Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-15 / 216. szám

VÁCI A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XIV. ÉVFOLYAM, 216. SZÁM 1970. SZEPTEMBER 15., KEDD \ AZ ELNÖK ELMULASZTOTTA AZ ELLENŐRZÉST...! Szanálták a Naszály hegyalját Nem sikkasztottak — csak manipuláltak A kosdd Naszályhegyalja Termelőszövetkezet tagsága nagy megrökönyödéssel értesült tavasszal a hírről, amely sze­rint a termelőszövetkezetben mintegy hét és fél miüió fo­rintot sikkasztottak. A hírre hetvenen kilép­tek a közös gazdaságból. A vizsgálat — amelynek eredményét a közelmúltban rendkívüli közgyűlésen ismer­tették — megállapította, hogy nem sikkasztásról van szó — a szövetkezet elmúlt évi mér­lege volt hamis: nem 3 millió 484 ezer fo rintos nyereséggel, ha­nem 7 millió 597 ezer fo­rint alaphiánnyal zárták az évet. Ezt Csallóközi Zoltán főköny­velő különféle manipulációk­kal eltűntette. A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága által kikül­dött szanálási bizottság elnö­ke, Tárnái Ferenc ismertette a vizsgálat eredményét. A bi­zottság megállapította, hogy a termelőszövetkezet az alapte­vékenységen kívül kiterjedt kiegészítő tevékenységet foly­tatott, amely több ágazatában nem volt gazdaságos. A szö­vetkezet bevételeinek 72 szá­zalékát ezekből áhította be. A bizottság jelentése szerint az ellenőrzés hiánya lehe­tővé tette, hogy olyan béreket folyósítsanak, amelyek mögött nem volt munka. Nagy összegű útiátalányokat fizettek ki vezetőségi határo­zat nélkül, a munkabérek ki­fizetésénél gyakran túllépték a meghatározott felső határt, a pénztári bizonylatokat utó­lagosan utalványozták. A szövetkezet mérlegében jelentős összegű állandó téte­lek és fiktív adósok szerepel­tek, viszont kimaradtak a hi­ttelezők követelései. A szanálási bizottság meg­állapította, hogy a termelő- szövetkezet vezetői nem voltak erélyesek és nem tudták meg­VÁCI SÍROK (9.) Egy ismert és egy ismeretlen Drágfy Sándor 1820. augusz­tus 20-án, a Hont megyei Dé- táron született. Édesapját, aki uradalmi gazdatiszt volt, még Drahokupil Józsefnek hívták. Munkája és szorgalma elisme­réséül nemesi címmel tüntet­ték ki, amit azonban csak fiú­gyermekei örökölhettek. Így lett Drahokupil József fiából Drágfy Sándor. Amikor édesapja elhunyt, anyja a 14 árvával Vácra köl­tözött. Sándor az elemi isko­lát és a gimnáziumot Vácott végezte, s Pesten tanult jo­got. Ügyvédi vizsgája után Vácott ügyvédeskedett. Fel­kapott ügyvéd, és egy ideig a város ügyésze is volt. Egyéb­ként is sokat fáradozott a vá­rosért, és az ő érdeme a Váci Takarékpénztár megalapítása, amelynek egy ideig „díj nél­küli” igazgatója is volt. A részvényesek hálából fárado­zásaiért, egy tömör ezüstből készült díszoklevelet ajándé­koztak neki: „Drágfy Sándor úrnak, mint a Váczi Takarék- pénztár Igazgatójának és lét­rehozójának hálás emlékül a részvényesek. Váczon 1865. február 1-én.” A népszerű embert a város országgyűlési képviselőjének is megválasztották. A tisztsé­get 1865-ben töltötte be elő­ször. Négy év múlva ismét rá esett a választás. Ám a követ­kező év június 14-én, éppen Vácra jövet, a gőzhajón „agy- szélhűdésben” elhunyt. Az al­sóvárosi sírtkertben temet­ték el. Hamernyik János nevét nem őrzi lexikon, könyvet sem írtak róla. Mégis megérdemli, hogy megemlítsük. A Magyar Tudományos Akadémia 1884. október 30-i ülésén ez hangzott el: „Az Akadémia egy korábbi hatá­rozata értelmében néhai Ha­mernyik János volt Váczi pol­gár sírjára — aki az Akadé­miának 14 darab első hazai takarékpénztári részvényt ha­gyományozott — díszes sír­emléket készíttetett. S mivel az az akkori sír felett nem volt elhelyezhető, az igazgató ta­nács elhatározta, a hagyomá­nyozó tetemeinek egy új, meg­felelő sírba való áthelyezését, s arra, valamint a sír további jó karbantartására a költsé­get megszavazta.” Hamernyik János adománya mintegy 66—70 ezer forintot ért. Egész életén át gyűjtötte. Sírja az alsóvárosi temetőben található, sajnos — elhanya­goltan. Fényi Ferenc Foto: Domokos szüntetni a korábbi hiányos­ságokat. Az elnök elmulasztotta az ellenőrzést, a főmezőgazdász nem tud szervezni, és nincs közgazda- sági szemlélete, a főkönyvelő pedig nem alkalmas erre a fe­lelősségteljes munkára. A bizottság jelentése alap­ján a Pest megye Tanács vb 138/1970. számú határozatá­val javasolta, hogy a szövet­kezet saját eszközeiből nem fedezhető hiányának rendezé­sére 4 millió 220 ezer forintos hitelt kapjon — ötévi lejárat­ra. Helyzete megerősítésére a megyei tanács 1 millió 468 ezer forintot juttatott a Na- szályhegyaljának, amit nem kell visszafizetniük. A rendkívüli közgyűlésen Csallóközi Zoltánt fegyel- mileg elbocsátották. Sívó Antal elnök felelősségre vonásától eltekintettek, illet­ve a fegyelmi bizottság elle­ne hozott határozati javasla­tát nem fogadták el. A vizsgálat befejezése után azonnal intézkedtek egyes melléktevékenységek felszá­molására: a laboratóriumot és az építőipari tevékenységet megszüntették, s megvizsgálják a drót-, a kavics- és a homoküzem gaz­daságosságát is. A szövetkezet elnöke megígérte, hogy az alaptevékenység — a mező- gazdasági termelés — elmara­dottságát mihamarább meg­szüntetik. Bányász — Harmos Rajtuk romlott a burgonya... Kereskedelem és vendéglátás a hegyek között — Látja, a túlpart már Csehszlovákia — mutat ki az autó ablakán Nádai Károly, a szobi ÁFÉSZ főkönyvelője. Ütünk célja — bepillantani a Börzsöny lábánál meghúzódó apró falvak életébe. A határközei máris hozza az első témát. — Dél-magyarországi pél­dára mi is szerettük volna megvalósítani a kishatármen- ti árucsere-forgalmat. Partner is lett volna; a lévai Jednota, a mi ÁFÉSZ-ünk megfelelő­je. — Nem sikerült? — A külkereskedelmi szer­vek gördítenek akadályt elé. Népgazdaságilag is érde­mes lenne — kapcsolódik a beszélgetésbe Bedros János kereskedelmi osztályvezető. Tavaly például száz vagon burgonyát tudtunk volna át­adni, mert olyan bő termés volt — odaát pedig sorba áll­tak érte. Így rajtunk romlott, pedig sört kaphattunk volna cserébe, ami itt hiánycikk volt. Az útunkat szegélyező he­gyek lassan elmaradnak és elérjük a járás legtávolabbi községét — Bernecebarátit. Kiszállunk egy, családi ház előtt. — Nem régen vásároltuk és alakítottuk át meleg kony- hás bisztróvá — tájékoztat a főkönyvelő. — Azóta a for­galom úgy megnőtt, hogy máris kicsinek bizonyul. Csillogó hűtőpult presszó­géppel, színes asztalok, szé­kek, a táncparkett mögött le­takart hangszerek. A következő állomás Ke­mence. Iparcikkbolt. Első pil­lantásra árubőséget vél a lá­togató, azoniban már a máso­dik mondatnál kiderül, hogy ez csak látszat. — Sok kereskedelmi céggel szemben az ÁFÉSZ hátrány­ban van — tájékoztat a fő­könyvelő. Az állami kereske­delem ugyanis központilag, tehát nagy volumenű meg­rendelésekkel jelentkezik a gyártó cégnél, és így termé­szetesen előnyben részesül a kelendő cikkek beszerzésénél is. Ide például hatvan olaj­kályha kellene, de csak ha­tot kaphat. A falu fölé emelkedő domb tetején 200—300 méterre a legszélső házaktól tv-anten- nák erdeje sorakozik. Az ár­nyékolás miatt csak így lehet az adást fogni. A hegyek ölén húzódik meg Perőcsény. A falu főterére kanyarodva rögtön szembetűn :k egy építkezés. Így, félig ké­szen is felmérhető, hogy tá­gas önkiszolgáló bolt épüL A régi vegyesbolt még műkö­dik. Több évtizedes kopott­ság, félhomály, az együtt tá­rolt áruk szatócsszaga. ■ Hazafelé Nádai Károly ter­veikről beszél. — Márianosztrán is kor­szerű üzletházat szeretnénk berendezni. Ennek időpontja attól függ, hogy mikor tu­dunk a háztulajdonossal vételárban megegyezni. Kovács Árpád ÉVNYITÓ a dolgozóknál Holnap délután hat órakori az építők Köztársaság úti mű­velődési házában lesz a dol­gozók általános iskolájának évnyitója. Jelentkezéseket még az évnyitón is elfogad­nak. A tanév október 1-én, hétfőn délután négy órakor kezdődik az Árpád úti általá­nos iskolában. Belánszky Ferenc festőmű­vész legutóbbi múzeumi kiál­lítása sok látogató elismerését vívta ki. A tárlat anyagából a Téli táj című olajképet vásá­rolta meg a városi tanács. Egy kosárfonóról Oszt napfény aránylik már a fákon, ezüstös dértől súlyosul a föld, inem mégy vesszőt szedni kisör eg, dologtalanok s üresek az esték, korán fekszel, és későn ébredsz, kocsmákban töltőd napjaid, nyílnak szemedben tavaszi rétek, füstbokrok mélyén rozzant székeken futnak a nyarak, csendesülnek — mennyi kosár volt már hátadon háború és fogság sokszor meséled, szántott föld, tenyér vonása arcodon, cseng a csend törékeny földeken, sálad szélét megkapja a szél, poharak alján gyűlik a baj: cseppre csepp s halkabban meséled ma már életed. Nyári Ferenc Járási rangadó — váci sikerrel Járási rangadó volt az öreg­fiúk bajnoksága. Fóton vendégszerepeit a PENOMAH, a bajnokság éllovasa. A fóti kirándulás sikeres volt: PE­NOMAH—Főt 2:0 (1:0). A vá­ciak a következő összeállítás­ban szerepeltek: Takács — MINDEN UT ANNYIT ER... Váchartyáni világjárók A váchartyáni AKÖV dol­gozói közül hárman is egy hétig Lipcsében éltek, és megnézték a nevezetes őszi vásárt. Hatszáz magyar ment egy vonattal. Mindenről az IBUSZ gondoskodott, még­hozzá olyan jól, hogy a há­rom világjárótól csupa dicsé­retet hallani. — Urasan éltünk, nem is turista, hanem igazi utazó módjára — mondja Vasas István művezető. — Komo­lyan mondom, híztam egy pár kilót! Ez sem mellékes, ám a fő az a nagy élmény, amit Lipcse adott. A tökéletesen megrendezett, hatalmas vá­sári hiszen egész Lipcse egy óriási vásár volt. Hét füzet is kevés lett volna a renge­teg technikai újdonság fel­jegyzésére ... — Engem a házak, a laká­sok tisztasága lepett meg — vág közbe Erődi József né, — Nem is tudom, hogy a né­met háziasszonyok mikor ta­karítanak? Magánházaknál laktunk, ahol soha nem lát­tam vendéglátóinkat takarí­tani, mégis ragyogott az egész ház éjjel-nappal. Még a für­dőkád lefolyó dugójának Is külön polca van, egy alátét terítőcskével! Lehet, hogy ez túlzás, de sokat tanulhatnánk tőlük. Az ilyen apróságok még a vásárnál is többet árul­tak el a lipcseiekről. — Egy hét kevés egy nép megismerésére — szól Győr- vári Ferenc, a harmadik uta­zó —, de én eléggé megszűr­tem élményeimet. Nagy város Lipcse, és engem sokszor za­vart a pedáns rend. Ilyenkor sok a külföldi, néha ők okoz­tak egy kis hazai hangulatot. Túlságosan is józanok a né­metek. Furcsa volt, hogy a pincér csak harmincöt pfen­niget kér egy üveg sörért, de borravalót nem fogad el. Min­den fizetéskor megpróbálkoz­tam, már a tenyeremen nyúj­tottam az aprópénzt, de az is­tennek sem vettek volna ki többet belőle! Jelent ez egyáltalán valamit? Azt hi­szem, sokat... Sorolják élményeiket, a számtalan vidám és érdekes emléket. Bennük van még a távoli utak ezernyi epizódja, de már rendszereződik, ros- tálódik, és a felhasználhatót biztosan sokszor előveszik még, hiszen minden ilyen út annyit ér, amennyi megmarad belőle az emlékezetben. — csankó — God a. Czuczor, Artner — Czimmermann. Lelkes — Ju­hász (Horváth), Balázsovits, Simkó, Tóth, Buchnitcz. A PENOMAH biztosan, meg­érdemelten győzött a lelkesen és jól játszó helyiek ellen. A váciak technikailag és erőnlé­tileg felülmúlták a vendéglá­tókat. Góllövők: Juhász és Buchnitcz. Jók: Takács, Czu­czor, Balázsovits, Buchnitcz. — bi. Y astir nap : Zsákbamacska-túra A Magyar Autóklub Észak- Pest megyei szervezete vasár­nap „zsákbamacska” túrát in­dít. Az út oda-vissza kétszáz kilométer. Az úticélban ebé­delni lehet. Indulás reggel fél nyolckor a Siketnémák Inté­zete elől. Mini zóna lajbi körítéssel A közelmúltban Verőcén jártam az Expressz-táborban. Egyik este barátommal betér­tünk Kismaroson, a Dunaka­nyar Vendéglátó Vállalat Pa­tak Vendéglőjébe. A kissé komor hangulatú helyiségben meglehetősen unott cigányzenekar hangi- csált. A falon azonban ott ló­gott a vendéglő rangját hirde­tő tábla: II. osztályú üzem. Leültünk. A fiatal felszolgá­ló kifogástalan udvariassággal érdeklődött szándékaink iránt. Ezen fellelkesülve az étlapot kértük. Azon tizenegy féle húsétel szerepelt, hét frissen- sült és négy készétel. A közel­gő pompás falatok reményé­ben szemünk izgatottan pász­tázta a finomságok listáját. Eközben visszatért asztalunk­hoz a fiatal pincér, s így szólt: — Ne tessenek fáradni, mindössze egyetlen ételt tudok hozni, sertéssültet! — közölte. Az óránkra néztünk. Kilenc óra múlt néhány perccel... II. osztályú vendéglőben va­gyunk, amely csak tizenegy órakor zár. Verőce és Kisma­ros jelentős idegenforgalmi hely, szép számmal látogatják a bel- és külföldi turisták. Le­hetséges lenne, hogy a tizen­egy féle ételből mindössze egy kapható már csak két órával a zárás előtt? Barátom dacosan közölte a pincérrel, hogy ő bizony ser­téspörköltet szeretne: azt és csakis azt. — Megpróbálom! — mondta minden meggyőződés nélkül az ételek és italok ifjú szállítója. Én sertéssültet kértem, hátha nagylelkű lemondásommal ba­rátom szíve óhaját közelebb segítem a megvalósuláshoz, ügy is lön! Kis idő múlva kö­zölte a pincér, hogy mégis tud egy pörköltet szerezni. A remény jókedvre hangolt. Tetézte, hogy colét is kaptunk. A kellemes italt kortyolgatva most már körül is néztünk a kis vendéglőben. A konyha melletti sarokban, piros, sárga és kék lajbikba öltöztetve, szorgoskodtak a derék hangá­szok, Hiába, meg kell adni, ér­tünk mi a vendéglátáshoz! Még lajbijuk is van a zené­szeknek! Végre megérkezett az étel. A tálkába néztünk, majd kétel­kedve egymásra pillantottunk. Lázas számolásba kezdtünk. Barátom tányérjában 14 kis darab krumpli és 8 kis cafatka pörkölthús szerénykedett. Ne­kem jutott a krumplicskából 15, és így fölényesen tekint­hettem a pórul járt pörkölt­kedvelőre. Ám a sertéssültből nekem is csak két olyan ötfo­rintos nagyságú darabka ár­válkodott a tányérkán. A pincér visszatért. — Nem zóna adagok ezek? — kérdeztük szomorkásán. A tagadó válaszra kifejtettük vé­leményünket, hogy zónának is szerény ez az adag. Nem is részletezem tovább.' Az étel íze is kritikán aluli volt A fizetéskor elmondtuk észrevételeinket a felszolgáló­nak, aki tehetetlenül tárta szét karját: ö csak azt hozhatja ki, amit a konyha kiad.

Next

/
Thumbnails
Contents