Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-15 / 216. szám
VÁCI A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM 1970. SZEPTEMBER 15., KEDD \ AZ ELNÖK ELMULASZTOTTA AZ ELLENŐRZÉST...! Szanálták a Naszály hegyalját Nem sikkasztottak — csak manipuláltak A kosdd Naszályhegyalja Termelőszövetkezet tagsága nagy megrökönyödéssel értesült tavasszal a hírről, amely szerint a termelőszövetkezetben mintegy hét és fél miüió forintot sikkasztottak. A hírre hetvenen kiléptek a közös gazdaságból. A vizsgálat — amelynek eredményét a közelmúltban rendkívüli közgyűlésen ismertették — megállapította, hogy nem sikkasztásról van szó — a szövetkezet elmúlt évi mérlege volt hamis: nem 3 millió 484 ezer fo rintos nyereséggel, hanem 7 millió 597 ezer forint alaphiánnyal zárták az évet. Ezt Csallóközi Zoltán főkönyvelő különféle manipulációkkal eltűntette. A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága által kiküldött szanálási bizottság elnöke, Tárnái Ferenc ismertette a vizsgálat eredményét. A bizottság megállapította, hogy a termelőszövetkezet az alaptevékenységen kívül kiterjedt kiegészítő tevékenységet folytatott, amely több ágazatában nem volt gazdaságos. A szövetkezet bevételeinek 72 százalékát ezekből áhította be. A bizottság jelentése szerint az ellenőrzés hiánya lehetővé tette, hogy olyan béreket folyósítsanak, amelyek mögött nem volt munka. Nagy összegű útiátalányokat fizettek ki vezetőségi határozat nélkül, a munkabérek kifizetésénél gyakran túllépték a meghatározott felső határt, a pénztári bizonylatokat utólagosan utalványozták. A szövetkezet mérlegében jelentős összegű állandó tételek és fiktív adósok szerepeltek, viszont kimaradtak a hittelezők követelései. A szanálási bizottság megállapította, hogy a termelő- szövetkezet vezetői nem voltak erélyesek és nem tudták megVÁCI SÍROK (9.) Egy ismert és egy ismeretlen Drágfy Sándor 1820. augusztus 20-án, a Hont megyei Dé- táron született. Édesapját, aki uradalmi gazdatiszt volt, még Drahokupil Józsefnek hívták. Munkája és szorgalma elismeréséül nemesi címmel tüntették ki, amit azonban csak fiúgyermekei örökölhettek. Így lett Drahokupil József fiából Drágfy Sándor. Amikor édesapja elhunyt, anyja a 14 árvával Vácra költözött. Sándor az elemi iskolát és a gimnáziumot Vácott végezte, s Pesten tanult jogot. Ügyvédi vizsgája után Vácott ügyvédeskedett. Felkapott ügyvéd, és egy ideig a város ügyésze is volt. Egyébként is sokat fáradozott a városért, és az ő érdeme a Váci Takarékpénztár megalapítása, amelynek egy ideig „díj nélküli” igazgatója is volt. A részvényesek hálából fáradozásaiért, egy tömör ezüstből készült díszoklevelet ajándékoztak neki: „Drágfy Sándor úrnak, mint a Váczi Takarék- pénztár Igazgatójának és létrehozójának hálás emlékül a részvényesek. Váczon 1865. február 1-én.” A népszerű embert a város országgyűlési képviselőjének is megválasztották. A tisztséget 1865-ben töltötte be először. Négy év múlva ismét rá esett a választás. Ám a következő év június 14-én, éppen Vácra jövet, a gőzhajón „agy- szélhűdésben” elhunyt. Az alsóvárosi sírtkertben temették el. Hamernyik János nevét nem őrzi lexikon, könyvet sem írtak róla. Mégis megérdemli, hogy megemlítsük. A Magyar Tudományos Akadémia 1884. október 30-i ülésén ez hangzott el: „Az Akadémia egy korábbi határozata értelmében néhai Hamernyik János volt Váczi polgár sírjára — aki az Akadémiának 14 darab első hazai takarékpénztári részvényt hagyományozott — díszes síremléket készíttetett. S mivel az az akkori sír felett nem volt elhelyezhető, az igazgató tanács elhatározta, a hagyományozó tetemeinek egy új, megfelelő sírba való áthelyezését, s arra, valamint a sír további jó karbantartására a költséget megszavazta.” Hamernyik János adománya mintegy 66—70 ezer forintot ért. Egész életén át gyűjtötte. Sírja az alsóvárosi temetőben található, sajnos — elhanyagoltan. Fényi Ferenc Foto: Domokos szüntetni a korábbi hiányosságokat. Az elnök elmulasztotta az ellenőrzést, a főmezőgazdász nem tud szervezni, és nincs közgazda- sági szemlélete, a főkönyvelő pedig nem alkalmas erre a felelősségteljes munkára. A bizottság jelentése alapján a Pest megye Tanács vb 138/1970. számú határozatával javasolta, hogy a szövetkezet saját eszközeiből nem fedezhető hiányának rendezésére 4 millió 220 ezer forintos hitelt kapjon — ötévi lejáratra. Helyzete megerősítésére a megyei tanács 1 millió 468 ezer forintot juttatott a Na- szályhegyaljának, amit nem kell visszafizetniük. A rendkívüli közgyűlésen Csallóközi Zoltánt fegyel- mileg elbocsátották. Sívó Antal elnök felelősségre vonásától eltekintettek, illetve a fegyelmi bizottság ellene hozott határozati javaslatát nem fogadták el. A vizsgálat befejezése után azonnal intézkedtek egyes melléktevékenységek felszámolására: a laboratóriumot és az építőipari tevékenységet megszüntették, s megvizsgálják a drót-, a kavics- és a homoküzem gazdaságosságát is. A szövetkezet elnöke megígérte, hogy az alaptevékenység — a mező- gazdasági termelés — elmaradottságát mihamarább megszüntetik. Bányász — Harmos Rajtuk romlott a burgonya... Kereskedelem és vendéglátás a hegyek között — Látja, a túlpart már Csehszlovákia — mutat ki az autó ablakán Nádai Károly, a szobi ÁFÉSZ főkönyvelője. Ütünk célja — bepillantani a Börzsöny lábánál meghúzódó apró falvak életébe. A határközei máris hozza az első témát. — Dél-magyarországi példára mi is szerettük volna megvalósítani a kishatármen- ti árucsere-forgalmat. Partner is lett volna; a lévai Jednota, a mi ÁFÉSZ-ünk megfelelője. — Nem sikerült? — A külkereskedelmi szervek gördítenek akadályt elé. Népgazdaságilag is érdemes lenne — kapcsolódik a beszélgetésbe Bedros János kereskedelmi osztályvezető. Tavaly például száz vagon burgonyát tudtunk volna átadni, mert olyan bő termés volt — odaát pedig sorba álltak érte. Így rajtunk romlott, pedig sört kaphattunk volna cserébe, ami itt hiánycikk volt. Az útunkat szegélyező hegyek lassan elmaradnak és elérjük a járás legtávolabbi községét — Bernecebarátit. Kiszállunk egy, családi ház előtt. — Nem régen vásároltuk és alakítottuk át meleg kony- hás bisztróvá — tájékoztat a főkönyvelő. — Azóta a forgalom úgy megnőtt, hogy máris kicsinek bizonyul. Csillogó hűtőpult presszógéppel, színes asztalok, székek, a táncparkett mögött letakart hangszerek. A következő állomás Kemence. Iparcikkbolt. Első pillantásra árubőséget vél a látogató, azoniban már a második mondatnál kiderül, hogy ez csak látszat. — Sok kereskedelmi céggel szemben az ÁFÉSZ hátrányban van — tájékoztat a főkönyvelő. Az állami kereskedelem ugyanis központilag, tehát nagy volumenű megrendelésekkel jelentkezik a gyártó cégnél, és így természetesen előnyben részesül a kelendő cikkek beszerzésénél is. Ide például hatvan olajkályha kellene, de csak hatot kaphat. A falu fölé emelkedő domb tetején 200—300 méterre a legszélső házaktól tv-anten- nák erdeje sorakozik. Az árnyékolás miatt csak így lehet az adást fogni. A hegyek ölén húzódik meg Perőcsény. A falu főterére kanyarodva rögtön szembetűn :k egy építkezés. Így, félig készen is felmérhető, hogy tágas önkiszolgáló bolt épüL A régi vegyesbolt még működik. Több évtizedes kopottság, félhomály, az együtt tárolt áruk szatócsszaga. ■ Hazafelé Nádai Károly terveikről beszél. — Márianosztrán is korszerű üzletházat szeretnénk berendezni. Ennek időpontja attól függ, hogy mikor tudunk a háztulajdonossal vételárban megegyezni. Kovács Árpád ÉVNYITÓ a dolgozóknál Holnap délután hat órakori az építők Köztársaság úti művelődési házában lesz a dolgozók általános iskolájának évnyitója. Jelentkezéseket még az évnyitón is elfogadnak. A tanév október 1-én, hétfőn délután négy órakor kezdődik az Árpád úti általános iskolában. Belánszky Ferenc festőművész legutóbbi múzeumi kiállítása sok látogató elismerését vívta ki. A tárlat anyagából a Téli táj című olajképet vásárolta meg a városi tanács. Egy kosárfonóról Oszt napfény aránylik már a fákon, ezüstös dértől súlyosul a föld, inem mégy vesszőt szedni kisör eg, dologtalanok s üresek az esték, korán fekszel, és későn ébredsz, kocsmákban töltőd napjaid, nyílnak szemedben tavaszi rétek, füstbokrok mélyén rozzant székeken futnak a nyarak, csendesülnek — mennyi kosár volt már hátadon háború és fogság sokszor meséled, szántott föld, tenyér vonása arcodon, cseng a csend törékeny földeken, sálad szélét megkapja a szél, poharak alján gyűlik a baj: cseppre csepp s halkabban meséled ma már életed. Nyári Ferenc Járási rangadó — váci sikerrel Járási rangadó volt az öregfiúk bajnoksága. Fóton vendégszerepeit a PENOMAH, a bajnokság éllovasa. A fóti kirándulás sikeres volt: PENOMAH—Főt 2:0 (1:0). A váciak a következő összeállításban szerepeltek: Takács — MINDEN UT ANNYIT ER... Váchartyáni világjárók A váchartyáni AKÖV dolgozói közül hárman is egy hétig Lipcsében éltek, és megnézték a nevezetes őszi vásárt. Hatszáz magyar ment egy vonattal. Mindenről az IBUSZ gondoskodott, méghozzá olyan jól, hogy a három világjárótól csupa dicséretet hallani. — Urasan éltünk, nem is turista, hanem igazi utazó módjára — mondja Vasas István művezető. — Komolyan mondom, híztam egy pár kilót! Ez sem mellékes, ám a fő az a nagy élmény, amit Lipcse adott. A tökéletesen megrendezett, hatalmas vásári hiszen egész Lipcse egy óriási vásár volt. Hét füzet is kevés lett volna a rengeteg technikai újdonság feljegyzésére ... — Engem a házak, a lakások tisztasága lepett meg — vág közbe Erődi József né, — Nem is tudom, hogy a német háziasszonyok mikor takarítanak? Magánházaknál laktunk, ahol soha nem láttam vendéglátóinkat takarítani, mégis ragyogott az egész ház éjjel-nappal. Még a fürdőkád lefolyó dugójának Is külön polca van, egy alátét terítőcskével! Lehet, hogy ez túlzás, de sokat tanulhatnánk tőlük. Az ilyen apróságok még a vásárnál is többet árultak el a lipcseiekről. — Egy hét kevés egy nép megismerésére — szól Győr- vári Ferenc, a harmadik utazó —, de én eléggé megszűrtem élményeimet. Nagy város Lipcse, és engem sokszor zavart a pedáns rend. Ilyenkor sok a külföldi, néha ők okoztak egy kis hazai hangulatot. Túlságosan is józanok a németek. Furcsa volt, hogy a pincér csak harmincöt pfenniget kér egy üveg sörért, de borravalót nem fogad el. Minden fizetéskor megpróbálkoztam, már a tenyeremen nyújtottam az aprópénzt, de az istennek sem vettek volna ki többet belőle! Jelent ez egyáltalán valamit? Azt hiszem, sokat... Sorolják élményeiket, a számtalan vidám és érdekes emléket. Bennük van még a távoli utak ezernyi epizódja, de már rendszereződik, ros- tálódik, és a felhasználhatót biztosan sokszor előveszik még, hiszen minden ilyen út annyit ér, amennyi megmarad belőle az emlékezetben. — csankó — God a. Czuczor, Artner — Czimmermann. Lelkes — Juhász (Horváth), Balázsovits, Simkó, Tóth, Buchnitcz. A PENOMAH biztosan, megérdemelten győzött a lelkesen és jól játszó helyiek ellen. A váciak technikailag és erőnlétileg felülmúlták a vendéglátókat. Góllövők: Juhász és Buchnitcz. Jók: Takács, Czuczor, Balázsovits, Buchnitcz. — bi. Y astir nap : Zsákbamacska-túra A Magyar Autóklub Észak- Pest megyei szervezete vasárnap „zsákbamacska” túrát indít. Az út oda-vissza kétszáz kilométer. Az úticélban ebédelni lehet. Indulás reggel fél nyolckor a Siketnémák Intézete elől. Mini zóna lajbi körítéssel A közelmúltban Verőcén jártam az Expressz-táborban. Egyik este barátommal betértünk Kismaroson, a Dunakanyar Vendéglátó Vállalat Patak Vendéglőjébe. A kissé komor hangulatú helyiségben meglehetősen unott cigányzenekar hangi- csált. A falon azonban ott lógott a vendéglő rangját hirdető tábla: II. osztályú üzem. Leültünk. A fiatal felszolgáló kifogástalan udvariassággal érdeklődött szándékaink iránt. Ezen fellelkesülve az étlapot kértük. Azon tizenegy féle húsétel szerepelt, hét frissen- sült és négy készétel. A közelgő pompás falatok reményében szemünk izgatottan pásztázta a finomságok listáját. Eközben visszatért asztalunkhoz a fiatal pincér, s így szólt: — Ne tessenek fáradni, mindössze egyetlen ételt tudok hozni, sertéssültet! — közölte. Az óránkra néztünk. Kilenc óra múlt néhány perccel... II. osztályú vendéglőben vagyunk, amely csak tizenegy órakor zár. Verőce és Kismaros jelentős idegenforgalmi hely, szép számmal látogatják a bel- és külföldi turisták. Lehetséges lenne, hogy a tizenegy féle ételből mindössze egy kapható már csak két órával a zárás előtt? Barátom dacosan közölte a pincérrel, hogy ő bizony sertéspörköltet szeretne: azt és csakis azt. — Megpróbálom! — mondta minden meggyőződés nélkül az ételek és italok ifjú szállítója. Én sertéssültet kértem, hátha nagylelkű lemondásommal barátom szíve óhaját közelebb segítem a megvalósuláshoz, ügy is lön! Kis idő múlva közölte a pincér, hogy mégis tud egy pörköltet szerezni. A remény jókedvre hangolt. Tetézte, hogy colét is kaptunk. A kellemes italt kortyolgatva most már körül is néztünk a kis vendéglőben. A konyha melletti sarokban, piros, sárga és kék lajbikba öltöztetve, szorgoskodtak a derék hangászok, Hiába, meg kell adni, értünk mi a vendéglátáshoz! Még lajbijuk is van a zenészeknek! Végre megérkezett az étel. A tálkába néztünk, majd kételkedve egymásra pillantottunk. Lázas számolásba kezdtünk. Barátom tányérjában 14 kis darab krumpli és 8 kis cafatka pörkölthús szerénykedett. Nekem jutott a krumplicskából 15, és így fölényesen tekinthettem a pórul járt pörköltkedvelőre. Ám a sertéssültből nekem is csak két olyan ötforintos nagyságú darabka árválkodott a tányérkán. A pincér visszatért. — Nem zóna adagok ezek? — kérdeztük szomorkásán. A tagadó válaszra kifejtettük véleményünket, hogy zónának is szerény ez az adag. Nem is részletezem tovább.' Az étel íze is kritikán aluli volt A fizetéskor elmondtuk észrevételeinket a felszolgálónak, aki tehetetlenül tárta szét karját: ö csak azt hozhatja ki, amit a konyha kiad.
