Pest Megyi Hírlap, 1970. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

Csúcsforgalom a takarmánykeverőben Az udvaror szüntelenül zúgnak a gépek. Máshol már legkésőbb szombaton dél­ben lezárják az üzemek ka­puit, itt vasárnap is — ahogy mondták — látástól vakulásig dolgoznak. Csúcsforgalom van. A kapu felett hatalmas oszlopon az alábbi felirat: Bp. és Pm. Gabonafelv. és Feldolg. Vállalat II. sz. Kör­zeti Üzeme. Monor. És ott díszeleg egy kovácsoltvas szél­malom is, ami talán az üzem munkáját idézi. Ahol nem is olyan régen a főmolnár, a molnár és molnárlegények őrölték finom lisztté a búzát, ma valamivel korszerűbb technológiai eljárásokkal — tápot gyártanak. Bánhegyi Árpád, az üzem vezetője a következőket mon­dotta el: — Havonta 150—160 va­gon, 25 fajta tápot gyártunk, ezekhez 54 féle alapanyagot és 20 féle premixet haszná­lunk fel. Egy-egy táp össze­tétele különböző, például a baromfitáp 12—15 féle alap­anyagból tevődik össze. A hazai mezőgazdasági termé­nyek mellett importalapanyag bedolgozása is szükséges ah­hoz, hogy egy-egy táp bel- tartalmi értéke (keményítőér­ték, emészthető nyersfehér­je stb.) megfeleljen az elő­írt követelményeknek. Így például Gdyniából, Peruból hallisztet, Uiekából különböző olajtala- nított szójadarát kapunk. A tejport a Szovjetunióból és Franciaországból, a lucerna­lisztet Apajpusztáról, a ká­posztarepcét a Rákospalotai Növény olaj gyár tói kapjuk. Vasúton havonta 40—50 va­gon alapanyag érkezik. A táp hatóanyagát adó vitamino­kat, ásványi anyagokat, va­lamint a foszkált a Phylaxia havonta szállítja üzemünkbe. Ebből a havi szükséglet 160— 200 mázsa. — Nyolcvan-kilencven ve­vőnk van, általában állami gazdaságok, termelőszövetke­zetek, kutatóintézetek, ser­téstelepek. Szállítunk kész tá­pot például a penci Menyecskehegyre, § az Ipolyvidéki Erdőgazda­ságnak. Telepeink Monor, Pilis, Gyömrő, Üllő és Ve­csés, de vannak raktáraink a járáson kívüli községekben is. Nagy forgalmat bonyo­lítunk le, a legkeresettebbek a baromfitápok, a dúsított rozstakarmányliszt, a szeme­sek és a korpa. Forgalmunk ezekben a napokban meg job­ban fokozódiK, hiszen az ara­tással együtt itt van a gabo­naátvétel ideje is. Elsőnek a gyömrői Petőfi Tsz szállított árpát. Az átvételnél elsősor­ban a minőséget kell figye­lembe venni, üzemre 17 szá­zalékosnál magasabb víztar­talmú áru nem kerülhet. A legjobb minőségűt a gombai Üj Elet és a monori Uj Elet tsz-ek szállították be eddig. Amelyik áru víztartalma meg­haladja a szabványban elő­írt értéket, két Farmer szá­rítógépünkkel szárítjuk. Je­lenleg, sajnos, csak az egyik működik. Eddig átvettünk már 40 vagon rozsot, 90 vagon árpát, 15 vagon takarmány- búzát és 15 vagon borsót. — Milyen a tápok minősé­ge, bejelentettek-e kifogáso­kat a vevők az utóbbi idők­ben? — Üzemünkhöz semmiféle minőségi kifogás nem érke­zett. Vevőinktől több esetben érdeklődtünk az eredmények után. Jólesik hallani az el­ismerő szavakat, s látni a megelégedett arcokat. A jó minőségű táp gyártásához, jó alapanyag szükséges. Minő­ségi ellenőreink a legkisebb hiányosság esetén is azonnal intézkednek, hogy az áru tisztítva, szárítva és megfe­lelő szemcséjűre darálva ke­rüljön a tápba. Dolgozóink lelkiismeretességének, szor­galmának köszönhető, hogy a monori keverőüzem Pest megyében az első helyen áll. — Egyéb? — Súlyos kukoricahiányban szenvedünk. A baromfitápok 50—60 százalékát ez a sze­mes teszi ki, mégis ebből van a legkevesebb. Az üzem biz­tonságos, nyugodt gyártási menete nincs tökéletesen biz­tosítva. A tsz-ek, állami gazdaságok aratnak, javában folynak a kinti munkák, ami minden szállítóeszközt és időt igénybe vesz. Van két mor­zsológépünk, de az egyik ja­vítás alatt van, a másik kis teljesítményű, s az üzem szükségletét korántsem elé­gíti ki. — Másik gondunk: nincs elég zsák. Igényünk havi 20 ezer darab, ezzel szemben csak ezret ka­punk és még az van, amit a felek visszahoznak. A vállalat vezetősége úgy döntött, hogy a baromfitápokat papírzsákok­ban, az eddigi 60 kilós csoma­golás helyett 50 kilós csoma­golásban hozza forgalomba. — Szeptember 1-től 30-ig karbantartás alatt áll majd az üzemünk. Ezután jön a kukoricaátvétel, amely köny- nyít majd a gondokon, s fo­lyamatossá teszi a gyártást. . (marosvölgyi) MAI JEGYZET Egy tragédia margójára Halálos kimenetelű bal­eset történt szerdán dél­után Pilisen, a 4-es számú főközlekedési úton. Figyel­metlenül kerékpározott Ha- luszka György pilisi la­kos, és egy külföldi rend­számú gépkocsi elütötte. A szerencsétlen ember felre­pült a levegőbe, majd visz- szafelé fejjel az autó abla­kára izuhant, s azonnal szörnyethalt. A baleset miatt sokáig egy sávon folyt a forgalom ezen a részen. Augusztus van. Mint a járási rendőrkapitányság Pattog a tűz NINCS ERDÓŐR MONORI-ERDŐN Monori-erdő egyrészt lakott település, máskülönben csak­ugyan erdő. A fák birodalma becslésem szerint itt olyan száz hold körüli lehet. Szabad időmben gyakran járom rej­tett ösvényeit, ha eltikkaszt a nyári meleg. Már a nagy rengeteg köze­pében járok, s hallgatom a madarak csivitelését, amikor váratlanul tűzpattogásra le­szek figyelmes. Egyszeriben az égő fa keserű füstjét is érzem. Ahogy fülelek, már tudom is, honnét jön a hang. Pár lépés után megpillantom a gomoly- gó füstöt és a lángokat. A pa­rányi tisztáson száraz rözsera- kás lobog, s a tűznél szalonnát süt nagy beszéd közepette há­rom maszatos kisfiú, ügy ku­porognak a tűznél, akárcsak a felnőtt, öreg parasztemberek. Ügyesen forgatják a nyársot és kellő szakértelemmel csöpög- tetik a nagy karéj kényéire a sercegő. ínycsiklandozó illatú zsírt. Észrevesznek. Huncutul rámkacsintanak. — Tessék gyünni, bácsi! Megkínáljuk ... — int az egyik szívélyes barátsággal. Letelepszem közéjük. Nyújt­ják nyárssal együtt a szalon­nát, s a kenyeret. — Köszönöm, egyétek csak meg, most ebédeltem — mon­dom. — De azt tudjátok, hogy erdőben nem szabad tüzet rakni? Nagy ártatlanul rámbámul­nak. — Aztán miért nem szabad? — kérdik szinte egyszerre. Mutatok jobbra, meg balra. — Nézzetek körül! Száraz gally, száraz, avar mindenütt. Elég egy parányi szikra, és kész az erdőtűz! Értitek? Szüléitek nem beszéltek ilyesmiről nek­tek? Az egyik azt feleli: — Apu és anyu Pestre jár dolgozni. Nem beszélnek azok ilyesmi­ről este ... — Hát az baj! — felelem. — A tűzzel nem szabad ám játszadozni. — Vigyázunk mi, bácsi ké­rem, hiszen már iskolások va­gyunk. — Aztán hányadikosok vol­tatok? Kiderül, hogy ketten _ most végezték el a harmadik általá­nost, a legapróbb pedig az első osztályt. Eloltjuk közösen a tüzet, az­tán elballagunk. Végképp megnyugodtam ? N em! Attól tartok, egyszer komoly baj lesz Monori-erdőn. Nincs erdőőr! Rakovszky József illetékeseitől megtudtuk, ebben a hónapban várható a legnagyobb gépjármű- forgalom a járás útjain is. A külföldi túristák és a magyar üdülni vágyók is általában augusztusban utaznak legtöbbet. Ilyenkor keresik fel az ország kü­lönböző részeit. Sajnos ez a hónap nem jól kezdődött, a figyelmetlenség áldoza­tot követelt. Bár még nem biztos, de a feltevések sze­rint a külföldi kocsi a megengedettnél gyorsabban haladt. A hónap hátralevő részé­ben további forgalom- emelkedés várható a járás útjain. Azért szólunk is­mételten, hogy a gépkocsi- vezetők legyenek figyelme­sebbek, s a kerékpárosok, gyalogosok is óvatosabban közlekedjenek az ország­utakon. Azért, hogy a tra­gédiák száma ne emelked­jen. (g. j.) MONOMIDfn XII. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM 1970. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK Másodiknak a járásban Befejezték az aratást • • • • Ünnepeltek Üllőn Az aratás befejezését az ül­lői Kossuth Tsz vezetősége va csorával, zenével és tánccal ünnepelte meg. Az aratásban résztvevőkön kívül meghívták Béky Ferencné országgyűlési képviselőt, Molnár Károlyt, a Hazafias Népfront elnökét, Fejes József járási rendőrka­pitányt, Csorba Ferenc közsé­gi párttitkárt és még több ked­ves vendéget, akiknek az ara­tás nehéz munkájához közük volt. A terített asztaloknál a tag­ság türelmesen várta a határ­ból bevonuló aratókat. Rövi­desen feltűnt a menet, élén Horváth Árpád főagronómus haladt. Utána a vecsési ön­kéntes tűzoltótestület zeneka­ra, Karai Mátyás vezetésével, mögöttük méltóságteljesen vo­nultak a kombájnok, Tóth Ba­lázs, Bírta István, Burai Já­nos, Hajdú Mihály és Polgár László vezetésével. Feltűntek a feldíszített, gabonát szállító pótkocsis vontatók, a bálázott szalmát szállító teherautók. A menetet Fülöp József, a járási tűzrendészeti kirendeltség ve­zetője zárta. Az impozáns me­net megállt a vendégek köze­lében, majd kettesével az asz­talokhoz vonultak. Ekkor Hor­váth Árpád főagronómus ün­nepélyesen jelentette a tsz el­nökének, hogy az aratást és cséplést befejezték. Az elnök pohárköszöntőjé­ben ezután nemcsak az arató­kat dicsérte, hanem a gépmű­hely dolgozóit is. Az ő jó mun­kájuknak is köszönhető, hogy MAI MŰSOR MOZIK Monor; Egri csillagok I—n. Pilis: Mezítláb a parkban. Vecsés: Maga tetszik nekem. az üllői tsz másodiknak fejez­te be az aratást járásunkban. EM Tanácsülés lesz ma délelőtt 9 órakor Gyömrőn, ahol jelentés hang­zik el a kereskedelmi állandó bizottság választás óta végzett munkájáról, a lakosság szol­gáltató igényeinek kielégítéséi ről, valamint a kisiparosok ál­tal végzett munkáról. A NYÁR HŐSEI Amikor vasárnap este talál­koztam Győri Józseffel, az ül­Gázolt a vonat Szerdán délután súlyos sze­rencsétlenség történt a mono­ri vasútállomáson. A figyel­metlenség, a könnyelműség is­mét áldozatot követelt. Vince Magdolna 10 éves monori, Le­nin utcai lakos az édesanyja elé ment a délutáni vonathoz. Kerékpárját az állomással szemben a kerítésnek támasz­totta, s átszaladt a bisztróba fagylaltért. Már visszafelé jött, amikor a vonat megérke­zett, s a kislány a síneken, a vonat előtt rohant át a túlol­dalra, a kerékpárjához. A vo­nat elgázolta, életveszélyes sé­rülésekkel szállították kórház­ba. A hír ezúttal kommentárt követel. Kint van a tiltó tábla — miért vagyunk könnyelmű­ek? Vecsésen ebben az évben már 17 szerencsétlenség tör­tént a sorompónál, s nem mú­lik el egy hónap sem anélkül, hogy a síneken szaladgálás ne szedné áldozatait. Vigyázzunk! —zs— A fények visszatérnek Hol* ap, Vecsésen: Műsor - egy járdáért A vecsési Jókai szabadtéri színpadon holnap este 7 órai kezdettel a KISZ Központi Művészegyüttese bemutatja híres műsorát. Az együttes az est bevételét a vecsési honis­mereti vetélkedőn első helye­zést elért Andr ás sy-telepiek gyalogjárdájának bővítésére ajánlotta fel. Rossz idő esetén az előadást másnap, vasárnap tartják meg. Büféről az ÁFÉSZ gondosko­dik. Sok baj érhet bennünket, de talán a legna­gyobb, amikor eltűnnek szemünk elől a fé­nyek. így járt Józsi bácsi is. Előbb csak me- resztgette szemét, ha újság került kezébe. Az­tán már a szemüveg sem segített. Nagy baj tá­madta meg látását, lassan beszürkült körülöt­te a világ. Majd egy fájdalmas, szorongató alkonyat után eljött a teljes éjszaka. Az asztal szélét fogva, tapogtózva ment széktől székig, meg az öreg ágyig a sarok­ban. Szobányira zsúgorodott össze élete. A nappalf csupán valami szürke derengés je­lezte számára, az alaktalan árnyak világában. Üljön csak le szépen, édesapám, aztán ne törődjön semmivel, mondogatták gyermekei. De hát lehet így élni? Csak hallani az élet kusza zaját, de semmit nem látni, érteni be­lőle? Keze legtöbbször a semmibe markol, ha valaki köszönti, s tudja, illenék kezet nyúj­tania felé. A határban töltötte életét. Nappali fények ragyogásában, vagy holdfényes, csil­lagos éjszakában, ha későre maradt a munka. Most már mindig így lesz? Ennél talán jobb az elnémult, teljes éjszaka is. Amikor már mindent letettünk ... Esztendők során őrölte magát ezekkel a gondolatokkal. Nem tudott belenyugodni a fények elvesztett szép világába. Kiharcolta, hogy vigyék kórházba. Próbálják megoperál­ni, hátha lehet még segíteni rajta. Hátjia láthat még egyszer újra az életben. Napjaink orvosi tudománya nagyszerű eredményeket ér el. Józsi bácsin is tudtak segíteni. Űjra látott Ma már ez egyre gya­koribb. De számára egyedülálló csoda volt, mert vele történt meg. Kilépett a tapogató­zás kínos világából. Most már tudta újra, hol az ajtó, hol van az asztalon a tányér, és ki az, aki hozzá beszél. Nem tudott többé a sarokban üldögélni, bú­tordarabbá merevedve, szinte észrevétlenül. Bekapcsolódhatott újra az életbe. Szavát, véle­ményét a család dolgairól, munkájáról újra hallatta. „Te, fiam, ezt kell most csinálni. Hallgass rám." „Te, lányom, ez így nem jól van.” A gyerekek is észrevették, hogy újra él az apjuk. Ez nem mindig volt jó nekik. Meg­szokták már, hogy úgy van, mintha már nem is lenne. Kezdte őket bosszantani, hogy elen­gedték a műtétre. Egy szép napon azzal állt elő az öreg, hogy ő elmegy Monorra. — Ugyan minek, de hát hadd menjen, s adtak neki pénzt a buszra. Józsi bácsi összekapta magát és elindult az úton. Valaki utána szólt: Hová ballag, de ré­gen láttam? Megállt, leplezetlen büszkeség sugárzott arcán: — Monorra megyek, édes fiam. — Nocsak! Hát a busz már elment. — Nem kell énnekem busz. Megjárom én még ezt két lábon is. Sokszor megjártam én már. De most igazán gyalog kell mennem. Látni akarom újra a határt. Aztán elindult. Valami gyermeki újjongás- sal a szívében. Útközben meg-megállt. Te­kintetével átölelte az egész határt. Megsímo- gatott minden bokrot, fát. Megcsodálta az egybesímult, nagy táblákat. Hiszen nagy dolog az, ha az ember újra lát, és a fények visszatérnek... (ej) lói Kossuth Tsz elnökével, örömmel újságolta, hogy be­fejezték a kenyérgabona ara­tását. Hívott, látogassam meg a kombájnosokat hétfőn, amint „elteszik” a gépeket a jövő évi nyári szezonra. El­fogadtam a meghívást és szívesen kerestem fel a „nyár hőseit”. Bírta István most már nyugodtan dicsérheti a gépeket. — Ebben az évben, akár­csak a tavalyiban, kevés volt a meghibásodás. Sokat kellett dolgoznunk, míg elértük ezt az eredményt, de nem bánjuk. Nem bosszankodtunk. Ahogy visszaemlékszem, amikor köl- csöngépekkél arattunk, a napi négy-öt óra munka már sok­nak tűnt. Alkatrészekért ro­hangáltunk, nem ismertük a gépeket. Most mind az öt gép a tsz tulajdona. Valamennyit jó állapotba hoztuk az aratás idejére, és — hogy jövőre se legyen meglepetés — ala­posan karbantartjuk a kom­bájnokat. És még valamit: az külön öröm, hogy búzából 16 mázsa körüli termést hozott a föld. (pesti) TOTOTIPPEK NB lí Keleti csoport Vecsési VIZEP—KISTEXT. Nagy érdeklődés előzi meg a találkozót Vecsésen. Tavasszal balszerencsés mérkőzésen a VIZÉP 3:2 arányú vereséget szenvedett otthonában. A pa­pírforma ezúttal is a KIS­TEXT mellett szól, bár szerin­tünk döntetlenhez közelálló eredmény várható. Tipp: 2, X. MNK-mérkőzés Tápiósáp—Pilisi KSK. A ru­tinosabb pilisiek az esélyeseb­bek, bár Tápiósápon minden előfordulhat. Mindenesetre ezt a találkozót is nagy érdeklődés előzi meg. Sokan átrándulnak a mérkőzésre Pilisről is. Sze­rintünk Pilis jut tovább. Tipp: 2. (8.) t l

Next

/
Thumbnails
Contents