Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

^^íírfap 1970. SZEPTEMBER 2., SZERDA Békében harangot, háborúban ágyúi öntöttek Budán, a Bem József ut­cában, ott, ahol 1845-ben Ganz Abrahám, a Svájcból elszármazott öntőlegény hat munkással öntödét alapított, a műemlékké nyilvánított épületben öntödei Múzeumot rendeztek be. Európában egyedülálló az a gazdag anyag, amelyet itt legtermészetesebb környe­zetében mutatnak be, a száza­dos favázas daruk, salak­padló, a világhírre szert tett termékek, vasúti kocsikerekek között. A fém, a vas és az acélöntés történetével ismertetnek a tablók, a képek, a tárgyi do­kumentumok. öntőformák, bronzöntvények olyan nagy számban kerültek elő, hogy egész korszak vette nevét e fémmel kapcsolatos munka­eszközöktől. Görög vázarajz hitelesíti, milyen is lehetett egy attikai bronzöntöde. Ró­mai bronzöntvények, munka­eszközök, dísztárgyak, éksze­rek a megmunkálás magas művészetét illusztrálják. A vasöntés jóval későbbi mesterség. Az első öntöttvas üstök i. e. 512-ből kerültek elő. Magyarországon a honfoglalás korára vezet vissza az a pá­ratlan érdekességű lélet, amelyre néhány éve bukkan­tak Imolán. A földbe vájt bu- cakemencében egy-egy alka­lommal 3—4 kilónyi kovácso­lásra alkalmas vasat olvasztot­tak. Az öntőlegény is földbe vájt mélyedésben ült,, s az olvasztásihoz faszenet használt. Az Imolán feltárt „szabadtéri” öntödéből ércfúvókák. faszéndarabkák kerültek elő. Ugyanakkor a Blikkben. Trizsen, Selmecbá­nyán, Kőszeg}alván és Vas­váron is működtek hasonló vasöntőműhelyek. A középkor öntőműhelyeiről részletes, hiteles adataink van­nak. A 16. század tudós poli­hisztora, G. Agricola aprólé­kos részletezéssel írja le a korabeli öntödét: . az üzőke- mencét, amelyben a fémet ol­vasztották, a vándorlegények kosár alakú kemencéjét. Besz­tercebányáról szép mívű kálythaajtpt, kengyelt, bá­nyászfokost, ivópoharat állí­tottak ki. Már a török időiben szinte minden magyarországi várnak, erödndk volt saját öntödéje, ahol békében harangot, hábo­rúban bronzágyúkat, fegyvere­ket öntöttek, kovácsoltak. A középkori vasolvasztók a főúri kastélyok műhelyei, amelyekből később tekintélyes gyárak nőnek ki. Ott sora­koznak a múzeumban az épp most 200 éves Fazola-féle gyár termékei, az 1700-as években Selmecbányán nyílt kohásza­ti akadémia tanulóinak feke­te-piros parolinos egyenruhái és vizsgaremékei. 1810-ben épült az első ha­zai öntöttvas híd (a képen) Kisgaram községben. Az új­donságnak ható építményről Hugó Fucks prágai mérnök hosszú leírásban számol be. A XX. század fémje az alumínium. Az első hazai alumíniumöntvény 1935-ből származik az akkori Weiss Manfred gyárból. Azóta elekt­romos vezérlésű, automatagé- pekkél formázzák az alumí­niumcsöveiket, rudakat Az Öntödei Múzeum stílu­sos környezetben vezeti végig a látogatót a kultúrtörténeti érdekességű anyagon, ahol együtt őrzik az időszámítás előtti leleteket a mai, legfej­lettebb technológiával készült öntvényekkel. Elhunyt Mauriac francia író Párizsi lakásán 85 éves ko­rában elhunyt Francois Mau­riac Nobel-díjas francia író. A pilisi hegyekben Megkezdődött a vadászidény Kedden megkezdődött az új vadászidény a Pilisben. Gaz­dag vadászatra számítanak. Több mint 1000 nagyvad — szarvasbika, tehén, muflon és vaddisznó — vár elejtésre. Megérkeztek az első külföldi — nyugatnémet, svájci, belga és osztrák vadászok is. Tíz, festői környezetben fekvő, ké­nyelmesen berendezett vadász­házban helyezték, illetve he­lyezik el őket. Olyan vadászt is várnak, aki 10 bika kilövé­sére jelentette be az igényét. A terítékre kerülő állatok kö­zül több mint 40 éremesélyes. — Jaktis Vendel, a Mező- gazdasági Tervező Vállalat vezérigazgatója kedden a mezőgazdasági kiállításon sajtótájékoztatón ismertette a legújabb épülettípusokat és szerkezeteket. Kádár Márta — Ne! Dönci, ezt ne tedd. Én nem bírok könnyeket lát­ni — mondta Sunyi. — A vért sem szeretem, de a könnyek kiborítanak... Fiúk! Én azt mondom, hogy Dönci életében először nem hazudik ... — Gyere, menjünk innen — húzta Pihét Zsófi. — Nincs nekünk szükségünk ezekre... — Ebben igaza van kedves nagyságos asszonyom. Ránk nincs szüksége. De a pénzre igen. Mert a milliót vissza íogjuk szerezni — szólalt meg Dönci és fel akart ülni, de ez egyelőre még nem sikerült ne­ki. — Van valami elképzelé­sed? — csillant fel Pihe sze­me, mert a ráeső negyedmillió felvillanyozta. Pihe ugyanis rendkívül unta már a festé­szetet. Az utóbbi időben már lusta volt az összes színeket kinyomni a palettára, ezért képei egyhangúak lettek. Zsó­fi és az öregasszony egyre többet veszekedtek vele. És ráadásul a pénzből sem sokat látott. Naponta magára zárta az ajtót és ült a vásznakon. Ez volt az élete. Régen visz- szasírta a Zöld Butykosbeli szép napokat, de különösen az elmúlt idők nagy kalandjait, a bárokban zajló fényes életet, az izgalmas vidéki utakat. Sú­lyos ezreket keresett és még berúgni sem engedték. Vacso­ra után egy üveg sör. Rum nélkül! Ennyit engedélyezett a két asszony. Hát nem! — Van ötleted? — kérdezte újra Ödönt. — Tudd meg, hogy nekem mindig van ötletem — mond­ta Ödön és ezúttal már sike­rült felülnie. — Vissza fogjuk szerezni az egymilliót. Még­hozzá kamatostul. Azután pe­dig itthagyjuk ezt az országot. Itt nem érdemes élni. Az em­berek kicsinyesek, az élet szürke. Nekünk nagyvonalú­ságra, csillogásra van szüksé­günk. Monte Carlo ... — Az kicsoda? — kérdezte Sunyi. — Műveletlen vagy — mondta lesújtóan Dönci. — Monte Carlo egy város a Nagy- vagy CSendes-óceán partján... — A Földközi-tenger part­ján — javította ki Zsófia, aki két gimnáziumot is járt. — Az teljesen mindegy, ez is csak kicsinyesség. Az a lé­nyeg, hogy Monte Carlo a nagyvonalú emberek találko­zó helye. Rulett, kártya, szép nők ... — Mehetünk — mondta Pi­he. majd Zsófi szikrázó sze­mébe nézve hozzátette: — Persze, ugyebár engem első­sorban a rulett érdekel. Azt még sosem ettem! — Ne fűzd az agyunkat! — mondta Patkány, de már nem ütött. — Nem szeretném ha még egyszer átvernél minket, mert elhatároztam, hogy a gyilkosságtól távol tartom magam. Hacsak egy mód van rá! De ha újra becsapsz, nem sikerül ezt az elhatározásomat betartani.,. — Halljuk az ötletet! — ja­vasolta Pihe. — Az első, hogy a nagysá­gos asszony hagyjon magunk­ra. Ez férfimunka ... Zsófi szólni akart, de Pihe gyengéden kitessékelte, ami nyolc napon belül gyógyuló érvekkel sikerült csak. — A második ötletem; Su­nyi hozzon némi rumot és sört, hogy megünnepeljük ta­lálkozásunkat és új akciónk kezdetét. Ez volt az első javaslat e napon, mely egyhangú lelke­sedést váltott ki az egybe­gyűltekből. Csak Sunyi je­gyezte meg: — Egyedül nem bírok any- nyit elhozni. Megjegyzését helyénvalónak és okszerűnek ítélték, ezért Patkány is csatlakozott hoz­zá. aki alkalmi szénhordásb'an nagy rutinra tett szert a sú­lyos terhek cipelésében... Patkány és Sunyi kétszer fordultak, így semmi akadálya nem volt, hogy megkezdőd­jék a békés, baráti kvaterká­zás, melyet bölcs előrelátás­sal a földön ülve kezdtek meg. Még Döncit is lesegítet­ték a mángorlóról, nehogy ké­sőbb még jobban összetörje magát. Hamarosan úgy érezték ma­gukat mint régen, amikor még a Zöld Bütykös előtti járdán feküdtek. A finom sze-. székben feloldódott az egye­netlenség és gyűlölet. Négy igaz barát ürítgette a szeretet poharait. Így a tulajdonképpeni meg­beszélést csak két nap múl­tán lehetett folytatni. De ezt senki sem bánta, egyrészt mert az időt hasznosan töl­tötték, másrészt mert megta­nulták, hogy semmit sem sza­bad elsietni. Az elmúlt órák legnagyobb eredményeként mindenki azt a megható jele­netet könyvelte el, amikor Patkány megcsókolta Ödön kétszeresre dagadt fejét és közben zokogva mondta: — És ezt a drága fejet akartam én szétverni... Bo­csáss meg pajtikám... Ödön megbocsátott, amiből a többiek azt is megláthatták, hogy nemcsak esze, de szíve is van neki. Két nap után Dönci kiadta a jelszót: — És most kezdődjék az ak­ció. Zsebéből egy köteg százast vett elő, melyet nagy felin- dultsága ellenére sem felej­tett el Bauer páncélszekré­nyéből elhozni. — A rendes ruháitokat nyilván elittátok már? — Honnan tudod — ámul­dozott Sunyi.-r- Papírforma! — felelt Dönci. — Sebaj. Itt van fejen­ként két darab ezres. Ebből kikupáljátok magatokat. Egyelőre szesz nincs. Aki meg­szegi az utasításomat, kizárja magát a további üzletből. Ezenkívül beszereztek egy színházi sminkkészletet, né­hány labdarúgó szakkönyvet és sportújságot... — Hát ez minek? — kér­dezte Pihe. — Átképezzük magunkat. De ne kérdezősködjetek, ha­nem munkára... — Azért nem kell durvás- kodni — mondta Patkány. Aztán elindultak. És ami még nagyobb csoda, vissza is jöttek. Megvásárolták a ru­hákat és a szükséges kelléke­ket. — És most mi lesz? — kér­dezte Sunyi. — Rejtekhelyre vonulunk vissza és kidolgozzuk a takti­kánkat — felelt Dönci. — Ezért szeretek Döncivel dolgozni — jelentette ki Pihe. — Mert neki taktikája van. Látod Patkány, mégis kár lett volna szétverni a fejét! ' — Ki tudja? — merengett el Patkány és arcán a látno­kok messzelátó kifejezése je­lent meg... A kisalmási kultúrotthon színházterme legutóbb az OMEGA-együttes hangverse­nyén telt meg ennyire, de az a közönség korántsem volt ilyen lelkes és ünnepélyes. A színpadon egy hosszú asztal­nál ült a KSC, azaz a Kisal­mási Sport Club teljes elnök­sége, valamint a község veze­tői és a „Club” pártoló tag­jai. A nézőteret zsúfolásig megtöltötték a drukkerek. A színpadon hatalmas gyászke­retben Bauer Rezső fényképe függött és alatta a felirat: „Éljen szeretett jótevőnk!” Az egyesület orvosa ugyan kifo­gásolta a felirat szövegét, mondván, hogy aki meghalt az nem élhet, de a gyúró leíróm­tól ta a cáfolhatatlan érvvel: — Kossuth apánk halála után még száz évvel is kiál­tottuk, hogy éljen Kossuth Lajos. A Club elnöke megható be­szédben méltatta a község szü­löttének halhatatlan érdemeit, valamint utolsó nemes gesz­tusának nagyszerűségét majd átadta a szót a tulajdonkép­peni örökösöknek, akik nevé­ben a labdarúgó-szakosztály elnöke, foglalkozását illetően a megyei lap helyi tudósítója lépett a mikrofon elé: — Sporttársak! Clubunk labdarúgói már eddig is bebi­zonyították, hogy tehetségesek és rátermettek. Ezt dokumen­tálja a megyei bajnokságban elért ötödik helyezésünk is. Pedig önök tudják, hogy ezt minden anyagi támogatás nél­kül értük el! (Folytatjuk) Ma minden iskolában újra szól a csengő. Jelzi a tanítás kezdetét, az új tanévet. Teg­nap, az évnyitó napján, Szent­endrén, Nagykőrösön, Vácott, Ráckevén ,és szerte a megyé­ben, az országban ünneplőbe öltözött gyerekek siettek is­kolájuk felé. A megye általá­nos iskoláiban a legíiatalabba- kat „idősebD” társaik köszön­tötték, segítve leküzdeni az első nap, az új hely okozta izgalmakat. Ma, az első tanítási napon az ország 5600 általános és 580 középiskolájában a peda­gógusok ismertetik a tanulók­kal az órarendet, az iskola há­zirendjét, majd osztályonként megválasztják a diákkollektí­va tisztségviselőit. A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében ebben a tanévben is a szorgalmi idő két félévre oszlik: az első fél-, év az iskolákban a téli szü­net utolsó napján ér véget, a második félév pedig a téli szü­netet követő első tanítási na­pon kezdődik. A tanulók első félévi osztályzatait — a de­cember 19-i állapotot alapul véve — a téli szünetben sorra kerülő osztályozóértekezleten zárják le és a téli szünidő utáni első tanítási napon köz­ük a tanulókkal és szüleikkel a tanulmányi eredményt az ellenőrző könyvben. A téli szünidő 1970. december 21-től 1971. január 6-ig tart majd. Az első csöngetés elhang­zott, s kezdetét vette az újabb oktatási év, ami majd sok fegyelmet, kitartást kíván a tanulóktól, de ugyanakkor sok derűs és kellemes órát is je­lent. HOBBYBÓL TUDOMÁNY Dr. Till József dorogi főor­vos szenvedélyes horgász, és mint ilyen, kitűnő megfigye­lője a halaknak. Tizenöt éve figyeli a hazai halak életét. Megfigyelésének megkönnyí­tésére kertjében mesterséges tavat létesített, ahol a hazai halfajták csaknem mindegyi­ke megtalálható. A sokéves tapasztalatgyűjtés alapján megfestette a hazai halak ké­peit olyan pontossággal, hogy a színes képek alapján meg lehet határozni a fajokat. A munka aprólékosságát é„ pon­tosságát legjobban az jellem­zi, hogy egyik-másik halfajt mintegy 25 ezer ecsetvonással festette meg. A főorvosnak az a szándéka, hogy a mintegy 200 halrajzot könyvalakban megjelenteti és ezzel megszü­letik az első magyar színes halhatározó. Pályázati felhívás A Pest megyei középiskolai ösz­töndíj bizottság pályázatot hirdet fizikai dolgozók gyermekei szá­mára középiskolai ösztöndíjakra és szociális támogatásra. Az ösztöndíjak és a szociális tá­mogatás együttes összege tan­évenként tíz hónapon keresztül havi 200—450 Ft lehet. Az ösztöndíjakra és szociális tá­mogatásra a középiskolák igazga­tóinál kapható űrlapokon lehet pályázni. Pest megyei lakosok fő­városi vagy más megyékben levő középiskolákban járó gyermekei a Megyei Tanács VB Művelődés- ügyi Osztályán (Budapest V., Vá­rosház u. 7.) kaphatnak űrlapot a pályázathoz. I. A pályázat feltételei a követ­kezők : 1. A pályázó tanuló szülője, il­letve gondviselője fizikai dolgozó. 2. A pályázó családjában az egy főre jutó jövedelem nem halad* hatja meg a havi 1100 Ft-ot. 3. A pályázó tanuló jó magatar» tása mellett tanulmányilag is jó eredményű. Az ösztöndíjalap elsősorban a tehetséges gimnáziumi tanulók segítését szolgálja, szakközépis­kolások másodsorban jöhetnek számításba különös méltánylást érdemlő esetben. Első osztályos ta­nuló általában csak szociális tá- mogatást (250 Ft) kaphat. II. A pályázatot a középiskola igazgatójához kell benyújtani 1970« szeptember 15-ig, aki azt továb­bítja. III. Áss ösztöndíjak odaítéléséről az ösztöndíj bizottság 1970. októ­ber 10-ig dönt. Döntéséről a pá­lyázókat értesíti. Hargitai Károly a Pest megyei ösztöndíj bizottság titkára * UKÖHAZBAK,'■ ABERENDEZÉSBEN í ÉS A i FELSZERELÉSBEN ’ keletkezett tűzkárt az ÉPÜLET­ES HÁZTARTÁSI BIZTOSÍTÁS alapján megtéríti, az Állami biztosíts ——.——-—l i Újra szól a csengő TANÉVNYITÓK MEGYESZERTE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents