Szá­zak várják hatvan percenként a hatalmas falióra kedves ha­rangjátékát. A textilosztályon is ismerős áru: a Váci Kötött­árugyár címkéjével: két eme­lettel feljebb tv-készülékek — a Honvéd utcánkban készült képcsövekkel. Az Új Szó népszerű, magyar nyelvű lapja a városnak. A csendes Gorkij utca 10-es há­zában, az emeleti szerkesztő­ségben arról beszélgetünk, hogy Petőfi eljutott Pozsonyig és Vácig. Mária Teréziára emlékeztető műemlék van itt is, nálunk is. A bécsi Maul- bertsch itt a prímási palota homlokzatát — Vácott a dóm főoltárképét festette. MI MARAD EMLÉKKÉNT még az útipoggyászban? A ki­lós kenyér, amelyhez nem nyúl az eladó, mert a vevő apróban fizet s maga veszi el a pultról. A nagyon komolyan vett szabad szombat. A válto­zatos, színes moziműsor. A ke­délyes, barátságos rendőrök. Az olcsó közlekedés és tele­fonszolgálat. A szolgálatkész társasgépkocsi-vezető. És a búcsúvacsora a fran- ciskánusok — főtéri borbá­runkra emlékeztető — pincé­jében, ahol a háromtagú zene­kar felváltva játszott magyar és szlovák népdalokat, a két nép barátságának szép szim­bólumaként. Papp Rezső nak az öttonnás pótkocsik és Téglaházpusztán gyűjtjük össze a takarmányt. Az egész munkát gépesítettük: a gép­kezelőkön kívül 3—4 ember dolgozik a silózásnál. Másik sürgős és fontos munkánk a szántások előtti műtrágyaszó­rás. Mondhatnám, hogy éjjel-nappal mennek a gépek, . hiszen 1200 holdat kell végig« járniuk — mondja Kurucz Kálmán. A Kossuth Termelőszövet­kezet felkészült az őszi felada­tokra, ami már fél eredmény. Záloga egy nehéz év eredmé­nyes befejezésének. — csankó — Javult az áruellátás 6260 televízió és 7789 rádió Még mindig hiányoznak az olcsóbb iparcikkek A Központi Bizottság 1969. november végi ülésén mélyre­hatóan elemezte és értékelte az ország áruforgalmának helyzetét, és ezzel kapcsolat­ban az életszínvonal emelke­dését. Fontos feladatként szab­ta meg a lakosság differenciál­tabb ellátását szolgáltatásban és áruellátásban egyaránt. Dr. Lukács Ferenc, a városi tanács vb-elnöke, a párt váro­si végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén beszámolt a KB határozat alapján tett intézkedésekről és részletes tájékoztatást adott a váci áru­forgalomról. A város összkereskedel- mének a forgalma tavaly 552 millió forint volt: nyolc és fél százalékkal magasabb, mint az előző esztendőben. Mindemellett sok észrevétel, bírálat hangzott el a lakos­ság részéről. Elsősorban a tartós, valamint a vegyes iparcikkek hiánya és a tüzelő­ellátás miatt merültek fel a panaszok. Az iparcikkellátás javult, amióta az iparcikkeket több helyen lehet beszerezni. Az ÁFÉSZ piaci iparcikküzlete rekordforgalmat bonyolít le hónapról hónapra. Az olcsóbb flanell méter­árukból, konfekciós termékek­ből, kötöttáruból, lakástextíli­ákból a kereskedelem az igé­nyeket még 1970 első negyedé­ben sem tudta kellőképpen kielégíteni. Hullámzó volt a cipőellá­tás is. Az iparcikkek forgalma 24 millióval haladta meg 1969- ben az előző évi forgalmat. A tanácselnök jelentésében be­számolt arról is, hogy a leg­utóbbi felmérés alapján Vácott 811 személygépkocsi, 463 mo­torkerékpár, 6260 televízióké- szülék és 7789 rádió van a csa­ládok tulajdonában, vagyis a családok 11 százaléká­nak van személygépkocsi- ' ja, 79 százalékának televí­ziója és 97 százalékának rádiója. Bár a kiskereskedelmi el­látás Vácott ma még koránt­sem mondható kielégítőnek, de máris érezhető a hatása a Köz­ponti Bizottság határozatának, amely az áruellátás megjaví­tását és a lakosság életszínvo­nalának emelkedését megszab­ta a kereskedelempolitikai célkitűzések között. A városi párt-végrehajtóbi­zottság a beszámolót elfogad­ta. (p.) Sseptem bér* végéig kapható A TÜZÉP Köztársaság úti irodája előtt változatlanul so­kan állnak sorba, sokszor már hajnali öt órától. A kö­zeledő ősz — érthetően — türelmetlenné teszi a vásár­lókat. A terjedelmes plakátok azt közük, hogy az utalvá- nyos favásárlás augusztus 31-én bezárult. A kiadott TÜZÉP-utalványokra szep­tember végéig adnak ki sze­net. Kétszer annyian A hét elején önkéntes vér­adó napot tartottak a Fóti Gyermekvárosban. Kétszer annyian adtak vért, mint a legutóbbi véradó napon. ÍGY ADJAK HÍRÜL A Dunakeszi Járműjavító bejáratához köze] nemrég nagy verscnytáblát állítottak fel. Ezen adják hírül a szocialista bri­gádok, hogy a X. pártkongresszus tiszteletére indított szocialis­ta munkaversenyben milyen eredményeket értek el. Foto: Szőnyi

Next

/
Thumbnails
Contents