Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-12 / 214. szám

6 FMT B1EGYE9 '&űriap 1970. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT Arany János első ukrán fordítója Nagykőrösön Hozzászoktunk már, hogy szinte minden év hoz valami meglepetést Arany Jánossal kapcsolatban. Néhány éve Arany Toldijának első kínai fordítása keltett nagy feltű­nést, most tavasszal pedig egy csinos kis kötetben Arany balladáinak első ukrán fordítása jelent meg. Szerzője Jurij Skrobinec ungvári tanár, újságíró. Ahogy megkaptam kötetét, siettem vele föl a gimnázium orosztanáraihoz, akik az uk­rán—ruszin nyelv eltérései el­lenére is jól megértették a fordítást, s nagy elismeréssel nyilatkoztak róla. Magam in­kább csak a nyelv zenéje, s Arany eredetijének mellé ál- modása révén tudtam megál­lapítani, hogy valóban nem mindennapi műről van szó. Meleg hangú levélben üdvözöl­tem a fordítót, s meghívtam, hogy alkalomadtán látogas­son el hozzánk, Nagyikőrösre. Most aztán, szeptember 5-én, minden előrejelzés nél­kül betoppant hozzánk Skro­binec barátunk. Egészen jól beszél magyarul, ha néha gon­dolkodik is kifejezésein. Ha­marosan kitűnt, hogy 1939- ben, 11 éves korában ösztön­díjasként Budapestre került, ott az Eötvös József Gimná­zium és egy kollégium növen­dékeként kitűnően megtanult magyarul. 1944-ben, hazájá­ban érettségizett, majd az ungvári egyetemen szerzett tanári képesítést. 1956 óta ki­zárólag az újságírásnak szen­teli tehetségét: Kárpát-Ukraj- na legnagyobb újságja kultu­rális rovatának vezetője. Megkérdeztem: hogy vette rá, hogy a magyar költészet­tel foglalkozzék? A válasz: már Pesten írt verseket anya­nyelvén, sőt magyarul is pró­bálkozott. Odahaza aztán, egyetemi hallgató korában, komolyabban kezdett fordíta­ni. Jellemző, hogy első műve Petőfi Nemzeti dalának a for­dítása volt, amelyet a magyar szabadságharc százados év­fordulójára készített. Egyide­jűleg Aranyt is megszerette. Hálásan emlékezett rá, hogy Arany maga is túlemelkedett a kicsinyes nacionalizmuson, és szerkesztőként meleg han­gon ismertette Lehoczky ruszin népköltési gyűjteményét. Skrobinec barátunk első fordítása — megint jellem­zően — a Walesi bárdok volt, melyben Arany lándzsát tör a nemzeti szabadság eszméje mellett. Folytatta a hasonló jellegű, Szondi két apródjá- val, majd az Ágnes asszony­nyal. Meglepődve hallotta, hogy ez mind körösi alkotás, Arany itteni tanárkodása ide­jén írta őket. Ezek jelentek meg elsőnek egy kijevi folyó­iratban, éppen abban az év­ben, amikor a nagykőrösi Arany-emlékmúzeum alakult. Jurij Skrobinec 1958-ban le- fordíta: Illyés Gyula: Pusz­ták népét. Jött aztán Móricz Zsigmond, Karinthy, majd két évvel ezelőtt Petőfi Apostola. Mind elkapkodták, főként az egyetemi ifjúság. Legújabb műve: Ugorska arfa, azaz Magyar hárfa, húsz év gyümölcse. Ez bemu­tatja ukrán nyelven a magyar költészetet Gyöngyösitől máig. Nagy figyelemmel nézte vé­gig Jurij Skrobinec a mi Arany-gyűjteményünket, me­leg sorokat írt emlékköny­vünkbe, s megígérte, hogy al­kalomadtán eljön az Arany Társaságba is. Most a Magyar írószövet­ség vendége Budapesten, s mi is boldogan adtunk neiki „ajánlólevelet” iróbarátaink- hoz, s a Magyar Tudományos Akadémiához. Dr. Toros László r // // I // „Erőmüvek az emberi szervezetben 17 ORSZÁG KUTATÓI TIHANYBAN Dr. Szentágothai János aka­démikus, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia biológiai osz­tályának elnöke pénteken nyi­totta meg Tihanyban a FEBS — az Európai Biokémiai Tár­saságok Szövetsége — és az Akadémia 9 napos előadás- és konzultáció-sorozatát. Erre az alkalomra 17 orszég 60 kuta­tója érkezett hazánkba. A Biológiai Kutató Intézet­ben összegezik a membránok biokémiájával foglalkozó tu­dományág eddigi eredményeit, s lehetőséget adnak a kutatók­nak újabb tudományos ered­ményeik ismertetésére is. Az előadások bevezetőjében hang­súlyozták, hogy korunk biológiai kutatá­sainak egyik legizgalma­sabb, legmodernebb irány­zata az élő sejteket körül­vevő sejthártyák, az úgy­nevezett membránok ösz- szetételének, funkcióinak tanulmányozása. Ezek szerepe a szervezetben rendkívül szerteágazó. Az idegsejtekben a membránok vezetik az ingerületeket, az izomban az összehúzódást vég­zik, más szervekben pedig a kiválasztás és a felszívódás szabályozása a funkciójuk. A tudományág képviselőinek ta­lálkozóját azért hívta össze Magyarországon az európai biokémiai társaságok szövet­sége, mert e témakörben a ha­zai kutatók szép eredménye­ket produkáltak. Nemzetközi érdeklődést váltott ki többek között Straub F. Brúnó akadé­mikus és munkacsoportjá­nak felfedezése: kísérletekkel igazolták, hogy a sejthártyán keresztül folyó anyagvándorlás rendkívül energiaigényes, s ehhez a szervezet valóságos kis erőmű­Csobotb-gép Sásdon Fáradságos padkák A mecseki hegyháton gaz­dálkodó termelőszövetkezetek több ezer hold — mezőgazda- sági művelésre alkalmatlan — hegylejtőt szándékoznak erdő­síteni a következő évek során. Emberi erővel azonban nem győznék az erdőtelepítést. Különösen hosszú időbe A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT (Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19—21.) azonnali belépésre felvesz: dömpervezető, asztalos, ács-állványozó, bádogos, burkoló, víz-, gáz-, központifűtés­szerelő, kőműves, lakatos, szigetelő, villanyszerelő, üveges és motorszerelő szakmunkásokat, betanított munkásokat, valamint kubikosokat és segédmunkásokat. Szakmunkásképesítés megszerzése a szükséges gyakorlati idő .után lehetséges. A vidéki dolgozóknak szállást adunk. Jelentkezés fenti címen, a Munkaerőgazdálkodáson. kerül és nagy nehézségek­be ütközi a/oknak a pad­káknak a kialakítása a lejtőkön, amelyeken a fa­csemetéket elültetik. A fáradságos fizikai munka gépesítését oldotta meg most a pécsi termelőszövetkezeti szövetség egyik munkatársa, Csoboth Lázár erdőmérnök. Speciális — minden irányban elfordítható — padkázógépet szerkesztett, s ezt a bolgár kis lánctalpas traktor elejére illesztette. A traktor az egyik menetben kialakítja a hetven centiméter széles padkát, a másik 'menetben pedig har­minc centiméter mélyen meg­lazítja a talajt. Ezután már csak a faültetés következik. A sásdi Búzakalász Tsz műhelyében gyártott pad­kaépítő gép kitűnően vizsgázott a szakemberek előtt. Óránként 2000—2500 méter hosszúságú padkát képes el­készíteni, s ezzel nyolcvan­száz ember nehéz fizikai mun­káját végzi el egy nap alatt. Reklám Édes anyanyelvűnk Szent­endrén. Foto: Urbán veket hoz létre. A kilencnapos eszmecserén összesen 40 elő­adás hangzik el. BAJTI-SÁRVÁR Erdei fenyő és nyár A FAO magyar nemzeti bi­zottsága által rendezett nem­zetközi tanácskozás résztve­vői Vas megyei tanulmányút­Élelemlánc Évente mintegy félmillió pe­csenyekacsát nevelnek fel Békéscsabán a téglagyárak használaton kívüli bányagöd­reiben. E tavak vize azonban az utóbbi időben rendkívüli módon elszennyeződött. A thiopedia rosa nevű baktérium és az egyfonalas kékalga elsza­porodása valósággal vörösre festette a víz színét. A BOV békéscsabai gyára és a Körös vidéki Vízügyi Igaz­gatóság vízminőségvédelmi felügyelőségének kollektívája új biológiai víztisztasági mó­dot dolgozott ki: úgynevezett élelemlánccal tisztítják a vizet. juik során pénteken a bajti kísérleti telepre, valamint az Erdészeti Tudományos Inté­zet sárvári kísérleti állomásá­ra látogattak. Bajtiban többek között az erdei fenyő magtermő-ültetvé- nyek gondozását, nyárfajta- gyűjteményekben végzett el- lenállóképességi vizsgálatokat és azok eredményeit tanulmá- nj ózták. Különösen felkeltette az érdeklődésüket az a beje­lentés, hogy a bajti telepen előállított új fajták termőké­pességben 80—100 százalékkal meghaladják a régieket. A legújabban előállított nyár­fajtáik pedig felülmúlják az eddig világviszonylatban is verhetetlennek számító olasz nyárfajtákat. Képeslap a fürdőhelyről — Te, Cincike kedves, nézd meg ezt a sok káposztafejet! Vatta Dönci epizódszínész kivonult család­jával a kis fürdőhely strandjára és roppan­tul bántotta az az egyszerű tény, hogy szem­mel láthatólag senki sem ismeri fel. Nem lehet a világot megérteni, dohogott magában, hisz, ha jól végiggondoljuk az elmúlt, pon­tosan tizenöt évadot — s ő jól végiggon­dolta — nem volt a hírneves fővárosi szín­háznak olyan bemutatója, amelyben ő ne sze­repelt volna, s ebből kifolyólag nem volt olyan plakátja, amelyre az ő nevét is ne nyomtatták volna fel. Ráadásul pontosan olyan és akkora betűkkel, mint például azét a... dilettáns Karalábéét. Igaz, hogy Kara­lábé mondotta a hosszú tirádákat és forgat­ta a kardot, míg ő csak a fegyverhordo­zója volt és néha azt mondta, hogy „igen, felség”, s ezekből következően igaz, hogy Karalébá neve a színlap első, míg az övé a színlap utolsó sorában kapott helyet, de ak­kor is! Egyazon színpadon lépnek fel, egy­azon színlapon van a nevük, s tessék, kijön erre a nyomorult strandra, s még a fejét sem mozdítja meg senki! Bezzeg a Karalá­bénak lenne csinnadratta! —- Hol van csabuli? — Csabuli futballozik! Persze, Vatta Dönci epizódszínész vélemé­nye a hálátlan közönségről nem fedte a teljes igazságot. A valóság az volt, hogy ami­kor Vatta Dönci epizódszínész platinaszőke, de annál feltűnőbb feleségével, valamint a hozzá megszólalásig hasonlító Csabulival megjelent a strand bejáratánál, majd végig­vonult a strand közepén rájuk váró üres pádig, a leglehetetlenebb pózokban heverő napimádók felemelték a fejüket. Felemelték, pislogtak két hosszú álmosat az újonnan ér­kezőkre, aztán folytatták sziesztájukat. Két­ségtelen, hogy így történt Nem lehet a világot megérteni, dohogott magában tovább Vatta Dönci epizódszínész, annál is inkább nem, mert hisz az elmúlt évad például a színházon kívül egy-egy em­lékezetes tévé-, illetve filmsikert is hozott. Az ősszel mutatta be a televízió a neves szerző, Anonimusz Antal egyik tévéjátékát, amelyben ő az öreg verklitekerőt alakította. Azt a különleges feladatot kapta, hogy ne előre, hanem visszafelé tekerje a verklit. A kritikák szerint remekül sikerült. Az Ablak­talan ház című krimifilmben pedig egy ti­tokzatos valakit játszott, aki az első film­kockákon az ablakok alatt oson, leütik, s így körülötte forog az egész cselekmény. Ezért az alakításáért nívódíjat kapott. Érthető te­hát, ha bizonyos rossz szájízzel állt Vatta Dönci epizódszánész a kis fürdőhely strand­ján, a víztől mintegy öt méterre levő pad mellett, mely padra felesége a hatalmas sporttáskát is elhelyezte, melyet előzőleg ő cipelt. A pádon ettől függetlenül természe­tesen számára is lett volna ülőhely, ő azon­ban a pad mellett állt, homorított és a kar­ját a mellét keresztbe fonta. — Hol van Csabuli? Vatta Dönci epizódszínész feleségére nézett. Az asszony kinyújtott lábbal ült a pádon, karjait a pad támláján pihentette, fejét kissé hátraejtette, szemeit behunyta, egyszóval napozott. Mi tagadás, meglehetősen közönyös volt az ő problémái iránt.. — Apuci, hol van Csabuli? — Csabuli futballozik! — válaszolt inge­rülten Vatta Dönci epizódszínész. — Kitű­nően érzi magát. Akárcsak te —■ tette hozzá nem minden él nélkül. A bosszúságok már tegnap délután, a meg­érkezéskor kezdődtek. Ruganyosán, jóked­vűen pattant le a vonatról, lesegítette a gye­reket, a csomagokat, az asszonyt, aztán na­gyot nyújtózott, hej, de jó hatalmasat szippantani ebből a remek vízparti levegő­ből. hát megérkeztünk, megérkeztünk, de a forgalmista ráordított, ne nyújtózkodjon, menjen odébb, a többi utas nem tud le- szállni. A nyaralónál a házi néni a kezébe nyomta a szobakulcsot, majd meghagyta, hogy a berendezésből a kerítésen kívülre vinni bármit is tilos! Mármint például a nyugágyat a vízpartra, ugyebár! Vatta Dönci epizódszínész ekkor még egy kicsit kunco­gott is magában, ez ideig nem ismertéje fel, az bizonyos, egész izgalmas játék lesz tip-, pelni, ki ismeri fel, ki nem. Az elhelyezkedés után elindultak feltér­képezni maguknak a fürdőhelyet. A cukrász­da ablakában rámosolygott a kisasszony, az­tán — bár vaníliát és csokoládét kért mind­hármuknak — vaníliával nyomta tele a tölcséreket. Ezte a Halászcsárdába ültek be vacsorázni. Sokáig tanakodtak azon, hogy halászlét vagy rántott halat egyenek-e. Volt idejük, fél óra múlva jött az asztalukhoz egy pincér. Akkor is azért, hogy bejelentse, sem­mi mással nem szolgálhat, mint marhapör­költtel, hidegen. A táncos szórakozóhelyen a kiszolgálólány az ölükbe söpörte az asztal­ról a hamut, majd valami irtózatosan pocsék konyakot hozott — Ugyan apuci, még jó is, hogy nem is­mernek fel — mondta a felesége —, legalább végre elereszthetjük egy kicsit magunkat. Aztán ma reggel a borbélynál. Ásszolgálja, parancsoljon helyet méltóztatni, és fütyült és ütemre pamacsolta az arcát, orrába, fülébe is nyomott habot élesre fente a beretvát, megborotválta. Micsoda fess embert vará­zsoltam önből, avviszontlátásra, méltóságos tiszteletem. A fele szőrt fenn hagyta. És semmi, egy szóval, egy árva szóval sem, hogy művész úr... — Hol van Csabuli? Mit? Hogyan? Ja, Csabuli. Ezen már csak nevetni lehet. — Hármat találhatsz, szívikém ..’ 1 Felesége felegyenesedett a pádon, a füzes felé nézett. Csabuli rúgta a labdát, Csabuli volt a csatár. Felállt, megigazította a für­dőruháját, a vízhez lépkedett, lemosakodott Aztán játékosan vizes tenyerét férje hátára tette. — Apucikám, eredj, hozzál nekem lángost — kérte kissé nyafogó hangon. Nagyon jó­nak ígérkezett az idei nyaralás. — Sok lán­gost. Vatta Dönci epizódszínész készséggel in­dult a lángosért. Életeleme volt a mozgás. Derékig belebújt a hatalmas sporttáskába, egy húszast és némi aprót tett fürdőnadrágja kis zsebébe és elindult a kinyújtott kezek, lá­bak között. Árnyékja végiglebbent az olaj­tól csillogó testeken, néhányan felemelték a fejüket, a pillanat tört részéig. Jövetelkor elég alaposan körülnézett, em­lékezett, az egyik bódénál üveges sört árul­tak, egyenesen oda vette az irányt. Tájékozó­dott a pultnál, a vállak fölött előre hajolt — Az a pocakos amorozó mért nem áll sorba! Ez ő volt, ez neki szólt, látta az alacsony, szőke hústömeg szemében a gúnyt. Elvörö­södött, sorba állt. A megjegyzés azonban szöget ütött a fejébe. Csak nem? Amorozó? Hogy mondta: amorozó... Lehet, hogy fel­ismerte őt ez a... bikaember. A továbbiak­ban azokban sem az ily módon megtisztelt személy, sem a többi sorba álló nem törő­dött vele. Lenyelték sörüket és mentek. A lángosos bódénál várni kellett. Fiatal hölgy szaggata a fehér tésztát, közbe-közbe elmerengett a víz felé. Vatta Dönci epizód­színész a sószóróval játszogatott, s látszott rajta, az alkalomra vár, társalogni akar. — Mondja, kedves... szokott maga mo­ziba járni? A lángosos hölgyet váratlanul érte a kér­dés. Vatta Dönci epizódszínészre bámult, aki máskülönben finom pocakja ellenére sem volt csúnya férfi, valahogy egész meg­jelenésén látszott, hogy nem a vasolvasztó­nál keresi a kenyerét; tehát a hölgy bá­mult, aztán elmosolyintotta magát. — Nagy kujon maga, még ebben a ká- nikulában is — mondta és tésztás ujjával játékosan megfenyegette a férfit. — A ma es­tém foglalt. A- félreért kedves. Az Ablaktalan ház című filmet nem látta véletlenül? azt a... — Dehogynem, megnézek én minden met, amit itt játszanak. Nahát akkor emlékszik biztos arra a sargazakós alakra az elején, aki az ablakok alatt... — Akit leütnek? Persze... — Nahát, azt a szereoet én látszottam' Közben a lángosra várók sora megnőtt s ?_z ítéhe? bendőjüek hallva a beszélgetést, Vatta Donci _ epizódszínész köré gyülekez­tek. Aki, mint látható, nem adta fel a játszmát. Deregán Gábor Tudja, fil­I I

Next

/
Thumbnails
Contents