Pest Megyi Hírlap, 1970. szeptember (14. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
PEST megyei 1970. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK ktfírlap A KONGRESSZUSI VERSENYBEN Mindenki jól jár A megyei általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek kongresszusi versenyében — első fél évi eredményei alapján —, az Üllő és Vidéke ÁFÉSZ nyerte el az első helyet. (A MÉSZÖV jelentéséből.) Miben versenyezzen az ÁFÉSZ? — ez volt az első kérdés. A vevőt nem lehet „betervezni”, sem a szolgáltató részlegek kuncsaftjait Bizonyos forgalomemelkedés biztosra vehető — de ez így van évről évre, kongresszusi verseny, nélkül is. A MESZÖV-nél szerencsésen megtalálták annak módját miként dolgozzák ki a követelményeket, hogy a szövetkezetek is jól járjanak, a vásárlók meg a népgazdaság is. Mi is az a tagsági vállalkozás? Csökkenteni kell az ellátatlan területek, az ún. kereskedelmi „fehér foltok” számát — javasolta első feltételként a versenybizottság — új üzletek építésével. Az üllőiek szót fogadtak. — Beruházási eszközeink alapján még a következő ötéves tervben sem tudnánk felszámolni a „fehér foltokat” — mondja Pálinkás János, az Üllő és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályvezetője. — Ezért csatlakoztunk ahhoz a mozgalomhoz, amit — házi használatra — tagsági vállalkozásnak neveztünk el, s aminek az első félévben körzetünkben hat új üzletet köszönhetünk. Egyet Monoron, ötöt Vec.sésen. Lényege a következő: olyan szövetkezeti tagjainkkal, akik magánházat építtetnek, kölcsönösen előnyös bérleti szerződést kötünk a ház egy részére vagy egészére. Az üzlet berendezését mi vállaljuk, vezetésével pedig a ház tulajdonosát bízzuk meg. A szerződésben kikötjük, hogy ha az üzletvezető megszegi a törvényes rendelkezéseket, munkaviszonyát megszüntet- jüwk, a bérleti viszonyt azonban nem, s az üzlet vezetésével másik szövetkezeti tagot bízunk meg. — Ezzel az akcióval sikerült elérnünk, hogy a hat új üzlet mindössze 808 ezer forintos beruházást igényelt, ennyibekerültek a berendezések — házi kivitelezésben! Ebben az évben — ugyanígy — még négy bolt megnyitását tervezzük. Több méz, több tojás A verseny második pontja a szakcsoportok, mezőgazdasági társulások árutermeléséből származó értékesítés növelését írja elő. Közérthetőbben arról van szó, hogy a méhészeti, a nyúl- és a baromfitenyésztő szakcsoportok, valamint a háztáji kertészetek minél több árut küldjenek a boltokba. A mézátadásra pótkeretet kellett kérniük az országos központtól, akkora volt a méhek — és a méhészek — szorgalma. A baromfitenyésztő szakcsoportok főleg a tojástermelésben jeleskedtek. A háztáji zöldség-gyümölcs felvásárlására a boltvezetők segítségét is igénybe vették, hogy meggyorsítsák az áru útját a termelőtől a fogyasztóig. — A harmadik versenyfeltétel a lakossági szolgáltatások fejlesztése — folytatja Pálinkás János a beszélgetést. — Ügy érzem, becsülettel megtettük a magunkét: erre acélra — az ipari szolgáltatásokon kívül! — 453 ezer forintot fordítottunk az első félévben. Jelenleg a hozzánk tartozó négy községben — Üllőn, Vecsésen, Monoron és Péteriben — 300 ezer forint értékű kölcsönzőkészlettel rendelkezünk, az edényektől kezdve a háztartási gépekig, a babakocsiktól az írógépekig: az utóbbiakat az idén vásároltuk a vecsési kölcsönzőboltunk számára. A három nagyközségben felújítottuk az edénykészletet és a háztartásigép-parkot. Péteriben erre nem volt szükség, ott inkább megveszik az emberek, ami kell, mint hogy kikölcsönözzék. Üllőn novemberre elkészül az új szolgáltatóházunk, ahol kölcsönzést és szemfelszedést végzünk, és megrendeléseket veszünk fel villany-, vízvezeték szerelési és szobafestési munkákra. Ezeket saját szakembereink fogják végezni. Bemegy a sertés — kijön a csécsi szalonna A kongresszusi verseny negyedik pontja arra ösztönzi az ÁFÉSZ-eket, hogy minél több saját hizlalású sertést vágjanak és értékesítsenek. Az üllőiek a tavalyi első félévben még egyetlen kilogrammot sem értékesítettek. Az idei év első hat hónapjában viszont csaknem 48 ezer kiló sertéshúst, sós, paprikás, füstölt és csécsi szalonnát, frissen sült tepertőt tettek a fogyasztók asztalára! Arra sem igen volt még példa a kereskedelemben, amivel az üllői ÁFÉSZ dicsekedhet: harminc üzletében — amelynek mindegyike versenyez a „kiváló bolt” címért — az első félévi leltárhiány a forgalomnak mindössze 0,04 százalékát tette ki, ezer forintokban ki sem fejezhető, minimális összeget. Azt beszélik, hogy év végére még ennyi sem lesz... Nyíri Éva Gyékény- és sásaratás A gyékényszövésről nevezetes Tápé község háziipari szövetkezetének több száz tagja ezekben a napokban gyűjti be az egész évi munkához a nyersanyagot, a gyékényt s a pirostövű sást. Sárban, vízben dolgoznak. Más években ilyenkor szárazon gyűjtögették a sást, most Csongrád, Félgyő környékén és más területeken csónakokból, ladikokból aratnak. A vízinövényekből Nyugat- Európa szinte minden országában keresett színes faliszőnyegeket, divattáskákat, kempingcikkeket, kisbútorokat készítenek. Megalakult a mezőgazdasági szaktanácsadók állandó vitafóruma A Csongrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat ezervagonos korszerű gabonatárolót építtetett Szentesein. Már befejezés előtt áll a hatalmas fémsiló. önálló szaktanácsadási szakosztály alakult a Magyar Agrártudományi Egyesületben. Amint a Technika Házában szerdán tartott alakuló ülésen Keserű János, az Állat- tenyésztési Kutató Intézet igazgatója elmondta, a Keszthelyi Mezőgazdasági Termelésfejlesztési Intézet munkatársainak bevonásával hat éven át országos arányú felméréssel vizsgálták, milyen ütemben valósulnak meg a gyakorlatban a mezőgazdasági tudományok eredményei. Eszerint hazánkban jelenleg átlagosan 16—18 év kell ahhoz, hogy az új eljárásokat és más kutatási eredményeket az állattenyésztés vagy a növénytermesztés széles körben hasznosítsa. A gazdaságilag fejlett országokban ehhez mindössze 6—8 évre van szükség. A legutóbbi időben némileg javult a helyzet, mert 1968-ban megkezdődött az intézményes szak- tanácsadás. Azelőtt csupán 20 intézmény Lakosság, ügyintézés, tanács Például a monori járásban — A szabálysértési eljárások helyi tanácsi ügykörbe utalása óta az ügyintézés meggyorsult, a fellebbezés megcsappant. így összegezi másfél éves tapasztalatait a Monori Járási Tanácson Alföldi Mihály igazgatási osztályvezető-helyettes. Lakossági panaszokról, az ügyintézés fejlődéséről érdeklődünk, általánosságban, és egy-két érdekes eset tükrében. — Fellebbezésre többnyire tulajdon elleni és növényvédelmi szabálysértések esetében kerül sor. Egy idős pilisi lakost például megbírságoltak, mert a május 15-i határidő után sem égette vagy vermelte el a földjén a kukoricaszárat. Bírságoltatásának jogosságát a helyszínen elismerte, emiatt rendkívül méltányosan 100 forintra büntették. Ezután mégis fellebbezett a bácsi. Persze, hiába, maradt a bírság. Jelenleg egy-egy növényvédelmi szabálysértési eljárás áll fellebbezés alatt: egyik Gombán, másik Üllőn esett meg. Mindkét esetben az amerikai szövőlepke elleni védekezést mulasztották eL A gondatlan kiskert-tulajdonosokat helyszínen 100, illetve 300 forintra büntették, figyelembe véve szociális körülményeiket. Bírságuk csökkentése iránt fellebbeztek — azonban az ilyen természetű hanyagság társadalmi veszélyessége rendkívül nagy. Általában betartják a növényvédelmi előírásokat, hiszen minden gondolkodó ember tudja: elsősorban a saját érdekét szolgálják. A járás a hozzá tartozó hat nagyközség esetében — Mo- nor, Pilis, Üllő, Vecsés, Gyöm- rő, Maglód — első fok; kisközségekben a helyi tanács csak a nagyobb szakértelmet kívánó ügyekben nem számít elsőfokú hatóságnak. Az építési engedélyhez kötött ügyekben, a hadkötelezettséggel kapcsolatosakban, a munkaügyi szabálysértések területén, hivatalos személy megsértése tekintetében — a járás az elsőfokú szabálysértési hatóság. — Egy érdekes, tanulságos ügy felebbezés folytán most már. a megyei tanácsnál van. Megyénk egyik vendéglátóipari vállalata személyi tulajdonú házban akar vendéglőt nyitni Mendén. Az épület átalakítását megkezdte a tulajdonos, családi segédlettel — nem várva be a szükséges (és kérvényezett) építési engedélyt. Következmény: függetlenül attól, hogy az építkezés megfelel-e az építési szabályoknak — engedély nélküli építkezés miatt 3000 forint birsággal sújtották a háztulajdonost. Fellebbezésében azzal érvelt a megbírságolt, hogy időközben megkapta az építési engedélyt. Igaz, hogy az engedély értelmében a megépített mellékhelyiségeket, egészségügyi követelményeknek meg nem felelő módjuk mia^t le kell bontania, és távolabb felépítenie — de a bírság ettől a körülménytől független. Ha megfelelően építkeznek is, az engedély nélküliség az, amiért bírságolni kellett. Sajnos, szabálysértési eljárást csak konkrét feljelentés alapján lehet kezdeményezni — emiatt amúgy is sok az engedély nélküli kulipin- tyóépítés. Ahol megfogható, ott példásan meg kell büntetni. Sima István, a Monori Járási Tanács elnökhelyettese hozzáteszi: szeptember elsejétől a járáshoz tartozó tizennyolc község közül már hét a nagyközség — Tápiósüly és Tápiósáp közigazgatási egységként Sülysáppá tömörült — Az a tény, hogy a nagyközségek szakigazgatási szervei az építési-közlekedési szabálysértések elsőfokú ügyintézői — sürgeti mind több szakember bevonását. Igaz: helyszínen, ellenőrzések alkalmából, tanfolyamokon is ismertetik a jogszabályokat a nagyközségek illetékeseivel, de ez nem elég. Legalábbis építész- technikusi felkészültséget követel minden építési hatáskör. A kinevezés a helyi tanácsok joga, ezért a járás felhívta a nagyközségek'vezetőit: több és több szakember alkalmazásával javítsák az ügyintézés színvonalát. Van-e a felhívásnak látható foganatja? — Négy-nagyközség —Mo- nor, Maglód, Vecsés, Pilis — megfelelő szakembert állított munkába. Ezt kell követnie a többi nagyközségnek is! Akadály, hogy egy építésztechnikus másutt megkereshet minimálisan 3000 forintot, a tanács meg legfeljebb 2400-at fizethet. A járás átadta a jogkörrel együtt a létszámot, a béreket is a községeknek. Célszerűbb létszámgazdálkodásra lenne szükség! Kevesebb jobban dotált, felkészültebb, jól dolgozó — többét ér, mint több kvalifikálatlan dolgozó... Költségvetési üzemek nem lendítenék-e előbbre az ügyet? — Vecsésen tavaly megalakult az építő- és. vegyesipari költségvetési tanácsi üzem. Gépek beszerzése előtt áll, egyelőre javító és járdaépítő munkát végez, körülbelül 70 főt foglalkoztat. Vecsés rendezési tervét — a vecsési tanácsi kivitelező vállalat realizálja, kétségtelen, hogy gondosabban, több szívvel válik valóra az a terv, amelyet a személyükben is érdekelt emberekből alakult, mindenképpen százszázalékos érdekeltségű vállalat hajt végre. A járási tanács felhívására megalakult az építőipari költségvetési tanácsi vállalat Monoron is — Gyomron is foglalkoznak ilyen tervekkel. Több község összefogásából közös költségvetési vállalatról is szó van, építőipari és vegyesipari profillal. Tudniva- lóan ennek a járásnak , rendkívül szegényes az építőkapacitása — kitűnő megoldás lenne, amit elterveztek. És hogy miképpen, mi célból kanyarodtunk a tanácsbeli elvi ügyintézési vonaltól — a tanácsi költségvetési vállalatok létrejöttének fontosságáig? Egyenes logikai vonal ez: saját vállalat, több önállóság, bőségesebb anyagi alapok, több jó, használható szakember: közvetett és közvetlen út a szakszerű, hozzáértő, reális, hathatós ügyintézéshez. Pereli Gabriella foglalkozott szervezett szak- tanácsadással, ma 129, korábban évente 600—800 esetben kaptak szervezett szaktanács- adást az üzemek, most már sok ezernél tartanak. A mezőgazdasági üzemekben tavaly csaknem 34 ezer szaktanács- adói szerződést kötöttek és háromezerre nőtt a szaktanácsadók — kutatók, szakmérnökök, oktatók stb. — száBudapestre látogat az NSZK gazdaságiiéi minisztere Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter meghívására október 25—26-án látogatást tesz Budapesten Kari Schiller, a Német Szövetségi Köztársaság gazdaságügyi minisztere. Magyarországi útjával dr. Biró Józsefnek idén márciusban az NSZK-ban tett látogatását viszonozza. Ötliteres prés Tízmillió forint értékű szőlőfeldolgozó kisgépet készített, Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyár. Egész szőlősajtoló „családot” fejlesztettek ki, a 12 literestől a 175 literesig. Elkészült az üzemben egy ötliteres prés is, amely főképpen laboratóriumi célokat szolgál, de jól használják azok a városi lakók is, akik kis lugasokról szüretelnek. A törzsgárdatag kilép Abban, hogy emberek szű- kebb csoportja átjáróháznak nézi a gyárakat, s hetente, havonta váltogatja munkahelyét, nincs semmi rendkívüli. Ha tehetik — márpedig tehetik —, miért ne cselekedjenek így?! A vándormadárnak nevezett, sehol meg nem melegedő, semmivel nem elégedett típust kár agitálni. A munka becsülete számukra nem létező fogalom, ahogy a munkahelyhez való hűség is Ismeretlen előttük. Csak a forint számít, meg a minél kevesebb munka, az előnyök, a jogok maximális érvényesítése, anélkül, hogy bármiféle kötelezettségről szó esnék. Nem ők a hibásak. Ügyeskedő, élősködő, a munka temetésére .örömmel elsiető emberek mindig akadtak, s vannak napjainkban is, sőt, holnapra meg holnaputánra is jut belőlük. E típust nem önmaga számolhatja fel, hanem a társadalmi, gazdasági körülmények vezethetnek el addig. Ez azonban ma még csak kívánalom. Öhaj. Az azonban már figyelemre méltó, ha öt, tíz éve, vagy még több ideje egy helyen dolgozó emberek kérik ki a munkakönyvüket. Mert esetükben már nem egyéni áll- hatatlanságról van szó — hiszen hűségüket sok-sok esztendő bizonyítja —, hanem arról, hogy bizonyos körülmények a közös, a társadalmi érdek ellenében hatnak. Tizenkét esztendeje dolgozik az Egyesült Izzó Tv Képcső- és Alkatrészgyárában, Vácott az a művezető, aki szakmailag, emberileg, társadalmi áldozatkészségben — a képcsőüzem szakszervezeti műhelybizottságának titkáraként — példát mutatott, aki teljes szívvel végezte minden dolgát. Szerették, tisztelték a gyárban, anyagilag, erkölcsileg megbecsülték. Nemrég bejelentette: kilép. Miért? Nehezek családi körülményei, a házat, melyben laknak, tekintélyes summáért renovál- tatni kell, s a termelőszövetkezet kiegészítő üzemágában olyan beosztást kap, ahol havonta 1000—1200 forinttal több lesz a jövedelme. FI öntésével vitába szállni aligha lehet. Ki cselekednék másként a helyében ? Tehát arról lenne szó, hogy a pénz ismét elcsábított egy embert? Nagyon egyszerűnek látja a dolgokat az, aki így ítélkezik. Ostobaság ostorozni az egyéni döntéseket mindaddig, míg e döntések alapját — azt is mondhatjuk, hogy ösztönzését — a gazdasági körülmények hozzák létre. Az említett példa esetében az, hogy a nagy állami vállalat jelentős gyáregysége bármennyire szeretné is, nem képes fölvenni a versenyt a szövetkezeti kisegítő üzemmel. Ä munkaerő mozgása az anyagi termelés, a szolgáltatás különböző területei között nemcsak lehetséges, hanem egyenesen kívánatos. Köztudott, hogy míg sok helyen tény a túlfoglalkoztatottság, másutt reális — mert az áligényeket nem kell komolyan venni, bármily hangosan hirdessék is azokat — és krónikus munkaerő- hiány létezik. A munkaerő korábbinál nagyobb mozgása tehát, mint elv, helyeslen- dő, támogatásra érdemes. Mindenképpen — egyénileg és társadalmilag egyaránt —■ hasznos, ha a munkaerő oda áramlik, ahol a társadalmi munka termelékenysége nagyobb, ahol a munkaerő föl- használása a népgazdaság számára növekvő előnyöket, hatékonyság emelkedést kínáL Napjainkban azonban a munkaerő áramlása még nem ezt az irányt követi, s ebben — nem a munkaerő a hibás! , 1/ özgazdasági szabályozó, **• ösztönző rendszerünk tökéletlensége, azonos dolgokat nem azonosan mérlegelő, megítélő mivolta az, ami hibáztatható. Az a lehetőség például, hogy — társadalmilag — alacsonyabb értékű munkáért a szövetkezeti kiegészítő üzem jóval többet képes fizetni, mint a — társadalmilag — magasabb értékű munkáért az állami vállalat. Nem a bérgazdálkodás, hanem a bérpolitika hajótörése ez, olyan hajótörés; melynek következményeit — sajátos módon — nem a hajótöröttek, hanem a hajó tulajdonosa viseli. Nem a „csábító” és a „csábított”, hanem a hűtlenül elhagyott Mert egy-egy állami vállalat vesztesége munkaerőben — s erre seregével akad példa a megyében, a Csepel Autógyártól a Dunai Cement- és Mészművekig — akkor válik igazán végzetessé, s népgaz- daságilag rendkívül károssá, amikor a kvalifikált, a kiválóan képzett, nagy termelési rutinnal rendelkező munkavállalók kérik ki a munkakönyvüket. Amikor a legértékesebb „tőke”, a szaktudás áramlik át oda, ahol, jóval kisebb hatékonysággal kamatozik a népgazdaság számára, bár helyben hasznot hajt, ugyan nem tényleges értéke, hanem a szabályozási rendszer miatt. ^ megyében a foglalkoztatottak ötven százalékára rúg a munkaerő-forgalom, a ki- és belépések száma. Minden második ember! Aligha csökken attól számuk, hogy szidjuk, elmarasztaljuk azokat, akik kikérik a munkakönyvüket ... Mészáros Ottó
