Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

1970. AUGUSZTUS 9., VASÁRNAP pest JHECr£f 'ír^firfap 3 A MEGSZÁMLÁLT EMBER (6.) Hogyan lakunk? Önzetlenségből jeles Pest megye árvízi akciója Megkíséreltük a feleletet a kérdés első részére: hol la­kunk? Következzék a kérdés második része: hogyan? A reá­lis kép megalkotása érdekében azonban pillantsunk vissza a múltba. Szakszerű fogalma­zással: a lakás és a lakóház az ember legközvetlenebb térbe­li környezete. A lakáskörül­mények erőteljes befolyásolói az életviszonyoknak, s ezzel a demográfiai helyzetnek is. En­nek fölismerését tükrözi, hogy már az első hivatalos, 1869. évi népszámláláskor jutott hely a lakáskörülményeknek is a kérdőíveken, ám 1930-ig csak a városokra, s utána is a 10 ezer leiken felüli települé­sekre terjedt ki. Megbízható, teljes adatok 1949-től állnak rendelkezésre. Pillantás a múltba Magyarország a nyugat-eu­rópai országokhoz mérten kés­ve indult meg a gazdasági fej­lődés útján, s ez a lakásviszo­nyokban is erőteljesen tükrö­ződött. Az Általános Munkás- egylet 1869. augusztus 22-én tartott gyűlésén már nagy hangsúlyt kapott a munkások lakáskörülményeinek megja­vítása — követelésként. Mert hosszú évtizedekig az is ma­radt. A századfordulón Buda­pest lakásviszonyai Európá­ban a legrosszabbak közé tar­toztak. 1900 és 1910 között a fővárosban a lakások száma tíz százalékkal nőtt, a pince­lakásoké viszont 58 százalék­kal ... 1930-ban 56 ezer lakás­ra kerestek bérlőt, 101 ezer ember lakott ugyanakkor al­bérletben ... Az 1949. évi nép- számlálás szerint az ország la­kóházainak 98,4 százaléka földszintes épület... Ez volt az örökség, s ezek ismeretében már reálisan értékelhetjük o változást. 1970. január 1-én 3 157 000 volt az ország lakásállomá­nya, 400 ezerrel több, mint az i960, évi népszámláláskor. Ez 15 százalékos növekedésnek felel meg, ami 1930 óta a leg­magasabb emelkedési ütem (évi átlagban 1,5 százalék). 1949 és 1960 között ugyanis 1,2 százalék volt, 1930 . és 1949 között pedig az egy százalékot sem érte el. A teljesen tiszta képért tekintsük át az alábbi táblázatot: A lakásszám növekedése Évek Darab Gyarapodás százalékban 1931—1941 215 126 9,9 1941—1948 68 889 2,9 1949—1959 291 111 11,8 1960—1969 399 182 14,5 A lakások számának növe­kedése felülmúlta a népesség emelkedését, s így enyhült a lakáshelyzet az elmúlt két év­tizedben. Kevesebb egyszobás A lakásállomány település­típusonkénti megoszlása sem érdektelen. A fővárosban $30,8 ezer, a megyei jogú vá­rosokban 179 ezer, a járási jo­gú városokban 632,4, míg a községekben 1714,6 ezer lakás van. (Zárójel közé tesszük, bár általános tévhiedelmet cáfol: a községekben több a kétszo­bás és annál nagyobb lakás, mint a városokban!) Az ada­tok elemzésének legfőbb kö­vetkeztetése: fokozatosan csökken az egyszobás lakások aránya. 1960 és 1970 között az egyszobás lakások száma 201 ezerrel — 11,9 százalékkal — csökkent. Az 1960. évi nép- számláláskor a teljes lakásál­lomány 61,3 százaléka volt egyszobás, 1970-re ez az arány 47,2-re mérséklődött. Ugyanez idő alatt 482 ezer­rel nőtt a kétszobás, s 118 ezerrel a három vagy több szobás lakások száma. Az or­szág lakásállományának 43 sz zaléka ma kétszobás, 9,8 százaléka pedig három vagy több szobás. (1960-ban 31,8, illetve 6,9 százalék volt.) A növekedés a kétszobás laká­sok esetében 54,9, a három és több szobásoknál pedig 62 százalékot tett ki! (A lakásál­lomány nagyság szerinti meg­oszlása: egyszobás 1489 ezer, kétszobás 1359 ezer, három vagy több szobás 309 ezer.) Annak köszönhetően, hogy az 1960 és 1969 között épített la­kásokból csak 33 százalék egy­szobás, tíz év alatt a száz szo­bára jutó népesség húsz szá­zalékkal csökkent... Az 1960—69 közötti, 399 ezerre rúgó lakásszám-gya- rapodásból számszerűen a leg­nagyobb rész a járási jogú vá­rosoké: 136 ezer. A községek­ben levő lakások száma 125 ezerrel, a fővárosban 95 ezer­rel, a megyei jogú városokban 43 ezerrel nőtt. Ha most a nö­vekedés ütemére vagyunk kí­váncsiak, akkor megállapít­hatjuk: első helyen a megyei jogú városok állnak — 31,3 százalékos állománygyarapo­dással —, majd a járási jogú városok következnek — 27,6 —, a harmadik a főváros — 17.7 —, s a negyedik helyen a községek találhatók' 7,8 szá­zalékos állománynövekedés­sel. A fővárostól és a megyei jogú városoktól eltekintve a legtöbb lakás Győrben — 7407 darab —, Kecskeméten és Szé­kesfehérvárott épült (6525, il­letve 6428). A legkevesebb Túrkevén — itt 98-cal csök­kent a lakásállomány, Kisúj­szálláson (128) és Karcagon (183). Százalékos arányt te­kintve a leggyorsabban gya­rapodott az állomány Lenin- városban — 174,2 százalékkal —, Siófokon és Kazincbarci­kán. Legkisebb mértékben a már föntebb említett három városon túl Mezőtúron, de alatta maradt az országos Í4,5 százalékos aránynak Csongrád, Hajdúböszörmény, Hajdúná­nás, Hódmezővásárhely, Ka­puvár, Makó, Mohács, Sáros­patak, Sátoraljaújhely, Szarvas és Törökszentmiklós is. A megye öt városát nézve, számszerűen a legtöbb lakás Vácott épült — 2184 —, a leg­kevesebb Nagykőrösön (1064). Százalékos gyarapodást te­kintve Szentendre áll az élen, 43.7 százalékos lakásállomány növekedéssel. Az öt városban összesen 7812 lakás épült, 24,1 százalékkal nőtt a lakásállo­mány. ‘ * Legjobb az ifjú városokban Tovább böngészgetve a vá­rosok adatait, s most már a lakásállomány összetételét firtatva, megállapíthatjuk: a legkorszerűbb — érthetően — az ifjú, most, vagy nemrég született városok lakásállomá­nya. Leninváros 2490 lakásá­ból például 1785 két vagy több szobás, s hasonlóan kedvező az arány Ajkán, Dunaújvá­rosban, Kazincbarcikán, Kom­lón, Oroszlányban, Siófokon, Veszprémben és Zalaegersze­gen. A régi, s főként az ún. mezővárosok adataiból vi­szont kitűnik, hogy azokban az egyszobás lakás dominál. Hajdúböszörményben például 9350 lakásból 5600 az egyszo­bás, s hasonló képet látunk Hajdúnánás, Kecskemét, Kis­újszállás, Makó, Mezőtúr, Nagykőrös, Orosháza, Szen­tes, Törökszentmiklós, Túr- keve adatainak elemzésekor. Azt, hogy ez örökség, igazol­ja: régi, patinás kisvárosok is — mint pl. Kőszeg, Szentend­re — hasonló gondokkal küz­denek ... A megyék adataira áttérve is megállapíthatjuk: a fejlő­dést nem egyforma marokkal mérik. Számszerűen a legtöbb lakás 1960 és 1969 között Pest megyében épült — 49 211 da­rab —, majd Borsodban — 19 437 —, s Veszprém megyé­ben (19 095). A legkevesebb Tolna megyében — 3707 —, Baranyában — 4966 — és Hajdú-Biharban (6293). Száza­lékosan nézve viszont a gya­rapodást, már más a sorrend. Az országos átlag, mint írtuk, 14,5 százalék volt, ezt jóval meghaladta Komárom megye — 23,1 —, Pest — 22,7 — és Fejér megye (19 százalék). Meghaladta az országos átla­got a lakások növekedése Győr-Sopron s Veszprém me­gyében is. A legkisebb volt Tolnában — öt százalék —, Hajdú-Biharban — 6,0 — és Békés megyében (6,4). A megyében a járások la­kásépítési adatait nézve ör­vendetes, hogy negatív elő­jellel — tehát fogyással — nem találkozunk. A legtöbb lakás — 9902 — a budai já­rásban épült fel, a legkeve­sebb a volt szobi járásban s a ceglédiben (921). A megye népszámláláskori tíz járása közül hétben az országos át­lagot jóval meghaladó mér­tékben nőtt a lakásállomány. Az országos 14,5 százalékkal szemben például a ráckevei járásban 35, a budaiban 33,6, a dabasiban 29,9 százalékot ért el a gyarapodás. A lakások összetételét ele­mezve a korábbiakhoz ha­sonlóan nagyok a megyék kö­zötti különbségek. (Nincs mó­dunk arra, hogy az okokra utaljunk, ehhez hazánk törté­nelmét kellene fölidéznünk. (Baranya megye 79,8 ezerre rúgó lakásállományából pél­dául 54,6 ezer a két- vagy több szobás, míg Békésben a 145,8 ezerből mindössze 64,1 ezer ...) A lakásoknak több, mint a fe­le egyszobás Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Pest, Szabolcs- Szatmár és Szolnok megyében, hatvan százalék fölött van Csongrád megyében, míg Fe­jérben, Győr-Sopronban, Tol­nában a lakások nagyobb ré­sze két- vagy több szobás. A sorozat végére érve a szerzőnek illenék valami frappáns befejezést kitalálnia. Ügy hiszem, felesleges a fej­törés. A tények, az adatok önmagukért szólnak, múltba világítanak, jelent értetnek meg, s körvonalazzák a hol­napot. Ezért több hát egysze­rű statisztikai adatgyűjtésnél a népszámlálás ... Mészáros Ottó Volán-napok Tegnap és ma rendezik másodízben a szegedi volán napokat. Az autósok reprezen­tatív két napján szép progra­mot láthat a nézősereg. Tegnap a XI. szegedi nyári tárlat megnyitásával magyar festőket, illetve azok mun­káit mutatták be. A könyv­tárban XVH—XVIII. század­beli olvasnivalók, korabeli do­kumentumok kerülnek az ér­deklődők elé. Vasárnap Új- Szeged szabadtéri színpadán a Volán művészeti együttesek lépnek fel. Gombár Sándor megszokta a változatosságot. A „változatos­ság gyönyörködtet” — mond­ja a latin. Gombár Sándor gyönyörködhetett ott Dabasoi), ha telt az idejéből. Legalábbis a munkában. O Miért éppen őt hívták be 18 éves korában, 1949-ben, Sári­ban, a községházára, hogy se­gítse a bejelentőlapokat kitöl­teni? Mert ügyes fiúnak tar­tották az ifjúsági szervezetben, az EPOSZ-ban. Miért ponto­san őt tartották bent és ne­vezték ki hat hónap múlva közigazgatási gyakornoknak? Mert rájöttek, hogy amit rá­bíztak, azt jól megcsinálta. Miért került a következő év­ben a frissen alakult járási ta­nácshoz statisztikai előadó­nak? Mert a tanácselnök fel­figyelt rá. Miért...? Mert — Gombár Sándor hétgyermekes földnél­küli helybeli parasztember egyik fia (apja öt és fél hol­dat kapott a földosztáskor), helyzeténél fogva az új hata­lom alappillére lehetett. Miért? Mert gondolkodó, ke­ménykötésű, kezdeményező, bátor — egyszóval tehetséges fiatalember volt Gombár Sán­dor. Rátermett, még hat ele­mivel is. Statisztikai, terv, gépesítési, személyzeti előadó és tervcso­portvezető lett Gombár Sán­dor a járási tanácsnál. Mindez négy év alatt. 1955-ben megkérdezték tőle, hogy nem vállalná-e, hogy csúcstitkár legyen szülőhelyén, Sáriban. Két év múlva megkérték, hogy — mivel úgyis megszű­1970. május 20-a táján, alig egy héttel a pusztító ár után a Szamosközben jártam. A lát­ványt így jegyeztem fel: „Dö­cögünk az utakon, kétoldaliról foghíjas utcasorok vicsorog­nak, odvas vályogkalyiba lö­työg, készül végérvényesen el­terülni. Amott a tető előrebil­lent, mint a részeg kalapja — csúfondáros köszönésre mindig kész. Cserepek lettek szemfe­dői falnak, ablaknak, szek­rénynek, játékbabáknak, tü­körnek és horpadt lábasoknak; a gerendák áttörik a romokat, mint a dárda, ha végez áldoza­tával.” Aztán érkeztek a tragi­kus adatok: Szabolcs-Szatmár- bam 8600 ház összedőlt, 4200-at helyre kell állítani, # óriási kár érte a mezőgazdaságot — a talpraállás csak társadalmi se­gítséggel lehetséges. A kezdet- kezdetén, a visszatelepülőket nyugtató röplapon e sor volt olvasható: „A nehézségek eredményes leküzdése érdeké­ben összefogott az egész társa­dalom.” Pest megye társadal­ma is! Az önzetlenség, a segí- tendalkarás ragyogó leltárát Németh Veronika, a Vöröske­reszt megyei tátikára vonja meg. — Pest megye jelesre vizs­gázott önzetlenségből. Kérem, adatokkal bizonyítsa ezt. — A megye gyárainak, üze­meinek, termelőszövetkezetei­nek, intézményeinek dolgozói 30 és fél millió forinttal járul­tak hozzá, hogy a Felső-Tisza vidék megbirkózzon az elemi csapással. Egymillió 800 ezer forint értékben sátor, barakk, takaró, ruhanemű, lakberende­zési tárgy, termény, építő­anyag — s ki győzné mind felsorolni — jutott el a Sza- mosközbe. A szervezett mun­kásság körében volt a legered­ményesebb a gyűjtés (10 millió formt!), s külön ki szeretném emelni a nagy családok és a nyugdíjasok önzetlenségét. — A segítők teljés lajstro­mát, sajnos, nem sorolhatjuk fel, a szép példák közül idéz­zen fel néhányat. — Tényleg nehéz a válasz­nik a csúcstitkári funkció — legyen a község tanácselnöke. 1961-ben rábízták, hogy szervezzen szövetkezetét a fa­luban. Akkor lett tsz-elnök. Egy évre rá megválasztották a községben levő szövetkeze­tek pártszervezeteinek csiícs- titkárává. 1964-ben önálló pártszerve­zete lett a Fehér Akác Tsz- nek, akkor annak lett a titká­ra. Hat év múltán — még min­dig ugyanitt és ugyanő a tit­kár. o Reggel még sötétben felült a kerékpárjára, aztán este már sötétben tért haza. A csa­ládját nappal nem látta, ami­kor megszervezte az első tszcs-t és elnök lett. Mutatja a könyökén a seb­helyet, melyet egy sarló oko­zott akkortájt, amikor három tszcs egyesült téesszé, s az em­bereket újból meg kellett győzni, hogy dolgozni érde­mes, hát ő is nekiállt nagy lendülettel. Még mindig büszke arra, hogy amikor a tagoknak a lo­vakat be kellett adniuk, egyet­len tettlegességre sem került sor, pedig szerinte ez sokkal nehezebb volt, mint akár a ta­nácsok megalakítása, akár a közös gazdaságok megszerve­zése. Sohasem felejti el, hogy a téesz első évében pénz helyett csak apró krumplival fizet­hettek, és pénz helyett neki kellett arról beszélni, hogy miért nincs pénz. o Ahogy a Fehér Akác fejlő­dött, úgy erősödött pártszer­tás. Hadd szóljak a Pest me­gyei Állami Építőipari Válla­latról, amelynek dolgozói 216 ezer forintot adtak össze, s öt teherautónyi lepedőt, párnahu­zatot, párnát, paplant, matra­cot küldtek a szerencsétlenül járt családoknak. Ugyancsiak az elismerés hangján kell szól­ni a Pestvidéki Gépgyár, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának, a Me­chanikai Labor dunakeszi l üzemének, a Váci Kötöttáru- I gyár kollektíváiról. És a felso­rolást még hosszan folytaittoait- nám. — Miből táplálkozott Pest megye nagy segíteniakarása? — Pest megye Lakosságát gyakran érte természeti csa­pás, árvíz, jegesár, földrengés. Az emberek gyorsan megértet­ték, hogy társadalmi összefo­gásra van szükség. Elsősorban ä Duna menti területek lakói sürgették, hogy segíthessenek. Sokain ezt mondták: „Mi már sokat éreztük a társadalom tá­mogatását, most mi adunk.” — Nagyarban egy apa ezt mondta: „Milyen jó nekünk és a gyerekeknek, hogy nin­csenek itt, s nem szenvednek velünk”. Hogyan szervezték meg az árvízkárosult gyere­kek üdültetését? — A' mégyében 93Ö árvíz- károsult gyermek üdült és üdül. A tóalmási SZOT-gyer- meküdülőben, az aszódi leány- kollégiumban, a csobánkai vezete is. 1964-ben 16 taggal alakultak meg. Ma 88 tagja van az alapszervezeteknek. Ahogy a téesz üzemegységei terebélyesedtek és elkülönül­tek egymástól, úgy követte a gazdasági rétegződést a poli­tikai is. Négy önálló pártszer­vezete van a téesznek, annyi, ahány üzemegység. Régebben ezen a tájon alig termeltek búzát. Amikor a téesz tervbe vette a búzater­melést, sokan aggályoskodtak és ellenálltak. A pártszervezet a búza mellett agitált és igaza lett: ma már 16—18 mázsás átlagtermésük van. Hasonlóan történt mindez a modern, tudományos alapokra helyezett állattenyésztésnél, vagy a takarmánynövények termesztésénél. A pártszerve­zet nemcsak a politikai, ha­nem a modern gazdasági tu­datot is elültette a tagság kö­rében. Ezért aztán Gombár Sán­dornak és a párttagoknak nagy tekintélye van, mert mindaz bevált, amiért szót emeltek. A párttagok külön­ben a legjobb szakemberek is. De a politikában is a legtájé- kozottabbak. Ideológiailag azonban olyan hátránnyal küszködnek — több más pártszervezethez ké­pest —, amiről nemcsak ők tehetnek, hanem a körülmé­nyeik is: a párttagok 59 szá­zaléka nem végezte el a nyolc általánost. Gombár Sándor egyéves pártiskolárj volt — de egész életében olyan politikai és más szervező munkát végzett, hogy diplomával sem tehette volna jobban, ott Dabason. Berkovits György Gyógypedagógiai Intézetben, a dobogókői iskolában, Alsó- némedin és több községben, a lakosoknál találtak kelle­mes otthont. Az üdülőhelyek­re özönlött a segítség, a ru­ha, a törülköző, a játék. A toki termelőszövetkezet a győrtelki tsz tagjainak gyer­mekeit látta vendégül. El­vitték a gyerekeket a Bala­tonhoz, saját autóbuszukkal szállították a győrtelki szü­lőket a községbe, hogy saját szemükkel lássák, hogyan él­nek Pest megyében fiaik és lányaik. — Az árvíz Szabolcs-Szat- már megyében 115 ezer hol­dat borított el, óriási károk keletkeztek a földeken, az ál­latállományban, a mezőgazda- sági épületekben. Hogyan se­gítettek a Pest megyei tsz-ek? — A megye három termelő­szövetkezeti területi szövet­sége, Kishódos, Győrtelek, Ti- borszállás, Szatmárcseke, Tur- istvándi közös gazdaságai fö­lött vállalt védnökséget. A segítség óriási, íme néhány példa: a Dél-Pest megyei Te­rületi Szövetség Kishódos egész állatállományát kicse­réli, a Budapest környéki Területi Szövetség vetőma­got, takarmányt küldött, gé­peik segítik a betakarítást, az Észak-Pest megyei Terü­leti Szövetség nagy élelmi­szer-szállítmánnyal járult az élet újrakezdéséhez. — Az ígéret: november lo­re minden árvízkárosult feje fölött tető lesz. Mit tesz Pest megye az újjáépítésért? — A Pest megyei kisiparo­sok 80 ház teljes felépítését vállalták. A megye 8 Sza- bolcs-Szatmár megyei közsé­get patronál, járásaink egy- egy település fölött vállal­tak védnökséget. A már ösz- szegyűjtött természetbeni ado­mányokat az újjáépítés elő­rehaladásakor ideszállítjuk. Szocialista szerződést kö­tünk az öregekkel és a rok­kantakkal, ha ők nem tud­ják berendezni a lakást, majd mi ellátjuk az elesett embere­ket bútorral. Olyan közvetlen kapcsolatot szeretnénk kiala­kítani az árvízkárosultakkal, hogy személyre szólóan el tudjunk számolni az adomá­nyokkal. — Mi lett a sorsa a Pest megyei adományoknak? — A Vöröskereszt csekk­számlájára összesen 292 mil­lió forint érkezett. Minden ár­vízkárosult 500—3000 forin­tig terjedő gyorssegélyben ré­szesült — összesen 21 millió forint értékben. A családok 7—25 000 forintig, a kár nagy­ságától és szociális helyze­tüktől függően ingósegélyt kaptak — 100 millió forintér­tékben. Megkezdődött az in­gatlansegélyek kiosztása is, e címen 15 ezertől—40 000 fo­rintig terjedő összeget kap­nak a kárt szenvedett csalá­dok. (Az időseknél, rokkan­taknál a felső határ: 60 000 forint!) A megszűnő közsé­gekből áttelpülők 5—10 ezer forintos áttelepülési segély­ben részesülnek. Egy család maximálisan 98 ezer forint vissza nem térítendő segélyt kaphat. A segélyosztást de­mokratikusan szervezték meg — adományaink jó kezekbe, az árvízkárosultakhoz jut­nak. — Szép sikerekkel befejező­dik tehát Pest megye árvízi akciója? — A lakosságtól a gyűjtést augusztus 10-én — holnap — befejezzük, de kérjük, hogy az árvízkárosultak megsegí­tésére szervezett sport- és kultúrrendezvényeket tovább­ra is tartsák meg, a befolyó pénzt fizessék be az egyszám­lára ... Társadalmi megbe­csülésként a legjobb aktivis­tákat, s a legönfeláldozóbb üzemeket, tsz-eket, intézmé­nyeket emléklappal ajándé­kozzuk meg. Végezetül a me­gyei társadalmi bizottság ne­vében megköszönöm a megye minden dolgozójának áldozat- készségét. Fóti Péter VEZETŐSÉG VÁLASZTÁSOK A titkár változatos élete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents