Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-11 / 213. szám
™KJCíriap 1970. SZEPTEMBER 11., PENTE» Korszerű csúcsforgalom VÉGET ÉRT a nyári csúcsforgalom, kezdődik az őszi. A modern társadalom bonyolult hazai és országhatárokon túli munkamegosztása, a termelés növekedése és a fogyasztási szokások változása évről évre növeli az elszállításra váró áruk millió tonnáit. Mostanában többször hallottam ezt a fogalmat: korszerű csúcsforgalom! Mögötte az az egyszerű feltételezés húzódik, hogy: össze kell kapcsolni a modern szállítóeszközök — amelyekből azért egyre több lesz fölhasználását a kor követelményeinek megfelelő szervezéssel, gazdasági törvényekkel. A népgazdaság e fontos érrendszerének, a szállításnak, zavartalan működése — mindenkinek érdeke. Nagy az áruszállítók feladata és egyben nagy a felelősségük is! De azonnal tegyük hozzá: a legjobb szándékuk is sutává válik, ha nem kapnak mellé segítséget, ha nem találnak azonosan gondolkodó társakat! A szállítók és a szállíttatok közös „nyelvére” gondolok. Mert, sajnos, nemegyszer ugyanazok, akik kényelemből vagy tehetetlenségből a szállító járművek garmadát tartják „fogságban” a rakodótereken, nagyon felháborodnak, ha ők akarnak valamit elvitetni, és nem kapAHOL GONDOLNAK A JOVORE Vasad messze van? Még lehet kertészeti tanulónak jelentkezni Bájos fekete kislány. — Neve? — Varga Ilonka. — Hová való? — Monori. — Hogyan jutott eszébe, hogy mezőgazdasági szakmunkástanuló legyen? — Ápolónő szerettem volna lenni, nem vettek fel. Sokat hallottam a vasadi iskoláról, gondoltam, megpróbálom ... — Megbánta? — Nem. — S csodálkozik a kérdésen. — Mi a kedvenc tantárgya? — Tavaly a földműveléstant szerettem, az idén... még nem tudom, csak nemrég kezdődött el a tanév ... — A harmadik év után hol jog elhelyezkedni? — Már van helyem, a fővárosi Sasad Termelőszövetkezetben. Itt voltak, felkerestek minket, szerződést kötöttek, havonta társadalmi ösztöndíjat adnak. — További tervei? — Ha itt eredménnyel végzek, beiratkozom majd a mezőgazdasági szakközépiskolába. Nincs több kérdésem, de Varga Ilonka még hozzáteszi: — Sasadon jók a munkakörülmények. Fél évig gyakorlaton voltunk ott. A gyümölcsösben és a faiskolában dolgoztunk. Nagyon érdekes ... ★ Nem pontos a hasonlat, mégis leírom: senki sem lehet próféta a saját házában. Érvényes ez a Vasadon működő mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolára is. Jönnek ide a fiatalok tanulni Cegléd, Nagykőrös, Gödöllő környékéről, egész Pest megyéből, de a monori járásból — alig. Vasadon kertészszak működik. Ismertek a monori járás jelentős kertészettel bíró termelőszövetkezetei, a két vecsési, az üllői Kossuth, s más termelőszövetkezetek, amelyek kertészetük közeli fejlesztésének gondolatával foglalkoznak. Mégis: az idén egyetlen járásbeli termelőszövetkezet sem küldött fiatalt Vasadra tanulni. Ez azt jelenti: nem is várnak innen egyet sem, a jövőben sem. Most úgy gondolják, nem lesz tanult kertész szakmunkásra szükségük. De vajon miért gondolkodik másképpen Sasad? S hogy ne menjünk olyan messzire, a Monori Állami Gazdaság?! Szerződésekkel kötik magukhoz már most a majdani szakembereket. Ki téved vajon? Lehet tippelni. Az eredményt nézzük meg majd öt év múlva. S öt év nem nagy idő. ★ Még tavaly is csak akkor vették fel a fiatalokat a szakmunkásképző iskolába, ha előzőleg valamely gazdasággal szerződést kötöttek. Ma más a helyzet. Ha a fiatal úgy dönt, minden szerződés nélkül is jelentkezhet. Júniusban sokan úgy döntöttek, és sokan mégsem jelentek meg most szeptember elsején az évnyitón. A szülők ... meg hát maguk is, úgy gondolták... talán mégsem ... Talán a propaganda is kevés. A Ganz-MÁVAG meg tudta tenni, hogy kiment Maglódra, s vetítettképes előadásokkal, makettekkel csalogatta magához — nem is eredmény nélkül — a nyolcadikosokat. A Vasadi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolának is lennének „propagandaérvei”. Mindjárt talán a szép iskola és még szebb környéke. Aztán a társadalmi és állami ösztöndíjak, melyek teljes egészében fedezik a bentlakást, az ellátást, és még zsebpénzre is marad. Aztán a szakmunkásoklevél, s a biztos állás, a korszerű, a jövőt helyesen látó gazdaságokban. Igaz, akik már kikerültek és dolgoznak, azoknak a fizetése még alig több mint a nem szakmunkásoknak, de — s ezt mindenki látja — ezt a problémát előbb- utóbb rendezni kell, s rendezni fogják. A jövő, mindenek- fölött a jövő — az övék. ★ A Vasadi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola szeptember 15-ig még elfogadja általános iskolát végzett fiatalok jelentkezését, kertészszakra. (deregán) nak azonnal vagont vagy teherautót. Nem véletlenül született nemrégiben az a rendelet, amely szigorúan bünteti a kényszerpihenésre ítélt vagonok „őreit”, méghozzá a hatványozottan jelentkező büntetéspénz a nyereséget csökkenti. Túlzás lenne abban a hitben ringatni magunkat, hogy egyetlen intézkedés — még ha annak anyagi kihatásai is vannak — napok alatt átalakítja a megcsontosodott felfogást, de hatása mégis jelentősen mérhető. Sakkal kevesebb vagon áll félretolva, gyorsultak a kocsifordulók. A TEHERGÉPKOCSIK „parancsszóra” történő irányítása is hasznot ígér. De ismét és ismét szeretnénk hangsúlyozni, hogy: az igazi eredmény kulcsa a vállalatok és a szállítók kezében van. Emlegettünk eddig vállalatokat, vagonok és a gépjárművek regimentjét, feszegettük a szervezettséget és a közgazda- sági gondolkodást, de érdemes visszatérnünk azokhoz is, akik mindezt — mindennap végrehajtják: az áruszállítás névtelen százezreihez!... Mert rajtuk múlik minden. Az őszi csúcsforgalom nehéz — és egyre nehezebb — napjai jönnek Olyan napok, amikor az egyes emberek munkája mögött is látnunk kell a többiekét. Az erőltetéstől piros szemű mozdonyvezető mellett az árut rakodó segédmunkást, az utat éberen leső gépkocsivezető mögött a szervizben dolgozó névtelen szerelőt ..., vagyis az áruszállítást lebonyolító emberek százezreit. RAJTUK MÜLIK, hogy az ország e fontos érrendszere mennyire működik zavartalanul. Hiszen tény, hogy a korszer# csúcsforgalomhoz mindháromra szükség van: a megfelelő szállítóeszközökre, a sok hasznonnal kecsegtető munkaszervezésre, de legfőképpen az őszi csúcsforgalomban részt vevő emberek helytállására. Bán János A „gépesített“ őrs Kiránduláson a nagykátai járás egyik tanyájának, Söregpusztának „gépesített” őrse. A kutya hivatalosan van jelen: segít a nyomol vasás ban. Foto: Urbán FŰMAG-RAGASZTÓ A vízparti töltések gyepesítése sok gondot okoz. A kiszórt fűmagot ugyanis az eső mossa le a töltésről, vagy a szél hordja el, ezért többször meg kell ismételni a vetést. A győri Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat műszaki gárdája az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakembereinek tanácsai alapján most olyan elmés gépet szerkesztett, amely tőzeggel, tápanyaggal, valamint kötőanyaggal keveri össze a fűmagot és a masszát erős nyomással a töltések oldalára fecskendezi, a kötőanyag a talajhoz szinte hozzáragasztja a fűmagot. Medoc Noir-os szüretnyitány Hazánk legdélibb szőlőtermő táján, a mediterrán éghajlatú villány-siklósi történelmi borvidéken, megkezdődött a borszőlő szedése.- Ez az idei első szüret az országban. az északibb fekvésű borvidékeken majd csak szeptember közepe táján indul a nagy munka. A márkás borairól híres Villány-siklósd Állami Gazdaságban kedden — verőfényes meleg időben — álltak a szőlősorok közé az első szüretelők. Egyelőre úgynevezett „színelés” történik, azaz csak az érett, megszínesedett für-r töket szedik a puttonyokba. A sort a kitűnő vörös bort adó Medoc Noir nyitotta meg. A gazdaság összesen hétszáz? ötven vagonnyi szőlőre számít, amit hat munkahét alatt terveznek leszedni. Villány után rövidesen másik két baranyai borvidéken — az ugyancsak déli fekvésű pécsi és mohácsi dombokon — is megkezdődik a szőlőszüret. A PORTYAHŐS Csáknull aga, aki jüzbasiként, csapathadnagyként szolgált Isohkár pasa seregében, egyik begyűjtőportya alkalmával arra döbbent rá, hogy a feje felett vészes iramban elnyargalt az idő. Az egykori fiatalos erőnlét helyett, amikor még játszi könnyedséggel forgatta a borotvaélű jatagánt, s fáradhatatlan buzgalommal aprította az ebhitűe- ket — minden igazhitű dicsőségére —, egyszeribe azon kapta magát, hogy lassan már a bugyogója kor- cának az eligazításához is kevésnek bizonyul az ereje. Tehát, hasított belé a döbbenet, elérkezett az ideje, hogy nyugalmasabb foglalkozás után nézzen. Másnap reggel 'magára öltötte a legdíszesebb öltözékét, s bebaktatott a szandzsákhivatalba. A kisstílű emberek körülményeskedéseivel adta elő kérelmét a szandzsákbégnek — esküdözVe a Fényes Porta iránti hűségére —, majd imigyen sóhajtott fel végül: — Hajh, nagy jó uram, most már igen ereszkedőben vannak az izmaim! Nehézzé vált a külszolgálat, nehezemre esik már a sarcolás nehéz munkája — pedig de élveztem, ha egy jobbágyból kiszoríthattam az elvermelt gabona titkát! —, holott még mindig jól jönne a begyűjtési prémium, a kiszállási napidíjak, patkókopási járulék, mifene. De hát eljárt rajtam az idő, s be kell érnem kényelmesebb, de gazdagon jövedelmező állással. Moharem aga, ak igen tapasztalt szandzsákbég hírében állott, s az érdekemet is megfelelően tudta respektálni, következőket válaszolta a portyákban megrokkant hűséges vitézének: — Szerelmetes jüzbasim, kérésedet örömmel teljesítem. Végtelen megnyugvással nyugtázom szándékaidat, mert, hogy úgymondjam: a portyázásoknak egyszer s mindenkorra befellegzett. Ami tegnap még erény volt, az ma már átok. S legyünk őszinték: a sarcolásokból csak kárunk keletkezett, mert a jobbágynak elment a kedve a dologtól, s mi csak az üres portákat szaglásztuk már, miközben fölhizlalt jelentéseket küldözgettünk felfele. Kész csuda, hogy Allah ege nem szakadt a has jelentésektől meggárgyult fejünkre. Szórakozottan nyúlt a keze ügyében levő süteményes tálba. Jobb kezével belemarkolt a finom helva- édességbe, majd az áthelyezés ügyében tapogatódzó aga elé tolta a tálat. — Egy ml fungáló árpalikra, szultáni birtokra szándékosak kinevezni, jó basim — mondotta. — Csif- tedsinek, gazdaságvezető eminnek teszlek meg, de kérve-kérlek: hagyj fel az eddigi erőszakos modoroddal. A rád bízott emberekkel szemben légy udvarias, szeretetreméltó, s a világért sem áruld el, hogy a gazdaság vezetéséhez hatökör vagy. Tégy úgy, mintha mindenhez értenél, azaz: bólogass, hallgass nagyokat, s ücsörögj inkább odahaza a rózsalugasban; ültesd térdedre asszony-nyájadból a legkedvesebb kadinát, amelyik a doromboláshoz legjobban ért, mert én mondom néked, Moharem aga: nincs jobb dolog, mint rtthon kukorékolni az asszonyok között! S mégis. Csáknull aga, a jótanácsok ellenére, nem tudott kigyógyulni a buzgóság okozta túlzásokból. A kinevezés után az volt az első ténykedése, hogy maga elé rendelte az új munkahelyén az irányító testületet, s a következő kiokítást tette: — Hitvány ebek, hétpróbás lókötők! Tudom, nem átallanátok harminc verset húzatni a hitetlenek harangozójával, hogy a dolog temetésén jelen lehessetek, de adjatok hálát Allahnak, hogy engem küldött a nyakatokra. Mert én próféta követő hitemre fogadom, akit ezentúl lazaságon rajtakapok, annak huszonötöt veretek a- lábvizet nélkülöző talpára. Rövid szünetet tartott. Gyakorlott kézmozdulattal végigsimította a bagólétől megsárgult szakállát, majd némi torokköszörülés /után, hogy a janicsárportyák során megkopott emberségesség látszatát is megcsillogtassa, még az alábbiakat nyilatkozta: — Mindazok után, amit az imént elmondtam, még annyit fűzök hozzá: ha valamelyikőtök nem ért velem egyet, illetve a vezetési képességemben kételkedik, az most jelentkezzen! Hogy kereket oldhasson, mert a véleményét visszapofá- zásnak tekintem, s aszerint is cselekszem. Fergeteges ováció fogadta a bemutatkozást. A gazdaság botosispánjai libasorba rendeződve járultak a nagyúr elé, miközben sűrű fogadkozással és nyáltól csöpögő kézcsókjukkal biztosították, hogy uruknak, parancsolójuknak elfogadják; a kigondolt, de kimondott óhajait maradéktalanul végrehajtják, mivelhogy az ebet is azért tartják, hogy ugasson és harapjon. A bemutatkozás szerint indult el a gazdaság vezetése. Csáknull aga, ahelyett, hogy az idejét pocaknevelésre használta volna fel, minden apró-cser-ő ügyben maga akart rendelkezni. Fontoskodó ábrázattal dugta be dudaorrát mindenhova, s ha valahol azt tapasztalta, hogy nem éppen rendjén mennek a dolgok, akkor már üvöltözve csapkodott. — Bitangok! — ordított ilyenkor. — Azt hiszitek, hogy számomra közömbös a célprémium? Hah. micsoda tévedés: És ütésre lendült a bivalybőrből hasított hatfonatú korbács. A hirtelen támadt dühében végigkorcolt az embereken, tekintet nélkül arra, hogy jobbágy vagy pallér volt az illető. Csak a kedvében járó jobbágyasszonyokkal szemben volt elnéző. Ha egy szemrevaló menyecskén megakadt a tekintete, akkor addig kakaskodott, míg a kiszemelt vá- szoncselédet ajándékkal vagy erőszakkal be nem törte. S az így betört fehércselédek éltek is a lehetőséggel. Az asszonyi kegyek juttatásáért — már abban az időben sem Allah nevében szórakoztatták a derék agákat — testet kímélő beosztást kaptak, a fölszarvazott férjek pedig otthon hűsöltek a ház körül, s a figyelmük csak odáig terjedt ki, hogy a gabonakiutalásnál jelen legyenek, mert a zsák tartását azért nem hanyagolták el. Aggasztóan elszaporodtak a szi- nekura-állások, aminek a vége az lett, hogy betelt a pohár. Maguk a botosispánok sokallták meg a munkakerülés ijesztő növekedését, s végül arra lyukadtak ki, hogy valamit tenni kell. Mert hova jut a világ, ha senki sem dolgozik? Deputációt szerveztek. A küldöttség felkereste a szandzsákbéget, aki fejcsóválva hallgatta meg a panaszokat. S amikor a panasztevők kifogytak a sirámok feltálalásából, akkor a nagyúr megvakarta a három szőrszálat a kaTvalyorrán, és így szólt: — Kedves fiaim, ti hitvány ebek! Ha azt hiszitek, hogy a panaszaitoknak helyt adok, akkor alaposan tévedtek. Itt még egyszer körülkapirgálta az orrán tenyésző szőrtermést. — Gondoljátok csak el: mi történne, ha minden panasznak helyt adnánk? Hogy a csiftedsiejinknek és gazdaságvezető eminjeinknek a túlnyomó része fafejű? Ez nagyon igaz, de mit tegyünk a portyákból kivénült prófétakövetőkkel? Adjunk nékik koldulási engedélyt? Nem, ezt nem tehetjük meg velük. Kétségbeesetten kiáltottak fel a deputációsok. — Ezek szerint, minden marad a régiben ? Tehetetlenül tárta szét karjait a bég. — Mondjátok meg: mit tegyek? Helyezzem az agátokat egy másik tímárbirtokra, vagy valamelyik vízi malomba? De mit nyertek ezzel? Kaptok egy másik agát, aki talán még rosszabb lesz számotokra, mint Csáknull aga. Mert csak ezt tehetem. — De hiszen ez rettenetes! —« szörny ed tek el a küldöttség tagjai. — Bizakodjatok a múló időben! — válaszolt a bég kenetteljesen. — Én is abban bizakodom. Majd csak bevégez egyszer mindent az idő. A kiöregedett és meggyagyásodott prófétakövetőktől csakis így tudunk megszabadulni. S mivel a fogadóóra a végéhez közeledett, így a panaszosok meghallgatása is befejeztetett. A botosispánokból szerveződött küldöttség fanyar ábrázattal csókolt kezet a nagyhatalmú és jóságos lelkületű szandzsákbégnek, hogy aztán meg- vigy -c a szomorú hírt: Moharem aga, a szandzsák mindenható ura, panaszukat meghallgatta, de az ügyben semmit nem tehet. Püspöki Mihály
